A közigazgatási hatósági eljárás

1. A közigazgatási eljárási törvény

A közigazgatási eljárási törvény: a Ket.

Az Országgyűlés 2004. december 20-án fogadta el a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, amelynek a rövidítése: Ket. A Ket. 2005. november 1-jétől lépett hatályba, ettől a naptól váltotta fel a korábbi eljárási rendelkezéseket tartalmazó 1957. évi IV. törvényt (ennek rövidítése: Áe.). A Ket. megalkotásának egyik célja az volt, hogy a közigazgatásban szolgáltató gyakorlatot vezessenek be, és mind a hatóság, mind az ügyfelek jogait és kötelezettségeit pontosítsák. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a törvényt részletesen bemutassuk, azonban az építésügy területén dolgozóknak elengedhetetlenül fontos, hogy legalább az ügyfelek alapvető jogaival és a hatóság kötelezettségeivel tisztában legyenek, így elősegítve azt, hogy egy hatósági eljárásban számukra kedvező döntés szülessen.

1.1. A Ket. hatálya

Főszabály szerint minden közigazgatási hatósági ügyben a Ket. általános szabályait kell elsődlegesen alkalmazni, de vannak kivételek:

a) Kivett eljárások: vannak eljárások, amelyekre a Ket. tárgyi hatálya nem kiterjed ki (szabálysértési eljárás, választási eljárás, területszervezési eljárás), vagyis ezeknél az eljárásoknál a Ket. szabályait nem lehet alkalmazni, ezek eljárási szabályait külön törvényekben találhatjuk meg [2004. évi CXL. tv. 13. § (1) bek. a) pont].

b) Részlegesen kivett eljárások: a Ket. szabályait meghatározott eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az irányadó másik törvény, ami az adott eljárást szabályozza, eltérő szabályokat nem állapít meg - vagyis itt a különös eljárási szabály lesz az elsődlegesen alkalmazandó - (pl. az iparjogvédelmi és a szerzői jogi eljárások, a piac felügyeleti és piac szabályozásával kapcsolatos eljárások, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárás, kisajátítási eljárás) [2004. évi CXL. tv. 13. § (2) bek.].

c) A Ket. egyes rendelkezései lehetővé teszik, hogy a különös eljárási szabályok eltérjenek a Ket. szabályaitól[1].

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006: LIII. törvény vagy annak felhatalmazása alapján kormányrendelet a Ket-től és az ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg:
a) a hiánypótlásra,
b) a kézbesítésre,
c) az ügyfél tájékoztatására,
d) a hatáskörre, az illetékességre,
e) a szakhatóság közreműködésére,
f) a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánításra [2006: LIII. tv. 1. §; 2004. évi CXL. tv. 13. § (3) bek.].

1.2. A Ket. személyi hatálya

1.2.1. A Ket. személyi hatálya az alábbiakra kiterjed ki (vagyis akik tekintetében a Ket. rendelkezéseit alkalmazni kell, de érdemes magukkal a fogalmakkal is tisztában lennünk):
- Közigazgatási hatóság
- Ügyfél
- Az eljárás egyéb résztvevői

1.2.2. Közigazgatási hatóság

A közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező:
- államigazgatási szerv,
- helyi önkormányzat képviselő-testülete, ideértve a megyei önkormányzat közgyűlését is, valamint a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei,
- a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester),
- főjegyző, jegyző (a továbbiakban együtt: jegyző),
- törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb szervezet, köztestület vagy személy (pl. Magyar Mérnöki Kamara, Magyar Építész Kamara) [2004. évi CXL. tv. 12. § (3) bek.].

1.2.3. Az eljárás egyéb résztvevői

Közigazgatási hatósági ügy szükségképpeni alanyai (vagyis aki nélkül nem beszélhetünk hatósági ügyről): a hatóság és az ügyfél.

Az ügyfél és a hatóság mellett számos más szereplője is lehet a közigazgatási hatósági eljárásnak. A Ket. az alábbi, ún. egyéb résztvevőket nevesít:
- a tanú, a hatósági tanú,
- a szakértő,
- a tolmács,
- a szemletárgy birtokosa,
- az ügyfél képviselője és
- a hatósági közvetítő [2004. évi CXL. tv. 172. § e) pont].

Az eljárás egyéb résztvevőinek jogai és kötelezettségeit a vonatkozó részeknél érintjük, ennél a pontnál kizárólag a hatósági közvetítő szerepére hívnám fel a figyelmet. A hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekű ügyfelek közötti vita rendezése érdekében a hatóság hatósági közvetítőt vehet igénybe [2004. évi CXL. tv. 41. § (1) bek.]. Az ügyfél akár javaslatot is tehet a hatósági közvetítő személyére.

A hatósági közvetítő
a) gondoskodik arról, hogy az érintettek hiteles, szakszerű és közérthető tájékoztatást kapjanak mind az eljárás céljáról, mind az annak megvalósulása kapcsán várható következményekről, illetve az esetleges kedvezőtlen változások (hatások) megelőzésére vagy mérséklésére irányuló intézkedésekről,
b) tájékoztatja az ügyfeleket az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseiről, az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokban meghatározott jogaikról,
c) közvetít a hatóság és az ügyfelek, illetve az ellenérdekű ügyfelek között annak érdekében, hogy az eljárás céljának eléréséhez kölcsönösen elfogadható megoldási módot találjanak,
d) összegyűjti és rendszerezett formában a hatóság rendelkezésére bocsátja az ügyfelektől beérkezett, az eljárás tárgyára vonatkozó észrevételeket [2004. évi CXL. tv. 41. § (3) bek.].
 
A hatóság - ha törvény azt nem zárja ki vagy nem korlátozza - lehetővé teszi a hatósági közvetítő számára eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben az iratokba való betekintést, továbbá megad számára minden olyan segítséget, amely szükséges a tevékenységének ellátásához [2004. évi CXL. tv. 41. § (4) bek.].

A fővárosi és megyei kormányhivatal hatósági közvetítőkről vezetett nyilvántartása tartalmazza a hatósági közvetítő természetes személyazonosító adatait, képesítését, az elérhetőségéhez szükséges adatokat, valamint azt a tevékenységi kört, amelyben hatósági közvetítőként eljárhat [2004. évi CXL. tv. 41. § (8) bek.].

2. Az ügyfél és a jogutódlás

A Ket. részletesen foglalkozik az ügyfél fogalmával és az ügyfelek körének meghatározásával.

2.1. Ki lehet ügyfél a hatósági eljárásban?

a) Az ügyfél általános fogalma

A Ket. szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet:
- akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét az ügy érinti[2],
- akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve
- akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz [2004. évi CXL. tv. 15. § (3) bek.].

Valakinek a jogát akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében valamilyen jogot szerez, a meglévő jogaiban változás következik be, vagy valamilyen kötelességet írnak elő neki.
Valakinek a jogos érdekét akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében konkrét jogot vagy kötelezettséget nem szerez, de mégsem közömbös számára a döntés.

A Ket. lehetővé teszi, hogy törvényben az ügyféli jogokat ahhoz a feltételhez kössék, hogy az ügyfél az első fokú eljárásban részt vegyen. A 2009. októbertől hatályos módosítás célja az, hogy ne legyen megkérdőjelezhető egy a közigazgatási határozat jogereje amiatt, hogy az eljárás egy későbbi szakaszában új ügyfél jelentkezik. Ez az új szabály az építésügyi hatósági eljárásban nem alkalmazható, mivel az Építési törvényben nem rögzítették ezt a lehetőséget.

b) Automatikusan ügyfélnek minősülő személyek

2009. október 1-jétől törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfélfogalmat már nem állapíthat meg, a jelenlegi szabály szerint törvény vagy kormányrendelet azon személyek körét rögzítheti, akik vizsgálat nélkül automatikusan ügyfélnek minősülnek.

c) A hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa

A Ket. alapján mindig ügyfélnek minősül jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

Hatásterület általános fogalma: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység számottevő mértékű hatást gyakorol (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést). Az eredeti fogalomban a „rendes üzemvitel” szerepelt szempontként, és csak a fizikai hatásgyakorlást kellett vizsgálni.

d) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti [2004. évi CXL. tv. 15. § (4) bek.].

e) Érdekvédelmi szervezetek és társadalmi szervezetek

Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul (a Legfelsőbb Bíróság egyébként már korábban kimondta, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesítésével foglalkozó szervezeteknek kereset indítási joguk van egyes környezetvédelmi ügyekben) [2004. évi CXL. tv. 15. § (5) bek.].

Példa: A környezetvédelmi törvény kimondja, hogy a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott politikai pártnak és érdekképviseletnek nem minősülő, a hatásterületen működő egyesületeket a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg [1995. évi LIII. törvény 98. § (1) bek.].

A hatósági eljárásban azokat a civil szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul, az eljárás során megilleti a nyilatkozattételi jog (vagyis nem teljeskörű ügyféli jogállásuk van). A nyilatkozat az eljáró hatóságot nem köti [2004. évi CXL. tv. 15. § (5a) bek.].

2.2. Természetes személyek eljárási képessége

A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Ha eziránt kétség merül fel, az eljáró hatóság hivatalból vizsgálja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve az erre vonatkozó iratok csatolásával ügygondnok kirendelését kéri, vagy ha törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi – az ügygondnok kirendelésére vonatkozó részletes szabályok meghatározásával –, maga gondoskodik ügygondnok kirendeléséről [2004. évi CXL. tv. 15. § (7) bek.].

2.3. Ügyféli jogosultságok szigorítása

Az eljárás megindításáról szabályszerűen értesített ügyfél ügyféli jogainak gyakorlását törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az elsőfokú eljárásban nyilatkozatot tesz vagy kérelmet nyújt be. A nyilatkozat, illetve a kérelem tartalmi követelményeit a törvény vagy a felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet meghatározhatja[3] [2004. évi CXL. tv. 15. § (6) bek.].

A Ket. alapján törvény előírhatja, hogy a hatósági döntés jogerőre emelkedésétől és végrehajthatóvá válásától számított, a törvényben meghatározott, legalább hat hónapos határidőn túl további ügyfél nem vehet részt az eljárásban. Ebben az esetben a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának nincs helye[4] [2004. évi CXL. tv. 15. § (6a) bek.].

2.4. Jogorvoslati lehetőség

Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli ügyféli jogállást megtagadó végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye [2004. évi CXL. tv. 15. § (8) bek.].

2.5. Jogutódlás[5]

2.5.1. A jogutódlás jelentősége

A jogutódlás azt jelenti, hogy a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. Jogszabály lehetővé teheti, hogy a jogerős határozat alapján jogosított ügyfél helyébe jogutódja lépjen. Ha a jogerős határozattal megállapított kötelezettség tekintetében a kötelezett helyébe jogutód lép, számára – indokolt kérelmére új teljesítési határidő megállapításával – lehetőséget kell biztosítani a kötelezettség önkéntes teljesítésére [2004. évi CXL. tv. 16. § (3) bek.]. Tehát a jogutóddal szemben végrehajtási eljárás első lépésként akkor sem alkalmazható, ha a jogelőd már hosszú ideje nem tett eleget a hatósági határozatnak.

