Bejelentkezés: Regisztráció Elfelejtett jelszó
A szerző legújabb cikkei:
Veszprém városközpontjának átváltozásai a szocialista városépítés tükrében – 3. rész
Veszprém városközpontjának átváltozásai a szocialista városépítés tükrében – 1. rész
Címkék: Veszprém, városépítészet, várostervezés, szocialista városközpont


Veszprém városközpontjának átváltozásai a szocialista városépítés tükrében – 2. rész
Hol legyen a modern Veszprém központja? – Egyetemváros és a Kossuth utca átalakításának korai tervei
Nagy Orsolya 2017. július 22.      
Az első nagy építkezések, a szocreál stílus történeti álruhájából adódóan még többé-kevésbé „hagyományos” összképet eredményeztek, a hatvanas évektől induló nagy építkezések viszont már a szocializmus keretei közé szorított modernizmust képviselték.

3. Első jelentősebb építkezések a II. Világháború után, az Egyetemváros

1948-ban államosították az egyházi birtokokat, így került állami kézbe a korábbi Püspökkert területe, amelyen megtartották a Püspöki Jószágkormányzóság barokk épületét, a tőle délre fekvő területen pedig megkezdődött a Vegyipari Egyetem létrehozása, többek között a szocialista realizmus szellemben tervezett főépület. Az ötvenes években úgy tűnt, hogy ez a városrész fog alközponttá fejlődni, itt került sor a város első telepszerű építkezésére is: a Kiss Lajos lakótelep első tömbje 1957-ben készült el, korábban egyetemi tanári lakások kialakítását tervezték, végül ez lett a város első mai értelemben vett lakótelepe.

Az egyetem főépülete hatalmas portikusszal hangsúlyozott bejáratával és a reprezentatív aulával hamar a képeslapok közkedvelt témájává, és az épülő új Veszprém egyik korai jelképévé vált. A fejlődő ipar „temploma”, a gazdagság szimbóluma lett. Az egyetem létrehozásával Veszprém válhatott a körzet vegyipari oktatási központjává, ez a felsőfokú képzés látta el többek között Ajka, Pétfürdő és Balatonfűzfő-Gyártelep üzemeit képzett munkaerővel. Később a Nehézvegyipari Kutató Intézet, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet telepítése is ezt az arculatot erősítette, háttérbe szorítva a város turisztikai és kulturális szerepét. Azonban a Kiss Lajos lakótelep befogadóképessége hamar kicsinek bizonyult, megindult a nagyarányú városba áramlás, s mind újabb lakóterületeket alakítottak ki. A következő telepszerű építés a Jankovics lakótelep volt, a város déli szélén. A két telepen összesen 1500 lakást hoztak létre 1966-ig1. Ezalatt Veszprém központjának kérdése még mindig tisztázatlan volt: mivel a Várnegyed már rég nem volt alkalmas új épületek befogadására, két fejlődési irány rajzolódott ki: egyik az egyetem épületei felé, másik pedig a Szabadság tér – Kossuth utca irányába.

Az egyetem területe a ’60-as években tovább fejlődött, itt épült például a város összképét a későbbiekben meghatározó Márton István tervezésében az egyetemnek egy további épülete, valamint a kollégium, amelyért később Ybl-díjat kapott. A terület azonban messze esett mind a régi központtól, mind pedig a fő közlekedési útvonalaktól ahhoz, hogy itt alakulhasson ki az új városközpont.

4. Korai tervek a Kossuth utca átépítésére

Maradt tehát a Kossuth utca és környezete, amely korábban is kereskedelmi funkciót látott el, tehát megfelelt egy új központ helyszínének, valamint közlekedési szempontból is kedvezően helyezkedett el. A különböző átalakítási, modernizálási tervek az ’50-es évek közepétől fogva készültek, azonban még közel egy évtizedet kellett várni az első látható eredményekre.

Már 1953-ban megjelent terv szinten2 egy, a Kossuth utca helyett létesítendő új forgalmi út gondolata, amely által a Kossuth utca felszabadulhatott volna a nagy autós forgalom alól, s így jobban el tudta volna látni a történelem során kialakult kereskedelmi funkciót. Emellett a háború alatt és azt követően is jelentősen avultak az itt található lakóépületek, és szanálásuk egyre sürgetőbbé vált, tehát egy új központ létrehozása –úgy vélték– itt nem járhatott különösebb veszteséggel, s a terület továbbra is a város kereskedelmi központja maradhatott volna.
A zsinagóga épülete, amely a Rákóczi teret nyugat felől határoló épületsor része volt, a második világháborúban megsérült, és nem állították helyre az eredeti formájában, a megmaradt, leginkább üzletportálos, kereskedő lakóházak pedig elhanyagoltak, közművesítetlenek voltak és állapotuk a 20 évre szóló, a világháború után kiadott felújítási tilalom miatt egyre romlott. Emellett a háború utáni rendezetlen tulajdonviszonyok sem kedveztek a felújításoknak.3

