Ráday Mihály az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-művészettörténet szakán szerzett diplomát, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr, később a rendező szakát. 1968-tól a Magyar Televízió operatőre, főmunkatársa volt. Operatőrként számos film művészi megformálása fűződik nevéhez. Talán a legismertebb a ma is újra meg újra vetített Keménykalap és krumpliorr című gyermekfilmsorozat.

A tévénézők mégis leginkább az 1979-től 2010-ig általa szerkesztett és vezetett, a műemlékvédelem jó és rossz példáival foglalkozó Unokáink sem fogják látni című városvédő tévéműsorból ismerték meg, amelynek operatőre is volt.

1985-től 1990-ig a Fővárosi Tanács, 1990 és 2002 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt. Meghatározó szerepet játszott a város "műemléki alapjának" és "helyi értékvédelmi rendeletének", helyreállításokat támogató pályázati rendszerének kidolgozásában. Megszervezte egyebek között az Andrássy út kandelábereinek, a Lánchíd és az Alagút címereinek cseréjét, elindította Róth Miksa egykori házának emlékmúzeummá alakítását. Ő szervezte meg a "városvédő fotózást", amelynek eredménye számtalan fénykép és egy könyvsorozat lett. Írásaiból több könyv jelent meg, több ezer fényképpel.

(MTI)

Ráday Mihályt nem a tévéből ismertem meg – bár tizenévesként biztos láttam néhány adását az Unokáink sem fogják látni című műsornak –, hanem a nyomtatott sajtóból: lelkes olvasója voltam a 2000-es évek elején az Interpress Magazinnak, amelyben a Házak nyilvános titkai című helytörténeti sorozattal jelentkezett hónapról hónapra. Izgalmas volt az első ránézésre gyakran érdektelennek tűnő épületeket közelebbről megismerni, bepillantást nyerni a régi házak történetébe. Örömmel tudtam meg, hogy a cikksorozatból azóta két kötetnyi megjelent könyv formájában is. Ráday Mihály rendszeres résztvevője volt a rendezvényeinknek, és publikált a Tervlap.hu-n is.