Nördlingen Bajországban található, Münchentől északnyugatra, nagyjából a legnagyobb szövetségi állam közepére húzott képzeletbeli tengely bal oldali végén, közvetlenül Bajország és a szomszédos Baden-Württemberg határán. Egészen 2019-ig nem volt tudomásom a település létezéséről, de müncheni utunk tervezésekor feleségem is aktív programkereső üzemmódba váltott és rátalált erre az érdekesnek tűnő városra, amely a jelenlegi tudományos álláspont szerint egy meteorit kráterében épült fel. Ez a tény már önmagában is figyelemreméltó, így a Münchenben töltött kirándulásunk alkalmával külön napot szenteltünk Nördlingen felfedezésére.
A régészeti leletek tanúsága szerint a terület már a kőkorszakban lakott volt, az ókorban római erőd is létesült itt. 898-ból származik az első írásos dokumentum a középkori városról. A meteorittal kapcsolatos eredettörténet azonban egészen a közelmúltig homályban maradt, egészen addig a környező kőzetek vulkáni eredetére gyanakodtak. Csak az 1960-as évek elején vált bizonyossággá egy amerikai csillagász-geológus jóvoltából, hogy 14,5 millió évvel ezelőtt egy meteorit csapódott be ide, ami létrehozta a 25 km átmérőjű Ries-krátert. A tudósok egyes épületek falazatának kőzetmintáinak segítségével bizonyították az elméletüket. Ebből az „égi” eredetű, a meteorit becsapódásakor keletkezett kőanyagokból épült fel több középkori ház és a város középontjában álló templom is.
Most lépjünk be képzeletben a húszezer fős kisváros egyik városkapuján. A kerek városfalban elsőként a Reimlingen Kaput alakították ki valamikor 1370 táján. Mi az 1389-ben épített Deininger Kapun keresztül közelítjük meg a belvárost, ahonnan egyenes út vezet a város főtere irányába. Az említetteken kívül létezik még a Löpsinger Kapu, a Baldinger Kapu és a Berger Kapu.
A 14. században megépült városfal a mai kutatások szerint nem pontosan a kráterperemre épült. 1327-ben parancsolta meg IV. Lajos német-római császár a városmag bekerítését, hogy a létrejövő falgyűrű leválassza a 9. század végén már biztosan létező óvárost a terjeszkedő külvárosoktól. A harmincéves háború során némileg megsérült a véderőmű, de az újraépítéseket követően a mai napig fennmaradt az öt említett kapu, tizenegy torony és egy bástya. Napjainkban a városfal korhű módon le van fedve, a rekonstruált szerkezet alatt a városfal körbejárható és minden időjárási viszony mellett remekül élvezhető a település néhány méteres magasságból feltáruló látványa.
A bronzból készített városmakett és a több ponton elhelyezett térképek segítséget nyújtanak a térbeli eligazodásban, de séta közben egyébként lehetetlen eltéveszteni a központban magasodó Szent György templom Dániel tornyát, mely a település minden sarkából igazodási pontként szolgál. A templom középkori jelleggel sűrűn körbe van építve, átellenben vele a Városháza jellegezetes oromfalas épülete magasodik.
A simára festett házak között engem legjobban a különböző fachwerk-házak ragadtak meg. Az itteni favázas épületek a „bajor mintát” követik, azaz a látszó faszerkezet és a vázszerkezetet kitöltő mezők külső síkja is gyakran színesre van festve. Ilyen megoldásokkal az ország északnyugati területein fekvő „fachwerk-úton” nem gyakran találkozunk, ott inkább egyrészt a hagyományosan natúr színben hagyott – esetenként díszítésekkel ellátott – andráskereszt az uralkodó a favázak kialakításakor, másrészt a vázat kitöltő mezők külső síkja többnyire fehérre ven meszelve.
Nördlingen rendkívül hangulatos település, kompakt középkor árad minden utcáján. De nem csak az utcákon találunk néznivalót, a városka egyik csúcsprogramja a Krátermúzeum, ahol egy igazi holdkő is található a kiállítási tárgyak között. Pont látogatásunk évében volt a Holdraszállás ötvenedik évfordulója, így ennek az eseménynek külön időszakos kiállítást szenteltek.
Ez a kis kiruccanás újabb bizonyítékul szolgált arra, hogy lehet Németország bármennyire is közel hozzánk, tudhatunk róla bármennyire sokat, még mindig igen sok a feltérképezetlen terület.
/folyt.köv./
A Szerző fényképfelvételeivel
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
