Tanfolyamok > Általános > Lomtár > A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai - régi

 

 

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai

 

1. A közigazgatási eljárási törvény. Az alapelvek

A közigazgatási eljárási törvény (Ket.) hatálya

Az Országgyűlés 2004. december 20-án fogadta el a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, amelynek a rövidítése: Ket. A Ket. 2005. november 1-jétől lépett hatályba, ettől a naptól váltotta fel a korábbi eljárási rendelkezéseket tartalmazó 1957. évi IV. törvényt (ennek rövidítése: Áe.). A Ket. megalkotásának egyik célja az volt, hogy a közigazgatásban szolgáltató gyakorlatot vezessenek be, és mind a hatóság, mind az ügyfelek jogait és kötelezettségeit pontosítsák. Arra nem vállalkozhatunk, hogy az új törvényt részletesen bemutassuk, azonban az építésügy területén dolgozóknak elengedhetetlenül fontos, hogy legalább az ügyfelek alapvető jogaival és a hatóság kötelezettségeivel tisztában legyenek, így elősegítve azt, hogy egy hatósági eljárásban számukra kedvező döntés szülessen.

 

Főszabály szerint minden közigazgatási hatósági ügyben a Ket. általános szabályait kell elsődlegesen alkalmazni, de vannak kivételek:

 

a) Kivett eljárások: vannak eljárások, amelyekre a Ket. tárgyi hatálya nem kiterjed ki (szabálysértési eljárás, választási eljárás, területszervezési eljárás), vagyis ezeknél az eljárásoknál a Ket. szabályait nem lehet alkalmazni, ezek eljárási szabályait külön törvényekben találhatjuk meg;

 

b) Részlegesen kivett eljárások: a Ket. szabályait meghatározott eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az irányadó másik törvény, ami az adott eljárást szabályozza, eltérő szabályokat nem állapít meg - vagyis itt a különös eljárási szabály lesz az elsődlegesen alkalmazandó - (pl. az iparjogvédelmi eljárások, a piac felügyeleti és piac szabályozásával kapcsolatos eljárások, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárás).

 

c) A Ket. egyes rendelkezései lehetővé teszik, hogy a különös eljárási szabályok eltérjenek a Ket. szabályaitól.

 

Például:
- Ket. 33. § (1) bek.: „Az érdemi határozatot az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.”

- Étv. 34. § (5) bek.: „Az építésügyi hatósági engedélyezéskor az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül meg kell hozni.”

 

A Ket. személyi hatálya az alábbiakra kiterjed ki (vagyis akik tekintetében alkalmazni kell, de érdemes magukkal a fogalmakkal is tisztában lennünk):

 

a) Közigazgatási hatóság

 

A közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező:

- államigazgatási szerv,

- helyi önkormányzat képviselő-testülete, az átruházott hatáskörben annak szervei,

- főjegyző, jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője,

- a hatósági igazgatási társulás,

- nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására (pl. Magyar Mérnöki Kamara, Magyar Építész Kamara) [2004. évi CXL. tv. 12. §].

 

b) Ügyfél

 

A Ket. az Áe.-ben foglaltaknál sokkal részletesebben foglalkozik az ügyfél fogalmával és az ügyfelek körének meghatározásával. A Ket. szerint ügyfél:

- az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet:

-- akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti,

-- akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve

-- akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz;

- ha jogszabály másként nem rendelkezik - a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója;

- törvény vagy kormányrendelet által meghatározott személyek, szervezetek (a Legfelsőbb Bíróság egyébként már korábban kimondta, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesítésével foglalkozó szervezeteknek kereset indítási joguk van egyes környezetvédelmi ügyekben).

 

Például az Étv. szerint az építésügyi- és az építésfelügyeleti hatósági eljárásokban ügyfélnek minősül különösen:

- az építtető, valamint

- ha nem azonos az építtetővel, az ingatlannal rendelkezni jogosult,

- a közterület kivételével a közvetlenül szomszédos - a határozattal érintett ingatlannal, ingatlanokkal közös határvonalú (telekhatárú) - telekkel rendelkezni jogosult, kivéve a telekegyesítésre és a telekhatár rendezésre irányuló építésügyi hatósági eljárásokat,

- jogszabályban meghatározott esetekben a tervező, a felelős műszaki vezető, az építési műszaki ellenőr és a kivitelező [1997. évi LXVIII. tv. 53/A. §].

 

Valakinek a jogát akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében valamilyen jogot szerez, a meglévő jogaiban változás következik be, vagy valamilyen kötelességet írnak elő neki.

 

Valakinek a jogos érdekét akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében konkrét jogot vagy kötelezettséget nem szerez, de mégsem közömbös számára a döntés.

 

Hatásterület: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység rendes üzemvitel mellett, folyamatosan vagy rendszeresen számottevő mértékű hátrányos fizikai hatást (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést) gyakorol

 

Új, az Áe-ben korábban nem szabályozott kérdés a jogutódlás. Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép. Ez azt jelenti, hogy a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. A jogelőd kérelmére indult eljárásban viszont a jogutódlás csak a jogutód kérelme alapján következik be (erről a hatóság végzéssel dönt) [2004. évi CXL. tv. 16. §].

 

A közigazgatási eljárás alapelvei

 

A Ket. alapelveinek egy része az alkotmányból vezethetők le, és más eljárási jogban is megtalálhatók (pl. a törvényesség elve, a törvény előtti egyenlőség elve, diszkrimináció tilalma), az alapelvek másik része csak a közigazgatási eljárásban jelentkeznek (pl. a törvény által korlátozott hivatalbóliság). Fontos, hogy az alapelveket az eljárás teljes szakaszában figyelembe kell venni, azok minden esetben kiegészítik a speciális rendelkezéseket.

 

Az eljárási alapelvek főként a közigazgatási hatósággal szemben határoznak meg olyan fontos követelményeket, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. Az alapelveknek tehát külön említés nélkül valamennyi közigazgatási eljárásban és minden körülmény között érvényesülniük kell. Az alapelvek segítséget nyújthatnak az egyes rendelkezések értelmezéséhez is, hiszen azok nem lehetnek ellentétesek az alapelvekkel. Fontos tudni, hogy maga az alapelv érvényesülésének meghiúsulása is jogszabálysértésnek minősül.

 

Az alapelvek egy része kizárólag a hatóság részére állapít meg követelményeket, míg vannak olyanok, amelyek az ügyfelek jogait és kötelezettségeit határozzák meg (alapvető jogok és kötelezettségek). Az alábbiakban – csak említés szintjén – felsorolunk néhány alapelvet.

 

a) Jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme

 

Ket. 1. § (3) bek.: A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait e törvény határozza meg.

 

b) Szükségesség és arányosság elve az ügyfél jogainak és jogos érdekének korlátozása során

 

Ket. 1. § (3) bek.: A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza.
Főként azokat az eseteket kívánja megakadályozni, amikor a hatóság az elengedhetetlenül szükséges időn túl is fenntartja a korlátozást.

 

c) Törvény által korlátozott hivatalból való eljárás elve

 

Ket. 3. §: A közigazgatási hatóság:

a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el,

b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie,

c) a Ket. keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság határozatát,

d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról.

 

Fontos tudni, hogy attól még, hogy kérelemre indul egy eljárás, nem biztos, hogy a kérelem visszavonása az eljárás megszüntetését is eredményezi. Ha például valaki szabálytalan építést jelent be, de a kérelmét visszavonja, az építésügyi hatóság köteles lefolytatni az eljárást, hiszen tudomására jutott a szabálytalan építkezés ténye.

