Ember és tér – egy iskola kis léptékben

Ember és tér – most más léptékben

A Budapesti Német Iskolánál az ember és tér kapcsolatát egy nagy közösségi tér, az aula felől lehetett megközelíteni. Nagymaros ennek szinte az ellenpontja: nincs reprezentatív központi tér, sem nagy iskola: kis tanulócsoportok, tantermek, az azokat összekötő iskola-utca, fedett teraszok és a közrefogott udvar alkotják az épületet. A különbség azonban nem egyszerűen méretbeli. A Budapest School eddig meglévő épületekbe költözött, azok adottságaihoz alkalmazkodott. Nagymaroson először fordult meg a helyzet: az épületnek kellett alkalmazkodnia az iskola működéséhez.  Most először ők mondhatták meg, mi legyen az épületben. Hartvig Lajos szerint éppen ez okozta a tervezés egyik szokatlan nehézségét. Egy iskola tervezése ugyanis rendszerint a helyiségprogrammal kezdődik: hány tanterem kell, mekkora legyen a tanári, milyen egyéb helyiségekre van szükség. A tervező szavaival élve ezért az igényeket szinte a tevékenységektől kezdve kellett „végigtapogatni”: „mit is akartok, tehát milyen tevékenységet?” Hosszú beszélgetésekből, az iskola működéséből és az egyes tevékenységekből kellett kideríteniük, milyen helyiségekre és mekkora terekre van egyáltalán szükség. Hartvig Lajos ezért nevezte az eredményt „rém egyszerű iskolának”: alapvetően azt kellett meghatározni, milyen helyiségek kellenek, és mekkorák. A tervezés részleteit, a kivitelezést, a szerkezeti rendszert a Magyar Építők 2025-ben, még az építés időszakában mutatta be részletesen.

Nem folyosó, hanem iskola-utca

A „pici iskola” mindössze öt tanteremből áll, amelyek közül az egyiket tanáriként használják. Az U alakban szervezett épület közrefogja a többféleképpen használható udvart, a tantermeket pedig az „iskola-utca” kapcsolja össze. A termek előtt végigfutó nagyméretű fedett terasz egyszerre árnyékol és terjeszti ki a tanulás helyét: olyan átmeneti tér, „ami kint is van, bent is van”.  A környezethez kapcsolt terek egy-egy közösségi projektgyűlésre is alkalmasak. Ez így egyszerűnek tűnik, és itt kapcsolódik össze ember és tér.

Ember és tér más léptékben: erre a gondolatra a csepeli Jedlikben, a közel hétszáz diák számára létrehozott amorf agoratér oldja fel a hagyományos tanterem–folyosó rendszer kötöttségét, szolgálva a kreatív ismeretszerzést, a közösségi életet. Ott egy nagy belső közösségi tér, itt a kint és bent közötti átmenet ad lehetőséget arra, hogy a tanulás kilépjen a tanteremből. Más forma, más lépték – de ugyanaz az ember és tér közötti kérdés.

Két iskola, két pedagógiai kiindulópont

A Budapesti Német Iskola más helyzetből indult. Ott egy Németországból átvett akkreditált oktatási rendszernek kellett megfelelő építészeti környezetet teremteni. A német iskola pedagógiája a szabályozott intézményi keretek között szabadabb szellemű oktatásra épül. Kevesebb átadandó tananyag mellett nagyobb hangsúlyt kap az önálló gondolkodás, a vélemény megfogalmazása és annak magabiztos előadása a most bevezetett prezentációs tantárgyak kapcsán. Talán ezt foglalja össze a legpontosabban az, amit a végzős diákok közül sokan magukkal visznek:

„…hogy bármiről, bárhogy tudok bármikor beszélni magabiztosan, értelmesen.”

A nagymarosi Budapest School ezzel szemben saját, folyamatosan alakuló pedagógiai működéséből fogalmazta meg a tér iránti igényeit. Saját, 2020 óta akkreditált pedagógiai programja lehetőséget ad arra, hogy a 21. századi kompetenciák hangsúlyosabban jelenjenek meg az oktatásban. Középpontjában a gyerek egyéni tanulási útja és jólléte áll: úgy fejlődjön, hogy közben jól is legyen az iskolában. A tanulást ezért nem kizárólag tantárgyak szerint, hanem modulárisan szervezik, és erős mentorrendszer kíséri: minden gyereknek saját mentortanára van, aki segíti tanulási útját és egyéni céljainak megvalósítását, miközben folyamatos kapcsolatot tart a szülőkkel is. Az iskola így nemcsak a gyerekek tanulásának helye: terei a szülők és az iskolai közösség találkozásának, együttlétének és aktivitásának is helyet adnak.

Nagymaroson a közösség és az iskola kapcsolatának van egy további, az épület története szempontjából meghatározó rétege is. Az iskola nem egy kívülről kapott, kész épületbe költözött, itt az építtető maga is szülő: Kiss Attila Németországból hazatérve gyermekei számára keresett megfelelő iskolát, majd a Budapest School Dunakanyar új épületének építtetője lett. Így a szülő, az iskola és az építtető kapcsolata itt nem elvont együttműködés, hanem már az épület létrejöttének történetében is összekapcsolódik.

Két különböző pedagógiai rendszer – de ugyanaz az építészeti kérdés: milyen tér tudja segíteni azt, ahogyan az iskola tanítani, a gyerek tanulni, a közösség pedig együtt lenni szeretne? A pedagógiai elképzelések meghatározták, milyen terekre van szükség. Az elkészült ház használata megmutatja azt is, hogy ez a kapcsolat kétirányú: nemcsak a pedagógia alakítja a teret, hanem ez a tér is visszahat arra, ami benne történik.

