Mivel a duna-parti közraktárakra ráboruló „Bálna” kulturális központ nem készült el határidőre, ezért a szervezők a piaristák – szintén Dunára néző – Pesti Barnabás utcai új rendezvénytermét választották helyszínül.
Először Csanády Pál főszerkesztő, majd Louise Cox, az UIA ausztrál elnöke köszöntötte az építészeket. A kongresszust Kálmán Ernő DLA, a MÉSZ elnöke vezette le, aki elmondta: a Visegrádi négyek országainak építészszövetségi elnökei is részt vesznek a kongresszuson. (Érkeztek résztvevők az Elefántcsontparttól kezdve Franciaországon át Spanyolországig tucatnyi országból.) Megemlítette, hogy az előző napon az UIA két munkabizottsága: a Tervpályázati és a Fenntartható építészeti tartotta ülését az Építészek Házában. Kiemelte: a Duna-stratégia kapcsán tervezett pályázat – amely a kongresszus témáját is involválta – fókuszba helyezné a magyar értékeket, azonban a pénzügyi feltételek hiánya miatt nincs lehetőség a pályázat kiírására. Örömmel jelentette be, hogy a sanghaji expo magyar pavilonja a versenyben ezüstérmet nyert és gratulált a tervezőnek. Hozzátette: Kína gazdasága a világban meghatározó. Sanghaji befektetőcsoport érkezett Magyarországra, akikkel együtt kívánunk működni Hudec László, Sanghajban dolgozott világhírű magyar-szlovák építész házának helyreállításában.
Dr. Moravánszky Ákos, a Zürichi Eidgenössische Technische Hochschule (ETH) professzora, mintegy 20 könyv és 200 publikáció szerzője, tartotta meg „Víz és építészet – Változás és állandóság” címen a témát felvezető előadását. Frank Lloyd Wright Vízesés házától római akvaduktokon és thermákon a Hoover dammon, Versailles díszkútjain és vízmedencéin át a Dubaji Pálmafaszigetig sorolta a példákat. Aztán Hérakleitosz, Thálész, Aldo Rossi és Charles Moore kijelentéseire hivatkozott, végül a víz pszichológiai hatását idézte Narcissus példáját említve.
Utána Lévai Tamás 1974-ben született fiatal magyar építész, a 2010-es sanghaji világkiállítás pályázaton nyert magyar pavilonjának tervezője (tervezőtársa volt Harnos László, aki két éve elhunyt, és akinek fotókiállítása 11-éig megtekinthető a Kós Károly teremben) remek képsorokkal mutatta be az épületet, amelynek tervét a Huang-ho folyó közelsége miatt a víz ihlette. Homlokzatán üvegcsövekben leomló vízfátyol veszi körbe a pavilont, míg belsejében a mennyezetről lelógó, hosszú fadobozok – végeiken besüllyesztett, különböző színű lámpákkal – le-föl dinamikusan mozognak, mint a hullámzó tenger. Középen pedig a Gömböc, a magyar világszabadalom, egy háromdimenziós, hatalmas csillogó test foglalt helyet, amelynek csupán két egyensúlyi helyzete van: egy stabil és egy instabil. Az érdeklődők a www.tarka.hu honlapon nézhetik meg a pavilont. A kiállítás bezárása után az épületet Sanghajtól délre, egy egymilliós lélekszámú kínai város szépen környezetalakított főterén állítják fel véglegesen. A másik általa tervezett épület a Dráva folyó mentén elhelyezkedő Modern Művészeti Galéria Mariborban, mely munkát építésztársával, Jószai Ágnessel nemzetközi tervpályázaton közösen nyertek el. A galéria kétszintes, lábakon álló, sajátos alaprajzú épület, olyan, mint egy szögletes serpenyő. A kiállítóterek felső, árnyékmentes megvilágítását egy korábbi pályázati terven dolgozták ki.
