Tanfolyamok > Kötelező építész > A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai > A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai

 

 

A közigazgatási hatósági eljárás

 

1. A közigazgatási eljárási törvény. Az alapelvek

A közigazgatási eljárási törvény: a Ket.

Az Országgyűlés 2004. december 20-án fogadta el a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, amelynek a rövidítése: Ket. A Ket. 2005. november 1-jétől lépett hatályba, ettől a naptól váltotta fel a korábbi eljárási rendelkezéseket tartalmazó 1957. évi IV. törvényt (ennek rövidítése: Áe.). A Ket. megalkotásának egyik célja az volt, hogy a közigazgatásban szolgáltató gyakorlatot vezessenek be, és mind a hatóság, mind az ügyfelek jogait és kötelezettségeit pontosítsák. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a törvényt részletesen bemutassuk, azonban az építésügy területén dolgozóknak elengedhetetlenül fontos, hogy legalább az ügyfelek alapvető jogaival és a hatóság kötelezettségeivel tisztában legyenek, így elősegítve azt, hogy egy hatósági eljárásban számukra kedvező döntés szülessen.

 

A Ket. legutóbbi, átfogó módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény indokolása szerint a törvény célja az volt, hogy egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tegye a közigazgatási eljárást. A törvény - több lépcsőben - jelentősen csökkentette az eljárási határidőket, ezzel együtt az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a jelenleginél szélesebb körben tette lehetővé az egyablakos ügyintézést, és - előbb fakultatívan, majd bizonyos körben kötelezően is - alkalmazni rendelte az elektronikus kapcsolattartást. A változások 2009. október 1-jén léptek hatályba. A törvény egyik legfontosabb előírása, hogy mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás mellett már előzetes szakhatósági hozzájárulás csatolását sem kérni. Szintén újdonság, hogy olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy irat csatolására sem szólítható fel az ügyfél, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál megvan vagy azoktól megszerezhető. Korábban ilyen adatszolgáltatás csak másik közigazgatási hatóság által vezetett nyilvántartásokra létezett, és például a cégbírósági adatokra nem.

A Ket. hatálya

Főszabály szerint minden közigazgatási hatósági ügyben a Ket. általános szabályait kell elsődlegesen alkalmazni, de vannak kivételek:

 

a) Kivett eljárások: vannak eljárások, amelyekre a Ket. tárgyi hatálya nem kiterjed ki (szabálysértési eljárás, választási eljárás, területszervezési eljárás), vagyis ezeknél az eljárásoknál a Ket. szabályait nem lehet alkalmazni, ezek eljárási szabályait külön törvényekben találhatjuk meg;

 

b) Részlegesen kivett eljárások: a Ket. szabályait meghatározott eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az irányadó másik törvény, ami az adott eljárást szabályozza, eltérő szabályokat nem állapít meg - vagyis itt a különös eljárási szabály lesz az elsődlegesen alkalmazandó - (pl. az iparjogvédelmi és a szerzői jogi eljárások, a piac felügyeleti és piac szabályozásával kapcsolatos eljárások, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárás).

 

c) A Ket. egyes rendelkezései lehetővé teszik, hogy a különös eljárási szabályok eltérjenek a Ket. szabályaitól.

 

Például a Ket. 33. § (1) bekezdése: „Az érdemi határozatot az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.”

 

Ennek megfelelően például az építési engedélyezési eljárásban a döntést – attól függően, hogy milyen építményre vonatkozik – a kérelem előterjesztésétől számított 45, 22 vagy 10 munkanapon belül kell meghozni (2009. október 1-je előtt 60 nap volt az ügyintézési határidő) [193/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 28. §].

 

Érdemes kiemelni – bár a jelenlegi gyakorlatban ennek nincs jelentősége –, hogy ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa (a rendelet) eljárási szabályt állapít meg, akkor a Ket. az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazható, tovább a Ket. rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető törvény eltérhet.

 

A Ket. személyi hatálya az alábbiakra kiterjed ki (vagyis akik tekintetében alkalmazni kell, de érdemes magukkal a fogalmakkal is tisztában lennünk):

 

a) Közigazgatási hatóság

 

A közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező:

- államigazgatási szerv,

- helyi önkormányzat képviselő-testülete, ideértve a megyei önkormányzat közgyűlését is, valamint a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei és társulása,

- a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője (a továbbiakban együtt: polgármester),

- főjegyző, jegyző, körjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a hatósági igazgatási társulás,

- egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására (pl. Magyar Mérnöki Kamara, Magyar Építész Kamara) [2004. évi CXL. tv. 12. §].

 

b) Ügyfél

 

A Ket. az Áe.-ben foglaltaknál sokkal részletesebben foglalkozik az ügyfél fogalmával és az ügyfelek körének meghatározásával. A Ket. szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet:

- akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét az ügy érinti,

- akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve

- akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.

 

Valakinek a jogát akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében valamilyen jogot szerez, a meglévő jogaiban változás következik be, vagy valamilyen kötelességet írnak elő neki.

Valakinek a jogos érdekét akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében konkrét jogot vagy kötelezettséget nem szerez, de mégsem közömbös számára a döntés.

 

Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik a fenti feltételek vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. A Ket. alapján mindig ügyfélnek minősül jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Hatásterület általános fogalma: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység számottevő mértékű hatást gyakorol (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést). Az eredeti fogalomban a „rendes üzemvitel” szerepelt szempontként, és csak a fizikai hatásgyakorlást kellett vizsgálni.

 

Példa: Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban külön vizsgálat nélkül ügyfélnek minősül a kérelem tárgya szerinti ingatlannal rendelkezni jogosult.

Az építésügyi hatósági eljárásokban minden esetben vizsgálni kell a következők ügyféli jogállását:

a) a közterület kivételével a közvetlenül szomszédos - az eljárással érintett ingatlannal, ingatlanokkal közös határvonalú (telekhatárú) - telekkel rendelkezni jogosult,

b) a tervező, a felelős műszaki vezető, az építési műszaki ellenőr, az építésügyi igazgatási szakértő, az építésügyi műszaki szakértő és a vállalkozó kivitelező (ezek a közreműködő személyek ügyfélnek minősülnek, ha az építésügyi hatósági döntés feladat- és felelősségi körükbe tartozó tevékenységre vonatkozóan megállapítást tesz) [193/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 28. §].

 

Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul (a Legfelsőbb Bíróság egyébként már korábban kimondta, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesítésével foglalkozó szervezeteknek kereset indítási joguk van egyes környezetvédelmi ügyekben).

 

Példa: A környezetvédelmi törvény kimondja, hogy a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg [1995. évi LIII. törvény 98. §].

 

Korábban a jogi helyzetre való utalás is eredményezhetett ügyféli minőség megállapítást, azonban a Ket. 2009. október 1-jétől hatályos szövege már nem tartalmazza a „jogi helyzet” fordulatot. A törvényi indokolás szerint a gyakorlatban nem segítette elő az ügyféli kör lehatárolását, hiszen amely ügy valakinek a jogi helyzetét érinti, az érinti egyben a jogát is, így a különbségtétel nem szükséges. A jogalkalmazói és a bírói gyakorlatban sem volt példa arra, hogy kifejezetten csak a jogi helyzetre való hivatkozással került volna egy személy ügyféli jogállásba, ezért a törvény elhagyta a jogi helyzetre való utalást.

 

A Ket. lehetővé teszi, hogy törvényben az ügyféli jogokat ahhoz a feltételhez kössék, hogy az ügyfél az első fokú eljárásban részt vegyen. A 2009. októbertől hatályos módosítás célja az, hogy ne legyen megkérdőjelezhető egy a közigazgatási határozat jogereje amiatt, hogy az eljárás egy későbbi szakaszában új ügyfél jelentkezik

 

Az ügyfél jogai egyébként megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti [2004. évi CXL. tv. 15. §, 172. §].

 

Az Áe-ben korábban nem szabályozott kérdés volt a jogutódlás, illetve a Ket. sem határozta meg pontosan a jogutódlási eljárás szabályait. 2009. októberétől a Ket. szerint a kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél kiesése folytán a jogutódnak külön kérelmeznie kell a jogutódlás megállapítását, minden más esetben - határidő nélkül - a hatóság erről való értesítését és a hatóság erről szóló döntéshozatalát követően lényegében automatikusan lép a jogelőd helyébe a jogutód.

 

Kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél jogutódja - az eljárásról való tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de legkésőbb a jogutódlástól számított hat hónapon belül - kérheti a jogutódlás megállapítását. A természetes személyek esetében az örökös (és egyben a jogutód) személyét csak a jogerős hagyatékátadó végzés állapítja meg, amelynek megszületése előre nem láthatóan hosszú ideig is elhúzódhat. A jogutód kilétének eldöntéséig a hatóság köteles a folyamatban levő eljárást az ügyfél kiesésének időpontjában felfüggeszteni, és a jogerős hagyatékátadó végzés jogerőssé válásával újra kezdődik a jogutód belépésére nyitva álló határidő számítása is.

 

A jogutódlás azt jelenti, hogy a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. Jogszabály azt is lehetővé teheti, hogy a jogerős határozat alapján jogosított ügyfél helyébe jogutódja lépjen. A jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén viszont - indokolt esetben akár a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával - lehetőséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére, tehát a jogutóddal szemben végrehajtási eljárás első lépésként akkor sem alkalmazható, ha a jogelőd már hosszú ideje nem tett eleget a hatósági határozatnak.

 

Érdemes tudni, hogy a hatóságnak a jogutódlás előtt hozott döntése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve

a) a jogelőd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésről való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító végzést,

b) a jogelőd számára fizetési kedvezményt megállapító végzést, ideértve a késedelmi pótlék elengedéséről vagy mérsékléséről szóló végzést is és

c) a jogelőd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyező végzést [2004. évi CXL. tv. 16. §].

 

c) Az eljárás egyéb résztvevői

Közigazgatási hatósági ügy szükségképpeni alanyai (vagyis aki nélkül nem beszélhetünk hatósági ügyről): a hatóság és az ügyfél.

Az ügyfél és a hatóság mellett számos más szereplője is lehet a közigazgatási hatósági eljárásnak. A Ket. az alábbi, ún. egyéb résztvevőket nevesít:

- a tanú, a hatósági tanú,

- a szakértő,

- a tolmács,

- a szemletárgy birtokosa,

- az ügyfél képviselője és

- a hatósági közvetítő [2004. évi CXL. tv. 172. §].

 

Az eljárás egyéb résztvevőinek jogai és kötelezettségeit a vonatkozó részeknél érintjük, ennél a pontnál kizárólag a hatósági közvetítő szerepére hívnám fel a figyelmet. A hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekű ügyfelek közötti vita rendezése érdekében a hatóság hatósági közvetítőt vehet igénybe. Az ügyfélnek akár javaslatot is tehet a hatósági közvetítő személyére.

 

Fontos változás, hogy 2009. októberétől a hatósági közvetítő igénybevételéhez már nem szükséges külön jogszabályi rendelkezés írja elő az igénybevétel lehetőségét, és az sem feltétel, hogy nagyszámú ügyfelet érintsen az ügy.

 

A hatósági közvetítő

a) gondoskodik arról, hogy az érintettek hiteles, szakszerű és közérthető tájékoztatást kapjanak mind az eljárás céljáról, mind az annak megvalósulása kapcsán várható következményekről, illetve az esetleges kedvezőtlen változások (hatások) megelőzésére vagy mérséklésére irányuló intézkedésekről,

b) tájékoztatja az ügyfeleket az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseiről, az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokban meghatározott jogaikról,

c) közvetít a hatóság és az ügyfelek, illetve az ellenérdekű ügyfelek között annak érdekében, hogy az eljárás céljának eléréséhez kölcsönösen elfogadható megoldási módot találjanak,

d) összegyűjti és rendszerezett formában a hatóság rendelkezésére bocsátja az ügyfelektől beérkezett, az eljárás tárgyára vonatkozó észrevételeket.

 

A hatóság - ha törvény azt nem zárja ki vagy nem korlátozza - lehetővé teszi a hatósági közvetítő számára eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben az iratokba való betekintést, továbbá megad számára minden olyan segítséget, amely szükséges a tevékenységének ellátásához.

 

A hatósági közvetítők Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve által vezetett nyilvántartása tartalmazza a hatósági közvetítő természetes személyazonosító adatait, képesítését, az elérhetőségéhez szükséges adatokat, valamint azt a tevékenységi kört, amelyben hatósági közvetítőként eljárhat [2004. évi CXL. tv. 41. §].

 

A közigazgatási eljárás alapelvei

 

A Ket. alapelveinek egy része az alkotmányból vezethetők le, és más eljárási jogban is megtalálhatók (pl. a törvényesség elve, a törvény előtti egyenlőség elve, diszkrimináció tilalma), az alapelvek másik része csak a közigazgatási eljárásban jelentkeznek (pl. a törvény által korlátozott hivatalbóliság). Fontos, hogy az alapelveket az eljárás teljes szakaszában figyelembe kell venni, azok minden esetben kiegészítik a speciális rendelkezéseket.

 

Az eljárási alapelvek főként a közigazgatási hatósággal szemben határoznak meg olyan fontos követelményeket, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. Az alapelveknek tehát külön említés nélkül valamennyi közigazgatási eljárásban és minden körülmény között érvényesülniük kell. Az alapelvek segítséget nyújthatnak az egyes rendelkezések értelmezéséhez is, hiszen azok nem lehetnek ellentétesek az alapelvekkel. Fontos tudni, hogy maga az alapelv érvényesülésének meghiúsulása is jogszabálysértésnek minősül.

 

Az alapelvek egy része kizárólag a hatóság részére állapít meg követelményeket, míg vannak olyanok, amelyek az ügyfelek jogait és kötelezettségeit határozzák meg (alapvető jogok és kötelezettségek). Az alábbiakban – csak említés szintjén – felsorolunk néhány alapelvet.

