Tanfolyamok > Kötelező építész > Műemlékvédelem > Műemlékvédelem

 

 

Műemlékvédelem

 

1. Mi az a műemlék?

 

Műemlék és műemléki érték fogalma

 

A műemléki védelem alatt álló építmények tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal gyakorolja. A Hivatal építésügyi hatóságként jár el a műemléken végzendő minden olyan építési munka esetében, amely az építésügyi engedélyezés általános és műemlékekre vonatkozó szabályai szerint engedélyköteles, valamint a műemlék ingatlant érintő telekalakítási ügyekben. Első fok: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi szervezeti egységei, másodfok: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke [2001. évi LXIV. tv. 7. §, 63. §; 308/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 2. §].

 

Hajlamosak vagyunk minden régi épületet műemléknek tekintetni, azonban a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: örökségvédelmi törvény) ennél pontosabban, illetve kategóriákra bontva határozza meg a védendő értékeket. Az örökségvédelmi törvény először a műemléki érték fogalmát határozza meg: „minden olyan építmény, kert, temető vagy temetkezési hely, terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt”. A műemlék olyan műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítanak, és ezzel egyedi védelem alá kerül. Az 1998-ig hatályos építési törvény (1964. évi III. törvény) még használta a műemlék jellegű épület fogalmát is, azonban jelenleg ilyen meghatározás már nincs a jogban.

 

A 9/2006. (IX. 25.) OKM rendelet a mecseknádasdi püspöki kertet mint történeti kertet műemlékké nyilvánította. Ebből is kiderül, hogy műemlék nem csak építmény lehet, hanem egy történeti vagy művészeti értékkel bíró, önállóan vagy más műemlékhez kapcsolódóan, illetve a történeti településszerkezet részeként megjelenő kertépítészeti alkotás, zöldfelület, illetőleg park is. A törvény szerint műemléki védelemben részesülhetnek azok a temetők és temetkezési emlékhelyek – vagy ezek meghatározott részei – is, amelyek műemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és művészet sajátos kifejezői, illetve emlékei. Azonban a történeti kert, illetve a temető és a temetkezési emlékhely is csak akkor részesül védelemben, ha jogszabály védetté nyilvánította.

 

A műemléki jelentőségű terület és a területi védelem egyéb kategóriái

 

A műemlék mint egyedi védelem mellett létezik három olyan kategória, amelyek területi védelmet biztosítanak. A műemléki jelentőségű terület akár egész településrészekre is kiterjedhet. A törvény szerint olyan részeket helyeznek ilyen védelem alá, amelynek a jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, beépítésének módja, összképe, a tájjal való kapcsolata, terei és utcaképei, építményeinek együttese összefüggő rendszert alkotva – műemléki védelemre érdemes módon - fejezi ki az azt létrehozó közösség építészeti kultúráját. A rendelet térképen való bejelöléssel, a terület körülírásával és a helyrajzi számok felsorolásával határozza meg a műemléki jelentőségű területet. A miniszteri rendelet megjelenése után a települési önkormányzatnak hat hónapja van arra, hogy a helyi építési szabályzatát vagy szabályozási tervét (a főváros esetében szabályozási kerettervet) a védettség tartalmának megfelelően módosítsa. A védetté nyilvánított budapesti műemléki jelentőségű területek teljes körét a 7/2005. (III. 1.) NKÖM rendelet 2. számú mellékletében találhatjuk meg.

 

A területi védelem második kategóriája a műemléki környezet. A műemléki környezet a védetté nyilvánított műemlékkel vagy műemléki jelentőségű területtel közvetlenül határos ingatlanokat, valamint a közterületrészek és a közterületrészekkel határos ingatlanokat jelenti, de ez nem automatikus. Az egyes védett épületek konkrét környezetét a műemléket védetté nyilvánító miniszteri rendelet írja le, ha nincs erre utalás a rendeletben, akkor műemléki környezet sincs. Így például a 9/2006. (IX. 25.) OKM rendelet egyik védetté nyilvánított belváros esetében sem jelölt ki műemléki környezetet.

 

A harmadik kategória egyelőre csak elméleti szinten létezik. Az örökségvédelmi törvény az ún. történeti táj védelmét is lehetővé teszi, azonban ilyen hazánkban még nincs. Egyébként történeti tájként védelem alá helyezhető az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki, stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített terület, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot.

 

Fontos kiemelni, hogy az egyedileg védetté nyilvánított műemlékek vonatkozásában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) gyakorolja az építésügyi hatósági jogkört, a további három (területi) kategóriába tartozó esetben azonban a „rendes” építésügyi hatóság, vagyis a jegyző dönt, a KÖH pedig szakhatóságként vesz részt az eljárásban. Megjegyzem, hogy a szakhatósági szerep adott esetben hangsúlyosabb lehet, mivel a szakhatóság döntésével szemben nem lehet fellebbezni.

 

A műemlékvédelem szintjei

 

Érdekesség, hogy a műemlékvédelem szintjeit az építési törvényből ismerhetjük meg. Az építési törvény szerint az építészeti örökség kiemelkedő értékű elemeit

 

a) nemzetközi (egyetemes),

b) országos (nemzeti) és

c) helyi

 

építészeti örökség részeként kell kijelölni (védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni.

