Tanfolyamok > Tervellenőrzés > Építési hibák > Építési hibák 1.

Szende Árpád

AZ ÉPÍTÉSI HIBÁK 1.

AZ ÉPÍTÉSI HIBÁK

FOGALMA, MEGHATÁROZÁSA,

ÖNKÉNTES SZABVÁNYHASZNÁLATA,

ÉSZLELÉSI IDŐPONTJAI,

ÉPÜLETSZERKEZETEINEK KÖTELEZŐ ALKALMASSÁGI IDŐI,

MEGFELELŐSSÉGI VIZSGÁLATA,

KIJAVÍTÁSA-ÉRTÉKCSÖKKENÉSE

 

 

Az építési hibákkal azért szükséges foglalkozni e tárgykörben, mert a tervezési hiányok, és hibák is építési hibák, azonkívül pedig evidens összefüggések találhatóak a tervezési tevékenység, és az építési hibák között.

A tervellenőrzési tevékenység során pedig éppen a tervezés kapcsán keletkezett hiányok, és hibák – mint építési hibák – felderítése a cél, annak érdekében, hogy ne legyenek közvetlen okozói az építési kivitelezési tevékenység során keletkezett építési hibáknak.

 

 

Az építési hibák kapcsán célszerű definiálni, hogy mi is az építési hiba, mielőtt közreadnánk csoportosításukat, illetve számos esettanulmánnyal illusztrálnánk a leggyakrabban előforduló építési hibákat.

 

A többször módosított 1959. IV. TÖRVÉNY a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről külön fejezetet szentel – ezzel is hangsúlyozva a probléma fontosságát, és jogi megítélését - a hibás teljesítésnek. A 305. § (1) bekezdés szerint, „olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak”. A teljesítést a Ptk.277. § (1) bekezdése határozza meg: „A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség, és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött, vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni”. A (2) bekezdés viszont azt mondja ki hogy: „A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az, az adott helyzetben általában elvárható”.

Ez azt jelenti, hogy a kötelezett a teljesítéskor megfelelő gondossággal, a társadalmilag elfogadott gazdasági szinten teljesítsen, mely átlagos gazdálkodótól (kivitelezőtől) elvárható. hogy mi várható el egy átlagos gazdálkodótól, azt a szabványok határozzák meg, hiszen a szabványosítással elérendő célok között az egyik legfontosabb, hogy a szabványok a tudomány, és a technika olyan elismert eredményeit tükrözik, amelyek már átmentek a gyakorlatba, és általánosan megkövetelhetők, figyelemmel a gazdasági adottságokra is.

 

Bár a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: ,,a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes'', azért a jogszabályi, a szerződési, és szabványhivatkozások esetén, továbbá a bírósági perek esetén – ha olyan műszaki kérdésben kell állást foglalni, amelyről a szerződő felek külön nem állapodtak meg – alkalmazásuk kötelező. Az önkéntesség tehát nem azt jelenti, hogy alacsonyabb színvonalat teljesíthet a szolgáltató – jelen esetben a kivitelező –, hanem legalább a nemzeti szabványban kikötött színvonalat, vagy annál magasabb színvonalat, például más nemzeti szabványban, EU szabványban, nemzetközi szabványban előírt színvonalat.

 

Fentiek jogszabályi előírásai: Az 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról: A szabvány: 4. § (1) A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.

A nemzeti szabvány: 5. § (1) A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. (2) A nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet. (3) A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes.”

Az 1995. évi XXVIII. a nemzeti szabványosításról szóló törvény úgy rendelkezik, a 6. §-ában, hogy ,,(1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes (a 2001. évi CXII. törvény 4. § (1) bekezdésével megállapított szöveg). (2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek (a 2001. évi CXII. törvény 4. § (2) bekezdésével megállapított szöveg).''

