A Nílus nyugati partján fekvő Edfu temploma gyönyörűen ötvözi mindazt, amit eddigi egyiptomi körutazásunk során építészeti szempontból megtapasztaltunk.

Már nem hat újdonságként a monumentális pülon (kettős kaputorony) látványa, az oszlopos belső udvar és a gigászi oszlopokon nyugvó födémgerendák díszített alsó felülete.

De ez egyáltalán nem zavaró, sokkal inkább egyfajta otthonos érzést kelt, hogy már jó ismerősökként üdvözöljük az itteni templombelső esztétikusan megvilágított falazatain az egészalakos figurákat. Ezúttal a Hórusz-ábrázolás kapott jelentős túlsúlyt, mivel a templom a sólyomfejű istenség dicsőségét hirdeti.

Többlettudásunkból fakadóan tehát örömmel fedezzük fel a már ismerős elemeket, de természetesen ezúttal is van újdonság, legfőképpen az, hogy a Ptolemaiosz-korban, a Kr.e. 237 és 57 közötti csaknem kétszáz évben is épültek még az Edfu templomához hasonló nagy léptékű alkotások, ahol a korabeli építőmesterek már szinte rutinszerűen alkalmazták az évezredek óta bevett fogásokat.

Természetesen a kőbe faragott figurákat és a belső falazat megmunkálásával létrehozott domborműveket minden egyes épület esetében csodálat illeti. Borzongató belegondolni, hogy pl. az első piramisok és a jelen templom megépítése között több idő telt el, mint az Edfu-templom létrejötte és napjaink között!

Ilyen megvilágításban nyer új értelmet az épületegyüttes és az a tény is, hogy a sokáig a homok alatt nyugvó épületet csupán 1800 körül fedezték fel újra, és 1860-ban egy francia régész vezetésével kezdődtek meg az első ásatási munkák, melyek eredményeképp most már évtizedek óta látogatható az épület, 2006 óta pedig éjszakai vezetéseket is szerveznek.

(folyt.köv.)

Forrás: Temple of Edfu – Wikipedia [letöltés:2026.05.14.]