A Belügyminisztérium is hozzászól – még egyszer a CPR (tervezői termékkiírás) ügyéről

Olvasóink is emlékezhetnek rá: ha mi úgy gondoljuk, egy jogszabályban hiba van, meg szoktuk írni. Így volt tavaly is, amikor egy nyári OTÉK-módosítással került hiba a rendeletbe, amit cikkünk megjelenése után, szeptember végén korrigáltak. De aki még emlékszik, 2009 áprilisában az ország történetének (talán) első építésztüntetését is megszerveztük többekkel közösen, szintén egy elrontott jogszabály miatt. Ebben az esetben is módosított a minisztérium. Bár köszönetet ezekért nem vártuk akkor se, de legalább annyit igen, hogy ezek alapján elhiszik: ha mi egy jogszabályban hibát látunk, nem félünk szóvá tenni.
Nos, jelen esetben – ha figyelmesen olvassák el a cikket – nem találnak benne olyan mondatot, ami szerint a 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet hibás lenne. A gond a jogalkalmazók (építészek, termékgyártók és forgalmazók) hiányzó ismereteivel vannak. Ezért is nem a minisztérium előtt tüntettünk, hanem a tervező építészeknek próbálunk segíteni, hogy képbe kerüljenek.
Ezért is van fordítva a dolog. Nem egy konferenciához próbálunk rémhírterjesztéssel résztvevőket toborozni, ez nagyon méltatlan vád, legfeljebb egy valós probléma sarkos megfogalmazásával toborzunk. A konferenciasorozat témájául pedig azért választottuk a termékkiírást, mert ez jelenleg a legégetőbb szakmai téma, ahogy erről már márciusban írtunk. Honnan is tudtuk volna márciusban, hogy jövő januártól milyen témájú sorozatot is indítunk? Miért is lenne szükség a szavahihetőségünket tönkretevő álhírekkel toborozni, amikor évkezdő szakmai konferenciasorozatot (Mérnökszakmai megoldások címen) évről évre rendezünk nagy sikerrel és kellő számú résztvevővel, szakmai témákkal? Miért ne tudnánk rendelettől független témát választani ezeknek a konferenciáknak, mint tesszük évente harmincnál több konferenciánk esetében?

Nem gondoljuk, hogy a cikket alapvetően módosítani kéne, vagy hogy amit állítottunk, ne lenne igaz. Azért hozzuk le mégis a teljes helyreigazítást kérő levelet (a képhalériában olvasható), hogy ismét szó essék erről a rendeletről, hogy az is tudjon róla, aki esetleg az inkriminált cikket nem olvasta, és igen(!) hogy jöjjenek el minél többen a saját érdekükben a konferenciára, mert a jogkövetés csak akkor lehetséges, ha a jogszabály ismert. És ha ehhez akár kissé túlzóan, kissé bulvárosan kell fogalmazni, mi ettől továbbra sem riadunk vissza.

És akkor lássuk pontról pontra a levél állításait:
ad 1. )
Valóban nem szó szerint értettük, hogy a rendelet életveszélyes (nem gondolnánk, hogy a papír széle megvágja a kezünket és vérmérgezést kapunk). Ez olyan zsurnalisztikai fordulat, mint ahogy az Útinformban azt halljuk: „csúszik az út” vagy „az utak rendkívül csúszósak, balesetveszélyesek”. Pedig valójában nem az út csúszik, nem az út balesetveszélyes, hanem a hó vagy a jégpáncél rajta, mégsem kérnek helyreigazítást az útépítők. A rendelet sem veszélyes önmagában, hanem veszélyes a rendelet hatálybalépésével kialakult állapot, amikor is a tervezők nem tudják, hogy hogyan és milyen jogkövetkezményekkel írnak ki termékeket, és a gyártók egy része sem ismeri a teljesítménynyilatkozat értelmét és jogkövetkezményeit.
Ugyanakkor szerintünk „polgárpukkasztó” szlogenektől ez messze áll (bár azok használata a médiának persze jogában áll), ráadásul magunk is a jogkövetés érdekében járunk el, és nem az ellen keltünk hangulatot. De ha nem fogalmazunk sarkosan, figyelemfelkeltő módon, a gyakorló építészekhez nem jut el az üzenet, hogy van egy új rendelet, amit figyelembe kell venniük a mindennapi tervezési munkájukban.