 

Mindezekből következően összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a következő esetekben kötelező a szabvány használata, melynek okán egyes jogászok egyenesen úgy fogalmaznak, hogy de jure önkéntes az alkalmazás, míg de facto: gyakorlatilag kötelező az alkalmazás:

  • Jogszabály szabványra hivatkozik

    • A szabványokra való hivatkozás módjai:

      • Dátummal (merev hivatkozás): évszámmal jelzett konkrét változatát kell alkalmazni

      • Dátum nélkül (rugalmas hivatkozás): a vizsgált időszakra érvényes változatot kell alkalmazni

      • Általános hivatkozás (szövegszerű utalással), pl.: a vonatkozó MSZ-ek szerint kell kialakítani

  • Jogszabályban előírt szabvány szabványra hivatkozik (egymásra épülés)

  • Szerződés keretében (bármilyen hivatkozás, mellékletben, a szerződés részévé tett tervdokumentációban)

  • Bírósági perek esetén (lásd: Ptk teljesítés, és a szabványosítás főcélja közti kimutatható equivalencia)

 

A továbbiakban, és az esettanulmányokban is leginkább az MSZ szerinti megfelelőségnek meg nem felelő hibákról, meghibásodásokról, és hiányokról szólunk részletesen, hiszen nemcsak a gyakorlati alkalmazás sokasága követeli ezt meg tőlünk, de a hibák vitatása nyomán kialakuló jogvitákban, – ellenkező előzetes megállapodás hiányában – már nincs is mód más eljárást alkalmazni.

 

A hibák észlelési időpontjával kapcsolatosan, négy időponttal jellemezhetjük előfordulásukat, figyelembe véve, hogy a hiba mikor volt, akár laikus építtető, illetve megbízottja, legtöbbször a műszaki ellenőr által is észlelhetően:

  • a kivitelezés közben, illetve azt követően (részátadás, átadás) azonnal közvetlenül (nyílt hiba)

  • a kivitelezést követően (részátadás, átadás) rövid határidőn belül (1-6 hónap), használat közben észlelhető meghibásodás, melynek mértéke növekvő is lehet. E határidő vonatkozik a szavatossági jogok érvényesítésére, és elévülésére is a Ptk.308. § (1) bekezdése szerint figyelembe véve a kötelező alkalmassági idő határidejének irányadó jellegére.

  • a kivitelezést követően (részátadás, átadás) 1 éven – illetve 3 éven, továbbá a kötelező alkalmassági idő tartamán - belül, a hiba jellegének megfelelően, használat közben észlelhető meghibásodás. E jogvesztő határidők, illetve az elévülési-, és alkalmassági idők vonatkozásában pedig idézzük a Ptk szabályozását:

„Ptk.307. § (1) Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

Ptk.308. § (1) A jogosult a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb (hosszabb), az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.

(2) Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni – így különösen, ha a hiba jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, szavatossági jogait a teljesítéstől számított egy évig, tartós használatra rendelt dolog esetében három évig érvényesítheti. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. Ezeknek a határidőknek az elmulasztása jogvesztéssel jár.

(5) A dolog kijavítása esetében a határidő meghosszabbodik a hiba közlésétől kezdődő azzal az idővel, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. A dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése esetén a szavatossági jog érvényesítésére biztosított határidő a kicserélt dologra (dologrészre) újból kezdődik.”

    • A 11/1985. (VI. 22.) ÉVM–IpM–KM–MÉM–BkM rendelet előírásai intézkednek az egyes épületszerkezetek, és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről, az épületek minőségének javítása érdekében. E rendelet kihirdetésével a korábbi ilyen tárgyú 16/1981. (VI. 3.) ÉVM számú rendelete hatályát vesztette.

      • A rendelet hatálya (1. § (1)) a lakóépületeket, a pihenés célját szolgáló épületeket, személygépkocsi-tárolókat, igazgatási, és irodaépületeket, szociális, egészségvédelmi, művelődési, és oktatási épületeket, valamint ellátó, és szolgáltató épületeket alkotó, helyszínen készített, vagy előregyártott szerkezetekre, és berendezésekre, épületszerkezetekre, és az azok létrehozásánál felhasznált egyes termékekre, és anyagokra terjed ki. A rendelet hatálya nem terjed ki (2) az ideiglenes jellegű épületeket alkotó, valamint az építési kísérletezési szerződés alapján kivitelezett épületeket alkotó, kísérlet tárgyát képező épületszerkezetekre, és termékekre.