 

a) Jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme

 

Ket. 1. § (3) bek.: A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait e törvény határozza meg.

 

b) Szükségesség és arányosság elve az ügyfél jogainak és jogos érdekének korlátozása során

 

Ket. 1. § (3) bek.: A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza.
Főként azokat az eseteket kívánja megakadályozni, amikor a hatóság az elengedhetetlenül szükséges időn túl is fenntartja a korlátozást.

 

c) Törvény által korlátozott hivatalból való eljárás elve

 

Ket. 3. §: A közigazgatási hatóság:

a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el,

b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie,

c) a Ket. keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság végzését és határozatát,

d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról.

 

Fontos tudni, hogy attól még, hogy kérelemre indul egy eljárás, nem biztos, hogy a kérelem visszavonása az eljárás megszüntetését is eredményezi. Ha például valaki szabálytalan építést jelent be, de a kérelmét visszavonja, az építésügyi hatóság köteles lefolytatni az eljárást, hiszen tudomására jutott a szabálytalan építkezés ténye.

 

d) Hatáskör gyakorlásával való visszaélés tilalma

 

Ket. 1. § (2) bek.: A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza.

 

e) Tájékoztatáshoz, kitanításhoz való jog

 

Ket. 5. § (1)-(3) bek.: A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről. Jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írhat elő a jogi képviselővel eljáró ügyfelek számára is (vagyis főszabály szerint a jogi képviselő köteles az ügyfelét a szükséges tájékoztatással ellátni).

 

Ket. 51. § (1)-(3) bek.: Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.

 

f) Kártérítéshez való jog

 

Ket. 4. § (2) bek.: A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti.

 

g) Nyilatkozattételi jog és nyilatkozattétel megtagadásának joga

 

Ket. 51. § (1)-(5) bek.: Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást.

Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel, melyben közli a nyilatkozattétel elmaradásának következményeit.

 

h) Igazmondási kötelezettség

 

Ket. 51. § (7) bek.: Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve a kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt a törvényben rögzített ok hiányában elhallgat, eljárási bírsággal sújtható (az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint).

 

i) Iratbetekintési jog

 

Ket. 5. § (4) bek.: A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot.

 

Ket. 68-69. §: Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba (ez a jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban). A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba tekinthet be. Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet, a másolatot és a kivonatot a hatóság kérelemre hitelesíti is. Az iratbetekintésre jogosult az eljárás jogerős lezárását követően is betekinthet a hatóság kezelésében lévő iratokba.

 

Nem lehet betekinteni:

a) a döntés tervezetébe az eljárás jogerős befejezéséig,

b) az olyan iratba, amelyből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire vonatkozóan a hatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését rendelte el,

c) betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba,

d) az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az iratbetekintésre jogosult személyt törvényben biztosított jogai gyakorlásában.

e) olyan iratba, amely tekintetében az ügyfél - az adatok megjelölésével - kérte az iratbetekintési jog korlátozását üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében (ilyen kérelemnek a hatóság csak akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik gyakorlásában).

 

Az iratbetekintési jog - a személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való másolat készítéséért – a 188/2009. (IX. 10.) Korm. rendeletben meghatározott költségtérítés ellenében gyakorolható. Az anonimizálással kivonatolt iratról való másolat készítéséért a megismerhetetlenné tétellel érintett oldalanként 200 forint költségtérítést kell fizetni. Hogy ne legyen annyira egyszerű az anonimizálással nem érintett oldalakért az illetéktörvény (1990. évi XCIII. törvény, Itv.) alapján illetéket kell fizetni. A hitelesített vagy hitelesítetlen másolat, illetőleg kivonat illetéke - ha az Itv. Melléklete kivételt nem tesz - oldalanként magyar nyelvű másolat esetében 100 forint, idegen nyelvű másolat esetében 300 forint. A nem hitelesített fénymásolat illetéke oldalanként szintén 100 forint [188/2009. (IX. 10.) Korm. rend. 1. §; 1990. évi XCIII. tv. Melléklet IV. pont].

 

Ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás jogerős befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó jogerős határozatot, valamint az első fokú határozatot megsemmisítő és az első fokú határozatot hozó hatóságot új eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül megismerheti, és arról költségtérítés ellenében másolatot kérhet [2004. évi CXL. tv. 69/A. §].

 

 

 

 

 

2. Joghatóság, hatáskör és illetékesség. A közigazgatási eljárás szakaszai

 

Bármilyen ügyet szeretnénk elintézni a hatóságnál, elsődlegesen azt kell tudnunk, hogy melyik szervhez kell fordulnunk. Ezt a hatáskör és az illetékesség szabályainak ismeretében pontosan el tudjuk majd dönteni. A következő kérdés, hogy milyen formában tudjuk az eljárást kezdeményezni (szóban, nyomtatványon, stb.), és a hivatal mely esetekben jogosult kérelem nélkül is eljárni? Azt is érdemes tudni, hogy a hatóság - meghatározott feltételek mellett - köteles értesítést küldeni az eljárás megindításáról.

 

Joghatóság, hatáskör és illetékesség

 

A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség szabályai azt határozzák meg, hogy a közigazgatási szervek közül melyik köteles eljárni egy adott ügyben. Ezeket az ügyfélnek is ismernie kell, hiszen ezek vizsgálata alapján derül ki számára, hogy melyik szerhez kell benyújtania a kérelmét.

 

1) Joghatóság

 

A joghatóság azt jelöli ki, hogy melyik ország közigazgatási szerve jár el [2004. évi CXL. tv. 18. §].

 

2) Hatáskör

 

A hatáskör azt jelöli ki, hogy a magyar közigazgatási szervek közül melyik típusú hatóság jár el. A hatáskört az adott ügy tárgya alapján lehet megállapítani (pl. a tulajdonjog-bejegyzést a körzeti földhivatal végzi, az építési engedélyt az építésügyi hatóság adja ki).

 

3) Illetékesség

 

Az illetékesség azt jelöli ki, hogy a hatáskörrel rendelkező magyar közigazgatási szervek közül melyik a konkrétan eljáró hatóság (pl. a tulajdonjog-bejegyzést melyik körzeti földhivatal végzi; az építési engedélyt melyik építésügyi hatóság adja ki).

 

A Ket. általános illetékességi szabályai szerint - ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén

 

a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban együtt: lakcím), illetve székhelye, telephelye, fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely) van, kivétel:

- az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme határozza meg az illetékességet, ha az ügyfél lakcíme ismeretlen (korábban a tartósan, három hónapot meghaladó külföldi tartózkodás is ilyen kivételt képezett, de ez már nem számít kivételnek),

- utolsó ismert hazai lakcím hiányában - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes;

 

 

b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik (pl. építési engedélyezési eljárásban, a parlagfűirtás elmulasztása miatti bírság kiszabása);

 

c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják (pl. üzlet megnyitása, telephely kialakítása);

 

d) a jogellenes magatartást elkövették (pl. az engedély nélküli szemétlerakás).

 

Speciális illetékességi szabályok (akkor érvényesülnek, ha az általános illetékességi szabályok alapján nem jelölhető ki a konkrét szerv):

 

a) Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie.

 

Példa: A gyorsforgalmi út építése során a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény szerinti előzetes vizsgálati és környezeti hatásvizsgálati eljárásokban első fokon a környezetvédelmi hatóságnak a Kormány által rendeletben kijelölt országos illetékességű szerve (az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel [2003. évi CXXVIII. tv. 9. §; 347/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 12. §].

 

b) Több illetékes hatóság közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (ez a ún. megelőzés szabálya) [2004. évi CXL. tv. 21. §].

 

c) A hatósági bizonyítvány kiadására az általános illetékességű hatóságok mellett az a hatóság is illetékes, amelynek

- területén a bizonyítandó tény bekövetkezett, illetve az állapot tartott vagy megszűnt,

- területén a bizonyítással kapcsolatos dolog van, vagy a bizonyítani kívánt időszakban volt,

- nyilvántartása az adatot tartalmazza [2004. évi CXL. tv. 83. §].

 

Egyéb jogszabályban rögzített illetékességi szabályokat főként a regionális szinten, vagyis nem egy megye vagy egy település közigazgatási határaihoz igazodó illetékességű szerveknél találhatunk. A külön jogszabályban meghatározott illetékességi terület alapján főszabály szerint a Ket. általános illetékességi szabályai szerint kell kijelölni az eljáró szervet. A jogszabályok különös, illetve kizárólagos illetékességi okokat is rögzíthetnek, ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyekben a hatáskörrel rendelkező hatóságok közül kizárólag csak egy - vagy több - szerv jár el.

 

Példa: A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek illetékessége:
10 környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, valamint 2 kirendeltség működik [347/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 1. sz. melléklet].

A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek illetékességi területét a 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. sz. melléklet határozza meg. A felügyelőségek illetékességi területe eltérő a hatósági és a szakhatósági eljárásokban, valamint a folyó- és tószabályozási, illetve árvízvédelmi vízügyi hatósági eljárásokban, továbbá más szabályok vonatkoznak az általános területi kapcsolattartásra. A hatósági ügyekben a szerv illetékessége általában több megyei jogú város területére, és több megyére terjed ki, azonban előfordul, hogy nem a megye minden településére. A folyó- és tószabályozási, illetve árvízvédelmi vízügyi hatósági eljárásokban az illetékességi terület tavakhoz, folyókhoz és csatornákhoz igazodik [347/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 1. sz. melléklet IV. pont].

 

Néhány esetben előfordul, hogy a jogszabály kizárólagos illetékességet állapít meg. Így például a sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban szakhatóságként első fokon – ha a tevékenység megkezdéséhez környezetvédelmi és egységes környezethasználati engedély nem szükséges – a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség jár el [40/2002. (III. 21.) Korm. rend. 1. sz. melléklet 4. pont].

 

A közigazgatási eljárás szakaszai

 

A közigazgatási hatósági eljárásnak három szakasza van:

 

1) Első fokú eljárás (alapeljárás)

 

Az eljárás mindig ezzel a szakasszal kezdődik, és nem létezik olyan hatósági eljárás, amelyben ne lenne alapeljárás (ez a szakasz minden közigazgatási eljárásban megtalálható).

 

A Ket. kimondja, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyfél a kérelmét benyújtotta (pl. a szomszéd bejelentése alapján a hatóság tudomására jut az engedély nélküli építkezés), illetőleg a hatóság észlelte, hogy hivatalbóli eljárás keretében intézkednie kell, a hatóságnak meg kell indítania az eljárást. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát [2004. évi CXL. tv. 20. §].

 

Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt munkanapon belül köteles áttenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Vagyis elméletileg nem lehet az ügyfelet azzal útjára bocsátani, hogy az ügyben nem járhat el az adott hatóság [2004. évi CXL. tv. 22. §].

 

Az első fokú eljárás az alábbi főbb szakaszokból áll:

- az eljárás megindítása

- kérelem vizsgálata és a tényállás megállapítása, tisztázása, bizonyítása

- a hatóság döntése

 

2) Jogorvoslati eljárás (másodfokú eljárás)

 

Erre a szakaszra csak akkor kerül sor, ha az ügyfélnek nem felel meg az első fokú döntés (pl. nem teljesítették a kérelmében foglaltakat vagy véleménye szerint jogszabálysértő), és él valamelyik jogorvoslati lehetőségével. A jogorvoslati eljárásra akkor is sor kerülhet, ha a másodfokú szerv nem fogadja el az első fokú eljárásban hozott döntést.

 

3) Végrehajtási eljárás

 

A végrehajtási eljárásra csak akkor kerül sor, ha az ügyfél az első vagy másodfokú döntésben foglaltaknak önként, határidőben nem tesz eleget.

 

 

3. A közigazgatási eljárás megindítása

 

A közigazgatási eljárások kétféle módon indulhatnak meg:

- az ügyfél kérelmére,

- hivatalból.

 

Az eljárás megindítása az ügyfél kérelmére

 

Kérelemre indul az ügy például:

- az ügyfél kérelmére,

- az ügyfél bejelentésére,

- az ügyfél nyilatkozatára (pl. adóbevallás),

- más hatóság kezdeményezésére és

- a külön jogszabályban meghatározott panaszra [2004. évi CXL. tv. 29. §].

 

A kérelmet mindig a tartalma és nem az elnevezése alapján kell a hatóságnak elbírálnia, tehát más elnevezésű kérelem is az első fokú eljárás megindítását eredményezheti (pl. folyamodvány, igénylés, stb.). Fontos, hogy csak azt a beadványt lehet az eljárás megindítására vonatkozó kérelemnek tekinteni, amit egy ügyfélnek minősülő személy vagy annak képviselője nyújtott be (esetleg hivatalból indítható eljárás). Továbbá vannak olyan eljárások, amelyeket csak az személyesen az ügyfél kezdeményezhet (pl. házasságkötés).

 

A kérelem az elnevezéséből ítélve annak előterjesztése önkéntes, vagyis szabadon dönthető el, hogy valaki beadja vagy sem (pl. senki nem kötelezhető arra, hogy építési engedélyt kérjen), viszont kivételes esetekben jogszabály vagy hatósági határozat kötelezi az ügyfelet a kérelem benyújtására.

 

A kérelem benyújtásának módja, helye

 

A kérelmet a hatósághoz be lehet nyújtani:

 

- Írásban (ha lehetséges, akár elektronikus formában is)

 

Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon (pl. az erkölcsi bizonyítvány a postán vásárolható nyomtatványon igényelhető) vagy elektronikus kapcsolattartás esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be (pl. a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti kérelem ügyfélkapun keresztül elektronikus úton, az erre a célra rendszeresített űrlapon is benyújtható). Ha törvény az elektronikus kapcsolattartást kötelezővé teszi, és a kérelmet elektronikus formanyomtatványon vagy szoftver használatával kell benyújtani, az elektronikus formanyomtatvány kitölthető és letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint köteles közzétenni [2004. évi CXL. tv. 34. §; 22/2009. (VI. 19.) IRM rend. 10. §, 2009. évi XLVII. tv. 74. §].

