Tanfolyamok > Kötelező építész 2013 > II.1 Vállalkozások pénzügyei és adózása > Tananyag

Pénzügyi ismeretek

  1. Vállalkozások pénzügyei

A vállalkozások tevékenységüktől - ágazatuktól - függetlenül különféle erőforrásokat (inputokat) használnak fel céljaik megvalósításához. A célok elérése érdekében szintén sokféle terméket, szolgáltatást (új javakat, outputokat) hoznak létre.

    1. Pénzügyek tartalma, feladatai

 

Bár ezek az erőforrások, illetve termékek, szolgáltatások nagyon eltérőek is lehetnek, létezik egy közös jellemzőjük, ami nagyon pontosan mérhetővé, értékelhetővé, összehasonlíthatóvá, teszi a naturáliákban (kg, db, l, óra stb.) kifejezett adatokat. Ez a jellemző a felhasznált erőforrás, illetve az előállított termék (szolgáltatás) pénzben kifejezett ára, bekerülési értéke.
A vállalkozás összes funkciója azt a célt szolgálja, hogy az előállított termék eladása során megszerzett ellenérték több legyen, mint amennyit az erőforrások megszerzésére kellett fordítani. Ha ez a látszólag egyszerű elvárás teljesül, akkor a végső cél is megvalósul, létrejön a nyereség (haszon, profit), azaz a pénzből a több pénz. A profit mint végső és legfontosabb – de nem az egyetlen – cél az, ami meghatározza, motiválja a vállalkozás tevékenységét, működését. Mivel a vállalkozás bonyolult külső és belső feltételrendszer keretei között kénytelen működni, a nyereségre vonatkozó döntések meghozatala is sokszor összetett folyamatokon, tevékenységeken alapul.
A vállalkozás pénzügyi, vagyoni helyzetének alakulását folyamatosan („naprakészen”) követni kell, biztosítani kell a szükséges erőforrások rendelkezésre állását, továbbá az ehhez szükséges pénzügyi, vagyoni feltételeket. Adott esetben ismerni kell a vállalkozás értékét. A bekövetkezett változásokról, illetve a fennálló helyzetről jogszabályi előírások alapján beszámolót, bevallásokat, adatszolgáltatásokat kell készíteni. A vállalkozások pénzügyi tevékenységei ezeket a feladatokat töltik be.

    1. Finanszírozás

      1. Célja, feladata

 

A vezetés a vállalkozás lehetőségeire tekintettel stratégiát dolgoz ki (vagy akarva-akaratlanul követ), ami azt célozza, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető leghatékonyabban hasznosítsa. Ez azt jelenti, hogy egyrészt biztosítani kell a működés fenntartását a források rendelkezésre bocsátásával, másrészt befektetéseket kell megvalósítani a szűkösen, illetve költségesen elérhető források igénybevétele révén. Ez a finanszírozási feladata a pénzügyi területnek. A finanszírozáshoz szükséges források egy része, a saját forrás (saját tőke) nem jár visszafizetési kötelezettséggel. Az idegen forrásokat (idegen tőkét) azonban előbb-utóbb vissza kell fizetni.

 

        1. Eszközök és források összhangja
           

A működés fenntartásához a vállalkozás erőforrásokat vesz igénybe. Ezek az erőforrások a termelés / feldolgozás folyamatában különböző módon viselkednek. Egy részük a megmunkálás során azonnal felhasználódik, elhasználódik, beépül a termékbe (készletek, munkaerő). Más részük hosszabb ideig, akár sok éven át képes gazdaságosan működni, kifejteni a hatását (befektetett eszközök, tárgyi eszközök, gépek, berendezések). Ugyanakkor ezeknek az ára, bekerülési értéke is jelentősen eltérhet. Ezek a sajátságok csak az egyik oldalát jelentik azoknak a szempontoknak, amikre tekintettel kell lenni a finanszírozási döntések meghozatalakor. Úgy foglalhatjuk össze ezt a feladatot, hogy az eszközök és a források összhangját meg kell teremteni, és fenn kell tartani. Mit jelent ez?
Mivel a források egy része (jellemzően az idegen források, hitelek) visszafizetési kötelezettséggel járnak, bizonyos határidőben vissza kell azokat fizetni annak, akitől megszereztük. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy olyan erőforrás (eszköz) megvásárlására fordítsuk az adott forrást (hitelt), aminek a termelési folyamatban való felhasználási ideje nem tart tovább, mint amire az igénybevett forrást (pl. hitelt) vissza kell fizetnünk. Ezzel elérhetjük azt, hogy mire eljön a visszafizetési határidő, addigra értékesítjük, (eladjuk) a termékünket, és a befolyó árbevételből teljesíthetjük a visszafizetési kötelezettségünket. Magától értetődő az is, hogy egy sok éven át használni kívánt berendezést nem szokás néhány hónapos lejáratú hitelből megvásárolni, hiszen ez komoly veszélyeket rejthet magában, akár a fizetőképességünk is megrendülhet. Természetesen a későbbiekben látni fogjuk, hogy ennek az összhangnak a megteremtése és fenntartása korántsem ilyen egyszerű, annál is inkább, mert egyidejűleg számos eszköz és forrás futamidejére kell tekintettel lennünk, és mindig a vállalkozás egészét kell tekintenünk mind a források, mind az eszközök futamideje esetében. A futamidő szempontjából megfelelő tőkeszerkezet elengedhetetlen feltétele a vállalkozás stabil működésének.

 

        1. Finanszírozási elvek, szempontok
           

Az eszközök és források összhangja tehát biztosítja a likviditást (fizetőképességet).
Emellett hosszabb lejáratú célként a biztonságra törekvésnek abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a túlzottan sok idegen forrás (hitelek) miatt a vállalkozás ne legyen képes fizetési kötelezettségeit teljesíteni. Az idegen forrásoknak a saját tőkéhez viszonyított aránya nem haladhat meg egy szintet. Ez a mutató egy banki hitelkérelem esetén is vizsgálat tárgyát képezheti, és ágazatonként változó mértékű lehet. Az idegen források alacsony aránya az összes forráson belül ugyanakkor csökkentheti a hatékonyságot, a jövedelmezőséget azáltal, hogy korlátot szab az erőforrások igénybevételének.
A jövedelmezőségi szempontok érvényesítése egyrészt olyan befektetések finanszírozását jelenti, ami a vállalkozás számára jövedelmező („nyereséges”), másrészt javítja a cash-flow-t, a pénzáramot, azaz növekedik az összes pénzeszköz mennyisége. Ez egyrészt csökkenti a finanszírozási terheket, másrészt lehetővé teszi több erőforrás felhasználását, már amennyiben erre igény van.
Egy vállalkozás túlzott hitelfelvétele az idegen források megnövekedésével jár. Ezzel a vállalkozás kényszerpályára, de akár a hitelező befolyása alá is kerülhet. Mindkettő kerülendő, hiszen ezek korlátozzák a vállalkozás önállóságát, függetlenségét. Ezzel pedig a vállalkozás egyik alapvető követelménye szenvedhet csorbát.

      1. Finanszírozási módszerek, lehetőségek

 

A fentiekben említett megfelelő tőkeszerkezet, és az elvek betartása különböző technikák alkalmazásával érhető el. Ezekben elsősorban a különböző lejáratú (futamidejű) idegen források játsszanak szerepet.