      • A rendelet 2. §-a elrendeli, hogy az épületszerkezetek, és azok létrehozásánál felhasznált termékek, tartós használatra rendelt dolgok.

      • Az épületszerkezeteket, és termékeket, valamint azok kötelező alkalmassági idejét, mint három évet meghaladó szavatossági igényérvényesítési jogvesztő határidőt (Ptk. 308. §) a rendelet – a külön ellenőrző listaként is közreadott – mellékletben határozza meg, mely:

        • kötelező alkalmassági idő 10 év, vagy

        • 5 év lehet.

  • a meghibásodás külső jeleinek megjelenésekor, vagy a hiba gyanúja miatt végzett roncsolásos vizsgálat után észlelhető hiba (rejtett hiba)

 

Egy adott ügyben, egy konkrét hiba, vagy hibacsoport megállapítása sokszor csak szakember bevonásával, nemegyszer szakértői vizsgálat, és bizonyítási eljárás során állapítható meg, és definiálható. A hibák vizsgálatának lefolytatását csak a jogszabályok szerint, a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteknek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával, a gazdaságosság figyelembevételével lehetséges, és érdemes végezni. A vizsgálat során azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a meghibásodás jellegzetességeit, azért, hogy a szakértői metodika, és vizsgálati tevékenység-elemeket úgy alkalmazhassuk, hogy a leginkább fontos tényezők felismerését eredményezze, s egyben irányt mutasson a megoldáshoz is, azaz a hiba kiküszöbölésére. Az észlelő által megjelölt hiba, sok esetben csak a több elemet és munkanemet tartalmazó meghibásodás illetve hiány egy kiragadott eleme, mely a technológiai sorrendben szereplő műveletek egynémelyikének elmaradása, illetve nem kielégítő módon való elvégzése. A több elemből legtöbbször egy sor olyan is található - az egy kiragadottal összefüggésben -, melyek azonnal, a kivitelezés befejezésekor, közvetlenül észlelhetők. A közvetlenül észlelhető elemekből, azonnal a teljes meghibásodásra illetve hiányra vonatkozó megállapítást lehet tenni, mely azonban magában foglalja a kiragadott, és bizonyos esetekben nem azonnal, és nem a vizsgálat időpontjában észlelhető mértékben, közvetlenül szemlélhető hibaelemet is.

 

A hibák vizsgálata, a megfelelőségi vizsgálat során azt kell vizsgálni, és megállapítani, hogy a vizsgálat tárgya mennyiben felel meg a rá vonatkozó követelményrendszernek.

 

A megfelelőségi vizsgálatot, az összehasonlító analízis vizsgálatai között tartjuk számon, az elméleti modellkísérletek (diagnosztikai vizsgálat szükségtelensége, illetve elvégzésének lehetetlensége miatt) mellett.

A megfelelőségi vizsgálatok fajtái:

        • Jogszabályi

          • általános és

          • eseti hatósági előírásoknak való megfelelőség

        • Műszaki - technológiai szabályozási

          • (magyar) szabványossági

          • termék-szabványossági

          • műszaki irányelvi

          • ajánlási, segédleti

          • tervezési előírásoknak

          • kivitelezési előírásoknak

          • üzemeltetési előírásoknak

          • szakmai szabályoknak (hazai és külföldi szakkönyvekben, illetve folyóiratokban, kiadványokban szereplő szakcikkekben, publikációkban, tudományos dolgozatokban, tanulmányokban követelményként megfogalmazottaknak)

          • használati

          • igényszinti

          • látens igényszinti megfelelőség

        • Fenntarthatósági megfelelőség

          • Ökológiai

          • Szociális

          • Gazdasági

        • Pénzügyi szabályozási

        • Átadott dokumentumoknak

          • szerződésnek, megállapodásnak

          • tervdokumentációnak

          • költségvetési kiírásnak

          • egyéb dokumentumoknak, iratoknak való megfelelőség

        • Adatgyűjtéssel, kutatással beszerzett dokumentumoknak való megfelelőség

          • térképtári

          • tervtári

          • levéltári

          • földhivatali

          • geotechnikai adattári

          • költségekre vonatkozó

          • archi_informatikai

          • egyéb adattári, adatbázis adatoknak való megfelelőség

 

