Tanfolyamok > Kötelező építész 2013 > I.6 A tervezői és szakértői szakmagyakorlás általános követelményei > A tervezői és szakértői szakmagyakorlás általános követelményei

 

 

A tervezői és szakértői szakmagyakorlás általános követelményei.

Munkaszerződés, munkaviszony. A tervpályázat szabályai, kapcsolata a közbeszerzési eljárással, a közbeszerzési törvény változásai

 

 

Az alábbiakban az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság fontosabb szabályait ismerhetik meg, továbbá vázlatosan bemutatjuk az igazságügyi szakértőkre vonatkozó előírásokat.

 

1. Az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályai

 

A településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Jogosultsági rendelet) képezi az alapját a tervezői és szakértői jogosultság feltételeinek meghatározása során. Részletes ismertetőre nem vállalkozunk, de mindenképpen fontosnak tartjuk a jogszabály megemlítését, és arra történő figyelemfelhívást, hogy 2007. január 1-jétől már módosult (244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet), és már folyamatban van az újabb változtatás. Az alábbiakban a településtervezői szakmagyakorlás feltételeit nem érintjük.

 

A Jogosultsági rendelet fogalmai

 

Mindenképpen érdemes pontosan megismernünk a jogszabály fogalmait, hogy egyértelművé váljék, mi az a tervezés és mi az a szakértés.

 

a) A tervezési jogosultság alapján az alábbi tevékenységek végezhetők:

 

Építészeti-műszaki tervezési tevékenység: az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez, bővítéséhez, felújításához, átalakításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének megváltoztatásához szükséges, jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségű építészeti-műszaki tervdokumentáció elkészítése.

 

Építészeti-műszaki tervezési tevékenységhez esetenként kapcsolódó tevékenységek:

a) az építészeti-műszaki tervdokumentáció készítését megelőző vagy azzal összefüggő, illetve azt közvetlenül szolgáló műszaki tervezés, különösen az állapotfelmérési terv, műszaki előterv, tanulmányterv, tervezési program, az építmény rendeltetésszerű használatához, illetve megvalósításához, üzemeltetéséhez szükséges technológiai tervezés;

b) a tervezést megalapozó, azt előkészítő, a tervezéshez kapcsolódó szakértői tevékenység, a tervdokumentáció részét képező szakvélemények készítése (pl. hőtechnikai, akusztikai, geotechnikai vizsgálat és szakvélemény, számítás, műszaki állapot leírása és értékelése stb.), építési geodézia készítése;

c) a tervellenőri tevékenység: külön jogszabályban meghatározott műszaki megvalósítási, kiviteli tervdokumentáció(rész) – különösen az építményekkel szemben támasztott általános követelmények – megfelelőségének ellenőrzése;

d) tervezői művezetés: az építtetőtől kapott megbízás szerint a tervezéssel kapcsolatosan a kivitelezés során felmerülő szakkérdések megoldása, tervegyeztetések lefolytatása, továbbá az építészeti-műszaki terveknek megfelelő megvalósításban való közreműködés az építtetővel kötött megbízás alapján;

 

b) A szakértői jogosultság alapján az alábbi tevékenységek végezhetők:

 

Építésügyi műszaki szakértői tevékenység: az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos műszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek magas szakmai színvonalú értékelése, ezen belül a vitatott esetek megítélése; a hibák, károk, illetve ezek okainak feltárása; és mindezekkel kapcsolatban szakértői vélemények készítése.

 

Építésügyi műszaki szakértői tevékenységhez esetenként kapcsolódó tevékenységek: az építészeti-műszaki, valamint a településrendezéssel kapcsolatos tanácsadás, illetve javaslattétel.

 

A tervezési és szakértői jogosultság feltétele a területi mérnöki kamara, illetve a területi építész kamara (a továbbiakban együtt: területi szakmai kamara) által közigazgatási eljárás során kiadott határozata, a tervezés vagy szakértői tevékenység teljes időszakában történő névjegyzéki bejegyzésről.

 

Érdemes tudni, hogy gazdálkodó szervezet (pl. bt., kft.) és más jogi személy is folytathat szakmagyakorlási tevékenységet, ha

a) a szakmagyakorlási tevékenység a létesítő okiratában mint tevékenység szerepel, és

b) rendelkezik a tevékenység ellátásához a Jogosultsági rendeletben előírt feltételeknek megfelelő taggal vagy alkalmazottal.

 

A területi szakmai kamara a településtervezői, az építészeti-műszaki tervezési, illetve építésügyi műszaki szakértői tevékenységet végző gazdálkodó szervezetet és más jogi személyt - kérelmére - nyilvántarthatja, ha az igazolja a tagja vagy az alkalmazottja szakmagyakorlási jogosultságát.

 

A szakmagyakorlás feltételei

 

Önálló szakmagyakorlási tevékenységet – néhány külföldiekre vonatkozó kivételével – magyar állampolgár, letelepedési engedéllyel rendelkező harmadik ország állampolgára, valamint a Magyarországon gazdasági céllal letelepedni szándékozó EGT tagállam, valamint nemzetközi szerződés alapján vele egy tekintet alá eső állam állampolgára akkor folytathat, ha kérelmére a képzési szak szerint hatáskörrel rendelkező területi szakmai kamara szakmagyakorlási jogosultságot állapított meg és a nyilvántartásba (a névjegyzékbe) bejegyezte. Vagyis építészeti-műszaki tervezési, valamint építésügyi műszaki szakértői tevékenység a szakmai névjegyzékbe vétellel elnyert tervezői, illetve szakértői jogosultság birtokában folytatható.

A szakmai névjegyzék vezetése keretében a területi építész, valamint a területi mérnöki kamarák első fokon, az országos kamarák másodfokon a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai (Ket.) szerint határozattal döntenek a tervezői, illetve a szakértői jogosultság megállapításáról.

 

A szakmagyakorlási jogosultság megállapításának feltételei:

 

a) Kamarai tagság – a szakoktól függően – a lakóhely szerint illetékes területi mérnöki kamarában, illetve területi építész kamarában.

 

A területi mérnöki kamarák hatáskörébe tartozik például az építészmérnöki, biztonságtechnikai, földmérő és térinformatikai mérnöki, valamint a gépészmérnöki szakokon szerzett szakképzettséggel rendelkezők szakmagyakorlási jogosultságának megállapítása, illetve névjegyzéki bejegyzése; a területi építész kamarák hatáskörébe tartoznak egyebek mellett építészmérnöki, belsőépítészeti, táj- és kertépítészmérnöki, táj építészmérnöki és településmérnöki szakok.

 

b) A Jogosultsági rendeletben meghatározott szakmai feltételek teljesítése (végzettség és gyakorlat);

 

c) A jogosultsági vizsga letételének vagy a jogosultsági vizsga alóli mentesség igazolása.

 

A külön jogszabályban meghatározott építészmérnöki vagy ezzel egyenértékűnek elismert oklevéllel rendelkező, és Magyarországon gazdasági céllal letelepedni nem szándékozó EGT tagállam, valamint nemzetközi szerződés alapján vele egy tekintet alá eső állam állampolgárára más szabályok vonatkoznak.

