Tanfolyamok > Kivitelezés > Századforduló és harmincas évek > Századfordulós épületek rekonstrukciói - Hallgatói Információs Központ, ÁÉB székház, Párizsi Nagy Áruház

 

Századfordulós épületek rekonstrukciói

Hallgatói Információs Központ, ÁÉB székház, Párizsi Nagy Áruház

 

A 19. és a 20. század fordulója Budapest városfejlődésének egyik legkiemelkedőbb szakasza. A Nemzeti Múzeum környékén a kiegyezéstől kezdve épült ki az a palotanegyed, amely ma elsősorban oktatási és kulturális intézményeknek ad helyet. Itt található többek között a Wenckheim-palotában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, az Eszterházy grófok egykori palotájában a Magyar Rádió egyik épülete, a Festetits-palotában az Andrássy Gyula Budapesti Német Egyetem. A Károlyiak – a Reviczky és a Múzeum utca között elnyúló – palotájában néhány éve egy Magyarországon eddig egyedülálló intézmény kapott helyet: az információs központ az egyetemi és főiskolai hallgatók számára biztosít nyomtatott és elektronikus könyvtárat, tanulóhelyet, internet-hozzáférést és rendezvényekre alkalmas helyszínt. Az Általános Értékforgalmi Bank Rt. Városligeti fasori székháza eredetileg ugyancsak városi palotának épült. Az Építőipari Nívódíjat is elnyert felújítása során egyrészt egy nívós középület, másrészt egy érzékenyen végiggondolt műemlék-rekonstrukció valósult meg és mindez egyben – az utólagos alápincézés miatt – nagyszerű mérnöki teljesítmény is volt. A Párizsi Nagy Áruház az ÁÉB székházzal nagyjából azonos időben épült, de már vasbeton-szerkezetekkel és szecessziós stílusban. A műemlék épület 2009 első felében elkészült rekonstrukciója a tervezőktől és a kivitelezőktől nagyon magas színvonalú munkát követelt meg, akik ezzel is tisztelegni kívántak a ház eredeti részletgazdagsága és a múlt mesteremberei előtt.

A Károlyi palota belső udvara a rekonstrukció előtt

 

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

 

Gróf Károlyi Istvánné, született gróf Csekonics Margit 1881. április 13-án folyamodott építési engedélyért „egyemeletes úriházat istállóhelyiségekkel együtt” szándékozván építtetni Múzeum utcai „nagy részben üres, részben pedig lebontandó épülettel ellátott” telkén. A benyújtott terveket a középítési bizottmány, majd a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is megfelelőnek találta. A szakhatósági vélemények alapján a tanács a szokásos kikötések mellett május 12-én kiadta az építési engedélyt. A két utcai homlokzatnál a tervezett kiszögellések mérete meghaladta az építési szabályzatban megengedettet, de „tekintettel ezen épület monumentális jellegére” engedélyezték az eltérést.

A terveket Ferdinand Fellner és Hermann Helmer készítette. A népszerű, sokat foglalkoztatott építészpáros elsősorban színházépületeiről volt híres, a Monarchiában, Németországban és a Balkánon több mint negyven színházat, hangversenytermet építettek, de emellett szállodákat, fürdőket, kórházakat, katonai épületeket, bérházakat és más épületeket is. Magyarországon is több színházat terveztek, a legfontosabbak a Vígszínház, a Somossy Orfeum, a szegedi és a kecskeméti teátrum. Az 1873-ban alapított bécsi Fellner és Helmer építésziroda budapesti megbízottja Meinig Arthur volt. A Szászországban született, Drezdában tanult építész a Népszínház építésekor került Budapestre. A Károlyi palota művezetése után Meinig látványos karriert futott be a magyar mágnás rétegtől kapott számtalan megrendelésnek köszönhetően.

 

Metszet Fellner és Helmer kiviteli tervéből

 

Az építkezés az engedély birtokában azonnal megindult Wechselmann Ignác felelős építőmester irányításával, aki korának elsőrendű szakembereként Ybl több monumentális középületének volt a kivitelező vállalkozója. A munka a telek két oldalán eltérő ütemben haladt, a Reviczky utcai – gazdasági, kiszolgáló funkciókat magába foglaló – egyemeletes épület 1882 őszére elkészült. A hivatal november elsején a kész épületrészekre részleges használatbavételi engedélyt adott ki. A Múzeum utcai elegáns palota-rész elkészültéhez azonban még több mint két évre volt szükség, valószínűleg a művészi igényességű belső munkálatok húzódhattak el.

A hall dúsan faragott, íves lépcsőjét, a karzatkorlátokat, a falak és a karzataljak boiserie burkolatát és a többi míves asztalos munkát Thék Endre kivitelezte, akit az ország egyik legkiválóbb műiparosaként tiszteltek. Orosházán született, mint felszabadult asztalossegéd 1857-ben került a fővárosba. Bécsben és Párizsban is tanult és dolgozott, majd Pesten indította meg üzemét, amely 1885-re a legnagyobb és legjobban felszerelt bútorgyár lett Magyarországon. Ő készítette többek között a királyi palota, a Parlament és a Wenckheim palota belsőépítészeti famunkáit.

A többi iparművészeti munka – színes üvegablakok, kovácsoltvas munkák, kőfaragványok – alkotóit nem ismerjük, de minőségük a legkiválóbb mesterek közreműködését feltételezi. A kapu lunettáját, a virtuóz erkélyrácsokat, a Reviczky utcai kapualjat és az udvart kettéosztó összekötő összekötő szárny függőlámpáját minden valószínűség szerint Jungfer Gyula készítette. A XIX. századi kovácsoltvas-művességünk legkiemelkedőbb mestere hosszas külföldi vándorút után 1866-ban nyitotta meg műhelyét. Részt vett például az Országház, az Operaház, a Vámház, a Vigadó és a Gresham palota kivitelezésében.

Az egész épületre szóló lakhatási engedély kiadása után több mint két évvel került csak sor a bálterem mennyezeti dekorációjának elkészítésére, egy neves bécsi cég kivitelezésében. A Bacchus diadalát ábrázoló mennyezetkép Lotz Károly munkája.

 

A hall Thék Endre által kivitelezett íves lépcsője

 

Ami Párizsban a Faubourg St. Germain, Bécsben a Herrengasse (ahol a vidékről – a kor tendenciáinak megfelelően – a városba költözködő arisztokrácia rezidenciái találhatók), az Budapesten a Nemzeti Múzeum környékén 1860 és 1900 között kiépült palotanegyed. Annak, hogy a nemesség éppen ezt a környéket választotta, részben a múzeum – ahol 1902, a Parlament elkészülte előtt a főrendiház is ülésezett – vonzereje volt az oka, részben az, hogy a XVIII. századtól kezdve számos arisztokratának volt kertje a környéken. (Ugyanis a Józsefváros beépülése nem a Belváros felől kezdődött meg, hanem távolabb, a mai Horváth Mihály tér környékén. Az ottani településmag és a mai Múzeum körút közötti kertes rész még sokáig megmaradt.) A képviselőház is itt épült fel, a környék jó ideig a politikai élet súlyponti területe volt.

A Reviczky utcai épületrészre 1899-ben építették rá a második emeletet, az akkor már híres, sokat foglalkoztatott Meinig Arthur tervei alapján. 1938-ban – az építtető Károlyi Istvánné grófnő halála után – leánya megosztatta az addig egységes ingatlant és a Múzeum utcai részt eladta a Baross Szövetség Kereskedő Iparos és Rokonszakmák és Termelők Országos Egyesületének, akiktől aztán a II. világháború után elvették az ingatlant és a Magyar Szabadszakszervezetek Országos Szövetségének adták oda. A Reviczky utcai épületet – amelynek udvari északi szárnya a háborúban bombatalálatot kapott, az emelete megsemmisült – 1948-ban Károlyi Melinda grófnő eladta a Sacre Coeur rendnek, majd az ingatlant 1950-ben államosították. 1956-tól mindkét épületrésznek az Országos Műszaki Könyvtár lett a kezelője. Az épületet – amelyben már korábban is történtek átalakítások – a KÖZTI, Béla Antal építész tervei alapján építették át. Nagyrészt a műemléki elveket érvényesítve dolgoztak, viszont a Lotz-freskókkal díszített táncterem helyrehozhatatlanul tönkrement azáltal, hogy itt alakították ki a könyvraktárt, egy négyszintes, vasszerkezetes állványrendszer beépítésével. 1964-ben a könyvtár bővítése céljából a Reviczky utcai szárnyra még két emeletet építettek rá, monolit vasbeton vázzal, tégla kitöltő falazatokkal, téglabetétes födémekkel, típus-ablakokkal.

 

A Reviczky utcai homlokzat részlete

 

A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ létrehozásának előkészítése 2001-ben kezdődött meg, amikor előzetes vizsgálatok után az Oktatási Minisztérium döntést hozott a másfél milliárd forintos beruházásról. Az OMIKK, mint önálló intézmény megszűnt, az épületből kiköltözött és a Műegyetem könyvtárával integrálódott.

Az építészeti koncepció szerint az épület történetileg, stílusában és tömegében is elkülönülő két részét funkcionálisan is szétválasztották. A Reviczky utcai rész ad helyet a hallgatói információs központ helyiségeinek, míg a nagy tömegforgalomtól védeni kívánt, építészetileg értékesebb Múzeum utcai szárny az oktatói-kutatói igények kielégítését és az alkalmi rendezvények céljait szolgálja.

A Reviczky utca felőli udvart az első emelet feletti párkány vonalában üvegtetővel fedték le, acél tartószerkezettel, Schüco-profilokba fogott hőszigetelő üvegezéssel. Az így kialakult tér – központi elhelyezkedésének köszönhetően – aulaként és elosztótérként mûködik, ahol állópultos „touch-screen” számítógép-terminálok állnak rendelkezésre. Az aula teréhez a földszinten közvetlenül kapcsolódik egy kávézó és egy szolgáltató-információs helyiség.

 

Az üvegtetővel fedett Reviczky utca felőli udvar

 

Ebben a szárnyban a horizontális és vertikális közlekedés megoldásához jelentős szerkezeti beavatkozásra volt szükség. Három új lépcsőház épült, két látványlift és két további lift szolgálja a tömegforgalmat. Az üvegtetővel lefedett térben konzolosan függőfolyosókat hoztak létre, ezek mindkét szintjéről közvetlenül számítógépes vagy asztalos olvasótermek nyílnak, az ablakokat szabad nyílásokká alakították. A második emeleti utcai traktusban oktatótermek kaptak helyet. Az udvar felől tetőterasszal kibővült társalgó-büfé, illetve gyermekmegőrző található. A harmadik emeleten irodákat, szerver szobát és teakonyhát alakítottak ki.