 

d) Hatáskör gyakorlásával való visszaélés tilalma

 

Ket. 1. § (2) bek.: A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza.

 

e) Tájékoztatáshoz, kitanításhoz való jog

 

Ket. 5. § (1)-(3) bek.: A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás más résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről. Különös eljárási jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írhat elő a jogi képviselővel eljáró ügyfelek számára is.

 

Ket. 51. § (1)-(3) bek.: Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.

 

f) Kártérítéshez való jog

 

Ket. 4. § (2) bek.: A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti.

 

g) Nyilatkozattételi jog és nyilatkozattétel megtagadásának joga

 

Ket. 51. § (1)-(5) bek.: Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást.

Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel, melyben közli a nyilatkozattétel elmaradásának következményeit.

 

h) Igazmondási kötelezettség

 

Ket. 51. § (7) bek.: Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve a kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt a törvényben rögzített ok hiányában elhallgat, eljárási bírsággal sújtható (az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint).

 

i) Iratbetekintési jog

 

Ket. 5. § (4) bek.: A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot.

 

Ket. 68-69. §: Az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselője útján – a Ket. szerinti kivétellel – betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. Ez a jog akkor is megilleti, ha korábban nem vett részt az eljárásban (pl. a hatóság korábban nem tekintette ügyfélnek). Nem tekinthet be az ügyfél

- a határozat (végzés) tervezetébe,

- a zárt tanácskozásról készült jegyzőkönyvbe,

- a tanú vagy a bejelentő természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha a hatóság a tanú, illetve a bejelentő természetes személyazonosító adatait zártan kezeli,

- betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba,

- a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.

 

A Ket. által bevezetett új elem, hogy felsorolja azon hatósági határozatok körét, amelyek közérdekűek és ezért azokat bárki megismerheti. Ilyenek például a fogyasztók, illetve a munkavállalók munkavédelmi, munkabiztonsági jogait közvetlenül érintő ügyben hozott vagy az épített és természeti környezet, illetve a kulturális örökség állapotát jelentősen befolyásoló tevékenységgel kapcsolatos ügyben hozott határozat.

 

 

2. Joghatóság, hatáskör és illetékesség. A közigazgatási eljárás szakaszai

 

 

Bármilyen ügyet szeretnénk elintézni a hatóságnál, elsődlegesen azt kell tudnunk, hogy melyik szervhez kell fordulnunk. Ezt a hatáskör és az illetékesség szabályainak ismeretében pontosan el tudjuk majd dönteni. A következő kérdés, hogy milyen formában tudjuk az eljárást kezdeményezni (szóban, nyomtatványon, stb.), és a hivatal mely esetekben jogosult kérelem nélkül is eljárni? Azt is érdemes tudni, hogy a hatóság - meghatározott feltételek mellett - köteles értesítést küldeni az eljárás megindításáról.

 

Joghatóság, hatáskör és illetékesség

 

A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség szabályai azt határozzák meg, hogy a közigazgatási szervek közül melyik köteles eljárni egy adott ügyben. Ezeket az ügyfélnek is ismernie kell, hiszen ezek vizsgálata alapján derül ki számára, hogy melyik szervhez kell benyújtania a kérelmét.

 

1) Joghatóság

 

A joghatóság azt jelöli ki, hogy melyik ország közigazgatási szerve jár el [2004. évi CXL. tv. 18. §].

 

2) Hatáskör

 

A hatáskör azt jelöli ki, hogy a magyar közigazgatási szervek közül melyik típusú hatóság jár el. A hatáskört az adott ügy tárgya alapján lehet megállapítani (pl. a tulajdonjog-bejegyzést a körzeti földhivatal végzi, az építési engedélyt a kiemelt építésügyi hatóság adja ki).

 

3) Illetékesség

 

Az illetékesség azt jelöli ki, hogy a hatáskörrel rendelkező magyar közigazgatási szervek közül melyik a konkrétan eljáró hatóság (pl. a tulajdonjog-bejegyzést melyik körzeti földhivatal végzi; az építési engedélyt melyik építésügyi hatóság adja ki).

 

A Ket. általános illetékességi szabályai szerint - ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén

 

a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban: lakcíme), illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) van, kivétel:

- az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme határozza meg az illetékességet, ha az ügyfél tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik, illetve lakcíme ismeretlen,

- utolsó ismert hazai lakcím hiányában - ha az Unió jogi aktusa vagy jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes;

 

b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik (pl. építési engedélyezési eljárásban, a parlagfűirtás elmulasztása miatti bírság kiszabása);

 

c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják (pl. üzlet megnyitása, telephely kialakítása);

 

d) a jogellenes magatartást elkövették (pl. az engedély nélküli szemétlerakás).

 

Speciális illetékességi szabályok (akkor érvényesülnek, ha az általános illetékességi szabályok alapján nem jelölhető ki a konkrét szerv):

 

a) Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie.

 

Példa: A gyorsforgalmi út építése során a környezetvédelmi törvény szerinti környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban (előzetes engedélyezési szakasz, részletes engedélyezési szakasz) első fokon az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel [2003. évi CXXVIII. tv. 9. §].

 

b) Több illetékes hatóság közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (megelőzés) [2004. évi CXL. tv. 21. §].

 

c) A hatósági bizonyítvány kiadására az általános illetékességű hatóságok mellett az a hatóság is illetékes, amelynek

- területén a bizonyítandó tény bekövetkezett, illetve az állapot tartott vagy megszűnt,

- területén a bizonyítással kapcsolatos dolog van, vagy a bizonyítani kívánt időszakban volt,

- nyilvántartása az adatot tartalmazza [2004. évi CXL. tv. 83. §].

 

Egyéb jogszabályban rögzített illetékességi szabályokat főként a regionális szinten, vagyis nem egy megye vagy egy település közigazgatási határaihoz igazodó illetékességű szerveknél találhatunk. A külön jogszabályban meghatározott illetékességi terület alapján főszabály szerint a Ket. általános illetékességi szabályai szerint kell kijelölni az eljáró szervet. A jogszabályok különös, illetve kizárólagos illetékességi okokat is rögzíthetnek, ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyekben a hatáskörrel rendelkező hatóságok közül kizárólag csak egy - vagy több - szerv jár el.

 

Példa: A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek illetékessége:
10 környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, valamint 2 kirendeltség működik [347/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 1. sz. melléklet].

A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek illetékességi területét a 29/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 1. számú melléklete határozza meg. A felügyelőségek illetékességi területe eltérő a hatósági és a szakhatósági eljárásokban, valamint a folyó- és tószabályozási, illetve árvízvédelmi vízügyi hatósági eljárásokban, továbbá más szabályok vonatkoznak az általános területi kapcsolattartásra. A hatósági ügyekben a szerv illetékessége általában több megyei jogú város területére, és több megyére terjed ki, azonban előfordul, hogy nem a megye minden településére. A folyó- és tószabályozási, illetve árvízvédelmi vízügyi hatósági eljárásokban az illetékességi terület tavakhoz, folyókhoz és csatornákhoz igazodik [29/2004. (XII. 25.) KvVM rend. 1. sz. melléklet].

 

Néhány esetben előfordul, hogy a jogszabály kizárólagos illetékességet állapít meg. Így például a sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban szakhatóságként első fokon a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség jár el [40/2002. (III. 21.) Korm. rend. 1. sz. melléklet 2. pont].