A megfelelőségi vizsgálatok eredményeképpen, melyeket az MSZ - 04. 800, Építő- és szerelőipari szerkezetek, általános előírásai szerint kell elvégezni, a nem megfelelőség megállapítása esetén levonást kell eszközölni, - a megbomlott értékegyensúly helyreállításának érdekében az összefoglaló általános levonási szabályok szerint. Ennek során figyelembe kell venni a szabványban előírt minőségi osztályozástól független előírásokat is, és a minőségi osztályozástól függő követelményeket is, melynek alapján az MSZ-7658/2-ben meghatározott pontossági osztályba foglalt mértéket összehasonlítva a tervezett, és mérési helyeken mért adatoktól való eltérést, az interpolációs görbében képlettel meghatározva (a mérési hosszra). A hibák kiterjedtsége, előfordulásának mértékének megfelelően, a munkanemben szereplő szerkezetekre végrehajtott több minőségi osztályozástól függő követelmény megvizsgálásával, a minőségi osztályba sorolás külön-külön végrehajtásával, az összes osztályos követelmények számához viszonyítottan arányosan, és minősítésük figyelembevételével határozható meg a hibatétel átvételi minősítése. A minősítés lehet: osztályon kívüli, nem megfelelő, alkalmatlan, nem javítható, bontandó, III. osztályú, II. osztályú, és I. osztályú!

 

A megrendelő az építési szerződés hibás teljesítése esetén – választása szerint –megfelelő árleszállítást igényelhet, vagy elállhat a szerződéstől, amennyiben a kijavítás, illetve kicserélés lehetetlen vagy aránytalan, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a dolog tulajdonságaira, és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel, megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül nem tud eleget tenni. Az árleszállítás fogalmát a törvény kiterjesztő értelemben használja: az ellenszolgáltatás mindenféle csökkentését, esetünkben a vállalkozói díjnak a leszállítását jelenti. Így a továbbiakban a díjleszállítás fogalmát alkalmazzuk, azzal a kiterjesztéssel, hogy amennyiben be nem épített (fel nem használt), illetve a vállalkozó által részben, vagy egészben megsemmisített anyagot, szerkezetet, vezetéket, illetve berendezést is tartalmaz a hibás teljesítés tárgyát képező szolgáltatás, úgy inkább árleszállítás kifejezést célszerű használni, az egyértelműbb fogalmazás okán.


 

Olyan eset, hogy az építési-szerelési munka során okozott hiba nem javítható, és még az újból való elvégzése is lehetetlen, igencsak ritkán fordulhat elő. A hibák lényegében mindig javíthatóak, legfeljebb:


 

  • a kijavítást az eredeti kivitelező

    • nem képes elvégezni

      • erőforrásainak elégtelensége

        • emberi szaktudás, létszámhiány miatt

        • eszközök, gépek, segédeszközök, segédszerkezetek hiánya miatt

        • technológia felhasználhatóságának hiánya miatt

    • nem akarja elvégezni, az írásbeli felszólítás ellenére sem

  • a kijavítás olyan sokba kerül, hogy érdemesebb árcsökkentést alkalmazni

  • a kijavítás olyan mérvű bontással jár, hogy az már cserének, illetve újraépítésnek, újraelőállításnak minősül.

 

Sokkal inkább elképzelhető annak az előfordulása, hogy a választott szavatossági igény teljesítése a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget.

 

Ha a kijavítást nem vállalja a kötelezett, akkor a megrendelő a díjleszállítás, illetve az elállás közötti választás mellett, dönthet úgy is, hogy maga kijavítja, vagy kijavíttatja a hibát a kötelezett költségére.

 

Annak megítélésénél, hogy a kötelezett mikor nem tudja teljesíteni a kötelezettségét a megfelelő határidőn belül, több szempontot is figyelembe kell venni: a dolog tulajdonságait, és annak jogosult által elvárható rendeltetését. Ugyanezek a szempontok az irányadóak a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség megítélésénél is.