 

A nemzetközi építészeti örökség elemeit nemzetközi szerződések, egyezmények teszik védetté. Az építési törvény szerint a helyi építészeti örökség részét az építészeti örökségnek azok az elemei képezik, amelyek értékük alapján nem részesülnek országos védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedőek, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik. A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének biztosítása a települési önkormányzat feladata. A helyi védetté nyilvánításról vagy annak megszüntetéséről, továbbá a védettséggel összefüggő korlátozásokról és kötelezettségekről a települési – fővárosban a fővárosi önkormányzat, illetve az általa szabályozott keretek között a kerületi – önkormányzat rendeletben dönthet. Vagyis helyileg védett is akkor lesz egy épület, ha erről az önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) jogszabályt alkot.

 

A továbbiakban az országos műemlékvédelmi szabályokkal foglalkozom.

 

2. Hogyan lesz valami védett?

 

A védetté nyilvánítási eljárás

 

Ismételten hangsúlyozom, hogy védetté csak jogszabály alapján minősülhet valami. Ezt megelőzően az általános építési szabályok érvényesülnek vagy a KÖH egyéb eszközöket alkalmaz. A kulturális örökség védetté nyilvánítási eljárására vonatkozó szabályokat az örökségvédelmi törvény és a 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet tartalmazza. 2006-ban mindkettő jelentősen módosult.

 

A védetté nyilvánítási eljárást bárki kezdeményezheti a KÖH-nél. A védetté nyilvánítás előkészítése során a KÖH úgynevezett védési dokumentációt, majd előterjesztést készít az örökségi ingatlan elem védetté nyilvánítására vonatkozóan. A védetté nyilvánítás előkészítése során észrevételt tehetnek mindazok, akik a védetté nyilvánítási eljárás megindításáról értesültek, valamint akiknek az adott ingatlanra vonatkozó jogát a védelem érinti. A KÖH egyebek mellett a védelemre javasolt ingatlan tulajdonosát is értesíti, azonban ez a védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű terület és a műemléki környezetben álló ingatlanok tulajdonosai esetében a települési önkormányzat útján, a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) történik.

 

A KÖH az előterjesztést megküldi a miniszternek (2006. júniusában a minisztériumok átalakítása miatt a nemzeti kulturális örökség miniszter elnevezést az oktatási és kulturális miniszter váltotta fel). Amennyiben a miniszter a védettségről dönt, rendelet formájában hirdeti ki. A rendelet tartalmazza a védetté nyilvánítás tényét, a védetté nyilvánított műemléki értékeket, a védelem célját, a védelem fajtáját, az elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést – ha különösen értékes dologról van szó –, a műemléknek az örökségvédelmi bírság szerinti kategóriába sorolást, a műemlék ingatlan (ingatlanrész) és a műemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi számi adatokkal. Ingatlanok esetében a védetté nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni.

 

Az elővédelem jelentősége

 

Az elővédelem keretein belül a KÖH-nek két eszköze van. A védetté nyilvánítás kezdeményezése során a KÖH jogosult arra, hogy az örökségi ingatlan elemeit ideiglenesen védetté nyilvánítsa vagy – műemléki érték esetén – elővédelmi listára vegye. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a védetté nyilvánítási eljárás megindításának hatására a tulajdonos „megoldja a hivatal problémáját”, és lebontja az épületet. Ennek a lehetőségnek a kizárása érdekében a KÖH a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításával egyidejűleg egy ingatlan ideiglenes védelmét mondhatja ki határozatban, de kizárólag akkor, ha a műemléki védelemre javasolt ingatlant, területet a megsemmisülés vagy értékeinek eltűnése fenyegeti. Az ideiglenes védelem legfeljebb egy évig tarthat, amelyet egyszer és legfeljebb további egy évre lehet meghosszabbítani. Az ideiglenes védettség egyébként addig tart, ameddig a KÖH a védetté nyilvánítás előkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt, vagy hatályba lép a védetté nyilvánításról szóló rendelet.

Az elővédelem másik eszköze az ún. listára vétel. A KÖH az általa meghatározott műemléki értékeket elővédelem céljából veszi listára, amelyről az érintettek határozat formájában értesülnek. A listára vett műemléki értéken tervezett építési engedélyköteles, telekhasznosítási és telekalakítási célú, valamint a KÖH által a listára vételről szóló határozatában meghatározott beavatkozást annak megkezdése előtt 90 nappal be kell jelenteni (kivéve az azonnali beavatkozást igénylő helyzeteket). A KÖH a bejelentés alapján intézkedik a műemléki érték ideiglenes védelem alá helyezéséről, vagy a listáról való törléséről. Látható, hogy ebben az eljárásban csak akkor veszi védelmébe a KÖH az épületet, ha valamilyen munkálatot akarnak végezni rajta, de a műemlékekre vonatkozó korlátozások nem érvényesülnek.

 

Honnan szerezhetünk tudomást a védelemről?