 

A közigazgatási eljárás szakaszai

 

A közigazgatási hatósági eljárásnak három szakasza van:

 

1) Első fokú eljárás (alapeljárás)

 

Az eljárás mindig ezzel a szakasszal kezdődik, és nem létezik olyan hatósági eljárás, amelyben ne lenne alapeljárás (ez a szakasz minden közigazgatási eljárásban megtalálható).

 

A Ket. kimondja, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyfél a kérelmét benyújtotta (pl. a szomszéd bejelentése alapján a hatóság tudomására jut az engedély nélküli építkezés), illetőleg a hatóság észlelte, hogy hivatalbóli eljárás keretében intézkednie kell, a hatóságnak meg kell indítania az eljárást. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát [2004. évi CXL. tv. 20. §].

 

Az első fokú eljárás az alábbi főbb szakaszokból áll:

- az eljárás megindítása

- értesítés az eljárás megindításáról

- a kérelem vizsgálata (a kérelem elutasítása)

- a tényállás megállapítása, tisztázása, bizonyítása

- a hatóság döntése

 

2) Jogorvoslati eljárás (másodfokú eljárás)

 

Erre a szakaszra csak akkor kerül sor, ha az ügyfélnek nem felel meg az első fokú döntés (pl. nem teljesítették a kérelmében foglaltakat vagy véleménye szerint jogszabálysértő), és él valamelyik jogorvoslati lehetőségével. A jogorvoslati eljárásra akkor is sor kerülhet, ha a másodfokú szerv nem fogadja el az első fokú eljárásban hozott döntést.

 

3) Végrehajtási eljárás

 

A végrehajtási eljárásra csak akkor kerül sor, ha az ügyfél az első vagy másodfokú döntésben foglaltaknak önként, határidőben nem tesz eleget.

 

 

3. A közigazgatási eljárás megindítása

 

 

A közigazgatási eljárások kétféle módon indulhatnak meg:

- az ügyfél kérelmére,

- hivatalból.

 

Az eljárás megindítása az ügyfél kérelmére

 

Kérelemre indul az ügy:

- az ügyfél kérelmére,

- az ügyfél bejelentésére,

- az ügyfél nyilatkozatára (pl. adóbevallás),

- más hatóság kezdeményezésére és

- a külön jogszabályban meghatározott panaszra [2004. évi CXL. tv. 29. §].

 

A kérelmet mindig a tartalma és nem az elnevezése alapján kell a hatóságnak elbírálnia, tehát más elnevezésű kérelem is az első fokú eljárás megindítását eredményezheti (pl. folyamodvány, igénylés, stb.). Fontos, hogy csak azt a beadványt lehet az eljárás megindítására vonatkozó kérelemnek tekinteni, amit egy ügyfélnek minősülő személy vagy annak képviselője nyújtott be (esetleg hivatalból indítható eljárás). Továbbá vannak olyan eljárások, amelyeket csak az személyesen az ügyfél kezdeményezhet (pl. házasságkötés).

 

A kérelem az elnevezéséből ítélve annak előterjesztése önkéntes, vagyis szabadon dönthető el, hogy valaki beadja vagy sem (pl. senki nem kötelezhető arra, hogy építési engedélyt kérjen), viszont kivételes esetekben jogszabály vagy hatósági határozat kötelezi az ügyfelet a kérelem benyújtására.

 

A kérelem benyújtásának módja, helye

 

A kérelmet a hatósághoz be lehet nyújtani:

 

- Írásban (ha lehetséges, akár elektronikus formában is)

 

Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon (pl. az erkölcsi bizonyítvány a postán vásárolható nyomtatványon igényelhető; az építési engedély iránti kérelmet a 37/2007. (XII. 13.) KTM rendelet 2. számú melléklete szerinti nyomtatványon kell előterjeszteni), vagy elektronikus ügyintézés esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be.

 

- Természetes személy ügyfél esetében szóban

 

- Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben távbeszélő útján [2004. évi CXL. tv. 34. §].

 

A kérelmet - főszabályként - az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál kell benyújtani. A természetes személy ügyfél azonban - ha jogszabály azt nem zárja ki - lakcíme, illetve a foglalkoztatójának székhelye, telephelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti kérelmét, aki azt öt napon belül továbbítja a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz (törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően is kijelölheti azt a hatóságot, amelyikhez a kérelem előterjeszthető) [2004. évi CXL. tv. 38. §].

 

A kérelem tartalma

 

A kérelemnek tartalmaznia kell:

- az ügyfélnek és képviselőjének a nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való elérhetőséget;

- ha az adott ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály előírja, az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját (adóazonosító jelét, adószámát, társadalombiztosítási azonosító jelét, személyi azonosítóját stb.);

- értelemszerűen azt, hogy az ügyfél mit szeretne elérni a kérelemmel (pl. a hatóság adja ki az építési engedélyt) [2004. évi CXL. tv. 35. §].

 

A kérelemhez mindig - a szóbeli előterjesztés esetében is - csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket.

 

A hatósági eljárás szolgáltató jellegét kívánja erősíteni az alábbi, ügyfél számára előnyös rendelkezések:

- mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni;

- az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, és a személyes adatok tekintetében az adat továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé teszi vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt kéri (ez nem vonatkozik a nem közigazgatási hatóság által vezetett nyilvántartásokra, pl. a cégbírósági adatokra);

- ha az ügyfél írásban kérheti az eljáró hatóságtól, hogy az más hatóságtól szerezze be az általa megjelölt adatra vonatkozó igazolást (az ügyfélnek ilyenkor is meg kell fizetnie az adatszolgáltatáshoz szükséges illeték vagy igazgatási szolgáltatási díjat, de mindenképpen előnyös, ha nem neki kell bajlódnia ezzel) [2004. évi CXL. tv. 36. §].

 

A kérelem visszavonható

 

Kérelem esetében az ügy ura a kérelmező, ő dönthet az eljárás sorsáról. A kérelmező jogosult a kérelmét visszavonni, de csak a határozat jogerőre emelkedéséig. A visszavonás ellenére csak akkor folytatódhat az eljárás, ha

- a hatóságnak a tudomására jutott ügyekben el kell járnia (pl. a bontási engedély iránti kérelmet visszavonták, de az épület életveszélyes állapota miatt a hatóság köteles eljárni),

- több kérelmező volt, és nem mindegyik vonta vissza a kérelmet [2004. évi CXL. tv. 34. §].

 

Az eljárás megindítása hivatalból (a hatóság eljárási kötelezettsége)

 

A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha

a) ezt jogszabály előírja (pl. ha valaki a szabálytalan építés esetében fennmaradási engedélyt kapott, egyidejűleg - az Étv-ben rögzített kivételeket leszámítva - kötelező az építésügyi bírság kiszabása),

b) erre felügyeleti szerve utasította,

c) a bíróság kötelezte,

d) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást [2004. évi CXL. tv. 29. §].

 

Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet: egy vagy több embert az élet elvesztésével, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsításával, továbbá a természeti vagy az épített környezet, valamint az anyagi javak jelentős vagy helyrehozhatatlan károsodásával közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzet, állapot vagy esemény, amelynek megelőzése vagy káros hatásainak elhárítása hatósági intézkedést igényel [2004. évi CXL. tv. 172. §].