 

        1. Rövid lejáratú formák

 

A legáltalánosabban elterjedt hitel a kereskedelmi hitel. Ennek igénybevétele (általában) egyszerű, gyors, nem igényel bonyolult hitelképességi vizsgálatokat, és biztosítékok sem kellenek hozzá. Elegendő a szállítóval olyan megállapodást kötni, ami alapján lehetőségünk van a nála vásárolt áruk, szolgáltatások ellenértékét egy adott időpontig (fizetési határidő, esedékesség) utólag kifizetni. A legelterjedtebb fizetési mód ebben az esetben a banki átutalás. Ebben az esetben a nekünk szállító partnerünkkel szemben keletkezik kötelezettségünk, ami rövidlejáratú, többnyire 8 – 60 napos futamidejű tartozást jelent. Természetesen ezek a kötelezettségeink valamennyi szállítónkkal szemben fennállhatnak, így a tőlük vásárolt áruk, szolgáltatások ellenértéke összeadódik. Folyamatos működés esetén mindig lesznek olyan szállítói partnereink, amelyekkel szemben tartozásunk áll fenn, hiszen a számláik még nem váltak esedékessé. Ezek képezik azt az állandóan fennálló (változó összegű) „kötelezett-ségállományt”, ami a vállalkozásunk szempontjából „kereskedelmi hitelként” vehető figyelembe, és mint idegen forrás visszafizetési kötelezettséggel jár együtt.
A vevő és a szállító közötti tartozás „rendezésére” nem csak készpénz átutalásával kerülhet sor. A vevő, ha azt a szállító tőle elfogadja „váltót” állíthat ki. Ezzel kitolhatja az eredeti kötelezettsége fizetési határidejét, azaz ismét hitelhez jutott, hiszen későbbi időpontban kell majd fizetnie Ennek a hitelnek is van lejárata, sőt kamatot is szokás utána felszámítani. A váltó értékét úgy számítják ki, hogy az áruk ellenértékét alapul véve megállapítanak egy kamatot is, és a két összeg együtt (áruérték + kamat) képezi a váltó értékét. Ha a szállító ezt a váltót elfogadja, akkor a váltó lejáratakor nemcsak az eredeti számlája ellenértékét, hanem a felszámított kamatot is megszerzi. (A váltó kifizetésére és beszedésére külön jogszabályi rendelkezések vonatkoznak.) Ha a szállító nem akarja, vagy nem tudja kivárni a váltó lejáratát, és előbb szeretne a pénzéhez jutni, lehetősége van azt leszámítoltatni. Ekkor valaki más személy ellenérték fejében „megvásárolja” a váltót. A váltóért kapott összeget úgy számítják ki, hogy egy megegyezés szerinti kamatlábat alapul véve, (ami nem feltétlenül azonos a váltóban foglalt kamatösszeg kamatlábával), kiszámítják azt az (kamat)összeget, amivel csökkentik a váltó értékét. Mivel a váltó lejáratakor a teljes váltóérték fizetendő, így a váltó vevője is nyerhet az ügyleten, ugyanakkor a szállító is hamarabb a pénzéhez jutott. (Itt most a váltó forgatásának, az idegen és saját váltónak a sajátosságaival nem foglalkozunk.)

A váltó esetében a vevő a tartozását úgy egyenlítette ki, hogy maga vállalt egy újabb kötelezettséget a régi kötelezettség megszüntetése érdekében. A faktoring alkalmazásakor a vevő tartozása, fennálló kötelezettsége nem változik, hanem belép egy harmadik fél, többnyire kifejezetten erre szakosodott szervezet, amelyik megvásárolja a szállító vevővel szemben fennálló követelését. Ez a megoldás bonyolultabb előkészítést, (szerződés, hitelképességi vizsgálat stb.) igényel, és a szállító sem jut hozzá a követelése teljes összegéhez, sőt a hitelezési kockázat is többnyire nála marad. Előnye ugyanakkor, hogy már bejáratott együttműködés esetén, gyorsan készpénzhez lehet vele jutni.

Végül meg kell említeni a legközismertebb, de nem mindenki számára elérhető folyószámlahitelt, a rulírozó hitelt, vagy forgóeszközhitelt, ami a banki hitelekkel való finanszírozást jelenti, a maga „erősen személyre szabott” feltételrendszerével együtt.

 

        1. Közép lejáratú formák

 

A bérleti konstrukciók népszerűek és elterjedtek, mégis kevesen kapcsolnák össze tudatosan a finanszírozási tevékenységgel. Pedig például olyan beruházások esetén amelyek megtérülése nem kiszámítható, nemcsak forrás biztosítható ezen keresztül, hanem a befektetés kockázata is csökkenthető. A bérlet nemcsak azzal a likviditást javító előnnyel jár, hogy nem szükséges a teljes beruházási összeget előre megszerezni, sőt, a bérlelt eszköz „saját magát” finanszírozza, hanem lehetőség van a kiszállásra is anélkül, hogy a befektetett pénzünk visszaszerzésével (likvidálásával) foglalkoznunk kellene.

A bérlettel egy tekintet alatt szokták emlegetni a lízinget. Valóban, egyik változata az operatív lízing közelebb áll a bérlethez, mint a hitelhez. Ugyanakkor a pénzügyi lízing gyakorlatilag a banki hitelek módjára viselkedik. Egyetlen, de nem kis előnye, hogy általában lényegesen könnyebben, gyorsabban hozzá lehet jutni, mint a banki hitelekhez. A lízing és a bérleti konstrukciók lényege, sajátosságai a részletekben rejlenek. Ezeket a szerződésekben szükséges tisztázni. Nemegyszer az dönti el az ügylet későbbi lebonyolítását, lezárást, hogy milyen megállapodást tartalmaz, (vagy egyáltalán tartalmaz-e) az erről szóló szerződés. Fontos kérdés, hogy a lejáratkor ki lesz a tulajdonos, ki viseli az értékcsökkenési leírás, a kamat, az üzemeltetés költségeit. (Ezek a feltételek sok esetben még az adó megfizetésére is hatással vannak.)

Ezek a megoldások gyorsan, könnyen hozzáférhetők, viszont sokkal nagyobb körültekintést, nagyobb odafigyelést igényelnek.

Itt sem feledkezhetünk meg a banki hitelekről, hiszen középlejáratú hitelhez bankoktól is hozzájuthatunk.

 

        1. Hosszú lejáratú formák

 

Az olyan beruházások, befektetések megvalósítása, amiknek a megtérülése csak sok év után várható, szükségessé teszik hosszú lejáratú források bevonását. Amennyiben szükséges, tőkeemelésre kerülhet sor. A tulajdonosok (a jogszabályok szerint meghozott döntésük) alapján további összegeket bocsáthatnak a vállalkozás rendelkezésére. Ezzel egyúttal a vállalkozás saját tőke arányát javíthatják.(A tőkeemelés technikai lebonyolítása a különböző társasági formák esetében igen különböző lehet.)

A tulajdonosoknak lehetőségük van hosszú lejáratú tulajdonosi hitel nyújtására is.

Sajátos és nemritkán kockázatos módja a hosszú lejáratú források megszerzésének a kötvénykibocsátás. A kötvény névre szóló értékpapír, ami hitelviszonyt testesít meg. Ebben az adós (kibocsátó) kötelezettséget vállal a kötvényben megjelölt összegnek és kamatainak a mindenkori tulajdonos részére történő megfizetésére. (A kötvénykibocsátásra vonatkozó jogszabályok leírják a kötvényt és a kibocsátás feltételeit.) Mivel ez viszonylag költséges módja az idegen forráshoz jutásnak, csak nagyobb vállalkozások él(het)nek vele.

