A múlt héten bemutatott "Mill-ház"  alkotóit érte az a megtiszteltetés, hogy az idei évben egy kortárs névjegyet hagyjanak az egyre ismertebbé váló évenként megrendezésre kerülő Kivik Művészeti Központ Nyári Fesztiválján.
A Wingårdhs tervezte "lépcső a mennyországba" egy darab hajtogatott acélból készült – megidézve a megváltást, az Ég és Föld különös kapcsolatát, az ősi motivációt, a felfelé törekvést.

A szakralitás, a hit fontos egy olyan világban, ahol körülöttünk minden a számokról, az adatokról, grafikonokról és megtérülésről szól. A celláról a jobb alsó sarokban.

"Minden letűnő nemzedék egy lépcsőfok, melyről az utána következő magasabbra emelkedik". Önkéntelenül is eszembe jutnak Kossuth szavai – nem hiába vált gimnáziumom mottójává.


Lépcsőfokok...


Honnan jöttünk – hová tartunk? Mi az irány? A demokrácia, egymás elfogadása, tolerálása feláldozható az önkényuralomba hajló nemzetiszocialista eszmével? A génjeinkbe kódolt rebellizmusunkat sikerül megzabolázni? A hatalom vajon képes az önszabályozásra?
A városliget, a kilencvenkilenc évre "kölcsönadott" (kölcsön, hitel, értsd, ahogy akarod...) grund vajon meddig lesz a miénk!?

Gondolataim visszakanyarodnak Kivikbe, a szabályos, végtelen lépcsőkarra. A svéd egyszerűség, célszerűség messze van, nagyon messze... szinte hamleti messzeségben.

Végezetül pár kép az előző évek anyagából, ahol olyan művészek alkottak, mint Anthony Gormley, Snøhetta vagy épp' David Chipperfileld.

Áldott Ádventet kívánok:

gg


Építészet: Wingårdhs
Építés éve: 2013
Forrás: http://www.wingardhs.se/projects/xs/himlatrappan/
Link: http://www.kivikart.se/
Fotók: Wingårdhs