 

A Ket. alapján már van következménye annak, ha a hatóság eljárási kötelezettségének az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget. Ebben az esetben a felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és a végeredmény akár a mulasztó hatóság vezetője elleni fegyelmi eljárás is lehet. Önkormányzati hatósági ügyben más eljárást folytatnak le a mulasztó hatósággal szemben, ezekben az ügyekben végső soron a megyei, illetve a fővárosi bíróság mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására [2004. évi CXL. tv. 20. §].

 

Értesítés az eljárás megindításáról

 

A Ket. által bevezetett egyik új előírás, hogy a hatóság köteles értesíteni az ügyfelet az eljárás megindításáról. Ez azért fontos, mert ha az ügyfél nem értesül arról, hogy vele kapcsolatosan (akár hivatalból, akár másik ügyfél kérelmére) eljárás indult, nem tud részt venni az eljárásban, nem képes már az eljárás kezdetétől képviselni a saját érdekeit (pl. nyilatkozatok, bizonyítási indítványok előterjesztésével).

 

Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról

a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától,

b) a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű, illetve érintett ügyfelet a kérelem beérkezésétől

számított öt napon belül értesíteni kell.

 

Az értesítés történhet postai vagy elektronikus úton, esetleg telefonon. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban, azokban az ügyekben, amelyekben az érdekvédelmi szervezetek és a társadalmi szervezetek ügyfélnek minősülnek, valamint ha az eljárás egyébként jelentős számú ügyfelet érint, az ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos módon, a helyi lapban stb.) kell értesíteni.

 

Az értesítésnek tartalmazza egyebek mellett az ügy tárgyát, iktatási számát, az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást.

 

Az értesítést csak a Ket-ben felsorolt esetekben mellőzheti a hatóság, például, ha az értesítés veszélyeztetné az eljárás eredményességét. Érdemes tudni, hogy az ügyfélnek - kérelmére indult eljárásban – joga van arra, hogy tájékoztatást kérjen az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatali elérhetőségéről. A hatóság ezt a tájékoztatást köteles öt napon - az elektronikus úton érkezett kérelem esetében három napon - belül megadni [2004. évi CXL. tv. 29. §].

4. Az elsőfokú eljárás fontosabb szabályai

 

 

Ha el szeretnénk intézni valamilyen ügyet egy hatóság előtt, feltétlenül tisztában kell lennünk legalább az alapvető eljárási szabályokkal. Tudnunk kell például, hogy a hatóság mikor utasíthatja el a kérelmünket, mennyi időn belül és milyen formában kell megszületnie a hatóság döntésének, továbbá kinek kell erről értesülnie. Érdemes tudnunk azt is, hogy milyen lehetőségünk van az esetleges mulasztások igazolására és pótlására.

 

A kérelem vizsgálata

 

Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy a kérelem megfelel-e a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a rövidítése: Ket) foglalt követelményeknek. Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül - megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel (törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására nyolc napnál hosszabb határidőt is megállapíthat) [2004. évi CXL. tv. 37. §].

 

A Ket. pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben köteles a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. Így fog dönteni a hatóság akkor is, ha

- a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye;

- jogszabály az igény érvényesítésére határidőt állapít meg, és a kérelem elkésett;

- a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye (feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki);

- a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő [2004. évi CXL. tv. 30. §].

 

Az eljárás megszüntetése

 

Az eljárás megindítását követően bekövetkezhet olyan esemény, amely az eljárás lefolytatását ellehetetleníti vagy értelmetlenné teszi, ezekben az esetekben a hatóság az köteles megszüntetni, illetve mérlegelési jogkörében dönthet erről. Az ügy ilyenkor érdemi döntés nélkül fejeződik be, vagyis anélkül, hogy az ügyfél kérelméről határozott volna a hatóság. Az eljárás megszüntetéséről öt napon belül mindazokat értesíti kell, akiket az eljárás megindításáról kell értesített.

 

A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha például a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására, az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált vagy jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik.

 

A hatóság az eljárást végzéssel megszüntetheti (vagyis ezekben az esetekben a hatóság mérlegelheti az eljárás megszüntetését), ha például az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget (és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte), illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását vagy az ügyfél a kérelmére indult eljárásban felhívás ellenére nem tesz nyilatkozatot, és ennek elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását. Az eljárás megszüntetését eredményezheti az is, ha az ügyfél a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat nem fizeti meg a hatóság felhívása ellenére sem (az egyéb költségek meg nem fizetése nem eredményezheti az eljárás megszüntetését) [2004. évi CXL. tv. 31. §].

 

Az eljárás felfüggesztése

 

A hatósági eljárás során lehetséges, hogy az átmenetileg nem folytatható, mert valamilyen, a hatóságtól független ok nem teszi lehetővé az érdemi döntés meghozatalát.
Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik (tehát az ügyintézési határidőbe be kell számítani azokat a napokat, amelyek a felfüggesztésig elteltek). A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti.

 

A hatóság az eljárást köteles felfüggeszteni egyebek mellett akkor, ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv - akár másik közigazgatási szerv - hatáskörébe tartozik (pl. az ügyfél építési engedély iránti kérelmet azért nem tudja elbírálni a hatóság, mert építési jogosultságát a telken fennálló tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt nem tudja igazolni, és a tulajdonjog megállapítás iránt polgári per van folyamatban). Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.

 

A hatóság az eljárást felfüggesztheti akkor is, ha például a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Az ügyfél kérelmére – csak indokolt esetben és legfeljebb egy alkalommal – akkor lehet felfüggeszteni az eljárást, ha azt jogszabály nem zárja ki, és nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti (külön jogszabály az eljárás felfüggesztését egyéb feltételekhez is kötheti).

 

Ha a szakvélemény elkészítése hosszabb időt vesz igénybe és jogszabály lehetővé teszi akkor, a szakértő kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor is fel lehet függeszteni az eljárást a szakvélemény megérkezéséig [2004. évi CXL. tv. 32. §].

 

Az eljárás költségei

 

A kérelmek benyújtásáért általában fizetnünk kell. Emelett további költségek is felmerülhetnek a közigazgatási eljárásban, amelyeket nem mindig az ügyfélnek kell megfizetnie. Az eljárási költségnek minősül mindaz a költség, amelyet a közigazgatási hatósági eljárás során a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért, valamint az ügyfél, valamint az eljárásban közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg.

 

Eljárási költségek:

a) Az eljárási illeték

b) Az igazgatási szolgáltatási díj

c) Egyéb eljárási költség

 

a) Az eljárási illeték

 

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Illetéktörvény, Itv.) rögzíti a fontosabb szabályokat.
A közigazgatási eljárási cselekményért az Itv-ben megállapított illetéket kell fizetni. Az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha

a) az ügyfél a kérelmet a hatáskörrel nem rendelkező szervhez nyújtja be,

b) a szerv a kérelmet elutasítja vagy annak részben ad helyt,

c) a kérelmező az elsőfokú határozat meghozatala előtt a kérelmet visszavonja [1990. évi XCIII. tv. 28. §].

 

Az eljárási illetéket csak akkor nem kell megfizetni, ha a kérelmező személyes illetékmentességet élvez (pl. a helyi önkormányzat, a közhasznú társaság, a költségvetési szerv, a köztestület), vagy az adott ügy alapján tárgyi illetékmentességben (pl. az első anyakönyvi kivonat kiadása, a lakáscélú kölcsönt, visszatérítendő támogatást biztosító jelzálogjog bejegyzése, illetve törlése iránti eljárás, a kisajátítási eljárás) részesül. Az az ügyfél sem köteles illetéket fizetni, akinek a közigazgatási hatóság költségmentességet engedélyezett.

