épületek tervek cikk

Folytonosság – Continuità

Bruno Tonelli bresciai Gambero Rosso étterme


Katona Vilmos
Miként élhetnek egymással jelen és múltrétegek? Hazánkban Sopronbánfalva jó példával szolgál. Pazár Béla építészeti attitűdjével némi rokonságot mutat Bruno Tonelli olasz építész Bresciában.

Hazánkban a műemlékvédelem és kortárs építészet viszonya nem egyszer neuralgikus. Történeti városaink rétegei ritka konstellációk, historizáló bérházaink elnyűttek, mégis szerethetők. A beavatkozási kísérletek brutálisak vagy erőtlenek, ritkák a kontinuitást friss erővel vállaló tervek. A történeti folytonosság cselekvő kifejezése kevéssé felismerhető, kevéssé kap teret úgy, ahogyan Pazár Béla idén átadott sopronbánfalvi monostorrestaurációja esetén.

Olaszország időrétegei még összetettebbek. Carlo Scarpa nem az egyetlen alkotó, aki ezt az összetettséget mesterien művelte, írta tovább – gondoljunk csak a veronai Museo di Castelvecchióra (1956-1964), a Velencében épült Fondazione Querini Stampalia épületére (1961-1963), vagy a Szent Márk térről nyíló Olivetti bemutatószalonra (1958), mindezek különböző lépték ellenére is jellemző természetességére és felszabadultságára. Scarpa szemléletét folytatja Bruno Tonelli egy Bresciában épült étterem terveivel. Kézjegyeiben nincsenek formai analógiák, a kontinuitás iránti érzékenység azonban közös.

A Gambero Rosso étterem Brescia történetileg sűrűn rétegzett városközpontjában helyezkedik el. Közvetlen környezetét egy 14. századi kolostor előcsarnokának maradványa adja, amelynek nagy része egy második világháborús bombázásban elpusztult. Az egyházi együttes helyén az 1960-as években építkeztek, az épület korábbi funkcióját nem állították helyre.

A tervezési feladat kiemelt műemléki környezetben zajlott: az étterem forgalmát római spóliumok (antik eredetű oszlopok) által hordott középkori boltozatok alatt kellett megszervezni. A történeti épületszerkezet az új étterem csarnokterének közepén, kis pódiumra emelve a helyén maradt. Az oszlopok lábazatát csupán három lépcsőnyire emelték a bejárati szint fölé. Az utóbbinál bár és recepció fogad. A bár rózsafából – másként paliszanderből – készült, tetejét vékony Botticino márvány fedi.

A huszadik századi arányokkal rendelkező étkezőtereket hullámos, dongaboltozatot kirajzoló famennyezettel fedték, amely kortárs ellenpontja a középkori boltozatoknak és a Bottinico márvány oszlopoknak. Ez utóbbi anyag jellemzi a lépcsőket is, míg a falakat és a boltozatokat gipszvakolat burkolja. A hullámos mennyezet festett lucfenyőből készült. Az ellenpontozott kortárs és történeti tereket az enteriőr légkörét titokzatosan átjáró fény fésüli össze. A természetes világítást famennyezetbe rejtett Flos ‘Taraxacum’ egészítik ki; az étterem más helyein ‘Metalspot’ világítótestek kerültek beépítésre.

Építészek: Studioartec (http://www.e-artec.it)
Helyszín: Brescia, Olaszország
Tervező Csapat: Bruno Tonelli, Massimiliano Gorlani, Marcello Peli, Giovanni Mosca
Projekt terület: 250 m2
Kivitelezés éve: 2009
Fotók: Bruno Tonelli

A szerző legújabb cikkei:
Miniszterelnökség: Kiderül, kik és hogyan fogják a jövőben oktatni az építészetet
Budapesti campusszal bővült a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola
Szellempavilonok és föld alatti bizonyítékok a londoni parlamentnél
Rangidős brémai polgár
Öt műhelyből egy nagy képtár
A 21. századi egyházi művészetről tart konferenciát az MMA
Elhunyt Marosi Bálint
Két apartman, két világszemlélet
Zürich új lakónegyedet épít a vasút helyére
Organikus egyszerűség
Cortenkígyó a svájci Alpokban
Szimbolikus épületek az új Metszetben
Hazai eredmények és építészfotók a Sony World Photography Awards versenyén



Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 40 (20 szavazatból)