Az első külföldi előadó Jens Thomas Arnferd dán építész, aki 1969-ben alapította meg a koppenhágai Vandkunsten tervezőirodát, amelynek vezető tervezője. Szociális lakóépületek tervezésével váltak világhírűvé, de a víz is jelentős szerepet játszik munkáikban. (Az előadók néhány jellegzetes projektjéről a Metszet 2011/1 számában olvasható bővebben.) Koppenhága külterületén, sekély tengermélységű részen vízbe állított pilléreken lakótelepet hoztak létre. Az egyszerű, hasáb alakú, négyemeletes lakótömbök párhuzamosan állnak, a közös helyiségcsoportok külön blokkot alkotnak. A vasbeton platformon piknikezni, a tengerben fürdeni lehet, mert nyáron kellemesen fölmelegszik a víz. A városközpont motorcsónakon 5 perc alatt elérhető. Másik érdekes feladatuk Holmenben, a tengerparton, egy már használaton kívüli torpedólövedék-gyártó hosszú, széles, 13 méter magas, íves rácsostartóval fedett ipari csarnoképületének újrahasznosítása volt. Középen alaprajzilag „U” alakban kibontották a tetőt, de a rácsostartók helyükön maradtak. Félmagasságban lakóutcát létesítettek, két oldalt 4 szintet húztak bele: 2 garázs- és 2 lakószintet. Az épület végén kiképzett tengervízi öbölhöz széles lépcsősor vezet. Meglepő kinézetű lakóegyüttes jött létre. Svéd és feröer-i projektek után Koppenhágában vízen úszó tipizált lakóhajó-elemeket terveztek, amelyek variálható összekapcsolásával tengeri lakások keletkeztek.
Nuno Mateos portugál építész Peter Eisenmannál és Daniel Liebeskindnél dolgozott, majd 1991-ben megalapította az ARX irodát. Fontos terve a Tengerészeti Múzeum bővítése, Ílhavoban, amit Mies-féle kereszt alakú, szögvasból szerkesztett acélpillérekkel oldott meg. Középen vízmedencét létesített, mely szép látványnak, de tűzivíztározónak is szolgál. Oportóban vérbankot épített, aminek érdekes tere a véradóterem. Estorilban a zenekonzervatórium régi, háromszintes épületét korszerűsítette. Az akusztikailag megfelelő zeneterem kialakítását famodell-sorozattal kísérletezte ki. Műszaki iskolát tervezett Barreiróba: a terv posztmodern gondolatból kifejtett tíz, egymás mellett elcsúsztatott, különböző szélességű és magasságú épülethasábból, mintegy pályaudvari vagonegyüttesből áll, amelyek némelyike lejtős rámpán lefut a talajszintig, zöld gyeppel borítva. Bemutatott családi háza geometriailag újszerű tömegképzéssel valósult meg: a szabálytalan téglatest egyik lezáró véglapja függőlegesen álló, a másik vízszintesen fekvő téglalap, amelyek csúcspontjait torzfelületeket létrehozó ferde élek kötnek össze. Két ilyen főtömegből alkotta meg a nappali és a hálószoba terét.
Ebédszünet után Boris Podrecca következett. Zágrábban született, Bécsben, Velencében és Stuttgartban dolgozó, nemzetközileg kimagasló építész, a posztmodernizmus egyik jeles képviselője. A Duna menti linzi projektet követően az Újvidékről mutatta be a szintén folyóra települt, gyémántfedésű Modern Művészetek Múzeumát. Tovább a Duna mentén, Belgrádban a Tudás és Technológiai Múzeum épületét, Frankfurtban bankot tervezett. A sanghaji 2010-es expóra a szlovén pavilon enteriőrjét könyvekkel töltötte meg. Belsőépítészetét aranyéremmel tüntették ki. Ljubljanában egy hidat épített, de a két vízparton, egymással szemben érkező utcák tengelye nem esik egybe, így a híd is két, egymással párhuzamos féldarabból áll, amelyek középen össze vannak nőve, szélesebb pihenőrészként, padokkal. A mediterrán és az alpesi kultúra találkozási pontján elhelyezkedő Triesztben horizontális tagolású konferenciaközpontja a móló végi világítótorony közelében még nem valósult meg. Velencében az Arsenal Kortárs Művészeti Múzeum felújítását végezte. Dubrovnikban Walter Gropius hotelt létesített (miután Tito marsall meggyőzte, hogy ne Mexikóban építse azt föl), de a 400 szobás szálloda tűzvész martalékává vált. Podrecca újította fel az épületet, szép teraszokkal.
