Magyarországnak hosszú ideig nem volt kifejezetten atlétikai világeseményekre alkalmas stadionja, miközben a sportág nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeket hozott. Olyan sportolók sikerei fémjelzik ezt a hagyományt, mint Zsivótzky Gyula [1], az 1968. évi mexikóvárosi olimpián olimpiai bajnoki címet nyert kalapácsvető. 2026. március 27-én az ő nevét vette fel a Nemzeti Atlétikai Központ. A 2023-as világbajnokságra felépült stadion ezzel nemcsak egy infrastruktúrabéli hiányt pótolt, hanem új helyet is teremtett a hazai atlétika számára. A névadás ezt a folytonosságot teszi egyértelművé: a stadion nemcsak egy esemény öröksége, hanem a magyar atlétika jelenének és jövőjének tere. A névadó ünnepség nem a beszédekkel zárult: a stadion melletti parkban ért véget amikor Zsivótzky Gyula fiai felavatták Hidegföldi Attila Ábel rozsdamentes acélból és üvegből készült installációját, amely egyszerre idézi meg az olimpiai fáklyát és a stadion sziluettjét. így a névadás emlékezeti gesztusa egy önálló, maradandó térbeli jellé is formát kapott.
A Zsivótzky Gyula Atlétikai Központ a 2023-as atlétikai világbajnokságra készült el, a Duna-menti egykori ipari terület átalakításával létrejött új városi park meghatározó elemeként. Az épület kettős szerepet tölt be: egyszerre világszintű sportlétesítmény és hosszú távon a városi közhasználatba integrált, nyitott sporttér. A stadion egyik legfontosabb sajátossága, hogy a versenyeken túl a mindennapi használat számára is megnyílt. Az első emeleti, panorámás futókörön bárki sportolhat, így az épület nemcsak nézőként, hanem használóként is megtapasztalható.
A 2025-ös Építészkongresszus helyszíneként a stadion egy másik arcát is megmutatta: a tervezők közvetlen bemutatásából kirajzolódott az a szerkezeti gondolkodás, amely az épület egészét meghatározza. A tetőszerkezet húzott rendszere, a kábelek és támaszok együttműködése nem pusztán mérnöki megoldás, hanem a téralakítás alapja is. Ez a rendszer a stadion környezetében, kisebb léptékben is visszaköszön – így a szerkezet nemcsak működik, hanem értelmezhetővé is válik.
A stadion építészeti koncepcióját a Napur Architect tervezői – Ferecz Marcel és Détári György építészek – dolgozták ki, szoros együttműködésben a tartószerkezeti tervezőkkel. Részletesen ismertették a tervezési folyamatot és a szerkezeti megoldásokat. Az előadás rámutatott arra, hogy a projekt sikere a különböző szakágak – építészet, statika, acélszerkezet-tervezés és kivitelezés – szoros együttműködésén alapult, ahol a forma és a szerkezet nem egymástól függetlenül, hanem egymást alakítva jött létre. A projekt egyik legfontosabb kihívása a két eltérő üzemállapot összehangolása volt: a világbajnokság idejére 35 000 fős befogadóképességű stadion ideiglenes felső lelátóval egészült ki, amelyet az eseményt követően elbontottak. Az így felszabaduló tér ma egy különleges, fedett, de nyitott futókörként működik a városi használók számára.