 

Szakirányú végzettség

 

A szakmagyakorlási jogosultság megállapításához a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendeletben meghatározott kreditértékű – oklevéllel igazolt – szakirányú felsőfokú végzettség szükséges.

 

Az építészeti-műszaki tervezési és az építésügyi műszaki szakértői jogosultság megállapítása során – néhány kivétellel - szakirányú

a) a legalább 5 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű, illetve mesterfokozatú,

b) a legalább 4 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű alapképzés, illetve főiskolai szintű, valamint

c) a legalább 3 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű alapképzés, illetve főiskolai szintű

oklevéllel - esetenként az oklevél mellékletével, illetve leckekönyvvel - tanúsított végzettség, amelynek képzési célja, illetve az oklevél szintje szerinti kreditpontokban (vagy félévórákban) meghatározott követelményt kielégíti.

 

A Magyar Építész Kamara hatáskörébe tartozó építészeti tervezési szakterületen a tervezési jogosultság megállapításához a legalább 5 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű, illetve mesterfokozatú szerinti

a) okleveles építészmérnök,

b) 2003. január 1. után megszerzett okleveles építész tervezőművész,

c) egyetemi szintű okleveles építész,

illetve az ezzel egyenértékű végzettség tekinthető szakirányúnak.

 

Ha a végzettséget igazoló oklevélből a szakirány, illetve annak – a szakmagyakorlási jogosultságot megalapozó – szintje nem állapítható meg, akkor az oklevél szakirányáról (egyenértékűségéről), az országos szakmai kamara által működtetett bizottság jogosult szakértőként véleményt nyilvánítani a névjegyzékbe történő bejegyzési eljárás során, amelyet a jogosultság megállapításakor a területi kamara kötelezően figyelembe vesz.

 

Szakmai gyakorlati idő

 

Szakmai gyakorlati időként a szakirányú felsőfokú végzettség megszerzését követően, a kérelmezett szakmagyakorlási tevékenységi szakterületnek megfelelő

a) településtervezői,

b) építészeti-műszaki tervezési,

c) felsőoktatási intézményben építészeti-műszaki szaktárgy-oktatói,

d) felsőoktatási intézményben településtervezési szaktárgy-oktatói,

e) építésügyi-műszaki szakértői,

f) építési műszaki ellenőri,

g) felelős műszaki vezetői,

h) beruházás lebonyolítói,

i) építésügyi igazgatási,

j) az építésüggyel kapcsolatos kutatási, fejlesztési,

k) tájvédelmi igazgatási

tevékenység folytatásának időtartamát.

 

Szakmai gyakorlati időként figyelembe vehető továbbá a szakirányú akkreditált

a) kiegészítő képzés – kivéve az okleveles építészmérnök, az okleveles táj építészmérnök, okleveles táj- és kertépítészmérnök, vagy az okleveles táj- és kertépítész akkreditált képzéseket –,

b) posztgraduális képzés,

c) a szakmai kamara által elismert mesterképzés (mesteriskola stb.)

elvégzésének időtartama is.

 

A szakmai gyakorlati idő

a) az építészeti-műszaki tervezési jogosultság megállapításához

- a legalább 5 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű, illetve mesterfokozatú oklevél esetén 2 év,

- a legalább 4 éves, illetve 3 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű alapképzés, illetve főiskolai szintű végzettség esetén 7 év;

 

b) az építészeti-műszaki vezető tervezői címhez, és az építésügyi műszaki szakértői jogosultság megállapításához

- a legalább 5 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű, illetve mesterfokozatú oklevél esetén 8 év;

- a legalább 4 éves, illetve 3 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű alapképzés, illetve főiskolai szintű végzettség esetén 10 év.

 

A jogosultság megállapításához meghatározott gyakorlati idő igazolható:

- az építészeti-műszaki tervezési jogosultság esetében: a szakterületnek megfelelő tervezési gyakorlattal;

- az építészeti-műszaki vezető tervezői cím esetében: a kérelmezett szakterületnek megfelelő tervezési, vagy legalább 5 éves, a kérelmezett szakterületnek megfelelő tervezési, továbbá építészeti-műszaki tervezési, felsőoktatási intézményben építészeti-műszaki szaktárgy-oktatói, építésügyi igazgatási, valamint az építésüggyel kapcsolatos kutatási, fejlesztési gyakorlattal kell igazolni;

- az építésügyi műszaki szakértői jogosultság esetében: a kérelmezett szakterületnek megfelelő tevékenységekkel, illetve ezek egyikével.

 

Fontos tudni, hogy a szakmai kamarai tagságra, illetve tervezési feladat elvégzésére megfelelő időtartamú tervezési gyakorlat hiánya miatt még nem jogosult szakirányú egyetemi végzettségű személy csak jogosultsággal rendelkező tervező mellett, társtervezőként folytathat tervezési tevékenységet, és szerezhet tervezési szakmai gyakorlatot.

 

A jogosultsági vizsga

 

A jogosultsági vizsgát - amely a szakmagyakorlás szakterületeihez kapcsolódó eljárási jogi, pénzügyi, szabvány- és minőségügyi szakmai ismeretek elsajátításának az igazolása - az országos szakmai kamarák szervezik.

A jogosultsági vizsga általános és különös részből áll. A jogosultsági vizsgakövetelmény-rendszert az építészeti-műszaki tervezői és műszaki szakértői jogosultsági vizsga követelményrendszeréről szóló 8001/2005. (MK 44.) GKM-KvVM-IHM-TNM együttes tájékoztatóban találhatjuk meg.

A jogosultsági vizsgabizottságot az országos szakmai kamarák hozzák létre és működtetik. A vizsgabizottság elnökből, szakmai elnökből és tagokból áll. A vizsgabizottság elnöke az illetékes miniszter által megbízott személy, a szakmai elnöke az országos szakmai kamara szakterületi képviselője, tagjai az érintett szakok szerinti országos szakmai kamarák és illetékes felsőoktatási intézmények képviselői.

A vizsgabizottság tagjaiból álló tanács (az elnök, a szakmai elnök és tagok) vizsgáztat, a szakmagyakorlási jogosultság megállapításához igazodóan szakterületek szerint változó összetétellel. A vizsgáztató tanács legalább 3 és legfeljebb 6 tagból állhat.

A jogosultsági vizsgabizottság létrehozásának és működésének, továbbá a vizsga lebonyolításának részletes eljárási szabályait – különösen a jelentkezésre, a vizsgáztatásra és a vizsgaanyag hozzáférésének módjára vonatkozó rendelkezéseket – az országos szakmai kamarák szabályzatban határozzák meg.