A központtal kapcsolatban azonban nem a hely megválasztása volt az egyetlen probléma. Míg a régi városrészeken leginkább a földszintes és az egyemeletes épületek domináltak, az ’50-es évek tervezői már 3-4 emeletes beépítéseket terveztek, s ezt indokolta az urbanizáció egyre erősödő folyamata is.

1951-ben a Városépítési Tervező Vállalat készített rendezési tervet, amelynek fontos eleme volt a 8-as út már Nagymihály Ferenc által is felvetett áthelyezése: az új nyomvonalat a várostest és a külső vasútállomás között, a központtól északra képzelte el.

1954-ben részletes terv készült a belváros rendezésére, amely a Kossuth utca és a Vár alatt húzódó Jókai utca területére terjedt ki. A terveket Zsitva Tibor, a Városépítési Tervező Vállalat Veszprémi Városépítészségének építésze készítette, akinek munkáját a következő évben Ybl-díjjal ismerték el. A Kossuth utcával foglalkozó tervnek kétféle változata készült el. Az egyik csak kisebb mértékű átépítést javasolt, a Kossuth utca legmeredekebb, nyugati részének kiszélesítésével. Ez mindössze az északi oldal négy épületének bontásával járt volna, viszont éppen az utca végén álló, a századfordulón épült bérházat nem kímélte, az úttorkolat szélesítése érdekében feláldozta volna.

A másik koncepció már nagyobb szabású átépítést tervez. Ebben az időben a 8-as út új nyomvonala, az 1951-es rendezési tervvel összhangban az utcától északra halad, amely viszonylag kevés épületbontással valósult volna meg. A Kossuth utcában csak néhány foghíjtelek épült volna be. A tervezett új út a Kossuth utcával közel párhuzamosan haladt volna, keleten a Pacsirta utcánál, nyugaton a Szabadság térnél kapcsolódott volna vissza az eredeti vonalvezetésbe. Az új útkiképzést a szocreálnak megfelelő reprezentatív, szimmetrikus téralakítás jellemzi, amely tengelyében egy monumentális megjelenésű mozi épülete helyezkedett volna el, a tervezett úttól északra kialakított téren.

A látványrajzon feltűnik, hogy a térről impozáns panoráma nyílt volna a Várhegyre, a székesegyházra. A homlokzatrajzok egységes, hagyományos megjelenésű utcaképet idéznek meg, amely többnyire megőrizte volna a régi beépítés jellegét. A műleírásban is az alapvető célok között szerepel, hogy kevés szanálás mellett és a régi városrésszel harmonizálva jöjjön létre a kornak megfelelő új beépítés.

A terv legnagyobb problémája a 8-as út új vonalvezetése, amely a Kossuth utcától északra haladva elvágja azt a műemléki városrésztől. A szinte kötelező tengelyes kompozíció is szokatlanul hat itt, hiszen a tervezett új út nyugat felé lejt, s erre az aszimmetrikus domborzatra merőlegesen lett ráültetve az új, tengelyes beépítés. Az viszont pozitívum, hogy a nagyobb bontások és építések az egyébként is jóval rendezetlenebb keresztutcákat érintették volna, míg a Kossuth utcának még felújítható, jobb állapotú és rangosabb kereskedőházait nem érintette volna. Ezeken a tervrajzokon jelent meg először a Kossuth utcának a már Nagymihály Ferenc tanulmányában is szorgalmazott sétálóutcává tétele. A tervekből végül semmi sem valósult meg, és a következő évtized tervei már merőben más hangot ütöttek meg.

(folytatás)


Irodalom

(1) Pap János: Veszprém a korszerű városépítés útján Városépítés 1969/3. Előszó
(2) VÁTI – Általános rendezési terv, 1953. Veszprémi Megyei Levéltár
(3) Szűcsné Mezei Mária: Veszprém városképi vizsgálata a mai építészet tükrében, doktori disszertáció 1986.

(előző rész)

Üzenet a szerzőnek Cikk küldése Nyomtatás Vissza a lap tetejére
Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 2 (1 szavazatból)
OK


Velux
Austrotherm
Austrotherm

Archmaaik

Médiaajánlat | Impresszum   TervLap ©