 

 Az, hogy egy ingatlan védelem alatt áll, főszabály szerint a tulajdoni lapról ismerhető meg. Nagyon fontos azonban felhívni a figyelmet az örökségvédelmi törvény 74. §-ára: „A műemléki (régészeti) védettség tényének fennállását és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni. A bejegyzés elmaradása a védettség fennállásának tényét nem érinti.” Ez azt jelenti, hogy akkor is műemlék lehet valami, ha a földhivatal adatai erre nem utalnak. Ha biztosra akarunk menni, akkor az országos védelemről a KÖH Nyilvántartási és Tudományos Igazgatóságán, illetve a KÖH regionális irodáiban vagy az ügyfélszolgálati irodákban tudunk érdeklődni. Itt a helyi védelmekről is tájékoztatnak bennünket, de a helyileg védetté nyilvánított épületekről és a települési szabályokról az adott polgármesteri hivatalban is kaphatunk információt. 

 

3. Műemlékre vonatkozó építésügyi előírások

 

A hatóság

 

A műemléki védelem alatt álló építmények tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal gyakorolja. A Hivatal építésügyi hatóságként jár el a műemléken végzendő minden olyan építési munka esetében, amely az építésügyi engedélyezés általános és műemlékekre vonatkozó szabályai szerint engedélyköteles, valamint a műemlék ingatlant érintő telekalakítási ügyekben. Első fok: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi szervezeti egységei, másodfok: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke [2001. évi LXIV. tv. 7. §, 63. §; 308/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 2. §].

 

Eltérő telekalakítási szabályok

A műemlék ingatlant érintő telekalakítási ügyekben szintén a KÖH az építésügyi hatóság. Műemlék ingatlanon telekalakítás – az általános feltételek teljesítése mellett – csak akkor engedélyezhető, ha azzal a védett érték nem sérül. Az ingatlan megosztása és a védett érték egysége nehezen valósul meg egyidejűleg, ezért a műemlék ingatlanokat csak elvétve lehet megosztani.

 

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a telekalakítást megtagadhatja, ha

a) a tervezett telekfelosztás és telekhatár-rendezés nem veszi figyelembe a történeti településszerkezetet, a történeti utcavonalat;

b) a tervezett telekfelosztás a műemlékhez tartozó eredeti ingatlanterület megosztására irányul, függetlenül attól, hogy a terv szerinti ingatlan egyebekben megfelel az Étv. és az OTÉK, illetve a helyi építési szabályzat vonatkozó előírásainak.

A jogszabály szerint a telekalakítási eljárások során törekedni kell a történeti településszerkezet sajátosságainak megőrzésére, a korábban történetileg összetartozó, illetőleg részben védett ingatlanrészek újraegyesítésére. A telekalakítási eljárás egyébként a védettség hatályát nem érinti, valamennyi létrejövő ingatlanra, amelyre az eljárás megindításakor műemléki védelem vonatkozott, a védelem továbbra is fennáll [2001. évi LXIV. tv. 45. §; 10/2006. (V. 9.) NKÖM rend. 7. §].

 

Műemlékeken végzendő engedélyköteles tevékenységek

 

A használati és fenntartási korlátozások mellett a műemlék épületen az általános szabályok mellett csak speciális előírások betartásával lehet építkezni. A felújításnál arra is oda kell figyelni, hogy legtöbbször csak hagyományos anyagok és szerkezetek használhatók. A KÖH engedélye szükséges az alábbi – egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységekhez –:

a) a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken végzendő, 30 cm mélységet meghaladó földmunkával járó, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető, befolyásoló változtatás;

b) régészeti lelőhelyen 30 cm mélységet meghaladó tereprendezési munkák;

c) a védetté nyilvánított kulturális örökségi elem jellegét és megjelenését érintő munkák, tevékenységek;

d) reklámok műemléken történő elhelyezése;

e) a műemlék falfelületeinek vagy szerkezeteinek, továbbá alkotórészeinek és tartozékainak tudományos vagy műszaki célú kutatására, feltárására irányuló munkák;

f) a műemlék funkciójának, használati módjának megváltoztatása;

g) műemlékhez tartozó ingatlanterületen fa kivágása, telepítése, tereprendezés;

h) műemlék egyes részeinek, illetve szerkezeti elemeinek elmozdítása, illetőleg szabadtéri múzeum keretében készülő rekonstrukcióba történő beépítése;

i) a műemlékekkel és a védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos megóvási (konzerválási), restaurálási vagy átalakítási munkák;

j) a műemlék jellegét és megjelenését befolyásoló fényforrás elhelyezése, illetve üzemeltetése;

k) az örökségvédelmi törvényben meghatározott egyéb esetek.

 

A védetté nyilvánított kulturális örökségi elem jellegét és megjelenését érintő munkák, tevékenységek, illetve műemlék falfelületeinek vagy szerkezeteinek, továbbá alkotórészeinek és tartozékainak tudományos vagy műszaki célú kutatására, feltárására irányuló munkák:

a) tetőszerkezet felújítása, helyreállítása, átalakítása,

b) a tető héjazatának cseréje, tetőablak, tetőfelépítmény, hófogó, eresz- és lefolyócsatorna és tartozékai felszerelése, átalakítása, cseréje,

c) kémény átalakítása,

d) homlokzaton - tartószerkezeti átalakítást nem igénylő - díszítmények és szerelvények (különösen: címer, zászlótartó, cég- és címtábla, kirakatszekrény, redőny stb.) elhelyezése, átalakítása, eltávolítása,