Jenni Reuter fiatal finn építésznő a második a női építészek sorában az Építészkongresszusokon előadók között (az első Petra Ceferin volt tavaly). Két diáktársnőjével együtt alapították a HollménReuterSandman irodát. Afrikai példáiknál kevés a víz szerepe, sőt éppen a víz hiánya meghatározó e vidéken. 2001-ben Szenegálban a vörösre festett Nőközponttal váltak világszerte ismertté. A helyi építőanyagok használatára alapozták munkájukat, ám a talált agyag építőelemek előállítására nem volt alkalmas, így a helyi cementgyár – ajándékba kapott – termékét vették igénybe. Egyes szerkezeteket másodlagos felhasználású anyagokból oldottak meg: a szellőzőnyílásokat autókerék-felnikből, a bevilágítókat szép, zöld színű söröspalackokból készítették. Tanzániában Árvaházat építettek a Kilimandzsáró tövében, amit biogázzal üzemeltetnek, és napelemekkel szereltek fel. A tűzhányó hegyet és a helyi faunát szerepeltető kedves falképek készültek az épületbe. Kairóban Tanítócentrumot létesítettek a már nem használt szemétlerakó-telep tetején. Végül hazai példájuk a vízre, illetve a víz szilárd halmazállapotára épül: Rovaniemiben, Észak-Finnországban Jégshowt terveztek, Robert Barry amerikai képzőművésszel együttműködve. Öt darab 5 méter magas hengeres formát gyűrű alakban vízzel töltöttek föl. A -35 oC-os hőmérsékleten a víz jéggé fagyott. Ajtót vágtak a hengerekre, feliratokat applikáltak rá, repedté tették, márványosították a felületét, és világító lámpákat helyeztek el bennük. Valóban látványos jégbemutató keletkezett.
Vito Acconci New York-i tervező, tájépítész, performer és installációs művész rendkívül invenciózus terveket mutatott be, amelyek formagazdagságukkal és változatos, élénk színeikkel gyakorta nevetésre késztették a nézőközönséget. Öltözettől bútorokon, belsőépítészeti kialakításon keresztül tájépítészeti példákig ívelt az előadáson látott projektek sora, amelyek közül sok csak terv maradt. Legismertebb munkája a grazi Mura folyó művi szigete. Graz 2003-ban Európa kulturális fővárosa volt – erre az alkalomra épült az objektum, amely két félbevágott gömbrészből áll, egyik felfelé nyitott, mint egy nagy tál, a mellé helyezett lefelé fordul, kupolaként zárt, és az egész valójában csigaházhoz hasonló formát mutat. A tartó- és határoló szerkezet háromszögű rácsrudakból szerkesztett felület átlátszó műanyag lemezburkolattal készült. A nyitott rész színpad, a zárt kávézó, a kettő között játszótérrel. Coney Islandon a Vidámparkhoz tartozó metróállomás unalmas, sík burkolatát cserélte dinamikusan hullámzó felületre az előzőekben ismertetett Mura szigeti szerkezeti megoldáshoz hasonló kivitelben, oly módon, hogy a palást egyik redője belülről, az állomás peronja felőli oldalon padként funkcionál. Puerto Ricoban a tengerparti halmokon gördeszkapályát tervezett. A megsemmisült WTC helyén New Yorkban egy óriási álló gyufásdobozt képzelt el, tele hatalmas lyukakkal. Az volt a koncepció lényege: ha jön egy terrorista és látja a lyukakat, azt gondolhatja, ezt nem érdemes felrobbantani, hiszen már tönkretették. A Stavanger norvég város koncertépülete előtti teraszokon mintha rózsaszín és lila vízfolyások lennének, pedig csak szabálytalan, színes bevágások teszik hangulatossá és élénkítik az unalmas környezetet. Az USA-ba tervezett alagutját LED-lámpák sokasága világítja meg: az áthaladó gyalogosok, kerékpárosok vagy autók mozgásukkal gerjesztik a lámpák felvillanását, mindegyik saját egyéni vezérlése szerint, mint apró szentjánosbogarak garmadáját.