Idegen forrásként természetesen (mint mindig) szóba jöhetnek a banki hitelek.

 

 

      1. Likviditás kezelése

 

        1. Forgási sebesség, forgási idő

 

Mint már említettük, a likviditás folyamatos megőrzése a források és az eszközök megfelelő összhangú szerkezetének a fenntartását jelenti. De hogyan számítható ki, hogy mikor, mekkora összegű, milyen futamidejű forrásra van szükség? Megfelelő mutatók alkalmazásával mérhető és összehasonlítható az eszközök és a források futamideje, lejárata, és ezek alapján meghozhatók a szükséges döntések, de pl. a tervezés során is felhasználhatók. A két legegyszerűbb, és széles körben ismert mutató a következő.

A forgási sebesség az eszközök adott időszakon belüli megtérüléseinek a számát jelenti. A megtérülés az adott időszaki árbevétel és az eszközök átlagos állománya arányát fejezi ki.

A forgási idő azt az időtartamot adja meg, ami alatt az adott eszköz értéke megtérül, illetve teljes egészében felhasználásra kerül, illetve elhasználódik. A forgási idő a forgási sebesség reciprokának és az adott időszak hosszának (pl. napokban) a szorzata.

 

 

 

        1. Lehetőségek a beavatkozásra

 

Az elmondottak alapján rendelkezésre állnak az eszközök, a szempontok, amiket követnünk kell a likviditás megőrzése érdekében, de tudjuk azt is, hogy szem előtt kell tartanunk azokat az elveket, amelyek betartása szintén a vállalkozás érdekeit szolgálják.

A beavatkozás mindig azt célozza, hogy javuljon a finanszírozás, a cash-flow, a mutatók kedvezőbb értéket érjenek el.

Ez elérhető a kiadások csökkentésével. Mivel a likviditás időszakról időszakra változik, ez nem jelenti azt, hogy összességében csökkentenünk kellene a kiadásokat, bár ez mindig kívánatos lehet, hanem azokra a periódusokra, amelyeknél szükséges, kevesebb kiadást (pl. beszerzést, hiteltörlesztést, kamatfizetést stb.) ütemezünk. Ezt a szerződések, megállapodások megfelelő megkötésével, esetleg módosításával, a rendelések ütemezésével valósíthatjuk meg.

A bevételek növelése a hitelek felvételét, a kintlévőségek, követelések ellenértékének megszerzését jelentik. Jelentős szerep juthat a marketingnek és értékesítésnek, amennyiben képesek – akár költségek, engedmények árán is – növelni a bevételeket.

A fizetési feltételek nagymértékben befolyásolhatják a partnerek fizetési hajlandóságát.

A lekötött eszközök, befektetett eszközök, illetve a hosszú ideje lejárt kintlévőségek csökkentése révén felszabaduló pénzeszközök egyszeri, de tartós növekedést eredményeznek a pénzeszközök állományában.

Az eszközök futamidejének csökkentését mindig szem előtt kell tartani, ha a likviditási helyzetről van szó. Az eszközökben „álló” pénzek felszabadítása, minél gyorsabb visszanyerése, tehát az eszközforgás növelése, a forgási idő csökkentése állandó feladata a finanszírozásért felelős személyeknek. Ezzel csökkenthető leginkább a forrásigény.

A források futamidejének növelése a rendelkezésre álló források összegének növekedését eredményezi. Ez önmagában kedvező a likviditás szempontjából, azonban az egyéb (finanszírozási) elveket mindig be kell tartani.

    1. Kockázatok

 

A vállalkozások magától értetődően kisebb-nagyobb kockázatot vállalnak a működésük során. Ezeknek a nem kívánatos eseményeknek egy része előre jelezhető, kiszámítható mind a bekövetkezés valószínűsége, mind a mértéke. Más részük kevésbé jelezhető előre. A részletesebb kifejtés, mint a pénzügy terület feladatát csak a következőket említeném meg.

Az üzleti, piaci kockázat, a piaci (verseny-) helyzetből következik. Ennek a kezelése nem a pénzügy feladata.

A pénzügyi területet közvetlenül érintő kockázatok közül a hitelezési kockázat, és az árfolyamkockázat jelent állandó feladatot. A követelések határidőn túli kifizetése, illetve a fizetés elmaradása – különösen az építőiparban – gyakori eset. Ezeknek mind a megelőzésével, mind a kezelésével kiemelten kell foglalkozni, ha a vállalkozás számára az ebből várható veszteségek mértéke jelentős lehet.

Az árfolyamok ingadozása miatti veszteségek megelőzésére különféle banki, és egyéb szerződéses megoldások alkalmazhatók. (Természetesen a kizárólag egyféle devizát alkalmazó vállalkozások számára nem létezik ez a fajta kockázat.)

Az előre nem látható mértékű, olyan események ellen, amelyekre nincs (nem is lehet) a vállalkozásnak ráhatása (vis maior), különböző biztosításokkal célszerű védekezni. A biztosítási szerződést a vállalkozásnál előfordulható vagyoni károk, az ezekből levezethető veszteségek, többletkiadások, a tevékenység várható leállása stb. figyelembe vételével egyedileg célszerű megkötni.

 

 

 

    1. Számvitel

      1. Könyvvezetés – számviteli információs rendszer

        1. Bizonylatok, bizonylati rend

 

A vállalkozás működése során méretétől függően több-kevesebb olyan esemény történik, ami hatással van a vállalkozás pénzügy helyzetére, megváltoztatja a vagyonát, hatással van a jövedelmi helyzetére, a nyereségére. Ezek azok az ún. gazdasági események, amelyeket törvényi előírás (pl. a 2000. Évi C. tv. A számvitelről, vagy az 1995. Évi CXVII tv. A személyi jövedelemadóról) szerint folyamatosan nyilván kell tartani, és amelyek alapján, bizonyos rendezőelvek mentén összesítve kimutatható a vállalkozás adott évi, időszaki tevékenységének a hatása, eredménye.

A gazdasági eseményekről minden esetben valamilyen hiteles irat, dokumentum, okmány tanúskodik. Ezek tartalmazzák azokat az adatokat, amelyek alapján egyrészt nyilvántartásba vehető (könyvelhető) az adott gazdasági esemény, másrészt megállapítható a vállalkozásra gyakorolt hatás. Minden ilyen bizonylatnak van megnevezése (pl. számla, szerződés, raktári kiadási bizonylat, üzembe helyezési okmány, stb.), tartalmazza a kiállítás keltét, a gazdasági esemény leírását, az esemény bekövetkeztének a keltét, mennyiségi és értékbeni (pénzben kifejezett) adatokat. Ezeknek a bizonylatoknak mindig van kiállítójuk és a legtöbb esetben aláírójuk.

Ezeknek a bizonylatoknak a megléte támasztja alá hitelesen a könyvelésben rögzített adatokat, így könyvelési, számviteli bizonylatnak is tekinthetők egyszerre. Minden vállalkozásnál megtalálhatók a saját előállítású, de a mások által kiállított bizonylatok is.

A jogszabályok előírják, hogy mely bizonylatoknak, milyen adatokat kell kötelezően tartalmazniuk, de ezeken kívül bármilyen szükséges adatot, információt fel lehet, kell tüntetni rajtuk.