Érdemes tudni, hogy a hatóságnak a jogutódlás előtt hozott döntése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve
a) a jogelőd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésről való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító végzést,
b) a jogelőd számára fizetési kedvezményt megállapító végzést, ideértve a késedelmi pótlék elengedéséről vagy mérsékléséről szóló végzést is és
c) a jogelőd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyező végzést [2004. évi CXL. tv. 16. § (4) bek.].

2.5.2. Ki lehet jogutód?

A Ket. szerint, ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a polgári jog szerinti jogutódja lép

a) hivatalból indított eljárásban a kieső ügyfél vagy
b) kérelemre indult eljárásban – az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve – a kieső ügyfél

helyébe [2004. évi CXL. tv. 16. § (1) bek.].

2.5.3. Határidők

Kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél jogutódja – az eljárásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a jogutódlástól számított hat hónapon belül – kérheti a jogutódlás megállapítását [2004. évi CXL. tv. 16. § (2) bek.][6]. A természetes személyek esetében az örökös (és egyben a jogutód) személyét csak a jogerős hagyatékátadó végzés állapítja meg, amelynek megszületése előre nem láthatóan hosszú ideig is elhúzódhat. A jogutód kilétének eldöntéséig a hatóság köteles a folyamatban levő eljárást az ügyfél kiesésének időpontjában felfüggeszteni, és a jogerős hagyatékátadó végzés jogerőssé válásával újra kezdődik a jogutód belépésére nyitva álló határidő számítása is.

2.5.4. Mi történik akkor, ha nincs jogutód?

Ha nincs jogutód, akkor a jogszabálysértő, illetve a közérdeket sértő vagy veszélyeztető állapot megszüntetéséről az eljáró hatóság hivatalból köteles intézkedni [2004. évi CXL. tv. 16. § (5) bek.].

3. A közigazgatási eljárás alapelvei

A Ket. alapelveinek egy része az alkotmányból vezethetők le, és más eljárási jogban is megtalálhatók (pl. a törvényesség elve, a törvény előtti egyenlőség elve, diszkrimináció tilalma), az alapelvek másik része csak a közigazgatási eljárásban jelentkeznek (pl. a törvény által korlátozott hivatalbóliság). Fontos, hogy az alapelveket az eljárás teljes szakaszában figyelembe kell venni, azok minden esetben kiegészítik a speciális rendelkezéseket.

3.1. Az eljárási alapelvek jelentősége

Az eljárási alapelvek főként a közigazgatási hatósággal szemben határoznak meg olyan fontos követelményeket, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. Az alapelveknek tehát külön említés nélkül valamennyi közigazgatási eljárásban és minden körülmény között érvényesülniük kell. Az alapelvek segítséget nyújthatnak az egyes rendelkezések értelmezéséhez is, hiszen azok nem lehetnek ellentétesek az alapelvekkel. Fontos tudni, hogy maga az alapelv érvényesülésének meghiúsulása is jogszabálysértésnek minősül.

Az alapelvek egy része kizárólag a hatóság részére állapít meg követelményeket, míg vannak olyanok, amelyek az ügyfelek jogait és kötelezettségeit határozzák meg (alapvető jogok és kötelezettségek). Az alábbiakban – csak említés szintjén – felsorolunk néhány alapelvet.

3.2. Az alapelvek felsorolása

Az alapelvek egy része kizárólag a hatóság részére állapít meg követelményeket, míg vannak olyanok, amelyek az ügyfelek jogait és kötelezettségeit határozzák meg (alapvető jogok és kötelezettségek).

3.3. Néhány alapelv bővebb ismertetése

a) Jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme

A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait e törvény határozza meg [2004. évi CXL. tv. 1. § (4) bek.].

b) Szükségesség és arányosság elve az ügyfél jogainak és jogos érdekének korlátozása során

A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza [2004. évi CXL. tv. 1. § (3) bek.].

Főként azokat az eseteket kívánja megakadályozni, amikor a hatóság az elengedhetetlenül szükséges időn túl is fenntartja a korlátozást.

c) Törvény által korlátozott hivatalból való eljárás elve

A közigazgatási hatóság:
a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból indítja meg,
b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie,
c) a Ket. keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság végzését és határozatát,
d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról [2004. évi CXL. tv. 3. §].

Fontos tudni, hogy attól még, hogy kérelemre indul egy eljárás, nem biztos, hogy a kérelem visszavonása az eljárás megszüntetését is eredményezi. Ha például valaki szabálytalan építést jelent be, de a kérelmét visszavonja, az építésügyi hatóság köteles lefolytatni az eljárást, hiszen tudomására jutott a szabálytalan építkezés ténye [2004. évi CXL. tv. 31. § (1) bek. c) pont].

d) Hatáskör gyakorlásával való visszaélés tilalma

A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza [2004. évi CXL. tv. 1. § (2) bek.].

e) Tájékoztatáshoz, kitanításhoz való jog

A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását [2004. évi CXL. tv. 5. § (1) bek.].

A közigazgatási hatóság a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen ügyfelet, illetve az eljárás korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen egyéb résztvevőjét megfelelő légkör biztosítása mellett, korára, egészségi állapotára és értelmi szintjére tekintettel tájékoztatja az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, valamint a lefolytatandó eljárási cselekményről [2004. évi CXL. tv. 5. § (1a) bek.].

A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről. Jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írhat elő a jogi képviselővel eljáró ügyfelek számára is (vagyis főszabály szerint a jogi képviselő köteles az ügyfelét a szükséges tájékoztatással ellátni) [2004. évi CXL. tv. 5. § (2)-(3) bek.].

Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni [2004. évi CXL. tv. 51. § (6) bek.].

Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél valamennyi lehetséges kapcsolattartási formát használhatja tájékoztatáskérés céljából. Ha a tájékoztatás az ügy irataiban lévő adatra vonatkozik, és az ügyfél az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által jogszabály alapján kezelhető adatokkal magát a tájékoztatás iránti kérelmében azonosította, a tájékoztatást nem lehet megtagadni [2004. évi CXL. tv. 28/C. § (1), (3) bek.].

A hatóság a tájékoztatást nem köteles teljesíteni, ha az ügyfél a tájékoztatáskéréshez való jogát visszaélésszerűen gyakorolja. Visszaélésszerű a joggyakorlás különösen, ha a tájékoztatáskérést megelőző nyolc napon belül az ügyféllel a hatóság döntést közölt, vagy olyan eljárási cselekményre került sor, amelyben az ügyfél részt vett [2004. évi CXL. tv. 28/C. § (4) bek.].

f) Kártérítéshez való jog

A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti [2004. évi CXL. tv. 4. § (2) bek.].

g) Nyilatkozattételi jog és nyilatkozattétel megtagadásának joga

Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást [2004. évi CXL. tv. 51. § (2) bek.].

Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel, melyben közli a nyilatkozattétel elmaradásának következményeit is [2004. évi CXL. tv. 51. § (6) bek.].

h) Igazmondási kötelezettség

Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve a kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt a törvényben rögzített ok hiányában elhallgat, eljárási bírsággal sújtható (az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint) [2004. évi CXL. tv. 51. § (5) bek., 61. § (2) bek.].

i) Iratbetekintési jog

A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot [2004. évi CXL. tv. 5. § (4) bek.].

4. Joghatóság, hatáskör és illetékesség. A közigazgatási eljárás szakaszai

Bármilyen ügyet szeretnénk elintézni a hatóságnál, elsődlegesen azt kell tudnunk, hogy melyik szervhez kell fordulnunk. Ezt a hatáskör és az illetékesség szabályainak ismeretében pontosan el tudjuk majd dönteni. A következő kérdés, hogy milyen formában tudjuk az eljárást kezdeményezni (szóban, nyomtatványon, stb.), és a hivatal mely esetekben jogosult kérelem nélkül is eljárni? Azt is érdemes tudni, hogy a hatóság - meghatározott feltételek mellett - köteles értesítést küldeni az eljárás megindításáról.

4.1. Joghatóság, hatáskör és illetékesség

A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség szabályai azt határozzák meg, hogy a közigazgatási szervek közül melyik köteles eljárni egy adott ügyben. Ezeket az ügyfélnek is ismernie kell, hiszen ezek vizsgálata alapján derül ki számára, hogy melyik szerhez kell benyújtania a kérelmét.

4.1.1. Joghatóság

A joghatóság azt jelöli ki, hogy melyik ország közigazgatási szerve jár el. Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – Magyarország területén a magyar hatóság jár el [2004. évi CXL. tv. 18. § (1) bek.].

Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – Magyarország területén magyar hatóság jár el, feltéve, hogy az eljárásban az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusát vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni [2004. évi CXL. tv. 18. § (2) bek.].

4.1.2. Hatáskör

A hatáskör azt jelöli ki, hogy a magyar közigazgatási szervek közül melyik típusú hatóság jár el. A hatáskört az adott ügy tárgya alapján lehet megállapítani (pl. a tulajdonjog-bejegyzést a járási földhivatal végzi, az építési engedélyt az építésügyi hatóság adja ki).

A hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával – mindig jogszabály állapítja meg. A jogszabályban meg kell jelölni az elsőfokú, továbbá – ha az nem a Ket. szerinti hatóság –, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot [2004. évi CXL. tv. 19. § (1) bek.].

Ha önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. A képviselő-testület ezt a hatáskörét a polgármesterre, a bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre ruházhatja át [2004. évi CXL. tv. 19. § (2) bek.].

4.1.3. Illetékesség

4.1.3.1. Illetékesség fogalma

Az illetékesség azt jelöli ki, hogy a hatáskörrel rendelkező magyar közigazgatási szervek közül melyik a konkrétan eljáró hatóság (pl. a tulajdonjog-bejegyzést melyik járási földhivatal végzi; az építési engedélyt melyik építésügyi hatóság adja ki).

A hatóság az illetékességi területén kívül akkor végezhet eljárási cselekményt, ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. Kivételt képeznek a fővárosi kerületi illetékességű hatóságok, amelyek a főváros egész területén végezhetnek eljárási cselekményt [2004. évi CXL. tv. 25. §].

4.1.3.2. Általános illetékesség

A Ket. általános illetékességi szabályai szerint - ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén

a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban együtt: lakcím), illetve székhelye, telephelye, fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely) van, kivétel:
- az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme határozza meg az illetékességet, ha az ügyfél lakcíme ismeretlen (korábban a tartósan, három hónapot meghaladó külföldi tartózkodás is ilyen kivételt képezett, de ez már nem számít kivételnek),
- utolsó ismert hazai lakcím hiányában - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes;

b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik (pl. építési engedélyezési eljárásban, a parlagfűirtás elmulasztása miatti bírság kiszabása);

c) az ügy tárgyát képező tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, (pl. üzlet megnyitása, telephely kialakítása);

d) a jogellenes magatartást elkövették (pl. az engedély nélküli szemétlerakás) [2004. évi CXL. tv. 21. § (1), (4) bek.].

