• Házigazda: Radev Gergő – építész
• Előadó: Szabó Gábor – kivitelező
• Helyszín: MÉSZ Székház (1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.)

Az előadást kivitelezői tapasztalatokkal teli tudással kezdte meg Szabó Gábor, aki kiemelte, hogy minden országnak van egy hagyományos építőanyagtípusa, amit professzionálisabb szinten kifejlesztett, mint versenytársai, például:

• Németország: vályog építőanyagok,
• Franciaország: kender építőanyagok,
• Olaszország: nemes építőanyagok.

Magyarországon kiemelkedő az egyedi kézműves cégekkel való közreműködési lehetőség, ami a történelmi épületeknél egy komplex értékteremtő folyamat része. Az előadás témakörei az alábbiak voltak:

Vizesedés kérdésköre

Egy hagyományos építőanyagú meglévő épület károsodott szerkezeténél első lépés az ok azonosítása, és annak megállapítása, hogy honnan érkezik a víz. Bizonyos esetekben a padlóburkolat alatti esztrichréteg is bevezetheti a vizet a falakba. Ha a víz sót is szállít, akkor sókivirágzás, salétromosodás jelenhet meg a falakon. A feltáráshoz aljzattörésre és vakolateltávolításra lehet szükség. A megfelelő megoldás megtalálásához elengedhetetlen az épületdiagnosztikai vizsgálat, szakértő bevonásával, ami a pára- és sótartalmat egyaránt vizsgálja az érintett területen. Ezen kiinduló adatok birtokában az építész meghatározza a szükséges megoldást a vizesedésre. A hagyományos építőanyagokkal készült épületek lélegző falakkal rendelkeznek, és e szerkezetekre felkerülő minden újabb anyagnak páraáteresztő tulajdonságokkal kell bírnia. Ezek a lélegző-páraáteresztő anyagok képesek felvenni a felesleges nedvességet, tárolni azt, majd biztonságosan leadni anélkül, hogy a szerkezet károsodna. Az ilyen anyagok dinamikus nedvességpufferekként funkcionálnak.

Vakolatválasztás

Történelmi épületeknél óvakodjunk a cement használatától a vakolatban a későbbi repedések elkerülése érdekében, mert a cement merev, nem páraáteresztő. Helyette a mészvakolat javasolt, amely rugalmas anyag. A vakolat pontos típusa mindig a használt építőanyag függvényében választható ki. Általánosságban az alábbi anyagok preferáltak:

• vályogház – szalmás vályogvakolat,
• téglafal – mészvakolat,
• kenderfal – mészvakolat.

A 3-4 cm-es vakolat páratároló-képességét fokozni lehet égetett téglaőrlemény adalékkal.

A vakolatot meg kell védeni a sókivirágzástól és salétromosodástól, amely WTA minősítéssel rendelkező vakolati rétegrend alkalmazását teszi szükségessé. Egy átlagos rétegrend az alábbiak szerint alakul:

• a megtisztított, kikapart fugájú felületre kerül egy sólekötő „rinzáfó-kocsonthó” réteg, ami megállítja a sót, de átengedi a párát, mész alapú, kerülhet bele égetett tégla vagy cserépőrlemény kémiai okokból, hogy megvédje a felsőbb rétegeket,
• erős sóterhelés esetén egy puffer, kiegyenlítő vakolat, amely elnyeli a sót,
• WTA felújító („puccolán”) vakolat, min. 1,5-2 cm, amely a szárítást és a sóraktározást biztosítja, kerülhet bele égetetttégla- vagy cserépőrlemény a porozitás növelésére, illetve a sókristályok okozta repedések elkerülésére,
• páraáteresztő simítóréteg és festés, amely magas páraáteresztő képességű, szilikát vagy szilikon bázisú.

Vályog épületeknél alkalmazható vályog-agyag vakolat is a meszes vakolat alá, melyből találhatók vakológéppel is vakolható németországi anyagok. A nem megfelelő kivitelezés repedéseket okozhat, így különösen figyelni kell arra, hogy megfelelő szakértelemmel rendelkező kivitelező készítse a vakolási munkákat. Színezésre vakolatba kevert földpigmentek használhatók, így megadva a végső felületet és színt a belső falaknak.

Hőszigetelés kérdése

A hőszigetelés fokozható nagyobb tömegű építőanyagok alkalmazásával, mellyel növelhető az épület hőtároló képessége.

A lélegző falaknál óvakodni kell a gipszkarton előtétfalak alkalmazásától, mert a gipsz anyagnak nagy a párafelvevő képessége, de leadni már nem tudja azt.

A történelmi épületeknél sok esetben a kályha természetes légcserét indít be az épületben az ablakok résein át a kéményig.

Lélegző mészpadló

A vízszigetelés nélküli parasztházaknál a lélegző mészpadló kialakítása a legkedvezőbb. Az alábbi általános rétegrend javasolt:

• páraáteresztő burkolat,
• meszes esztrich,
• hidrofób bevonattal ellátott duzzasztott agyagkavics réteg hidraulikus mésszel kiöntve, amely felszívja a vizet,
• min. 15 cm vízálló habüveg (az alap síkja alá ne menjen a rétegrend).

Kender mint építőanyag

Kenderbeton

A kenderbeton épületeket zsaluzásos technikával, meszes kötőanyaggal építik. A kivitelezésénél két év építési idővel kell számolni, mert tavasztól őszig szárad az épület, és ezután folytatható csak a kivitelezés.

Kenderblokk

Léteznek külföldi gyártású kenderblokk építőanyagok, melyek utólag javíthatók-szerelhetők. A kenderblokk használatával gyorsabb a kivitelezés, mint a kenderbeton épület esetében. A blokkok függőleges lyukakkal ellátottak, melyekbe utólag acélszálak kerülnek, és betonkiöntést kapnak. Ennek az anyagnak nagyon jó a hőtároló képessége, a felmelegedése akár 12 óráig is eltarthat.

A kenderblokkot hazánkban leginkább belső oldali hőszigetelésként használják. A kenderfal és a főfal közé nedvesen kevert kenderbeton – kenderpozdorja, víz és mész – kerül, vagy esetleg gyári kendergyapot hőszigetelő paplan.

Kivitelezői tippek vízszigetelés nélküli, lélegző házakhoz

• a fürdőszobában falburkolat csak a válaszfalakon legyen,
• vizes berendezések lehetőség szerint külső falakon ne legyenek,
• a fürdőszobában szappanozható mészréteg használata javasolt a falakon,
• a fürdőszobában a padlóra minél jobb páraáteresztő képességű lapot érdemes választani, pl. mészkő lap vagy terrakotta termékek,
• a vezetékek lehetőleg padlóban legyenek elvezetve, de szükség esetén lehetnek előtétfalban is a főfal előtt, pl. ytong vagy pórusbeton falban,
• a padlóburkolat-ragasztó páraáteresztő legyen.