e) homlokzati lábazat járda készítése, javítása, cseréje, eltávolítása,

f) nyílászárók és rácsok elhelyezése, átalakítása, áthelyezése, cseréje, eltávolítása, felújítása,

g) kapukáva, kerékvető, pincelejáró átalakítása,

h) burkolatok, falfelületek felújítása, cseréje,

i) belső díszítmények, szerelvények, fűtőberendezések elhelyezése, eltávolítása, átalakítása, átszínezése,

j) az épülethez tartozó történeti értékű világítótestek és berendezések eltávolítása, felújítása, javítása, cseréje,

k) épületgépészeti és elektromos rendszerek, berendezések elhelyezése, felújítása, átalakítása, cseréje, eltávolítása,

l) kerítés létesítése, felújítása, átalakítása, átszínezése, eltávolítása,

m) utólagos falszigetelés készítése,

n) válaszfalak építése, bontása, átépítése,

o) tereprendezés.

 

Műemlékeken - az általános előírásokon felül - valamennyi reklám, reklámhordozó elhelyezése engedélyköteles [2001. évi LXIV. tv. 63. §; 10/2006. (V. 9.) NKÖM rend. 9-10. §].

 

Műemlékekre vonatkozó kiegészítő engedélyezési szabályok

 

A műemlékekkel kapcsolatos építési engedély iránti kérelemhez - az építésügyi engedélyezési eljárásban megjelölt tartalmi kellékeken túl - mellékelni kell a meglévő (a változtatás előtti) állapotra vonatkozó, legalább 1:100 méretarányú felmérési tervet, fotódokumentációt. Homlokzatot érintő munkák esetében mellékelni kell továbbá a homlokzat kialakítására vonatkozó műszaki tervek és leírások mellett színezési vázlatot, az érintett utcakép(ek) rajzi és fényképi ábrázolását.

 

A tervezett beavatkozás mértékétől és jellegétől függően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az engedély iránti kérelemhez egyéb mellékleteket is előírhat, így különösen

a) előzetes kutatást igénylő munkák esetében a kutatási dokumentációt,

b) az ingatlan építéstörténetére vonatkozó adatokat,

c) diagnosztikai vizsgálatok eredményét,

d) részletrajzokat,

e) kertépítészeti tervet,

f) belsőépítészeti és (meg)világítási tervet,

g) épületgépészeti és elektromos tervet.

 

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az engedély megadását megtagadja, ha

a) a tervezett tevékenység következtében a műemlék jellegét, történelmi jelentőségét, hitelességét, eredeti eszmei jelentőségét jelentősen sértő állapot jönne létre,

b) a tervezett tevékenység a műemlék arányrendszerét rontja, értékei érvényre jutását gátolja,

c) a tervezett beavatkozás műemléki érték pusztulását eredményezné.

 

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az engedély megadását megtagadhatja, ha

a) a tervezett tevékenység következtében a műemlék jellegét, történelmi jelentőségét, hitelességét, eredeti eszmei jelentőségét csökkentő állapot jönne létre,

b) a benyújtott terv a kutatási eredmények figyelmen kívül hagyásával készült [10/2006. (V. 9.) NKÖM rend. 5. §].

Érdemes tudni, hogy a műemlék épület társasházzá csak a KÖH jóváhagyásával alakítható – sőt, használati (szolgalmi) jog alapítása is hatósági jóváhagyáshoz kötött. A jóváhagyást akkor tagadhatja meg a KÖH, ha a társasházi alapító okiratból kitűnően olyan tulajdoni helyzet állna elő, amely a műemlék történelmileg értékes és egységesen használt tereit, térsorozatait olyan mértékben megváltoztatná vagy a korábbi változtatást úgy rögzítené, hogy a hiteles térállapotok helyreállítását jelentősen akadályozná. Jóváhagyás nélkül a jogügylet érvénytelen.

Műemlék esetében az építésügyi engedélyezési eljárásban megjelölt tartalmi kellékeken túl fotódokumentációt kell benyújtani a használatbavételi engedély iránti kérelemhez. A használatbavételi engedélyhez nem kötött építési munkák befejezését pedig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál 8 napon belül jelenteni kell, és a bejelentéshez fotódokumentációt kell mellékelni. A bejelentés elmulasztása az engedély nélküli használat jogkövetkezményeit vonja maga után [10/2006. (V. 9.) NKÖM rend. 5. §].

A műemlékekkel kapcsolatos rendeltetés megváltoztatási engedély iránti kérelemhez - az építésügyi engedélyezési eljárásban megjelölt tartalmi kellékeken túl - mellékelni kell a meglévő (a változtatás előtti) állapotra vonatkozó, legalább 1:100 méretarányú felmérési tervet és fotódokumentációt is.

 

Műemlék nem bontható le!

 

A műemlékekre is alkalmazni kell az általános előírásokat, azonban találkozhatunk néhány kiegészítő szabállyal. Műemlék esetében miniszteri rendelet alapján a válaszfalak bontásához is engedélyt kell kérni.

