Tanulmányai elvégzése után Szigetvári János 1954. május 1-jén a Pécsi Tervező Irodához került, és itt, első munkahelyén megkezdte kötelező szakmai gyakorlatát.
Munkahelyet életében csupán egyszer változtatott, amikor 1968-ban átment főépítésznek a BARANYATERV-hez, de pár hónap elteltével visszatért a Pécsi Tervező Vállalathoz, ahonnan 1989-ben vonult nyugdíjba.
A Pécsi Tervező Vállalatnál a legkülönfélébb tervezési munkákkal bízták meg. Ezek közül a legfontosabbak:
- A Dugonics utcai óvoda volt az első önálló munkája.
- Lakóházak: 1960-ban a komló-hasmányi orvoslakások. Ezek egyedi lakástervek voltak, amelyek színfoltként jelentek meg az akkori lakótelep-építés szürkeségében.
- Irodaházak: Pécsi Ügyészség és SZTK Irodaház (UNIVÁZ szerkezettel), a pécsi Vízügyi Igazgatóság székháza stb.
- Egészségügyi létesítmények: NDK-ban kórházak létesítése (Schwerin, Cottbus).
- Szállodalétesítmények: a pécsi Szénbányászati Tröszt legényszállója (a későbbi Széntröszt Irodaház) stb.
Oktatási létesítmények: Pécsi Leőwey Gimnázium rekonstrukciós munkái stb.
- Ipari létesítmények: a Pécsi és Nagykanizsai Sör- és Malátagyár, Zalaegerszegi Sajt- és Vajgyár stb.
Pécs belvárosában munkatársaival az 1970-es években foghíjtelkek beépítésén tevékenykedett, a történelmi belvárosban pedig a műemlék jellegű lakóépületeket korszerűsítették.
A műemlékekhez már egyetemi éveitől kezdve vonzódott. A nyarakat rendszerint magyarországi tanulmányutakon töltötte, pl. a Balaton-felvidéken készített felméréseket és rajzokat régi falusi épületekről. Diplomaterve is a Műszaki Egyetem műemlékvédelmi tanszéke számára készült (Zeneakadémia és hangversenyterem a Kapisztrán téren). A hagyományok és az értékek megőrzését mindennél fontosabbnak tartotta, ezért vett részt önkéntesen három ízben is árvízkár helyreállítási munkákon.
Először az 1956-os mohácsi-szigeti jeges árvíz után, majd 1965-ben Mohácson, 1970-ben pedig a Szamosközben.
Az ’56-os árvíz után a helyszínen – Dunaszekcsőn - lakva részlegvezetőként irányította Dunafalva község helyreállítását. A helyi építészeti hagyományokra támaszkodva saját háztípusokat teremtett, melyeket gazdaságosan kiviteleztetett. 1957-ben a teljes Mohácsi-sziget felelős vezetője lett. Közel 800 családi ház épült fel Dunafalva, Újmohács, Sárhát, Homorúd községekben.
1970-ben a szamosközi árvízkor az Építésügyi Minisztérium 5. körzetének vezetőjeként Györtelek, Fülpösdaróc, Ökörítófülpös, Geberjén, Kocsord, Rápolt községekben szervezte az újjáépítést. Közel 1000 családi ház épült fel e körzetben.
Az árvízen töltött csaknem két év volt az igazi „tanulmányút” számára, a helyszínen közvetlen közelről ismerte meg népi építészetünk hagyományait, és megerősödött benne az az elhatározás, hogy a pusztulásra ítélt házakat megmentse az utókor számára.
Szabadidejében, hobbiként járta a falvakat, elmondása szerint körülbelül 1400 faluban nézett körül kutató szemmel, nemcsak Baranyában, hanem szerte az országban, sőt határainkon túl, Erdélyben és Bukovinában is.
Mindent tudni akart a falvakban álló házakról és kiváltképp a bennük élő emberekről. A Baranya Megyei Tanács Műemlékvédelmi Albizottságának tagjaként neki is érdeme, hogy számos jobb sorsa érdemes épületet fedeztek és újítottak fel.
Baranyában 1963-ban mindössze 11 bejegyzett népi műemléképület volt. Az 1970-es évek végére a falvak újbóli bejárásával, rendszerezett kutatással már 150 védett népi műemléket tartottak számon. A házak lebontásánál, majd skanzenben történő kiállításánál Szigetvári János sokkal többre becsülte a népi értékek helyben tartását. A népi műemlékvédelem „in situ” megőrzésének lehetőségét szem előtt tartva több műemléki ház rekonstrukcióját készítette el, így például az Orfű-Mecsekrákos község 3. sz. volt lakóházát, amelybe információs iroda, állandó kiállítás és paraszt szoba-konyha került.