4.1.3.3. Speciális illetékesség

Speciális illetékességi szabályok (akkor érvényesülnek, ha az általános illetékességi szabályok alapján nem jelölhető ki a konkrét szerv):

a) Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie.

Példa: A gyorsforgalmi út építése során a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény szerinti előzetes vizsgálati és környezeti hatásvizsgálati eljárásokban első fokon a környezetvédelmi hatóságnak a Kormány által rendeletben kijelölt országos illetékességű szerve (az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel [2003. évi CXXVIII. tv. 9. §; 347/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 12. §].

b) Az ügyben illetékességgel rendelkező azonos hatáskörű hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiányában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (ez az ún. megelőzés szabálya) [2004. évi CXL. tv. 21. § (5) bek.].

c) A hatósági bizonyítvány kiadására az általános illetékességű hatóságok mellett az a hatóság is illetékes, amelynek
- területén a bizonyítandó tény bekövetkezett, illetve az állapot tartott vagy megszűnt,
- területén a bizonyítással kapcsolatos dolog van, vagy a bizonyítani kívánt időszakban volt,
- nyilvántartása az adatot tartalmazza [2004. évi CXL. tv. 83. § (2) bek.].

4.1.3.4. Egyéb jogszabályi illetékesség

Egyéb jogszabályban rögzített illetékességi szabályokat főként a regionális szinten, vagyis nem egy megye vagy egy település közigazgatási határaihoz igazodó illetékességű szerveknél találhatunk. A külön jogszabályban meghatározott illetékességi terület alapján főszabály szerint a Ket. általános illetékességi szabályai szerint kell kijelölni az eljáró szervet. A jogszabályok különös, illetve kizárólagos illetékességi okokat is rögzíthetnek, ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyekben a hatáskörrel rendelkező hatóságok közül kizárólag csak egy - vagy több - szerv jár el.

4.2. Hatásköri, illetékességi vita

Ha ugyanabban az ügyben
a) több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,
b) több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban,
c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,
az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között megkísérelni a vita eldöntését [2004. évi CXL. tv. 23. § (1) bek.].

Ha az egyeztetés nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a következő szerv jelöli ki:
a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal,
b) hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [2004. évi CXL. tv. 23. § (3) bek.].

4.3. A közigazgatási eljárás szakaszai

A közigazgatási hatósági eljárásnak három szakasza van:

a) Első fokú eljárás (alapeljárás)

Az eljárás mindig ezzel a szakasszal kezdődik, és nem létezik olyan hatósági eljárás, amelyben ne lenne alapeljárás (ez a szakasz minden közigazgatási eljárásban megtalálható).

A Ket. kimondja, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni [2004. évi CXL. tv. 20. § (1) bek.]. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyfél a kérelmét benyújtotta (pl. a szomszéd bejelentése alapján a hatóság tudomására jut az engedély nélküli építkezés), illetőleg a hatóság észlelte, hogy hivatalbóli eljárás keretében intézkednie kell, a hatóságnak meg kell indítania az eljárást. Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja [2004. évi CXL. tv. 20. § (2) bek.].

Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett – haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított nyolc napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Vagyis elméletileg nem lehet az ügyfelet azzal útjára bocsátani, hogy az ügyben nem járhat el az adott hatóság [2004. évi CXL. tv. 22. § (2) bek.].

Az első fokú eljárás az alábbi főbb szakaszokból áll:
- az eljárás megindítása
- kérelem vizsgálata és a tényállás megállapítása, tisztázása, bizonyítása
- a hatóság döntése

b) Jogorvoslati eljárás (másodfokú eljárás)

Erre a szakaszra csak akkor kerül sor, ha az ügyfélnek nem felel meg az első fokú döntés (pl. nem teljesítették a kérelmében foglaltakat vagy véleménye szerint jogszabálysértő), és él valamelyik jogorvoslati lehetőségével. A jogorvoslati eljárásra akkor is sor kerülhet, ha a másodfokú szerv nem fogadja el az első fokú eljárásban hozott döntést.

c) Végrehajtási eljárás

A végrehajtási eljárásra csak akkor kerül sor, ha az ügyfél a jogerős (az első vagy másodfokú) döntésben foglaltaknak önként, határidőben nem tesz eleget.

5. A közigazgatási eljárás megindítása

A közigazgatási eljárások kétféle módon indulhatnak meg: az ügyfél kérelmére vagy hivatalból.

5.1. Az eljárás megindítása az ügyfél kérelmére

5.1.1. A kérelem minősítése

Kérelemre indul az ügy például:
- az ügyfél kérelmére,
- az ügyfél bejelentésére,
- az ügyfél nyilatkozatára (pl. adóbevallás),
- más hatóság kezdeményezésére és
- a külön jogszabályban meghatározott panaszra [2004. évi CXL. tv. 29. § (1) bek.].

A kérelmet mindig a tartalma és nem az elnevezése alapján kell a hatóságnak elbírálnia, tehát más elnevezésű kérelem is az első fokú eljárás megindítását eredményezheti (pl. folyamodvány, igénylés, stb.) [2004. évi CXL. tv. 37. § (1) bek.]. A kérelem az elnevezéséből ítélve annak előterjesztése önkéntes, vagyis szabadon dönthető el, hogy valaki beadja vagy sem (pl. senki nem kötelezhető arra, hogy építési engedélyt kérjen), viszont kivételes esetekben jogszabály vagy hatósági határozat kötelezi az ügyfelet a kérelem benyújtására.

5.1.2. A kérelem benyújtásának módja, helye

A kérelmet a hatósághoz be lehet nyújtani:

a) Írásban

Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az alábbi módokon nyújtsa be:
- e célra rendszeresített formanyomtatványon vagy
- elektronikus kapcsolattartás esetén on-line felületen vagy
- valamely szoftver használatával elektronikus űrlapon.

Ha törvény az elektronikus kapcsolattartást kötelezővé teszi, és a kérelmet on-line felületen vagy valamely szoftver használatával elektronikus űrlapon kell benyújtani, az elektronikus űrlap kitölthető és letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint közzéteszi [2004. évi CXL. tv. 34. § (3) bek.].

b) Szóban

Törvény a kérelem személyes előterjesztését akkor írhatja elő, ha személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg [2004. évi CXL. tv. 34. § (1) bek.].

c) Telefonon

Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben [2004. évi CXL. tv. 34. § (2) bek.].

A kérelmet - főszabályként - az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál kell benyújtani. A természetes személy ügyfél azonban - ha jogszabály azt nem zárja ki - lakcíme vagy munkahelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti. A jegyző fogja az így beadott kérelmet a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz továbbítani (törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően is kijelölheti azt a hatóságot vagy szervet, amelyikhez a kérelem előterjeszthető). Az ügyfél az illetékes hatóságtól értesítést fog kapni az eljárás megindításáról [2004. évi CXL. tv. 38. §].

5.1.3. A kérelem tartalma

A Ket. szerint a kérelemnek tartalmaznia kell:
- az ügyfélnek és képviselőjének a nevét, lakcímét vagy székhelyét,
- az ügyfélnek a hatóság döntésére való kifejezett kérelmét,
- az elektronikus levélcímet, a telefax számát vagy a telefonos elérhetőséget (ez nem kötelező)
- külön jogszabály előírása alapján az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját (pl. adóigazgatási eljárásokban az adószámot, adóazonosító jelet),
- az adott eljárásra vonatkozó külön jogszabályban rögzített további követelményeket [2004. évi CXL. tv. 35. §].

A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket (mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági hozzájárulás csatolását kérni) [2004. évi CXL. tv. 36. § (1) bek.].

Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet nyolc nap alatt kell teljesíteni. Ez nem azt jelenti, hogy így ingyenes az adatok (pl. egy tulajdoni lap beszerzése), az ügyfél az adatszolgáltatásért fizetendő díjat az eljáró hatóságnál köteles megfizetni. Az eljáró hatóság a bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara adatközlésével felmerülő illetékéről vagy díjáról és a befizetés módjáról az ügyfelet köteles tájékoztatni. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet a megkeresett hatóság nyolc nap alatt kell teljesítenie [2004. évi CXL. tv. 36. § (2), (4) bek.].

5.1.4. A kérelem visszavonható

Kérelem esetében az ügy ura a kérelmező, ő dönthet az eljárás sorsáról. A kérelmező jogosult a kérelmét visszavonni, de csak a határozat (illetve az eljárást megszüntető végzés) jogerőre emelkedéséig [2004. évi CXL. tv. 34. § (4) bek.].

A visszavonás ellenére csak akkor folytatódhat az eljárás, ha
a) az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, hiszen a hatóságnak a tudomására jutott ügyekben el kell járnia (pl. a bontási engedély iránti kérelmet visszavonták, de az épület életveszélyes állapota miatt a hatóság köteles eljárni),
b) az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét [2004. évi CXL. tv. 31. § (1) bek. c) pont].

5.2. Az eljárás megindítása hivatalból (a hatóság eljárási kötelezettsége)

5.2.1. A hatóság eljárási kötelezettségének esetei

A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha
a) ezt jogszabály előírja,
b) erre felügyeleti szerve utasította, a bíróság kötelezte,
c) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást [2004. évi CXL. tv. 29. § (2) bek.].

Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet: egy vagy több embert az élet elvesztésével, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsításával, továbbá a természeti vagy az épített környezet, valamint az anyagi javak jelentős vagy helyrehozhatatlan károsodásával közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzet, állapot vagy esemény, amelynek megelőzése vagy káros hatásainak elhárítása hatósági intézkedést igényel [2004. évi CXL. tv. 172. § f) pont].

5.2.2. Az eljárási kötelezettség megszegésének következményei

Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az alábbi intézkedéseket teheti meg:

a) kivizsgálja a mulasztás okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja (csak akkor nincs helye az eljárás lefolytatására történő utasításnak, ha az adott eljárásban a hatóság jogszerű hallgatásával az ügyfél jogot szerez) [2004. évi CXL. tv. 20. § (2) bek., 71. § (2) bek.];

b) ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el a felügyeleti szerv:
ba) az eljárásra a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, kivéve, ha:
- ha a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki, vagy
- hatásköre kizárólagos, vagy
- önkormányzati hatósági ügyről van szó

bb) a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez [2004. évi CXL. tv. 20. § (3)-(4) bek.].

Önkormányzati hatósági ügyben más eljárást folytatnak le a mulasztó hatósággal szemben. Ezekben az ügyekben végső soron a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezheti a hatóságot az eljárás lefolytatására [2004. évi CXL. tv. 20. § (5)-(6) bek.].