 

- Szóban (2009. októberéig csak természetes személy ügyfelek esetében volt erre lehetőség, de ez a megkülönböztetés már megszűnt)

 

- Telefonon életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben [2004. évi CXL. tv. 34. §].

 

A kérelmet - főszabályként - az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál kell benyújtani. A természetes személy ügyfél azonban - ha jogszabály azt nem zárja ki - lakcíme vagy munkahelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti. A jegyző fogja az így beadott kérelmet a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz továbbítani (törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően is kijelölheti azt a hatóságot vagy szervet, amelyikhez a kérelem előterjeszthető). Az ügyfél az illetékes hatóságtól értesítést fog kapni az eljárás megindításáról [2004. évi CXL. tv. 38. §].

 

A kérelem tartalma

 

A Ket. szerint a kérelemnek tartalmaznia kell:

- az ügyfélnek és képviselőjének a nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét), továbbá meg lehet adni az elektronikus levélcímet, a telefax számát vagy a telefonos elérhetőséget;

- az ügyfélnek a hatóság döntésére való kifejezett kérelmét, vagyis értelemszerűen azt, hogy az ügyfél mit szeretne elérni a kérelemmel (pl. a hatóság adja ki az építési engedélyt);

- csatolva a jogszabályban előírt mellékleteket (mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás és 2009. októberétől előzetes szakhatósági hozzájárulás csatolását sem kérni!).

 

Jogszabály ezen túlmenően előírhatja, hogy a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját (pl. adóigazgatási eljárásokban az adószámot, adóazonosító jelet) [2004. évi CXL. tv. 35-36. §].

 

Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell (korábban csak másik közigazgatási hatóság által vezetett nyilvántartásokra létezett ilyen szabály, és például a cégbírósági adatokra nem). Ez nem azt jelenti, hogy így ingyenes az adatok (pl. egy tulajdoni lap beszerzése), az ügyfél az adatszolgáltatásért fizetendő díjat az eljáró hatóságnál köteles megfizetni. Az eljáró hatóság a bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara adatközlésével felmerülő illetékéről vagy díjáról és a befizetés módjáról az ügyfelet köteles tájékoztatni. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet a megkeresett hatóság öt munkanap alatt kell teljesítenie [2004. évi CXL. tv. 36. §].

 

A Ket. módosítása 2009. októberétől bevezette az ún. közreműködő hatóság fogalmát, amely lehetőséget teremt a tényleges egyablakos eljárásra. Törvény vagy kormányrendelet jelölhet ki közreműködő hatóságként egyes hatóságokat, amelyekhez valamely jog gyakorlásához szükséges kérelmek együttesen nyújthatóak be. Az együttesen benyújtott kérelmeket a közreműködő hatóság nyolc munkanapon belül továbbítja a döntés meghozatalára hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságokhoz, és ezen hatóság átvételétől kezdődik az ügyintézési határidő [2004. évi CXL. tv. 38/B. §].

 

Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik,

a) az ügyfél az illetéket és a díjat a közreműködő hatóságnál köteles megfizetni,

b) a közreműködő hatóság a kérelmet megvizsgálja, és az ügyfelet hiánypótlásra szólítja fel, ez azonban a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság hiánypótlásra való felhívási jogát nem érinti,

c) a közreműködő hatóság jogosult a kérelmet – egyes feltételek esetében – érdemi vizsgálat nélkül elutasítani, illetve megszüntetni [2004. évi CXL. tv. 38/A-B. §].

 

A kérelem visszavonható

 

Kérelem esetében az ügy ura a kérelmező, ő dönthet az eljárás sorsáról. A kérelmező jogosult a kérelmét visszavonni, de csak a határozat (illetve az eljárást megszüntető végzés) jogerőre emelkedéséig.

 

A visszavonás ellenére csak akkor folytatódhat az eljárás, ha

- az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, hiszen a hatóságnak a tudomására jutott ügyekben el kell járnia (pl. a bontási engedély iránti kérelmet visszavonták, de az épület életveszélyes állapota miatt a hatóság köteles eljárni),

- az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét.

 

Az ügyfél más kérelmét is – például egy igazolási kérelmet – visszavonhatja a tárgyban hozott döntés jogerőre emelkedéséig [2004. évi CXL. tv. 31. §, 34. §].

 

Az eljárás megindítása hivatalból (a hatóság eljárási kötelezettsége)

 

A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha

a) ezt jogszabály előírja (pl. ha valaki a szabálytalan építés esetében fennmaradási engedélyt kapott, egyidejűleg - az Étv-ben rögzített kivételeket leszámítva - kötelező az építésügyi bírság kiszabása),

b) erre felügyeleti szerve utasította,

c) a bíróság kötelezte,

d) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást [2004. évi CXL. tv. 29. §].

 

Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet: egy vagy több embert az élet elvesztésével, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsításával, továbbá a természeti vagy az épített környezet, valamint az anyagi javak jelentős vagy helyrehozhatatlan károsodásával közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzet, állapot vagy esemény, amelynek megelőzése vagy káros hatásainak elhárítása hatósági intézkedést igényel [2004. évi CXL. tv. 172. §].

 

A Ket. alapján már van következménye annak, ha a hatóság eljárási kötelezettségének az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget. Ebben az esetben a felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és a végeredmény akár a mulasztó hatóság vezetője elleni fegyelmi eljárás is lehet. Önkormányzati hatósági ügyben más eljárást folytatnak le a mulasztó hatósággal szemben, ezekben az ügyekben végső soron a megyei, illetve a fővárosi bíróság mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására [2004. évi CXL. tv. 20. §].

 

Értesítés az eljárás megindításáról

 

A Ket. által 2005. novemberében bevezetett egyik új előírás, hogy a hatóság köteles értesíteni az ügyfelet az eljárás megindításáról. Ez azért fontos, mert ha az ügyfél nem értesül arról, hogy vele kapcsolatosan (akár hivatalból, akár másik ügyfél kérelmére) eljárás indult, nem tud részt venni az eljárásban, nem képes már az eljárás kezdetétől képviselni a saját érdekeit (pl. nyilatkozatok, bizonyítási indítványok előterjesztésével).

 

Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról

a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az első eljárási cselekmény elvégzésétől,

b) a kérelemre indult eljárásban - az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve - az ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétől

számított öt napon belül értesíteni kell.

 

Az értesítés történhet postai vagy elektronikus úton, esetleg telefonon. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban, azokban az ügyekben, amelyekben az érdekvédelmi szervezetek és a társadalmi szervezetek ügyfélnek minősülnek, valamint ha az eljárás egyébként jelentős számú ügyfelet érint, az ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos módon, a helyi lapban stb.) kell értesíteni.

 

Az értesítésnek tartalmaznia kell:

a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,

b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást,

c) hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét.

Az értesítést csak a Ket-ben felsorolt esetekben mellőzheti a hatóság, például, ha az értesítés veszélyeztetné az eljárás eredményességét, vagy az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenőrzési feladatot. Akkor is elmaradhat az értesítés, ha az eljárás megindítása után a hatóság öt munkanapon belül érdemben dönt, vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, vagy azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.

 

Érdemes tudni, hogy az ügyfélnek - kérelmére indult eljárásban – joga van arra, hogy tájékoztatást kérjen egyebek mellett az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatali elérhetőségéről, a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén követendő eljárásról, illetve az iratokba való betekintés és nyilatkozattétel lehetőségéről,. A hatóság ezt a tájékoztatást köteles öt napon - az elektronikus úton érkezett kérelem esetében három napon - belül megadni.

 

Ha törvény vagy kormányrendelet további értesítési formát nem állapít meg, a hatásterületen élő ügyfeleket és a Ket. alapján ügyfélnek minősülő társadalmi és érdekképviseleti szervezeteket az eljárás megindításáról hirdetményi úton kell értesíteni (az értesítés közhírré tehető) [2004. évi CXL. tv. 29. §].

4. Az elsőfokú eljárás fontosabb szabályai

 

 

Ha el szeretnénk intézni valamilyen ügyet egy hatóság előtt, feltétlenül tisztában kell lennünk legalább az alapvető eljárási szabályokkal. Tudnunk kell például, hogy a hatóság mikor utasíthatja el a kérelmünket, mennyi időn belül és milyen formában kell megszületnie a hatóság döntésének, továbbá kinek kell erről értesülnie. Érdemes tudnunk azt is, hogy milyen lehetőségünk van az esetleges mulasztások igazolására és pótlására.

 

A kapcsolattartás általános szabályai

A hatóság az alábbi módokon tarthat kapcsolatot az ügyféllel:

a) írásban

aa) postai úton,

ab) telefaxon,

ac) személyesen átadott irat útján,

ad) kézbesítési meghatalmazott útján,

ae) a hatóság kézbesítője útján,

af) kézbesítési ügygondnok útján,

ag) hirdetményi úton vagy

ah) a Ket-ben meghatározott módon elektronikus úton vagy

b) szóban

Több igénybe vehető kapcsolattartási forma közül a hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság szempontjai alapján választ. Az első kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóság köteles felhívnia az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás lehetséges formáira, és tájékoztatást adnia a kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségéről, valamint a hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás elérhetőségéről. Ez valószínűleg annyit jelent, hogy a hatóság elkéri az ügyfél telefonszámát és e-mail címét is.

Rövid szöveges üzenet útján, elektronikus levélben és telefonon is lehet tájékoztatást kérni és teljesíteni vagy jogszabályban meghatározott egyéb esetekben kapcsolatot tartani. A hatóság telefonon és elektronikus levélben előzetesen egyeztetheti az ügyféllel az egyes eljárási cselekmények elvégzésének időpontját.

Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén, valamint törvény rendelkezése alapján bármilyen módon tarthat kapcsolatot a hatóság és az ügyfél; a kapcsolattartás időpontját és módját az iratra fel kell jegyezni.

A kapcsolattartást írásbelinek minősíti a Ket., ha

a) az ügyfél az iratot ügyfélkapun keresztül küldi meg a hatóságnak,

b) a hatóság az iratot a központi elektronikus szolgáltató rendszeren (a továbbiakban: központi rendszer) keresztül küldi meg az ügyfélnek vagy a hatóságnak.

Ha törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, kivéve, ha az az adott kapcsolattartás tekintetében nem értelmezhető. Az ügyfél köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény az adott ügyben vagy eljárási cselekmény vonatkozásában előírja.

A Ket. a telefonos, az sms történő és az írásbelinek nem minősülő elektronikus úton (e-mailen) keresztül történő kapcsolattartást csak a tájékoztatáskérésre és a tájékoztatásra teszi lehetővé, joghatás kiváltására ezek a kommunikációs eszközök nem alkalmasak, így például idézni nem lehet telefonon keresztül. A hatóság elektronikus úton akkor tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról másként nem rendelkezett.

Ha az ügyfél a számára elektronikus úton elküldött irat átvételét öt munkanapon belül nem igazolja vissza, a hatóság a továbbiakban más írásbeli formában tart az ügyféllel kapcsolatot (ettől eltérően törvény vagy kormányrendelet rendelkezhet) [2004. évi CXL. tv. 28/A-B. §].

A tájékoztatás szabályai

Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél a fentiekben meghatározott valamennyi kapcsolattartási formát használhatja tájékoztatáskérés céljából, és a hatóság ugyanolyan formában köteles tájékoztatni az ügyfelet, mint amilyen formában az ügyfél a tájékoztatást kérte.

 

Ha a tájékoztatás az ügy irataiban lévő adatra vonatkozik, és az ügyfél az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által jogszabály alapján kezelhető adatokkal magát a tájékoztatás iránti kérelmében azonosította, a tájékoztatást nem lehet megtagadni. A hatóság a tájékoztatást nem köteles teljesíteni, ha az ügyfél a tájékoztatáskéréshez való jogát visszaélésszerűen gyakorolja. Visszaélésszerű a joggyakorlásnak minősíti a Ket. különösen azt az esetet, ha a tájékoztatáskérést megelőző öt munkanapon belül az ügyféllel a hatóság döntést közölt, vagy olyan eljárási cselekményre került sor, amelyben az ügyfél részt vett [2004. évi CXL. tv. 28/C. §].

 

A kérelem vizsgálata

 

Fontos szabály, hogy a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.

 

Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy a hatóságnak van-e joghatósága, hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására, a kérelem megfelel-e a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (Ket.) foglalt követelményeknek, illetve ideiglenes intézkedés vagy ideiglenes biztosítási intézkedés alkalmazásának van-e helye.

 

Ha az ügyfél kérelme nem felel meg a jogszabályi tartalmi előírásoknak, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül - megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel (törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására öt munkanapnál hosszabb határidőt is megállapíthat). Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan adat igazolására vagy melléklet csatolására, amelyet a hatóságnak kell beszereznie, továbbá akkor sem, ha az ügyfél a kérelmet azért nem formanyomtatványon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé.

 

Hiánypótlási felhívás az eljárás során akkor is kibocsátható, ha a kérelem tartalma megfelelt ugyan a Ket. előírásainak, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges [2004. évi CXL. tv. 37. §].

 

A Ket. pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben köteles a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. Így fog dönteni a hatóság egyebek mellett akkor is, ha

- a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye (2009. októberéig a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának indoka volt az is, ha a kérelem áttételének alapjául szolgáló adatok hiányoztak, és azok hivatalból sem voltak megállapíthatóak, azonban a hatályos szabályok szerint ebben az esetben hiánypótlási felhívást kell küldeni az ügyfélnek);

- jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett;

- a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye (feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki);

- a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik, vagy

- a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.

 

A hatóságnak a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására öt munkanapja van [2004. évi CXL. tv. 30. §].