A jogosultsági vizsgától a szakmagyakorlási jogosultságot megállapító területi szakmai kamara - a kérelem elbírálása, illetve a névjegyzékbe történő bejegyzési eljárás során - indokolt esetben részben vagy egészben eltekinthet, ha

a) a kérelmező igazolt szakmai gyakorlatának tartalma - kamarai szabályzatban meghatározottak szerint - a vizsgakövetelmények ismeretét alátámasztja,

b) a kérelmező valamelyik szakterületen (településrendezési, építészeti-műszaki tervezési, építésügyi műszaki szakértői, felelős műszaki vezetői, építési műszaki ellenőri, építésügyi, alkalmassági, közigazgatási) már eredményes vizsgával vagy szakvizsgával rendelkezik, és e vizsga követelményrendszere a szakmagyakorlási jogosultsági vizsga követelményrendszerével teljeskörűen vagy részben megegyezik, vagy

c) a kérelmező betöltötte 60. életévét és a kérelmezett szakterületen a kérelem benyújtását megelőzően legalább 15 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

A jogosultsági vizsga díja 33 000 forint, amelyből a vizsga általános részének díja 10 000 forint. A jogosultsági vizsga - sikertelenség esetén részben vagy egészben - megismételhető. A pótvizsga díja a jogosultsági vizsgadíjjal azonos. A jogosultsági vizsga díját a jogosultsági vizsgára történő jelentkezéskor kell megfizetni a vizsgát szervező országos szakmai kamara részére.

 

 

A építészeti-műszaki tervezési tevékenység fajtái

 

Önálló építészeti-műszaki tervezési tevékenység a 2, illetve 7 év gyakorlati időtől függően tervezési jogosultsággal folytatható. Tervezési jogosultsággal a Jogosultsági rendelet 1. mellékletének I., illetve a II/A. fejezetében meghatározott betűjellel jelölt tervezési szakterületen a tervezői tevékenység teljeskörűen végezhető, az alábbi kivételekkel (ún. korlátozott tervezési tevékenységi kör):

 

a) az építész kamarák a hatáskörükbe tartozó építészeti-műszaki tervezési szakterületeken – a legalább 5 éves akkreditált tantervű egyetemi szintű, illetve mesterfokozatú oklevél esetén előírt – 2 év meghatározott tervezési gyakorlattal az 5 éves tervezési gyakorlat megszerzéséig és a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítéséig a tervezési jogosultság körében korlátozott tervezési tevékenységi kört állapítanak meg. A korlátozott tervezési tevékenységi kör a Jogosultsági rendelet 1. melléklet II/A. fejezete alapján állapítandó meg;

 

b) a mérnöki kamarák hatáskörébe tartozó építészeti-műszaki tervezési szakterületeken - az oklevél szakirányától, valamint a tervezői tevékenység műszaki tartalmától függően - a mérnöki kamara szabályzatában megállapított tervezési szakterületeken a 2 év tervezői gyakorlattal az 5 éves tervezési gyakorlat megszerzéséig és a Jogosultsági rendelet szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítéséig korlátozott tervezési tevékenységi kört is megállapíthat.

 

Az építészeti-műszaki tervezési szakterületeken az egyes tervezői tevékenységi köröket a jogszabály 1. melléklete tartalmazza:

 

1. Építészeti tervezési szakterület (betűjele É):

 

1.1. Az építészeti tervezési szakterület tevékenységi köre az építmények teljes körű építészeti tervezésére terjed ki, beleértve a jogszabállyal védetté nyilvánított építménnyel kapcsolatos, valamint jogszabállyal védetté nyilvánított területen egyes építési munkák építészeti-műszaki tervek készítését is.

 

1.2. A korlátozott tervezési tevékenységi kör:

a) építmények építészeti tervezése terepszint fölött legfeljebb öt szint magasságig és összesen 2000 m² szintterület nagyságig;

b) meglévő építmény bővítése maximum 2000 m² összes szintterület nagyságig;

 

c) bontási, felújítási, korszerűsítési és helyreállítási tervek, korlátozás nélkül.

 

A korlátozott tervezés tevékenységi köre nem terjed ki a jogszabállyal védetté nyilvánított építménnyel kapcsolatos, valamint jogszabállyal védetté nyilvánított területen (világörökség, műemléki jelentőségű területen, műemléki környezetben, tájvédelem vagy helyi védelem alatt álló területen) egyes építési munkák építészeti-műszaki terveinek készítésére.

 

2. Belsőépítészeti tervezési szakterület (betűjele: BÉ)

 

3. Táj- és kertépítészeti tervezési szakterület (betűjele: K)

 

A 8, illetve 10 év gyakorlati idővel, valamint kiemelkedő szakmai ismeretekkel rendelkező tervező vezető tervezői cím iránti kérelmet nyújthat be az országos szakmai kamarához. A vezető tervezői címmel rendelkező tervező tervellenőrzésre is jogosult azon a szakterületen, amelyen a szakmai kamaránál jogosultsággal rendelkezik.

 

A névjegyzéki bejegyzés érvényessége és megújítása

 

A névjegyzékbe történő bejegyzés – az eseti tervezői engedély és egyes külföldiekre vonatkozó kivételekkel – 5 évig érvényes.

 

Külön eljárás keretében a névjegyzéki bejegyzés kérelemre megújítható. A megújításra irányuló kérelem hiányában, illetve a kérelem elutasítása esetén a névjegyzéki bejegyzés megszűnik. A megújítás feltétele a 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendeletben meghatározott szakmai továbbképzés teljesítésének igazolása.

 

Kötelező szakmai továbbképzés

Az építésüggyel kapcsolatos egyes szabályozott szakmák gyakorlásához kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer részletes szabályairól szóló 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet írja elő – a településtervezői, az építési műszaki ellenőri, a felvonó- és mozgólépcső-ellenőri és a felelős műszaki vezetői mellett – az építészeti-műszaki tervezői és az építésügyi műszaki szakértői tevékenységek gyakorlóinak kötelező szakmai továbbképzését.

Az első továbbképzési időszak 2007. január 1-jén kezdődött. A kötelező tartalmú továbbképzést teljeskörűen, a szabadon választható tartalmú továbbképzést pedig időarányosan, legalább egy évre vonatkozóan kell teljesítenie annak a szakmagyakorlónak, akinek a szakmagyakorlási jogosultsága érvényességének megújítása 2007. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakban esedékes.

Akinek a szakmagyakorlási jogosultsága érvényességének megújítása 2007. január 1. és december 31. közötti időszakban esedékes, annak jogosultsága azzal a feltétellel újítható meg, hogy a továbbképzési feltételek közül a kötelező tartalmú továbbképzést teljeskörűen, a szabadon választható tartalmú továbbképzést pedig időarányosan teljesíti a jogosultság megújításától számított 1 éven belül, ellenkező esetben az 1 év elteltével jogosultsága automatikusan megszűnik.

A továbbképzés tartalma kötelező és szabadon választható témakörökből áll. A kötelező továbbképzés formája tanfolyam, amely a szakmagyakorlási jogosultságra vonatkozó jogi, pénzügyi, szabvány és minőségügyi szakmai ismeretek elsajátítására szolgál, amelyet a szakmagyakorlónak a továbbképzési időszaka alatt egy alkalommal teljesítenie kell. A kötelező továbbképzés jogi, pénzügyi része legalább 5 és legfeljebb 10 óra, a szabvány- és minőségügyi része legalább 5 és legfeljebb 10 óra.