Nagyobb méretű vállalkozások külön szabályzatokban rögzítik, hogy az egyes bizonylatfajtákkal mi a teendő, minek kell végbemennie a beérkezéstől, a könyvelésig. Kisebb vállalkozások esetében a legfontosabb teendő, hogy valamennyi bizonylatot meg kell őrizni, és a könyvelő részére át kell adni. Erre szükség van a beszámolási, és adókötelezettség teljesítése érdekében is, de a vállalkozás a saját tevékenységét sem tudná ezek rögzítése nélkül figyelemmel kísérni. (Azonkívül az adókötelezettségek is előírják, hogy meddig kell a számviteli bizonylatokat megőrizni, megközelítőleg 6 évig.)

        1. Számlarend

 

A gazdasági eseményeket, illetve az ezekről készült bizonylatokat úgy kell feldolgozni, nyilvántartani, hogy a vállalkozás működéséhez szükséges információkat (belső információs igény) elő lehessen állítani. Emellett meg kell felelni a beszámolási, adóbevallási, és egyéb adatszolgáltatási kötelezettségek (külső információs igény) miatti elvárásoknak is. Ezek az információk különféle bontásban és rendezőelv hozzáadásával kerülnek be a nyilvántartásokba, azért, hogy a megfelelő szempontok, igények szerinti visszanyerésük gyors és megbízható legyen. Ezeket az elveket, szabályokat, előírásokat tartalmazza a számlarend, amelynek elkészítése nemcsak törvényi kötelezettség, de jól felfogott érdeke is lehet a vállalkozásnak, amennyiben ezen keresztül egyértelmű és következetes nyilvántartás valósítható meg.

A számlarend tartalmazza valamennyi gazdasági esemény leírását, a kapcsolódó bizonylatokat, a követendő könyvelési szabályokat, az értékelési elveket, előírásokat stb., tehát mindazt ami a gazdasági esemény hatásának a számszerűsítéséhez szükséges. Részletes leírás található benne az egyes eszközökről, a forrásokról, ezek értékeléséről, továbbá az eredménykimutatást érintő tételekről is. Mindezek úgynevezett számlaosztályokba, ezen belül számlacsoportokba rendezve, számlákra bontva találhatók meg, amik követik az éves beszámoló során elkészítendő mérleg és eredménykimutatás sorait.

 

 

        1. Infrastruktúra

 

A számítógépek világában már szinte minden adatot elektronikusan dolgoznak fel. Így van ez a számviteli területén is. Mind a belső, mind a külső információs igények gyors, pontos kielégítése csak így lehetséges. Azonban nem elegendő a számítógépek és programok megléte, használata. Nagy gondot kell fordítani a gazdasági események lebonyolítására, a bizonylatok valóságnak megfelelő kiállítására, az illetékeshez történő eljuttatására. Ez szintén megfelelő hátteret, felkészültséget, szervezést igényel. Minden szinten biztosítani kell az ezekhez szükséges eszközöket. (Egyszerű irodai felszerelések, mérőeszközök, a kézbesítéshez szükséges eszközök, háttér stb.) A számviteli információs rendszert a szabályok, előírások, az alkalmazott módszerek, eljárások, bizonylatok és a feldolgozást, nyilvántartást segítő számítógépes (és egyéb) nyilvántartási rendszerek együttese képezi.

        1. Beszámolási, közzétételi kötelezettség

 

A mérlegfordulónappal köteles minden vállalkozás a fentiek szerint rögzített elvek, szabályok alapján könyvviteli zárlatot végezni, majd elkészíteni az éves beszámolót, illetve az egyszerűsített éves beszámolót. Az éves beszámoló mérlegből, eredmény-kimutatásból és kiegészítő mellékletből áll. A kiegészítő melléklet tartalmazza a cash-flow kimutatást is.

A számvitelről szóló törvény a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások számára azt is előírja, hogy a mérlegfordulónapot követő 150 napon belül a cégbíróságon letétbe kell helyezni az éves beszámolót. Kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot a beszámolóval együtt kell letétbe helyezni.

Ugyancsak a fenti dokumentumokat kell közzétenni a letétbe helyezéssel egyidejűleg. az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Céginformációs Szolgálatán keresztül.

      1. Pénzügyi – számviteli kimutatások

 

A számviteli információs rendszer a külső információs igények kielégítése érdekében, a beszámolási kötelezettségnek megfelelően biztosítja, hogy az előírt számviteli kimutatások elkészüljenek.

Ezek a mérleg, az eredménykimutatás, és a cash-flow kimutatás

 

        1. Mérleg

 

A mérleg olyan kimutatás, ami pénzértékben tartalmazza a vállalkozás eszközeit, forrásait, ezek összetételét, az időszak eleji (nyitó) és az időszak végi (záró) adatokat adott időpontra, a mérlegfordulónapra vonatkozóan. Rögzíti az adott időszakban bekövetkezett gazdasági események hatásait a vállalkozás vagyonára, és tartalmazza a nyitó és záró időpont között elért eredményt.

Az eszközök a vállalkozás birtokában lévő, piaci értékkel bíró vagyont testesítik meg.

A források a vállalkozás saját tőkéjének és idegen forrásainak (másokkal szemben fennálló tartozásainak) az összessége. Másképpen eszközök finanszírozására igénybevett különféle kötelezettségek, tartozások és a saját tőke összege.

Mivel az adatok egy adott időpontra vonatkoznak, az ezekben bekövetkezett változások folyamata, okai, részletei a mérlegből nem olvashatók ki. Kizárólag egy adott időpontban meglévő állapotot rögzítenek, azaz a mérleg statikus kimutatás.

A mérleg tagolása részben az előírt sorokat tartalmazza, részben az egyéni sajátosságokhoz jobban illeszkedő adatok is megadhatók.

A kettős könyvvitel alapösszefüggése, hogy bármely időpontban és így a mérlegben is érvényesül a következő összefüggés: Eszközök (Aktívák) = Források (Passzívák)

 

Mérleg 200….december 31.

 

 

Eszközök

Eszközök (aktívák)

ezer forint

 

A.

A. Befektetett eszközök

4 507 794

I.

I. Immateriális javak

14 073

1.

1. Alapítás-átszervezés aktivált értéke

0

2.

2. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke

0

3.

3. Vagyoni értékű jogok

11 292

4.

4. Szellemi termékek

2 781

5.

5. Üzleti vagy cégérték

0

6.

6. Immateriális javakra adott előlegek

0

7.

7. Immateriális javak értékhelyesbítése

0

II.

II. Tárgyi eszközök

3 894 309

1.

1. Ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok

2 044 199

2.

2. Műszaki berendezések, gépek, járművek

1 617 724

3.

3. Egyéb berendezések, felszerelések, járművek

164 811

4.

4. Tenyészállatok

0

5.

5. Beruházások, felújítások

67 575

6.

6. Beruházásokra adott előlegek

0

7.

7. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése

0

III.

III. Befektetett pénzügyi eszközök

599 412

1.

1. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban

548 798

2.

2. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban

50 298

3.

3. Egyéb tartós részesedés

0

4.

4. Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban

0

5.

5. Egyéb tartósan adott kölcsön

316

6.

6. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír

0

7.

7. Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése

0

B.

B. Forgóeszközök

3 150 290

I.

I. Készletek

763 824

1.

1. Anyagok

479 662

2.

2. Befejezetlen termelés és félkész termékek

0

3.

3. Növendék-, hízó- és egyéb állatok

0

4.

4. Késztermékek

116 912

5.

5. Áruk

167 250

6.