ad 2.)
Sajnos sem a mindennapi életben, sem az újságírásban nincs mód arra, hogy kétsoros rendeletneveket illesszünk be minden említésnél. A CPR-rendelet elnevezés valóban pongyola – erre utalást utólag a cikkbe be is illesztettem, tehát köszönöm, ez a módosítás valóban nem ártott – de a szakmában a magyar rendeletre is használják és használni is fogják – megengedem hibásan –, amíg egyszerűbb rövid név el nem terjed. (Pl. építési termék rendelet?) Mindemellett a rendelet számát a cikkbe beleírtuk, nem hiszem, hogy félreérthető lenne a hivatkozás.

ad 3.)
Itt értünk el a lényeghez, mi is az a „szinte” semmi változás.
Egy esetben valóban nem változik semmi, és nincs is semmi probléma: ha a tervező kiír konkrét terméket, és azt a kivitelező beépíti. Valóban, ekkor semmi gond nincs, csakhogy ez a valóságban – gyakorló tervezők tudják – nincs mindig így. A következő esetek fordulhatnak elő:
a) A tervezők sok esetben nem szoktak alárendeltebb szerkezetekhez konkrét márkanevet írni (pl. fugázók, habarcsok, segédanyagok, fóliák stb.), ilyen esetben eddig – ha nem kért hiány/adatpótlást – a kivitelező a saját felelősségére meghatározhatta a konkrét márkát. Korábban egyértelműen övé volt a felelősség, most értelmezésünk szerint az építész elmarasztalható az elvárt teljesítmény meg nem jelöléséért.
b) Sok tervező igyekszik, és az építési hatóság is felszólította, így megad néhány teljesítményjellemzőt – például amit a keze ügyébe akadó termékismertetőben talál – és ezek alapján választ terméket a kivitelező (akár az építtetővel/beruházóval közösen). Ekkor egyrészt gond lehet, hogy kellő gyakorlat híján nem elég vagy nem fontos jellemzőket ad meg, nem sikerül a gyártótól megfelelő információkat beszerezni, de az is, hogy olyat ad meg, ami a tervben választott termék teljesítménynyilatkozatában nem, csak a prospektusában szerepel. Ha ezek alapján rossz terméket választanak, ismét hibás lehet ebben a tervező.
c) Előfordulhat, hogy a tervező a rendelet 4. § (3) bekezdésén felbuzdulva megad egy konkrét terméket. Ilyenkor jó eredmény csak akkor várható, ha az eredetileg betervezett termék teljesítménynyilatkozata jó, azaz tartalmazza a rendeltetés szempontjából lényeges tulajdonságokat, azaz a gyártó a fontos jellemzőkről valóban nyilatkozott. Sajnos jelenleg sok olyan „tudjuk-le-a-feladatot” típusú teljesítménynyilatkozat van érvényben, ami csak nagyon kevés jellemzőről (sok például csak a tűzállóságról) nyilatkozik. Ha az építész nem tudja, mi van a konkrét termék teljesítménynyilatkozatában, tudtán kívül adhat meg túl kevés jellemzőt éppen ezen, 4. § (3) bekezdés alapján („ilyen esetben a termék műszaki előírásában foglalt összes teljesítménykategória lényegesnek tekintendő” – azaz, ha csak egy kategória van benne, csak az az egy). Ha pedig túl kevés jellemzőt ad meg a tervező, gond lehet, ha a kivitelező – bármilyen okból, akár kényszerűen – azt helyettesíti (gyakori eset). Ha a tervezőnek ilyenkor nem sikerül egyezségre jutni a kivitelezővel (és/vagy építtetővel), és érvényesíteni az eredeti elképzelést, kivehetik a kezéből a döntést, és hiba esetén felelős lesz, hiszen nem adott meg kellő számú teljesítményjellemzőt, nem járt el kellő gondossággal.
d) Ezen kívül persze az is lehet, hogy a tervező megadja, és jól adja meg az elvárt műszaki teljesítményt. Úgy legyen.