A továbbképzési időszak alatt (a szakmagyakorlási jogosultság érvényességének időszaka: öt év) a szabadon választható témakörökben a szakmagyakorlónak legalább 20 pontot, a továbbképzést időarányosan teljesítő esetében évente legalább 4 pontot kell teljesíteni. A jogszabály mellékletéből pontosan kiderül, hogy miért mennyi pont illeti meg a részvevőt (pl. szakmai tanfolyam alkalmanként legfeljebb 10 pont; szakirányú tevékenységben szerzett PhD vagy DLA cím elnyerése 20 pont; hazai vagy külföldi szakmai előadáson, konferencián való részvétel hallgatóként alkalmanként legfeljebb 3 pont; szakmai publikáció (szakmai cikk) közzététele szakmai folyóiratban alkalmanként legfeljebb: önálló szerzőként 3 pont, társszerzőként 1 pont; országos tervpályázaton való eredményes részvétel legfeljebb 5 pont).

 

 

2. A építésügyi műszaki szakértőkre vonatkozó szabályok

 

 

Az igazságügyi szakértőkre vonatkozó jogszabályokról minden, az építésügy területén dolgozó személynek rendelkeznie kell ismeretekkel, hiszen nem mindegy, hogy egy ügyben ki lehet a szakértő, és neki milyen jogai és kötelezettségei vannak. A rendelkezések alapját az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény képezi.

 

Ki lehet igazságügyi szakértő?

Igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított

a) természetes személy (igazságügyi szakértő),

b) cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság,

c) e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény,

d) külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, szervezet, és

e) kivételesen eseti szakértő végezhet (ha nincs az adott területen igazságügyi szakértő).

 

Az igazságügyi szakértő az igazságügyi szakértői tevékenységet önálló tevékenységként, egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tagjaként vagy alkalmazottjaként, illetve e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény alkalmazottjaként végezheti.

 

Külön jogszabály határozza meg azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szervezet adhat szakvéleményt, valamint azokat a szervezeteket is, amelyek egyes szakterületeken szakvéleményt adhatnak [2005. évi XLVII. tv. 2. §].

 

Igazságügyi szakértő az lehet, aki

a) büntetlen előéletű és nem áll foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt,

b) az egyes szakterületekre meghatározott, az adott szakterületnek megfelelő képesítéssel és a képesítés megszerzésétől számított, legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik,

c) a szakterületén működő szakmai kamara tagja, ha a tevékenység folytatásához a kötelező kamarai tagságot jogszabály előírja,

d) kötelezettséget vállal arra, hogy a hatósági kirendelésnek - a jogszabályban meghatározott eseteket kivéve - eleget tesz,

e) a külön jogszabály szerinti jogi vizsgát letette, és

f) tagja a lakóhelye szerint illetékes területi kamarának [2005. évi XLVII. tv. 3. §].

 

Igazságügyi szakértői jogosultsággal rendelkező személy építésügyi műszaki szakértői tevékenységet csak akkor folytathat, ha teljesíti az építésügyi műszaki szakértői jogosultsági feltételeket is [1997. évi LXXVIII. tv. 32. §].

Azt a természetes személyt, aki a fenti feltételeknek megfelel, kérelmére az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság veszi fel az igazságügyi szakértői névjegyzékbe. Az igazságügyi szakértői névjegyzéket az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vezeti

Az igazságügyi szakértői minőség igazolására az igazságügyi szakértői igazolvány szolgál, amelyet az eskü letételével egyidejűleg kapnak meg (az igazolvány tartalmazza a szakterületet is) [2005. évi XLVII. tv. 3. §; 210/2005. (X. 5.) Korm. rend. 1. §].

A lakás- és építésügyi (valamint az idegenforgalmi) területeken bejegyezhető szakterületeket és ezek képesítési feltételét a 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 11. számú mellékletében találhatjuk meg. Például a beruházás, beruházás lebonyolítás, építésgazdaság, építésszervezés szakterületen okleveles építőmérnök vagy okleveles építészmérnök, az épületgépészet szakterületen okleveles gépészmérnök képesítés a feltétel, míg ingatlan-értékbecsléssel kapcsolatos igazságügyi szakértői feladatokat egyetemi szakmérnök, ingatlanszakértő szakon vagy ingatlangazdálkodási szakértő vagy az OKJ-ben szereplő ingatlanközvetítő szakképesítéssel és

- okleveles építészmérnök vagy

- okleveles építőmérnök vagy

- szerkezetépítő szakon végzett okleveles építőmérnök vagy

- okleveles magasépítő üzemmérnök

diplomával lehet végezni.

 

Ugyanezen rendelet határozza meg a névjegyzékbe történő felvétel speciális szabályait is (pl. nem vehető fel a névjegyzékbe a kérelmező a kérelemben megjelölt szakterületre, ha a szakterületen működő szakmai kamarából a mérnöki, illetve építészeti tevékenység szakmai szabályainak megszegése miatt kizárták, a kizárástól számított három évig) [9/2006. (II. 27.) IM rend. 37-38. §, 11. számú melléklet].

Az építésügyi szakterületeken 2007. októberétől történtek változások, amelyeket a 46/2007. (IX. 29.) IRM rendelet tartalmaz. Így például ingatlan-értékbecslés szakterületen a szerkezetépítő szakon végzett okleveles építőmérnök, és magasépítő üzemmérnök végzettséggel rendelkezők közül csak azok vehetők fel a névjegyzékbe, akik 1996. december 31. napjáig indított főiskolai szintű magasépítő mérnöki szakon vagy egyetemi szintű szerkezetépítő mérnöki szakon szerzett végzettségűek (egyenértékű más végzettségek alapján a kérelmező a névjegyzékbe nem vehető fel). Nem érinti a változás azokat, akit az igazságügyminiszter 2005. december 31. napjáig ingatlanforgalom, ingatlan-értékbecslés és kisajátítás szakterületeken főiskolai szintű alapképzésben szerzett építészmérnök vagy építőmérnök végzettséggel az igazságügyi szakértői névjegyzékbe felvett, a névjegyzékből való törléséig ingatlan-értékbecslés szakterületen igazságügyi szakértői tevékenységet végezhet [9/2006. (II. 27.) IM rend. 39. §, 42. §, 11. számú melléklet].

Fontos tudni azt is, hogy akit az igazságügyminiszter 2005. december 31. napjáig építésügyi szakterületeken főiskolai szintű alapképzésben szerzett végzettséggel az igazságügyi szakértői névjegyzékbe felvett, és a névjegyzékbe bejegyzett szakterülete megfelel a 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 11. számú melléklet 1-12. és 14-17. pontjaiban megjelölt szakterületek valamelyikének, továbbá szerepel a mérnöki vagy építész kamara által vezetett szakértői névjegyzékben az igazságügyi szakértői szakterületnek megfelelő szakmai kamarai szakterületen, a névjegyzékből való törléséig a 11. számú melléklet hivatkozott pontjaiban megjelölt szakterületeken igazságügyi szakértői tevékenységet végezhet.

Akiket érint, mindenképpen tanulmányozzák a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló 378/2007. (XII. 23.) Korm. rendeletet is.

 

Az igazságügyi szakértő feladata, jogai és kötelezettségei

Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség és a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése, vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. Az igazságügyi szakértő megbízás alapján természetes és jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet számára is adhat szakvéleményt, ha ez a kirendelő hatóságoktól származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen. Az igazságügyi szakértő a tevékenységét a 2005. évi XLVII. törvény és más jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok és esküjének megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni.