6. Készletekre adott előlegek

0

II.

II. Követelések

2 166 008

1.

1. Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők)

1 587 849

2.

2. Követelések kapcsolt vállalkozással szemben

361 113

3.

3. Követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben

0

4.

4. Váltókövetelések

46 550

5.

5. Egyéb követelések

170 496

III.

III. Értékpapírok

0

1.

1. Részesedés kapcsolt vállalkozásban

0

2.

2. Egyéb részesedés

0

3.

3. Saját részvények, saját üzletrészek

0

4.

4. Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

0

IV.

IV. Pénzeszközök

220 458

1.

1. Pénztár, csekkek

1 980

2.

2. Bankbetétek

218 478

C.

C. Aktív időbeli elhatárolások

96 934

1.

1. Bevételek aktív időbeli elhatárolása

93 746

2.

2. Költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása

3 188

3.

3. Halasztott ráfordítások

0

Eszközök

Eszközök összesen

7 755 018

 

 

 

 

Források

Források (passzívák)

 

 

D.

D. Saját tőke

5 326 172

I.

I. Jegyzett tőke

1 649 840

 

Ebből: visszavásárolt tulajdoni részesedés névértéken

0

II.

II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (-)

0

III.

III. Tőketartalék

69 740

IV.

IV. Eredménytartalék

3 115 787

V.

V. Lekötött tartalék

110 568

VI.

VI. Értékelési tartalék

0

VII.

VII. Mérleg szerinti eredmény

380 237

E.

E. Céltartalékok

28 746

1.

1. Céltartalék a várható kötelezettségekre

28 746

2.

2. Céltartalék a jövőbeni költségekre

0

3.

3. Egyéb céltartalék

0

F.

F. Kötelezettségek

2 198 390

I.

I. Hátrasorolt kötelezettségek

0

1.

1. Hátrasorolt kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben

0

2.

2. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben

0

3.

3. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb gazdálkodóval szemben

0

II.

II. Hosszú lejáratú kötelezettségek

492 600

1.

1. Hosszú lejáratra kapott kölcsönök

0

2.

2. Átváltoztatható kötvények

0

3.

3. Tartozások kötvénykibocsátásból

0

4.

4. Beruházási és fejlesztési hitelek

221 464

5.

5. Egyéb hosszú lejáratú hitelek

0

6.

6. Tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben

251 490

7.

7. Tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben

0

8.

8. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek

19 646

III.

III. Rövid lejáratú kötelezettségek

1 705 790

1.

1. Rövid lejáratú kölcsönök

0

 

- ebből: az átváltoztatható kötvények

0

2.

2. Rövid lejáratú hitelek

853 246

3.

3. Vevőktől kapott előlegek

0

4.

4. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)

485 118

5.

5. Váltótartozások

0

6.

6. Rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben

246 660

7.

7. Rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben

0

8.

8. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek

120 766

G.

G. Passzív időbeli elhatárolások

201 710

1.

1. Bevételek passzív időbeli elhatárolása

0

2.

2. Költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolása

201 672

3.

3. Halasztott bevételek

38

Források

Források összesen

7 755 018

 

 

 

        1. Eredménykimutatás

 

Az eredménykimutatás a vállalkozás adott időszakban felmerült költségeit és ráfordításait, valamint értékesítési árbevételét és egyéb más bevételeit tartalmazza. Egyidejűleg ezek egybevetésével tartalmazza a vállalkozás adott időszakban elért eredményét, elkülönítve a működéssel, és az egyéb tevékenységgel összefüggő adatokat.

 

Eredménykimutatás 200…. december 31.

ezer forint

 

01.

01. Belföldi értékesítés nettó árbevétele

8 914 532

02.

02. Exportértékesítés nettó árbevétele

2 432 390

I.

I. Értékesítés nettó árbevétele (01+02)

11 346 922

03.

03. Saját termelésű készletek állományváltozása

22 711

04.

04. Saját előállítású eszközök aktivált értéke

0

II.

II. Aktivált saját teljesítmények értéke (+03+04)

22 711

III.

III. Egyéb bevételek

180 733

 

Ebből: visszaírt értékvesztés

0

05.

05. Anyagköltség

6 053 201

06.

06. Igénybe vett szolgáltatások értéke

1 455 408

07.

07. Egyéb szolgáltatások értéke

64 089

08.

08. Eladott áruk beszerzési értéke

780 492

09.

09. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke

17 084

IV.

IV. Anyagjellegű ráfordítások (05+06+07+08+09)

8 370 274

10.

10. Bérköltség

831 576

11.

11. Személyi jellegű egyéb kifizetések

103 912

12.

12. Bérjárulékok

299 005

V.

V. Személyi jellegű ráfordítások (10+11+12)

1 234 493

VI.

VI. Értékcsökkenési leírás

630 515

VII.

VII. Egyéb ráfordítások

668 509

 

Ebből: értékvesztés

113 197

A.

A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (I+II+III-IV-V-VI-VII)

646 575

13.

13. Kapott (járó) osztalék és részesedés

0

 

Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott

0

14.

14. Részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége

0

 

Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott

0

15.

15. Befektetett pénzügyi eszközök kamatai, árfolyamnyeresége

0

 

Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott

0

16.

16. Egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek

7 395

 

Ebből: kapcsolt vállalkozástól kapott

1 756

17.

17. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei

98 503

VIII.

VIII. Pénzügyi műveletek bevételei (13+14+15+16+17)

105 898

18.

18. Befektetett pénzügyi eszközök árfolyamvesztesége

0

 

Ebből: kapcsolt vállalkozásnak adott

0

19.

19. Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások

110 938

 

Ebből: kapcsolt vállalkozásnak adott

15 089

20.

20. Részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztése

0

21.

21. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai

200 199

IX.

IX. Pénzügyi műveletek ráfordításai (18+19+20+21)

311 137

B.

B. Pénzügyi műveletek eredménye (VIII-IX)

-205 239

C.

C. Szokásos vállalkozási eredmény (+A+B)

441 336

X.

X. Rendkívüli bevételek

937

XI.

XI. Rendkívüli ráfordítások

0

D.

D. Rendkívüli eredmény (X-XI)

937

E.

E. Adózás előtti eredmény (+C+D)

442 273

XII.

XII. Adófizetési kötelezettség

62 036

F.

F. Adózott eredmény (+E-XII)

380 237

22.

22. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre

0

23.

23. Jóváhagyott osztalék, részesedés

0

G.

G. Mérleg szerinti eredmény (+F+22-23)

380 237

 

 

        1. Cash-flow kimutatás

 

A mérleg és az eredménykimutatás adatai választ adnak a vagyoni helyzettel, a nyereséggel, jövedelmezőséggel kapcsolatos kérdésekre. Részben a pénzeszközök alakulását meghatározó tényezők is kiolvasható belőlük. Azt azonban csak a cash-flow kimutatás segítségével vizsgálhatjuk meg, mely tevékenységek milyen szerepet játszottak a vállalkozás pénzeszközeinek alakulásában. Mitől nőttek, vagy csökkentek a pénzeszközök? A vállalkozás fő (működési) tevékenysége mellett a befektetési, és a finanszírozási tevékenység is befolyással vannak a pénzeszközök változására. Ezeknek a mértéke ebből a kimutatásból megállapítható.

