Pótolhatatlan hiánya fogalmazódik meg bennünk, mindnyájunkban, akik kollégái, barátai lehettünk a sors kifürkészhetetlen kegyéből. E hiányt érzi családja, kosárlabdázó sporttársai, a Jászok Egyesületének tagjai, a Magyarok Világszövetségének tagjai, a Széchenyi Gimnáziumba járt egykori osztálytársai, a Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozatának tagjai, és mindenki, aki csak ismerhette Őt. De leginkább azok a fiatal statikusok, akik a keze alatt, irányításával váltak tartószerkezeti tervezővé, szakértővé.
Folyamatosan, igen nagy intenzitással dolgozott, és körülötte mindig, mindenfajta mérnöki munka kapcsán igazi mérnöki szellemi műhely alakult ki. Megbízhatósága, pontossága, segítőkészsége páratlan volt, és a munkafajták felölelték a teljes szakma szinte minden szegmensét. De mindig és mindenkor kiállt az igazságért, a szakma szabályaiért, és szépségéért, elődeink, a magyarok megbecsüléséért, amit meg is követelt alárendeltjeitől, akiket viszont teljeskörűen kitanított, tanácsaival ellátott, és persze meg is védett. Még utolsó napjaiban is kosárlabdázott.
Az egyetemi diplomatervét – kéthajós futódaruval ellátott, előregyártott, utófeszített főtartójú csarnok – Kollár Lajos konzultálta, és Lőke Endre opponálta, mindketten az Iparterv munkatársaiként. Gnädig Miklós hívta meg az Iparterv statikus osztályára munkatársnak, miután elintézték a Pécs Város Tanácsának társadalmi ösztöndíjas kötelezettségének megszüntetését, és azt is, hogy az Építésügyi Minisztérium az Ipartervbe irányítsa.
Így az Ipartervben kezdte a pályát 1963-ban, és ott is maradt majdnem ötven évig statikus tervezőként, vezető tervezőként, műteremvezetőként, hiszen azután már „csak” saját mérnökirodájában dolgozott haláláig. Azon az utolsó napon is este nyolc óra után ment haza a munkából, amikor is a buszmegállóban összeesett, és már nem tudtak rajta segíteni. Az élete volt a szakma, és a jól, becsülettel elvégzett munka, amely közben mindig tanított, tanácsokkal, tapasztalatainak átadásával segített mindenkit, akivel kapcsolatba került.
Első munkája a szolnoki Tiszai Vegyi Kombináthoz készített 460 fm hosszú, 6 m magas vas-beton szögtámfal a szuperfoszfát raktárba, mely fénykép formájában Palotás László professzor Vasbetonépítés II. című tankönyvében szerepelt. Ezután következett a Csepel Művek süllyesztékes kovácsoló csarnoka, 2×18 m széles 90 m hosszú daruzott, fejépülettel ellátva, 18 m-es rácsos vasbeton főtartókkal, helyszínen előregyártva. Ez a terv máshol, más funkcióval valósult meg.
Négy évvel munkába állása után már az Alkaloida Vegyészeti Gyár mákgubótárolójának tervezéséért vállalati nívódíjban részesült. Ez egy 20 000 m³–es mákgubótároló volt 21×41 m alapterülettel, és 21 m magassággal.
1970-ben tervezte a Masped 18 000 m²-es csarnokát, 24 m hosszú, előfeszített „T” vasbeton tetőpanelokkal. 1971-72-ben készültek a Ravill 14 000 m²-es budaörsi raktártelepi csarnokának tervei, szolgálati szabadalommal védett acélszerkezetű shed tetővel, melyet – a szabadalom megvételével – máshol is megépítettek. 1976-77-ben tervezte a bélapátfalvai cementgyár 6 db 20 m átmérőjű, 85 m magasa klinker- és gipszkőtárolóit. 1985-ben a Tiszai Erőmű 32 db 200 m³-es széntároló bunker belső beton köpenyezését tervezte, irányította. 1992-1993-ban a Tengizi olajfinomító új egységének tervezése, mely 15 csarnoképületet, 14 óriás gépállványt és 2800 fm csőhídat foglalt magában, míg itthon az Amerikai Nagykövetség átépítésének, bővítésének és a Citibank központi fiókjának statikus tervezését irányította. 1996-1998-ban a Keleti pályaudvar rekonstrukciójának statikai tervezésében vett részt. De külföldi munkái voltak még az akkori Csehszlovákia, NDK, Németország, Hollandia, Norvégia területén is. A következő években az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, majd a Budapesti Francia Iskola statikai tervezésében, az Oszlói Magyar Nagykövetség épületének áttervezésében, a Nemzetközi Keresztyén Iskola és a Chinoin Gyógyszergyár Központi Laboratóriumának tervezésében vett részt, majd a 2006-ban a Honvéd Kórház új központi épületének statikus terveit készítette és irányította a tervezési munkát. 2010-ben műszaki ellenőre volt a MOM-garázs munkálatainak, 2014-2015-ben a Ludovika Egyetem rekonstrukciójának statikus szakértője volt.
Sok tervellenőri (pl.: Budapesti Árkád Üzletház II. üteme), műszaki ellenőri (pl.: Esztergomi Sped-Pack Üzemcsarnok), szakértői (pl.: Kaposvár, Déli városrész tömbje, Bp., Nagymező u-i lakóépület) munkája is volt. Mintegy 600 munkát készített el, és ezek szinte teljes mértékig meg is valósultak.
Munkáiról az Ipari Építészeti Szemle, a Szakipar, a Műszaki Tervezés, a Magyar Építőipar c. szakfolyóiratokban jelentek meg ismertetések.
Annyira jellemző volt rá az a megnyilvánulás, amikor a Zielinszki-díjat átvette a Mérnöki Kamara Küldöttgyűlésén, és a laudációk után köszönetét azzal a figyelmeztetéssel egészítette ki, hogy a díj értelmét és rangját nem csak az adja meg, ha az elnökség közönség előtt átadja a díjat, hanem illene, ha a díjazottak szervezetten megkoszorúznák a díj névadójának sírját, melyet Ő meg is tett. A Kuratórium megfogadva intését, a díjazottakkal megkoszorúzta a sírt, ezzel nemes hagyományt teremtve.
Árpád, jó volt Veled barátságban együtt dolgozni, bízni szerteágazó, gazdag szakértelmedben, számítani adott szavadra, segítségedre, hálás köszönet mindenért. Hiányod nagy, de az a biztos tudat enyhíti, hogy odafent is értünk tevékenykedsz. Soha nem feledünk, emlékedet szeretettel őrizzük, ápoljuk.