A németországi témákat (Nördlingen és Freudenberg) követően most még nyugatabbra fekvő tájakra kalandozunk, egészen a Brit-szigetekig.

Jedburgh egy párezres városka a skót-angol határ skóciai oldalán, ahol egy példaértékűen konzervált romépületet találunk.

Ez pedig nem más, mint az egykori Ágoston-rendi apátság kitűnően restaurált és bemutatott épülete. A több mint kilencszáz éves épület romjainak szakszerű konzerválását és karbantartását természetesen nagyban megkönnyítik a kedvező éghajlati viszonyok is. Az, hogy nem gyakran esik 0°C alá a hőmérséklet, egész biztosan hozzájárult a 100 évvel ezelőtt használaton kívül került épület jelen formában látható fenntartásához.

A városkában Anglia és Skócia történelmének legjelesebb alakjai is megfordultak, az Ágoston-rendi kolostor megépítését pedig I. Dávid királynak köszönhetjük, aki még trónra lépése előtt hozott létre itt egy alapítványt 1118-ban. Ezt követően Dávid 1153-ban bekövetkezett haláláig bizonyosan felépült a templom és a kolostor épülete.

A következő századokban több átépítésen ment keresztül az épületegyüttes. A különböző építési periódusok többek között az angolokkal vívott küzdelmek okozta sérülések kijavításához is köthetőek a középkor utolsó évszázadaiban. A reformáció elérkezése aztán pontot tett a Jedburghi Apátság történetének végére. A szerzetesek ugyan a helyükön maradhattak, de a templomot ettől kezdve plébániatemplomként használták.

A 20. század elejére az épület állaga igencsak leromlott, megépült egy új plébániatemplom is a településen, így a sok száz éves múlttal rendelkező együttes először használaton kívülre, majd 1917-ben állami tulajdonba került. Jelenleg Skócia egyik kiemelt műemlék épülete, melynek restaurálásáról és romkonzerválásáról részletes információs táblák tájékoztatják a látogatókat.

Remek ötletnek tartom, hogy a romépület újbóli lefedése nem valósult meg, a kőrétegek konzerválása a fent említett éghajlati adottságoknak köszönhetően hosszú távon biztosítható. Az épület megjelenése és kisugárzása tetőszerkezet nélkül is fenséges, valósággal leperegnek előttünk a középkori szerzetesi élet képei, amikor a romok között sétálunk és felpillantunk az égboltra.

A nagy méretű szerkezeteken túl különösképpen megkapóak az épület részletei, gondolok itt a román kori kapura, amelynek különböző míves mintákat ábrázoló bélletei olyan szépen simulnak egymásra, mint az épületet egységes egésszé alakító építési korszakok.

Forrás: Wikipedia [letöltés: 2022.04.27.]
/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel