Alapfogalmak a Polgári Törvénykönyvből

Polgári jogi alapismeretek

1. A polgári jog rendszere, alapelvei

A polgári jog a jogrendszerben

Jogrendszer: jogi normák összessége. A jogrendszer két nagy részből áll: közjog és magánjog.

Jogág: az azonos társadalmi viszonyokat, azonos jogi módon szabályozó jogszabályok összessége.

Fontosabb jogágak:

1. Közjogi jogágak: büntetőjog, szabálysértési jog, pénzügyi jog, közigazgatási jog

2. Magánjogi jogágak: polgári jog, családi jog, munkajog, társasági jog

3. Vegyes jogágak: versenyjog, környezetvédelmi jog, társadalombiztosítási jog

Polgári jog: a legfontosabb magánjogi jogág, amely meghatározza a többi magánjogi jogág általános szabályait, alapelveit.

A polgári jog legfontosabb jogszabálya: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rövidítése: Ptk.)

A Ptk. hat részből áll:

1. Bevezető rendelkezések (1-7. §)

Alapelvek, általános rendelkezések

2. A személyek (8-87. §)

Jogképesség és cselekvőképesség.A jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön rendelkezések. A személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok

3. A tulajdonjog (88-197. §)

A tulajdonjog tárgyai, tartalma és védelme

4. A kötelmi jog (198-597. §)

A szerződések általános szabályai. Egyes szerződések (pl. az adásvétel, a vállalkozás, a bérlet, a megbízás, a biztosítás)

5. Öröklési jog (598-684. §)

Az öröklés általános szabályai

6. Záró rendelkezések (685-688. §)

Fontosabb fogalmak meghatározása (pl. jogszabály, közeli hozzátartozó, gazdálkodó szervezet, élettárs)

A polgári jog alapelvei

A jogelmélet szerint az alapelveknek kettős jelentősége van: értelmező és hézagpótló szerepet töltenek be. Az értelmező szerepkör alkalmazására akkor kerülhet sor, ha egy jogszabályi rendelkezés meghatározása különféle megközelítésekből is lehetséges, ilyenkor az alapelvnek megfelelő értelmezést kell igénybe venni. A hézagpótló szerep akkor kerül előtérbe, ha egy adott jogviszonyra konkrét jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható, és ilyenkor a vitatott kérdést az alapelv alapján kell eldönteni.

Az alapelvek többsége a Bevezető rendelkezések között található, de vannak a Ptk. többi részében elhelyezett alapelvek is.

a) Rendeltetésszerű joggyakorlás elve

A Ptk. védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Azonban ezeket a jogokat csak a társadalmi rendeltetésének megfelelően lehet gyakorolni. A jogok gyakorlása nem járhat más jogának és érdekének indokolatlan és szükségtelen korlátozásával [1959. évi IV. tv. 2. §].

b) Jóhiszeműség és tisztesség elve

A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A jóhiszeműség többször nevesítve is megjelenik a Ptk-ban, és eltérő jogkövetkezményeket állapít meg attól függően, hogy a magatartás jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt (pl. a túlépítés, a ráépítés és a birtoklás szabályai).

Jóhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről nem tud, és kellő gondosság tanúsítása mellett nem is tudhat róla.

Rosszhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről tud, vagy kellő gondosság tanúsítása mellett tudhatna róla.

Azt, hogy mi minősül tisztességes eljárásnak a Ptk. nem határozza meg, azt minden esetben a társadalmi erkölcsi normák alapján lehet meghatározni. Az adott magatartásnak a jogszerűségen túlmenően, tisztességesnek (erkölcsösnek) is kell lennie. A Ptk. több esetben külön jogkövetkezményt is fűz a nem tisztességes magatartáshoz, így például a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis (lásd például: EBH2003. 956) [1959. évi IV. tv. 200. §].

c) Kölcsönös együttműködés elve

A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A kölcsönös együttműködés szinte kizárólag a kötelmi (szerződéses) részben hangsúlyos, ahol külön bekezdés is rendelkezik ennek tartalmáról.

A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. Az együttműködési kötelezettség főként tájékoztatási kötelezettséget jelent, ennek megfelelően a Ptk. is előírja, hogy a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta [1959. évi IV. tv. 205. §].

Azt hangsúlyoznunk kell, hogy nem várható el a felektől, hogy saját gazdasági érdekeiket háttérbe szorítva járjanak el, és a másik félnek is kellő körültekintést kell tanúsítania. A legjobb példa erre az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokról való tájékoztatás és tájékozódás ellentmondásos jogi helyzete.

d) Az általában elvárható magatartás elve

Ha a Ptk. szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nincs előírás egy élethelyzetre, mindenkinek olyan magatartást kell tanúsítani, amely személy szerint tőle, az adott viszonyok között elvárható. Aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak a magatartása felróható lesz, és főszabály szerint felelősségre vonást von maga után.

Fontos kiemelni, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat [1959. évi IV. tv. 4. §].

e) Joggal való visszaélés tilalma

A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha

- a nemzetgazdaság megkárosítására,

- személyek zaklatására (pl. a bérlő rendszeres ellenőrzése),

- más jogainak és törvényes érdekeinek a csorbítására (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a tulajdonostárs helyzetét kihasználja, és a megváltási ár nem elegendő megfelelő ingatlan vásárlására) vagy

- illetéktelen előnyök szerzésére (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a forgalmi érték időleges csökkenését kihasználva történik)

vezetne.

A joggal való visszaélés tilalmába ütközik egy nyilatkozat megtagadása is, és a bíróság ítéletével pótolhatja ezt a nyilatkozatot, ha

- jogszabály által megkívánt nyilatkozatról van szó,

- a megtagadás nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért,

- az érdeksérelem másként nem hárítható el,

- a megtagadás joggal való visszaélésnek minősül (különösen akkor minősülhet ilyennek, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé) [1959. évi IV. tv. 5. §].

A jognyilatkozatnak bírósági határozattal való pótlásához a törvényben meghatározott valamennyi feltétel együttes megléte szükséges. Fontos kiemelni, hogy a szerződéskötés megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek – mindenki maga döntheti el, hogy kíván-e szerződést kötni –, ezért nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság szerződési nyilatkozatot ítélettel pótoljon.

2. Jogképesség, cselekvőképesség

Jogképesség

Jogképesség: valakinek jogai és kötelezettségei lehetnek, polgári jogviszonyok alanya lehet. A jogképesség általános (minden embert megillet), egyenlő (mindenkinek azonos mértékű) és feltételen (nincs semmiféle jogszabályi feltételhez kötve a megszerzése).

A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A nemek szerinti különbségtétel tilalma indokolta például, hogy 1996 óta az azonos neműek közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben való együttélése is élettársi kapcsolatnak minősül.

A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis [1959. évi IV. tv. 8. §].

A jogképesség kezdete: az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít (a fogamzás vélelme).

A méhmagzat jogképessége általános, egyenlő, de élveszületésétől függően feltételes, vagyis csak akkor lesz jogképes, ha élve születik. Ez az öröklési jogban merülhet fel, hiszen akkor is örökölhet valaki, ha az örökhagyó halálakor már megfogant, illetve a magzat részére már végrendeleti úton is lehet hagyatékot juttatni (azzal a feltétellel, ha később élve a világra jön) [1959. évi IV. tv. 9. §].

A jogképesség vége: a jogképesség a halállal szűnik meg, az ember halálát követően már nem lehetnek jogai és kötelezettségei (ezek átszállnak a jogutódjára). Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). A halál beálltának időpontja a biológiai halál, vagyis az agyműködés leállásának ideje [1959. évi IV. tv. 22. §, 598. §].

Cselekvőképesség

Cselekvőképesség: valaki magának vagy másoknak jogokat vagy kötelezettségeket szerezhet.

Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A cselekvőképes ember saját nyilatkozatával, saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Az ember akkor cselekvőképes, ha az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik [1959. évi IV. tv. 11. §].

A cselekvőképesség egyes fokozataiba tartozó személyek között a polgári jog szempontjából az a leglényegesebb különbség, hogy ki és milyen jognyilatkozatot tehet. Így például a kiskorú maga – ha jogszabály kivételt nem tesz (pl. a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződések) – csak a törvényes képviselőjének (szülő, gyám) beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával köthet szerződést, és több esetben még a gyámhatóság beleegyezése is szükséges. A cselekvőképesség fokozatai a következők:

a) Cselekvőképes

- A kiskorú, ha 16 éves korát követően a gyámhatóság engedélyével házasságot kötött.

- A nagykorú (a 18. életévét betöltött), ha nem áll gondnokság hatálya alatt.

b) Korlátozottan cselekvőképes kiskorú

- A kiskorú, ha 14. és 18. életév közötti, kivéve, ha 16 éves korát követően a gyámhatóság engedélyével házasságot kötött.

A házasságot csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha azt érvénytelenítési perben hozott bírósági ítélet érvénytelennek nyilvánította [1952. évi IV. tv. 13. §].

c) Cselekvőképtelen kiskorú

- A kiskorú, ha 14. életévét még nem töltötte be.

- A kiskorú, ha a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.

d) Cselekvőképtelen nagykorú

- A nagykorú személy, ha a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezte

Feltétel: akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt - tartósan teljes mértékben hiányzik.

e) Korlátozottan cselekvőképes nagykorú

- A nagykorú személy, ha a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezte.

Feltétel: akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.

f) Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen

Nagykorú vagy kiskorú is lehet.

Feltétel: olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg – teljesen hiányzik [1959. évi IV. tv. 11-17. §].

Kiskorú (a polgári jogban és a büntetőjogban): aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.

3. A szerződés fogalma és általános szabályai

A szerződés fogalma, alanya és tárgya

Szerződés fogalma: két vagy több személy, joghatás kiváltására irányuló, egybehangzó akaratnyilatkozata.

A legfontosabb joghatás: a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére [1959. évi IV. tv. 198. §].

A szerződéskötés szabadságának alapelve alapján mindenki maga döntheti el, hogy kíván-e szerződést kötni. A szerződéskötés szabadságának alapelve alól kivételt jelentenek azok az esetek, amikor jogszabály – törvény, kormányrendelet vagy a törvény felhatalmazása alapján és annak keretein belül kiadott önkormányzati rendelet – a szerződés kötését kötelezővé teszi [1959. évi IV. tv. 198. §, 205. §].

Szerződés alanya: - nagyon leegyszerűsítve - az a személy, aki létrehozza a szerződést, vagy részére a szerződés jogot, kötelezettséget alapít. A szerződés alanya elvileg bárki (természetes személy, cég, alapítvány, stb.) lehet, aki jogképességgel és cselekvőképességgel rendelkezik.

A szerződés alanyai az egyes szerződési típusokban különféle elnevezéssel szerepelhetnek, például:

- eladó – vevő (adásvételi szerződés)

- bérbeadó – bérlő (bérleti szerződés)

- vállalkozó – megrendelő (vállalkozási szerződés)

Szerződés tárgya: a szerződésben kikötött szolgáltatás, amely lehet

- közvetlen tárgy: az a magatartás, amit a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében tanúsítania kell (ez lehet tevőleges, vagy valamilyen passzív tevékenység is, például valaminek a tűrése);

- közvetett tárgya: valamely vagyoni értékkel bíró dolog, tevékenység kifejtése vagy vagyoni értékű jog.

Előszerződés: a felek abban állapodnak meg, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek, ennek megfelelően a felek kötelesek lesznek a szerződést megkötni. Jogszabály előszerződés kötését kötelezővé teheti. Itt is ki kell emelnünk, hogy nem a megállapodás elnevezése, hanem annak tartalma a döntő. Ha a megállapodás címe „Előszerződés”, azonban abban a végleges szerződés minden lényeges eleme megtalálható, akkor az a végleges szerződésnek minősül.

A szerződés tartalma

Tartalom-meghatározás szabadsága: a felek – a jogszabályi korlátok keretein belül – szabadon határozhatják meg a megállapodásuk részleteit, feltételeit [1959. évi IV. tv. 200. §].

Diszpozitív rendelkezések:

- a felek még a Ptk-ban rögzített szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől is eltérhetnek egyező akarattal, ha jogszabály az eltérést nem tiltja;

- a Ptk-ban rögzített szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a felek az adott kérdést szerződésükben nem rögzítették;

- a szerződésre vonatkozó egyes szabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek arról a megállapodásukban másként nem rendelkeztek;

- a diszpozitív szabályok alól kivételt csak jogszabály tartalmazhat.

Kogens rendelkezések:

- a felek még egyező akarattal sem térhetnek el ezektől a szabályoktól;

- akkor is a szerződés részévé válnak, ha a felek eltérően állapodnak meg;

- ezen szabályok megsértése érvénytelen, vagy helyükbe a jogszabályi rendelkezés lép.

A Ptk. szerződésre vonatkozó rendelkezései döntően diszpozitívak, a kogens szabályokat a Ptk. külön kiemeli. Egyéb jogszabályok általában kogensek.

Visszterhesség vélelme

Visszterhesség vélelme: a szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár [1959. évi IV. tv. 201. §].

Csak azokban az esetekben nem érvényesül a visszterhesség vélelme, amikor

- a szerződés fogalmi eleme az ingyenesség (pl. ajándékozási szerződés), vagy

- a Ptk. az ingyenességet csak lehetőséget fogalmazza meg, de ettől a felek eltérhetnek (pl. magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár) [1959. évi IV. tv. 201. §, 232. §].

Tipikus polgári jogi szerződésfajták

Megjegyzések:

- A táblázatban nem szerepel valamennyi Ptk-ban említett szerződési típus.

- Számtalan más csoportosítás is elképzelhető (például: ingyenes és visszterhes szerződések).

- Más jogágakban további szerződési típusokkal is találkozhatunk, amelyek azonban nem felelnek meg teljes mértékben a polgári jog (kötelmi jog) szerződési fogalmi elemeinek, például: munkaszerződések (munkajog), társasági szerződések (társasági jog).

- A felek a típusszabadság elve alapján

-- szabadon vegyíthetik az egyes szerződéstípusok elemeit (vegyes szerződések);

-- a Ptk-ban nem nevesített polgári jogi szerződéseket is köthetnek – például: együttműködési szerződés, lízing szerződés, franchise szerződés, factoring szerződés – (ún. atipikus szerződések).

- Amennyiben a felek között vita alakul ki, főszabály szerint a következő sorrendben kell a vita eldöntéséhez szükséges jogi hátteret vizsgálni:

1) speciális, nem a Ptk-ban található jogszabályi rendelkezés,

2) a felek megállapodása,

3) a jogügylethez legközelebb álló szerződésre vonatkozó Ptk. előírások (Ptk. Első rész, III. cím, 365-596. §),

4) a szerződések közös szabályai (Ptk. Negyedik rész, I. cím, 198-338. §),

5) a polgári jog alapelvei (Ptk. Első rész, 2-7. §).

A szerződés létrejötte. Szerződéskötési ajánlat

Fontos kiemelni, hogy a szerződési akarat még nem jelent a másik fél irányába semmiféle jogot vagy kötelezettséget, csak akkor, ha ezt közzétesszük vagy célzottan a másik féllel közöljük. Kizárólag az ilyen szerződési nyilatkozathoz fűződhetnek joghatások.

Ajánlat (ennek közlésével indul meg a szerződéskötési folyamat): a szerződéskötés céljából tett, egyoldalú és címzett akaratnyilatkozat.

Hatályossá válik az ajánlat (nyilatkozat):

- szóban vagy szóbeli üzenettel tett ajánlat (nyilatkozat)  a másik fél tudomásszerzésével

- írásban vagy távirati úton közölt ajánlat (nyilatkozat)  a másik félhez történő megérkezéssel.

A hatályos ajánlat esetében megkezdődik az ajánlati kötöttség, azt visszavonni csak a másik fél beleegyezésével lehet. A még hatályossá nem vált nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonó nyilatkozatnak legkésőbb a visszavont nyilatkozattal egy időben kell a másik félhez érkeznie, illetőleg tudomására jutnia. Ha mindkét fél gazdálkodó szervezet, az ellenszolgáltatást (vételár, díj) vállaló fél a nyilatkozatát a szerződés létrejöttéig visszavonhatja, a másik fél költségeit azonban meg kell térítenie [1959. évi IV. tv. 214. §].

Ajánlati kötöttség: Aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta.

Ajánlati kötöttség időtartama:

1) jogszabály szabályozhatja (ritka);

2) az ajánlattevő határozza meg;

3) ha sem az ajánlattevő, sem jogszabály nem határozza meg:

- jelenlevők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja;

- távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta (pl. postafordultával) [1959. évi IV. tv. 211. §].

A másik félnek az ajánlati kötöttség időtartamán belül kell a válaszát az ajánlattevő tudomására hoznia, ellenkező esetben csak az ajánlattevőn múlik, hogy azt elfogadja-e. Az ajánlati kötöttség időtartamán belül a következő válaszok lehetségesek:

A szerződés létrejötte

A szerződés az ajánlat elfogadásával jön létre. A szerződés létrejöttének időpontja:

- jelenlevők között: amikor az ajánlatot elfogadják;

- távollevők között: amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik [1959. évi IV. tv. 213. §].

Ha az elfogadó idejében megtett nyilatkozata az ajánlattevőhöz elkésve érkezik, az ajánlattevő köteles a másik felet haladéktalanul értesíteni arról, hogy a szerződés nem jött létre. Ha ezt elmulasztja, a szerződés létrejön [1959. évi IV. tv. 214. §].

Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik.

A beleegyezés, illetőleg a jóváhagyás megtörténtével a szerződés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre.

Beleegyezés, illetőleg jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni [1959. évi IV. tv. 215. §].

Fontos: A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez [1959. évi IV. tv. 205. §]. Lényeges szerződési feltétel az:

- amelyet az egyes szerződéstípusok jogszabályi meghatározása rögzít, ezen túlmenően

- amelyet a felek közösen határoznak meg, vagy

- amelyet bármelyik fél lényegesnek tekinti, és ezt közli is a másik féllel, vagy

- amely tekintetében a felek között vita van, és ennek teljesülése nélkül valamelyik fél nem kíván szerződést kötni.

Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [1959. évi IV. tv. 198. §].

Egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [1959. évi IV. tv. 199. §].

A szerződés alakja

Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában az alábbi alakokban lehet megkötni

- szóban

- írásban

- ráutaló magatartással

Fontos: a nyilatkozattétel elmulasztása - ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak [1959. évi IV. tv. 216. §].

Két esetkörben előfordulhat elő, hogy egy szerződést kizárólag meghatározott alakban – leggyakrabban írásban – lehet érvényesen megkötni:

1) Jogszabály írja elő

Például az ingatlan adásvételi szerződés csak írásban érvényes.

Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis. A semmisséget az sem orvosolhatja, ha utólag például írásban rögzítik a szerződést (ez új szerződésnek minősül), vagy annak megfelelően a felek teljesítenek (kivéve a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket).

Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges.

2) A felek megállapodás alapján

A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték [1959. évi IV. tv. 217. §].

Fontos: Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni.

Érvényes és hatályos szerződés

Érvényes szerződés: a szerződést a jogszabályi előírásoknak megfelelően, az aláírásra jogosultak kötötték meg, a felek a teljesítést állami úton (tipikusan bírósági eljárás során) kikényszeríthetik.

Hatályos szerződés: az érvényes szerződést alkalmaznia kell a feleknek, a hatályosságot mindig megelőzi egy érvényes szerződés létrejötte.

Hatálytalan szerződés: az érvényes szerződés létrejött, de valamiért még nem lépett hatályba, vagy hatályát vesztette, ezért a felek nem alkalmazhatják. Ha egy szerződés érvénytelen, akkor szükségszerűen hatálytalan is.

A szerződés hatálya szerint az alábbi rendelkezéseket találjuk a szerződésekben:

1) Felfüggesztő feltétel: a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől teszik függővé, a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.

2) Bontó feltétel: a felek a szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeni eseménytől teszik függővé, a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik.

3) A hatályosság biztosan bekövetkező jövőbeni eseményhez, időponthoz való kötése: ez nem feltétel, hanem a szerződés hatályának konkrét meghatározása.

Nem létező szerződés: a felek valamilyen lényeges kérdésben nem tudtak megállapodni, és ezért közöttük nem is jött létre a szerződés (nem érvényes és nem is hatályos). Ha mégis teljesít valamelyik fél, a teljesítés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján követelhető vissza, hiszen – szerződés hiányában – nem volt jogalapja a teljesítésnek.

Érvénytelen szerződés: A felek által megkötött szerződés teljesítését az állam megakadályozza, a feleknek nincs lehetőségük a teljesítés állami úton történő kikényszerítésére.

A szerződés teljesítése

A szerződést tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. Érdemes kiemelni, hogy ez nem lehetőség, hanem kötelezettség: az érvényesen létrejött és hatályos szerződést teljesíteni KELL, ha tetszik, ha nem (kivéve, ha a másik fél ettől eltekint és egyéb speciális, nagyon ritkán előforduló esetekben) [1959. évi IV. tv. 277. §].

Amikor a felek szerződést kötnek egymással általában rendelkeznek arról, hogy a szerződést hol, mikor és hogyan kell teljesíteni. Főszabály szerint ezekben a kérdésekben nem is kell megállapodniuk – ezek nem minősülnek ún. lényeges elemeknek –, ezek nélkül is érvényes a szerződés.

Ezek tipikusan olyan kérdések, amelyekbe a jogalkotók nem kívánnak beleszólni, de a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) is szabályozza azokat az eseteket, amikor a felek valamelyik részletben nem állapodnak meg (pl. csak egy dolog pontos határidőben történő megrendeléséről és leszállításáról szól a szerződés, de abban nem állapodnak meg, hogy hol történik meg az átadás).

Amennyiben a felek másként nem állapodnak meg a Ptk. részletesen rögzíti:

- a teljesítés helyére

- a teljesítési idejére

- a teljesítés módjára

vonatkozó előírásokat.

Azért van ezeknek a részleteknek kiemelt jelentősége, mert egyrészt csak akkor felel meg egy teljesítés a szerződésnek, ha a felek megállapodásának – vagy ennek hiányában a Ptk. rendelkezéseinek – megfelelő helyen, időben és módon történik. Bármelyik elemmel kapcsolatos hiányosság következtében a teljesítés nem lesz szerződésszerű, vagyis szerződésszegés történik. Másrészt vannak olyan szerződések is, amelyek érvényesen létre sem jönnek addig, amíg a felek meg nem állapodnak valamelyik elemben (pl. a vállalkozási szerződés érvényesen létrejöttéhez szükséges egyebek mellett a teljesítés határidejében történő megállapodás is).

Nagyon fontos: mindig legyünk tisztában azzal, hogy a szerződésünkben rögzített feltételek mellett esetlege a Ptk. is előírhat számunkra valamilyen jogot vagy kötelezettséget a szerződés teljesítésével kapcsolatban. Az alábbiakban a teljesítés módjára vonatkozó előírásokat ismertetjük.

A teljesítési határidő meghatározása

Teljesítési határidő meghatározásának lehetséges formái:

- naptári nap (konkrét dátum, akár óra, perc megjelölésével is lehetséges – pl. október 27. napján 12 órakor)

- naptári időtartam (kezdő és/vagy végső határnap megjelölésével – pl. október 1. és 27. napja között; október 27. napjáig),

- egyéb módon meghatározott időpont (pl. a jövő hónap vége, a következő félév első napja, a következő év első negyedében, a szerződés aláírását követő 30. napon)

- konkrét esemény, rendezvény megjelölése (pl. az esküvő napján, a 2006. évi labdarúgó vb döntőjének napján)

A szerződést – a megállapodásnak és a jogszabálynak – megfelelően teljesíteni lehet:

a) ha konkrét nap vagy esemény van meghatározva, akkor csak azon a napon és megfelelő időpontban (pl. egy 18 óráig nyitva tartó bolt rendel egy árut, akkor nem szerződésszerű, ha az áru 23 órakor érkezik meg);

b) ha időtartam van meghatározva, akkor az időtartamon belül bármelyik napon (és a teljesítési határidő utolsó napja az időtartam utolsó napja lesz).

A teljesítési határidő számításának szabályai:

a) a teljesítési határidőbe a szerződéskötés napját nem kell beszámítani, vagyis a napok számítását az ezt követő napon kell elkezdeni;

b) a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le:

- amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak (pl. a 2005. december 30-án aláírt szerződést egy hónapon belül kell teljesíteni, a határidő utolsó napja: 2006. január 31.);

- ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le (pl. a 2005. december 30-án aláírt szerződést két hónapon belül kell teljesíteni, a határidő utolsó napja: 2006. február 28.);

c) ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap – a konkrétan meghatározott nap esetében is –, a határidő a következő munkanapon jár le.

Ha a kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt akar teljesíteni, a jogosult választhat:

- beleegyezik a teljesítésbe – ebben az esetben a korábbi teljesítés is szerződésszerűnek fog minősülni;

- nem egyezik bele a teljesítésbe – ebben az esetben a jogosult nem köteles a teljesítést elfogadni vagy a szolgáltatást átvenni, DE ha a kötelezett a jogosult beleegyezése nélkül mégis teljesít – például a megrendelt dolgot fuvarozóval elküldi – a jogosultnak kötelessége gondoskodni a dolog őrzéséről a kötelezett veszélyére és költségére (a felelős őrzés szabályai szerint). A dolog őrzése nem jelenti annak elismerését, hogy a kötelezett szerződésszerűen teljesített.

Kivételt jelent a pénzszolgáltatás (pl. egy kölcsön határidő előtti teljesítése), mivel ezt a jogosult a határidő előtt is köteles elfogadni – ettől a szabálytól is eltérhetnek a felek [1959. évi IV. tv. 282. §; 1960. évi 11. tvr. 3. §; 1959. évi IV. tv. 196-197. §].

A teljesítés módja

A szolgáltatásnak (a szerződés tárgyának) a teljesítés időpontjában:

a) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak,

b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat

- figyelembe véve a szolgáltatás természetét,

- a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó – különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő – nyilvános kijelentését,

A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie a nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy

- a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy

- a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy

- a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.

c) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett,

d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.

A felek szabadon dönthetnek arról, hogy a fenti követelmények közül kizárják-e valamelyik alkalmazását. Ha a szolgáltatás nem felel meg a szerződéses vagy a fenti törvényi feltételeknek, akkor nem minősül szerződésszerűnek és a fél szerződésszegést követ el.

A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést.

A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni [1959. évi IV. tv. 277. §].

4. A szerződésszegés

A szerződésszegés fogalma

Szerződésszegés: amikor valamelyik fél magatartásával megakadályozza vagy megnehezíti a szerződés teljesítését, illetve sérti a másik fél szerződéses érdekét. A szerződésszegés ténye független attól, hogy a fél felelős-e annak bekövetkezéséért, azonban a jogkövetkezmények szempontjából van különbség.

A szerződésszegés jogkövetkezményei lehetnek:

a) objektív jogkövetkezmények: akkor is megállapíthatók, ha a fél úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható (vagyis a felróhatóság hiányában is); semmilyen hivatkozással nem lehet mentesülni a szankciók alól

b) szubjektív jogkövetkezmények: csak akkor állapíthatók meg, ha a fél nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható (vagyis kizárólag akkor, ha a fél felróható volt); mentesül a fél a jogkövetkezmények alól, ha bizonyítja, hogy nem felelős a szerződésszegésért

A szerződésszegés eseteit nem lehet tételesen felsorolni, a Polgári Törvénykönyv kizárólag a legjellemzőbb eseteket határozza meg, ezek az alábbiak:

1) kötelezett késedelme

2) jogosult késedelme

3) hibás teljesítés

4) teljesítés lehetetlenné válása

5) teljesítés megtagadása

1) Kötelezett késedelme

A kötelezett késedelembe esik,

- ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt;

- más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti [1959. évi IV. tv. 298. §].

Szubjektív szankciók:

a) Kártérítés

Mentesül a kötelezett, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

b) Kárveszélyviselés

Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna [1959. évi IV. tv. 299. §].

c) Kötbér

Objektív szankciók:

a) A teljesítés követelése

A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést.

b) Elállás

A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – elállhat a szerződéstől.

Az elállási jog azonban csak akkor gyakorolható:

- ha a jogosult bizonyítja, hogy a teljesítés többé nem áll érdekében;

- a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítása nélkül is, ha

-- a szerződést a felek megállapodásánál fogva meghatározott időpontban - és nem máskor - kellett volna teljesíteni (ún. fix határidő),

-- a szerződést a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban - és nem máskor - kellett volna teljesíteni,

-- a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el (póthatáridő) [1959. évi IV. tv. 300. §].

c) Késedelmi kamat

Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

2) Jogosult késedelme

A jogosult késedelembe esik, ha

- a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el;

- elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon;

- a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza [1959. évi IV. tv. 302. §].

A jogosult késedelmére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatás fajta és mennyiség szerint volt meghatározva, de a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték, vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették [1959. évi IV. tv. 304. §].

Szubjektív szankció:

a) Kártérítés

A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [1959. évi IV. tv. 303. §].

Objektív szankciók:

a) Költségviselés

A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni.

b) Kárveszélyviselés

A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna;

c) Kizárt a késedelmi kamat

A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – a kötelezettől a késedelme idejére kamatot nem követelhet.

d) Kizárt a kötelezett késedelme

A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja [1959. évi IV. tv. 303. §].

3) Hibás teljesítés

Hibás teljesítés:

- olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett teljesítése a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

- a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése, ha

- a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős;

- a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza [1959. évi IV. tv. 305. §].

Fontos tudni:

- a hibás teljesítés csak visszterhes szerződéseknél vizsgálható,

- a hibás teljesítés legtöbb szabálya diszpozitív, vagyis a felek ezektől eltérhetnek (a kogens rendelkezéseket külön kiemeljük),

- fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely az összeszerelésre vonatkozó rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el (ez egy kogens szabály, a felek közös megállapodással sem térhetnek el ettől);

- a kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik ezt nevezik kellékszavatosságnak.

A kellékszavatosság mint objektív felelősség

Kellékszavatosság terheli a kötelezett függetlenül attól, hogy felelős-e a dolog, szolgáltatás hibájáért (pl. tudott vagy nem tudott róla). A kötelezett a felelősség alól csak akkor tudja kimenteni magát, ha

- a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett,

- a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette.

Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen (a felek ettől eltérő megállapodása semmis). A kötelezettnek kell bebizonyítania az ellenkezőjét [1959. évi IV. tv. 305/A. §].

Fontos: a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint (ez tehát szubjektív jogkövetkezmény lesz) [1959. évi IV. tv. 310. §].

A szavatossági igények (a jogosult hibás teljesítésből fakadó jogai)

Hibás teljesítés esetén a jogosult:

a) elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha

- a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy

- az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne (figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget);

A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. Ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.

b) másodsorban – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől, ha

- sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga,

- a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta,

- a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést vállalta, de – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül nem végezte el.

Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye [1959. évi IV. tv. 306. §].

A hiba közlésének határideje

A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni.

Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.

A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős (nem a szavatossági jog gyakorlásától esik el, de ha felróható módon késlekedett a hiba bejelentésével, az ebből eredő többletköltségeket meg kell térítenie a kötelezettnek) [1959. évi IV. tv. 307. §].

A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek [1959. évi IV. tv. 308/B. §].

A szavatossági jogok gyakorlásának határideje

a) Hat hónap (főszabály szerint)

A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.

b) Hat hónapnál kevesebb

Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó. A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb, ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte.

c) Állat esetében: 60 nap

Ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.

d) Fogyasztó szerződés: 2 év (1 év)

Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

e) Rejtett hiba: 1 év, 3 év vagy több

Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított

- egy év,

- tartós használatra rendelt dolog esetében három év,

- ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.

Például:

- az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet;

- az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló 12/1988. (XII. 27.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-KVM együttes rendelet

A fenti határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Ez azt jelenti, hogy ezt követően a kötelezettől nem lehet követelni a szavatossági jogokat. A szavatossági jogok azonban az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetők (ez minden szavatossági határidőre igaz).

Fogyasztói szerződésben a hároméves határidőnél rövidebb határidő kikötése semmis [1959. évi IV. tv. 308. §, 308/A. §; 1978. évi 2. tvr. 6. §].

4) Teljesítés lehetetlenné válása

A teljesítés lehetetlenné válása (lehetetlenülés): a teljesítés a továbbiakban valamilyen okból nem lehetséges. A lehetetlenné válás oka lehet jogi, gazdasági, érdekbeli és fizikai.

Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért

a) egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik.

b) a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet;

c) a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős [1959. évi IV. tv. 312. §].

5) Teljesítés megtagadása

A teljesítés megtagadása (a lehetetlenülés speciális típusa): a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja.

Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat

a) a késedelem (elállás és kártérítés) vagy

b) a lehetetlenülés (kártérítés)

következményeinek alkalmazása között [1959. évi IV. tv. 312. §].

5. A szerződés módosítása, megszüntetés

A szerződés módosítása

A szerződéseknek van egy olyan szomorú tulajdonságuk, hogy megkötésük után nem foglalkoznak azzal, hogy mennyire vagyunk megelégedve a tartalmukkal, köteleznek minket a teljesítésükre. Ha mégsem teljesítjük a megállapodást, vagy a szerződéstől eltérően cselekszünk, illetve nem teszünk valamit, akkor szerződésszegést követünk el.

Ha teljesíteni sem akarunk és szerződésszegést sem szeretnénk elkövetni, akkor két lehetőségünk van:

- a szerződés érvénytelenségére hivatkozunk (csak akkor érdemes, ha tényleg megtámadható vagy semmis a szerződés, egyébként súlyos következményei lehetnek, lásd: Szerződés érvénytelensége);

- módosítjuk a szerződést.

Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy milyen feltételei vannak a szerződés módosításának, és ki dönthet erről. Ha a döntésre jogosultakból indulunk el, akkor a szerződés módosításának fajtái:

a) közös megegyezéssel történő módosítás

b) bírói úton történő módosítás

c) egyoldalú módosítás

Fontos tudni, hogy a szerződés megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is – megszakítja az elévülést, vagyis ilyenkor az elévülési idő számítása újrakezdődik [1959. évi IV. tv. 327. §].

A bíróság akkor módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

A szerződés megszűnése, megszüntetése

A szerződés megszűnésének esetei:

a) szerződésszerű teljesítéssel;

b) beszámítással;

c) a felek közös megegyezésével (a szerződés kétoldalú megszüntetése);

d) valamelyik fél egyoldalú nyilatkozatával (a szerződés egyoldalú megszüntetése);

e) ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett (confusio) – pl. a jogosult és a kötelezett cég egyesül [1959. évi IV. tv. 322. §];

f) a kötelezett halálával, ha a szerződés csak személyesen teljesíthető szolgáltatásra irányult (pl. a festő örököse nem kötelezhető a kép elkészítésére) [1959. évi IV. tv. 323. §];

g) a jogosult halálával, ha a szolgáltatás kifejezetten az ő eltartására irányult, vagy kizárólag az ő személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas [1959. évi IV. tv. 323. §];

h) a kötelezettségről való lemondással, annak elengedésével, ha más kötelezettség nincs a szerződésben;

i) bírósági rendelkezéssel, például

- a szerződéskötési kötelezettség körében a bíróság a szerződést nemzetgazdasági érdekből is megszüntetheti [1959. évi IV. tv. 206. §],

- ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, és a tartási szerződés célja életjáradéki szerződéssé való átváltoztatással sem érhető el, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a tartási szerződés megszüntetését [1959. évi IV. tv. 589. §];

j) jogszabály alapján, így például

- lehetetlenülés esetében, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős [1959. évi IV. tv. 312. §],

- megbízási szerződés esetében, ha bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik (kivéve ha a megszűnő jogi személynek jogutódja van), a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, vagy pedig a megbízott cselekvőképességét elveszti, a megbízás tárgytalanná válik [1959. évi IV. tv. 481. §],

A szerződés kétoldalú megszüntetése

A felek a szerződést közös megegyezéssel

a) megszüntethetik vagy

b) felbonthatják.

A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg:

- a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak.

- a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni,

- amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Akinek pénzt kell visszaadni, a szerződés megkötésének időpontjától kamatot kérhet, akinek a dolgát használták, használati díjra jogosult.

Egyes szerződések esetében az eredeti állapot visszaállítására nincs lehetőség ezért egyebek mellett az alábbi szerződéseket nem lehet felbontani:

- a vállalkozási szerződéseket, ha a kizárólag munkával elérhető eredmény létrehozását már megkezdték.

- a bérleti (használati) szerződéseket,

- a megbízási szerződéseket, ha a teljesítés már megkezdődött [1959. évi IV. tv. 319. §].

Fontos: A közös megegyezéssel történő megszüntetés esetében is lehet valamelyik vagy mindkét fél felelős a teljesítés meghiúsulásáért. Ha a szerződést foglalóval biztosították a felek, a foglalóra vonatkozó szabályokat – a felek eltérő megállapodásának hiányában – alkalmazni kell (lásd: EBH2004. 1119.).

A szerződés egyoldalú megszüntetése

Egyoldalú nyilatkozattal kizárólag a szerződés vagy jogszabály felhatalmazása alapján lehet megszüntetni a szerződést

a) elállással vagy

b) felmondással.

a) Elállás

Aki elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja, vagyis a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Elállási jogot a felek a szerződésben vagy jogszabály állapíthat meg.

b) Felmondás

Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti, vagyis a szerződés a jövőre nézve szűnik meg.

A felmondás lehet:

- Azonnali hatályú (rendkívüli) felmondás: a szerződés a felmondásról való tudomásszerzés időpontjában megszűnik.

A határozott és határozatlan időtartamra kötött szerződések is megszüntethetők rendkívüli felmondással, a felek előzetes megállapodása nélkül is. A felmondást kötelező megindokolni.

- Rendes felmondás: a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad.

A határozott időtartamra kötött szerződések rendes felmondással csak akkor mondhatók fel, ha a felek ezt külön kikötik a szerződésben. Nem kell indokolni [1959. évi IV. tv. 321. §].

6. Megbízási szerződés

A megbízási szerződés alapján a megbízott általában valamilyen tevékenység elvégzésére köteles (pl. egy építkezés műszaki ellenőrzésére), amelyért cserébe megbízási díj illeti meg. Kérdés, hogy akkor is jogosult lehet a megbízott erre a díjra, ha tevékenysége nem éri el a megbízó által kitűzött célt. Előfordul, hogy valaki úgy végez egy tevékenységet, hogy nincs erre megbízása, ezt nevezik megbízás nélküli ügyvitelnek.

A megbízási szerződés

Fogalma: Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően ellátni.

Alanyai: Megbízott – Megbízó

Tárgya: Képviselet, egy vagy több ügy ellátása, egyszeri vagy tartós tevékenységre, stb.

Alakszerűség: Nincs alakszerűséghez kötve, de egyes megbízásokra speciális szabályok vonatkoznak

Példa a kivételekre: Az ügyvédi megbízást - a tanácsadás esetét kivéve - írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli [1998. évi XI. törvény 23. §].

Az építési műszaki ellenőr megbízását 2009. október 1-jétől írásba kell foglalni [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 16. §].

Továbbá, ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír.

Ellenszolgáltatás megnevezése: megbízási díj [1959. évi IV. tv. 474. §].

Fontos: A megbízási szerződés a gondossági kötelmek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a megbízott csak meghatározott tevékenységre és nem egy eredmény elérésére köteles. Ha a megbízott eljárása során a lehető legnagyobb gondossággal és szakszerűen járt el, a szerződést akkor is teljesítette, ha az eredmény nem következett be. Akkor követ el szerződésszegést a megbízott, ha nem kellő gondossággal vagy szakszerűtlenül végezte a tevékenységét.

Lehetnek-e közreműködők?

A megbízott főszabály szerint személyesen köteles eljárni. 

A megbízott más személy közreműködését akkor veheti igénybe, ha

- ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ez a megbízás jellegével együtt jár (a megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el);

- a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges (a megbízott az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható).

Ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

Ha a megbízott által igénybe vett személyt a megbízó jelölte ki, a megbízott e személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy az igénybe vett személy utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [1959. évi IV. tv. 475. §].

A megbízó utasíthat és tájékoztatást kérhet

A megbízott köteles a megbízó utasításai szerint eljárni. A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni:

- ha a megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik;

- ha a megbízó fenntartja azon utasítását, amelynek teljesítése jogszabályba (hatósági határozatba) ütközik, vagy az élet-, és vagyonbiztonságot veszélyeztet a megbízott – a Ptk. külön rendelkezése nélkül is – jogosult és köteles annak teljesítését megtagadni.

A megbízott köteles tájékoztatni a megbízót

- tevékenységéről és az ügy állásáról (a megbízó kívánságára) – ide tartozhat például a felmerült vagy várható költségek közlése, időközi elszámolás, várható eredmény, stb.;

- ha más személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá (akkor is, ha ezt külön nem kérte a megbízó) [1959. évi IV. tv. 476-477. §].

Megbízási díj és költségek

A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta.

A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős (itt nem kizárólag a megbízó felróható magatartására kell gondolni, hanem például a nem megfelelő szakértelemre is).

Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. Az ügy ellátásával felmerült költségeket a megbízó fizeti ki, de ezek előlegezésére nem köteles (természetesen a szerződésben ezzel ellentétesen is meg lehet állapodni).

A szerződés megszűnésekor:

- a megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált;

- a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos költségeit megtéríteni;

- a megbízó köteles a megbízási díjat kifizetni [1959. évi IV. tv. 478-479. §].

Törvényes zálogjog

A megbízottat költségei és díjkövetelése biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába. Fontos tudni, hogy a törvényes zálogjogra hivatkozva a megbízott dokumentumokat, szerződéseket nem tarthat vissza a díja megfizetéséig [1959. évi IV. tv. 480. §].

Hogyan szűnhet meg a megbízási szerződés?

A megbízási szerződés megszűnik, ha

- a megbízott a megbízást teljesítette;

- valamelyik fél a szerződést felmondja;

- bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik, kivéve, ha a megszűnő jogi személynek jogutódja van;a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik;

- a megbízott cselekvőképtelenné válik;

- a megbízás tárgytalanná válik;

- külön jogszabály így rendelkezik (pl. az ügyvédi megbízási szerződés megszűnik az ügyvéd kamarai tagságának megszűnésével is).

A megbízó felmondása lehet:

- a rendes felmondás: köteles helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért

- azonnali hatályú (rendkívüli) felmondás

A megbízott felmondása lehet:

- a rendes felmondás: a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodni tudjon;

- azonnali hatályú (rendkívüli) felmondás: kizárólag a megbízó súlyos szerződésszegése esetén van erre lehetősége.

Ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.

Fontos tudni, hogy a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis, kizárólag folyamatos megbízási jogviszonynál a felek közös megállapodással korlátozhatják.

Ha a megbízás a megbízó személyében rejlő okból vagy azonnali hatályú felmondás miatt szűnik meg, a megszűnés abban az időpontban következik be, amikor a megbízott a megszűnés okáról hitelt érdemlően tudomást szerez. A megbízott a megbízó halála vagy cselekvőképességének megszűnése esetén a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézéséről gondoskodni nem képes, illetve rendes felmondás esetén a szerződés a felmondási idő elteltével szűnik meg [1959. évi IV. tv. 481-483. §]. 

Megbízás nélküli ügyvitel

Megbízás nélküli ügyvivő: valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna. Az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.

A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni – függetlenül a beavatkozás eredményességétől –:

- ha megfelel a másik érdekének és feltehető akaratának, különösen ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg;

- életveszély elhárítása végett az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.

A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik. Ha a képviselt személy jóváhagyja a beavatkozó tevékenységét, a felek között megbízási szerződés jön létre.

A megbízás nélküli ügyvivő felelőssége:

- ha a beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e, vagyis:

-- a képviselt személy köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni,

-- jogosult a szükséges és hasznos költségeinek megtérítésére,

-- jogosult megbízási díjra (ha nem tekinthető ingyenesnek a tevékenysége).

- ha a beavatkozás nem volt helyénvaló:

-- díjazást nem követelhet,

-- költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti,

-- felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett volna be [1959. évi IV. tv. 484-486. §].

Rosszhiszeműen eljáró személy: Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja [1959. évi IV. tv. 487. §].

7. Vállalkozási szerződés

Ha valaminek a megtervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására vagy megjavítására kötünk szerződést, az mindig vállalkozási szerződésnek fog minősülni. A vállalkozási szerződésre vonatkozó, alábbiakban közölt általános szabályokat kell alkalmazni a speciális vállalkozási szerződések - pl. építési és tervezési szerződés - esetében is.

A vállalkozási szerződés fogalma

Fogalma: A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.

Alanyai: Vállalkozó – Megrendelő

Tárgya: Valamilyen munkával elérhető eredmény létrehozása

Alakszerűség: Nincs alakszerűséghez kötve (azonban a kutatási szerződés és az utazási szerződés csak írásban érvényes, illetve 2008. június 30-a után az építési és tervezési szerződés is kizárólag írásban köthető)

Ellenszolgáltatás megnevezése: Vállalkozói díj [1959. évi IV. tv. 389. §].

Típusai: Építési, Tervezési, Szerelési, Kutatási és Utazási szerződés

Fontos: A megbízási szerződés az eredmény-kötelmek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó akkor teljesíti a szerződést, ha az abban rögzített eredményt megvalósítja, létrehozza. A vállalkozó akkor is szerződésszegést követ el, ha az eljárása során a lehető legnagyobb gondossággal és szakszerűen járt el, de az eredményt nem produkálta.

A bírói gyakorlat alapján a szolgáltatás mennyiségileg és minőségileg történő pontos meghatározása és a vállalkozói díj mellett a teljesítési határidő megjelölése is lényeges elemnek minősül.

Az egyes tevékenységekhez szükséges engedélyek hiánya (ún. kontárszerződések) önmagukban még nem érvénytelenek, csak akkor, ha a szerződés tárgya jogszabályba ütközik.

Jár díjazás az ajánlatkészítésért?

A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. Magáért az ajánlat elkészítéséért tehát csak akkor kérhet a vállalkozó díjat, ha ebben előzetesen megállapodtak.

A megrendelő a részletes ajánlatot – a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában – szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. A felek a szolgáltatást műszaki tervekre – amely a szolgáltatás minőségét és mennyiségét tartalmazza – és a szolgáltatás ellenértékét rögzítő költségvetésre utalással is meghatározhatják [1959. évi IV. tv. 390. §]. 

Ki viseli a költségeket?

A Ptk. szerint a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el, és köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését [1959. évi IV. tv. 391. §]. A költségviselés kérdését azonban érdemes a feleknek részletesen meghatározni a szerződésben, hogy később ebből ne származhasson vita. Költségek alatt természetesen nem kizárólag az anyagok, alkatrészek ára, vagy a dolgozók munkabére, hanem minden, a szolgáltatáshoz kapcsolódó költséget érteni kell (pl. rezsiköltség, közterület-használati díj, stb.).

