A győztes pályázati terv, a szobrászi módon megformált, dinamikus építészeti alkotás új kiegészítője lesz a kínai nagyváros gyorsan fejlődő területének, ahol a közelmúltban már számos nagyszabású fejlesztés készült.

A kilátóplatformnak és kiállítótérnek otthont adó projekt megtervezésekor Sou Fujimoto csapata azt a kérdést tette fel magának: "Mi lehet a torony következő fejlődési stádiuma, miközben továbbra is  magára vonzza a figyelmet, mint az Eiffel-torony?". Elkészülte után a Qianhai-öböl felé forduló nevezetesség a társadalom jövőjét lesz hivatott szimbolizálni a sokszínűség korában.

A 268 méter magasba emelkedő tájékozódási pont kilencvenkilenc egyedi tornyot fog tartalmazni. Egyszerre egyedülálló egészként és kisebb részek összességeként lesz majd "egy és sok". Ezzel a fogalmi kerettel a csapat igyekszik szimbolizálni az évszázad változatos, szerteágazó világát. A kilencvenkilenc torony többsége lebegni fog, korlátozott érintkezési pontokkal kapcsolódva a központi elemhez, miközben a szerkezet teteje összességében kifelé terebélyesedik. Repülőről nézve a forma kilencvenkilenc levegőben szálló szigetet formál majd.

Szerkezetileg a tornyot egy központi mag támasztja alá, egyensúlyát a periférikusan elhelyezett feszítőkábelek tartják fenn. Ennek eredményeként egy határozott vízszintes felület lesz érzékelhető az építmény tetején, amelynek tömege lefelé fokozatosan eloszlik. Fejül egy új kilátót és kiállítóteret, valamint egy éttermet és kávézót tartalmaz a terv.

Az egykor izgalmas kis projektekkel kísérletező Sou Fujimoto mára egyre inkább a látványépítészet sztárjává válik. Mostani győztes tornyát szigetek éteri halmazaként képzeli el, a permetező vízfelhőre emlékeztető projekt a jövőbeli világ elképzelt légi városainak ábrázolását idézi. Hasonló víziókkal találkozhatunk például a Yes zenekar Roger Dean által tervezett lemez borítóin az 1970-es években.