 

A díjleszállítás (árleszállítás) célja, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége biztosítva legyen. Az értékegyensúly megbomlásának vizsgálandó tényezői, és meghatározása a Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalásai szerint:

 

  • Általános szempontok:

    • "A díjleszállítás rendeltetése nem a javítási költség megtérítése, hanem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti egyenértékűség biztosítása. Ezért amennyiben a hibás szolgáltatás alkalmas a rendeltetésszerű használatra, de a hiba miatt - esetleg javítás ellenére is - csökkent értékű marad, úgy kell a díjleszállítás összegét megállapítani, hogy abban az értékcsökkenés is megtérüljön." (1985. évi 10. sz. BH. 394.).

    • "Az ellenszolgáltatás költségvetésben meghatározott, illetve a számlázott vállalkozói díj. A hibás teljesítés miatt a vállalkozót a díj egy része illeti meg, így a díjleszállítás összege nem terjedhet túl a vállalkozói díjon. (1985. évi 10. sz. BH. 394.)

    • Mértékének megállapításánál azonban több tényezőt - a hiba jellegét, mértékét, a használhatóságot, a hiba miatti rövidebb időtartamot, de az esztétikai hatást is - figyelembe kell venni. (1985. évi 10. sz. BH. 394.)

    • Az állandó bírói gyakorlat szerint a díjleszállításnál a hibával érintett rész értékét kell alapul venni, ami lehet egy szerkezet, súlyosabb esetben egy helyiség, vagy akár egy lakás (épületrész, épület) értéke is." (1985. 10. BH. 394.)

      • "Az árleszállítás mértéke tekintetében a jogosult és a kötelezett álláspontja eltér. A vállalkozónak az, az álláspontja, hogy az árleszállítás csak a vállalkozói díj hibás részére (a költségvetés szerint) eső hányadának bizonyos százaléka, ám rendszerint csekély összeg. A jogosultak abból indulnak ki, hogy a hibás dolog (szolgáltatás) kijavítása mennyibe kerül, ill. a dolog (rendszerint a lakás) használati, esztétikai vagy egyéb okból milyen mértékben csökkent értékű." (L. GK. 47. sz. állásfoglalás, megtalálható a BH. 1986. évi 6. számában.) Vagyis: "Az árleszállítás alapjának megállapításánál nem az igény érvényesítésekor hatályos árakból vagy forgalmi értékből, hanem a felek által meghatározott ellenszolgáltatásból kell kiindulni, azt kell vizsgálni, hogy a kikötött díjhoz viszonyítva a hiba milyen értékcsökkenést okozott. Ha azonban a teljesítés után a hiba felismerhetőségéig hosszabb idő telik el, és ez alatt árváltozás következik be, azt figyelembe kell venni. Ha a hiba nem javítható (p1. a tartófal ferdén van beépítve és ez a lakószoba esztétikai megjelenését, valamint a bútorozhatóságát hátrányosan érinti), nemcsak a csökkent használati értéket, hanem az esztétikai hatásokat is értékelni kell.”

    • Az árleszállítás nem szünteti meg a jogosult igényét arra, hogy a később felismert más hiba miatt újabb kellékszavatossági igényt érvényesítsen, kijavítást követeljen vagy a szerződéstől akár el is állhasson." (L. GK. 47. sz. állásfoglalás, BH. 1986. évi 6. szám)

    • Az LB állásfoglalás, valamint a bírósági gyakorlat szerint a kijavítási költség nem azonos az ár- (díj-) leszállítás mértékével.

    • Amennyiben az árleszállítással, díjleszállítással reparált hiba folytán az egész dolog csökkent értékű marad - a hiba láthatóvá vált és így csökkenti a forgalmi értéket -, úgy emiatt is külön ár- vagy díjleszállítást igényelhet a szavatosság jogosultja (azaz esetünkben a megrendelő).