5.3. Értesítés az eljárás megindításáról

A hatóság köteles értesíteni az ügyfelet az eljárás megindításáról. Ez azért fontos, mert ha az ügyfél nem értesül arról, hogy vele kapcsolatosan (akár hivatalból, akár másik ügyfél kérelmére) eljárás indult, nem tud részt venni az eljárásban, nem képes már az eljárás kezdetétől képviselni a saját érdekeit (pl. nyilatkozatok, bizonyítási indítványok előterjesztésével).

Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról
a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az első eljárási cselekmény elvégzésétől,
b) a kérelemre indult eljárásban - az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve - az ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétől
számított nyolc napon belül értesíteni kell [2004. évi CXL. tv. 29. § (3) bek.].

Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét,
b) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti,
c) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja [2004. évi CXL. tv. 29. § (4) bek.].

Az értesítésnek tartalmaznia kell:
a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,
b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást,
c) hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét [2004. évi CXL. tv. 29. § (5) bek.].

Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélnek érdemes értesítést kérnie. Az ügyfél kérelmének beérkezésétől számított nyolc napon belül a hatóság köteles értesítenie őt
a) az ügy iktatási számáról, az ügyintéző nevéről és hivatali elérhetőségéről,
b) az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokról, a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén követendő eljárásról,
c) az iratokba való betekintés és nyilatkozattétel lehetőségéről, valamint
d) arról, hogy kérelme a szükséges adatainak kezeléséhez és belföldi jogsegély, valamint szakhatósági eljárás lefolytatása céljából történő továbbításához való hozzájárulásnak minősül [2004. évi CXL. tv. 29. § (9) bek.].

6. Az elsőfokú eljárás fontosabb szabályai

Ha el egy hatóság előtt szeretnénk intézni valamilyen ügyet, feltétlenül tisztában kell lennünk legalább az alapvető eljárási szabályokkal. Tudnunk kell például, hogy a hatóság mikor utasíthatja el a kérelmünket, mennyi időn belül és milyen formában kell megszületnie a hatóság döntésének, továbbá kinek kell erről értesülnie. Érdemes tudnunk azt is, hogy milyen lehetőségünk van az esetleges mulasztások igazolására és pótlására.

6.1. A kapcsolattartás általános szabályai

A hatóság (és a hatóságok egymás között) az alábbi módokon tarthat kapcsolatot az ügyféllel:
a) írásban
aa) postai úton,
ab) írásbelinek minősülő elektronikus úton, ideértve a telefaxot,
ac) személyesen átadott irat útján,
ad) kézbesítési meghatalmazott útján,
ae) a hatóság kézbesítője útján,
af) kézbesítési ügygondnok útján,
ag) hirdetményi úton, vagy
b) szóban
ba) személyesen
bb) hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, ideértve a telefont, vagy
c) írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton [2004. évi CXL. tv. 28/A. § (1)-(2) bek.].

Több igénybe vehető kapcsolattartási forma közül a hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság szempontjai alapján választ, előnyben részesítve az elektronikus utat [2004. évi CXL. tv. 28/A. § (3) bek.].

Az első kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás lehetséges formáira, és tájékoztatást ad a kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségéről, valamint a hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás elérhetőségéről [2004. évi CXL. tv. 28/A. § (4) bek.].

Az ügyfél a választott kapcsolattartási formáról más – a hatóságnál rendelkezésre álló – formára áttérhet. A hatóság akkor tagadhatja meg az ügyfél által választott új kapcsolattartási forma alkalmazását, ha az ügyfél visszaélésszerűen kívánja azt igénybe venni. Az ügyfél kapcsolattartási forma változtatása esetén nem követelheti az eljárás korábbi szakaszában készült iratok, nyilatkozatok új formában történő megküldését [2004. évi CXL. tv. 28/A. § (5)-(6) bek.]. Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén, valamint jogszabály rendelkezése alapján bármilyen módon tarthat kapcsolatot a hatóság és az ügyfél, a kapcsolattartás időpontját és módját az iratra feljegyzéssel, vagy más módon az információ megőrzését biztosító módon rögzíteni kell [2004. évi CXL. tv. 28/A. § (7) bek.].

Ha törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, az ügyfél – jogszabályban meghatározott feltételekkel – jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, kivéve, ha az az adott kapcsolattartás tekintetében nem értelmezhető. Törvény az adott ügyben vagy eljárási cselekmény vonatkozásában előírhatja azt is, hogy az ügyfél köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal [2004. évi CXL. tv. 28/B. § (1)-(2) bek.].

A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról másként nem rendelkezett [2004. évi CXL. tv. 28/B. § (4) bek.].

A hatóság – ahol technikai felkészültsége lehetővé teszi – jogszabályban meghatározott feltételekkel a szóbeli és az írásbelinek nem minősülő elektronikus nyilatkozaton alapuló kapcsolattartást is alkalmazza, illetve az ügyfél által alkalmazott ilyen kapcsolattartást is elfogadja, így különösen a rövid szöveges üzenet formát, valamint az elektronikus levél formát. Ilyen esetben az írásban történő kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hatóság a szóbeli és az írásbelinek nem minősülő elektronikus nyilatkozatról szükség esetén jegyzőkönyvet, egyszerűsített jegyzőkönyvet vagy hivatalos feljegyzést készít [2004. évi CXL. tv. 28/B. § (5) bek.].

6.2. A kérelem vizsgálata

6.2.1. A kérelem vizsgálatának szempontjai

Fontos szabály, hogy a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel [2004. évi CXL. tv. 37. § (1) bek.].

Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy a
a) a hatóságnak van-e joghatósága, hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására,
b) ideiglenes intézkedés vagy ideiglenes biztosítási intézkedés alkalmazásának van-e helye,
c) a kérelem tartalmazza-e a megfelelő adatokat és mellékleteket [2004. évi CXL. tv. 37. § (2) bek., 35. §, 36. § (1) bek.].

6.2.2. Hiánypótlás

Ha az ügyfél kérelme nem felel meg a jogszabályi tartalmi előírásoknak, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül - megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet [2004. évi CXL. tv. 37. § (3) bek.].

Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás:
a) olyan adat igazolására vagy melléklet csatolására, amelyet a hatóságnak kell beszereznie,
b) ha az ügyfél a tartalmilag hiánytalan kérelmet azért nem formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé [2004. évi CXL. tv. 37. § (3) bek., 36. § (2) bek.].

Törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására nyolc napnál hosszabb határidőt is megállapíthat [2004. évi CXL. tv. 37. § (4) bek.]. Hosszabb hiánypótlási határidőről rendelkezik az építésügyi engedélyezési eljárás szabályairól szóló kormányrendelet is[7].

Hiánypótlási felhívás az eljárás során akkor is kibocsátható, ha a kérelem tartalma megfelelt ugyan a Ket. előírásainak, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges [2004. évi CXL. tv. 37. § (5) bek.].

6.2.3. A kérelem elutasítása érdemi vizsgálat nélkül

A Ket. pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben köteles a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül elutasítja, ha
a) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,
b) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye,
c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,
d) jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett,
e) a hatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye (feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki),
f) a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik, vagy
g) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy [2004. évi CXL. tv. 30. §].

6.2.4. Ideiglenes biztosítási intézkedés

A törvény indokolás szerint az ideiglenes biztosítási intézkedés bevezetésének célja az volt, hogy ha az eljáró hatóság az eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az eljárás elhúzására vagy meghiúsítására törekszik, és ebből megállapítható a későbbi kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani tudja.

Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a hatóság a pénzkövetelés biztosítását vagy meghatározott dolog zárlatát ideiglenes biztosítási intézkedésként az erre okot adó körülmények felmerülésétől számított öt napon belül a Ket. biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályainak alkalmazásával az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően is elrendelheti [2004. évi CXL. tv. 29/A. § (1) bek.].

Az ideiglenes biztosítási intézkedést a hatóság visszavonja, ha az elrendelésének oka megszűnt, vagy ha az ideiglenes biztosítási intézkedést meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a hatóságnál letétbe helyezték. Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a határozat vagy az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésével [2004. évi CXL. tv. 29/A. § (2)-(3) bek.].

A határozat meghozatalával egyidejűleg már a Ket. 143. §-a szerinti biztosítási intézkedést lehet foganatosítani [2004. évi CXL. tv. 143. §].

6.3. Az eljárás megszüntetése

Az eljárás megindítását követően bekövetkezhet olyan esemény, amely az eljárás lefolytatását ellehetetleníti vagy értelmetlenné teszi, ezekben az esetekben a hatóság azt köteles megszüntetni, illetve egyes esetekben mérlegelési jogkörében dönthet erről. Az ügy ilyenkor érdemi döntés nélkül fejeződik be, vagyis anélkül, hogy az ügyfél kérelméről határozott volna a hatóság.

6.3.1. Kötelező megszüntetési esetek

A hatóság az eljárást megszünteti, ha
a) a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására,
b) az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált,
c) az eljárás kérelemre indult és az ügyfél kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét,
d) az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megszűnése következtében az eljárás okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem következett be,
e) az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn (például az építésügyi hatóság szabálytalan építkezés miatt indított eljárást, de az érdemi döntés előtt az építtető megszüntette a szabálytalanságot),
f) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, kivéve, ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és ők személyesen járnak el vagy képviselőjüket a hatóság nem utasította vissza,
g) jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik.
h) a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére az erre tűzött határidő alatt nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül.
i) hivatalbóli eljárásban a tényállás a határozat meghozatalához szükséges mértékben nem volt tisztázható, és további eljárási cselekménytől sem várható eredmény,
j) a hivatalbóli eljárás jogsértést nem tárt fel [2004. évi CXL. tv. 31. § (1) bek.].

6.3.2. Mérlegelési jogkörbe tartozó megszüntetési esetek

A hatóság az eljárást megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását [2004. évi CXL. tv. 31. § (2) bek.]. A két feltételnek együtt kell teljesülnie, ezért ha a döntés meghozható a hiánypótlás nélkül is, a hatóság nem szüntetheti meg az eljárást.

6.4. Az eljárás felfüggesztése

A hatósági eljárás során lehetséges, hogy az átmenetileg nem folytatható, mert valamilyen, a hatóságtól független ok nem teszi lehetővé az érdemi döntés meghozatalát. Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszüntetésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. A felfüggesztés időtartama alatt megtett valamennyi eljárási cselekmény hatálytalan, kivéve azokat, amelyek a felfüggesztési ok megszüntetésére irányulnak. A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti [2004. évi CXL. tv. 32. § (8)-(9) bek.].

6.4.1. Kötelező felfüggesztési okok

A Ket. szerint az eljárás felfüggesztésének kötelező esetei:
a) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, a hatóság az eljárást köteles felfüggeszteni. Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt [2004. évi CXL. tv. 32. § (1) bek.].
b) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a hatóság az eljárást felfüggeszti [2004. évi CXL. tv. 32. § (2) bek.].
c) Ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban levő eljárást a kérelmező ügyfél kiesése esetén felfüggeszti [2004. évi CXL. tv. 32. § (5) bek.].