Milyen feltételekkel lehet alvállalkozót igénybe venni?

Alvállalkozó: az a személy, cég, akivel a vállalkozó a megrendelővel kötött szerződésben foglalt részfeladat (vagy az egész szolgáltatás) megvalósítására szerződik, de nem munka vagy megbízási jogviszonyban. A vállalkozó – a felek eltérő rendelkezése hiányában – jogosult alvállalkozó igénybevételére. A megrendelő és az alvállalkozó között nem keletkezik közvetlen szerződéses kapcsolat.

A vállalkozó felelőssége az alvállalkozóért:

- ha jogosan veszi igénybe, az alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna

-- mentesül a felelősség alól, ha ő és az alvállalkozó is úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;

- ha jogtalanul veszi igénybe, felelős minden olyan kárért is, amely az alvállalkozó igénybevétele nélkül nem következett volna be:

-- az elvárható magatartás tanúsítása esetében sem mentesül a felelősség alól, csak akkor, ha rajta és az alvállalkozón kívüli esemény miatt következett be a kár (pl. természeti katasztrófa) [1959. évi IV. tv. 391. §].

Meddig terjed a megrendelő utasítási joga?

A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni, de az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé (a felek ezektől a rendelkezésektől is eltérhetnek, így például meghatározott keretek közé helyezhetik az utasítási jogot, vagy feltételekhez köthetik).

A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. A megrendelő az értesítést követően tud határozni a szükséges lépésekről, éppen ezért a vállalkozó az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős.

A vállalkozó köteles figyelmeztetni a megrendelőt, ha az alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot a vállalkozó

- elállhat a szerződéstől;

- ha nem áll el a szerződéstől, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni;

- nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne (díjat ezért nem követelhet és az ebből eredő kár is őt terheli) [1959. évi IV. tv. 392. §].

Munkaterület biztosítása

Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Erre nem kizárólag a munka megkezdésekor köteles a megrendelő, hanem a munkafolyamat közben is, fokozatosa – ha ez szükséges. Ha a megrendelő ezt a kötelezettségét:

- nem teljesíti a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkahely nem alkalmas a munkavégzésre;

- a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem teljesíti, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.

Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkának gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A munka nem megfelelő megszervezésével másnak okozott kárt a mulasztó köteles megtéríteni.

Több vállalkozó munkavégzése esetén az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a megrendelő és a vállalkozók szerződést köthetnek egymással. A szerződésben meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhető megtakarítások és egyéb előnyök, valamint az egyes feleknél felmerülő többletköltségek megosztásának módját [1959. évi IV. tv. 393. §].  

A munka ellenőrzése

A megrendelő a munkát és a vállalkozó által beszerzett felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti (a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles). Fontos tudni, hogy nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. A megrendelő által biztosított anyagok ellenőrzése a vállalkozó feladata, és ő ezért felelősséggel is tartozik.

Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti.

Ha a vállalkozó nem értesíti megfelelő időben a beépítésről a megrendelőt, köteles saját költségén lehetővé tenni az ellenőrzést [1959. évi IV. tv. 394. §].

A feleknek a szolgáltatás átadásakor közösen kell elvégezniük azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. Eltérő szakmai szokás hiányában a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő - a vállalkozó költségére - biztosítja, a próbát pedig a vállalkozó végzi [1959. évi IV. tv. 396. §].

Titoktartási kötelezettség

Ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti. Ha ezt mégis megteszi – a szerződés külön rendelkezésének hiányában – köteles az ebből eredő kárt megfizetni a vállalkozónak [1959. évi IV. tv. 394. §].

Megrendelő elállási joga

a) Általános elállási jog

A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ha a szolgáltatást átvétele akkor már nem jogosult elállni a szerződéstől.

A Ptk. ezt a jogot anélkül biztosítja a megrendelőnek, hogy bármilyen érdekmúlást vagy okot bizonyítania kellene. Ebből következik az is, hogy a vállalkozónak járó kártérítés összegénél sem kell vizsgálni a felróhatóságot (a kárt objektíven, a körülményektől függetlenül állapítják meg, beletartozik az anyag- és munkaköltség, valamint az elmaradt haszon is). Ha a megrendelő elállása esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell főszabály szerint visszaállítani, de ez vállalkozási szerződések esetében ritkán valósulhat meg. Ezért a Ptk. kimondja, hogy ha az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság – bármelyik fél kérelmére – a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő azonban ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.

b) Speciális elállási jogok

- Késedelem miatti elállási jog

A megrendelő elállhat a szerződéstől, ha már a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében. A megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet. Természetesen nem állhat el jogszerűen a megrendelő a szerződéstől, ha a vállalkozó előrelátható késedelmét az ő magatartása idézte elő (pl. késve biztosította a szükséges anyagokat). A késedelem miatti elállási jog is csak a szolgáltatás átadásáig és átvételéig gyakorolható.

- Hibás teljesítés miatti elállási jog

A megrendelő elállhat a szerződéstől, ha a munka végzése során a körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, feltéve, hogy a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére megfelelő határidő adott a vállalkozónak és ez is eredménytelenül telt el. A megrendelő gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat [1959. évi IV. tv. 395. §].

c) A szerződésszegés általános szabályai szerinti elállási jog

A vállalkozási szerződés külön szabályai mellett érvényesülnek a szerződésszegéshez kapcsolódó egyéb elállási jogok is, így például a kötelezett késedelme vagy a hibás teljesítés eseteiben.

Vállalkozói díj

A vállalkozói díj – ha jogszabály kivételt nem tesz vagy a felek másképpen nem állapodnak meg – a vállalkozás teljesítésekor esedékes [1959. évi IV. tv. 396. §]. 

Törvényes zálogjog

A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek [1959. évi IV. tv. 397. §].

Mi az a fővállalkozás?

Fővállalkozás: önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette [1959. évi IV. tv. 401. §].

A fővállalkozási szerződés általánosságban tehát azt jelenti, hogy a fővállalkozó vállalja az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozó munkavégzésének összehangolását és a munkafeltételek megteremtését. A fővállalkozó lesz a felelős a szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is, ha a teljesítéshez szükséges terveket (vagy annak egy részét) nem ő készítette. A fővállalkozás fenti fogalma érvényesül a tervezési, kutatási, utazási és szerelési szerződések esetében.

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az építési szerződések esetében a gyakorlat ettől eltérő meghatározást alakított ki, sőt, egy építkezés kapcsán kötött fővállalkozási szerződés tartalma egyáltalán nem merül ki csupán a tevékenységek összehangolásában. Az ezzel kapcsolatos leírások az Építési szerződés témakörében találhatók meg.

1