 

Ideiglenes biztosítási intézkedés

 

Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a hatóság - a 2009. október 1-jét követően indult vagy megismételt eljárásokban - elrendelheti pénzkövetelés biztosítását vagy meghatározott dolog zárlatát ideiglenes biztosítási intézkedésként. A törvény indokolás szerint az ideiglenes biztosítási intézkedés bevezetés célja az volt, hogy ha az eljáró hatóság az eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az eljárás elhúzására vagy meghiúsítására törekszik, és ebből megállapítható a későbbi kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani tudja

 

Az ideiglenes biztosítási intézkedés – a Ket. biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályainak alkalmazásával – az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően is elrendelhető (a határozat meghozatalával egyidejűleg már a Ket. 151. §-a szerinti biztosítási intézkedést lehet foganatosítani). Az ideiglenes biztosítási intézkedést a hatóság akkor vonja vissza, ha az elrendelésének oka megszűnt, vagy ha az ideiglenes biztosítási intézkedést meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a hatóságnál letétbe helyezték.

Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a határozat vagy az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésével [2004. évi CXL. tv. 29/A. §, 151. §].

 

Az ideiglenes intézkedés ezzel szemben azt jelenti, hogy a hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére - hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. A hatóság - végzése megküldésével - haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül értesíti erről az ügyfelet, valamint közli a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést [2004. évi CXL. tv. 22. §].

 

Az eljárás megszüntetése

 

Az eljárás megindítását követően bekövetkezhet olyan esemény, amely az eljárás lefolytatását ellehetetleníti vagy értelmetlenné teszi, ezekben az esetekben a hatóság azt köteles megszüntetni, illetve egyes esetekben mérlegelési jogkörében dönthet erről. Az ügy ilyenkor érdemi döntés nélkül fejeződik be, vagyis anélkül, hogy az ügyfél kérelméről határozott volna a hatóság.

 

A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha például a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására, illetve akkor is, ha az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált. Ha jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik, az is automatikusan az eljárás megszüntetését eredményezi. Jelenleg a hatóságok már nem mérlegelhetnek a „nemfizető” ügyfelek esetében. Az eljárás kötelező megszüntetését eredményezi az is, ha az ügyfél a hatósági eljárásért fizetendő illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat nem teljesíti, haladékot sem kér és költségmentességben sem részesült (az egyéb költségek meg nem fizetése nem eredményezheti az eljárás megszüntetését). Az eljárás folytatására okot adó körülmény megszűnése a hivatalból és a kérelemre indult eljárások esetében is kötelező megszüntető ok (például: az építésügyi hatóság szabálytalan építkezés miatt indított eljárást, de az érdemi döntés előtt az építtető megszüntette a szabálytalanságot).

 

A hatóság az eljárást végzéssel megszüntetheti (vagyis ezekben az esetekben a hatóság mérlegelheti az eljárás megszüntetését), ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, de önmagában a hiánypótlás elmulasztása még nem megszüntetési ok. Erre azonban csak akkor van joga a hatóságnak, ha az ügyfél a hiánypótlási határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását. A két feltételnek együtt kell teljesülnie, ezért ha a döntés meghozható a hiánypótlás nélkül is, a hatóság nem szüntetheti meg az eljárást [2004. évi CXL. tv. 31. §].

 

Az eljárás felfüggesztése

 

A hatósági eljárás során lehetséges, hogy az átmenetileg nem folytatható, mert valamilyen, a hatóságtól független ok nem teszi lehetővé az érdemi döntés meghozatalát.
Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszüntetésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik (tehát az ügyintézési határidőbe be kell számítani azokat a napokat, amelyek a felfüggesztésig elteltek). A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti.

 

A hatóság az eljárást köteles felfüggeszteni egyebek mellett akkor, ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv - akár másik közigazgatási szerv - hatáskörébe tartozik (pl. az ügyfél építési engedély iránti kérelmet azért nem tudja elbírálni a hatóság, mert építési jogosultságát a telken fennálló tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt nem tudja igazolni, és a tulajdonjog megállapítás iránt polgári per van folyamatban). Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. A kötelező felfüggesztés másik esete az, amikor a hatóságot új eljárásra kötelező bírósági döntés ellen felülvizsgálati vagy perújítási kérelmet nyújtottak be (2009. októbere előtt ebben az esetben egyébként mérlegelési lehetősége volt a hatóságnak).

 

A hatóság az eljárást felfüggesztheti az ügyfél kérelmére, vagyis ekkor ez nem kötelezettség. A felfüggesztési kérelmet a hatóság csak indokolt esetben és legfeljebb egy alkalommal fogadhatja el, ha

- azt jogszabály nem zárja ki, és

- nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti (külön jogszabály az eljárás felfüggesztését egyéb feltételekhez is kötheti). Fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a csak kérelem alapján indítható és az ügyfél kérelmére felfüggesztett eljárás folytatására csak az ügyfél folytatás iránti kérelmére van helye. Ha az ügyfél az eljárás folytatását hat hónapon belül nem kéri, a hatóság az eljárást meg fogja szüntetni.

 

A másik mérlegelési jogkörbe tartozó eset az, ha hatósági közvetítőt rendelt ki az ügyfelek számára. Ilyenkor a hatóság - a hatósági közvetítés várható időtartamára tekintettel - egy alkalommal, legfeljebb hat hónapra elrendelheti az eljárás felfüggesztését.

 

Ha a szakvélemény elkészítése hosszabb időt vesz igénybe a szakértő kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor korábban fel is lehetett függeszteni az eljárást a szakvélemény megérkezéséig. A Ket. hatályos szabálya szerint a szakértői vélemény elkészítésének időtartama az ügyintézési határidőbe már nem számít bele, így erre tekintettel az eljárás felfüggesztésére már nem kerülhet sor [2004. évi CXL. tv. 32. §].

 

Az ügyek egyesítésének lehetősége

 

2009. október 1-jét követően induló ügyekben a hatóság együttes eldöntés céljából elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan eljárások egyesítését, amelyek tárgya egymással összefügg. Így gyorsabban és költséghatékonyabban zárhatók le az ügyek, mert például ugyanazt a tanút nem kell mindkét eljárásban, más-más időpontban meghallgatni. A hatóság a döntéseit egybefoglalhatja. Az ügyfelek közösen előterjesztett kérelmére a hatóság – ha feltételei fennállnak – köteles az ügyek egyesítésére, de nem köteles döntéseit egybefoglalni.

 

Az eljárások egyesítése esetén a hatóság az egyes eljárásokra irányadó legkorábban lejáró ügyintézési határidőn belül jár el [2004. évi CXL. tv. 33/B. §].

 

Az idézés és az értesítés

 

Akit a hatóság megidéz, köteles a hatóság előtt megjelenni, akkor is, ha esetleg az adott ügyről semmilyen információja nincs. Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább öt munkanappal megkapja.

 

Főszabály szerint a hatóság a székhelyén lakcímmel nem rendelkező személyt csak akkor idézheti a székhelyére, ha ezt jogszabály írja elő, vagy azt az érintett személy kéri, valamint ha az eljáró hatóság székhelyét előnyösebben érheti el a meghallgatni kívánt személy, mint azt a legalsóbb fokú hatóságot, amelynek székhelyén lakik vagy tartózkodik; egyébként a hatóságnak a legalsóbb fokú hatóságot kell megkeresnie a személy meghallgatása végett. Vagyis általában az idézetteknek nem kell sokat utazniuk.

 

Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha

a) a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja,

b) jogszabály az adott ügyfajtában előírja tárgyalás, közmeghallgatás vagy egyezségi kísérlet tartását.

 

Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni, és az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire. Az alábbi jogkövetkezmények lehetségesek:

- Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki vagy öt munkanapon belül megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre meghallgatásra nem alkalmas állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem menti ki, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető. Nem sújtható bírsággal és nem kötelezhető a többletköltség viselésére az idézett személy, ha az idézés nem volt szabályszerű.

- Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához - ha törvény másként nem rendelkezik - az ügyésznek a hatóság vezetője által kért jóváhagyása szükséges.

- Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a vezető tisztségviselő a hatóság felhívására nem közli, a vezető tisztségviselő eljárási bírsággal sújtható, és kötelezhető a többletköltség megfizetésére (az elővezetést a vezető tisztségviselővel szemben lehet alkalmazni).

 

Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, vissza kell vonni az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést [2004. évi CXL. tv. 46-48. §].

 

Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, az alábbi eljárási cselekményekről köteles értesíteni az ügyfelet:

- a tanú meghallgatásáról,

- a szakértő meghallgatásáról,

- a szemléről és

- a tárgyalásról.

 

Az értesítésnek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a meghallgatáson részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább három munkanappal korábban megkapja.

 

Nincs helye az ügyfél értesítésének és zárt meghallgatást vagy szemlét kell tartani, ha a meghallgatandó tanú, szakértő vagy a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el, és a meghallgatás vagy szemle során a zártan kezelt adatok védelme nem biztosítható. A szakhatóságot - ha az a feladat- és hatáskörét érinti - a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről, a tárgyalásról és a közmeghallgatásról legalább három munkanappal korábban értesíteni kell [2004. évi CXL. tv. 49. §].

 

 

A szakhatóság közreműködése

Törvény vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben más hatóság (a szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie. A szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként a hatáskörébe utalja. A szakhatóságra a hatóságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

A Ket. felhatalmazása alapján törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti a hatóságot és a szakhatóságot az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására; az egyeztetés módjáról és határidejéről a szakhatóságokat a szakhatósági megkeresés megküldésével kell értesíteni. Ha a hatóság és a szakhatóság vagy a szakhatóságok egymással - egészben vagy részben - ellentétes egyedi előírást állapítanak meg vagy feltételt írnak elő, akkor kötelesek egymással egyeztetni, és ha jogszabálysértés történt, a jogorvoslati eljárás eredményétől függően meg kell téríteniük a „vétlen” hatóság, szakhatóság felmerült költségeit.

 

Az ügyfél az alapeljárás illetékével vagy díjával egyidejűleg a szakhatósági eljárásért fizetendő illetéket vagy díjat, is köteles megfizetni, és a hatóság csak akkor keresi meg a szakhatóságot, ha az ügyfél – akár hiánypótlás keretében is – a fizetési kötelezettségét teljesítette.

 

Ha törvény vagy kormányrendelet azt lehetővé teszi, az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt - a szakhatósági eljárásért fizetendő illeték vagy díj megfizetése mellett - benyújtott kérelmére a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - az ügyfél meghatározott joga érvényesítésére irányuló eljárásban, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott időpontig felhasználható - előzetes szakhatósági állásfoglalást (előzetes szakhatósági hozzájárulás) ad ki. Tehát előzetes szakhatósági hozzájárulás konkrét ügyben csak akkor szerezhető be, ha az eljárásra irányadó jogszabály ezt lehetővé teszi. A hatóság a kérelemhez benyújtott előzetes szakhatósági hozzájárulást szakhatósági állásfoglalásként használja fel.

 

A szakhatóság előzetes szakhatósági hozzájárulása, állásfoglalása és végzései ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, az csak a határozat, illetve az eljárást megszüntető végzés elleni jogorvoslat keretében támadható meg. Ha a szakhatóság megállapítja, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a hatóság határozatának vagy eljárást megszüntető végzésének jogerőre emelkedéséig egy alkalommal módosíthatja.

 

A Ket. egyeztetési kötelezettség lehetőségét is tartalmazza, de ezen felhatalmazás alapján törvény vagy kormányrendelet kötelezheti egyes ügyfajtákban a hatóságot és a szakhatóságot az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására (az egyeztetés módjáról és határidejéről a szakhatóságokat a szakhatósági megkeresés megküldésével kell értesítik). Ha a hatóság és a szakhatóság vagy a szakhatóságok egymással - egészben vagy részben - ellentétes egyedi előírást állapítanak meg vagy feltételt írnak elő, a hatóság és az érintett szakhatóságok álláspontjukról - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - a hatóság erre irányuló felhívásától számított öt munkanapon belül egyeztetnek, és a szakhatóságok az egyeztetés eredményeként felülvizsgált állásfoglalásukat haladéktalanul közlik a hatósággal

 

A hatóság számára kötelező a szakhatóság állásfoglalása, vagyis az módosítás nélkül a határozat részévé válik. Ha a közigazgatási per bírósága a hatósági határozatot a szakhatósági állásfoglalásra tekintettel találja jogszabálysértőnek, akkor az ezzel kapcsolatban a hatóságnál felmerült költségeket a szakhatóság fogja viselni. Az is előfordulhat, hogy a szakhatóságnál keletkezik költségek azért, mert a hatóság nem vette figyelembe a szakhatósági eljárást, akkor a szakhatóság fogja az érdemi döntést hozó hatóságtól követelni a saját költségeinek megtérítését [2004. évi CXL. tv. 45. §].

 

Az eljárás költségei

 

A kérelmek benyújtásáért általában fizetnünk kell, illetve egyéb költségek is felmerülhetnek a közigazgatási eljárásban, amelyeket nem mindig az ügyfélnek kell megfizetnie. Az eljárási költségnek minősül mindaz a költség, amelyet a közigazgatási hatósági eljárás során a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért, valamint az ügyfél, valamint az eljárásban közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg.

 

Eljárási költségek:

a) Az eljárási illeték

b) Az igazgatási szolgáltatási díj

c) Egyéb eljárási költség

 

a) Az eljárási illeték

 

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Illetéktörvény, Itv.) rögzíti a fontosabb szabályokat.
A közigazgatási eljárási cselekményért az Itv-ben megállapított illetéket kell fizetni. Az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha

a) az ügyfél a kérelmet a hatáskörrel nem rendelkező szervhez nyújtja be,

b) a szerv a kérelmet elutasítja vagy annak részben ad helyt,

c) a kérelmező az elsőfokú határozat meghozatala előtt a kérelmet visszavonja [1990. évi XCIII. tv. 28. §].