6.4.2. Mérlegelési jogkörbe tartozó felfüggesztési okok

A Ket. szerint az eljárás alábbi esetekben függeszthető fel[8]:

a) Ügyfél kérelmére
Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti, de az ügyfél kérelmére csak akkor függeszthető fel az eljárás, ha
- azt jogszabály nem zárja ki, és
- nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti.
Jogszabály az eljárásnak az ügyfél kérelmére történő felfüggesztését egyéb feltételhez is kötheti [2004. évi CXL. tv. 32. § (3)-(4) bek.].

b) Hatósági közvetítő kirendelése esetén a hatóság az ügyfelek számára és a hatósági közvetítés várható időtartamára tekintettel egy alkalommal legfeljebb hat hónapra elrendelheti az eljárás felfüggesztését. Ha a hatóság az eljárást a (3) bekezdés alapján függesztette fel, és az ügyfél az eljárás folytatását hat hónapon belül nem kéri, a hatóság a csak kérelemre folytatható eljárás megszüntetéséről dönt [2004. évi CXL. tv. 32. § (6)-(7) bek.].

6.5. Az idézés

6.5.1. Kit lehet idézni?

Bárkit idézhet a hatóság, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges. A meghallgatás szükségességének megítélése a hatóság dolga. Akit a hatóság megidéz, köteles a hatóság előtt megjelenni, akkor is, ha esetleg az adott ügyről semmilyen információja nincs [2004. évi CXL. tv. 48. § (1) bek.].

Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha a hatóság
a) a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja,
b) tárgyalást, közmeghallgatást vagy egyezségi kísérletet tart [2004. évi CXL. tv. 47. § (1) bek.].

Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni [2004. évi CXL. tv. 46. § (4) bek.].

6.5.2. Hová és mikorra szólhat az idézés?

Az idézésben a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével kötelezi arra az adott személyt, hogy előtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg [2004. évi CXL. tv. 46. § (1) bek.].

Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább nyolc nappal megkapja [2004. évi CXL. tv. 46. § (3) bek.].

Az idézetteknek általában nem kell sokat utazniuk. Főszabály szerint a hatóság a székhelyén lakcímmel rendelkező személyt idézheti be. A hatóság a székhelyén lakcímmel nem rendelkező személyt csak akkor idézheti a székhelyére, ha:
a) ezt jogszabály írja elő, vagy
b) azt az érintett személy kéri,
c) az eljáró hatóság székhelyét előnyösebben érheti el a meghallgatni kívánt személy, mint azt a legalsóbb fokú hatóságot, amelynek székhelyén lakik vagy tartózkodik; egyébként a hatóságnak a legalsóbb fokú hatóságot kell megkeresnie a személy meghallgatása végett [2004. évi CXL. tv. 47. § (1) bek.].

Az idézett személyt az idézésben figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire is [2004. évi CXL. tv. 46. § (4) bek.].

6.5.3. Bírságolás lehetősége, költségek viselése

A hatóság eljárási bírsággal sújthat az idézett személyt, ha:
a) az idézésnek nem tesz eleget, vagy
b) meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki vagy nyolc napon belül megfelelően nem igazolja,
c) az idézésre meghallgatásra nem alkalmas állapotban jelenik meg [2004. évi CXL. tv. 48. § (2) bek.].

A megjelenés hiányát előzetesen, az eltávozást nyolc napon belül lehet alapos okra való hivatkozással kimenteni, illetve a nem megfelelő állapot esetében is mentesülhet az idézett személy a bírság alól, ha megfelelő indokot tud közölni. A bírás alóli mentesülés másik esete, ha az idézés nem volt szabályszerű [2004. évi CXL. tv. 48. § (2) bek.].

Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a vezető tisztségviselő a hatóság felhívására nem közli, a vezető tisztségviselőt lehet eljárási bírsággal sújtani, nem a céget [2004. évi CXL. tv. 48. § (6) bek.].

6.5.4. Elővezettetés az ismételt mulasztás esetére

Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az ügyésznek a hatóság vezetője által kért jóváhagyása szükséges [2004. évi CXL. tv. 48. § (2) bek.].

Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselője nem jelent meg az idézésre, az elővezetést a vezető tisztségviselővel szemben lehet alkalmazni [2004. évi CXL. tv. 48. § (6) bek.].

6.6. Értesítési kötelezettség

A hatóság köteles értesíteni legalább öt nappal korábban:
a) az ügyfelet (ha nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését):
- a tanú meghallgatásáról,
- a szakértő meghallgatásáról,

- a szemléről és
- a tárgyalásról;
b) a szakhatóságot (ha az a feladat- és hatáskörét érinti) ugyanazon eljárási cselekményről, illetve a közmeghallgatásról is.

Az ügyfél értesítésében tájékoztatni kell őt arról, hogy a meghallgatáson részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább öt nappal korábban megkapja [2004. évi CXL. tv. 49. §].

6.7. Az eljárás költségei

A kérelmek benyújtásáért általában fizetnünk kell, illetve egyéb költségek is felmerülhetnek a közigazgatási eljárásban, amelyeket nem mindig az ügyfélnek kell megfizetnie. Az eljárási költségnek minősül mindaz a költség, amelyet a közigazgatási hatósági eljárás során a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért, valamint az ügyfél, valamint az eljárásban közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg.

6.7.1. Az eljárás költségeinek felsorolása

Eljárási költségek [2004. évi CXL. tv. 153. §]:
a) Az eljárási illeték
b) Az igazgatási szolgáltatási díj
c) Egyéb eljárási költség


6.7.2. Az eljárási illeték

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Illetéktörvény, Itv.) rögzíti a fontosabb szabályokat. A közigazgatási eljárási cselekményért az Itv-ben megállapított illetéket kell fizetni.

6.7.2.1. Az eljárási illeték fizetésének kötelezettsége

A közigazgatási hatósági eljárási illetéket az eljárás kezdeményezésekor az köteles megfizetni, aki az eljárás megindítását kéri [1990. évi XCIII. tv. 34. § (1) bek.].

Az első fokú közigazgatási hatósági eljárásért - ha az Itv. melléklete másként nem rendelkezik - 3000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték) [1990. évi XCIII. tv. 29. § (1) bek.].

Az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha a hatóság
a) a kérelemnek részben vagy egészben helyt ad, vagy azt elutasítja, ide nem értve az érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítást;
b) az eljárást megszünteti, ide nem értve az illeték meg nem fizetése címén történő megszüntetést, valamint ha az eljárás megszüntetésének oka, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye.
c) az eljárást egyezséget jóváhagyó határozattal zárja le[9] [1990. évi XCIII. tv. 28. § (1)-(2) bek.].

Ha ugyanabban az ügyben kérelemre új eljárás indul, az illetéket ismét meg kell fizetni [1990. évi XCIII. tv. 28. § (3) bek.].

Az illetékkel úgy sem lehet spórolni, ha egy beadványban több kérelmet terjesztünk elő, mivel ebben az esetben is, az eljárási illetéket kérelmenként kell megfizetni [1990. évi XCIII. tv. 34. § (3) bek.].

6.7.2.2. Illetékmentesség esetei

Az eljárási illetéket csak akkor nem kell megfizetni, ha
a) a kérelmező személyes illetékmentességet élvez (pl. a helyi önkormányzatok és azok társulásai, az alapítvány, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.) [1990. évi XCIII. tv. 5. § (1) bek. b), f), o) pont], vagy
b) az adott ügy alapján tárgyi illetékmentességben (pl. a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban a lakcím érvénytelenné nyilvánítására irányuló eljárás, az építésügyi hatóság által a használatbavétel tudomásulvételről kiállított hatósági bizonyítvány) részesül  [1990. évi XCIII. tv. 33. § (2) bek. 39., 41. pont] vagy
c) a közigazgatási hatóság költségmentességet engedélyezett az ügyfélnek [1990. évi XCIII. tv. 33. § (1) bek.].

6.7.3. Az igazgatási szolgáltatási díj

Egyes közigazgatási hatósági eljárásokért, illetőleg egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért, továbbá egyes bírósági eljárási cselekményekért (szolgáltatásokért) díjat kell fizetni. Ha díjat kell fizetni, akkor ez az eljárás nem tárgya a közigazgatási hatósági eljárási illetéknek, tehát egy eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat vagy illetéket kell fizetni, egyszerre mindkettőt nem írják elő a jogszabályok [1990. évi XCIII. tv. 28. § (4) bek., 67. § (1) bek.].

6.7.4. Egyéb eljárási költség

6.7.4.1. Egyéb eljárási költségek listája

Eljárási költségek [2004. évi CXL. tv. 153. §]:
a) Az eljárási illeték
b) Az igazgatási szolgáltatási díj
c) Egyéb eljárási költség
- az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség,
- az anyanyelv használatával kapcsolatos költség,
- az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség,
- az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége (pl. a törvényes képviselő költsége és kiesett jövedelmének megtérítése, a meghatalmazott költsége és megbízási díja, munkadíja, az ügygondnok, kézbesítési ügygondnok költsége és munkadíja),
- a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,
- a hatósági közvetítő költsége, továbbá a tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült kiadás,
- a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését,
-. a fordítási költség (ha nem a közigazgatósági hatóság köteles viselni) [2004. évi CXL. tv. 11. § (2) bek.],
-. az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség,
- a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány,
- az eljárásban közreműködő rendőrségnél felmerült költség,
- a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó kártalanítás összege,
- jogszabályban meghatározott, a Ket-ben nem meghatározott eljárási költség.

6.7.4.2. Ki fizeti az egyéb eljárási költségeket?

Kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kérelmező ügyfél előlegezi meg, és neki is kell fizetnie. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek - eltérő megállapodásuk hiányában - egyetemlegesen felelősek az egyéb eljárási költség előlegezéséért és fizetéséért. Az ügyfél az előleg összegét letétbe helyezi a hatóságnál [2004. évi CXL. tv. 155. § (1) bek., 157. § (1) bek.].

Az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt, ha azonban már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmények ezt indokolttá teszik, a hatóság azt is elrendelheti, hogy az ügyfél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a hatóságnál előzetesen helyezze letétbe [2004. évi CXL. tv. 155. § (3) bek.].

A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyítást indítványozó fél előlegezi [2004. évi CXL. tv. 155. § (5) bek.].

A hatóság az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték alapján állapítja meg, de az indokolatlanul magas egyéb eljárási költség helyett alacsonyabb összeget is megállapíthat [2004. évi CXL. tv. 158. § (2)-(4) bek.].

Az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárásban a hatóság - ha egyes költségek tekintetében jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárási költségek (ideértve akár az illetéket és az igazgatási szolgáltatási díjat is) viselésére kötelezi:

a) a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet,

b) a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet,

c) az eljárás megszüntetése esetén azt az ügyfelet, akinek eljárási cselekménye folytán az eljárási költség felmerült.

Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség általa megállapított arányban való viselésére kötelezi a kérelmező ügyfelet, illetve az ellenérdekű ügyfelet [2004. évi CXL. tv. 157. § (2)-(3) bek.].

6.7.5. Költségmentesség

A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. A költségmentesség az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelent, és a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki [2004. évi CXL. tv. 159. § (1)-(3) bek.].

A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve az módosítható vagy visszavonható [2004. évi CXL. tv. 159. § (4) bek.]. A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról, továbbá a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzés ellen fellebbezésnek van helye. A természetes személyek költségmentességének engedélyezésére vonatkozó feltételeket a 180/2005. (IX. 9.) Korm. rendeletben találhatjuk meg [180/2005. (IX. 9.) Korm. rend. 4-7. §].

Érdemes tudni, hogy a költségmentesség nem mentesít az ellenérdekű ügyfél javára megítélt költség, valamint a jogellenes magatartása miatt szükségessé vált eljárási cselekmény megismétlésének többletköltségének megfizetése alól [180/2005. (IX. 9.) Korm. rend. 1. § (4) bek.; 2004. évi CXL. tv. 61. § (1a) bek. b) pont].

A Ket. ilyen szabályt nem tartalmaz, de törvény költségmentességet jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére is megállapíthat [2004. évi CXL. tv. 159. § (7) bek.].



7. A bizonyítás szabályai

A közigazgatási eljárásban főszabály szerint mindent a hatóságnak kell bizonyítania. A hatóság a bizonyítást csak a Ket. által meghatározott szigorú szabályok betartása mellett folytathatja le.

7.1. A bizonyítási eljárás fogalma

Ha a hatáskör és illetékesség már tisztázódott, a kérelem megfelel a Ket. szabályainak, a hatóság megállapítja a tényállást, vagyis az ügy szempontjából fontos tényeket, körülményeket.

Ha az ügy szempontjából releváns tényeket a hatóság megállapította, azok valódiságát is tisztázni kell, ennek az eszköze a bizonyítás. A hatóság tehát először összegzi az ügyfél kérelmében leírt tényeket, majd pedig köteles meggyőződni az abban foglaltak valódiságáról. A tényállás tisztázásához csak akkor nincs szükség bizonyításra, ha az ügyfél kérelmében foglaltakat a hatóságnál rendelkezésre álló adatok teljeskörűen alátámasztják (pl. új jogosítvány kiadásához nem fognak környezettanulmányt lefolytatni, mivel az illeték befizetése, az orvosi igazolás bemutatása mellett minden más adatot a központi nyilvántartásból be tud szerezni az okmányiroda) [2004. évi CXL. tv. 50. § (1) bek.].

7.2. Mit nem kell bizonyítani?

Nem kell bizonyítani:
a) a hatóság által hivatalosan ismert tényt: olyan tény, amelyet a hatóság vezetője vagy az ügyintéző munkaköri kötelezettsége teljesítése során ismert meg.
b) a köztudomású tényt (pl. azt, hogy 22 óra után sötét van) [2004. évi CXL. tv. 50. § (3) bek.].

7.3. Kinek kell bizonyítania?

7.3.1. A bizonyítási teher fogalma

Azt, hogy kinek kell bizonyítania a jogelméletek, jogszabályok bizonyítási tehernek nevezik. Akit a bizonyítás terhel, viseli annak a kockázatát, hogy nem sikerül az általa hivatkozott tényt egyértelműen bizonyítania.

7.3.2. A bizonyítási teher a büntetőeljárásban

A büntetőjogban a bizonyítási teher nagyon egyszerűen alakul: mindent a vádhatóságnak, az ügyészségnek kell bizonyítania, és mindenki ártatlannak tekintendő, ameddig az ügyész a bíróság előtt be nem tudja bizonyítani a vádlott bűnösségét. A terheltnek (vádlottnak) nem kötelessége az ártatlanságának bizonygatása, ezért akár az eljárás során végig megtagadhatja a vallomástételt is.

7.3.3. A bizonyítási teher a polgári peres eljárásban

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 164. § (1) bekezdése tartalmazza a lényeget: „A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.” [1952. évi III. tv. 164. § (1) bek.].

A polgári peres eljárásokban tehát a bizonyítási teher úgy alakul, hogy mindenkinek bizonyítania is kell az állításait. A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozásának elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli [1952. évi III. tv. 3. § (3) bek.].

Elsősorban a felperesnek kell kétségtelenné tennie, hogy a keresetében foglaltak megfelelnek a valóságnak, és jogosak az alperessel szemben támasztott követelései. Elvileg az alperesnek csak ezt követően kell a saját álláspontját erősíteni, és bizonyított ellenérveket felsorakoztatnia, de azért ilyen kivárásra senkit nem bíztatnék, mivel ez rosszhiszemű pervitelnek is minősülhet. Érdemes tudni, hogy a bíróság a bizonyítást el sem rendeli, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő [1952. évi III. tv. 3. § (4) bek.].

7.3.4. A bizonyítási teher a közigazgatási eljárásban

A közigazgatási eljárásban - kicsit hasonlóan a büntetőeljáráshoz - a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Ha a mi kérelmünkre indul az eljárás, nem célszerű a tényállás tisztázásához szükséges adatokat eltitkolni, csak azért mert ismerjük a hatóság kötelezettségét, hiszen ezzel a saját helyzetünket nehezítenénk meg [2004. évi CXL. tv. 50. § (1) bek.].

7.4. A bizonyítékok fajtái, értékelésük

A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére, de tételesen nincs meghatározva ezek köre. Bizonyíték lehet különösen:
a) az ügyfél nyilatkozata,
b) az irat,
c) a tanúvallomás,
d) a szemléről készült jegyzőkönyv,
e) a szakértői vélemény,
f) a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv,
g) a tárgyi bizonyíték [2004. évi CXL. tv. 50. § (4) bek.].

Érdemes tudnunk, hogy a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a kikérését. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást [2004. évi CXL. tv. 50. § (5)-(6) bek.].

7.5. A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított nyolc napon belül értesíti az ügyfelet, hogy
a) az - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével - megismerheti a bizonyítékokat,
b) azokra nyolc napon belül észrevételt tehet,
c) élhet nyilatkozattételi jogával, és
d) további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthet elő.

Egyébként nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél a hatóság által meghatározott határidőben nem élt a jogával.

Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha az ügyfél számára már a bizonyítási eljárás során a hatóság biztosította, hogy megismerjen minden bizonyítékot, és módjában álljon gyakorolni ügyféli jogait (nyilatkozattétel, bizonyítási indítvány), vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét [2004. évi CXL. tv. 70. §].

8. Határidők az alapeljárásban

A közigazgatási eljárásban a Ket., illetve az egyéb jogszabályok határozzák meg, hogy a hatóság, az ügyfél és az egyéb közreműködők milyen időpontig vagy időtartam alatt jogosultak vagy kötelesek megtenni valamit.

8.1. Az ügyintézési határidő

8.1.1. Az ügyintézési határidő kezdő napja

Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezését követő napon, hivatalbóli eljárás esetén az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik [2004. évi CXL. tv. 33. § (5) bek.].

A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és a felügyeleti szerv eljárása esetén, valamint a megismételt eljárásban az ügyintézési határidő az ügy összes iratának az eljárásra jogosult hatósághoz érkezését követő napon kezdődik. A hatóság a felügyeleti szerv erre irányuló felhívására köteles az iratokat felterjeszteni [2004. évi CXL. tv. 33. § (6) bek.].

8.1.2. Az ügyintézési határidő

Az ügyintézési határidő (vagyis az érdemi határozat, az eljárást megszüntető végzés, valamint a fellebbezési eljárásban az elsőfokú döntést megsemmisítő és az első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasító végzés meghozatalának utolsó napja):

a) az ügyintézési határidő megkezdésétől számított 30 nap (általános ügyintézési határidő);

b) 30 napnál rövidebb – ha ezt bármely jogszabály lehetővé teszi (akár miniszteri rendelet is);
c) 30 napnál hosszabb – ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi [2004. évi CXL. tv. 33. § (1) bek.];

d) soron kívüli eljárást kell lefolytatni (a határozatot vagy az eljárást megszüntető végzést soron kívül kell meghozni):
da) kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetében,
db) ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja,
dc) ha a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el,
dd) ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges [2004. évi CXL. tv. 33. § (2) bek.];

e) haladéktalanul, de legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik arról a hatóság, hogy az eljárási cselekményt teljesítse vagy végzést meghozza, ha a Ket. valamely eljárási cselekmény teljesítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről nem rendelkezik [2004. évi CXL. tv. 33. § (1) bek.];

f) a hatósági bizonyítványt a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által benyújtott iratot záradékkal ellátni (ha jogszabály másként nem rendelkezik) [2004. évi CXL. tv. 83. § (3) bek.];

g) a szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő tizenöt nap [2004. évi CXL. tv. 33. § (8) bek.].

Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben a fenti ügyintézési határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban két hónapon belül határoz [2004. évi CXL. tv. 33. § (2) bek.].

Fontos, hogy a hatóságnak az ügyintézési határidőn belül kell meghoznia döntést és gondoskodni kell a döntés közléséről is [2004. évi CXL. tv. 33. § (1) bek.].

8.1.3. Mi nem számít bele az ügyintézési határidőbe?

Az ügyintézési határidőre vonatkozó előírások mellett is előfordulhat sajnos, hogy a 30 napos eljárás néhány hónap múlva sem fejeződik be, ráadásul még jogszabályszerű is lesz az eljárás. Ez azért lehetséges, mert az alábbiak nem számítanak bele az ügyintézési határidőbe [2004. évi CXL. tv. 33. § (3) bek.]:
a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, valamint az eljáró hatóság kijelölésének időtartama,
b) a jogsegélyeljárás időtartama, továbbá adatnak a nyilvántartásból történő beszerzéséhez szükséges idő,
c) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,
d) a szakhatóság eljárásának időtartama,
e) az eljárás felfüggesztésének időtartama,
f) a bizonyítékok ismertetése az ügyféllel és az ügyféli nyilatkozatra fennálló nyolc nap [2004. évi CXL. tv. 70. § (1) bek.],
g) a hatóság működését legalább egy teljes napra ellehetetlenítő üzemzavar vagy más elháríthatatlan esemény időtartama,
h) a kérelem, a döntés és egyéb irat fordításához szükséges idő,
i) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama,
j) a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő időtartam, valamint a hirdetményi, továbbá a kézbesítési meghatalmazott és a kézbesítési ügygondnok útján történő közlés időtartama.

Jogszabály kizárhatja a fentiek közül bármelyik esetet, és rögzítheti, hogy annak időtartama – Ket. rendelkezésével ellentétesen – mégis beleszámít az ügyintézési határidőbe [2004. évi CXL. tv. 33. § (3) bek.].