Az igazságügyi szakértőt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról csak az ügyben eljáró hatóság, továbbá törvényben meghatározott szerv (személy) részére nyújthat tájékoztatást. A titoktartási kötelezettség nem zárja ki, hogy a szakértői vizsgálat során feltárt tényeket és adatokat tudományos vagy oktatási célra - az érintettek személyes adatai védelméhez fűződő jogának és személyiségi jogainak sérelme nélkül - felhasználják.

Az igazságügyi szakértő köteles a tudomására jutásától számított három munkanapon belül közölni - szakértői intézmény, társaság vagy a szervezet kirendelése esetén, annak vezetője útján - a kirendelő hatósággal, ha

a) a személyére nézve kizáró ok áll fenn,

b) a feltett kérdések megválaszolása - egészben vagy részben - nem tartozik a szakismereteinek körébe,

c) a szakértői tevékenységének ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha tevékenysége ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének feltételei nincsenek meg, vagy más kirendelő hatóság felkérésének kell eleget tennie,

d) a vizsgálat elvégzéséhez más szakértő igénybevétele is szükséges, továbbá

e) feladatát a hatóság által megadott határidőre nem képes teljesíteni.

 

Az igazságügyi szakértő a kirendelő hatóságtól, valamint a felektől a szakvélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, felvilágosítás közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti, illetve köteles haladéktalanul értesíteni a kirendelő hatóságot, ha - álláspontja szerint - annak hatáskörébe tartozó intézkedés megtétele vagy eljárási cselekmény lefolytatása szükséges [2005. évi XLVII. tv. 1. §, 12-14. §].

 

A szakértői vizsgálat és a szakvélemény

A szakértő a vizsgálatot a jogszabályok szerint, a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteinek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni [2/1988. (V. 19.) IM rend. 28. §].

Az igazságügyi szakértő a szakvéleményt - a kirendelő hatóság intézkedésének megfelelően - írásban vagy szóban terjeszti elő. A szakvélemény magában foglalja a kirendelő hatóság és – a kirendelő hatóság útján – a felek által feltett kérdések megválaszolását, továbbá a feltett kérdésekkel összefüggő más szükséges megállapítások közlését, valamint

a) a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, valamint a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó részletes adatokat (lelet),

b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését,

c) a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai ténymegállapítás),

d) a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, utalva azok bizonyosságára vagy a valószínűség fokára, ezek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény).

A szakértőnek véleménye megalkotásánál értékelnie kell az ügyben esetleg már korábban lefolytatott vizsgálat adatait és megállapításait is. Az igazságügyi szakértő az írásbeli szakvéleményt aláírásával köteles ellátni, és köteles azon feltüntetni a nyilvántartási számát. A szakvéleményt az igazságügyi szakértő ellátja bélyegzőjével is (a bélyegző feltünteti az igazságügyi szakértő nevét, az igazságügyi szakértői igazolványában meghatározott szakterületét és a nyilvántartási számát, viszont a bélyegzőn az állami címer nem használható) [2005. évi XLVII. tv. 16. §; 2/1988. (V. 19.) IM rend. 33. §].

Itt érdemes megemlíteni, hogy a 2/1988. (V. 19.) IM rendeletet a 383/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 2008. július 1-jével hatályon kívül helyezi.

 

Szakértői díj

Természetesen a szakértő a munkájáért díjra jogosult. Azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket) a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara javaslata alapján a miniszter évente rendeletben határozza meg. Az egyéb ügyekben az igazságügyi szakértő, a társaság, a szakértői intézmény a díjat maga állapítja meg. A díjat évente, a tárgyévet megelőző év december 1-jéig az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóságnak be kell jelenteni, amelytől a tárgyévben a bejelentő nem térhet el [2005. évi XLVII. tv. 16. §].

Az igazságügyi szakértők díjazásának részletes feltételeit a 3/1986. (II. 21.) IM rendeletben találhatjuk meg. 2008. január 1-jétől több jelentős változás következett be a rendelkezésekben a 65/2007. (XII. 23.) IRM rendeletnek megfelelően. Elegendő, ha csak azt említjük, hogy a felsőfokú szakképzettséggel vagy felsőfokú képzettségnek megfelelő szakképesítéssel rendelkező szakértő tevékenysége bírósági tárgyaláson kívül, megkezdett óránként 1600 forintról 4000 forintra emelkedett [3/1986. (II. 21.) IM rend. I. melléklet 91. pont].

 

 

3. Munkaszerződés, munkaviszony

 

 

A magyar oktatásban érdemtelenül kevés teret kap a munkajog és a kapcsolódó jogterületek, pedig mindannyian vagy munkavállalók leszünk vagy munkáltatók. Az alábbi rövid jegyzet célja, hogy a munkaviszony létesítéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó legfontosabb alapokat megismertesse. Az alapjogszabály a munkaviszonnyal kapcsolatos előírások megismeréséhez a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.).

 

1) A munkaviszony létesítése

 

a) A munkaszerződés

Legalapvetőbb forma a munkaszerződés. Ezt mindig kötelező írásba foglalni, és erről a munkáltatónak kell gondoskodnia. A próbaidő (próbanap) kikötése nem mentesít az írásba foglalás kötelezettsége alól. Ha nem foglaltuk írásba, a jogviszony akkor is létrejön, és alapot teremt (pl bíróság előtt) az abból fakadó jogok és kötelezettségek érvényesítésére

Ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély kell, a szerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg. A hatósági engedély hiányában érvénytelen munkaszerződésről beszélünk. Hatósági (gyámhatósági) engedély beszerzése szükséges a 16 éven aluli fiatal munkavállaló alkalmazásához, a külföldi munkavállaló foglalkoztatásához (meghatározott kivételekkel)

 

A munkaszerződés mellőzhetetlen és lehetséges elemei:

A feleknek a munkaszerződésben kötelezően rögzíteniük kell:

- a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait,

- a munkavállaló személyi alapbérét (legalább a minimálbér)

- munkakörét, illetve

- a munkavégzés helyét.

 

Az első három egyértelmű, a munkavégzés helyénél figyelni kell a változó munkahely használatára. Változó a munkahely, ha a munkavállaló munkavégzése nem egy állandó helyen, hanem mindenkor a munkáltató által kijelölt helyen kell, hogy történjen. Ilyenkor munkahely mindig az a telephely, amelyre a munkáltató munkavégzés céljából beosztotta. Ha a munkáltató változó munkavégzési helyet jelölt ki, a munkavállalót az első munkavégzési helyéről tájékoztatni kell.

A munkaszerződésben ezen felül meg lehet állapodni mindenben, ami nem ellentétes a jogszabállyal vagy kollektív szerződéssel, de nem célszerű. Módosítani ugyanis csak közös megegyezéssel lehet. Praktikusabb, ha belső szabályzatban állapítjuk meg pl. a munkaidő szabályait, így azt egyoldalúan meg lehet változtatni. És mivel nem polgári jogi jogviszonyról van szó, azaz a felek nem mellérendelt viszonyban állnak, hanem a munkáltató felettese a munkavállalónak, nem csak a szerződésben rögzítettek lesznek kötelezőek, hanem minden, ami a munkavállalóra vonatkozik és ő azt megismerte. Erről persze gondoskodni kell.

Kivétel: próbaidőt csak a szerződésben lehet kikötni, maximum 3 hónapra, amit nem lehet meghosszabbítani.

