épületek tervek Brescia Padri Maristi kápolna Bruno Tonelli

Szakrális fénymodulátor

Máriás kápolna Bresciában


Katona Vilmos
Maximális fényárnyék-sűrűség jelentéktelen méretű térben. Bruno Tonelli olasz építész amorf kápolnája szerény lehetőségek közepette lel rá Isten és ember közelségére.

A tervező műleírása alapján

Az bresciai máriás atyák (Padri Maristi) számára tervezett kápolna koncepciójában a fény és a csend került szubjektív górcső alá. A rendház udvarára terezett 60 négyzetméteres építmény a misztérium, a meditáció, a derű és kontempláció eszköze kíván lenni. Az alapkoncepciót a diffúz fény ihlette: a belső derengő világosság, amelynek eredete homályos távlatokba vész. Aki átlépi a kis kápolna küszöbét, megérezheti ezt a légkört. Tudni fogja, hogy a környezetétől radikálisan különböző helyre került.

A tervező egy csendes átvezetés után megszólaló zenéhez hasonlítja a keresett tapasztalatot, ahol a zene kiragad korábbi érzéseinkből, testünk-lelkünk felszabadul. Épp így, a bejáratból még nem tárul fel a teljes kápolna. Itt még csak érintőlegesen kerülünk kapcsolatba a fő építészeti témával, mintegy sejtve és megelőlegezve a későbbi tapasztalatot. Külön erre készült homlokzati rendszerének köszönhetően a teljes szakrális építményt szórt fény telíti: a homlokzatburkolat faelemei kellemes árnyalatú, többszörösen visszavert fényt engednek a térbelsőbe. Szinte csak háttérvilágítás ez, a szerkezet elrejti a fényforrást. A kerítőfalak alakjának köszönhetően (megértéséhez lásd az alaprajzot) a kápolnába kívülről nincs belátás: a pici liturgikus tér tágassága belülről tárul fel a látogató számára. A transzcendens érzetét a tisztes belmagasság és a vertikális faelemek fokozzák.

A tervezők a modern építészet eszköztárában találtak rá a lelki letisztultság kifejezésére, így az építmény részletképzése is egyszerűséget fejez ki. A felhasznált természetes anyagok talán tudattalanul is segítenek rátalálni a lélekcsendre. A kezeletlen, nyers és érdes felületek közvetlenséget sugároznak, természetes és meleg tónusú fénnyel lakják be az enteriőrt. A padló nyers, erezett , míg a homlokzat gyalult fából készül. Hármójuk közül csak a mennyezetet polírozzák.

Az épület burka szűrőként működik. A fény útjába áll, mégis beengedi a külvilág egy részét. A légmozgás, a felhők vonulása, az időjárás és a napszakok váltakozása odabent is érzékelhető. A természetes fényt kiegészítő mesterséges világítás, a homlokzati elemek és a kereszt födémre függesztett szerkezetek. A kápolnához praktikus okokból és tárolás céljára kisebb sekrestye is tartozik.

Építészet: Bruno Tonelli

A szerző legújabb cikkei:
Miniszterelnökség: Kiderül, kik és hogyan fogják a jövőben oktatni az építészetet
Budapesti campusszal bővült a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola
Szellempavilonok és föld alatti bizonyítékok a londoni parlamentnél
Rangidős brémai polgár
Öt műhelyből egy nagy képtár
A 21. századi egyházi művészetről tart konferenciát az MMA
Elhunyt Marosi Bálint
Két apartman, két világszemlélet
Zürich új lakónegyedet épít a vasút helyére
Organikus egyszerűség
Cortenkígyó a svájci Alpokban
Szimbolikus épületek az új Metszetben
Hazai eredmények és építészfotók a Sony World Photography Awards versenyén



Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 28 (14 szavazatból)