Vályogvilla fekvőrendőrökkel

Amikor a megrendelők, Sophie és David Délnyugat-Angliában megvásárolták az egykori téglagyárnak helyet adó birtokot, számos tégla- és betonépület állt rajta. Közülük néhányat megtartottak, a többit elbontották. 

A londoni Tuckney Design Studio a helyi anyagok felhasználására, újrahasznosítására alapozta koncepcióját, amihez minden forrás rendelkezésre állt. 

Az egykori téglagyár területe agyagban gazdag talajt rejtett, így a rendelkezésre álló anyag, valamint a lebontott melléképületekből származó újrahasznosított adalékanyag együtt alkotják a döngöltföld-falak alapanyagát. A bontásból származó építési hulladékot azonos arányban agyaggal, mészkőzúzalékkal és vízzel keverték össze, hogy létrehozzák a falak építőanyagát. Ezzel jelentősen csökkentették a helyszínre szállítandó új anyagok mennyiségét.

A mészhabarcs vízszintes rétegződést rajzol ki a földfalakban, egyfajta „fekvőrendőrökként” megakadályozva, hogy az esővíz kimossa az anyagot. Az ilyen jellegű eróziónak nagyobb mértékben kitett falfelületekbe emellett helyben kitermelt mészkőlapokat is beépítettek.

A falak vastagsága 40 cm, ugyanakkor tervezésük során mindössze 35 cm névleges vastagsággal számoltak. Ez lehetővé teszi, hogy a felület bizonyos mértékben erodálódjon anélkül, hogy veszélyeztetné a falak szerkezeti integritását.

A döngölt földből készült épületek a 810 m²-es lakóház két szárnyát alkotják, amelyeket tágas, fa- és üvegszerkezetű épületrész kapcsol össze. Ebben kapott helyet a két szint belmagasságú konyha. A megtartott téglaházakkal együtt az épületek két fallal körülvett kertudvart fognak közre: az egyik kelet, a másik nyugat felé tájolt.

Az elrendezés a régi angol farmházak és gazdasági épületegyüttesek struktúráját idézi, miközben bőséges teret biztosít a tulajdonosok számára virágok, fűszernövények és zöldségek termesztésére. Wiltshire-ben rengeteg hasonló alacsony, mezőgazdasági célú, udvar köré szervezett épületegyüttes található. Van bennük egyfajta szerénység és a tájba való mély beágyazottság. Az ilyen épületegyütteseket az idők folyamán folyamatosan alakították a változó igényekhez, adottságokhoz. 

Esetünkben a Tuckney Design Studio imitálja a "nőtt ház" koncepciót, ez ugyanakkor lehetőséget kínál számára arra, hogy térbeli és stílusbeli korlátok nélkül válaszoljon a megrendelők igényére. 

A Rammed Earth House várfalakra emlékeztető tömör falai szinte elválaszthatatlanul kapcsolják az épületet a tájhoz, miközben fallal körülvett kerteket hoznak létre. Monolitikus földszerkezetüket douglas fenyőből és tölgyből készült faszerkezetek ellenpontozzák. Az épület karakteres részletei közé tartoznak a falakba mélyített dekoratív fülkék, a csigalépcső, a meghitt nappaliban kialakított döngöltföld-padló, valamint a „viharterasz”, ahonnan a Délnyugat-Anglia fölött kialakuló drámai felhőformációkat lehet megfigyelni.

A földfalak vastagságát a mély ablakmélyedések, valamint a homlokzatba integrált ülőpadok is láthatóvá teszik. A föld természetes felületét a csempézett padlójú konyhában is hangsúlyozták: itt a döngölt föld látszó felületként jelenik meg, amelyet kazeinnel, vagyis olyan áttetsző bevonattal kezeltek, amely megvédi a felületet a portól, miközben természetes fényt és enyhe csillogást kölcsönöz neki.

A ház többi helyiségében agyagvakolat borítja a falakat. Ez ellenállóbb felületet biztosít, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az anyag továbbra is „lélegezzen”. Az őszinte, erőteljesen texturált döngölt föld mellett az anyaghasználatot cédruszsindely tetőfedés, réz ereszcsatornák és lefolyócsövek, mészkő könyöklők, zsákos dörzsöléssel kialakított téglafelületek, valamint újrahasznosított greenheart faanyagból készült oszlopsorok egészítik ki.

A helyiségek elrendezése lehetővé teszi, hogy a ház alkalmazkodjon a különböző számú használóhoz. Amikor csak Sophie és David tartózkodik az épületben, az egyes szárnyak gyakorlatilag lezárhatók. A fő hálószobai lakosztályt és a központi nappalit a délnyugati homlokzat mentén helyezték el, így ezek a helyiségek élvezik a legszebb kilátást.

"A projekt annak bizonyítéka, hogy mi minden valósítható meg akkor, amikor a megrendelők, a tervezők és a kivitelezők közös vízióval, bátorsággal és egymás iránti bizalommal dolgoznak együtt." – méltatták a projektet a RIBA díj értékelésében. (RIBA South West & Wessex Award 2026, National Award 2026)

A ház anyaghasználata és mérete első pillantásra akár ellentmondásosnak is tűnhet. Hogyan egyeztethető össze egy 810 m²-es, nagyvonalú vidéki rezidencia a helyi anyaghasználat, az újrahasznosítás és az alacsony technológiai intenzitás gondolatával?

A ház azt mutatja meg, hogy a nagyvonalúság és az anyagtudatosság nem feltétlenül zárják ki egymást – feltéve, hogy az épület anyagi rendszere következetes. A luxus itt nem a drága, különleges felületekben jelenik meg. Sokkal inkább a vastag falakban, a térbeli nagyvonalúságban, az udvarokban, a természetes anyagok tapintásában, a tájra nyíló kilátásban és abban a ritka lehetőségben, hogy egy épület lakója közvetlen kapcsolatban állhat az épület anyagával. A villaépület legnagyobb luxusa éppen az, hogy láthatóvá teszi, hogy miből van.

A Rammed Earth House egyik legfontosabb tanulsága, hogy a tradicionális építési technikák kortárs alkalmazása nem csak történelmi rekonstrukcióknál merül fel. Ez a ház egyszerre geológiai tárgy és lakóhely, egyszerre ősi és kortárs. A falakban jelen van a hely földje, a korábbi épületek anyaga és az építés során végzett emberi munka. A felületek idővel változni fognak, a fa öregszik, a kert növekszik, a falak pedig lassan viselik majd az idő nyomait.

Ebből a szempontból a projekt talán nem is a „fenntartható építészet” klasszikus példája, hanem egy olyan építészeté, amely elfogadja az anyag természetét, a hely történetét és az idő múlását.

A föld itt maga a hely emlékezete. Ezért vélhetően valamikor a távoli jövőben a vályogból épült uradalom nem  elhasználódott tárgyként fog megjelenni a wiltshire-i tájban, hanem lassan változó részévé válik.

Képek: riba.org/Jim Stephenso