 

Tájékoztatási kötelezettség

 

A szerződésben nem rendezett információkról tájékoztatni kell a dolgozót. Erre jó esetben a szerződés megkötésekor sor kerül, de legkésőbb 30 napon belül írásban is meg kell tenni. Ezek a lényeges információk:

- az irányadó munkarend,

- a munkabér egyéb elemei,

- a bérfizetés napja,

- a munkába lépés napja,

- a rendes szabadság mértékének számítási módja és kiadása,

- a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályai,

- az, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e,

- a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet megnevezése, illetőleg, hogy a munkáltatónál működik-e üzemi tanács (központi üzemi tanács, üzemi megbízott).

 

 

Változás esetén értelemszerűen meg kell ezt ismételni [1992. évi XXII. tv. 76. §].

 

b) Az alkalmi munkavállalói könyv

 

Az alkalmi munkavállalói könyvvel (AM könyv) történő foglalkoztatás egy könnyített és kedvezményes forma. Az AM könyv helyettesíti a munkaszerződést, de az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) gyakorlata szerint csak a munkavégzés megkezdése előtt lehet ezt választani, utólag nem [1997. évi LXXIV. tv. 6. §].

A törvény eléggé szélesen határozza meg az alkalmazási kört, de mindennek ellenére mégsem annyira egyszerű a használata.

Az alkalmi munkavállalói könyv közokirat, abba bejegyzést - a munkavállaló aláírását kivéve - csak a kiállító, illetőleg a munkáltató tehet [1997. évi LXXIV. tv. 4. §].

AM könyvvel foglalkoztatható, aki munkavállaló lehet (kivéve a munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszonyban foglalkoztatott személyt), a tanulói vagy hallgatói jogviszonyban álló külföldit, illetve azt a külföldit, akinek nem kell engedély. [1997. évi LXXIV. tv. 1. §].

Egy munkáltatónál maximum 90 napot lehet egy naptári évben dolgozni azzal, hogy

- egyszerre legfeljebb 5 egymást követő naptári napig, és

- egy naptári hónapon belül legfeljebb 15 naptári napig.

A munkavállaló egy naptári évben több munkáltatónál összesen 120 napot tölthet alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszonyban.

Összesen kettőszáz napot lehet ily módon dolgozni, ha legalább három természetes személy munkáltatónál, vagy kiemelten közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett munkáltató esetében a munkáltató tevékenységi köréhez közvetlenül kapcsolódóan történik a foglalkoztatás [1997. évi LXXIV. tv. 2-2/A. §]

Az egyéni vállalkozó vállalkozása tevékenységi köréhez kapcsolódó foglalkoztatással összefüggésben nem minősül természetes személy munkáltatónak. A természetes személy munkáltató és a vele egy háztartásban élő hozzátartozója egy munkáltatónak minősül. A munkáltató egyidejűleg nem foglalkoztathatja a munkaszerződéssel rendelkező munkavállalót a munkakörbe tartozó feladatok ellátására és AM könyvvel is

A munkáltatónak a munkavállaló munkába lépésekor - naponként - a munkáltató neve és székhelye, adószáma vagy adóazonosító jele, a munkavégzés helye és napja, a munkakör, a kifizetendő munkadíj rovatokat ki kell töltenie, valamint aláírásával igazolnia a munka megkezdését Ezen kívül a kifizetett munkadíj után a törvény mellékletében meghatározott értékű közteherjegyeket kell beragasztania a megfelelő rovatba.

A munkavállalónak naponként az alkalmi munkavállalói könyv megfelelő sorában aláírásával kell igazolnia a munkavállalás tényét. A munkavállalónak a könyvét a munkavégzés helyén kell tartania annak érdekében, hogy egy esetleges munkaügyi ellenérzés során lehetőség legyen annak azonnali bemutatására [1997. évi LXXIV. tv. 6. §].

Itt hívnám fel a figyelmet, hogy 2007. április 1-től AM könyvvel nem lehet munkaviszonyt létesíteni munkaerő-kölcsönzésre.

 

c) A színlelt szerződés

 

A munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusát a felek szabadon választhatják meg, a de az nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására, azaz nem lehet színlelt szerződés.

A szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani. Ez a rendelkezés az eddigi bírósági gyakorlat törvényi szintű megerősítése, azaz nem a szerződés elnevezése számít, hanem a tartalma [1992. évi XXII. tv. 75/A. §].

 

A vonatkozó irányelv részletes útmutatást ad, mit kell figyelembe venni. Eszerint az elsődleges minősítő jegyek:

 

- A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás

- A személyes munkavégzési kötelezettség

- Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása

- Alá-fölérendeltségi viszony

 

Másodlagos minősítő jegyek:

- Az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog

- A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása

- A munkavégzés helye

- Az elvégzett munka díjazása

- A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyaginak felhasználása

- A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása

- Írásbeliség [700/2005. (MüK. 170 ) FMM-PM együttes irányelve]

 

Érdemes itt felhívni a figyelmet arra, hogy az uniós állampolgárok foglalkoztatására a 355/2007. (XII. 23.) Korm. rendeletet kell alkalmazni. A román és bolgár állampolgárok foglalkoztatására vonatkozó 354/2006 (XII. 23.) Korm. rendelet pedig 2008. január 1-jével hatályát vesztette.

 

 

 

2) A munkaviszony megszűntetése

 

A munkáltató kötelezettsége

 

A munkaviszony megszűntetésekor a munkáltató kötelezettsége, hogy a munkavállaló részére kifizesse a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint kiadni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat, legkésőbb az utolsó munkában töltött napon. Kivétel: legkésőbb a jognyilatkozat közlésétől, illetve a megállapodás megkötésétől számított harmadik munkanapon kell ezeket megtenni, ha a munkaviszony

- a próbaidő alatt azonnali hatállyal,

- rendkívüli felmondással,

- azonnali hatályú közös megegyezéssel,

- a munkavállaló jogellenes megszüntetése folytán

szűnik meg [1992. évi XXII. tv. 97. §].

 

A munkáltatónak mindenképpen meg kell tennie ezt, mert nem mentesíti őt, ha a munkavállaló nem elérhető, a megbeszélt időben már másodszor nem jött be, stb. Ilyenkor tértivevénnyel postára kell adni az igazolásokat.

Ha a munkavállaló kárt okozott, nem lehet kompenzálás címén visszatartani a kilépő-igazolásait.

 

A munkaviszony jogellenes megszüntetése

 

A munkaviszony vélt vagy valós jogellenes megszüntetése miatt bírósághoz lehet fordulni. Tipikus esetei

- a felmondás indoka nem felel meg a törvény előírásainak,

- nem tartják be a rendkívüli felmondásra vonatkozó határidőket,

- elmulasztják az intézkedéseket írásba foglalni.

 

Milyen következményei lehetnek a munkáltatóra nézve:

- A munkavállalót - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.

- A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzheti a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, hogy a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. Nem kérhető a mellőzés, ha a munkáltató intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, illetve felmondási védelembe ütközik, vagy a választott szakszervezeti tisztségviselőre előírt munkajogi védelemben részesülő munkavállaló munkaviszonyát előzetes szakszervezeti egyeztetés, illetve vélemény kikérése nélkül szüntette meg.

- Meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell a munkáltatónak megtérítenie a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült. Ilyen lehet a munkaügyi központ által (a volt munkavállalónak) munkanélküli-járadékként folyósított összeg. A munkavállalót - ha munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg - az elmaradt munkabéren és a felmerült káron túlmenően megilleti a felmentési időre járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is.

- Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább 2, legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi [1992. évi XXII. tv. 100. §].

 

Milyen következményei lehetnek a munkavállalóra nézve:

- A munkavállaló köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni, és a munkáltató jogosult az ezt meghaladó kárának érvényesítésére is [1992. évi XXII. tv. 101. §].

 

3. A munkavállaló károkozása

 

A szándékos károkozás

 

Akkor tekinthető a károkozás szándékosnak, ha a munkavállaló előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat kívánja, vagy azokba belenyugszik. Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni [1992. évi XXII. tv. 168. §].

 

A gondatlan károkozás

 

A munkavállaló gondatlan károkozásáról beszélünk, ha a munkavállaló nem tanúsított kellő (tőle elvárható) gondosságot annak érdekében, hogy a kár bekövetkezését elhárítsa, azaz ha tudott vagy tudnia kellett volna magatartásának helytelen voltáról, de mégsem ennek megfelelően cselekedett, illetve bízott ezek bekövetkezésének elmaradásában. Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértékét a törvény a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének 50 %-ára korlátozza.

 

Kollektív szerződés vagy a munkavállaló munkaszerződése alapján el lehet térni, de maximum 6 havi, munkaszerződés esetén pedig legfeljebb 1,5 havi átlagkeresetig; ettől érvényesen eltérni nem lehet [1992. évi XXII. tv. 167. §].

 

Az Mt. a vezető állású munkavállalók tekintetében még szigorúbb mértéket állapít meg, mivel a gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet [1992. évi XXII. tv. 192/A. §].

 

A munkáltató kártérítési igényének érvényesítése

 

A munkáltató a kár megtérítésére vonatkozó igényét munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti. Közvetlen igényérvényesítés is lehetséges, ha

- van kollektív szerződés,

- abban meg van határozva a maximum és

- az irányadó eljárás rendje is [1992. évi XXII. tv. 173. §].

 

Közvetlen kötelezés esetén a munkáltatói igényérvényesítés kártérítésre kötelező határozattal történik. A határozatnak egyértelműen tartalmaznia kell

- a kártérítési összeget,

- tájékoztatást a munkavállaló részére nyitva álló jogorvoslati lehetőségről, illetve annak határidejéről,

- az indoklást,

- a megállapított tényállást,

- a figyelembe vett bizonyítékokat,

- a kár kiszámításának elveit és módját, valamint

- a jogszabályi hivatkozásokat.

 

A munkáltatói határozat ellen a munkavállaló a közlésétől számított 30 napon belül bírósághoz fordulhat, amely keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van [1992. évi XXII. tv. 201. §]. Ha a munkavállaló a kártérítési határozattal szemben jogorvoslati eljárást nem kezdeményez, a határozat jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik.

 

4. A munkáltató kártérítési felelőssége

 

A munkáltató felelőssége: objektív felelősség

A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel (ez alól a legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató a kivétel, aki csak vétkessége esetén felel). A munkáltató csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Az is csökkenti a munkáltató kártérítési felelősségét, hogy nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.

Fontos kiemelni, hogy a munkavállalónak kell bizonyítani azt, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. A munkáltató működési körébe esnek az Mt. szerint különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.

 

Felelősség a munkahelyre bevitt tárgyakon

A munkáltatót a vétkességére tekintet nélküli felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A munkáltató ugyanakkor előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel.

 

A felelősség mértéke

 

A munkáltató felelőssége megállapítása esetében a munkavállaló köteles megtéríteni a munkavállaló

- elmaradt jövedelmét,

- dologi kárát,

- a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit

- nem vagyoni kárát.

 

A munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál - mind a pénzben, mind a természetben megállapított - elmaradt munkabért, és azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre számolni lehetett. Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el.

Nem kell megtéríteni azon szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.

 

 

 

 

4. A tervpályázat szabályai, kapcsolata a közbeszerzési eljárással, a közbeszerzési törvény változásai

 

 

A tervpályázati eljárásról a 2003. évi CXXIX. tv. – a közbeszerzésekről (a továbbiakban: Kbt.) – rendelkezik először 2004. május 1-ei hatállyal. Ezt megelőzően a korábbi Kbt. – 1995. évi XL. tv. – még nem ismerte a tervpályázat fogalmát és magát a tervpályázati eljárást sem. A ma hatályos Kbt. mellett – amely kvázi mögöttes jogszabályként szabályozza a tervpályázati eljárásokat – a legfontosabb rendelkezéseket a tervpályázati eljárások részletes szabályairól szóló 137/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) – tartalmazza.

 

A tervpályázat fogalma

 

A jelenleg hatályos Kbt. fogalomrendszere az alábbiak szerint határozza meg a tervpályázat definícióját: „olyan sajátos, külön jogszabályban részletesen szabályozott tervezési versenyforma, amely tervezési feladatok előkészítésére szolgál, illetőleg pályamű alapján a tervező kiválasztásának egyik módja” [2003. évi CXXIX. tv. 4. § 36. pont].

 

A Korm. rendelet a következő meghatározást rögzíti: „tervpályázat: az építészeti-műszaki tervjavaslatok, továbbá terület- és településrendezési, valamint egyéb jogszabályban meghatározott tervjavaslatok összevetésére és rangsorolására alkalmas tervezési versenyforma. Célja az adott tervezési feladat megvalósítására alkalmas tervjavaslat, illetve a tervezési feladat megoldására alkalmas tervező kiválasztása, valamint a tervezői megbízás szakmai feltételeinek előzetes tisztázása” [137/2004. (IV. 29.) Korm. rend. 1. §].

 

Jól látható, hogy amíg a Kbt-ben rögzített fogalom, mintegy keretjelleggel határozza meg a tervpályázat definícióját, addig a Korm. rendelet kibővíti és egyúttal tartalommal tölti meg azt.

 

A Korm. rendelet és a Kbt. kapcsolata

 

A Korm. rendelet és a Kbt. közötti szoros összefonódást jól jellemzi, hogy a Kbt. valamennyi rezsimében (közösségi értékhatárokat elérő, nemzeti értékhatárokat elérő és a nemzeti értékhatárok alatti értékű közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések), minden egyes ajánlatkérői típusra („klasszikus” és az ún. „különös” ajánlatkérői körre) vonatkozóan megtalálhatóak a tervpályázati eljárásokra vonatkozó alapszabályok, míg magában a Korm. rendeletben a részletes rendelkezések.

 

További kapcsolatot szabályoz a Korm. rendelet azon rendelkezése, amely szerint a Kbt. hatálya alá tartozó ajánlatkérőknek a Kbt. szerinti építési beruházások vonatkozásában az építmény építészeti-műszaki tervezésének a kivitelezést megelőző versenyeztetésére, valamint az önálló szolgáltatásként megrendelendő építészeti-műszaki tervezés versenyeztetésére tervpályázati eljárását kell lefolytatniuk [137/2004. (IV. 29.) Korm. rend. 1. §].

