Sou Fujimoto néhány éve a Műcsarnokban tartott előadásából kiderült, az építészet határait feszegeti. Szokatlan, de rendkívül egyszerű térképzési eszközeivel újszerű életformák lehetőségét a terek használatának újraértelmezését keresi.
A Tokió egyik lakónegyedében felépült NA House első pillantásra leginkább egy állványzatnak tűnik, koncepciójának alapgondolata ugyanakkor egyetlen fa. Fujimoto szerint egy kis házakkal sűrűn beépített városrész egyik házába költözni olyan, felfogható úgy is, mintha egy fán élnénk. A fának számtalan ága van, melyek mindegyike különböző cselekvések helyét biztosítja. Az egyes helyek nincsenek egymástól hermetikusan elzárva, az ágak egyedi kapcsolatrendszert teremtenek közöttük. A fán tevékenykedők hallhatják egymás hangját, észlelhetik egymás mozgását, kommunikálhatnak vertikális és horizontális irányban és fizikai kapcsolatba kerülhetnek egyik ágról a másikra átnyúlva, vagy átlépve. Ez a sokszintű, összetett térrendszer kapcsolatai révén időről időre lehetőséget teremt a feltöltődés pillanataira.
Az európai mértékkel inkább bútor-méretűnek számító belső szintek épületen belüli elosztása a személyek egymáshoz viszonyított helyzetét a térrészek közötti kapcsolatok jellegén keresztül folyamatosan befolyásolja, hasonlóan egy fa ágrendszeréhez. Az egész ház egyetlen nagy szobának is értelmezhető, de ha az egyes szinteket önálló szobáknak tekintjük, akkor egy különböző helyiségekkel megtöltött házról beszélhetünk.
Az egyes belső padlószintek, az azokat összekötő lépcsők a helyiség és a bútor fogalmának határán mozognak: ülőhelyekké, polcokká, asztalokká alakulhatnak az aktuális használati igénynek megfelelően. Egy nagyobb vendégség tagjainak lehetőséget biztosítanak az egész házban úgy szétszóródni, mégis folyamatos kapcsolatot tartva egymással, máskor, ha ketten csak egymás társaságát akarják élvezni, intimitást biztosítanak, bár a ház üveg homlokzatait elnézve ez utóbbi funkcionális igény kielégítése meglehetősen korlátozottnak tűnik.
A fenntartható városok egyik alapkritériumára, a sűrűségre pozitív válaszokat kereső épület felkerült a Emirates Glass LEAF Awards 2012-es Év Családi Háza kategória most nyilvánosságra hozott jelölőlistájára.
Fotók: Iwan Baan
Az európai mértékkel inkább bútor-méretűnek számító belső szintek épületen belüli elosztása a személyek egymáshoz viszonyított helyzetét a térrészek közötti kapcsolatok jellegén keresztül folyamatosan befolyásolja, hasonlóan egy fa ágrendszeréhez. Az egész ház egyetlen nagy szobának is értelmezhető, de ha az egyes szinteket önálló szobáknak tekintjük, akkor egy különböző helyiségekkel megtöltött házról beszélhetünk.
Az egyes belső padlószintek, az azokat összekötő lépcsők a helyiség és a bútor fogalmának határán mozognak: ülőhelyekké, polcokká, asztalokká alakulhatnak az aktuális használati igénynek megfelelően. Egy nagyobb vendégség tagjainak lehetőséget biztosítanak az egész házban úgy szétszóródni, mégis folyamatos kapcsolatot tartva egymással, máskor, ha ketten csak egymás társaságát akarják élvezni, intimitást biztosítanak, bár a ház üveg homlokzatait elnézve ez utóbbi funkcionális igény kielégítése meglehetősen korlátozottnak tűnik.
A fenntartható városok egyik alapkritériumára, a sűrűségre pozitív válaszokat kereső épület felkerült a Emirates Glass LEAF Awards 2012-es Év Családi Háza kategória most nyilvánosságra hozott jelölőlistájára.
Fotók: Iwan Baan
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