Az épület Múzeum utcai szárnyában is megoldatlan volt a vertikális közlekedés, mivel a Thék-féle falépcső tömegforgalom számára nem alkalmas és a főlépcső sem felelt meg a követelményeknek. Ezért két világítóudvar részbeni beépítésével és a meglévő lépcső elbontásával két új, kényelmes lépcsőház készült, mozgássérültek számára is alkalmas személyfelvonóval. Az épület eredetileg bálteremnek tervezett, 12 méter belmagasságú helyiségébe a könyvtárrá alakítás során beépített két födémet elbontották és egy új osztófödém megépítésével a galériaszinten modern, reprezentatív vetítőtermet, e fölött pedig irodákat helyeztek el.

 

A Múzeum utcai szárny bejárata az udvar felől

 

Míg a Múzeum utcai értékes homlokzatot változatlan formában megőrizték, jelentősebb átalakítást hajtottak végre a Reviczky utcai homlokzaton. Ezt egyrészt a hatvanas évek stílustörő emeletráépítése, másrészt épületfizikai okok indokolták. Az átalakítás során a nyílásokat az alsó szintekhez illeszkedően leszűkítették, az ablakokat kicserélték és a falakat hőszigetelték. A középrizalitot valaha lezáró íves motívumot helyreállították.

A díszes nyílászáró szerkezeteket a Múzeum utcai fronton mindenütt megtartották, szükség szerint kijavították. A Reviczky utcai részen ez csak a homlokzati nyílászárókról mondható el, a belső nyílászárókat szinte kivétel nélkül elbontották és a tömegforgalom kiszolgálására acél nyílászárókat alkalmaztak.

A rekonstrukció első üteme – a Reviczky utcai épületszárny felújítása és átalakítása – valamivel több, mint egy évet vett igénybe, az információs központot 2002 decemberében avatták fel, majd néhány hetes tesztidőszakot követően a hallgatók 2003. január 3-tól vehették igénybe a szolgáltatásait. A második ütem első része – a Múzeum utcai szárny részleges belső tartószerkezeti és építészeti átalakítása – 2006 elejére befejeződött, a harmadik ütemre maradt a légtechnikai és épületvillamossági rendszerek kiépítése, valamint a Múzeum utcai épületszárny teljes műemléki felújítása (belsőépítészeti és szakrestaurátori munkák). A Múzeum utcai épületszárny a műemlékké besorolás óta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mint elsőfokú építési hatóság illetékességébe tartozik.

Az aula tere

 

Az ÁÉB Rt. székháza és bankfiókja a Városligeti fasorban

Gróf Andrássy Sándor építtette Gyalus László építész tervei alapján az épületegyüttest 1911 és 1912 között, városi palotának. A nagyméretű telken szabadonálló beépítéssel jött létre a szimmetrikus, kétemeletes, magastetős, klasszicizáló neo-barokk főépületszárnyból és egy nyitott udvart közrefogó egyemeletes, pavilonszerű oldalszárnyakból álló épület. Erre az időpontra a városi palotaépítészet ebben a formájában már idejétmúlttá vált, városszerte szecessziós, sőt premodern villák épültek. Kívülről a palotaépület tömegformálása többet sejtet, mint amit a belső – nem túl nívós – alaprajzi elrendezés már az 1911-es tervek tanúsága szerint is nyújtott. Az építőanyagok, épületszerkezeti megoldások az építési kornak megfelelőek voltak. Tégla teherhordó falak épültek acélgerendák közötti poroszsüveg téglaboltozat, illetve vasbeton anyagú födémekkel és fa zárófödémek a tetőszerkezettel egybeépítve. A homlokzatokat vakolat-architektúrával díszítették, kőlapokból készült a lábazat, vakolt, illetve terméskő balluszteres attika zárta le az épületet. A tetőt kettős hódfarkú cserépfedéssel látták el.

A II. világháború után az épület szovjet kézbe került, iskolát működtettek benne – sok belső átalakítással – egészen a rendszerváltásig. Az igénytelen, tönkrement belső kialakítású épületegyüttes a rekonstrukció előtt több mint tíz évig használaton kívül volt. Ezalatt az állapota rendkívül leromlott, a beázások következtében a felső fa födémszerkezet és a fa nyílászárók súlyos gombafertőzést szenvedtek. Az Általános Értékforgalmi Bank 2001-ben vette meg az ingatlant az orosz államtól.

Maga a palotaépület nem műemlék, de a tömb épületegyüttese fővárosi közgyűlési rendelettel védett települési érték.

 

 

A főhomlokzat eredeti állapota

 

 

A generáltervező Mérték Építészeti Stúdió 2001-2002 során készítette el a rekonstrukció terveit, az engedélyezési eljárás 2002. júniusára fejeződött be.

A tervezési program szerint a megújított épületegyüttesben el kellett helyezni az elnöki, vezérigazgatói és -helyettesi irodákat és titkárságokat, ezenkívül tárgyalókat, ügyvezetői, főosztályvezetői, osztályvezetői és munkatársi irodákat. A székházi funkciók mellett egy bankfiók is helyet nyert itt, valamint számítógépközpont, ügyeleti és épületgépészeti helyiségek, pincegarázs. Mindez a meglévő 2500 négyzetméteres alapterület közel megháromszorozását igényelte. Ennek elérésére a nyitott előudvar összekötő oldalszárnyait egy traktussal bővítették és az eredeti lapostető helyett magastetővel fedték. A fő épületszárny szintszámát eggyel megnövelték, a födémek kibontásával és új födémek beépítésével. A hátsókerti oldalon a főépület szélső homlokzati rizalitjai közötti szélességben új, teljes magasságú résszel egészítették ki az épületegyüttest, az eredeti homlokzatmagasság és részletképzés megtartásával. Teljes alápincézés történt, a meglévő részeknél az alapozási sík lesüllyesztésével, az épület háta mögött pedig egy teljesen új pincerész készült.

Mivel az eredeti együttes tömegében és nem részleteiben hordozott védendő értéket, Janáky György Ybl-díjas építész, a rekonstrukció építész tervezője nem törekedett az új részek eltérő, a mai kort tükröző építészeti megfogalmazására. Ez a tervezői meggyőződés találkozott az építtető szándékaival és a műemlékvédelem hivatalos állásfoglalásával is. Az építészeti koncepció szerint megtartották az eredeti épülettesteket, a homlokzati osztásrendet, a tetőidomokat. A kiegészítéseket az épület eredeti formakészletével és szerkesztési rendjével illesztették a meglévőkhöz.

 

Az ÁÉB Rt. székháza a Városligeti fasorban

 

A belső alaprajzot a külső tömegformálás tengelyes reprezentativitásának megfelelően formálták át. A főépület tengelyében a középfőfalhoz illeszkedő lépcsőházi blokkot alakítottak ki lifttel, és két másik lépcsőházat – szimmetrikus elrendezéssel – a főépület és az oldalszárnyak öszekapcsolására. A főépület középfolyosós elrendezésű. A hátsó új épületszárny szintenként kapcsolódik a többszintes légterű – az íves vonalvezetésű főlépcsőházat karakteresen kiemelő – felülvilágított galérián át a belső közlekedőrendszerhez.

A Magyar Építő Rt. 2001-ben nyerte meg fővállalkozóként az ÁÉB Rt. új székházára kiírt pályázatot. A nettó 2 milliárd forintos beruházás kivitelezését 2002 júniusában kezdték meg, az épületet 2003 októberében adták át.

 

A főlépcsőház

 

Az utólagos alápincézés szempontjából az épület teljes elbontása lett volna a legegyszerűbb, ezt az építési hatóságok azonban nem engedték. Az épületegyüttesnek csak a főfalait tartották meg, a födémek túlnyomó részét, a tetőszerkezeteket, a burkolatokat, padozatokat, válaszfalakat és a belső pincefalakat elbontották.

A mélyépítést végző HBM Kft.-nek a lecsupaszított épület alá kellett elhelyezni egy összefüggő pincetömböt úgy, hogy az épületmaradvány ne veszítse el a stabilitását, alatta a későbbi építési munkálatokat egyszerűen és biztonságosan lehessen végezni, illetve. az új alapozási megoldások a végleges épület megnövekedett terheit is viselni tudják. Erre a problémakörre a cég egy ritka, Magyarországon ilyen formában még nem alkalmazott, de Európában is újdonságnak számító megoldást alkalmazott.

 

A hátsó és az első udvaron a pince munkatér-határolását szögezett, torkrétozott rézsűbiztosítással oldották meg, az épület jobb oldalán, az építési forgalom biztosítása céljából pedig szakaszos CFA fal biztosítja ezt. A majdani pincefal és a pillérek alá, a végleges terheléstől és a talajszerkezettől függően önálló jetcölöpök, illetve cölöpcsoportok kerültek. A teherelosztás miatt a cölöpcsoportokat vasalt fejtömbökkel látták el.

A cég feladata volt a homokos kavics ágyazat és tükör elkészítése is. A földkiemeléskor a várt, kissé iszapos homok helyett egy igen erősen kötött, a víztelenítés szempontjából jó vízzáró képességű homokos iszap réteget találtak. A magas talajvíz és a szoros határidő a réteg víztelenítését nem tette lehetővé, így a homokos kavicsréteg helyett geotextília és C_kt terítésére került sor. Az eredeti alapozási sík alatt a szakaszos jetcölöp fal gödör felőli részét PVC szigetelés fogadására kellett alkalmassá tenniük, amit 8, illetve 4 mm maximális szemnagyságú betonból készített lehúzott torkrét fallal oldottak meg.

 

Az épületet cölöpökre állították és utólagosan alápincézték

 

 

Az utólagos alápincézés mellett a kivitelezés másik különleges feladata volt a külső homlokzat eredeti terv szerinti visszaállítása. Ahol lehetett, ott hagyományos kőműves technológiát alkalmaztak a kváderes osztású, tagozatos felületeknél, de sok helyen az osztópárkányok, a főpárkány, a stilizált oszlopok, az ablakok feletti timpanonok kivitelezése egyedileg gyártott műanyag habelemek alkalmazásával volt megoldható.

Az építkezés a fentiektől eltekintve nagyrészt az építőipari gyakorlatban szokásosnak mondható módon folyt, de azért más területeken is alkalmaztak nem szokványos technológiákat, például a megmaradt falak torkrét betonozással történt megerősítésénél, az öntöttvas kerítés építésénél, a főbejárati előtér világító mennyezeténél és a bankfiók ÁÉB logós intarziás gránitburkolatánál.

 

Az épületben elhelyezkedő bankfiók

 

 

Az új födémek alul-felül sík monolit vasbeton szerkezettel épültek, a fa tetőszerkezet helyén szigetelt vasbeton koporsóidom térelhatárolás készült.

A főbejárati egyedi, kétszárnyú, üvegezett tömör tölgyfa kapu és a vele egybeépített első emeleti íves faablak kivételével az eredeti fa külső nyílászárókat azok megjelenését követő kávás, vaktokos elhelyezésű hőhídmentes alumínium szerkezetekre cserélték.

Az új kapuépítmény és portikusz posztamensei, oszlopai, párkányzata és mennyezetburkolata, az eredetivel azonos balluszteres-kőpárkányos attika – és az annak formai elemeivel készült udvari kőmellvéd, első emeleti erkélymellvéd és toronyattika – az eredetinek megfelelően forrásvízi mészkőből készültek, a lábazati kőburkolattal és a lehajtó melletti kőlemez homlokzatburkolattal megegyezően.

Az épület belsejének építészeti – belsőépítészeti megfogalmazása a külsővel ellentétben teljesen modern, kivéve az elnöki – vezérigazgatói térsort. A közösségi közlekedő helyiségekbe háromféle gránitból készült padlóburkolat, kváderesen kialakított oldalfalak, valamint direkt és indirekt világítású álmennyezetek kerültek. A bankfiók és a nagytárgyaló is kiemelt belsőépítészeti tervezést kapott, nemes fa és gránit burkolatokkal, iparművész lámpákkal.

 

A bankfiók belülről

 

Párizsi Nagy Áruház

 

Sziklay Zsigmond tervei alapján 1909-11 között épült fel a Párisi Nagy Áruház, a Petschacher Gusztáv által tervezett Terézvárosi Kaszinó helyén. Az áruház az egyik első vasbeton-szerkezetes középület volt Magyarországon. Az 1884-ben, neoreneszánsz stílusban épült kaszinó legértékesebb részeit, a Csonka- és a Lotz-termet megtartották, de az épület egyébként a szecessziót képviseli. Az Andrássy úti homlokzata is elüt a környező eklektikus épületekétől, a boglyaív és a homlokzati teherviselő elemek egy különleges szerkezeti megoldást takarnak: a nagyvonalú földszinti megnyitás érdekében az első emeleti födémet a földszint felett kialakított áttört tartóra függesztették be. A felsőbb szintek terhe is erre a tartóra érkezik két homlokzati pilléren keresztül.

Az ipari szecesszió – amely a korai szecessziótól átvett motívumokat az ipari tömegtermelés beindulásának hatására leegyszerűsítette, de egyben szélesebb körben is elterjedtté tette – több jellegzetessége is tanulmányozható az épületen. Ilyen a tört vonalvezetésű formák használata a főhomlokzat ablakzáródásainál, az oromzáródásnál, a vasbeton tartók pillércsatlakozásainál, a függőlépcső kontúrjainál. Ide tartoznak az ismétlődő, apró, egyszerű, geometrikus díszítőmotívumok is a függőlépcső és a büféterem díszítőfestésénél, a korlátok díszítésénél, a homlokzati kirakatportáloknál.

 

Az Andrássy úti homlokzat részlete

A második világháború után Divatcsarnokká átkeresztelt áruházat 1963-64-ben felújították. Jelentős változtatásokat hajtottak végre, például átépítették a bejárati előteret, az eredeti nyílászárókat alumíniumra cserélték. A Csonka-termet – a kaszinó földszinti terét – egy utólag beépített félszinti födémmel kettéosztották, a hátsó bejáratot megszüntették, a Paulay utcai oldalt szervíz és feltöltési funkcióra állították be. A korábban irodaként használt ötödik emeletet az üzlettérhez csatolták, emiatt a kéthéjú üvegtetőt egy szinttel feljebb helyezték, a negyedik és az ötödik emelet között pedig továbbépítették a függőlépcsőt. A tetőteraszra való feljutás lehetőségét megszüntették. Padlóburkolatként mindenhová mintás PVC-t fektettek le, a Csonka- terem, a Büfé-terem, az átrium függőlépcsőjének díszítőfestése eltűnt. A Lotz-terem bejárata egy tengelyre szűkült, ennek ellensúlyozására a középső bejárati nyílást megnövelték. Az Andrássy úti homlokzatról a “Párisi Nagy Áruház” feliratot és az órát levették, a kerámia elemek felújítása során több elemet az eredetihez képest jelentős színeltéréssel pótoltak.

Az épület 2006-ban került az Orco Budapest Zrt. tulajdonába. Ezt megelőzően több évig üresen, használaton kívül állt, korábbi bérlője csak a földszintet használta. A rendszeres karbantartás hiánya meglátszott az épületen, amely több helyen ázott és a padlóburkolatok is használatra alkalmatlanokká váltak. Vázlattervek elkészítése és hatósági konzultációk után az Orco a Tiba Építész Stúdiót kérte fel az engedélyezési tervek kidolgozására. A tervezés előkészítésére művészettörténeti és restaurátori kutatást végeztek, a kutatási és diagnosztikai munkák során kiderült, hogy több helyen mélyreható feltárásra van szükség a szerkezetek állagának pontos felméréséhez és a tervezéshez. Ennek megfelelően 2007 februárjától – a KÖH engedélye alapján – előzetes bontási munkákat végeztek olyan helyeken, ahol a műemléki értékek nem sérültek, de lehetőség nyílt további szerkezeti feltárásokra.