A stadion szerkezeti rendszere a kortárs stadionépítészet egyik legizgalmasabb példája. Szerkezete kettős rendszerre épül: az alsó, állandó vasbeton lelátót könnyű, részben ideiglenes acél felső karéj egészítette ki. A teljes arénát lefedő tető egy körbefutó acél gyűrű és radiális tartók hordják, melyekre könnyű membránfedés feszül. A karcsú, döntött oszlopok és a szerelhető acél csomópontok a szerkezet könnyedségét és visszabonthatóságát hangsúlyozzák. A membránfedés nem csupán burkolat, hanem a teherhordás aktív résztvevője: a különböző irányú húzóerők egyensúlya alakítja ki a tető végleges formáját. A szerkezet így nem rejtett háttérelem, hanem az építészeti karakter meghatározó hordozója. A kivitelezés során a nagyméretű acélelemek előregyártva, ütemezetten kerültek a helyükre, majd a kábelek és a membrán feszítésével nyerte el a rendszer végleges statikai működését. A szerkezet logikája a belső térből is közvetlenül leolvasható: a lelátó fölé feszülő tető íve, a tartóoszlopok ritmusa és a perem menti elemek együtt rajzolják ki a stadion karakteres térélményét. A stadion így a világesemény után egy nyitott, parkba illeszkedő közösségi térré alakul.
Az épület különleges minősége azonban leginkább az esti állapotban válik érzékelhetővé. A díszkivilágítás itt nem a homlokzati felületek kiemelésére törekszik, hanem – ahogyan azt korábban is megfogalmaztam – nem ráfest, hanem kibont: a szerkezet válik láthatóvá, értelmezhetővé. A körbefutó acél elemek és rudak színezett fénnyel rajzolódnak ki a sötétben, mintha az épület nappali testéből egy másik, rejtett rajz lépne elő. Különösen azzal, hogy a trikolor színei időnként egy – egy oszloppal arrébb lépnek. A stadion így éjszaka mintegy „átfordul”: a nappali, világos térbeli rendszer helyén egy fényből szerkesztett, lebegő struktúra jelenik meg. Ez az átalakulás nem pusztán látvány, hanem értelmezés is – annak a gondolatnak a megvalósulása, hogy a fény nem díszlet, hanem az építészeti jelentés hordozója, amely képes a formát új olvasatba helyezni. Ebben az értelemben a Zsivótzky Gyula Atlétikai Központ esti képe közel áll ahhoz a szemlélethez, amelyet a fényfestés kapcsán „érintésként” írtam le: a fény nem elfedi az épületet, hanem kapcsolatba lép vele, feltárja annak belső rendjét, ritmusát és arányait. A szerkezet ilyenkor nem technikai háttér, hanem elsődleges téralkotó nyelvvé válik – „fénybe fordított statika”, ahol az erőjátékok vizuális élménnyé alakulnak.
A stadion létrejötte jól mutatja, hogy az ilyen léptékű épületek nem egyetlen döntés vagy forma eredményei, hanem különböző szakterületek összehangolt munkájából születnek. Az építészeti koncepció, a tartószerkezeti gondolkodás és a kivitelezés technológiai háttere itt szoros egységet alkot: a forma és a szerkezet nem egymást követi, hanem egymást alakítja. Ez az együttműködés teszi lehetővé, hogy a stadion egyszerre működjön nagy fesztávú, összetett mérnöki szerkezetként és jól használható, emberléptékű térként – nappal épületként, este pedig fényben kirajzolódó szerkezeti rendszerként. A stadion így nemcsak egy nevet visel, hanem egy örökséget tesz láthatóvá – nappal szerkezetben, éjjel fényben.
Tervezők és közreműködők
- Építész tervezők: Napur Architect – Ferecz Marcel DLA, Détári György DLA
- Tartószerkezet: Exon 2000 Kft. – Szántó László
- Épületgépészet: HVARC Kft. – Lucz Attila
- Elektromos terv: Provill Kft. – Ivanics Zoltán
- Épületszerkezet: FRT Raszter Építésziroda Kft. – Reisch Richárd
- Gyaloghíd: Speciálterv Kft. – Pál Gábor
- Generál kivitelező: ZÁÉV Zrt.
Jegyzet:
[1] Zsivótzky Gyula (Budapest, 1937 – Budapest, 2007) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok atléta, sportvezető. Négy olimpián vett részt, az 1960. évi római és az 1964. évi tokiói olimpián ezüstérmet (súlyos betegsége után), az 1968. évi mexikóvárosi olimpián olimpiai bajnoki címet nyert.