8.2. Az ügyintézési határidő meghosszabbítása

Az eljáró hatóság vezetője - ha azt jogszabály nem zárja ki - az ügyintézési határidőt annak letelte előtt kivételesen indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc, a szakhatóság eljárási határidő meghosszabbítására tekintettel legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja. A végzésben a határidő-hosszabbítás indokait kifejezetten meg kell jelölni.

Kivételesen indokolt esetben - amennyiben azt jogszabály nem zárja ki - a szakhatóság vezetője a szakhatósági eljárásra irányadó határidőt annak letelte előtt egy alkalommal legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti. A szakhatóságnak az ügyintézési határidő meghosszabbításáról szóló végzésében a határidő-hosszabbítás indokait kifejezetten meg kell jelölnie.

Az ügyintézési határidő meghosszabbítására meghatározott határidőnél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.

Az eljáró hatóság vezetője által meghatározható, illetve a szakhatósági eljárásra irányadó határidőnél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg [2004. évi CXL. tv. 33. § (7)-(8) bek.].

8.3. A határidő számítás a közigazgatási eljárásban

A határidő számítás alapvető szabályai (az ügyintézési határidő mellett értelemszerűen a Ket-en belüli eljárási határidőkre is vonatkoznak):
- a határidőbe nem számít bele a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének a napja;
- a hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján;
- ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a határidő a legközelebbi munkanapon jár le;
- a postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja, de az ügyintézési határidő ilyen esetben is azon a napon kezdődik, amely napon a beadvány vagy a megkeresés megérkezik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz;
- az elektronikus irat előterjesztésének időpontja az irat elküldésének napja, de az ügyintézési határidő a következő munkanapon kezdődik;
- a határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be;
- a határidő elmulasztása vagy a késedelem jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be;
- a határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni;
- jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az üzemzavar időtartamát a határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni [2004. évi CXL. tv. 65. §].

8.4. Mi történik akkor, ha a hatóság mulasztja el a határidőt?

Ha a hatóság az ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból elmulasztja köteles az illetéket vagy díjat az ügyfél részére visszafizetni. Ha a döntés az irányadó ügyintézési határidő kétszeresének elteltét követően születik meg, az első fokú eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél által megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét kell az ügyfélnek visszakapnia. Általában a késedelmesen kiadott engedély a visszafizetett összegnél lényegesen nagyobb veszteséget is okozhat az ügyfélnek, azonban mégis lényeges ez a jogkövetkezmény, mert nem kell külön peres eljárás lefolytatni az érvényesítése érdekében (persze ez csak akkor igaz, ha a hatóság ezt önként teljesíti). A hatóság a fizetési kötelezettséget megállapító döntés jogerőssé válásától számított nyolc napon belül köteles telesíteni.

A visszafizetési kötelezettség akkor is fennállhat, ha a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság vagy a felügyeleti szerv megállapítja, hogy a hatóság indokolatlanul hosszabbította meg az ügyintézési határidőt [2004. évi CXL. tv. 33/A. § (1), (3)-(4) bek.].

A hatóság a fenti összeget akkor is kifizeti, ha az ügyfélnek nem volt fizetési kötelezettsége, csak ebben az esetben a központi költségvetésnek kell átutalni (ha az ügyfél jogszabály alapján nem köteles illeték vagy díj fizetésére, úgy a hatóság az illetékekről szóló törvény szerinti általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget, illetve ennek kétszeresét fizeti meg a központi költségvetésnek) [2004. évi CXL. tv. 33/A. § (2) bek.].

8.5. A határidők ügyfél általi elmulasztásának jogkövetkezményei

Az eljárási határidők elmulasztása az alábbi jogkövetkezményekkel járhatnak:
a) jogvesztés (pl. a határidőn túl benyújtott fellebbezést érdemi elbírálás nélkül elutasítják)
b) jogi hátrány (pl. hiánypótlás elmulasztása esetén az eljárás megszüntetése)
c) külön szankciók (pl. eljárási bírság)

8.5. A mulasztás pótlásának lehetősége: igazolási kérelem

Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő [2004. évi CXL. tv. 66. § (1) bek.]. Az önhiba hiányát legalább valószínűsíteni kell a kérelemben, amely lehet
- egyrészt az ügyfélen kívül álló ok, amikor az ügyfél a lehetőségeihez képest mindent megtett a határidő, határnap teljesítéséhez (pl. betegség, családon belüli haláleset);
- másrészt az önhiba hiányát megalapozhatja a hatóság tévedése, mulasztása (pl. rossz címre küldték a határozatot).

Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszűnésének napjától kezdődik. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni (ez jogvesztő határidő, ez azt jelenti, hogy ennek elmulasztására már nem lehet igazolási kérelmet benyújtani) [2004. évi CXL. tv. 66. § (4) bek.].

Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az első fokú döntést hozó hatóság, a keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el [2004. évi CXL. tv. 66. § (2) bek.].

Ha a hatóság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. E rendelkezés megfelelően irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetindítással kapcsolatos igazolásra is [2004. évi CXL. tv. 66. § (3) bek.].

Nagyon fontos, hogy a határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak [2004. évi CXL. tv. 66. § (5) bek.].

Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az igazolási kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel (ilyen döntést nem csak egy alkalommal lehet hozni, és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok esetében is visszavonható az alapdöntés [2004. évi CXL. tv. 67. §, 114. §].

9. A hatóság döntései


Ha a hatóság érdemben foglalkozik az üggyel (akár kérelemre, akár hivatalból), és a sikeresen tisztázza a tényállást, a közigazgatási eljárás következő lépése a hatósági döntés.

9.1. A hatósági döntés típusai

Ha a technikai lehetőségek adottak, a hatóság papír alapú kapcsolattartás esetén is elektronikusan hozza meg döntését [2004. évi CXL. tv. 71. § (1) bek.].

A hatósági döntés típusai:
a) Határozat
b) Végzés
c) Jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat
d) Ideiglenes intézkedés
e) Egyezség jóváhagyása
f) Hatósági szerződés
g) Határozat jellegű okirat
h) Jogszerű hallgatással „létrehozott” határozat
i) Döntés kijavítása és kiegészítése

9.2. Az egyes döntési típusok

9.2.1. A határozat

9.2.1.1. A határozat fogalma

Ha a hatóság az ügy érdemében dönt, akkor ezt határozati formában teheti meg. A döntés az esetek döntő többségében a határozat [2004. évi CXL. tv. 71. § (1) bek.].

A határozat négy részből áll – kivéve az ún. egyszerűsített határozat, amikor nem szükséges a határozat indokolása –:
a) a bevezető (az ún. fejléc): ez tartalmazza például az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét, az ügy tárgyának megjelölését;
b) a rendelkező rész: itt találhatjuk meg egyebek mellett a hatóság döntését, továbbá a hatóság döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról, bírósági felülvizsgálat esetén a tárgyalás tartása iránti kérelem lehetőségéről való tájékoztatást, valamint az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak az ügyfél részére történő megfizetésre vonatkozó döntést;
c) az indokolás: ebből derül ki például a megállapított tényállás és az annak alapjául elfogadott bizonyítékok, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta;
d) az ún. záró rész: a döntéshozatal helyét és idejét, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét és a hatóság bélyegzőlenyomatát is tartalmazza [2004. évi CXL. tv. 72. § (1) bek.].

Az indokolás kivitelesen mellőzhető a határozatból, ha az késleltetné a döntés meghozatalát és a késedelem életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásához vezethet. Ebben az esetben a döntés meghozatalától számított nyolc napon belül meg kell küldeni az indokolást az ügyfél részére. A jogorvoslat igénybevételének határidejét az indokolás kézbesítésének napjától kell számítani [2004. évi CXL. tv. 72. § (6) bek.].

9.2.1.2. Egyszerűsített határozat fogalma

Az ún. egyszerűsített határozat lényege, hogy az nem tartalmaz indokolást és jogorvoslatról való tájékoztatást. Egyszerűsített határozat akkor hozható, ha

a) a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, vagy

b) az kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját határozza meg [2004. évi CXL. tv. 72. § (4) bek.].

9.2.1.3. Mikor nem kell határozatot hozni?

A hatóság mellőzi a határozathozatalt, ha
a) az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul [2004. évi CXL. tv. 71. § (5) bek.];
b) jogszabályban biztosított jogosultság gyakorlásának kizárólag az ügyfél erre irányuló kérelmének benyújtása a feltétele. A hatóság az ügyfél kérelmére igazolja, hogy az ügyfél a kérelem benyújtásától a jogszabályban biztosított jogát jogszerűen gyakorolja [2004. évi CXL. tv. 71. § (6) bek.].

9.2.2. Végzés

A hatóság eljárási kérdésekben végzéssel dönt, és szintén négy részből áll. A tartalma azonban nem egyezik meg mindenben a határozatra vonatkozó szabályokkal.

A hatóság főként az eljárási kérdéseket döntheti el végzés formájában. A végzésnek tartalmaznia kell:
a) az ún. fejlécet,
b) a rendelkező részben
ba) a hatóság döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról, bírósági felülvizsgálat esetén a tárgyalás tartása iránti kérelem lehetőségéről való tájékoztatást,

bb) a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkező részét,

bc) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást,
bd) – amennyiben a döntés érinti – a közérdekű munkával való megváltás szabályaival kapcsolatos tájékoztatást,

be) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj mértékéről és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást,

c) a döntés részletes indokolását, ezen belül
ca) a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket,

cb) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta,

cc) a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást
d) az ún. záró részt [2004. évi CXL. tv. 72. § (1)-(2) bek.].

Az eljárást megszüntető és ideiglenes intézkedésről szóló végzés tartalmára eltérő szabályok vonatkoznak [2004. évi CXL. tv. 72. § (2)-(3) bek.].

9.2.3. Jogszerű hallgatással „létrehozott” döntés

Főszabály szerint a hatósági döntés hiánya nem eredményezi azt, hogy a kérelemben foglaltakat a hatóság elfogadja. A Ket. lehetővé teszi, hogy a hatósági határozat nélkül – vagyis a hatóság hallgatásával – is gyakorolhassa az ügyfél a kért jogot, de a konkrét eljárásban erre csak akkor van lehetőség, ha a külön jogszabály ezt kifejezetten előírja.

A jogszerű hallgatással „létrehozott” döntés feltételei:
a)külön jogszabály az adott eljárási típusra ezt lehetővé teszi,
b) az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul,
c) ellenérdekű ügyfél az első fokú eljárásban nem vett részt.

A jogszabály által kijelölt eljárásokban az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az előírt határidőben nem hoz döntést. Ugyanilyen szabályok vonatkoznak a szakhatósági állásfoglalásokra is.

A jogszerű hallgatással létrehozott döntés esetében a megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre, továbbá - kérelemre - annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot kell kiadni. A hatóság az ügyfél kérelmére igazolja, hogy az ügyfél a kérelem benyújtásától a jogszabályban biztosított jogát jogszerűen gyakorolja [2004. évi CXL. tv. 71. § (4) bek.].