Az épület sáv- és pilléralapokból álló alapozása – a feltárásokon alapuló talajmechanikai szakvélemény szerint – vegyes anyagú: mészkő, tégla és beton. A talajvíz mértékadó szintje elvileg a padlószint felett van, azonban ennek jele nem volt észlelhető az épületben. Az átrium alatti mélypincében a körülbelül háromnegyed éves megfigyelés tapasztalata szerint a talajvíz szintje a padlósík alatt körülbelül 50 cm-re van. A magas mértékadó talajvízszint miatt a mélypincében monolit vasbeton ellenlemez készült, amely – részben a saját súlya révén, részben az injektált falszigetelés fölé bevésett és bevasalt, bebetonozott fülekkel mintegy az épületbe kapaszkodva, annak tömegét is bevonva – leterhelő lemezként viselkedik. Az ellenlemez alatt vízszigetelés készült, ezért nem volt szükség vízálló beton alkalmazására.

Az épület függőleges tartószerkezetei vegyesen monolit vasbeton és tégla pillérek, valamint téglafalak, a felső szinten pedig monolit vasbeton keretszerkezetek. A Paulay Ede utcai régebbi részen a pincefödém – a korabeli műszaki gyakorlatnak megfelelően – acélgerendák közötti téglaboltozatos födém, a földszint feletti pedig tégla dongaboltozatos rendszerű, belső téglapillérekkel. (Ebbe az utóbbi, a Lotz terem alatti térbe húztak be utólagosan egy monolit vasbeton födémet.) Az épület vízszintes teherhordó szerkezetei egyébként jellemzően alulbordás monolit vasbeton lemezek, illetve ugyancsak alulbordaként kialakított mestergerendák, szinte minden esetben folytatólagos többtámaszú kivitelben. A tetőszerkezetet monolit vasbeton-keret főtartók közötti monolit vasbeton lemezek alkotják. Ahogy ez az ilyen korú épületeknél szinte természetesnek mondható, a födémek lemeze több helyen hiányzott, betonfedések leváltak, betonacélok korrodálódtak, át lettek vágva, a tégla főfalak hiányosak voltak. A vasbeton keretek lényegesen jobb állapotban voltak, mint a köztük lévő lemezek, ezért lokális javítások után eredeti formájukban maradhattak, míg a jelentősen korrodált lemezeket meg kellett erősíteni.

A felújítás során összhangba kellett hozni a mai használati igényeket és a műemléki szempontokat. A tervezőknek az is céljuk volt, hogy az eredeti állapot értékeit – ahol lehet – visszahozzák az épületbe. A földszint és az első emelet – a Lotz-termet is beleértve – kereskedelmi funkciót kapott, a második emelettől felfelé nagyterű irodákat alakítottak ki. Az utóbbiakat egy – az átrium köré vont, tört vonalvezetésű, egyrétegű üvegezésű – üvegfal választja el a kereskedelmi területektől, amelyeknél a felesleges szervizblokkok elbontásával és a szükséges szervizfunkciók tömörítésével az eredeti állapothoz közelebb álló térarányokat hoztak létre. A hatodik emeleten – ahol törttengelyű vasbeton keretek hordják a lapostetőt – műemléki szempontból is érdekes, izgalmas, nagyvonalú tér jött létre. Belső traktusában a vasbeton keretek felhasználásával új galériát hoztak létre, acélgerendás, kompozit födémként.

A hetedik emeleten a Paulay utcai tetőterasz egy részét beépítették, a tér lehatárolására egyedi szerkezetű és formájú üveg héjszerkezet épült, ez különleges atmoszférája révén valószínűleg a Párizsi Nagy Áruház egyik emblematikus helyévé válik majd.

Az amorf formájú acél-üveg tetőszerkezet egyedileg kialakított, összetett acélprofilból készült. A stabilitását csak úgy lehetett biztosítani, hogy az egymáshoz rendkívül bonyolult módon kapcsolódó, összetett szelvényű rudakat minden csatlakozó élükön – teherbíró módon – egymáshoz hegesztették. Az üvegrögzítő elemek helyszíni hegesztéssel kerültek az összekötő lemezekre a teljes szerkezet összeállítása után. A szerkezet legkényesebb részei a csomópontok – amelyek statikai szempontból is a legfontosabbak –, ezért a gyártóműhelyben való teljes összeállítás és összehegesztés után a szerkezetet a rudak egy-egy közbenső szakaszán vágták szét szállítható méretű darabokká. Ezzel a megoldással tudták elérni, hogy a legbonyolultabb csomópontok a helyszíni felépítés során ne torzuljanak ugyanakkor a helyszíni hegesztések a legkevésbé igényes és bonyolult geometriájú helyeken történjenek.