 

Az eljárási illetéket csak akkor nem kell megfizetni, ha a kérelmező személyes illetékmentességet élvez (pl. a helyi önkormányzat, a közhasznú társaság, a költségvetési szerv, a köztestület), vagy az adott ügy alapján tárgyi illetékmentességben (pl. az első anyakönyvi kivonat kiadása, a lakáscélú kölcsönt, visszatérítendő támogatást biztosító jelzálogjog bejegyzése, illetve törlése iránti eljárás, a kisajátítási eljárás) részesül. Az az ügyfél sem köteles illetéket fizetni, akinek a közigazgatási hatóság költségmentességet engedélyezett.

 

Az első fokú közigazgatási eljárásért - ha az Itv. melléklete másként nem rendelkezik - 2200 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték). Az Itv. mellékletének XV. pontja tartalmazza az építéshatósági eljárás illetékeit.

 

b) Az igazgatási szolgáltatási díj

 

Egyes közigazgatási eljárásokért, cselekményekért, illetve szolgáltatásokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Az eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat vagy illetéket kell fizetni, egyszerre mindkettőt nem írják elő a jogszabályok.

 

Például:

- a tulajdoni lapról kiállított hiteles másolatért 6250 forint összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, az elektronikus dokumentumként szolgáltatott hiteles tulajdonilap-másolat 3600 forintba, a nem hiteles másolat 1000 forintba kerül [1996. évi LXXXV. tv. 27-28. §];

- az építészeti-műszaki tervezői névjegyzékbe, a műszaki szakértői névjegyzékbe, az építési-műszaki ellenőri névjegyzékbe és a felelős műszaki vezetői névjegyzékbe történő bejegyzésért a mérnöki és építész kamarák elsőfokú eljárásért 30 000 forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni (a másodfokú eljárás díja 10 000 forint) [46/2000. (VII. 21.) FVM rend. 1-2. §; 1997. évi LXXVIII. t. 58. §].

 

c) Egyéb eljárási költség

 

A Ket. alapján egyéb eljárási költségnek minősül például:

- az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj,

- az ügyfél és a tanú megjelenésével kapcsolatos költség (pl. utazási költség, kiesett jövedelem megtérítése),

- az anyanyelv használatával kapcsolatos költség (pl. tolmács díja, határozat lefordításának díja),

- a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,

- az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség,

- az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége (pl. a törvényes képviselő költsége és kiesett jövedelmének megtérítése, a meghatalmazott költsége és megbízási díja, munkadíja, az ügygondnok, kézbesítési ügygondnok költsége és munkadíja),

- az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség,

- a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését (a szakértői költség megállapításának és befizetésének szabályait külön jogszabály állapítja meg) [2004. évi CXL. tv. 153. §].

 

Az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték alapján, ha pedig ez nem lehetséges, az érintett írásbeli nyilatkozata alapján kell megállapítani.

 

A költségviselés szabályai. Költségmentesség

 

A Ket. pontosan meghatározza, hogy az adott költséget ki fogja viselni. A pontos összegről a hatóság határozatban fog dönteni.

 

A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. A költségmentesség az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti, és a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki.

 

A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve az módosítható vagy visszavonható. A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról, továbbá a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzés ellen fellebbezésnek van helye. A természetes személyek költségmentességének engedélyezésére vonatkozó szabályokat a 180/2005. (IX. 9.) Korm. rendeletben találhatjuk meg. A költségmentesség nem mentesít az ellenérdekű ügyfél javára megítélt költség, valamint a jogellenes magatartása miatt szükségessé vált eljárási cselekmény megismétlésének többletköltségének megfizetése alól [180/2005. (IX. 9.) Korm. rend. 4-7. §; 2004. évi CXL. tv. 154-159. §].

 

5. A bizonyítás szabályai

 

Ha a hatáskör és illetékesség már tisztázódott, a kérelem megfelel a Ket. szabályainak, a hatóság megállapítja a tényállást, vagyis az ügy szempontjából fontos tényeket, körülményeket.

 

Ha az ügy szempontjából releváns tényeket a hatóság megállapította, azok valódiságát is tisztázni kell, ennek az eszköze a bizonyítás. A hatóság tehát először összegzi az ügyfél kérelmében leírt tényeket, majd pedig köteles meggyőződni az abban foglaltak valódiságáról. A tényállás tisztázásához csak akkor nincs szükség bizonyításra, ha az ügyfél kérelmében foglaltakat a hatóságnál vezetett nyilvántartások adatai teljeskörűen alátámasztják (pl. új jogosítvány kiadásához nem fognak környezettanulmányt lefolytatni, mivel az illeték befizetése, az orvosi igazolás bemutatása mellett minden más adatot a központi nyilvántartásból be tud szerezni az okmányiroda).

 

Nem kell bizonyítani:

- a hatóság által hivatalosan ismert tényt: olyan tény, amelyet a hatóság vezetője vagy az ügyintéző munkaköri kötelezettsége teljesítése során ismert meg.

- a köztudomású tényt (pl. a jegyző eljárásában azt a tény, hogy a múlt héten vihar volt, mivel ő is itt lakik, vagy azt, hogy 22 óra után sötét van) [2004. évi CXL. tv. 50. §].

 

Kinek kell bizonyítania?

 

Azt, hogy kinek kell bizonyítania a jogelméletek, jogszabályok bizonyítási tehernek nevezik. Akit a bizonyítás terhel, viseli annak a kockázatát, hogy nem sikerül az általa hivatkozott tényt egyértelműen bizonyítania.

 

A büntetőjogban a bizonyítási teher nagyon egyszerűen alakul: mindent a vádhatóságnak, az ügyészségnek kell bizonyítania, és mindenki ártatlannak tekintendő, ameddig az ügyész a bíróság előtt be nem tudja bizonyítani a vádlott bűnösségét. A terheltnek (vádlottnak) nem kötelessége az ártatlanságának bizonygatása, ezért akár az eljárás során végig megtagadhatja a vallomástételt is.

 

A polgári peres eljárásokban a bizonyítási teher úgy alakul, hogy mindenkinek bizonyítania is kell az állításait. Elsősorban a felperesnek kell kétségtelenné tennie, hogy a keresetében foglaltak megfelelnek a valóságnak, és jogosak az alperessel szemben támasztott követelései. Elvileg az alperesnek csak ezt követően kell a saját álláspontját erősíteni, és bizonyított ellenérveket felsorakoztatnia, de azért ilyen kivárásra senkit nem bíztatnék. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 164. § (1) bekezdése tartalmazza a lényeget: „A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.” [1952. évi III. tv. 164. §]

 

A közigazgatási eljárásban - kicsit hasonlóan a büntetőeljáráshoz - a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Ha a mi kérelmünkre indul az eljárás, nem célszerű a tényállás tisztázásához szükséges adatokat eltitkolni, csak azért mert ismerjük a hatóság kötelezettségét, hiszen ezzel a saját helyzetünket nehezítenénk meg [2004. évi CXL. tv. 50. §].

 

A lefoglalás feltételei és szabályai

 

Korábban a Ket. csak rögzítette a lefoglalás lehetőségét a tényállás tisztázásához fontos tárgyi bizonyítékok és iratok esetében, és csak az derült ki, hogy a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és az iratot nyolc napon belül kell kiadni. A 2009. október 1-jétől hatályos előírások már részletesen meghatározzák a kiadás szabályait.

 

A lefoglalása csak akkor kerülhet sor, ha

- a tényállás másként nem tisztázható vagy

- a tényállás tisztázása másként jelentős késedelemmel járna, vagy

- a lefoglalás mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné.

 

A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem köteles a dolog átadására az, aki tanúként nem hallgatható meg. A lefoglalás foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy birtokosára vonatkozó szabályokat a lefoglalt dolog birtokosára kell alkalmazni.

 

Ha a dolog átadására köteles személy nem adja át a dolgot, a hatóság a lefoglalást a rendőrség közreműködésével foganatosítja, és a dolog átadására köteles személyt eljárási bírsággal sújthatja.

 

A hatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha az elszállítás lehetetlen vagy aránytalanul magas költséggel járna, a dolgot a birtokos őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának megtiltásával. A lefoglalásról készített jegyzőkönyv a lefoglalt dolgot egyedi azonosításra alkalmas módon írja le. A lefoglalt dolgot úgy kell őrizni, hogy az változatlan maradjon, a lefoglalt dolgot ne lehessen kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen. Az irat birtokosának kérelmére és költségére - ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti - a lefoglalt iratról hiteles másolatot kell kiadni.

 

A lefoglalást a hatóság megszünteti, ha

a) az elrendelésének oka megszűnt,

b) a hatóság az eljárást megszüntette, vagy

c) az ügy érdemében döntést hozott.

 

Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges lefoglalt dolgot öt munkanapon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták, kivéve a Ket-ben található eseteket (pl. a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, a dolog kiadása helyett a hatóság jogszabályban meghatározott módon jár el). Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek.

 

A hatóság a lefoglalt dolog előzetes értékesítéséről dönt, ha a hatóság felhívásától számított három munkanapon belül a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt, és

a) a lefoglalt dolog gyors romlásnak van kitéve, vagy

b) huzamos tárolásra alkalmatlan.

 

A hatóság a lefoglalt dolog előzetes értékesítéséről akkor is dönthet – ebben az esetben is feltétel a három munkanap kivárása –, ha a lefoglalt dolog

a) kezelése, tárolása, illetve őrzése - különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna,

b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne.

 

A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép. Egyébként az ügyfélnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzfizetési kötelezettség biztosítására vissza lehet tartani [2004. évi CXL. tv. 50/A-D. §].

 

Milyen bizonyítékokat ismerünk?

 

A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére, de tételesen nincs meghatározva ezek köre. Bizonyíték lehet különösen:
a) az ügyfél nyilatkozata,

b) az irat,

c) a tanúvallomás,

d) a szemléről készült jegyzőkönyv,

e) a szakértői vélemény,

f) a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv,

g) a tárgyi bizonyíték.

 

Érdemes tudnunk, hogy a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény azonban előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást [2004. évi CXL. tv. 50. §].

 

A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

 

Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt munkanapon belül értesíti az ügyfelet, hogy

a) az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével megismerheti a bizonyítékokat,

b) azokra öt munkanapon belül észrevételt tehet,

c) élhet nyilatkozattételi jogával, és

d) további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthet elő.

 

Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden bizonyítékot, és módjában állt gyakorolni a fenti jogait, vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét. Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél a hatóság által meghatározott határidőben nem élt ezekkel a jogaival [2004. évi CXL. tv. 70. §].

 

 

 

 

6. Határidők az alapeljárásban

 

 

A közigazgatási eljárásban a Ket., illetve az egyéb jogszabályok határozzák meg, hogy a hatóság, az ügyfél és az egyéb közreműködők milyen időpontig vagy időtartam alatt jogosultak vagy kötelesek megtenni valamit. 2009. október 1-jétől jelentősen módosultak az ügyintézési határidőre vonatkozó szabályok.

 

Az ügyintézési határidő

 

Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és a felügyeleti szerv eljárása esetén az ügyintézési határidő az ügy összes iratának a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, illetve a felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a felügyeleti szerv erre irányuló felhívására köteles az iratokat felterjeszteni.

 

A 2009. október 1-jén hatályba lépett törvény áttér a határidők munkanapban való számítására, így az egyes határidők harminc napról huszonkét munkanapra, tizenöt napról tíz munkanapra, nyolc napról öt munkanapra módosultak, és kivételesen maradt a három munkanapos határidő is. Fontos változás, hogy a hatóságnak az ügyintézési határidőben nem csupán a döntést kell meghoznia, hanem intézkednie is kell a döntés közlése iránt.

 

Ha a Ket. valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről külön nem rendelkezik, akkor a hatóság haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül köteles gondoskodni arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse.

 

A Ket. pontosított rendelkezése tartalmazza, hogy a határozat meghozatalára vonatkozó ügyintézési határidő vonatkozik az eljárást megszüntető végzésre, valamint a fellebbezési eljárásban az elsőfokú döntést megsemmisítő és az első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasító végzésre is.

 

Az ügyintézési határidő (vagyis az érdemi határozat, az eljárást megszüntető végzés, valamint a fellebbezési eljárásban az elsőfokú döntést megsemmisítő és az első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasító végzés meghozatalának utolsó napja):

a) az ügyintézési határidő megkezdésétől számított 22 munkanap nap (általános ügyintézési határidő);

b) 22 munkanapnál rövidebb – ha ezt bármely jogszabály lehetővé teszi;

c) 22 munkanapnál hosszabb – ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi;

d) soron kívüli eljárást kell lefolytatni (a határozatot vagy az eljárást megszüntető végzést soron kívül kell meghozni):

- kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetében, továbbá

- ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy

- ha a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy

- ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges,.

e) Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben 22 munkanapon belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban negyvenöt munkanapon belül határoz (2009. októberéig 60 nap volt a határidő);

f) ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványt a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által benyújtott iratot záradékkal ellátni;

g) az eljáró hatóság vezetője - ha azt törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki - az ügyintézési határidőt annak letelte előtt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb huszonkét, a soron kívüli eljárásokban legfeljebb tíz munkanappal meghosszabbíthatja;

h) a szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - tíz munkanap, de indokolt esetben a szakhatóság vezetője a szakhatósági eljárásra irányadó határidőt egy alkalommal tíz munkanappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti [2004. évi CXL. tv. 33. §].

 

Az eljáró hatóság vezetője által meghatározható, illetve a szakhatósági eljárásra irányadó határidőnél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.