 

Az örökségvédelmi törvény kimondja, hogy a műemlék egésze nem bontható le. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a műemlék részleges bontását - csak a műemlék fenntartható használatának biztosítása mellett - akkor engedélyezheti, ha

a) a műemlék egyes részeinek, illetőleg szerkezeti elemeinek megmentése céljából szükséges,

b) a műemlék helyreállításával kapcsolatban korábbi és jelentős építési korszak maradványának bemutatását, vagy a műemlék hiteles állapotát eltorzító idegen részek eltávolítását, illetve a műszaki állagbiztosítás vagy életveszély-elhárítás érdekében szükséges elkerülhetetlen beavatkozásokat célozza, vagy

c) műemléken vagy műemléki területen utólag létesített, műemléki értékkel nem bíró építmény eltávolítását, vagy terepszint megváltoztatását célozza,

d) a beavatkozás a műemlék használata érdekében, a védetté nyilvánítást megalapozó műemléki értékek sérelme nélkül megvalósítható.

 

Részleges bontás: az építési, kivitelezési tevékenységgel összefüggésben végzett szükségszerű bontási munkák kivételével minden olyan szerkezetet-teherhordószerkezetet érintő átalakítás, amely a védett építmény alapterületének végleges csökkenéséhez, egyes részeinek megsemmisüléséhez vezet, feltéve, hogy az nem jár a védetté nyilvánítást megalapozó műemléki érték jelentős sérelmével.

 

Előfordulhat, hogy az élet- és vagyonbiztonság érdekében szükséges, azonnali beavatkozást igénylő munkákat kell végezni, azonban ezek kizárólag a veszélyelhárításra, illetve a védett ingatlan rendeltetésszerű használatának biztosítására terjedhetnek ki, és azonnali beavatkozás keretében sem végezhető a védett építmény teljes bontása [2001. évi LXIV. tv. 45. §, 63. §; 10/2006. (V. 9.) NKÖM rend. 5. §, 6. §, 9. §].

 

Műemlékre vonatkozó bontási engedély iránti kérelemhez mellékelni kell a meglévő (a változtatás előtti) állapotra vonatkozó, legalább 1:100 méretarányú felmérési tervet, fotódokumentációt is. Homlokzatot érintő munkák esetében mellékelni kell továbbá a homlokzat kialakítására vonatkozó műszaki tervek és leírások mellett színezési vázlatot, az érintett utcakép(ek) rajzi és fényképi ábrázolását [10/2006. (V. 9.) NKÖM rend. 5. §].

 

A bontási engedélyezési tervdokumentációnak tartalmaznia kell:

a) helyi védelem alá tartozó építmény, illetve műemléki vagy tájképi jelentőségű területen lévő építmény elbontása esetén fényképeket az építmény valamennyi nézetéről,

b) helyi védelem alá tartozó építmény elbontása esetén 1:100 méretarányú alaprajzo(ka)t minden szintről és legalább két egymással szöget bezáró metszetet [45/1997. (XII. 29.) KTM rend. 9. §].

 

A fennmaradási engedély kiegészítő szabályai

 

A műemlékekkel kapcsolatos fennmaradási engedély iránti kérelemhez - az építésügyi engedélyezési eljárásban megjelölt tartalmi kellékeken túl - mellékelni kell a meglévő (a változtatás előtti) állapotra vonatkozó, legalább 1:100 méretarányú felmérési tervet, fotódokumentációt. Homlokzatot érintő munkák esetében mellékelni kell továbbá a homlokzat kialakítására vonatkozó műszaki tervek és leírások mellett színezési vázlatot, az érintett utcakép(ek) rajzi és fényképi ábrázolását.

 

A fennmaradási engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell a beavatkozás tárgya szerinti engedélyezési eljárásban a jogszabályban előírt mellékleteken túl a helyreállítás lehetőségére vonatkozó szakvéleményt is. Kérelem hiányában az építtető, ennek hiányában az ingatlannal rendelkezni jogosult felszólítható a fennmaradási engedélykérelem benyújtására.

 

Az engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzett tevékenységek esetén az építményre a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - kérelemre - fennmaradási engedély adhat. A fennmaradási engedély akkor adható meg, ha a végzett munka következtében a műemlék vagy tartozéka nem vagy csak olyan mértékben sérül, amely a védendő értékek jellegét, történelmi jelentőségét, hitelességét, eredeti eszmei jelentőségét hátrányosan nem befolyásolja, értékei érvényre jutását nem gátolja. A fennmaradási engedély határozott időre, meghatározott feltételek bekövetkeztéig vagy visszavonásig is megadható.

 

A fennmaradási engedélyt helyreállítási kötelezettséggel kell megadni, amennyiben az engedély nélküli munka a védett érték további károsodása nélkül eredeti vagy történeti és eszmei jelentőségének megfelelő állapotba hozható.

 

A hatóságnak a fennmaradási engedély megadása mellett örökségvédelmi bírságot is ki kell szabnia [10/2006. (V. 9.) NKÖM rend. 5. §, 19. §].