9.3. Kivel kell közölni a hatóság döntését?

A határozatot közölni kell
- az ügyféllel,
- azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg,
- az ügyben eljárt szakhatósággal,
- a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.

A végzést közölni kell azzal:
- akire nézve az rendelkezést tartalmaz,
- akinek az jogát vagy jogos érdekét érinti,
- jogszabályban meghatározott személlyel vagy szervvel [2004. évi CXL. tv. 78. § (2) bek.].

Ha jogszabály úgy rendelkezik, hogy a döntést csak az ügyiratra kell feljegyezni, azt nem kell külön közölni. Ilyen esetben a hatóság kérelemre külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a döntésről [2004. évi CXL. tv. 78. § (3) bek.].

9.4. Hogyan lehet közölni a döntést?

9.4.1. A döntés közlésének módja

A Ket. részletesen szabályozza a döntés közlésének módjait és feltételeit. A hatóság döntését közölni lehet:
a) írásban
aa) postai úton,
ab) írásbelinek minősülő elektronikus úton, ideértve a telefaxot,
ac) személyesen átadott irat útján,
ad) kézbesítési meghatalmazott útján,
ae) a hatóság kézbesítője útján,
af) kézbesítési ügygondnok útján,
ag) hirdetményi úton, vagy
b) szóban
ba) személyesen
bb) hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, ideértve a telefont, vagy
c) írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton.

A hatóság a döntést hivatalos iratként köteles kézbesíteni. Telefax útján nem közölhető a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés, kivéve, ha a döntés közlésére jogosult személy vagy szerv ezt előzetesen kérte vagy ehhez hozzájárult [2004. évi CXL. tv. 78. § (5) bek.].

Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni, de a közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá kell íratni. Ha az érintett kéri a szóban közölt döntést nyolc napon belül írásban meg kell küldeni a számára [2004. évi CXL. tv. 78. § (6) bek.].

Ha a hatóság a döntést elektronikus úton közölte, és a címzett a döntés átvételét öt napon belül nem igazolja vissza, a hatóság másik írásbeli formában közli vele a döntést. Ilyen esetben a döntés közlésének napja a második közlés napja. Törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően állapíthatja meg a döntés elektronikus úton való közlésének szabályait [2004. évi CXL. tv. 78. § (7) bek.].

Ha az, akivel a döntés közölni kell rövid szöveges üzenet fogadására szolgáló elérhetőségét (sms számát), telefonszámát vagy elektronikus levélcímét megadta, a hatóság rövid szöveges üzenetben (sms-ben), telefonon vagy elektronikus levélben (e-mailben) tájékoztathatja a döntéshozatal tényéről, és arról, hogy a döntés öt napon belül átvehető a hatóság hivatali helyiségében, ügyfélfogadási időben. Személyes átvétel esetén a közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel aláíratni. Ha az értesített személy a döntést határidőn belül nem veszi át, a hatóság haladéktalanul írásban megküldi részére a döntést [2004. évi CXL. tv. 78. § (8) bek.].

9.4.2. A döntés közlésének napja

A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni [2004. évi CXL. tv. 78. § (10) bek.].

Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény rendelkezése alapján a döntést nem az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő módon közli, a döntést nyolc napon belül írásban is meg kell küldeni. A döntés közlésének napja ilyen esetben a második közlés napja [2004. évi CXL. tv. 78. § (9) bek.].

9.4.3. Kézbesítési vélelem

Az iratot kézbesítettnek kell tekinteni (kézbesítési vélelem):
a) a kézbesítés megkísérlésének napján, ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át;
b) a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon, ha az irat a hatósághoz "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza.

A "nem kereste" jelzéssel visszaérkező döntés esetében a hatóság köteles a kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos irat megküldésével nyolc napon belül értesíti az ügyfelet [2004. évi CXL. tv. 79. § (1)-(2) bek.].

A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált döntés alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is elő lehet terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt [2004. évi CXL. tv. 79. § (3)-(4) bek.].

Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt. Természetes személy a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmét akkor is előterjesztheti, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot.

A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. A kérelmet az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta [2004. évi CXL. tv. 79. § (5)-(7) bek.].

Ha a hatóság a kérelemnek helyt ad, a kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel (ilyen döntést nem csak egy alkalommal lehet hozni, és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok esetében is visszavonható az alapdöntés [2004. évi CXL. tv. 79. § (6) bek., 67. §, 114. §].

9.5. Mikor lesz jogerős a döntés?

9.5.1. Az elsőfokú döntés jogerőssé válásának szabályai [2004. évi CXL. tv. 73/A. § (1)-(5) bek.]

9.5.2. A részjogerő

Főszabály szerint a fellebbezés – a döntés bármely része ellen is irányuljon – a teljes döntés jogerőre emelkedést megakadályozza.

A főszabálytól eltérően az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései jogerőssé válnak, ha
a) csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen,
b) jogszabály így rendelkezik arra tekintettel, hogy kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre [2004. évi CXL. tv. 73/A. § (6) bek.].

9.5.3. A másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé [2004. évi CXL. tv. 73/A. § (3) bek.].

10. A közigazgatási jogorvoslati rendszer

Az elsőfokú határozatokban mindig szerepelnie kell a fellebbezés lehetőségének és a fellebbezési illeték összegének, míg a másodfokú döntés rendelkező részében a bírósági eljárás lehetőségére való tájékoztatásnak. Érdemes azonban ismernünk a fellebbezés és a kereset további feltételeit, a hatóság kötelezettségeit, valamint az egyéb jogorvoslati eszközöket. Előfordulhat, hogy igazunkat fellebbezéssel már nem tudjuk érvényesíteni, de még más lehetőséget igénybe vehetünk.

10.1. A jogorvoslathoz való jog

Magyarország Alaptörvénye az alapvető jogok körében nevesíti a jogorvoslathoz való jogot. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti [Magyarország Alaptörvénye, Szabadság és Felelősség, XXVIII. cikk (7) bek.][10].

Az Alaptörvényben a jogorvoslathoz való jog csak abból a szempontból jelenik meg, hogy az érintetteknek (felperesnek, alperesnek, ügyfélnek, szakértőnek, stb.) lehetőséget biztosít arra, hogy a számukra sérelmes közhatalmi döntéseket (bírósági ítéleteket és végzéseket, közigazgatási határozatokat és végzéseket) megtámadják. Az igazságszolgáltatás jogorvoslati rendszerében szinte kizárólag csak ilyen jellegű jogorvoslati lehetőségeket találunk, azonban a közigazgatási eljárásban a hivatalbóli jogorvoslatok is jelentős szerepet töltenek be.

10.2. A jogorvoslati lehetőségek csoportosítása

A jogorvoslati lehetőségek csoportosítása attól függően, hogy önállóan, vagy csak egy másik döntéssel együtt lehet élni az adott jogosultsággal:

a) Önálló
Az ügy érdemében hozott döntést önállóan lehet megtámadni. Ez azt jelenti, hogy a határozat ellen mindig lehet például fellebbezni.

Végzés ellen fellebbezni csak akkor lehet, ha azt a közigazgatási törvény (Ket.) kifejezetten megengedi (pl. kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, eljárási bírság kiszabása, igazolási kérelem elutasítása fellebbezési határidő elmulasztása esetében) [2004. évi CXL. tv. 96. §].

b) Járulékos
A végzéseket főszabály szerint a határozat elleni jogorvoslati kérelemben lehet megtámadni, vagyis önállóan csak a végzést nem [2004. évi CXL. tv. 96. §].

10.3. A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai

Az egyes jogorvoslati lehetőségeket az alábbiakban annak megfelelően csoportosítottuk, hogy ki jogosult a kezdeményezésére:

A kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások esetében kizárólag az ügyféltől, illetve a jogorvoslatra jogosult egyéb közreműködőtől függ a jogorvoslat igénybevétele, ezek a jogorvoslati eljárások hivatalból nem indíthatóak meg. A kérelem alapján lefolytatandó eljárások megindításának feltétele, hogy valamely közigazgatási döntés - legalábbis az ügyfél állítása szerint - az ügyfél jogát vagy jogos érdekét sértse. Ugyanakkor, ha az ügyfél szabályszerű jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező és illetékes szerv köteles az ügyfél erre irányuló kérelmét érdemben megvizsgálni.

A hivatalból lefolytatandó döntés-felülvizsgálati eljárások esetében az ügyfél aktívan nem vehet részt a jogorvoslati eljárásban (elvileg nem kezdeményezheti, nem indítványozhatja, nem tiltakozhat ellene, stb.). Ha a közigazgatási hatóság - saját vizsgálata következtében vagy az ügyészi óvás alapján - megállapítja valamely döntése jogszabály-ellenességét, hivatalból köteles megindítani a döntés-felülvizsgálatot, függetlenül az érintett ügyfél akaratától, vagy jogos érdekétől. Az viszont előfordulhat, hogy mégiscsak az ügyfél indítja meg a hivatalbóli eljárást azzal, hogy például az ügyészégen panaszt nyújt be az eljárással kapcsolatban. A hatóság egyes jogorvoslatokkal csak bizonyos korlátozások mellett élhet (pl. nem sértheti az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát).

A Ket. minden közigazgatási hatósági ügyben lehetővé teszi a közigazgatási döntések elleni bármelyik, fentebb felsorolt jogorvoslati forma alkalmazását - a törvényi feltételek fennállása esetében -, kivéve a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétellel és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos köztestületi (kamarai) döntést.

10.4. Kamarai nyilvántartásokhoz kapcsolódó jogorvoslati eszközök

A köztestületi (kamarai) eljárásban, amelynek tárgya a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés, az alábbi jogorvoslati eszközök nem alkalmazhatók:
a) újrafelvételi kérelem,
b) hivatalból indított felügyeleti eljárás.

A nyilvántartásból való törlés csak akkor minősül a Ket. szerinti közigazgatási hatósági ügynek, ha a törlésre igazgatási úton és nem fegyelmi, illetve etikai ügy következtében kerül sor. A fegyelmi és etikai ügyek nem minősülnek közigazgatási hatósági ügynek, ezért a fenti korlátozás ezen eljárásokra nem is vonatkozik [2004. évi CXL. tv. 97. § (5) bek., 112. §, 115. § (1) bek.].

10.5. Az eredményes jogorvoslat eredménye: az illeték visszatérítése

Érdemes tudni, hogy a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha a közigazgatási hatóság vagy a bíróság által felülvizsgált közigazgatási hatósági döntés vagy intézkedés az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult.

Az illetéket külön nem kell igényelni, mert a visszatérítést hivatalból, a jogorvoslati eljárást lezáró, vagy arra tekintettel hozott határozatban kell elrendelni és azt a visszatérítés foganatosítása végett az ügyfél lakóhelye, székhelye, illetőleg a bíróság székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak kell megküldeni [1990. évi XCIII. tv. 32. § (1)-(2) bek].