A tetőteraszból – az eredeti állapotnak megfelelően – újra kilátóterasz lesz, vendéglátó funkcióval kiegészítve. Lifttel lehet majd a teraszra feljutni, ahonnan izgalmas, máshonnan nem nagyon élvezhető panoráma tárul a látogatók elé. Ennek köszönhetően várhatóan újra egy exkluzív találkozóhelye lesz az Andrássy útnak.

 

 

Az épület térszervezésében történt változtatások leginkább a régi kaszinó épület és az áruház közti nagyvonalúbb kapcsolatot szolgálják. A menekülőlépcső átépítésével visszaállították a Lotz-terem eredeti, három tengelyre szerkesztett kapcsolódását az áruházhoz. Ugyanígy a Büfé-terem kapcsolatát a negyedik emelet többi terével is elegánsabbá tették. A tetőtérben a korábbi raktár és kiszolgáló tereket irodákká alakították. Az átrium feletti üvegtetőt visszahelyezték az eredeti – a negyedik emelet feletti – helyzetébe. Ez az új üvegtető és a felette lévő belső homlokzati üvegfalak hengerelt acél tartószerkezetre kerültek, amelyek a meglévő vasbeton szerkezetekhez ragasztott, dübelezett kapcsolattal csatlakoznak.

A változtatások egy része a műemléki szempontokat szolgálta, több helyen visszaállították az eredeti állapotokat, így a bejáratnál a fedett-nyitott előtér arányait, a bejárati üvegfal pozícióját. A Csonka-teremben elbontották az utólag behúzott félszinti födémet. Az átrium korlátjainál a préseltlemez helyett ismét üveg korlátkitöltéseket alkalmaztak, restaurálták a függőlépcsők eredeti, feltárható díszítőfestését. Visszaállították a Büfé-terem eredeti tetőablakait és díszítőfestését, a teréhez újra hozzákapcsolták az eredetileg hozzátartozó zenekari karzatot.

Felújították, restaurálták a homlokzatokat és a Lotz-terem díszítőfestését, a restaurátori kutatási eredmények figyelembevételével. Az Andrássy úti homlokzat színvilágát a sóskúti homokos puha mészkő és a Zsolnay mázas kerámiák határozzák meg, a Paulay Ede utcai homlokzat eredeti színeit a részletes kutatások sem tudták megállapítani, a felújítása a történeti vonatkozásokat figyelembevevő színterv alapján készült.

A neoreneszánsz és a szecessziós terek, valamint a többféle funkció között a belsőépítészeti koncepció teremti meg az összhangot, amely az ipari szecesszió már említett stílusjegyeinek: a tört vonalvezetésű formáknak és az ismétlődő, kisméretű geometrikus díszítőmotívumoknak a használatára épül. Ezzel a felületek és a terek dekorativitását és az épület eredeti építészeti-belsőépítészeti stílusával való összhangját is biztosították. A geometrikus minta sok helyen, visszatérően megjelenik a házon: az üvegfelületeken szitázva, a fémfelületek perforációiban. Az új elemek színe az eredeti szecessziós tér fehér-arany színkombinációját követi. A szecessziós formák újraértelmezésének szép példája a Paulay Ede utcai tetőterasz részleges beépítését fedő – már ismertetett – kristályszerű, egyedi üvegszerkezet. A kőburkolatoknál arra törekedtek, hogy a Magyarországon nagyon elterjedt, megszokott, lassan már unalmassá váló kőtípusok helyett ritkábban alkalmazott, különleges rajzolatú köveket is beépítsenek.

A ház – jellegéből adódóan – nagyon sok egyedi, különleges részletet tartalmaz, ilyenek a korlátok, a tetőösszefolyók, a homlokzati lámpaburák, a gépészeti udvar leválasztása. Ezek megvalósításához a kivitelezőknek a mai magyar építőipar átlagos színvonalát messze meghaladó minőségű munkát kellett végezniük. Ezzel mintegy tisztelegni kívántak az épület eredeti, részletgazdag kivitelezése és a múlt mesteremberei előtt.

A műemlék épület fűtését és hűtését a vakolatba süllyesztett fűtő-hűtő panelekkel oldották meg. Az energiatakarékosság és a komfortérzet biztosítása mellett azért is választották ezt a megoldást, mert a látható vasbeton-gerendás szerkezet is védettséget élvez, nem lehetett álmennyezettel eltakarni. Az alkalmazott fűtő-hűtő modulok egy előreszerelt, adott méretre kialakított, fémprofilba integrált, hőszigeteléssel ellátott műanyag csőhálózatból állnak. Ugyanakkor álpadló építésére – a legtöbb helyen – volt lehetőség, így biztosítani tudták a műemlék épületekben nem mindig megoldható flexibilitást a bérlői területeken.

 

Az építészettörténeti részek forrása: Bor Ferenc (Hild – Ybl Alapítvány): Tudományos dokumentáció

 

 

 

HIK:

 

Építész tervezők: dr. Hajdú László vezető tervező, Wachsler György, Horváth László

Múzeum utcai rész kiviteli tervei: Mérték Építészeti Stúdió Kft., Janáky György vezető tervező

Statika: Surányi György

Épületgépészet: Zöld Andrásné, Csapody Béla

Elektromos tervezés: Dr.Kepenyes István

Reviczky utcai szárny épületgépészeti és elektromos kiviteli terve: ÉLITI' 92 Kft.