 

Az eljárási szabályok

 

A KÖH építésügyi hatóságként az általános építésügyi előírások – az építési törvény és a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet – mellett az 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendeletben foglaltak alapján jár el (2006. május 16-áig megindított eljárásokban még a 16/2001. (X. 18.) NKÖM rendeletet kell alkalmazni). Ez a jogszabály tartalmazza például azt, hogy az engedély iránti kérelemhez mellékelni kell a meglévő (a változtatás előtti) állapotra vonatkozó, legalább 1:100 méretarányú felmérési tervet, fotódokumentációt, homlokzatot érintő munkák esetében pedig a homlokzat kialakítására vonatkozó műszaki tervek és leírások mellett színezési vázlatot, az érintett utcakép(ek) rajzi és fényképi ábrázolását is. A tervezett beavatkozás mértékétől és jellegétől függően a KÖH egyéb dokumentumokat is bekérhet, így például az ingatlan építéstörténetére vonatkozó adatokat, diagnosztikai vizsgálatok eredményét vagy belsőépítészeti és (meg)világítási tervet.

A KÖH köteles megtagadni az engedély kiadását, ha a tervezett tevékenység következtében a műemlék jellegét, történelmi jelentőségét, hitelességét, eredeti eszmei jelentőségét jelentősen sértő állapot jönne létre, vagy a tervezett tevékenység a műemlék arányrendszerét rontja, értékei érvényre jutását gátolja. Értelemszerűen szintén elutasítják a kérelmet, ha a tervezett beavatkozás a műemléki érték pusztulását eredményezné. A KÖH mérlegelheti az engedély megadását, ha a tervezett tevékenység következtében a műemlék jellegét, történelmi jelentőségét, hitelességét, eredeti eszmei jelentőségét csökkentő állapot jönne létre, vagy a benyújtott terv a kutatási eredmények figyelmen kívül hagyásával készült.

A következő cikkben felvázolom, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak milyen eszközei vannak az előírások betartására, illetve milyen szankciókra számíthatunk, ha megfeledkezünk a műemlékkel kapcsolatos kötelezettségeinkről.

 

 

4. Műemlékvédelmi eszközök

 

Ha ma valaki műemlék tulajdonosa lesz, szembesül azzal, hogy nem teheti meg mindazt az ingatlanával, amire egy „normál” épület esetében lehetősége lenne. A szigorú előírások betartására főként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) hivatott, azonban a hatóság lehetőségei eléggé korlátozottak. A KÖH a legfőbb ellensége a műemlékeket szándékosan elpusztító tulajdonosok és rongálóknak is, azonban a küzdelem egyelőre nem a hatóság fölényét mutatja. Az alábbiakban röviden összefoglalom, hogy mire számíthat az, aki megszegi a műemlékekre vonatkozó szabályokat.

 

1) Hatósági kötelezés

 

Ha a műemlék jó karban tartása veszélybe kerül, az első lépés a hatósági kötelezés. A KÖH az örökségvédelem szabályainak megsértése esetén elrendelheti a beavatkozást megelőző állapot helyreállítását, a jóváhagyott (engedélyezett) terveknek megfelelő állapot kialakítását, továbbá határozatot adhat ki a jó karbantartásra, valamint a fenntartható használatra vonatkozó kötelezettség teljesítésére, illetve a méltatlan használat megszüntetésére is. A műemlék károsítása, veszélyeztetése esetén a hivatal jogosult a tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység folytatásától eltiltani. A hatósági kötelezés – az esettől függően – a tulajdonos, a vagyonkezelő, a használó, az építtető vagy kivitelező felé irányulhat.

Ha a hatósági határozat eredménytelen, a hivatal – örökségvédelmi bírság kiszabása mellett - a szükséges munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelősségére elvégeztetheti, illetve kezdeményezheti ingatlan esetében az állami tulajdonba vételt (vásárlással vagy szükség szerint kisajátítással). A munkák elvégeztetése, illetve az ingatlan tulajdonjogának megszerzése lehetne a leghatékonyabb hatósági eszköz, azonban ezek sajnos szinte csak elvi szinten működnek, mivel nem áll rendelkezése elegendő anyagi forrás. A hivatal anyagi lehetőségeit még az sem bővíti, hogy a jogerős és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökségi elemen jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg, továbbá a KÖH által elvégeztetett munka költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.

A KÖH köteles gondoskodni azon műemlék fenntartásáról is, amelyik tulajdonosának személye, lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, vagy ha a műemléki védettség alatt álló ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban, és e miatt a műemléket érintő, halaszthatatlan munkálatok elvégzése késedelemmel járhat. A költségeket végül a tulajdonosra lehet terhelni, azonban az örökségvédelmi törvénynek ezen szabályát szintén a pénzhiány üresíti ki, vagyis a gyakorlatban a hivatal nem tudja felújíttatni ezeket az ingatlanokat.

 

2) Bírságok

 

a) Örökségvédelmi bírság

b) Eljárási bírság (végrehajtási bírság)

 

a) Örökségvédelmi bírság

 

Amennyiben a kötelezett a hatósági kötelezésben foglaltaknak nem tesz eleget – és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül – a KÖH köteles örökségvédelmi bírságot kiszabni (ez tehát nem lehetőség, hanem kötelezettség a hatóság számára). Az örökségvédelmi bírság szabályait az örökségvédelmi törvény (2001. évi LXIV. törvény) és a 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet tartalmazza, említést érdemel, hogy mindkét jogszabály változott 2006. január 1-jétől (a változások közül a legjelentősebb, hogy ezt követően már a passzív magatartást tanúsítók is bírsággal sújthatók). A hatósági kötelezés nem teljesítése mellett örökségvédelmi bírságot az a természetes vagy jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kaphat, aki (amely)