Amikor a falat, mennyezetet is használni lehet

A fa meghatározza a belső tér egész karakterét. A látszó fafelületek végigfutnak a falakon és a mennyezeten; utóbbi helyenként megemelkedik, ferdévé válik, így még az egyszerű tanterem sem szabályos doboztér. A fa egységes világát a különböző színű ajtók és nyíláskeretek, valamint az egyedi burkolatok oldják, az iskola-utca nagy üvegfelületei pedig állandó kapcsolatot teremtenek az udvarral és a növényzettel. A tanterem, az iskola-utca és a külső tér ezért vizuálisan sem válik élesen külön egymástól. A belső tér értéke azonban nemcsak abban van, hogy természetes anyag veszi körül a gyereket. Használható, alakítható, birtokba vehető: a falra rögzíteni lehet, a mennyezetről függeszteni lehet, a tanterem az éppen folyó munkához igazítható. Ez néha egészen hétköznapi dolgokban válik láthatóvá. Csóti Henriett az első hetek tapasztalatáról éppen egy ilyen apróságot említett:

„…itt nem olyan fal van, amibe, ha beszögelek, akkor leesik a vakolat…”

A ház is tanít

A gyerek és a pedagógus így nem egy kész, érinthetetlen belsőépítészet használója, hanem maguk is alakíthatják környezetüket. A ház ennél közvetlenebbül is része lehet a tanulásnak. Amikor például a gyerekekkel a szelektív hulladékgyűjtésről és a környezet védelméről beszélnek, nem kell távoli példát keresniük: ott van körülöttük maga az iskola. Csóti Henriett szerint a gyerekek számára már kezd „identitásképzővé” válni, hogy egy fenntarthatóságra törekvő épületben tanulnak. Fel is merült bennük a kérdés: miért jobb fából építeni, mint betonból? Talán itt kap új értelmet az ember és tér kapcsolat is. Először a pedagógiai működés formálta építészeti programmá az igényeket, majd az építészet adott ezeknek teret. A tanár szerint a szülőkkel folytatott beszélgetésekben sokan maguktól említik: „mennyivel jobb ide belépni”, és délután látni, hogyan használják a gyerekek a teret. Ugyanezt érzékelik a tanárok is, akik az előző tanév jóval kisebb helyszínéhez képest most kezdik felfedezni az új épület kínálta lehetőségeket. Az iskola megtelt gyerekekkel, a folyamat visszafelé is működni kezdett: a ház is tanít.

Nem egyszerűen faház

A nagymarosi iskola szerkezete CLT, azaz keresztrétegelt fapanel. [02] Fal- és födémelemei a kész belső terekben sem tűnnek el a burkolatok mögött. Magyarországon nagyobb léptékű középületnél ez még ritka megoldás. Az 1 026 m2-es iskola már méreténél fogva is a technológia fontos hazai példája.

A szerkezet egyben másfajta építési módot is jelent. Az előregyártott elemek pontos tervezést és hosszabb előkészítést igényelnek, a helyszínen viszont már gyorsan szerelhetők: a szerkezet összeállításához öt embernek másfél-két hét is elegendő lehetett. Kevesebb a helyszíni munka, az anyagveszteség és az építési hulladék – vagyis már maga az építés módja is a kisebb környezeti terhelés felé mutat. A fa alkalmazásánál azonban tovább mentek: az épületben a betont is elhagyták. A hagyományos beton sávalap vagy alaplemez helyett talajcsavarokra állították az épületet. A megoldás a gyakorlatban nem bizonyult olyan egyszerűnek, mint a tervasztalon: a földben talált korábbi épületmaradványok megnehezítették a talajcsavarozást. Éppen ez a tapasztalat mutatja, hogy a betonmentes alapozás itt valós építési kísérlet volt, annak minden nehézségével együtt.

A tervező Bánáti + Hartvig Építész Iroda és a kivitelező Hello Wood munkája megmutatta, hogyan lehet egy középületet gyorsabban, kevesebb helyszíni munkával, kevesebb hulladékkal és kisebb környezeti lábnyommal megépíteni.

Vissza az emberhez

A nagymarosi iskola kicsi, fából épült, nincs alatta beton. De nem ezektől válik igazán érdekessé. Először kapott saját igényeire tervezett teret egy olyan iskola, amely korábban mindig meglévő épületekhez alkalmazkodott. Most megfordult a viszony: a tér alkalmazkodott az emberhez és tevékenységéhez.

Hogy jól sikerült-e, azt a használat fogja eldönteni.

Fényképek és ábrák a Bánáti + Hartvig Építész Iroda engedélyével.
Fotók: Jaksa Bálint
A Budapesti School Dunakanyar nagymarosi iskolaépületének fotója: Bánáti + Hartvig Építész Iroda Facebook-oldala, a tervezőiroda engedélyével.

Jegyzetek

[01] „Kié az iskola?” Beszélgetés 2026.09.16 szerdán 17:00 – 20:00 óra között, a Bánáti + Hartvig Építész Irodában volt. Beszélgettek:

• Molnár Zsuzsanna, kommunikációs szakember, moderátor,
• Kiss Attila, a Budapest School Dunakanyar építtetője
• Csóti Henriett, a Budapest School Dunakanyar iskolamenedzsere, mentortanára,
• Forgách Katalin, a Budapesti Német Iskola gazdasági igazgatója
• Huszár András, a Hello Wood társalapítója és CEO-ja
• Hartvig Lajos DLA, a Bánáti + Hartvig Építész Iroda társalapítója és vezető tervezője

[02] CLT – cross laminated timber, keresztrétegelt fapanel