A cash-flow kimutatás tehát az adott időszakon belüli tényleges pénzbevételek és pénzkiadások adatait tartalmazza a fő tevékenységenkénti részletezésben, illetve, ezeket összevonva, a különbségüket, a pénzáramot (cash-flow-t) mutatja.

 

 

 

 

 

eFt

eFt

Cash flow-kimutatás

 

200.

200.

I. Szokásos tevékenységből származó pénzeszköz-változás

352 103

738 934

(Működési cash flow, 1–13. sorok)

 

 

 

1.

 

Adózás előtti eredmény

±

78 465

442 273

2.

 

Elszámolt amortizáció

+

599 970

630 515

3.

 

Elszámolt értékvesztés és visszaírása

±

24 562

113 197

4.

 

Céltartalék képzés és felhasználás különbözete

±

353

2 600

5.

 

Befektetett eszközök értékesítésének eredménye

±

3 028

-19 817

6.

 

Szállítói kötelezettség változása

±

-127 274

225 162

7.

 

Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása

±

8 373

91 074

8.

 

Passzív időbeli elhatárolások változása

±

62 158

120 610

9.

 

Vevőkövetelés változása

±

-436 666

-441 694

10.

 

Forgóeszközök (vevő és pénzeszköz nélkül) változása

±

184 692

-281 966

11.

 

Aktív időbeli elhatárolások változása

±

-9 369

-80 984

12.

 

Fizetett, fizetendő adó (nyereség után)

-

-36 189

-62 036

13.

 

Fizetett, fizetendő osztalék, részesedés

-

 

 

II. Befektetési tevékenységből származó pénzeszköz-változás

 

-552 511

-119 328

(14–16. sorok)

 

 

 

14.

 

Befektetett eszközök beszerzése

-

-558 860

-161 679

15.

 

Befektetett eszközök eladása

+

6 349

42 351

16.

 

Kapott osztalék

+

 

 

III. Pénzügyi műveletekből származó pénzeszköz-változás

 

327 071

-705 029

(17–24. sorok)

 

 

 

17.

 

Részvénykibocsátás, tőkebevonás bevétele

+

 

 

18.

 

Kötvény, hitelviszonyt megtest ért.p. kibocsátás bevétele

+

 

 

19.

 

Hitel és kölcsön felvétele

+

146 068

0

20.

 

Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése, megszüntetése, beváltása

+

50 114

0

21.

 

Véglegesen kapott pénzeszköz

+

 

 

22.

 

Részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás)

-

 

 

23.

 

Kötvény és hitelvisz. Értékpapír visszafizetése

-

 

 

24.

 

Hiteltörlesztés, -visszafizetés

-

-261 385

-577 989

25.

 

Hosszú lej. nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek

-

0

-5 902

26.

 

Véglegesen átadott pénzeszköz

-

 

 

27.

 

Alapítókkal szembeni, illetve egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek változása

±

392 274

-121 138

 

 

 

 

 

 

IV. Pénzeszközök változása (±I±II±III. sorok)

±

126 663

-85 423

 

 

A fenti táblázatok egy vállalkozás éves beszámolójának adatai, melyek alapján egyes mutatókat is kiszámítottunk az elemzésekkel foglalkozó részben.

        1. Egyéb kimutatások

 

A vállalkozás saját belső információs igényeinek kielégítésére, illetve a már említett kötelező külső adatszolgáltatások teljesítése érdekében számos kimutatás készül. Ezek egy része csak bizonyos részinformációkat, egyes részterületekre vonatkozó adatokat tartalmaz. Mások egyedi, sajátos szempontú részletezésben mutatják, és vezetik le a vállalkozás valamely átfogó mutatóját. (pl. vállalati szintű fedezetszámítás, a nyereség költségviselőnkénti kimutatása stb.)

 

        1. Elemzések

 

A számviteli kimutatások adatait felhasználva lehetőség van különböző mutatószámok kiszámítására. Ezek megfoghatóbbá, kifejezőbbé teszik a bennük összefogott, integrált adatokat, megkönnyítik, gyorsabbá teszik azok kiértékelését. Ugyanakkor ezek segítségével a jövőbeni elvárások, tervek is könnyebben kialakíthatók

A mutatószámok főbb csoportjai a következők:

likviditási mutatók

hatékonysági mutatók

adósságmutatók

nyereségességi mutatók

egyéb mutatók (pl. részvények, értékpapírok) mutatói

A megnevezésükből következik, hogy milyen tartalmú információt hordoznak.

A kimutatások alapadatait, illetve a belőlük levezetett mutatókat a céltól függően többféle módon értékelhetjük. Vizsgálhatjuk a múltbeli adatokhoz képesti változást, egy tendencia, trend alakulását, összevethetjük másokkal az adatokat, vagy elemezhetjük az adott helyzetet önmagában. Ez az elemzés más-más fajtájának az alkalmazását teszi szükségessé, az alábbiak közül:

bázis szemléletű (összehasonlítás)

idősoros (trend)

vállalatközi (iparági, ágazati összehasonlítás)

helyzetértékelés (a mutatók elvárt értékei alapján).

 

 

M é r l e g (ezer ft)

 

 

 

 

 

 

 

 

MUTATÓK

ért.árbev/nap:

25620

EFt

 

31087

eFt

 

 

 

2006 dec

forgás

Mérlegadat

2006. dec

forgás

változás

 

E s z k ö z ö k

eFt

megoszlás

(nap)

EFt

megoszlás

(nap)

e Ft

%

Befekt. Eszközök

4 993 263

65

195

4 507 794

58

145

-485 469

-10

Immater. Javak

21 656

0

1

14 073

0

0

-7 583

-35

Tárgyi eszközök

4 376 068

57

171

3 894 309

50

125

-481 759

-11

Ingatlanok

2 051 827

27

80

2 044 199

26

66

-7 628

0

Műszaki és egyéb berend. gép

2 258 153

30

88

1 782 535

23

57

-475 618

-21

Beruházások és előlegek

66 088

1

3

67 575

1

2

1 487

2

Befektetett pü. eszk.

595 539

8

23

599 412

8

19

3 873

1

Részesedések

550 827

7

21

548 798

7

18

-2 029

0

Értékpapírok és adott kölcsönök

44 712

1

2

50 614

1

2

5 902

13

Forgóeszközök

2 625 250

34

102

3 150 290

41

101

525 040

20

Készletek

635 614

8

25

763 824

10

25

128 210

20

Áruk

113 154

1

4

167 250

2

5

54 096

48

Egyéb készletek

428 258

6

17

479 662

6

15

51 404

12

Késztermékek

94 202

1

4

116 912

2

4

22 710

24

Követelések

1 683 755

22

66

2 166 008

28

70

482 253

29

Követ. áruszáll. és szolg.

1 259 352

16

49

1 587 849

20

51

328 497

26

Egyéb követelések

424 403

6

17

578 159

7

19

153 756

36

Értékpapírok

0

0

0

0

0

0

0

 

saját részv.üzl.rész,elad.vás.é.p.

0

0

0

0

0

0

0

 

Egyéb értékpapírok

0

0

0

0

0

0

0

 

Pénzeszközök

305 881

4

12

220 458

3

7

-85 423

-28

Aktiv időbeli elhat

15 950

0

1

96 934

1

3

80 984

508

ESZKÖZÖK ÖSSZESEN

7 634 463

100

298

7 755 018

100

249

120 555

2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ktg/nap:

 

25068

EFt

 

29873

eFt

 

 

 

2006 dec

forgás

Mérlegadat

2006. dec

forgás

változás

 

F o r r á s o k

eFt

megoszlás

(nap)

EFt

megoszlás

(nap)

e Ft

%

Saját tőke

4 945 936

65

197

5 326 172

69

178

380 236

8

Jegyzett tőke

1 649 840

22

66

1 649 840

21

55

0

0

Tőketartalék

69 740

1

3

69 740

1

2

0

 

Eredménytart.