Cui Kai kínai építész Pekingből érkezett. Nagy megtiszteltetésnek tekintette a meghívást a kongresszusra, és élvezettel csodálta Budapest duna-parti szép épületeit. Tervezőirodájuk 1952-ben alakult, létszáma ötezer fő, ebből 600 építész. Saját csoportjában 30 fiatal munkatárssal dolgozik együtt. Tíz évre visszatekintve mutatta be megvalósult épületeiket. Irodakomplexum Pekingben, a 2. körgyűrű mellett, a régi városfalon nyílt, restaurált északi kapu közelében. (A városfalat már lebontották, helyén halad az autópálya-gyűrű.) Négy utcával határolt tömbön belül a négyemeletes épületeket gyalogoshidak kötik össze, és minden ház elérhető belső közúton. A tetőkerteket tipikus kínai pavilonok díszítik. Az amerikai követség volt épületegyüttese Pekingben, a Tienanmen tér mellett áll. A 19. század végén létesített műemlék-épületeket kerítés övezi. Egy amerikai befektető jelentkezett, hogy éttermet és galériákat kíván létesíteni a területen. A funkcióbővítést föld alatt és a műemlék-házak takarásában, a kerítéshez tapadva oldották meg. Távolabb a városközponttól, a nyugati részen műtermeket és művészlakásokat építettek, alacsony, háromszintes beépítéssel. Turhan Nyugat-Kínában világörökségi helyszín. Sivatagi Kultúrközpont tervét korszerű dizájn szerint alakították ki: a rácsos szerkezettel fedett létesítmény úgy néz ki a magasból, mint egy kétszer felfújt kecskebőrduda. Pekingi szállodáját a vízparton, a hegyoldal karéjába telepítették, így a nagy szobaszám ellenére az egész építmény nem teszi tönkre környezetét. Négyzetes múzeumépület bronz burkolattal, félig a földbe süllyesztve, körülötte légtérrel és vízmedencével, közepén átriummal. Lhasszában, Tibet központjában a Pekingből megépült ötezer kilométeres vasútvonal végállomásaként pályaudvart létesítettek kőből, belsejében faszerkezettel. Jellemző a kínai léptékre, hogy a több száz méter hosszú objektumot az előadó kicsinek titulálta. Szecsuánban Kultúrközpontot építettek: a külső natúrbeton falat eltérő méretű, háromszögű nyílásokkal dekorálták, melyek mintázatát a helyi népművészetből vették. A látott példák azt a képzetet vetítik előre, hogy az elkövetkező évszázadra mind mennyiségben, mind formagazdagságban a kínai építészet nyomja rá a bélyegét.
Golda János építész, a piarista rendház átépítésének és az új rendezvényteremnek a tervezője a helyszín bemutatása kapcsán először az építkezés történetét ismertette. A nagyudvar közepén ásatást végeztek, régészek tárták föl és pontosan dokumentálták a talált falmaradványokat: a római időkből Contraaquincum sáncfalát, a 18. századból a piarista iskola alapfalait. Aztán mindezeket visszatemették, mert itt kezdődött az udvar beépítése. (A piarista tanító rend képviselői 1721-ben érkeztek Magyarországra, és a mai Március 15. tér helyén állt kétszintes, belsőudvaros, úgynevezett Glöckersberg palota volt az első székhelyük.) A 19. század végén a főváros K-Ny-i tengelyének megnyitásához, az Erzsébet híd megépítéséhez lebontották a régi pesti városházát és a környező épületeket, sőt majdnem a belvárosi templomot is. 1914-től 1917-ig épült Hültl Dezső tervei alapján az új nagyméretű piarista rendház, két belső udvarral, átjárókapukkal, két toronyépítménnyel, amelyek közül a Duna felé néző az 1918-ra elkészült kápolna helyét jelölte. (A kisebb udvar körüli épületrészt már korábban átalakították a Sapientia Egyetem részére.) A bővítés során a belső nagyudvar közepén egy szabadon álló, vasbeton vázas dobozban, alul és felül két szint magas tereket hoztak létre. A felső az iskola tornaterme, amely rendezvények megtartására is kiválóan alkalmas, mint ezt a most ott megrendezett Építészkongresszus is fényesen bizonyította. Az alsó részen színháztermet terveznek, a kápolna alatt pedig éttermet. Így kialakulhat egy belvárosi kultúrközpont. A Váci utca felőli rész alsó két szintjét üzleteknek adják bérbe, a tetőtérben kialakított irodaszinteket