 

Az első fokú közigazgatási eljárásért - ha az Itv. melléklete másként nem rendelkezik - 2200 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték). Az Itv. mellékletének XV. pontja tartalmazza az építéshatósági eljárás illetékeit.

 

b) Az igazgatási szolgáltatási díj

 

Egyes közigazgatási eljárásokért, cselekményekért, illetve szolgáltatásokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Az eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat vagy illetéket kell fizetniünk, egyszerre mindkettőt nem írják elő a jogszabályok.

 

Például:

- a tulajdoni lapról kiállított hiteles másolatért 4000 forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni [1996. évi LXXXV. tv. 27-28. §];

- az építészeti-műszaki tervezői névjegyzékbe, a műszaki szakértői névjegyzékbe, az építési-műszaki ellenőri névjegyzékbe és a felelős műszaki vezetői névjegyzékbe történő bejegyzésért a mérnöki és építész kamarák elsőfokú eljárásért 10 000 forint eljárási díjat, a névjegyzékben történő megújításra irányuló eljárásért 3000 forint eljárási díjat kell fizetni (a másodfokú eljárás díja 10 000 forint) [46/2000. (VII. 21.) FVM rend. 1-2. §].

 

c) Egyéb eljárási költség

 

A Ket. alapján egyéb eljárási költségnek minősül például:

- az ügyfél és a tanú megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, kiesett jövedelem megtérítése stb.),

- az anyanyelv használatával kapcsolatos költség (tolmács díja, határozat lefordításának díja stb.),

- az ügyfél iratbetekintési jogának gyakorlásával kapcsolatos költség (másolás, nyomtatás, postázás költsége stb.),

- az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége (a törvényes képviselő költsége és kiesett jövedelmének megtérítése, a meghatalmazott költsége és megbízási díja, munkadíja, az ügygondnok, kézbesítési ügygondnok költsége és munkadíja),

- a szakértői díj és a szakértő költsége (a szakértői költség megállapításának és befizetésének szabályait külön jogszabály állapítja meg) [2004. évi CXL. tv. 153. §].

 

Az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték alapján, ha pedig ez nem lehetséges, az érintett írásbeli nyilatkozata alapján kell megállapítani.

 

A költségviselés szabályai. Költségmentesség

 

A Ket. pontosan meghatározza, hogy az adott költséget ki fogja viselni. A pontos összegről a hatóság határozatban fog dönteni.

 

A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. A költségmentesség az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti, és a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki.

 

A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve az módosítható vagy visszavonható. A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról, továbbá a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzés ellen fellebbezésnek van helye. A természetes személyek költségmentességének engedélyezésére vonatkozó szabályokat a 180/2005. (IX. 9.) Korm. rendeletben találhatjuk meg. A költségmentesség nem mentesít az ellenérdekű ügyfél javára megítélt költség, valamint a jogellenes magatartása miatt szükségessé vált eljárási cselekmény megismétlésének többletköltségének megfizetése alól [180/2005. (IX. 9.) Korm. rend. 4-7. §; 168/1997. (X. 6.) Korm. rend. 11. §; 2004. évi CXL. tv. 154-159. §].

 

A bizonyítási eljárás

 

A közigazgatási hatóságoknak kötelességük megállapítani, hogy az adott ügyben pontosan mi történt, milyen körülmények állnak fenn, és csak alapos vizsgálatot követően dönthetnek. A döntést tehát mindig meg kellene előznie a tényállás megállapításának és tisztázásának, mivel a helytelen tényállás szükségszerűen rossz döntést eredményez. Az ügyintézők kizárólag a Ket-ben rögzített eszközöket alkalmazhatják, és fontos eljárási szabályokat is be kell tartaniuk. Egy elmaradt bizonyíték vagy egy szabálytalanul figyelembe vett tényállási elem rendkívül fontos lehet az ügy elbírálása során, ezért nem közömbös az ügyfél számára sem, hogy ismeri-e a bizonyításra vonatkozó előírásokat.

 

Ha a hatáskör és illetékesség már tisztázódott, a kérelem megfelel a Ket. szabályainak, a hatóság megállapítja a tényállást, vagyis az ügy szempontjából fontos tényeket, körülményeket. Ha az ügy szempontjából releváns tényeket a hatóság megállapította, azok valódiságát is tisztázni kell, ennek az eszköze a bizonyítás. A hatóság tehát először összegzi az ügyfél kérelmében leírt tényeket, majd pedig köteles meggyőződni az abban foglaltak valódiságáról. A tényállás tisztázásához csak akkor nincs szükség bizonyításra, ha az ügyfél kérelmében foglaltakat a hatóságnál vezetett nyilvántartások adatai teljeskörűen alátámasztják (pl. új jogosítvány kiadásához nem fognak környezettanulmányt lefolytatni, mivel az illeték befizetése, az orvosi igazolás bemutatása mellett minden más adatot a központi nyilvántartásból be tud szerezni az okmányiroda).

 

Nem kell bizonyítani:

- a hatóság által hivatalosan ismert tényt: olyan tény, amelyet a hatóság vezetője vagy az ügyintéző munkaköri kötelezettsége teljesítése során ismert meg.

- a köztudomású tényt (pl. a jegyző eljárásában azt a tény, hogy a múlt héten vihar volt, mivel ő is itt lakik, vagy azt, hogy 22 óra után sötét van)

 

Kinek kell bizonyítania?

 

Azt, hogy kinek kell bizonyítania a jogelméletek, jogszabályok bizonyítási tehernek nevezik. Akit a bizonyítás terhel, viseli annak a kockázatát, hogy nem sikerül az általa hivatkozott tényt egyértelműen bizonyítania.

 

A közigazgatási eljárásban - kicsit hasonlóan a büntetőeljáráshoz - a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Ha a mi kérelmünkre indul az eljárás, nem célszerű a tényállás tisztázásához szükséges adatokat eltitkolni, csak azért mert ismerjük a hatóság kötelezettségét, hiszen ezzel a saját helyzetünket nehezítenénk meg.

 

Milyen bizonyítékokat ismerünk?

 

A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére, de tételesen nincs meghatározva ezek köre. Bizonyíték lehet különösen:

a) az ügyfél nyilatkozata,

b) az irat,

c) a tanúvallomás,

d) a szemléről készült jegyzőkönyv,

e) a szakértői vélemény,

f) a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv,

g) a tárgyi bizonyíték.

 

Érdemes tudnunk, hogy a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény azonban előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást [2004. évi CXL. tv. 50. §].

 

Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt napon belül köteles értesíteni az ügyfelet, hogy

a) az - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével - megismerhesse a bizonyítékokat,

b) azokra öt napon belül észrevételt tehessen,

c) élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és

d) további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.

 

Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden bizonyítékot, és módjában állt gyakorolni a fenti jogait, vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét. Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél a hatóság által meghatározott határidőben nem élt ezekkel a jogaival [2004. évi CXL. tv. 70. §].

5. Határidők az alapeljárásban

 

 

A közigazgatási eljárásban a Ket., illetve az egyéb jogszabályok határozzák meg, hogy a hatóság, az ügyfél és az egyéb közreműködők milyen időpontig vagy időtartam alatt jogosultak vagy kötelesek megtenni valamit.

 

Az ügyintézési határidő (érdemi határozat meghozatalának határideje)

 

Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. Az érdemi határozatot a hatóságnak nem az ügyintézési határidő utolsó napján kell meghoznia, ha rendelkezésére áll minden szükséges adat, a határidőn belül bármikor lehetősége van a döntésre.