 

 

A tervpályázati eljárások szabályai, fajtái

Egyfajta kivétel a tervpályázati eljárások alól, hogy az Étv. 2. §-ának 18. pontja szerinti sajátos építményfajták (többnyire épületnek nem minősülő, közlekedési, hírközlési, közmű- és energiaellátási, vízellátási és vízgazdálkodási, bányaműveléssel, környezetvédelemmel kapcsolatos és atomenergia alkalmazására szolgáló, valamint a honvédelmi és katonai, továbbá a nemzetbiztonsági célú, illetve rendeltetésű, sajátos technológiájú építmények (mérnöki létesítmények). A sajátos építményfajták létesítésekor - az építményekre vonatkozó általános érvényű településrendezési és építési követelményrendszeren túlmenően - eltérő, vagy sajátos, csak arra a rendeltetésű építményre jellemző, kiegészítő követelmények megállapítására és kielégítésére van szükség, tervezésük esetén tervpályázati eljárás lefolytatása nem kötelező, de amennyiben azt a tervezés jellege lehetővé teszi, illetve műszaki, minőségi és gazdasági követelmények igénylik a tervpályázati eljárás lefolytatható. Talán még hangsúlyosabb kitétel, hogy a tervpályázati eljárást a tervpályázat tárgya szerinti építésügyi, illetve egyéb hatósági engedélyezési eljárásokat megelőzően kell lefolytatni, és az nem irányulhat magának az engedélyezési tervdokumentációnak az elkészítésére.

A tervpályázati eljárások fajtáiról a Kbt. nagy általánosságban annyit jegyez meg, hogy azok vagy nyílt vagy meghívásos eljárások lehetnek. Előbbi esetében minden érdekelt benyújthatja pályázatát (pályaművét), utóbbinál a kiíró korlátozhatja a pályázók létszámát vagy keretszámát és ezeknek a számoknak megfelelő számú jelentkezőt hív fel pályázat benyújtására illetőleg a másik lehetőség a meghívásos formánál, hogy az általa megjelölteken kívül minden érdekelt jelentkezhet az eljárásban részvételre [2003. évi CXXIX. tv. 155. § (1)–(3) bek.].

A Korm. rendelet már egzaktabban részletezi a tervpályázati eljárás formáit és két kategóriát különbözet meg:

- a pályaművön (építészeti-műszaki, illetve egyéb tervjavaslaton) alapuló tervpályázat,

- az ötletpályázat.

 

Utóbbi a tervezési feladatok tervkoncepciójának szakmai megalapozására, a kiírói igények előzetes tisztázására, a tervezési program előkészítésére szolgál, olyan esetekben, amelyekben a tervpályázati eljárásnak nem célja tervezési szolgáltatás megrendelése [137/2004. (IV. 29.) Korm. rend. 2. §].

További kategorizálást jelent a tervpályázati eljárások megkülönböztetése az eljárás tárgyát képező szolgáltatás becsült értéke alapján (szolgáltatás alatt kifejezetten a tervezői munka értendő). Ez alapján általános és egyszerű tervpályázati eljárásról beszélhetünk. Előbbit akkor alkalmazhatja a kiíró, ha az eljárás alapján megrendelésre kerülő szolgáltatás becsült értéke a mindenkori nemzeti értékhatárt eléri vagy meghaladja (jelenleg a „klasszikus” ajánlatkérőknél nettó 25 millió forint, míg az ún. „különös” ajánlatkérők esetében nettó 50 millió forint). Utóbbit akkor kell lefolytatni, ha az eljárás alapján megrendelésre kerülő szolgáltatás becsült értéke a nemzeti értékhatárt nem éri el, viszont a Kbt. szerinti mindenkori egyszerű közbeszerzési értékhatárt meghaladja (jelenleg ez csak a klasszikus ajánlatkérők esetében értelmezhető és nettó 8 millió forint az összege.) Amennyiben a közösségi értékhatárt érné el az eljárás alapján megrendelésre kerülő szolgáltatás értéke, akkor is általános tervpályázati eljárást kell lefolytatni.

 

A 2008. január 1-jétől 2008. december 31-éig alkalmazandó közbeszerzési értékhatárokat egyébként a 2008. évi költségvetési törvény 91. §-ban találhatjuk meg (Magyar Közlöny 2007/183. szám).

 

A közbeszerzési és a tervpályázati eljárások hasonló szabályozása, összefüggései

 

A Kbt. és a Korm. rendelet szabályai közötti összefüggés, hogy előbbi – ahogy fent már említésre került – bemutatja a nyílt és meghívásos tervpályázati eljárás leglényegesebb, általános rendelkezéseit, míg a Korm. rendelet részletesen szabályozza a két eljárás típust. Lényeges hasonlóság a közbeszerzési és a tervpályázati eljárások között, hogy mindkettő kiírással indul, amelyet hirdetmény útján kell közzétenni és a hirdetményt külön jogszabályokban (2/2006. (I. 13.) IM rendelet – a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények, a bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezések mintáiról) meghatározott minta alapján kell elkészíteni. További azonosságra utal az a szabály, amely szerint a tervpályázati eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészíteni és legkésőbb az eredményhirdetéstől számított 5 munkanapon belül közzétételre megküldeni. A hirdetményeket a szolgáltatás értékhatárától és a hirdetmény típusától függően az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a TED adatbankban vagy a Közbeszerzési Értesítőben kell közzétenni.

Mivel a Kbt.-ben nem kapott helyet, így a Korm. rendelet szabályozza részletesen a tervpályázati eljárások alkalmazásának eseteit, az eljárásban közreműködőket (kiíró, bíráló bizottság, pályázó), továbbá az általános és az egyszerű tervpályázati eljárás szabályait (a Korm. rend. I. – III. fejezete).

További kapcsolat a Kbt. és a Korm. rendelet között, hogy maga törvény rendelkezik arról, hogy a Kbt. egyes rendelkezéseit a tervpályázati eljárások során is alkalmazni kell. Ez vonatkozik az alapelvekre, a tervpályázati eljárás dokumentálására, az eljárásban résztvevők részéről kötelezően teendő összeférhetetlenségi illetve esetleges távolmaradási nyilatkozatra, az eljárás határidőinek számítására, az éves statisztikai összegezés elkészítésének szabályaira, az eljárási cselekmények elektronikus úton történő gyakorlásának lehetőségére, valamint a beszerzés értékének megállapítására is [2003. évi CXXIX. tv. 160. § (2) bek.].

Összességében elmondható – ami fent írottakból is kitűnik és már többször is említésre került -, hogy a Kbt. és a Korm. rendelet között több ponton is szoros kapcsolat van, előbbi egy keretet ad a tervpályázati eljárások lebonyolítására vonatkozóan, míg utóbbi ezt a keretet tölti meg tartalommal. Mivel ez a tartalommal megtöltés az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján megfelelően sikerült, így a Kbt. sokszori módosításával (az eddigi legátfogóbb 2006. január 15-ével lépett hatályba, de 2007. január 11-ei hatállyal is történtek változások) ellentétben a Korm. rendelet szabályainak megváltoztatatására hatálybalépése óta – 2004. május 1. – nem volt szükség.