 

A határidő számítás alapvető szabályai (az ügyintézési határidő mellett értelemszerűen a Ket-en belüli eljárási határidőkre is vonatkoznak):

- a határidőbe nem számít bele a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének a napja;

- a hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján;

- ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a határidő a legközelebbi munkanapon jár le;

- a postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja, de az ügyintézési határidő ilyen esetben is azon a napon kezdődik, amely napon a beadvány vagy a megkeresés megérkezik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz;

- az elektronikus irat előterjesztésének időpontja az irat elküldésének napja, de az ügyintézési határidő a következő munkanapon kezdődik;

- a határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása vagy a késedelem jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be;

- a határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni;

- törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában az üzemzavar időtartamát a határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni [2004. évi CXL. tv. 65. §].

 

Mi nem számít bele az ügyintézési határidőbe?

 

Az ügyintézési határidőre vonatkozó előírások mellett is előfordulhat sajnos, hogy a 22 munkanapos eljárás néhány hónap múlva sem fejeződik be, ráadásul még jogszabályszerű is lesz az eljárás. Ez azért lehetséges, mert az alábbiak nem számítanak bele az ügyintézési határidőbe:

a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, valamint az eljáró hatóság kijelölésének időtartama,

b) a jogsegélyeljárás időtartama, továbbá a nyilvános, vagy valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásából történő adatbeszerzéséhez szükséges idő,

c) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,

d) a szakhatóság eljárásának időtartama,

e) az eljárás felfüggesztésének időtartama,

f) az ügyfél értesítése nélkül lefolytatott bizonyítási eljárás időtartama, és a hatósági bizonyítási eljárás során a bizonyítékok megismerésére és észrevételezésre biztosított öt munkanap azokban az eseteken, amikor az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését – a Ket. által rögzített feltételek mellett – mellőzték,

g) a hatóság működését legalább egy teljes napra ellehetetlenítő üzemzavar vagy más elháríthatatlan esemény időtartama,

h) a kérelem, a döntés és egyéb irat fordításához szükséges idő,

i) az ügygondnok kirendelésére irányuló eljárás időtartama,

j) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama,

k) a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő időtartam, valamint a hirdetményi, továbbá a kézbesítési meghatalmazott és a kézbesítési ügygondnok útján történő közlés időtartama [2004. évi CXL. tv. 33. §, 36. §, 70. §].

 

Itt érdemes megjegyezni, hogy az egyszerűség és a gyorsaság alapelvét figyelembe véve a hatóságnak nem kell kivárnia az ügyintézési határidő utolsó napját. Ha minden szükséges adat a rendelkezésükre áll, akkor kötelesek határozatot hozni [2004. évi CXL. tv. 1. §, 7. §].

 

A hatóság általi határidő elmulasztásának jogkövetkezményei

 

Ha a hatóság az ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból elmulasztja – a Ket. 2009. október 1-jétől hatályos módosítása szerint –, köteles az illetéket vagy díjat az ügyfél részére visszafizetni. Ha a döntés az irányadó ügyintézési határidő kétszeresének elteltét követően születik meg, az első fokú eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél által megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét kell az ügyfélnek visszakapnia. Általában a késedelmesen kiadott engedély a visszafizetett összegnél lényegesen nagyobb veszteséget is okozhat az ügyfélnek, azonban mégis lényeges változás ez ahhoz képest, hogy korábban a nehezen bizonyítható kártérítési felelősségen túlmenően semmiféle következménye nem volt a hatóság késedelmének. A hatóság a fizetési kötelezettséget megállapító döntés jogerőssé válásától számított öt munkanapon belül köteles telesíteni.

 

A visszafizetési kötelezettség akkor is fennállhat, ha a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság vagy a felügyeleti szerv megállapítja, hogy a hatóság indokolatlanul hosszabbította meg az ügyintézési határidőt.

 

A hatóság a fenti összeget akkor is kifizeti, ha az ügyfélnek nem volt fizetési kötelezettsége, csak ebben az esetben a központi költségvetésnek kell átutalni (ha az ügyfél jogszabály alapján nem köteles illeték vagy díj fizetésére, úgy a hatóság az illetékekről szóló törvény szerinti általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget, illetve ennek kétszeresét fizeti meg a központi költségvetésnek) [2004. évi CXL. tv. 33. §, 33. §].

 

A határidők ügyfél általi elmulasztásának jogkövetkezményei

 

Az eljárási határidők elmulasztása az alábbi jogkövetkezményekkel járhatnak:

1. jogvesztés (pl. a határidőn túl benyújtott fellebbezést érdemi elbírálás nélkül elutasítják)

2. jogi hátrány (pl. hiánypótlás elmulasztása esetén az eljárás megszüntetése)

3. külön szankciók (pl. eljárási bírság)

 

A mulasztás pótlásának lehetősége: igazolási kérelem

 

Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az önhiba hiányát legalább valószínűsíteni kell a kérelemben, amely lehet

- egyrészt az ügyfélen kívül álló ok, amikor az ügyfél a lehetőségeihez képest mindent megtett a határidő, határnap teljesítéséhez (pl. betegség, családon belüli haláleset);

- másrészt az önhiba hiányát megalapozhatja a hatóság tévedése, mulasztása (pl. rossz címre küldték a határozatot).

 

Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő öt munkanapon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszűnésének napjától kezdődik. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni (ez jogvesztő határidő, ez azt jelenti, hogy ennek elmulasztására már nem lehet igazolási kérelmet benyújtani).

 

Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az első fokú döntést hozó hatóság, a keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el.

 

Ha a hatóság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. E rendelkezés megfelelően irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetindítással kapcsolatos igazolásra is.

 

Nagyon fontos, hogy a határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak [2004. évi CXL. tv. 66. §].

 

Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az igazolási kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel. A döntésnek az igazolási kérelem alapján történő módosítására vagy visszavonására nem irányadók a Ket. 114. §-ában meghatározott korlátozások [2004. évi CXL. tv. 67. §].

 

 

 

7. A hatóság döntései

 

 

Ha a hatóság érdemben foglalkozik az üggyel (akár kérelemre, akár hivatalból), és a sikeresen tisztázza a tényállást, a közigazgatási eljárás következő lépése a hatósági döntés. A 2009. október 1-jét követően induló ügyekben a hatóság a döntéseit egybefoglalhatja. Az ügyfelek közösen előterjesztett kérelmére is történhet a döntés egybefoglalása [2004. évi CXL. tv. 33/B. §].

 

A hatósági döntés típusai

 

2009. októberétől a hatóság nem folytathat egyszerű levelezést, a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerülő minden más kérdésben végzést bocsát ki. A hatósági döntés típusai:

a) Határozat

b) Végzés

c) Ideiglenes intézkedés

d) Egyezség jóváhagyása

e) Hatósági szerződés

f) Határozat jellegű okirat

g) Jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat

h) Döntés kijavítása és kiegészítése

 

a) Határozat

 

Az ügy érdemében a hatóság döntése az esetek döntő többségében a határozat. A határozat négy részből áll – kivéve az ún. egyszerűsített határozat, amikor nem szükséges a határozat indokolása –:

- a bevezető (az ún. fejléc): ez tartalmazza például az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét, az ügy tárgyának megjelölését;

- a rendelkező rész: itt találhatjuk meg egyebek mellett a hatóság döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról való tájékoztatást, valamint az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak az ügyfél részére történő megfizetésre vonatkozó döntést;

- az indokolás: ebből derül ki például a megállapított tényállás és az annak alapjául elfogadott bizonyítékok, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta;

- az ún. záró rész: a döntéshozatal helyét és idejét, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét és a hatóság bélyegzőlenyomatát is tartalmazza [2004. évi CXL. tv. 72. §].

 

A Ket. 2009. októberétől bevezette az ún. automatizált egyedi döntéshozatal lehetőségét.

 

Nem szükséges a határozat indokolása és a jogorvoslatról szóló tájékoztatás, ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél (egyszerűsített határozat). Az indokolás mellőzhető akkor is, ha az késleltetné a döntés meghozatalát és a késedelem életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásához vezethet. Ebben az esetben a döntés meghozatalától számított öt munkanapon belül meg kell küldeni az indokolást az ügyfél részére. A jogorvoslat igénybevételének határidejét az indokolás kézbesítésének napjától kell számítani [2004. évi CXL. tv. 72. §].

 

b) Végzés

 

A hatóság eljárási kérdésekben végzéssel dönt, és szintén négy részből áll. A tartalma azonban nem egyezik meg mindenben a határozatra vonatkozó szabályokkal.

 

A hatóság főként az ún. eljárási kérdéseket döntheti el végzés formájában.

A végzésnek tartalmaznia kell egyebek mellett:

a) az ún. fejlécet,

b) a rendelkező részben

- a hatóság döntését, továbbá a jogorvoslati lehetőségéről való tájékoztatást,

- az eljárási költségek viseléséről szóló döntést,

c) a döntés részletes indokolását, ezen belül

- azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta,

- a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,

d) az ún. záró részt.

 

Nem szükséges a végzés indokolása (egyszerűsített végzés):

- ha az késleltetné a döntés meghozatalát és a késedelem életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásához vezethet,

- kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját meghatározó végzésben [2004. évi CXL. tv. 72. §].

 

c) Ideiglenes intézkedés

 

Az ideiglenes intézkedés ezzel szemben azt jelenti, hogy a hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére - hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. A hatóság - végzése megküldésével - haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül értesíti erről az ügyfelet, valamint közli a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést [2004. évi CXL. tv. 22. §].

 

d) Egyezség jóváhagyása

 

Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve, hogy az

- megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek,

- nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét,

- kiterjed a teljesítési határidőre és az eljárási költség viselésére [2004. évi CXL. tv. 75. §].

 

2009. októbere előtt a Ket. kizárta mind a fellebbezést, mind a bírósági felülvizsgálatot az egyezséget magába foglaló határozat ellen. Ezen a helyzeten változtatott a jogalkotó, és rögzítették az egyezségben résztvevő bármelyik ügyfél kérelmére a hatóság visszavonja az egyezséget jóváhagyó határozatot, és lefolytatja az eljárást. Visszavonásnak azonban csak az egyezséget jóváhagyó határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül van helye [2004. évi CXL. tv. 75. §].

 

e) Hatósági szerződés

 

Az elsőfokú hatóságnak lehetősége van arra, hogy a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést kössön. Hatósági szerződés csak jogszabály felhatalmazása esetében jöhet létre.

 

Hatósági szerződés csak írásban, és - ha a hatósági ügyben szakhatósági állásfoglalást kell beszerezni - csak a szakhatóság hozzájárulása esetén és a szakhatósági állásfoglalásban meghatározott előírásoknak és feltételeknek a szerződésbe történő foglalásával köthető meg. Törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet a szerződés megkötéséhez további feltételeket is meghatározhat, és a Ket-ben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

 

Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, továbbá a szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén a szerződés módosítását bármelyik fél kezdeményezheti. Ha a módosításhoz a másik fél nem járul hozzá, vagy a felek között vita van a módosítás törvényi feltételei tekintetében, akkor a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól kérhető a szerződés módosítása vagy megszüntetése [2004. évi CXL. tv. 76-77. §].

 

Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a szerződés jogerős és végrehajtható határozatnak minősül, és a hatóság - az addigi teljesítések figyelembevételével - hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről. Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén - a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül - a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat.

 

f) Határozat jellegű okirat

 

A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot, mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzést (módosítást, javítást, törlést) határozatnak kell tekinteni. Határozat jellegű okirat:

- hatósági bizonyítvány

- hatósági igazolvány

- hatósági nyilvántartás [2004. évi CXL. tv. 82-86. §].

 

g) Jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat

 

A Ket. alapján a hatóság akkor mellőzi a határozathozatalt,

- ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul.

- ha jogszabályban biztosított jogosultság gyakorlásának kizárólag az ügyfél erre irányuló kérelmének benyújtása a feltétele. A hatóság az ügyfél kérelmére igazolja, hogy az ügyfél a kérelem benyújtásától a jogszabályban biztosított jogát jogszerűen gyakorolja [2004. évi CXL. tv. 71. §].

 

A Ket. lehetővé teszi, hogy a hatósági határozat nélkül – vagyis a hatóság hallgatásával – is gyakorolhassa az ügyfél a kért jogot. Fontos, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a külön jogszabály ezt kifejezetten előírja, a Ket. csak lehetőséget biztosít ennek megállapítására. Például az előzetes bejelentéshez kötött építőipari kivitelezési tevékenység akkor kezdhető meg, ha a tevékenység tervezett megkezdését az építésfelügyeleti hatóságnak az építtető bejelentette és az építésfelügyeleti hatóság a kivitelezési tevékenység megkezdését, végzését nem tiltotta meg. Vagyis a szabályszerű kivitelezéseknél az építésfelügyeleti hatóság az ún. jogszerű hallgatás lehetőségét alkalmazza, ha a hatóság szerint az építkezés megkezdésének nincs akadálya, erről külön határozatot nem küld az építtetőnek [291/2007. (X. 31.) Korm. rend. 7. §].

 

A jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat feltételei:

- jogszabály kifejezetten lehetővé teszi,

- az ügyfél kérelme (bejelentése) jog megszerzésére irányul,

- a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz döntést,

- az első fokú eljárásban nem vett részt ellenérdekű ügyfél,

- az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása.

 

A fenti feltételek közül valamennyinek teljesülnie kell ahhoz, hogy a döntéshozatal elmaradása is a jog megszerzését eredményezze. A megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre, továbbá - kérelemre - annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot kell kiadni.

 

Ugyanezen feltételek mellett, ha a szakhatóság az előírt határidőn belül nem ad ki állásfoglalást, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni [2004. évi CXL. tv. 71. §].

 

h) Döntés kijavítása és kiegészítése

A Ket. 2009. október 1-jétől hatályos módosítása helyezte át a jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eszközök közül a hatósági döntések fejezetébe a kijavítás és kiegészítés jogintézményeit.

 

Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kérelemre vagy hivatalból kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre. A kijavítás ellen jogorvoslatnak nincs helye.