Nos tehát, ezek alapján gondoljuk azt, hogy aki nincs tisztában a teljesítményjellemzőkkel, a teljesítménynyilatkozatokkal, az igenis, joggal eshet pánikba.
A helyreigazítás 1. mellékletre vonatkozó megjegyzéseit nem értjük, mi erről egyáltalán nem írtunk, tudjuk hogy ezektől el lehet térni. (Talán egy másik helyreigazításból maradhattak a levélben?)

ad 4.)
Azt gondoljuk, egy kétoldalas útmutató nem elegendő segítség ahhoz, hogy a tervezők elegendő tudást gyűjtsenek belőle több mint négyszáz szabványban előírt ezres nagyságrendű termékjellemző, többezer teljesítménynyilatkozat közti eligazodásban. Rengeteg részletes alágazati irányelvre lenne szükség, vagy/és olyan szakmai tudásbázisra, ami a funkcionális követelmények és a műszaki teljesítmények közötti összefüggéseket tartalmazza. Még a hőszigetelésekről, épületfizikáról, tartószerkezetek szilárdságról, tűzállóságról van fogalmuk a tervezőknek, de a kopásállóság, a mérettűrések, a másodlagos szerkezetek szilárdságai, a merevség, a vízfelvétel-fagyállóság, a számtalan anyagjellemző stb-stb. mind olyan terület, amivel az építészeknek eddig nem kellett foglalkozniuk, de adott rendeltetésre fontosak lehetnek.
A kodifikátor által előírt komoly feladatokhoz jelenleg segítség nincs, az építészek nem erre kapták a diplomájukat.

ad 5.)
Kiegészítettük a cikket, még egyszer feltüntetve a konkrét termékkiírás lehetőségét, bár ez egy bekezdéssel később eddig is szerepelt, tehát ezt a lehetőséget nem titkoltuk el, csak veszélyeire is felhívtuk a figyelmet (ld. feljebb).

ad 6.)
Közbeszerzés alatt, minthogy végig a tervezőkhöz szóltunk, itt is a tervezésről kívántunk szólni, és a tendertervekről. Itt a „vagy azzal egyenértékű” szokványos kitétele a korábban vázolt problémákat veti fel (ld.: ad 4.) c) pont )

És végül az általános megjegyzésekről
A „megfelelő fórumokon” nem tudjuk, mi zajlik, erről mi, mint szaksajtó semmilyen tájékoztatást nem kapunk. Panaszt viszont hallunk.
A jogrendszerünkbe vetett bizalmat nagyban elősegítené a rendeletalkotás még magasabb szakmai színvonala, még szélesebb szakmai egyeztetés. Elég a bevezetőben hivatkozott két példát említenem, de ismétlem: most kivételesen nem ezen van és volt a fő hangsúly. Segítené továbbá a jogkövetést a jogalkalmazóknak nyújtott még hatékonyabb, még szélesebb körű segítség.
Valamint igen, természetesen a korábbi cikk is, ez a cikk is és a honlap minden cikke csak a szerző szakmai álláspontját tükrözi, nem vagyunk bíróság.

Végül és legfőképpen pedig a felajánlást elfogadjuk, kérjük, hogy a már többször emlegetett konferenciasorozaton (video vagy élő) előadással vegyenek részt, és szívesen látnánk a készülő CPR Adattárban (Termékkiírási segédletben) is minisztériumi ismertető anyagot! Ugyanis valóban azt gondoljuk, az egész szakma érdeke, hogy ennek a rendeletnek az alkalmazásához minél több ismeretet adjunk közre!

A konferenciára jelentkezni itt lehet. A résztvevők a CPR Adattárat megkapják.

Hozzászólás:

Tisztelt CséPé (Csanády Pál úr?),

statikusként én megértettem az Önök cikkét - már az elsőt is. Nagyon köszönöm az építész kollégák nevében is, hogy Önök ilyen mankókat (is) adnak a tervezők számára. Ebben az őrült jogszabályváltozási sorban igen hamar le lehet maradni - ezt magam jó pár hasonló cégen, azok mérnökein látom. És onnantól lehet, hogy csak egy véletlen apróságon múlik, hogy az ember beleszalad-e esetleg egy jogi perbe... Nem kevesen és nem kevésszer érezzük azt, hogy a jogalkotók (a jogászok) szándékosan fogalmaznak olyan kétértelműen a jogszabályokban - így biztosítva a jogászok számára a tartós és garantált munkaellátottságot.

(Név és cím a Kiadóban)