    • A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégium 199 sz. határozata (1984 V. 5.) szerint, a díjleszállítás nem számítható ki:

      • Az eredetileg érvényes költségvetési árak alapján, vagyis, hogy a vállalkozó a hibát az eredeti áron mennyiért javította volna ki

      • A jelenlegi eljáráskor érvényes árakon, amely összegért más által kijavítható lenne a hiba ma

    • A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégium GK 47 sz. határozata szerint, a díjleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, ha azonban a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, a hibás rész értéke. Például lakóépület esetében ha egy lakás hibás, úgy csak ennek értéke, az épület vagy a lakás egy részének használhatatlansága esetében, a rész értékét lehet a díjleszállítás alapjaként figyelembe venni. A díjleszállítás alapjának megállapításánál nem az igény érvényesítésekor hatályos árakból vagy forgalmi értékből, hanem a felek által a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatásból, vagyis a költségvetésben meghatározott, illetőleg számlázott vállalkozói díjból kell kiindulni, és azt kell vizsgálni, hogy a kikötött díjhoz viszonyítva a hiba milyen értékcsökkenést okozott.

A szerződésben megjelölt díjtól eltérni csak akkor lehet, ha a perben egyúttal meg is támadták a szerződést (a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága, vagy az ellenszolgáltatás összegére is kiható tévedés, megtévesztés címén), és ez eredménnyel is járt. Nem lehet helye az időközben bekövetkezett árváltozások figyelembevételének sem, hiszen az egyensúlyt a hibás szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között a szerződésre vetítetten kell létrehozni; szerződéskötés után bekövetkezett változásuk már a tulajdonos javára vagy kárára szolgálnak.

    • A BH 1997. 285. szerint a hibás teljesítés miatt a vállalkozót a díjnak egy része nem illeti meg, ezért a díjleszállítás összege nem terjedhet túl a kifizetett vállalkozói díjon. A díjleszállítással vállalkozó azonban már a szerződés teljesítésekor késedelembe esik, ezért ettől kezdve kell a késedelmi kamatot megítélni.

    • A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégium 199. sz. határozata (1984 V. 5.) szerint, a díjleszállítás úgy számítható ki, hogy:

      • A díjleszállítás nem azonos a kijavítási egyenértékkel a Ptk. 307. §-ának .(1) bekezdésében foglaltak szerint a jogosult a kötelezett költségére csak akkor javíthatja, vagy javíttathatja ki a hibát, ha a kötelezett a kijavítást megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el. Ebben az esetben érvényesíthető a hibásan teljesítő vállalkozóval szemben a tényleges kijavítási költség.

      • Ha a vállalkozó nem zárkózik el a javítástól, viszont a jogosult nem kívánja a hibát a vállalkozóval kijavíttatni, akkor a bírósági gyakorlat szerint a díjleszállítást a szolgáltatás értékéhez viszonyítva kell megállapítani. Ez a szavatossági helytállási forma is azonos célt szolgál a kijavítással, nevezetesen azt, hogy a hibás teljesítés folytán megbomlott értékegyensúly helyreállításra kerüljön.

A díjleszállítás összegének meghatározásánál több szempontot kell figyelembe venni, így például azt, hogy mennyivel csökkent a szolgáltatás értéke, használhatósága, élettartama, illetve esztétikai hiba esetén a külső megjelenés.

      • Olyan esetben, ha a jogosult javítható hiba kijavítására a vállalkozó ajánlkozása ellenére sem tart igényt, a díjleszállítás összegének meghatározásánál egyik szempontként az is számításba veendő, hogy a jelenlegi árakon mennyibe kerülne a vállalkozónak a hiba kijavítása. Ennek meghatározásánál nem azt kell figyelembe venni, hogy a több évvel korábban készített költségvetés milyen árakat tartalmaz, hanem azt, hogy a munka jelenleg mennyibe kerülne a vállalkozónak. Ennél magasabb, p1. kisipari (kisüzemi) ár nem vehető számításba, mert ez a kijavítás reális időn belül történő elvégzésére hajlandó vállalkozó terhére indokolatlanul sérelmes lenne. (Legf. Bír. Gf. IV. 30.308/1983. sz.)