- az örökségvédelmi törvényben engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzi, illetve

- a védetté nyilvánított, vagy az örökségvédelmi törvény erejénél fogva védelem alatt álló kulturális örökség elemeit jogellenesen megsemmisíti, vagy megrongálja, illetve

- a védett kulturális örökségi elemet kötelezettségének elmulasztásával veszélyezteti

 

A KÖH a fenti esetekben sem mérlegelhet, és ekkor is köteles kiszabni az örökségvédelmi bírságot. Az is bírsággal sújtható, aki a jogszabály által előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget (pl. a listás elővédelem esetében), és a bejelentés elmulasztása miatt a kulturális örökség közvetlen veszélybe került. A hatóságnak nem lehetősége – ellentétben az eljárási bírság szabályaival –, hanem kötelezettsége az örökségvédelmi bírság ismételt kiszabása abban az esetben, ha a kötelezettségszegés megszüntetésére vonatkozó hatósági határozatot a kötelezettségszegő nem, vagy nem megfelelően hajtotta végre. A bírság kiszabásának csak akkor nincs helye, ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a KÖH tudomására jutásától számítva egy év, vagy ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétől tíz év eltelt.

 

A kormányrendelet a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó elemeket az örökségvédelmi bírság megállapításának szempontjából I., II., III. és IV. kategóriába sorolja. A kategóriába sorolást főszabály a műemlékek esetén a védettségre vonatkozó miniszteri rendelet tartalmazza (kivéve például az 1998. január 1-je előtt műemlékké nyilvánított ingatlanokat, amelyek I. és II. kategóriába sorolását a kormányrendelet melléklete tartalmazza, az e körbe tartozó, de a mellékletben nem szereplő műemlékek a III. kategóriába tartoznak). A bírság összege kategóriánként eltérő, de minden esetben 10 ezer forint a minimum, míg a maximum az I. és IV. kategória esetén 250 millió forint, a II. kategóriában ennek a fele, a III. kategóriában pedig 25 millió forint.

 

A bírság összegének megállapításánál a hivatalnak mérlegelni kell a kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét, valamint az okozott kár nagyságát. A bírság kiszabása során először megállapítják a bírság alapját – a kulturális örökség eleme történeti, eszmei jelentősége és egyedisége, a helyreállítás lehetősége, időbeni és pénzügyi mértéke, valamint a kötelességszegés tartama jellege, ismétlődése figyelembevételével – úgy, hogy az a kötelezettet a további, az örökségvédelem értékeit sértő magatartástól visszatartsa. A bírságalap legmagasabb összege 25 millió forint, 12,5 millió forint, 2,5 millió forint, 25 millió forint lehet kategóriánként. A meghatározott bírságalaphoz az alábbi szorzók társulnak:

- a kulturális örökségi elem veszélyeztetése, illetve hatósági engedélytől eltérő módon végzett tevékenység esetén: 1,5;

- a kulturális örökségi elem megrongálása, illetve hatósági engedély nélkül végzett tevékenység: 3;

- a kulturális örökségi elem részleges megsemmisítése: 6;

- a kulturális örökségi elem teljes megsemmisítése (eltűnése): 10.

 

A bírság összege elég elrettentő lehet, a legnagyobb probléma viszont az, hogy általában aki nem akarja helyreállítani az ingatlant, az a bírságot sem fogja befizetni, és mire esetleg a bírságot végrehajtják, a műemlék elpusztul. A meg nem fizetett bírság egyébként adók módjára behajtható köztartozásnak minősül.

 

Érdemes tudni, hogy az örökségvédelmi bírság kiszabása nem mentesít egyéb, építésügyi eljárásban kiszabható bírság alól, továbbá a bírsággal sújtott tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a kulturális örökség elemeinek megóvása érdekében a megfelelő védekezés kialakítására, a védettségi állapot vagy környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

 

b) Eljárási bírság (végrehajtási bírság)

 

Ha a hatósági határozat konkrét cselekmény elvégzésére utasított, vagy meghatározott magatartásra irányul, de a címzett ezt nem hajtja végre, a hatóság a közigazgatási törvény (2004. évi CXL. törvény, Ket.) szabályai szerint eljárási bírságot szabhat ki. A 2005. november 1-je előtt indult ügyekben még az ún. végrehajtási bírság állapítható meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) alapján. A végrehajtási bírság összege százezer forintig terjedhet, azonban ha a kötelezett továbbra sem teljesít, a bírság ismételten kiszabható.

A Ket. alapján eljárási bírsággal sújtható különösen a rosszhiszemű ügyfél, vagy az, aki az idézés szabályait megsérti (pl. az idézésnek nem tesz eleget, vagy az idézésre önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban jelenik meg) vagy az, aki a szemle megtartását, eredményes lefolytatását akadályozza. Az az ügyfél vagy képviselője is eljárási bírságra számíthat, aki más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve a kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt a jogszabályban rögzített megfelelő ok hiányában elhallgat. A Ket-ben meghatározott esetekben akkor lehet kiszabni a bírságot, ha a kötelezettség vétkes megszegéséről volt szó. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint.

Fontos tudni, hogy az eljárási bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható. Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét, az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét.