A kijavítást a hatóság

a) a döntés eredeti példányára és - ha rendelkezésre állnak - kiadmányaira történő feljegyzéssel,

b) a hibás döntés bevonása mellett a döntés kicserélésével vagy

c) kijavító döntés meghozatalával

teljesíti.

Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.

Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha

a) a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy év már eltelt, vagy

b) az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.

A kiegészítést a hatóság

a) önálló kiegészítő döntéssel és - lehetőség szerint - e ténynek a döntés eredeti példányára és kiadmányaira történő feljegyzésével vagy

b) a hiányos döntés bevonása mellett az eredeti döntést és a kiegészítő döntést egységes döntésbe foglalva a döntés kicserélésével

teljesíti.

A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt [2004. évi CXL. tv. 81/A-B. §].

 

Hogyan és kivel kell közölni a hatóság döntését?

 

A határozatot közölni kell

- az ügyféllel,

- azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg,

- az ügyben eljárt szakhatósággal,

- a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.

 

A végzést közölni kell:

- az ügyféllel,

- akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve akinek a jogi helyzetét közvetlenül érinti [2004. évi CXL. tv. 78. §].

 

Mikor lesz jogerős a döntés?

 

A hatóság első fokú döntése jogerőssé válik, ha

 

a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,

b) az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél: az első fokú döntés közlésekor,

 

c) a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését: az utolsó kézhez kapott lemondás vagy visszavonás napján.

 

d) a fellebbezés - ideértve a végzések elleni önálló fellebbezést - e törvény rendelkezései szerint kizárt.

A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárást megszüntető első fokú végzése vagy a határozata a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés jogerőre emelkedésének napján válik jogerőssé.

Az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.

A másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé [2004. évi CXL. tv. 128. §].

 

Hogyan lehet közölni a döntést?

 

A Ket. részletesen szabályozza a döntés közlésének módjait és feltételeit. A hatóság döntését közölni lehet:

a) írásban

aa) postai úton,

ab) telefaxon,

ac) személyesen átadott irat útján,

ad) kézbesítési meghatalmazott útján,

ae) a hatóság kézbesítője útján,

af) kézbesítési ügygondnok útján,

ag) hirdetményi úton vagy

ah) a Ket-ben meghatározott módon elektronikus úton vagy

b) szóban

 

A hatóság a döntést hivatalos iratként kézbesíti. Telefax útján nem közölhető a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés, kivéve, ha a döntés közlésére jogosult személy vagy szerv ezt előzetesen kérte vagy ehhez hozzájárult.

 

Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni, a közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá kell íratni. Az érintett személy kérelmére a szóban közölt döntést öt munkanapon belül írásban meg kell küldeni a számára.

 

Ha a hatóság a döntést elektronikus úton közölte, és a döntés átvételét öt munkanapon belül nem igazolják vissza, a hatóság másik írásbeli formában közli vele a döntést. Ilyen esetben a döntés közlésének napja a második közlés napja. Törvény ettől eltérően állapíthatja meg a döntés elektronikus úton való közlésének szabályait.

 

2009. októberétől élő lehetőség, hogy ha az érintett megadta telefonszámát vagy e-mail címét, akkor a hatóság sms-ben, telefonon vagy e-mailben tájékoztathatja a döntéshozatal tényéről, és arról, hogy a döntés három munkanapon belül átvehető a hatóság hivatali helyiségében, ügyfélfogadási időben. Ezáltal az ügyfél gyorsabban jut a határozathoz, a hatóság pedig megtakaríthatja a postázási költséget. Ha a döntést határidőn belül nem veszik át, a hatóság haladéktalanul írásban megküldi az érintett részére a döntést.

 

Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény rendelkezése alapján a döntést nem az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő módon közli, a döntést öt munkanapon belül írásban is meg kell küldeni. A döntés közlésének napja ilyen esetben a második közlés napja.

 

A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni [2004. évi CXL. tv. 28/A. §, 78. §].

 

Mikor kötelező kézbesítési meghatalmazott kijelölése?

 

2009. októberében induló ügyekben – hasonlóan a korábbi földhivatali gyakorlathoz – az ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával - a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésével együtt - kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha

a) magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik,

b) képviselőt nem nevezett meg, és

c) elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye.

A kézbesítési meghatalmazott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, az ügyféllel közlendő döntéseket és iratokat átvegye, és azokat az ügyfél részére továbbítsa; e tevékenységéért az ügyféllel szemben a polgári jog szabályai szerint felel. Az ügyfél részére szóló és a kézbesítési meghatalmazottal szabályszerűen közölt döntést úgy kell tekinteni, hogy az a meghatalmazottal történt közlést követő ötödik munkanapon minősül az ügyféllel közöltnek.

Ha a hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, és a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a döntés közlésének megkísérlése érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető ki. A kézbesítési ügygondnok gondoskodik az ügyfél tartózkodási helyének megállapításáról és a döntés kézbesítéséről. Ha a kézbesítési ügygondnok eljárása nem járt sikerrel, a döntést azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési ügygondnok az őt kirendelő hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított tizedik munkanapon. Sikeres kézbesítés esetén a kézbesítési ügygondnok a sikeres kézbesítés napjáról és az ügyfél tartózkodási helyéről haladéktalanul értesíti az őt kirendelő hatóságot [2004. évi CXL. tv. 81. §].

 

A kézbesítési vélelem megdöntése

 

A postai úton történő kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és kézbesíteni. Kézbesítettnek kell tekinteni az iratot:

- a kézbesítés megkísérlésének napján, ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át;

- az ellenkező bizonyításig a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon, ha az irat a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza (ez az ún. kézbesítési vélelem).

 

Fontos szabály, hogy a hatósági döntés kézbesítése esetén a hatóság a kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos irat megküldésével öt munkanapon belül köteles értesíteni az ügyfelet, vagyis ez még egy esély arra, hogy tudomást szerezzünk a küldeményről.

 

A kézbesítési vélelem megdönthető, de erre az ügyfélnek külön kérelmet kell benyújtania, a kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. A kérelmet az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált döntés alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül akkor is elő lehet terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.

 

Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt. Természetes személy a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmét akkor is előterjesztheti, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot [2004. évi CXL. tv. 78-81. §].

 

Ha a hatóság a kérelemnek helyt ad, a kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel [2004. évi CXL. tv. 67. §].

 

Ki és mikor kérhet fizetési kedvezmény?

 

A kötelezett a hatósági döntésben szereplő teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében akkor kérheti a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezését, ha

- rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy

- az számára aránytalan nehézséget jelentene.

 

Fontos, hogy a fenti körülmények fennállását igazolnia is kell a kérelmezőnek, és a fizetési kedvezmény iránti kérelmet az elsőfokú hatósághoz nyújtható be. A hatóság meghallgathatja az ellenérdekű ügyfelet, illetve a jogosultat a fizetési kedvezmény engedélyezésével kapcsolatos álláspontjukról. A fizetési kedvezmények iránti kérelemről a hatóságnak az általános belső eljárási határidőn, azaz öt munkanapon belül kell döntenie.

 

A hatósági döntésben szereplő teljesítési határidő lejárta után az ügyfél csak akkor terjeszthet elő fizetési kedvezmény iránti kérelmet, ha a végrehajtást még nem rendelték el, és egyidejűleg igazolási kérelmet is bead. Ha a hatóság elutasítja az igazolási kérelmet és a fizetési kedvezmény iránti kérelmet, egyidejűleg dönt a végrehajtás elrendeléséről is, ezért nem érdemes időhúzó jelleggel alkalmazni ezt a lehetőséget.

 

A fogalmából ugyan nem következik, de a fizetési kedvezményre vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni meghatározott cselekmény teljesítésére és meghatározott ingóság kiadására irányuló kötelezettség esetén is, vagyis ezekre a kötelezettségekre is kérhető további határidő.

 

Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet a fizetési kedvezmény nyújtására a Ket-ben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket is megállapíthat, továbbá a feltételek meghatározásával rendelkezhet a kötelezettség mérséklésének és elengedésének lehetőségéről [2004. évi CXL. tv. 74. §].

 

 

 

8. A közigazgatási jogorvoslati rendszer

 

A határozatokban mindig szerepelnie kell a fellebbezés lehetőségének és a fellebbezési illeték összegének, illetve a bírósági eljárás lehetőségének. Érdemes azonban ismernünk a fellebbezés és a kereset további feltételeit, a hatóság kötelezettségeit, valamint az egyéb jogorvoslati eszközöket. Előfordulhat, hogy igazunkat fellebbezéssel már nem tudjuk érvényesíteni, de még más lehetőségeket megpróbálkozhatunk.

 

A Magyar Köztársaság Alkotmánya az alapvető jogok körében nevesíti a jogorvoslathoz való jogot: a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja [1949. évi XX. tv. 57. §]. Az Alkotmányban a jogorvoslathoz való jog csak abból a szempontból jelenik meg, hogy az érintetteknek (felperesnek, alperesnek, ügyfélnek, szakértőnek, stb.) lehetőséget biztosít arra, hogy a számukra sérelmes közhatalmi döntéseket (bírósági ítéleteket és végzéseket, közigazgatási határozatokat és végzéseket) megtámadják. Az igazságszolgáltatás jogorvoslati rendszerében szinte kizárólag csak ilyen jellegű jogorvoslati lehetőségeket találunk, azonban a közigazgatási eljárásban a hivatalbóli jogorvoslatok is jelentős szerepet töltenek be.

 

A közigazgatási törvény (Ket.) jogorvoslati rendszere minden hatósági döntéssel szemben lehetővé teszi valamilyen jogorvoslati eszköz igénybevételét.

 

A jogorvoslat csoportjai

 

a) Önálló

Az ügy érdemében hozott döntést önállóan lehet megtámadni. Ez azt jelenti, hogy a határozat ellen mindig lehet például fellebbezni. Végzés ellen fellebbezni csak akkor lehet, ha azt a közigazgatási törvény (Ket.) kifejezetten megengedi (pl. kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, eljárási bírság kiszabása, igazolási kérelem elutasítása fellebbezési határidő elmulasztása esetében).

 

b) Járulékos

A végzéseket főszabály szerint a határozat elleni jogorvoslati kérelemben lehet megtámadni, vagyis önállóan csak a végzést nem.

 

A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai

 

Az egyes jogorvoslati lehetőségeket az alábbiakban annak megfelelően csoportosítottuk, ki jogosult a kezdeményezésére:

 

A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai

 

Kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások	Hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások	Kérelemre és hivatalból is lefolytatható jogorvoslati eljárások
Fellebbezés	Döntés módosítása vagy visszavonása	Döntés módosítása vagy visszavonása
Bírósági felülvizsgálat (közigazgatási per)	Felügyeleti eljárás
Újrafelvételi eljárás	Határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján
Méltányossági eljárás	Ügyészi óvás

 

A Ket. minden közigazgatási hatósági ügyben lehetővé teszi a közigazgatási döntések elleni bármelyik, fentebb felsorolt jogorvoslati forma alkalmazását - a törvényi feltételek fennállása esetében - kivéve a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétellel és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos köztestületi (kamarai) döntést. A köztestületi (kamarai) hatósági ügyben nem alkalmazhatóak a következő jogorvoslatok:

- a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások közül az újrafelvételi kérelem és a méltányossági kérelem;

- a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások közül a jogszabálysértő mulasztás felszámolására irányuló felügyeleti eljárás.

 

A nyilvántartásból való törlés csak akkor minősül a Ket. szerinti közigazgatási hatósági ügynek, ha a törlésre igazgatási úton és nem fegyelmi, illetve etikai ügy következtében kerül sor.

 

A kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások esetében kizárólag az ügyféltől, illetve a jogorvoslatra jogosult egyéb közreműködőtől függ a jogorvoslat igénybevétele, ezek a jogorvoslati eljárások hivatalból nem indíthatóak meg. A kérelem alapján lefolytatandó eljárások megindításának feltétele, hogy valamely közigazgatási döntés - legalábbis az ügyfél állítása szerint - az ügyfél jogát vagy jogos érdekét sértse. Ugyanakkor, ha az ügyfél szabályszerű jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező és illetékes szerv köteles az ügyfél erre irányuló kérelmét érdemben megvizsgálni.

 

A hivatalból lefolytatandó döntés-felülvizsgálati eljárások esetében az ügyfél aktívan nem vehet részt a jogorvoslati eljárásban (elvileg nem kezdeményezheti, nem indítványozhatja, nem tiltakozhat ellene, stb.). Ha a közigazgatási hatóság - saját vizsgálata következtében, az Alkotmánybíróság határozata vagy az ügyészi óvás alapján - megállapítja valamely döntése jogszabály-ellenességét, hivatalból köteles megindítani a döntés-felülvizsgálatot, függetlenül az érintett ügyfél akaratától, vagy jogos érdekére. Az viszont előfordulhat, hogy mégiscsak az ügyfél indítja meg a hivatalbóli eljárást azzal, hogy például alkotmányjogi panaszt vagy az ügyészégen panaszt nyújt be az eljárással kapcsolatban. A hatóság csak bizonyos korlátozások mellett élhet valamelyik jogorvoslattal (pl. nem sértheti az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát).

 

A Ket. 2009. október 1-jétől hatályos módosítása kivette a jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eszközök közül a kijavítás és kiegészítés jogintézményeit. A törvény indokolása szerint „a kijavítás és kiegészítés jogintézményei esetén nem beszélhetünk alacsonyabb fokú döntésből fakadóan vitássá tett jogról vagy érdekről, hiszen a kijavítás esetén nincs szó érdemi vitáról, kiegészítés esetén pedig a hatóság első fokon hoz döntést az adott kérdésben, e döntés ellen pedig majd az általános szabályok szerint nyílik meg a jogorvoslat. Kizárt a jogorvoslatként való minősítés amiatt is, hogy nem más szerv vagy magasabb szintű fórum hoz döntést a kijavítás, kiegészítés kérdésében. A törvény ebből következően - az Áe. szerkezetének megfelelően - a hatóság döntéseiről szóló fejezetben rendelkezik a kijavításról, kiegészítésről.”