  • Vizsgálandó, megállapítandó szempontok:

    • Értékcsökkenés, értékváltozás

    • Használhatóság változása

    • Élettartam változása

    • Esztétikai megjelenés változása

    • A kijavítás, illetve újra-előállítás (csere /L. 1983. évi 1. sz. BH. 33. sz.je./) értéke (melyben kimutatást nyer a hiba jellege, mértéke)

 

A kijavítási értékmeghatározás, illetve a hibás teljesítés kapcsán felmerülő árcsökkentés (díjleszállítás) ma már algoritmizáltan, számítógépes programok futtatásával történik, fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy ez csak akkor tölti be hivatását, amennyiben körültekintően, és teljes körűen kerül meghatározásra. Ez a helyes műszaki tartalom, mennyiségek, a szükséges minőség meghatározásával, és az anyagár, valamint a díj kiszámításával történhet.

A Ptk. 306. § (1) bekezdése szerint a „Hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet. A továbbiakban a Ptk így intézkedik: „(4) A jogosult a hiba felfedezése után haladéktalanul köteles kifogását a kötelezettel közölni. A közlés késedelméből eredő kárért felelős. (5) Hibás teljesítés esetén a jogosult az ellenszolgáltatás arányos részét a kijavításig vagy a kicserélésig visszatarthatja.”

 

A hibás teljesítésnél alkalmazható, és a megbomlott értékegyensúly helyreállítását célzó minőségi levonások számítását, módszerét, annak jogtörténeti hátterével az alábbiakban idézve foglaljuk össze, tekintettel arra, hogy a szakmai gyakorlatban sűrűn találkozhatunk helytelen alkalmazásokkal:

      • A régi, hatályon kívül helyezett jogi szabályozás: „a 3/1982. (I.20.) ÉVM-ÁH számú rendelet az építési-szerelési árakról szóló 3/1980. (I.19.) ÉVM-ÁH számú rendelet módosításával a következő rendelkezéseket tartalmazta:

(1) Azoknál a munkatételeknél, amelyeknél a vonatkozó ágazati szabvány minőségi osztályozástól függően követelményeket határoz meg, a kiírási szövegben utalni kell arra, hogy a felek milyen osztályos minőségű teljesítésben állapodtak meg.

(2) A 8-10.§ szerint kiszámított építési-szerelési díjat –amennyiben az árhatóság más mértéket nem ír elő:

    1. II. osztályú minőség esetén 8 %-kal

b) III. osztályú minőség esetén 15 %-kal kell csökkenteni

Ha a felek a minőséget a vonatkozó ágazati szabvány osztályos minőségére vonatkozó rendelkezéseitől eltérően határozták meg, a csökkentés mértékét, arányosítással kell megállapítani.”

      • Az előző rendelet – melyet már régen hatályon kívül helyeztek - alapján kialakított és alkalmazott bírói gyakorlat, az alábbi szakmai minősítés elvi alapjait alakította ki a gyakorlatban:

Az építési-szakipari munkák minőségi követelményeit a szabványok (MSZ) írják elő, a munka a minőségi követelmények kielégítésétől függő I., II., III. osztályba, és osztályon kívüli besorolásával. A szabványok a minőségi osztályozástól független és függő követelményeket írnak elő.

Ha a szerkezet a minőségi osztályozástól független követelményeknek sem felel meg, akkor az nem megfelelő - alkalmatlan -, nem javítható, csak cserélhető, illetve bontás után újra megvalósítható, mely esetben az alkalmazható levonás mértéke, az esetlegesen újra alkalmazható anyag mértékétől függően: - 100 %.

Ha a szerkezet I. osztályú az alkalmazható levonás mértéke: - 0 %

II. osztályú az alkalmazható levonás mértéke: - 8 %

III. osztályú az alkalmazható levonás mértéke: -15 %

osztályon kívüli, de még használható: - 25 %

osztályon kívüli, de részben használható: - 50 %

A kontár munka (vállalkozási-, iparűzési engedély nélkül végzett munka, adófizetés, járulékfizetés, telephely fenntartás és építéshelyi általános költségek, valamint bruttó fedezet finanszírozása, garancia vállalása nélkül) miatt - a kialakult gyakorlat szerint - alkalmazható levonás mértéke a díjból: - 50 %

 