Legkedvesebb munkái:
- Magyarlukafa – néprajzi alkotóház,
- Ófalu – német tájház,
- Botykapeterd – Messzilátó Csárda,
- Nagydobsza – talpas tájház,
- Luzsok – ormánsági tájház,
- Patapoklosi – tájház (Szigetvári János Tájház),
- Az ormánsági festett kazettás, famennyezetű református templomok rekonstrukciója: Kovácshida, Kórós, Adorjás, Drávaiványi és a Szigetvidéken fekvő Nemeske.
- Baranyai kastélyrekonstrukciós munkák: pl. a Szigetvár melletti domolosi kastély.
A falukutatási és népi építészeti tapasztalatainak és tudásának összegzésére könyvet állított össze Népi építészetünk nyomában címmel, rajzokkal, fényképekkel illusztrálva (1976).
A könyv egy Kassák idézettel kezdődik: „Ami mögöttünk van, az bennünk van”; ebből a mondatból felsejlik a múlt és a jövő felé tekintő kutató építész ars poeticája.
Így szól a népi építészeti emlékekről: „ezek a házak olyanok, mint a népdal. Az első hallásra, az első látásra ismerősek, egyszerűek, érthetőek – éppen olyanok, mint a népdal dallama, az is évszázadok messzeségét hordozza. Itt a távoli múlt az otthont építő ember óriási emlékanyaga zárt formában, a hagyományok erejével a jelenig fennmaradt.”
Nyugdíjba vonulása után is aktívan dolgozott és tervezett, talán még nagyobb lendülettel, mint az azt megelőző évtizedekben, hiszen nem voltak már munkahelyi kötöttségei.
A 1990-es években több olyan munkával hozta össze a Sors, amilyenekről azelőtt álmodni sem mert.
Megpályázta és megnyerte Pécs város óvóhelykataszterének felmérését és dokumentálását. A fárasztó robotmunka után rendkívüli örömmel tett eleget annak az 1997-es felkérésnek, hogy Pécsudvard községbe emberbaráti szeretetből megtervezzen egy római katolikus templomot. A templom átadására 1998 novemberében került sor.
1998-99-ben segítséget nyújtott a délszláv háborúban elpusztult horvátországi magyarlakta falvak középületeinek, templomainak újjáépítési munkálataiban.
1998 májusában a Magyarok Világszövetsége Baranya Megyei Szervezetének szervezésében egy emlékülés keretében sok érdeklődővel együtt látogatta meg a kelet-szlavóniai Szentlászlót és Kórógyot, melyek a délszláv háborúban a szerb támadások következtében elpusztultak és elnéptelenedtek.
A háborús károkat látva azonnal elhatározta, hogy segít a falvak újjáépítésében, hiszen legfőbb értéknek mindig az embert tekintette. Ha a középületek és templomok újjászületése még inkább hazatérésre sarkallja az embereket, már sokat tesz e legfőbb érték megőrzéséért.
Ennek szellemében 1998 nyarán megtervezte a szentlászlói Petőfi Sándor Művelődési Házat, a kórógyi református templomot, majd a kopácsi református templomot és parókiát, hogy ezzel is segítse a falvakban újra meginduló életet.
1998-ban és 1999-ben rendszeresen járt le a falvakba munkatársaival, hogy a különböző munkanemeket a helyszínen beszéljék meg, és hogy az újjáépítési munkálatokat műszakilag felügyelje.
Ezekre a munkákra volt talán a legbüszkébb, mert rengeteg új ismeretet és ismeretséget szerzett. Évtizedekkel azután, hogy segített az árvízkárosultaknak, úgy érezte, hogy háború sújtotta települések helyreállításánál is a helyszínen kell lennie és segítenie kell, amiben tud.
Sajnálatos és váratlan halála lelassította a középületek és a templomok újjáépítési folyamatát, de nagy szó, hogy áll már a szentlászlói Petőfi Sándor Művelődési Központ, a kórógyi és a kopácsi református templom, melyek helyreállításában Szigetvári János elévülhetetlen érdemeket szerzett kulturális örökségünk megőrzésében.
A cikksorozat korábbi és további részei