A belgiumi Dilsen-Stokkem és Maasmechelen határán épülő új kerékpáros híd a 20. századi bányászati korszakból származó bányamaradékok (terrilek) között lévő, kavicskitermelés által kialakított tavon halad át. Míg a nyersanyagok kitermelése már régen leállt, a bányászat története továbbra is meghatározza a terület egyedi domborzatát.

Az úszó pontonhíd alkalmazkodik az ingadozó vízszinthez

A 21. század eleje óta ez az átalakult táj a kikapcsolódás központjává vált, és kedvelt célpontja lett a kerékpárosoknak és a kirándulóknak egyaránt.

Az ingadozó vízszintekhez alkalmazkodva a vízi kerékpárút rendkívül közel hozza az átkelőket a víz felszínéhez. Ebből a „lebegő hatásból” adódóan, valamint az egyedi, hullámformát követő formatervezésnek köszönhetően dinamikus és változatos kilátást nyújt a környező tájra, egyedi átkelési élményt kínálva a látogatók számára.

Természetes, organikus formák és a Fibonacci-sorozat ihlette

A Studio BuroLandschap a pontonhidat úgy integrálja a tájba, hogy fizikailag összekapcsolja a két bányászati tavat.

A természetes formák és a Fibonacci-számok által ihletett híd ívelt, organikus formát vesz fel, nem pedig a megszokott, hagyományos módon, egyenesen ível át a vízen. Ez a tervezés lelassítja a kerékpárosok és gyalogosok tempóját, arra ösztönzi őket, hogy megálljanak, és élvezzék a látványos kilátást, amely természetes módon integrálódik a környezetbe.

A lenyűgöző, 400 méteres híd Belgium leghosszabb úszó kerékpáros hídja lesz.

A szerkezet 30 csuklós moduláris eleme lehetővé teszi, hogy rugalmasan alkalmazkodjon a változó vízszintekhez, akár 130 centimétert is emelkedve vagy süllyedve. A tervezés és dizájn ezen kombinációja szimbiotikus kapcsolatot teremt a táj, a természet és a bányászati ​​örökség között.

Képek: BuroLandschap /Pieter Rabijns