 

Az ügyintézési határidő (vagyis az érdemi határozat meghozatalának utolsó napja):

a) az ügyintézési határidő megkezdésétől számított harminc nap (általános ügyintézési határidő);

b) 30 napnál rövidebb – ha ezt bármely jogszabály lehetővé teszi – ;

c) 30 napnál hosszabb – ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi – pl. az Étv. szerint 60 nap;

d) soron kívüli eljárást kell lefolytatni kiskorú ügyfél esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges, az érdemi határozatot soron kívül;

e) ha a hatóság testületi szerv, és az általános határidőn belül nem lehetséges a határozat meghozatala, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban hatvan napon belül;

f) ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványt a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által benyújtott iratot záradékkal ellátni.

 

Az eljáró hatóság vezetője - ha azt törvény nem zárja ki - az ügyintézési határidőt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc - kiskorú ügyében legfeljebb tizenöt - nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek.

 

A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő - ha jogszabály másként nem rendelkezik - tizenöt nap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője e határidőt egy alkalommal tizenöt nappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti.

 

Az ügyintézési határidőre vonatkozó előírások mellett is előfordulhat sajnos, hogy a 30 napos eljárás néhány hónap múlva sem fejeződik be, ráadásul még jogszabályszerű is lesz az eljárás. Ez azért lehetséges, mert például az alábbiak nem számítanak bele az ügyintézési határidőbe:

- a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,

- a szakhatóság eljárásának időtartama,

- az eljárás felfüggesztésének időtartama,

- az ügyfél értesítése nélkül lefolytatott bizonyítási eljárás időtartama [2004. évi CXL. tv. 33. §].

 

Itt érdemes megjegyezni, hogy az egyszerűség és a gyorsaság alapelvét figyelembe véve a hatóságnak nem kell kivárnia az ügyintézési határidő utolsó napját. Ha minden szükséges adat a rendelkezésükre áll, akkor kötelesek határozatot hozni [2004. évi CXL. tv. 1. §, 7. §]

 

A határidők elmulasztásának jogkövetkezményei

 

Az eljárási határidők elmulasztása az alábbi jogkövetkezményekkel járhatnak:

1. jogvesztés (pl. a határidőn túl benyújtott fellebbezést érdemi elbírálás nélkül elutasítják)

2. jogi hátrány (pl. hiánypótlás elmulasztása esetén az eljárás megszüntetése)

3. külön szankciók (pl. eljárási bírság)

 

A mulasztás pótlásának lehetősége: igazolási kérelem

 

Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az önhiba hiányát legalább valószínűsíteni kell a kérelemben, amely lehet

- egyrészt az ügyfélen kívül álló ok, amikor az ügyfél a lehetőségeihez képest mindent megtett a határidő, határnap teljesítéséhez (pl. betegség, családon belüli haláleset);

- másrészt az önhiba hiányát megalapozhatja a hatóság tévedése, mulasztása (pl. rossz címre küldték a határozatot).

 

Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszűnésének napjától kezdődik. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni (ez jogvesztő határidő, ez azt jelenti, hogy ennek elmulasztására már nem lehet igazolási kérelmet benyújtani).

 

Nagyon fontos, hogy a határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak [2004. évi CXL. tv. 66. §].

6. A hatóság döntései

 

 

Ha a hatóság érdemben foglalkozik az üggyel (akár kérelemre, akár hivatalból), és a sikeresen tisztázza a tényállást, a közigazgatási eljárás következő lépése a hatósági döntés.

 

A hatósági döntés típusai:

a) Határozat

b) Végzés

c) Ideiglenes intézkedés

d) Egyezség jóváhagyása

e) Hatósági szerződés

f) Határozat jellegű okirat

g) Jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat

 

a) Határozat

 

Az ügy érdemében a hatóság döntése az esetek döntő többségében a határozat. A határozat négy részből áll – kivéve az Ún. egyszerűsített határozat, amikor nem szükséges a határozat indokolása –:

- a bevezető (az ún. fejléc): ez tartalmazza például az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét,

- a rendelkező rész: itt találhatjuk meg egyebek mellett a hatóság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás) lehetőségéről való tájékoztatást,

- az indokolás: ebből derül ki például a megállapított tényállás és az annak alapjául elfogadott bizonyítékok;

- az ún. záró rész: a döntéshozatal helyét és idejét, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét és a hatóság bélyegzőlenyomatát is tartalmazza [2004. évi CXL. tv. 72. §].

 

b) Végzés

 

A hatóság eljárási kérdésekben végzéssel dönt, és szintén négy részből áll. A tartalma azonban nem egyezik meg mindenben a határozatra vonatkozó szabályokkal.

 

c) Ideiglenes intézkedés

 

A hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére - hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. A hatóság az ideiglenes intézkedéséről - végzése megküldésével - haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül értesíti az ügyfelet, továbbá a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságot, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést [2004. évi CXL. tv. 22. §].

 

d) Egyezség jóváhagyása

 

Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve, hogy az

- megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek,

- nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét,

- kiterjed a teljesítési határidőre és az eljárási költség viselésére [2004. évi CXL. tv. 75. §].

 

e) Hatósági szerződés

 

A Ket. újdonsága, hogy – ha jogszabály lehetővé teszi – az első fokon eljáró hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést köthet. Hatósági szerződés csak írásban köthető. Törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet a szerződés megkötéséhez további feltételeket is meghatározhat, és a Ket-ben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

 

Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a szerződés jogerős és végrehajtható határozatnak minősül, és a hatóság - az addigi teljesítések figyelembevételével - hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről. Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén - a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül - a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat [2004. évi CXL. tv. 76-77. §].

 

f) Határozat jellegű okirat

 

A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot, mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzést (módosítást, javítást, törlést) határozatnak kell tekinteni. Határozat jellegű okirat:

- hatósági bizonyítvány

- hatósági igazolvány

- hatósági nyilvántartás [2004. évi CXL. tv. 82-86. §].

 

g) Jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat

 

A Ket. lehetővé teszi, hogy a hatósági határozat nélkül – vagyis a hatóság hallgatásával – is gyakorolhassa az ügyfél a kért jogot. Fontos, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a külön jogszabály ezt kifejezetten előírja, a Ket. csak lehetőséget biztosít ennek megállapítására. Például az kivitelezés megkezdésének szabályos bejelentése esetén az építésfelügyeleti hatóság az ún. jogszerű hallgatás lehetőségét alkalmazza, vagyis, ha a hatóság szerint az építkezés megkezdésének nincs akadálya, erről külön határozatot nem küld az építtetőnek [291/2007. (X. 31.) Korm. rend. 7. §].

 

A jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat feltételei:

- jogszabály kifejezetten lehetővé teszi,

- az ügyfél kérelme (bejelentése) jog megszerzésére irányul,

- a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz határozatot,

- az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,

- az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása.

 

A fenti feltételek közül valamennyinek teljesülnie kell ahhoz, hogy a határozathozatal elmaradása is a jog megszerzését eredményezze. A megszerzett jogot szükség esetében rá kell vezetni a kérelemre, vagy az ügyfél birtokában lévő másolati példányra, illetve az ügyfél részére másolatot is ki lehet kiadni a hatóságnál lévő példányokról [2004. évi CXL. tv. 71. §].

 

Hogyan és kivel kell közölni a hatóság döntését?