3 164 464

41

126

3 115 787

40

104

-48 677

-2

Egyéb tartalékok, stb

19 616

 

 

110 568

1

4

90 952

 

Mérleg szer. eredm.

42 276

1

2

380 237

5

13

337 961

799

Céltartalékok

26 146

0

1

28 746

0

1

2 600

10

Kötelezetts.

2 581 281

34

103

2 198 390

28

74

-382 891

-15

Hossz. lej. köt.

1 056 666

14

42

492 600

6

16

-564 066

-53

Beruh. és fejl. kölcsönök.

664 392

9

27

221 464

3

7

-442 928

-67

Egyéb hosszúlejáratú hitelek

0

0

0

0

0

0

0

 

Egyéb hosszúlejáratú köt.

392 274

5

16

271 136

3

9

-121 138

 

Rövid lej. kötel.

1 524 615

20

61

1 705 790

22

57

181 175

12

Kötel. árusz. és szolg. előleg

259 956

3

10

485 118

6

16

225 162

87

Váltótartozások

0

0

0

0

0

0

0

 

Röv. lej. hitelek és kölcsönök

988 307

13

39

853 246

11

29

-135 061

-14

Egyéb röv. lej. köt.

276 352

4

11

367 426

5

12

91 074

33

Passziv. időb. elh.

81 100

1

3

201 710

3

7

120 610

149

FORRÁSOK ÖSSZESEN:

7 634 463

100

305

7 755 018

100

260

120 555

2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pénzügyi mutatók

%

 

 

%

 

 

 

 

Hosszulejáratú adatok alapján:

 

 

 

 

 

 

 

Saját tőke aránya

65

 

 

69

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eladósodottság

18

 

 

8

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

T.eszk vagyonfedezettség

113

 

 

137

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Befekt. eszk. vagyonfed.

99

 

 

118

 

 

 

 

Rövidlejáratú adatok alapján:

 

 

 

 

 

 

 

 

I. likviditási mutató

103

 

 

106

 

 

 

 

(kp.,vevők)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

II. likviditási mutató

144

 

 

151

 

 

 

 

(kp.vevők.készletek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

III. likviditási mutató

172

 

 

185

 

 

 

 

(forgóeszközök)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

E r e d m é n y k i m u t a t á s

 

 

 

 

 

 

 

MUTATÓK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eredm.kimut

200.. Dec

Eredm.kimut

200.. dec

változás

változás

 

Árbev. és egyéb bev

eFt

megoszlás

eFt

megoszlás

e Ft

%

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belf. ért. nettó árbev.

7 648 034

81

8 914 532

77

1 266 498

17

 

 

Exp. ért. nettó árb.

1 703 222

18

2 432 390

21

729 168

43

 

 

Ért. nettó árbev.

9 351 256

99

11 346 922

98

1 995 666

21

 

 

Egyéb bevételek

51 063

1

180 733

2

129 670

254

 

 

Aktivált saját teljesítmény

21 849

0

22 711

0

862

4

 

 

Összesen

9 424 168

100

11 550 366

100

2 126 198

23

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Költségek és egyéb ráf.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anyagjellegű ráfordítás

6 944 508

76

8 370 274

77

1 425 766

21

 

 

Személyi jell. ráfordítások

1 214 420

13

1 234 493

11

20 073

2

 

 

Értékcsökk. leírás

599 970

7

630 515

6

30 545

5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyéb ráfordítások

390 964

4

668 509

6

277 545

71

 

 

Összesen

9 149 862

100

10 903 791

100

1 753 929

19

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Üzemi tev. ered

274 306

 

646 575

 

372 269

136

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pü. műv. eredm.

-196 388

 

-205 239

 

-8 851

5

 

 

Szok. váll. eredm.

77 918

 

441 336

 

363 418

466

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rendkívüli eredm.

547

 

937

 

390

 

 

 

Adó. elő. eredm.

78 465

 

442 273

 

363 808

464

 

 

Adófiz. kötelezetts.

36 189

 

62 036

 

25 847

71

 

 

Adózott eredm.

42 276

 

380 237

 

337 961

799

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mutatók

%

 

%

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árbevételarányos üzemi eredmény

3

 

6

 

 

 

 

 

(forgalomarányos üzemi eredmény)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Költségarányos üzemi eredmény

3

 

6

 

 

 

 

 

(költséghatékonysági mutató)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bérköltségarányos üzemi eredmény (személyi jell. ktg)

23

 

52

 

 

 

 

 

(bérköltséghatékonysági mutató)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árbevételarányos vállalkozási eredmény

1

 

4

 

 

 

 

 

(forgalomarányos üzemi eredmény)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árbevételarányos adózás előtti eredmény

1

 

4

 

 

 

 

 

(forgalomarányos üzemi eredmény)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árbevételarányos adózott eredmény

0

 

3

 

 

 

 

 

(forgalomarányos adózott eredmény)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Befektetetteszköz-arányos adózott eredmény

1

 

8

 

 

 

 

 

(eszközhatékonysági /megtérülési/ mutató)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagyonarányos adózott eredmény

1

 

7

 

 

 

 

 

(hozam - tőkehatékonysági - mutató)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

      1. Döntéselőkészítés, döntéstámogatás

 

A számviteli nyilvántartások és az ezeken alapuló elemzési módszerek szükséges eszközöket jelentenek a vállalkozás működésének, tevékenységének a nyomon követéséhez. Sok vezetői döntés meghozatalát teszik lehetővé. A vállalkozás azonban összetett rendszer, aminek az egyes részterületeit nem lehet mindig azonos elvek, adatok, módszerek segítségével elemezni, értékelni. A termelés, a befektetés, a finanszírozás (és más egyéb vállalkozási funkciók is) az erőforrások egy-egy sajátos csoportját igénylik. A felhasználásuknak a vállalkozásra gyakorolt hatása, ezek mérése, elemzése, más-más megközelítést igényel. Az adatok, információk megszerzése sem korlátozódik a már említett pénzügyi-számviteli rendszerekből nyerhető adatokra. Ennél részletesebb, ugyanakkor kevésbé átfogó adatokra kell támaszkodni.

 

        1. Kontrolling

 

A kontrolling mint a vállalkozás egészét, átfogó funkció lehetővé teszi, hogy a vezetés számára szükséges adatok, információk, elemzési, mérési módszerek rendelkezésre álljanak. Biztosítja, hogy ezek összhangban legyenek a vállalkozás tervezési tevékeny-ségével, illetve a tervekkel, tervezési módszerekkel, és ezek illeszkedjenek a vállalkozás tevékenységéhez is, így megvalósítva a folyamatos és hatékony ellenőrzést.