A Ket. a végrehajtás kikényszerítésére vonatkozó bírságolási lehetőséget is tartalmaz. Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra irányul, de a teljesítés elmarad, a hatóság – ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható – a kötelezettel szemben szintén eljárási bírságot szabhat ki. Ha a meghatározott cselekmény elvégzéséhez szükséges költségek egy százaléka az eljárási bírság felső határánál nagyobb összeg, akkor a végrehajtási eljárásban kiszabható eljárási bírság felső határa is ehhez igazodik, vagyis ilyenkor emelkedhet az 500 ezer, illetve egymillió forintos maximális tétel. Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a bírságot kiszabó végzésben megállapított újabb határidő alatt nem teljesítette, továbbá ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezést ismételten megszegi.

Ha az ügyfél a jogerős vagy végrehajtható közigazgatási határozatban megállapított tilalmat vagy kötelezettséget oly módon szegi meg, hogy magatartása a Ket. alapján kiszabott eljárási bírságon túl közigazgatási anyagi jogszabályban megállapított bírságot, illetve szabálysértési, büntetőjogi vagy kártérítési felelősséget von maga után, a Ket. szerinti eljárási bírság megfizetése nem mentesíti őt magatartásának egyéb jogkövetkezményei alól.

 

3) A műemlék rongálása mint bűncselekmény vagy szabálysértés

 

a) Saját tulajdonunk rongálása

b) Károkozás más tulajdonában

c) A gondatlan rongálás: szabálysértés

 

a) Saját tulajdonunk rongálása

 

Nagyon kevesen tudnak arról, hogy a más épületének rongálása mellett a saját tulajdonunk pusztítása is bűncselekménynek számít. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 216. §-a alapján, aki a tulajdonában álló műemléket megrongálja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel, míg aki a műemléket megsemmisíti, vagy annak olyan helyrehozhatatlan károsodását idézi elő, amelynek következtében az elveszti műemlék jellegét, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Fontos tudni, hogy ez a bűncselekmény az aktív magatartás mellett – pl. baltával nekiesik a tetőzetnek – akár szándékos mulasztással is megvalósítható. A műemlék fenntartásáról, jó karban tartásáról ugyanis a műemlék tulajdonosa (vagyonkezelője, a tulajdonosi jogok gyakorlója) köteles gondoskodni, illetve a műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. Egyebek mellett a fenntartási, jó karban tartási kötelezettség teljesítéséhez szükséges felújítási munkálatok elmulasztása eredményezheti a szabadságvesztés büntetés megállapítását.

Ha végiggondoljuk azt, hogy mennyi olyan esetről hallottunk, amikor a tulajdonos hanyagsága vagy éppen szándékos nemtörődömsége miatt pusztult el a műemlék, érdekes lehet a következő statisztikai adat: 1998. és 2005. között műemlék megrongálása (megsemmisítése) miatt összesen egy büntetőeljárás indult (Forrás: az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika, ERÜBS). Szerintem ez az adat döbbenetes. Én nem kívánom, hogy az emberek egymást jelentgessék fel a hatóságokon, de az teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy a műemlékeket tulajdonosként pusztító magánszemélyek, cégek ezen tevékenységüket büntetlenül végezzék.

Egy másik, tulajdonosként is elkövethető bűncselekmény tényállását a Btk. 216/A. §-a határozza meg. Aki a tulajdonában álló, a kulturális javak körébe tartozó és védett tárgyat megrongálja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg ha az ilyen tárgyat megsemmisíti, vagy annak helyrehozhatatlan károsodását idézi elő, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezt a bűncselekményt azért említem meg, mert a műemlékek ingó tartozékaira vonatkozóan is el lehet követni.

 

b) Károkozás más tulajdonában

 

Azzal mindenki tisztában van, hogy más tulajdonát nem szabad rongálni, megsemmisíteni, mert ez bűncselekmény. Azt viszont nem tudom, hogy mennyire közismert, hogy a műemlékekre vonatkozó büntetési tételek magasabbak is. A Btk. 324. §-a szerint, aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el, és bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket rongál meg. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés lehet, ha a rongálás eredményeképpen ezek a dolgok megsemmisülnek, illetve a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás ötvenmillió és ötszázmillió forint közötti kárt okoz, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás által okozott kár meghaladja az ötszázmillió forintot.

 

c) A gondatlan rongálás: szabálysértés

 

Érdemes tudni, hogy az is büntetésre számíthat, aki gondatlanságból rongál meg egy műemléket. Már említettem, hogy a tulajdonos az örökségvédelmi törvény szerint köteles a műemléket fenntartani, jó karbantartásáról gondoskodni, állapotát, állékonyságát a jogszabályokban meghatározott módon és időszakonként felülvizsgálni. Aki ezt gondatlanságból elmulasztja, és ebből eredően a műemlékben kár keletkezik, az szabálysértést követ el. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 157. §-a szerint ugyanis, aki a műemléket gondatlanul megrongálja, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Amennyiben a rongáló magatartása szándékos, az elkövető bűncselekmény elkövetése miatt tehető felelőssé. Elvileg elképzelhető az is, hogy valaki gondatlanul más tulajdonában lévő műemléket rongál meg, ebben az esetben vele szemben is szabálysértési eljárás indulhat.