Előző cikk folytatása:

Az orosz pavilon értékelése után folytassuk utunkat az Arsenale kiállítótérbe - ahol főként a házigazdák rendezik be a pavilonokat (jellemzően műemlék csarnokokban). A sok-sok makett, épületfotó és tabló láttán újra kikristályosodik bennem az itáliaiak historizáló, művészettörténész hajlama: a kézzel festett grafikák - műremekek láttán újra elmerülhetünk egy régi világban, amikor még kézzel lettek kifestve a metszetek az akvarellpapíron...

A sokszor többméteres makettek után egy UV-fénnyel megvilágított hideg fém-standon elérkezünk a másik kedvenchez. A teremben mintha UFO-k landoltak volna - embernagyságú "ráják": a soft architecture vonzzák a tekintetem - és bevallom: az érintésemet is. A gyöngyházfényű testek szinte lebegnek a többszáz éves itáliai térben, mellettük sok-sok nagyon precíz kidolgozottságú makett hirdet egy másfajta építészeti gondolkodást. A fraktálgeometria szerelmesei elégedetten szemlélhetik a Julia és Mandelbrot-halmaz inspirálta térformákat - épületmakettnak talán még korai lenne hívni e kompozíciókat - de minden bizonnyal tanulmányul szolgálnak a tervezőnő következő épületcsodájához.

Zaha Hadiddal búcsúzunk, még egy rész következik: a konklúzió a magyar pavilon átfogó elemzésével.


GG


A képeket a szerző készítette.



Velencei Biennálé 2012: Áttekintés


Velencei Biennálé 2010