Gyengeáramú rendszer tervezése: Compaq Hungaria

Belsőépítészet: VM Művek (M.Miltényi Miklós, Iványi Katalin)

Generálkivitelező: Baucont Rt.

Üvegtető és a panorámaliftek acélszerkezete: KÉSZ Kft.

Liftek: Elcarton - Hungaria Kft.

Gyengeáramú és informatikai rendszer: Compaq

Lebonyolítók: Oviber Kft., Számít Kft.

 

ÁÉB:

 

Építtető:

Általános Értékforgalmi Bank Rt.

Fővállalkozó:

Magyar Építő Rt.

Lajos István termelési igazgató,

Kovács József létesítményi főmérnök,

Monda László elektromos létesítményi főmérnök,

Griecs András építésvezető

Generál tervező:

Mérték Építészeti Stúdió Kft.

Építészet: Janáky György

Belsőépítészet: Szenes István

Tartószerkezet: Hatolkay Márta

Épületszerkezet: Horváth Sándor, Pataky Rita

Akusztika: Mnyerczán György

Épületgépészet: Pavlics Károly

Épületvillamosság: Balázs Judit

Kertépítészet: dr. Jámbor Imre, Nagy Gyöngyi

Külső közmű: Hrustinszky György

Forgalomtechnika: Szabó István

Építészettörténet: dr. Déry Attila

 

Speciális alapozás, cölöpözés: HBM Kft.

Monolit vasbeton szerkezetek: Monolit Építő 21 Kft.

Talajvíznyomás elleni szigetelések: Tectum Kft.

Kőműves szerkezetek: Várkörnyéke Kft.

Külső homlokzatképzések: Jade Kft.

Homlokzati kőrestaurátori munkák: Laki Rt.

Homlokzati új kőszerkezetek: Reneszánsz Rt.

Tetőszerkezetek, héjalás és bádogozás: Puskás Művek Kft.

Homlokzati és belső alumínium nyílászárók: CS + L Kft.

Belső fa nyílászárók: Topfa Kft.

Belső egyéb fém nyílászárók: Gate Kaputechnika Kft.

Szárazépítés, álmennyezetek: Pillér 21 Kft.

Belsőépítészeti munkák: Stilfa Kft.

Lakatos szerkezetek: Argo Hungary Kft.

Felvonók: Otis Kft.

Belső hideg- és kőburkolatok. DM Kft.

Melegburkolatok: Interép 2000 Kft.

Műgyanta burkolatok: Betonkorr 95 Kft.

Felületképzések, festések: Remi 98 Kft.

Információs táblák, feliratok: Gravoform Kft.

Kertészet, környezetrendezés: Főkert Parképítő Kft.

Külső öntöttvas kerítés: Márkus János

Épületgépészet: MÉ Rt. Épületgépészeti Főmérnökség

Elektromos munkák: Villany 21 Kft.

 

Párizsi Nagy Áruház:

 

BERUHÁZÓ: ORCO Budapest Zrt.

Project Management: Rusznák Klára, Péczely Attila

TERVEZÉS:

Építészet: TIBA Építész Stúdió Kft.

Tiba János

Gerle Ákos

Kiss Ida

Matúz Melinda

Statika: Markovits Tanácsadó Mérnökiroda

Markovits Péter

Bécser Pál

Szabó Balázs

Épületgépészet: SMG-SISU Budapest Kft.

Szigyártó Gábor

Kurunczi György

Épületvillamosság: SMG-SISU Budapest Kft.

Turi Ádám

Horváth István

Vízszigetelés: Pataky és Horváth Építésziroda Kft.

Horváth Sándor

Czégeni Csaba

Gyengeáramú rendszerek: MELDETECHNIK

Polacsek Tibor

Bajkai Zsolt

Sprinkler hálózat: MELDETECHNIK

Hargitai Viktor

MŰSZAKI ELLENŐRZÉS

Műszaki ellenőrzés: Óbuda-Újlak Zrt.

Antal Jenő

Tóth Mihály Levente

Nováky Gábor

Galbavi Pál

Horváth Balázs

KIVITELEZÉS

Generálkivitelező: MARKET Építő Zrt.

Májer András (Műszaki igazgató)

Szeredai Zoltán (felelős műszaki vezető)

Restaurálási munkák: LAKI Épületszobrász Zrt (a fém-, fa-, üveg-, kő- és festőrestaurátor alvállalkozók listája külön megadható)

Tartószerkezet: MORATUS Szerkezetépítő Kft.

Acél- és alumínium szerkezetek: ALUKONSTRUKT Kft.

Lakatosszerkezetek: RENALCO Építőipari és Kereskedelmi Szolgáltató Kft.

Asztalosszerkezetek, nyílászárók: STILFA Faipari Kft.

Üvegszerkezetek: OROSházaGLAS Kft., DORMA

Szárazépítés és kőmunkák: LAKI Épületszobrász Zrt.

Homlokzati kerámia: GLASS.HU Kft.

Gépészet: SIVA-TEAM Kft.

Villanyszerelés: ELEKTRO PROFI Kft.

Középfeszültségű villanyszerelés (trafó): GTF Kft.

Gyengeáramú rendszerek: MELDETECHNIK Kft.

Sprinkler hálózat: MELDETECHNIK Kft.

Épületfelügyelet: ELEKTROSZER

Speciális alapozás: BOHN Mélyépítő Kft.