1993-ban, tervezése idején előbb a Bécs-Budapest expó kiállítási pavilonja, majd fél év múlva az egyetemi sportot szolgáló csarnok az elmúlt 21 évben alig változott. Lényegében a bővíttetett funkció (jégkorongpálya) és az eredeti, 2400 nézőt befogadó lelátók bővítése a nemzetközi mérkőzések rendezéséhez előírt 4000-re, a rádió- és tv-közvetítések helyének kialakítása és az ezek miatt szükségessé vált gépészeti áttervezés, meg egy plusz mélygarázsszint a változás. Mindezeket a változtatásokat az időközben megváltozott megrendelői igények tették szükségessé, mindezeket LÁZÁR ANTAL és MAGYAR PÉTER (A&D Stúdió) nagyvonalú, szellős terve tette lehetővé.
Fentről, a szomszéd irodaházból nézve a félig földdel borítot csarnok lemezteteje olyan mint egy különleges ékszerteknős páncélja. A bejárati szint felől közelítve nincs is igazi tömege, dombbá változik, amiből csak a bejárat előtetőjének acéltartói állnak ki.
Belül akármerre néz az ember, beton, üveg, vas, műanyagszékek, küzdőtér. Minden a lehető legegyszerűbben, legtakarékosabban. Minden és mindenki funkcionális.
És mégis van benne valami számomra megfogalmazhatatlan, amitől ez a csarnok nem rideg, sőt, inkább biztonságot sugárzó földmeleg.

(A megnyitásról szóló cikkünk, és hír a csúszásról, a közbeszerzésről, légifelvételek, és a tervezésről... és mind más szerzőtől: ez a szép a közösségi újságírásban! – a szerk.)

Fotók (és szöveg): © Szentiváni János