pedig külföldi cégeknek. Ezeknek a helyiségeknek a béréből tudják csak az intézményt fenntartani. Az iskola maga két emeleten a kettő között foglal helyet, a felette lévő szinten a rendi tanárlakásokkal. Az udvari vasbeton doboz mellett mély hasadék látszik. A doboz teteje ferdén lecsapott. A doboz felett az iskola pontosan olyan légtérarányú udvara jött létre, mint a kétszáz éves, kétszintes, barokk Glöckersberg palota udvara volt, padlóját azonban a tornaterem sakktáblaszerűen kiemelkedő felülvilágítói megtörik. A kápolnát – amely egy időben az Egyetemi színpad szerepét töltötte be – is áttervezte Golda János, túlzott hosszát egy szembe oltárral és kissé megemelt, de szembe fordított kórusrésszel, középre helyezett centrummal vizuálisan csökkentette, megvilágítását pontszerű lámpák erdejével egyedien oldotta meg. Az ismertető után a program épületlátogatással zárult – egyesek a kápolna helyét kijelölő, modern architektúrájú kilátótoronyba is felmentek a csigalépcsőn körülnézni, élvezni a fantasztikus dunai panorámát. A látogatók kalauzolásában részt vett a kivitelező, a 21 éve fennálló Confector cég ügyvezető igazgatója, Holman Attila is.
A kongresszuson több mint négyszázan vettek részt. A folyosón tucatnyi termékgyártó standjain a legújabb építőanyagokkal és szerkezetekkel ismerkedhettek a jelenlévők. A kongresszus szponzorai e termékgyártók voltak: Alukönigstahl, Confector, Four-Mar, Geze, Graphisoft, Holcim, Hörmann, Jaf Holz, Knauf Insulation, KÉSZ Építő, KME, Mevaco, Schlüter Systems, Velux, Wienerberger.
Csanády Pál már a megnyitó alkalmával kiemelte, hogy a Jaf Holz előadói dobogóján áll, amely nemcsak tartós, de vízálló anyagból is készült, és amelyet a Piarista Gimnázium ajándékba megkapott az esemény végén. Az előadóterem falán hat tablón a Holcim Awards pályázat egyes zsűritagjai a fenntartható építészet díjnyertes pályaműveiről nyilatkoztak. A folyosón a Terc Kiadó könyvei mellett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Palladio kötetét is kedvezményes áron vásárolhatták meg az érdeklődők. Az ebédszünetben kisorsolták a tombolajáték fődíját, a 200 ezer forint értékű Hörmann garázskaput, amelyet Annus Marina építész nyert meg.
Timon Kálmán
International Convention of Architecture – for the eight time
The architectural periodical Metszet and Association of Hungarian Architects (AHA, UIA member) have arranged together their Spring International Convention of Architecture on March 5. 2011. for the eight time. 400 architects have registered on the congress. The venue was at Budapest, V. Pesti Barnabás Street 1. in the new gymanasium of the Piarist orderhouse. The theme was: „Water and architecture.” Six invited foreign architects have presented own pojects with high-class projection: Jens Thomas Arnfred (Vandkunsten, Copenhagen), Nuno Mateus (Lisboa), Boris Podrecca (Vienna), Jenni Reuter (HollmenReuterSandman, Helsinki), Vito Acconci (New York), Cui Kai (Beijing). Ernő Kálmán DLA, president of AHA was president of the congress. The openlecture of the theme has held Professor Ákos Moravánszky (Zurich). Tamás Lévai young Hungarian architect has made known the Hungarian pavilion of the 2010 Expo at Shanghai. He was designer of the building. His other project is the Modern Art Gallery at Maribor. On the international competition he has won the first prize. János Golda architect has aquanted the design-history of the venue the new gymnasium. That is a reinforced concrete skeleton box, which stands on the courtyard of the Piarist orderhouse. Finally a big group of inquirers have visited the building with guide of architect János Golda and the managing director of contractor firm Confector, Attila Holman. The sponsors of the congress are the Hungarian building material manufacturers. The participants have held: the Architectcongress in 2011 was useful and successful.
Kálmán Timon
Fotó/photo: Szentiváni János