Mindezek azonban csak „ökölszabályok”, és miután az LB iránymutatások, határozatok, és jogegységi nyilatkozatok csak a jogi követelményeket határozzák meg, a figyelembeveendő szempontokkal együtt, szükséges volt meghatározni, „a jogi előírást algoritmizálni”, a konkrét esetekre vonatkozó számíthatóság módszerét, mely az alábbiakban közreadott metodikát, az előzőekben részletezett szempontokat, tényezőket is rögzítő algoritmus, a hozzátartozó jelölésmagyarázattal együtt:

 

D = (ÉAvAoDvDo)×é + Hv/Ho×h + Cv/Co×c + Ev/Eo×e + Kv/Ko×k

ahol:

D = árcsökkenés (díjleszállítás) mértéke %-ban

ÉAv = anyagra vonatkozó értékcsökkenés (változás) mértéke

ÉAo = anyagra vonatkozó érték

figyelembe veendő a teljes ép.szerkezet, tétel, tételcsoport, munkanem,

ép.rész, épület értéke

ÉDv = munkadíjra vonatkozó értékcsökkenés (változás) mértéke

ÉDo = munkadíjra vonatkozó érték

figyelembe veendő a teljes ép.szerkezet, tétel, tételcsoport, munkanem,

ép.rész, épület értéke

é = értékváltozásra vonatkozó súlyozó faktor

Hv = használhatóság korlátozottságának (változásának) mértéke

Ho = rendeltetésszerű, és biztonságos használhatóság értéke

h = használhatóságra vonatkozó súlyozó faktor

Cv = csökkenő élettartam (változás) mértéke

Co = teljes élettartam (ciklus) értéke

c = élettartamra vonatkozó súlyozó faktor

Ev = esztétikai állapot csökkenésének (változásának) mértéke

Eo = hibátlan esztétikai állapot értéke

e = esztétikai állapotra vonatkozó súlyozó faktor

Kv = kijavítási érték mértéke

Ko = épületszerkezet értéke

k = kijavítási értékre vonatkozó súlyozó faktor

 

Megjegyezzük azonban, hogy az algoritmus csak akkor tölti be teljeskörűen hivatását, ha a felhasznált felvételezés, és adatok kellő pontosságúak. Lehetséges továbbá, hogy az algoritmusban szereplő (ÉAvAoDvDo) részt, Évo résszel helyettesítsük, abban az esetben, amennyiben nem lehetséges, vagy nem indokolt anyag-, és munkadíj értékekre felbontani a vizsgálat tárgyát képező értéket, az árcsökkentés meghatározása céljából.

 

A számításokat az értékcsökkenés, a használhatóság (funkció) változásának, az élettartam, az esztétikai megjelenés változásának, valamint a kijavítás, illetve újra-előállítás (csere) értékének figyelembevételével kell elvégezni.

 

Fenti elméleti megalapozottság után, a konkrét számítások is elvégezhetők a számítógépes programok futtatásával automatikusan számított (alap)adatok, információk felhasználásával is. A végeredmény százalékban adja meg az adott munkarész minőségi árcsökkentésének mértékét.

 

Táblázatos példa minőségi árcsökkentésének számítása számítógépes program futtatásával

(hidegburkolási, és festési munkák)

 

A ténylegesen kiszámított árcsökkentési mértéket azután a számítás alapjául szolgáló, és már az el nem végzett munkáknál részletezetten táblázatból kiszámított, a díjleszállítás alapértékéből kiszámítva határozhatjuk meg.

 

Táblázatos példa a minőségi levonások kiszámítására

(részlet: épületlakatos munkanem)


 

Az ábrán is bemutatott példatáblázat jelen ábrán nem ábrázolt eleje tartalmazza a szerződéses teljes mennyiséget, egységárakat, díjakat, míg a teljes összesítés a főösszesítőben történt meg, mely ezen az ábrán szintén nem látható.

 

Végezetül az egész ügyre vonatkozóan is összesíteni szükséges munkanemenként, továbbá főösszesítést kell eszközölni, hogy a ténylegesen megállapított összesített minőségi árcsökkentést kimutathassuk.

 


 


 

Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások