Charles Jencks 1939 június 21-én született Baltimore-ban, Maryland-ben, angol irodalmi diplomát szerzett a Harvard Egyetemen, mielőtt az építészetet kezdte volna tanulmányozni a Harvard Graduate School of Design-ban. 1965-ben szerzett diplomája után Angliába költözött, ahol építészettörténeti PhD-t végzett a londoni University College-ban. 

Jencks doktori disszertációja a Modern mozgalmak az építészetben című 1972-es könyve volt. Ezt követően írta meg a A posztmodern építészet nyelve (The Language of Post Modern Architecture) című munkájátt, amelyben a a modernizmus után létrejött építészeti stílusirányzatokat vizsgálta és kategorizálta. Ebben a könyvben Jencks kifejtette azon nézetét, hogy míg a modern építészet a síkokból és a derékszögből építkezik, a posztmodern építészet a természettel, az emberi elmével és testtel, valamint a városi környezettel összefüggésbe hozható alakzatokat részesíti előnyben.

A posztmodern építészet nyelve című könyvében Jencks a modern utáni új építészet, a formákat bátran vállaló posztmodern fő irányait igyekezett bemutatni. Ezek egyike a historizmus, azaz régebbi korok építészeti kelléktárának újrahasznosítása, másik a neo-vernakularizmus, mely a falusi és kisvárosi építészet újragondolása. Harmadik fő irányként az antropomorfizmust nevezi meg, melyet a Metafora és metafizika című fejezetben taglal, azt kutatva, hogy mond-e valamit az építészet. Véleménye szerint a műszaki  fejlődésbe vetett modern hit összeomlásával ez a kérdés különösen nagy jelentőséggel bír. Véleménye szerint az építészet spirituális szerepe fennmarad, akkor is létezik, ha nincs hozzá vallás és metafizika, ezért a posztmodern építész olyan metaforák köré kristályosítja saját spiritualitásának világát, amelyek könnyen elérhetők. A közelmúlt építészeinek legkifejezőbb metaforája a modernizmus organikus tradíciójából eredeztethető, szoros kötődésben a testi képzetekkel és azzal a gondolattal, hogy az ember a természeti és az állatvilág folytatódása.

Jenks úgy vélte, "A modern építészet meghalt St. Louisban, Missouri államban, 1972. június 15-én délután 3 óra 32 perckor, amikor a hírhedt Pruitt-Igoe-tervnek, még inkább egyes betontömbjeinek, dinamittal megadták a kegyelemdöfést…" A lakótelep a Modern Építészek Nemzetközi Kongresszusa (CIAM) leghaladóbb gondolatai szerint épült, és tervezése idején, 1951-ben díjat nyert az Amerikai Építészeti Intézettől (AIA). Lakói azonban alig két évtized alatt tönkretették, így lett romba döntés a sorsa.

Tervezési feladatokat lényegében csak saját maga és családja számára végzett. Terry Farrell-lel, Michael Graves-zel és második feleségével közösen tervezett, múzeumként működő Londoni házát 2018-ban műemléki védettség alá helyezték, skóciai birtokán megvalósult fekvő női alak ihlette kertépítészeti munkáját korábban a Tervlapon is bemutattuk.