 

A határozatot közölni kell

- az ügyféllel,

- azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg,

- az ügyben eljárt szakhatósággal,

- a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.

 

A végzést közölni kell:

- az ügyféllel,

- az eljárás olyan egyéb résztvevőjével, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve akinek a jogi helyzetét közvetlenül érinti.

 

A Ket. részletesen szabályozza a döntés közlésének módjait és feltételeit. A hatóság döntését közölni lehet:

a) Postai úton

b) Személyesen írásban vagy szóban

c) Elektronikus dokumentum formájában, illetve távközlési eszköz útján

d) Hirdetményi úton

e) Kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján

f) Hatóság kézbesítője útján

 

A postai úton történő kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és kézbesíteni. Kézbesítettnek kell tekinteni az iratot:

- a kézbesítés megkísérlésének napján, ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át az iratot

- az ellenkező bizonyításig a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon, ha az irat a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza (ez az ún. kézbesítési vélelem).

 

A hatósági döntés kézbesítése esetén a hatóságnak a kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos irat megküldésével nyolc napon belül értesítenie kell az ügyfelet. Fontos tudni, hogy a kézbesítési vélelem megdönthető, de erre az ügyfélnek külön kérelmet kell benyújtania. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált döntés alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is elő lehet terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.

 

Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt. Természetes személy a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmét akkor is előterjesztheti, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot [2004. évi CXL. tv. 78-81. §].

7. A közigazgatási jogorvoslati rendszer

 

 

A határozatokban mindig szerepelnie kell a fellebbezés lehetőségének és a fellebbezési illeték összegének. Érdemes azonban ismernünk a fellebbezés további feltételeit és a hatóság kötelezettségeit, valamint a többi jogorvoslati eszközt. Előfordulhat ugyanis, hogy igazunkat fellebbezéssel már nem tudjuk érvényesíteni.

 

A Magyar Köztársaság Alkotmánya az alapvető jogok körében nevesíti a jogorvoslathoz való jogot: a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja [1949. évi XX. tv. 57. §]. Az Alkotmányban a jogorvoslathoz való jog csak abból a szempontból jelenik meg, hogy az érintetteknek (felperesnek, alperesnek, ügyfélnek, szakértőnek, stb.) lehetőséget biztosít arra, hogy a számukra sérelmes közhatalmi döntéseket (bírósági ítéleteket és végzéseket, közigazgatási határozatokat és végzéseket) megtámadják. Az igazságszolgáltatás jogorvoslati rendszerében szinte kizárólag csak ilyen jellegű jogorvoslati lehetőségeket találunk, azonban a közigazgatási eljárásban a hivatalbóli jogorvoslatok is jelentős szerepet töltenek be.

 

A közigazgatási törvény (Ket.) jogorvoslati rendszere minden hatósági döntéssel szemben lehetővé teszi valamilyen jogorvoslati eszköz igénybevételét. A jogorvoslat lehet:

 

a) Önálló

 

Az ügy érdemében hozott döntést önállóan lehet megtámadni. Ez azt jelenti, hogy a határozat ellen mindig lehet például fellebbezni. Végzés ellen fellebbezni csak akkor lehet, ha azt a közigazgatási törvény (Ket.) kifejezetten megengedi (pl. kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, eljárási bírság kiszabása, igazolási kérelem elutasítása fellebbezési határidő elmulasztása esetében).

 

b) Járulékos

 

A végzéseket főszabály szerint a határozat elleni jogorvoslati kérelemben lehet megtámadni, vagyis önállóan csak a végzést nem.

 

A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai

 

Kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások	Hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások	Kérelemre és hivatalból is lefolytatható jogorvoslati eljárások
Fellebbezés	Döntés módosítása vagy visszavonása	Döntés kijavítása, kicserélése, illetőleg kiegészítése
Bírósági felülvizsgálat (közigazgatási per)	Felügyeleti eljárás
Újrafelvételi eljárás	Határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján
Méltányossági eljárás	Ügyészi óvás

 

A Ket. minden közigazgatási hatósági ügyben lehetővé teszi a közigazgatási döntések elleni bármelyik, fentebb felsorolt jogorvoslati forma alkalmazását - a törvényi feltételek fennállása esetében - kivéve a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétellel és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos köztestületi (kamarai) döntést. A köztestületi (kamarai) hatósági ügyben nem alkalmazhatóak a következő jogorvoslatok:

- a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások közül az újrafelvételi kérelem és a méltányossági kérelem;

- a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások közül a jogszabálysértő mulasztás felszámolására irányuló felügyeleti eljárás.

 

A nyilvántartásból való törlés csak akkor minősül a Ket. szerinti közigazgatási hatósági ügynek, ha a törlésre igazgatási úton és nem fegyelmi, illetve etikai ügy következtében kerül sor.

 

A kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások esetében kizárólag az ügyféltől, illetve a jogorvoslatra jogosult egyéb közreműködőtől függ a jogorvoslat igénybevétele, ezek a jogorvoslati eljárások hivatalból nem indíthatóak meg. A kérelem alapján lefolytatandó eljárások megindításának feltétele, hogy valamely közigazgatási döntés - legalábbis az ügyfél állítása szerint - az ügyfél jogát vagy jogos érdekét sértse. Ugyanakkor, ha az ügyfél szabályszerű jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező és illetékes szerv köteles az ügyfél erre irányuló kérelmét érdemben megvizsgálni.

 

A hivatalból lefolytatandó döntés-felülvizsgálati eljárások esetében az ügyfél aktívan nem vehet részt a jogorvoslati eljárásban (elvileg nem kezdeményezheti, nem indítványozhatja, nem tiltakozhat ellene, stb.). Ha a közigazgatási hatóság - saját vizsgálata következtében, az Alkotmánybíróság határozata vagy az ügyészi óvás alapján - megállapítja valamely döntése jogszabály-ellenességét, hivatalból köteles megindítani a döntés-felülvizsgálatot, függetlenül az érintett ügyfél akaratától, vagy jogos érdekére. Az viszont előfordulhat, hogy mégiscsak az ügyfél indítja meg a hivatalbóli eljárást azzal, hogy például alkotmányjogi panaszt vagy az ügyészégen panaszt nyújt be az eljárással kapcsolatban. A hatóság csak bizonyos korlátozások mellett élhet valamelyik jogorvoslattal (pl. nem sértheti az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát).

 

A fellebbezés

 

A legfontosabb és legáltalánosabb jogorvoslati lehetőség a fellebbezés, ezért kizárólag ezzel a jogorvoslati lehetőséggel kiemelten foglalkozunk. A fellebbezésnek szinte alig van tartalmi és formai követelménye, de mivel ha jogorvoslatra kerül sor, akkor szinte mindig a fellebbezéssel élnek a jogosultak, érdemes tudni, hogy ez mivel jár, és milyen döntések születhetnek. Már előzetesen ki kell hangsúlyozni, hogy a fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja.

 

Fellebbezésre jogosultak:

a) Az ügyfél, továbbá a döntés rendelkező része által érintett személy az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet.

 

b) Az eljárás egyéb résztvevője saját jogán önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen.

 

A fellebbezést - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni.

 

Például: A körzeti földhivatal határozata ellen a kézbesítéstől számított harminc napon belül a megyei földhivatalhoz lehet fellebbezni [1997. évi CXLI. tv. 55. §].

 

A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat nem vonható vissza.

