A Brit Építészek Királyi Intézete (RIBA) minden évben meghirdeti az Év háza díjat, melyre családi házakkal lehet pályázni. Nagy-Britanniában ugyan a szabadon álló családi ház kevésbé elterjedt építési forma, de akiknek sikerül üres telket találniuk, és az anyagi kereteik is biztosak, gyakran keresik az egyedi épület megvalósításában rejlő önkifejezés lehetőségét. Persze ehhez egy építészre is szükség van, a rendszerből adódóan lehetőség szerint olyanra, aki hajlandó végigkísérni, a gyakorlatban végigmenedzselni az építési folyamatot, nem csak a terveket készíti el. Erre különösen szükség van, ha egy valóban egyedi épület megvalósítása a cél, mert az nehezen lenne elvárható a többnyire önállóan megbízott szakvállalkozóktól, hogy maguk keressék meg a megfelelő megoldást, anyagot vagy beszállítót egy különleges feladatra.
Ebben az esztendőben is számos izgalmas megvalósult alkotást jelöltek a díjra, melyek közül húsz kiválasztottat mutattak be a Grand Designs című sorozatban. Díszkertre néző, fészerből kialakított, hullámlemez borítású otthon, hamis tudor villa, könyvár mellé szorított keskeny foghíj, régi vidéki elődjét kortárs elemekkel ismétlő kunyhó, mély-felújításon átesett egykori városi kocsiszín, sőt még egy rózsaszín tengeri fuvallat is, de a nagy tekintélyű intézmény zsűrije egy "hétköznapi, mégis mókás, extravagáns, bár anyagias" házat titulált legjobbnak.
A Red House (Piros Ház) Dorset dombjai között épült. Tulajdonosai első látásra beleszerettek az idilli fekvésbe és a lenyűgöző panorámába, amikor 2011-ben először jártak a helyszínen, de csak 10 évvel később költözhettek be álmaik családi otthonába.
A David Kohn Architects, a ház tervezői az Arts and Crafts mozgalomból1 merítettek ihletet, szándékosan provokatív módon újraértelmezve a stílust. A ház játékos különcsége, beleértve a túlméretezett ereszeket, a változatos mintákat felvonultató piros téglafalakat és a kontrasztos, merész zöld ablakokat és egyéb részleteket, kiugrik környezetéből, ahol sokkal inkább a szürke kőházak jellemzők, fehér ablakokkal. Hogy mennyire nem az alkalmazkodás, hanem inkább a saját "védjegy" használata volt a cél, érdemes megemlíteni, hogy az építészek ugyanezt a színösszeállítást használták a londoni Design District-ben nemrég elkészült épületükön.
A nyitott terű földszint könnyed, inkább szertelen, mint jól szervezett. Különböző „szobákat” alakítanak ki a falak ki-be mozgatásával, így némi bepillantást nyújtanak a különböző területekre, de a ház teljes hosszában a terek hierarchiája, funkciója nem mérhető fel. Ez biztosítja a nyitott terekben folyó napi élet praktikus és hozzáférhető könnyedségét, valamint a zártabb terek meghittségét.
A mesterien formált és nagy szakértelemmel készített fa csigalépcső a ház központi eleme, egy valóban pazar, szoborszerű alkotás, amely felszippant az első emeletre.
A tulajdonosok olyan otthont szerettek volna, amely egy életre szól, amely alkalmazkodik a jövőbeni akadálymentesítési igényekhez. A lépcsőnek két kapaszkodója van, a beépített bútorokon lekerekített sarkok, a szekrények előlapján kapaszkodók, nincs kilincs, amit el kell fordítani, sőt még lift is készült. Ez az átgondolt tervezés jövőbiztos anélkül, hogy kompromisszumokra kényszerülne a jelen szükségleteit vagy a ház építészeti megjelenését tekintve.
A klímaváltozással kapcsolatos tervezési lehetőségeket is figyelembe vették. A ház vastag falakkal és mély ereszekkel rendelkezik, amelyek megvédik a homlokzatot az időjárás viszontagságaitól, és minimalizálják a túlmelegedést a nyári hónapokban, ami új szempont Angliában, és kulcsfontosságú az éghajlat fokozatos változása miatt. A betonfelületeket szabadon hagyták, hogy maximalizálják a belső terek hőstabilitását, és a mély betonalapokat acél cölöpökre cserélték, csökkentve a beépített szén-dioxid mennyiségét az alapozásban. A biológiai sokféleség lehetőségét is beleszőtték az épületbe, hiszen a palatető diszkréten otthont ad a helyi denevérpopulációnak. További fészkelőhelyeket is beépítettek a téglafalba és az ereszbe, hogy ösztönözzék a vadvilágot a betelepedésre.
Ellentétben több rövid- vagy akár hosszúlistás társával a Red House alig vonultat fel kortárs, de legalább annak vélt építészeti elemeket, nem erőlködik környezetbe illeszkedéssel, nem dob be extrém formákat, inkább fricskát mutat, mintha azt sugallná, "nem kell ide Építészet, elég leporolni néhány elfeledett gondolatot, felturbózni élénk színekkel, és így is észre fognak venni". És így is történt, a kísérletező projektjeiről ismert David Kohn ezzel egy új területen bizonyíthatta sablonoktól mentes gondolkodásmódjának létjogosultságát. Munkájának sikere azt erősíti, hogy előbb-utóbb vége az unalmas minimalizmusnak, itt az idő felfedezni a neo-posztmodern változatos eszköztárát.
Képek: Will Pryce / architecture.com
1 „Művészetek és Kézművesség” (Arts and Crafts) nevű újító mozgalom a dekoratív és képzőművészet nemzetközi irányzata volt Nagy-Britanniában az 1880-as években. Bár a korszak egyik legjelentősebb esztétikai irányzata volt néhány évtizeden belül kifulladt. A "modern" stílus eredeteként tartják számon, mely később szecessziós mozgalom néven aratott sikert.