 

9. Fellebbezés

 

 

A legfontosabb és legáltalánosabb jogorvoslati lehetőség a fellebbezés, ezért kizárólag ezzel a jogorvoslati lehetőséggel kiemelten foglalkozunk. A fellebbezésnek szinte alig van tartalmi és formai követelménye, de mivel ha jogorvoslatra kerül sor, akkor szinte mindig a fellebbezéssel élnek a jogosultak, érdemes tudni, hogy ez mivel jár, és milyen döntések születhetnek. Már előzetesen ki kell hangsúlyozni, hogy a fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja.

 

Ki és meddig nyújthat be fellebbezést?

 

Fellebbezésre jogosultak:

a) Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet.

 

b) Az eljárás egyéb résztvevője saját jogán önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen.

 

A fellebbezést - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a döntés közlésétől számított 10 munkanapon belül lehet előterjeszteni.

 

Példa a kivételre: A körzeti földhivatal határozata ellen a kézbesítéstől számított 22 munkanapon belül a megyei földhivatalhoz (Fővárosi Földhivatalhoz) lehet fellebbezni. Az az érdekelt (aki ügyfél minősülhetett volna), akinek a körzeti földhivatali határozatot bármilyen okból nem kézbesítették, és a határozat kézbesítését a bejegyzéstől számított egy éven belül kérte, a kézbesítéstől számított tíz munkanapon belül terjeszthet elő fellebbezést [338/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 2. §, 9. §; 1997. évi CXLI. tv. 55. §].

 

A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat nem vonható vissza.

 

Milyen döntéssel szemben lehet fellebbezni?

 

A hatóság döntése akkor minősül végrehajthatónak, ha

a) pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló kötelezettséget állapít meg, a döntés jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el,

b) a tűrésre vagy valamely cselekménytől vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget - a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül - megszegte,

c) a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el,

d) a teljesítési határidőt nem tartalmazó döntés jogerőre emelkedett [2004. évi CXL. tv. 127. §].

 

Főszabály szerint végzés csak a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés elleni fellebbezésben támadható meg, azonban önálló fellebbezésnek van helye

a) az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,

b) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,

c) az eljárást megszüntető,

d) az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott,

e) a Ket. 33/A. §-ban meghatározott illeték-visszafizetési kötelezettséggel kapcsolatos,

f) a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelésére vonatkozó kérelemnek helyt adó,

g) az eljárási bírságot kiszabó,

h) a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,

i) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és

j) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló első fokú végzés ellen,

h) törvényben meghatározott, az önálló fellebbezést lehetővé tevő esetekben,

 

Nincs helye fellebbezésnek:

- ha az ügyben törvény kizárja (pl. birtokvédelem kérdésében hozott közigazgatási határozat, kisajátítási ügyekben hozott határozat, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatai),

- az ügyfelek részéről az egyezségüket jóváhagyó határozat ellen,

- jogszabály eltérő rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy jogosultságnak a hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével szemben (pl. a közúti közlekedési előéleti pontrendszerbe való bejegyzés, a bűnügyi nyilvántartásba való bejegyzés),

- ha az első fokú döntést miniszter, autonóm államigazgatási szerv vagy kormányhivatal vezetője hozta,

- törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha az első fokú döntést központi államigazgatási szerv vezetője hozta [2004. évi CXL. tv. 99-100. §].

 

Itt érdemes megemlíteni, hogy a Ket. 100. § (1) bekezdése szerint kormányrendelet is meghatározhatta azokat az ügyeket, amelyekben nem lehetett fellebbezni. Az Alkotmánybíróság 90/2007. (XI. 14.) AB határozata kimondta, a jogorvoslathoz való jog olyan alapvető jog, amelyet az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján csak törvénnyel lehet szabályozni, ezért a meg nem fellebbezhető ügyek körét kormányrendeletben nem lehet szabályozni [90/2007. (XI. 14.) AB hat.].

 

A fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve:

- ha a hatóság a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak nyilvánította

- ha az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást - ideértve a pénzegyenértékben kifejezhető természetbeni ellátást - tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik.

 

A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya:

- Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezeléséről rendelkező végzés elleni fellebbezésnek,

- az iratbetekintési jog korlátozása iránti kérelemnek helyt adó végzés elleni fellebbezésnek,

- az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntés elleni fellebbezés a döntés fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezése tekintetében.

 

A döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha

a) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges,

b) nemzetbiztonsági érdekből vagy a közbiztonság fenntartása érdekében, illetve fontos közrendvédelmi okból szükséges,

c) a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna,

d) a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik,

e) azt törvény élelmiszerlánc-felügyelettel (2009. október 1-jét követően induló ügyekben) kapcsolatos, továbbá honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi, vagy

f) 2009. október 1-jét követően induló ügyekben a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő.

A döntésben a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani, és meg kell indokolni, valamint a döntésben rendelkezni kell a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról. Ha az ilyen döntésben a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor [2004. évi CXL. tv. 99-102. §].

 

Hová kell benyújtani a fellebbezést?

 

A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta, azonban elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő. Ha a fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnál nyújtják be, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság a fellebbezést megküldi az első fokú döntést hozó hatóság részére (vagyis a szabályos mederbe kerül az eljárás).

 

A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók [2004. évi CXL. tv. 102. §].

Hogyan dönthet az elsőfokú hatóság?

 

A fellebbezéssel kapcsolatban az első fokú hatóságnak három lehetősége van:

1) Érdemi vizsgálat nélkül elutasítja

2) Saját maga eleget tesz a fellebbezésben foglaltaknak

3) Továbbküldi a felettes szervének

 

1) Érdemi vizsgálat nélkül elutasítja

 

Az első fokú döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja:

- az elkésett fellebbezést,

- a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést,

- az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést.

 

2) Döntés saját hatáskörben

 

Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja (a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően a hatóság a döntést kijavíthatja, kicserélheti, azonban ez már nem minősül jogorvoslatnak). A hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.

A fellebbezést meg kell küldeni a szakhatóságnak is. A szakhatóság az iratok felterjesztéséig szakhatósági állásfoglalását kijavíthatja, kiegészítheti vagy módosíthatja, a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat. Ha a szakhatóság határidőben nem nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, hogy állásfoglalását fenntartotta. Ha a fellebbezés alapján a szakhatóság megállapítja, hogy a szakhatósági állásfoglalás jogszabályt sért, állásfoglalását módosíthatja, akár nem jogszabálysértő szakhatósági állásfoglalást is, ha nincs ellenérdekű ügyfél. A hatóság köteles a döntését módosítani a szakhatósági állásfoglalás módosításának megfelelően.

Ilyenkor nem is beszélhetünk fellebbezési eljárásról, mivel ilyenkor saját hatáskörében új döntést hoz az elsőfokú hatóság. Az elsőfokú hatóságot nem kötik a fellebbezésben leírtak, új döntésének meghozatalánál a hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell vizsgálnia (olyan jogszabálysértést is megállapíthat a hatóság, amelyre az fellebbező nem is hivatkozott).

 

A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott döntést közölték. A visszavonó, illetve módosító döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint amilyen a visszavont, illetve a módosított döntés ellen volt.

 

Ha saját hatáskörben nem változik a döntés, a fellebbezést fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. Az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezés és az iratok felterjesztését követően értesíti a nem fellebbező ügyfeleket arról, hogy a döntés fellebbezés benyújtása folytán nem vált jogerőssé, valamint arról is, hogy a fellebbezés elbírálására mely hatóság jogosult [2004. évi CXL. tv. 102-103. §].

 

3) A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság döntése

 

A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított öt munkanapon belül kell felterjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz (kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módosítja, visszavonja vagy a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja). Ha az ügyfél a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, az ennek helyt adó döntés jogerőssé válását követő öt munkanapon belül kell felterjeszteni az iratokat.

 

A felterjesztés során az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozik.

 

A másodfokú döntést hozó hatóság beszerzi a másodfokú szakhatósági állásfoglalást. Ha törvény vagy kormányrendelet másodfokú szakhatóságot nem jelöl ki, a hatóság maga dönt a fellebbezésnek a szakhatósági állásfoglalás ellen irányuló részében is.

 

A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság döntési lehetőségei:

 

a) érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja, ha

- az elkésett fellebbezést,

- a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést,

- az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést.

 

b) a fellebbezési eljárást megszünteti, ha valamennyi fellebbező a fellebbezési kérelmét visszavonta

c) a döntést helybenhagyja;

 

d) a döntést megváltoztatja (reformatórius jogkör);

 

e) az első fokú döntést végzésben megsemmisíti, és az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja, ha az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges (kasszációs jogkör);

 

e) az első fokú döntést végzésben megsemmisíti, és az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt (a megváltoztatásról, helybenhagyásról, megsemmisítésről), ha

- a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy

- az első fokú döntés meghozatalát követően új tény merül fel, vagy

- egyébként a tényállás további tisztázása szükséges.

 

A megismételt eljárásban az első fokú döntést hozó hatóságot a másodfokú végzés rendelkező része és indokolása köti.

 

A fellebbezés elbírálására jogosult szerv mérlegelési jogkörében határozhat arról, hogy - amennyiben érdemben foglalkozik a fellebbezéssel - a másodfokú döntést az elsőfokú hatóság eljárása, bizonyítékai alapján, vagy kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását követően hozza meg.

 

Fontos kiemelni, hogy a fellebbezési eljárásban - ellentétben a bírósági eljárással - nem érvényesül a kérelemhez kötöttség elve (a bírósági eljárásban: kereseti kérelemhez kötöttség elve). A fellebbezés elbírálására jogosult szerv az ügyfél által sérelmezett közigazgatási döntést és az elsőfokú eljárást teljes egészében vizsgálja meg, függetlenül attól, hogy a fellebbezésben mire hivatkoztak.

 

Kivétel: Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokú döntést hozó hatóság a mérlegelési jogkörben hozott első fokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg. Az erre irányuló fellebbezés hiányában is a másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezési eljárásban a teljesítésre új határidőt állapíthat meg, ha ez a fellebbezési eljárás miatt indokolt.

 

A másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követően visszaküldi a döntéssel együtt az első fokú döntést hozó hatósághoz, amely intézkedik a döntés kézbesítése iránt, vagyis a fellebbezőnek és azoknak, akikkel az első fokú döntést közölték, az elsőfokú hatóság fogja postázni a döntést [2004. évi CXL. tv. 104-105. §].

 

A fellebbezést elbíráló hatóságok

 

Az Alkotmánybíróság több határozata rögzítette, hogy a jogorvoslathoz való jog érvényesüléseként az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét kell biztosítani. Ennek a követelménynek nem felelt meg például a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalra (KÖH) vonatkozó szabály, amely szerint a KÖH elnöke volt a másodfok.

 

A Ket. 2009. október 1-jétől hatályos módosítása rögzíti, hogy az irányító, felügyelő vagy szakirányító szerv vagy személy jogosult a fellebbezés elbírálására. A törvényben a felettes szerv fogalma helyett már a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság kifejezést találhatjuk meg. Azokban a hatósági ügyekben, ahol törvény alapján fellebbezésnek van helye,

a) az első fokú döntést hozó hatóság és a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság nem lehet ugyanazon szerv (szervnek minősül különösen - a szerv jogi személyiségétől vagy annak hiányától függetlenül - a központi államigazgatási szerv központi, területi és helyi szerve),

b) a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és annak vezetője - feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására irányuló utasítás kivételével - az első fokú döntést hozó hatóság vezetőjét vagy ügyintézőjét akkor sem utasíthatja, ha erre egyébként külön jogszabály alapján hatásköre van.

Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a hatóság döntése ellen irányuló fellebbezést a döntést hozó hatóság döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítására jogosult irányító, felügyelő vagy szakmai irányító személy vagy szerv bírálja el.

Például:

A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség esetében a fellebbezés elbírálására jogosult szerv: az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség [347/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 38. §].

 

Munkavédelmi hatósági ügyben a fellebbezés elbírálására jogosult szerv:

- a munkavédelmi felügyelő eljárása tekintetében az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF);

- a munkavédelmi felügyelőség vezetője vonatkozásában az OMMF elnöke;

- az OMMF és elnöke tekintetében a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter [295/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 6. §].

 

A körzeti földhivatal (Budapesten a Budapesti 1., 2. és 3. számú Kerületi Földhivatal) esetében a fellebbezés elbírálására jogosult szerv: a megyei földhivatal, illetőleg Budapesten a Fővárosi Földhivatal [338/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 2. §].

 

Ha törvény vagy kormányrendelet nem hatósági feladat ellátására létrehozott szervezetet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, és annak döntése ellen a fellebbezés nem kizárt, a törvényben vagy kormányrendeletben meg kell határozni a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot. Ennek hiányában a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve jogosult a fellebbezés elbírálására [2004. évi CXL. tv. 106. §].

 

Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott, továbbá a polgármester törvény alapján önálló hatáskörben hozott önkormányzati hatósági döntésével szembeni fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.

 

Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon

- a közigazgatási hatósági ügyekben a polgármester,

- főjegyző, jegyző, körjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a hatósági igazgatási társulás,

járt el.

A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben meghatározott köztestületi szerv bírálja el, ilyen szerv hiányában az első fokú döntést hozó köztestület döntésével szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye [2004. évi CXL. tv. 107. §].

 

Például: A területi mérnöki, illetve építészeti kamara a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályait alkalmazva első fokon elbírálja a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez előírt feltételek teljesülését és határoz a jogosultságról, míg másodfokon az országos kamarák (a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Építész Kamara) döntenek [1996. évi LVIII. tv. 3. §, 11. §].