 

Nincs helye fellebbezésnek:

- ha az ügyben törvény az elsőfokú közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé (pl. birtokvédelem kérdésében hozott közigazgatási határozat, kisajátítási ügyekben hozott határozat, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatai),

- az ügyfelek részéről, a közöttük létrejött egyezséget jóváhagyó határozat ellen,

- méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen,

- a végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen (ha a Ket. másként nem rendelkezik) [2004. évi CXL. tv. 99-100. §, 126. §].

 

Itt érdemes megemlíteni, hogy a Ket. 100. § (1) bekezdése szerint kormányrendelet is meghatározhatta azokat az ügyeket, amelyekben nem lehetett fellebbezni. Az Alkotmánybíróság 90/2007. (XI. 14.) AB határozata kimondta, a jogorvoslathoz való jog olyan alapvető jog, amelyet az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján csak törvénnyel lehet szabályozni, ezért a meg nem fellebbezhető ügyek körét kormányrendeletben nem lehet szabályozni [90/2007. (XI. 14.) AB hat.].

 

A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. Elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő. A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók.

 

A fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve:

- ha a hatóság a határozatot a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak nyilvánította,

- ha a határozat az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást (szociális segély, nyugdíj stb.) tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik,

- az eljárás egyéb résztvevője által benyújtott fellebbezés nem akadálya annak, hogy a határozatnak az ügy érdemében hozott része jogerőre emelkedjen (részjogerő),

- törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre (részjogerő).

 

A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha

- életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges,

- a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi okból szükséges,

- a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna,

- a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik,

- azt törvény honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi, munkabiztonsági, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi.

 

A határozatban a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani és meg kell indokolni. Ha az ilyen határozatban a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor [2004. évi CXL. tv. 99-102. §].

 

A fellebbezéssel kapcsolatban az első fokú hatóságnak két lehetősége van:

 

1) Saját maga eleget tesz a fellebbezésben foglaltaknak

2) Továbbküldi a felettes szervének

 

1) Döntés saját hatáskörben

 

Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kicseréli vagy kiegészíti a döntését.

 

Ilyenkor nem is beszélhetünk fellebbezési eljárásról, mivel ilyenkor saját hatáskörében új döntést hoz az elsőfokú hatóság. Az elsőfokú hatóságot nem kötik a fellebbezésben leírtak, új döntésének meghozatalánál a hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell vizsgálnia (olyan jogszabálysértést is megállapíthat a hatóság, amelyre az fellebbező nem is hivatkozott).

 

A hatóság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél.

 

A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott határozatot közölték.

 

2) A felettes szerv döntése

 

A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez. A fellebbezés elbírálására jogosult szerv döntési lehetőségei:

 

a) érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja, ha

- azt határidőn túl nyújtották be és az ügyfél igazolási kérelmet nem terjesztett elő,

- a fellebbezésre nem jogosulttól származik.

 

b) a döntést helybenhagyja;

 

c) a döntést megváltoztatja (reformatórius jogkör);

 

d) a döntést megsemmisíti (kasszációs jogkör):

- ha nem utasítja új eljárásra az elsőfokú hatóságot, ez olyan helyzetet teremt, mintha nem is történt volna semmi az ügyben;

- a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja (ún. megismételt eljárás), ha

- ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges

- ha a másodfokon eljáró szerv megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges.

 

A fellebbezés elbírálására jogosult szerv mérlegelési jogkörében határozhat arról, hogy - amennyiben érdemben foglalkozik a fellebbezéssel - a másodfokú döntést az elsőfokú hatóság eljárása, bizonyítékai alapján, vagy kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását követően hozza meg.

 

Fontos kiemelni, hogy a fellebbezési eljárásban - ellentétben a bírósági eljárással - nem érvényesül a kérelemhez kötöttség elve (kereseti kérelemhez kötöttség elve). A fellebbezés elbírálására jogosult szerv az ügyfél által sérelmezett közigazgatási döntést és az elsőfokú eljárást teljes egészében vizsgálja meg, függetlenül attól, hogy a fellebbezésben mire hivatkoztak.

 

Kivétel: A teljes vizsgálatra csak a részjogerő eseteiben nem kerülhet sor, viszont ha a részjogerős hatósági döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja [2004. évi CXL. tv. 103-105. §].

 

A fellebbezés elbírálására jogosult szervek:

 

1) Hierarchikus szervezeti rendszerben elhelyezkedő szerv esetében

 

a) A felettes szerv

 

Például:

A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség esetében a fellebbezés elbírálására jogosult szerv: az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség [347/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 38. §].

 

Hatósági ügyben a fellebbezés elbírálására jogosult szerv:

- a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő eljárása tekintetében az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF);

- a területi felügyelőség vezetője vonatkozásában az OMMF elnöke;

- az OMMF és elnöke tekintetében a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter [1993. évi XCIII. tv. 85. §].

 

A körzeti földhivatal (Budapesten a Budapesti 1., 2. és 3. számú Kerületi Földhivatal) esetében a fellebbezés elbírálására jogosult szerv: a megyei földhivatal, illetőleg Budapesten a Fővárosi Földhivatal [1997. évi CXLI. tv. 9. §].

 

b) Ha nincs felettes szerv (pl. a valamely miniszter által hatósági ügyben hozott határozatnál; a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa, vagy a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatainál) a hatóság határozata, továbbá azon végzése ellen, mellyel szemben önálló fellebbezésnek lenne helye, bírósági felülvizsgálatnak van helye.

 

2) Nem hierarchikus szervezeti rendszerben elhelyezkedő szerv esetében

 

a) Helyi önkormányzatok, illetve ezek szervei:

 

Önkormányzati hatósági ügyekben:

- a képviselő-testület (közgyűlés) önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen nincs helye fellebbezésnek; csak bírósági felülvizsgálat indítható;

- az átruházott hatáskörben eljárva - a polgármester, bizottság, stb. által - hozott elsőfokú döntések esetében a fellebbezés elbírálására jogosult szerv: a képviselő-testület (közgyűlés).

 

Államigazgatási hatósági ügyekben:

- főszabály szerint: a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője;

- kivételes esetekben: valamely területi államigazgatási szerv (pl. a jegyző által első fokon eldöntött közlekedési hatósági ügyekben a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet).

 

b) Köztestületi önkormányzatok:

 

A fellebbezés elbírálására jogosult szerv a törvény vagy - törvényi rendelkezés hiányában - a köztestület alapszabályában, szervezeti szabályzatában meghatározott köztestületi szerv.

 

Például: A területi mérnöki, illetve építészeti kamara a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályait alkalmazva első fokon elbírálja a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez előírt feltételek teljesülését és határoz a jogosultságról, míg másodfokon az országos kamarák (a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Építész Kamara) döntenek [1996. évi LVIII. tv. 3. §, 11. §].

 

Ha nincs kijelölve fellebbezés elbírálására jogosult szerv, akkor a köztestület elsőfokú határozatával szemben bírósági felülvizsgálatot lehet indítani.

 

c) Nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezetek vagy hatósági jogkört gyakorló személyek (pl. a kéményseprő vagy a zöldkártyát kiadó cég):

 

Főszabály szerint a közigazgatási hivatal vezetője jogosult a fellebbezés elbírálására.

 

3) Egyedi fellebbezési fórumrendszer

 

Hatáskört megállapító törvényben, kormányrendeletben eltérő fellebbezési fórumrendszer is kialakítható, azonban ebben az esetben mind az első fokon eljáró, mind a fellebbezés elbírálására jogosult szervet meg kell jelölni [2004. évi CXL. tv. 106-108. §].