A vállalkozás tervben, tervekben rögzíti, milyen eszközökkel, milyen módon, milyen erőforrások felhasználásával, és milyen célokat kíván elérni. A működés során folyamatosan döntéseket kell hozni. Mikor, miért, milyen döntés szükséges? A kontrolling feladata megválaszolni. Nem kell más hozzá, mint egy jól átgondolt terv, és a tevékenységek mérésének olyan megszervezése, aminek az eredményeként lehetővé válik a mért adatoknak a tervezett adatokkal való összehasonlítása. Ezek az adatok a legkülönfélébb mértékegységben, a legváltozatosabb formában kerülnek rögzítésre, végső soron összhangban kell állniuk a kitűzött célokkal. Ha eltérés tapasztalható, az jelzés arra, hogy döntési helyzet állt elő. Ekkor az eltérés mértéke, okai, és jelentősége alapján lehet döntést hozni. Ehhez néhány alapvető és igen elterjedt módszert kívánunk ismertetni. Ezek a módszerek a költségek (ráfordítások) és a hozamok (árbevétel, nyereség) egymáshoz való viszonya, összefüggései alapján kiszámíthatóvá, összehasonlíthatóvá teszik azok alakulását, a vállalkozás költségeire, nyereségére gyakorolt hatását.

        1. Termelési tevékenység gazdaságossági elemzése

 

A költségek és az árbevétel közötti összefüggés a profit (nyereség) meghatározása szempontjából első pillantásra egyszerűen megfogalmazható: ha az árbevétel (Á) összege több mint a költségek (K) összege, akkor a kettő különbsége a nyereség (N).

 

N = Á - K

 

Ha az árbevétel kevesebb, akkor a különbség negatív, a vállalkozás veszteséges.

A probléma akkor kezdődik (már egy termékes/ egy szolgáltatásos) tevékenység esetén is, amikor el kell dönteni, hogy mekkora legyen a termékek (a továbbiakban a szolgáltatásokat is terméknek tekintve) egységára, illetve, hogy milyen mennyiségű terméket állítsunk elő, értékesítsünk. Az árbevétel az összes termék egységárának (á) és a termelési volumennek (V), azaz az előállított (értékesített) termékmennyiségnek a szorzata.

 

Á = V*á

 

(Fordítva is igaz, az egységár meghatározható: á = Á/V)

 

Kiszámítható-e ugyanilyen egyszerűen a vállalati összes költség? Természetesen igen, ha pontosan tudjuk, hogy mekkora a termelési volumen. Ekkor az egységnyi (fajlagos, azaz egy termékegységre jutó) költség (k) a két érték hányadosa:

 

k = K/V

 

(Fordítva: K = V*k)

 

Ha pedig ismert az egységár és az egységnyi költség (egy termékegységre jutó összes költség) is, akkor kiszámítható, hogy egy termék egységára mekkora „nyereséget” tartalmaz (á-k), és az összes nyereség is (N = á*V – k*V, ez ugyanaz, mint: N = Á - K)

De helyesen járunk-e el, ha az eddigiek alapján azt a következtetést vonjuk le, hogy, ha pl. kétszeresére nő a termelési volumen, akkor kétszeresére nő a nyereség is? Egyáltalán! Kétszeresére nő-e az összes költség, ha kétszeres lesz a termelési volumen? (Azt már ne is vizsgáljuk, hogy az árbevétel kétszeresére növelhető-e, kétszer annyi termék piacra kerülésekor.) A válaszunk: nem. Szokásos körülmények között a vállalati összes költség (de bizonyos nagyságrendeken túl az árbevétel sem) áll egyenes arányban a termelési volumennel. Ezt könnyű belátnunk. Elegendő csak arra gondolni, hogy pl. az vállalkozás vezetője, a titkárnő, a könyvelés (és sok más költség) gyakorlatilag változatlan összegű terhet jelentenek a vállalkozás számára függetlenül attól, hogy a vállalkozás éppen „sok” vagy „kevés” terméket állít elő. Az is jusson eszünkbe, hogy bizonyos erőforrásokra csak és kizárólag akkor van szükség, ha terméket állítunk elő. Alapanyagra, a termelésben dolgozó munkaerőre nincs szükség, ha az „üzem áll”, de a vezetés, az adminisztráció, stb. (bizonyos ideig) még ilyen esetben is dolgozik. Vagy ki ne hallott volna pl. olyan bérleti díjról, amit akkor is fizetni kell, ha éppen nem folyik a termelés.

Ezek a példák azt érzékeltetik, hogy a költségek egy része a termeléstől, a termelési volumentől függetlenül felmerül, azaz állandónak tekinthető, más néven fix költség. (Kf). A költségek másik csoportja azonban összefüggésben áll a termeléssel, a termelési volumen és a költségek nagysága valamilyen arányban áll egymással. Ha változik (nő/csökken) a termelés mennyisége, ezzel (valamilyen ) arányban változik (nő/csökken) a költségeknek ez a csoportja. Ezeket a költségeket, amik így változnak, proporcionális (Kp) vagy változó költségeknek nevezzük. Az arány a termelési volumen és a változó költségek között sokféle függvénnyel jellemezhető, mi elégedjünk meg a líneáris kapcsolattal.

Ezek ismeretében már finomíthatjuk a fenti nyereségre vonatkozó összefüggésünket, hiszen most már tudjuk azt, hogy az összes vállalati költség két csoportba sorolható összegekből áll.

 

K = Kf + Kp

 

A fenti összefüggések alapján (N = Á – K):

 

N = A – (Kf + Kp)

Átrendezve:

N + Kf = A – Kp

 

Tehát a nyereség és a fix költségek összeg (nyereséges termelés esetén) egyenlő az árbevétel és a változó költségek különbségével. Nevezzük ezt az értéket fedezetnek (F).

 

F = A – Kp

 

A fedezet (fedezeti összeg) tehát az az összeg, amennyivel az árbevétel meghaladja az összes proporcionális költség összegét. Másként fogalmazva az az összeg, ami „fedezetet teremt” a fix költségekre (Kf ) és a nyereségre (N) ha N>0.

Ez az összefüggésrendszer az úgy nevezett ÁKFN struktúra (ár, költség, fedezet, nyereség), ami alapján számítások végezhetők a korábban feltett kérdések megválaszolása céljából.

Ezek a számítások elősegítik annak eldöntését, hogy milyen áron, milyen mennyiségben, milyen költségek mellett termelődik nyereség, hol van a határ a nyereség és a veszteség között (N=0), milyen esetben veszteséges a termelés, és egyáltalában hol van az a pont, amikor a tevékenység nyereségesnek, vagy még gazdaságosnak mondható, vagy mikor kell inkább bezárni az üzemet (abbahagyni az adott termék gyártását).

Számításaink szempontjából a kiemelt, külön figyelmet érdemlő pontok a következők:

A profitcélt szem előtt tartva a legfontosabb követelmény, hogy a vállalati eredmény pozitív legyen, azaz nyereség képződjön. (N > 0). Ekkor a fedezet (F) nagyobb, mint a fix költségek (F > Kf ), és a nyereség összege a fedezetből a fix költségek levonása után fennmaradó rész (N = F - Kf ). Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a termelés, a vállalat tevékenységét fenn kell (és lehet) tartani. Ez igaz mindaddig, amíg a vállalkozás nyeresége 0 (nulla) értékű nem lesz. Ez az a határ, aminek pontos meghatározása állandó és folyamatos figyelmet, elemzést követel. Mivel N = 0, ezért F = Kf , tehát a fedezeti összeg egyenlő a fix költségekkel. Ez alatt a pont alatt a tevékenység veszteségessé válik, hiszen fedezetből a fix költségek sem térülnek meg teljes mértékben. Ezt nevezzük kritikus volumennek, fedezeti pontnak. (A fedezeti pont tehát az a termelési volumen, amelynél a nyereség éppen nulla.) Ez azonban még nem a „legrosszabb”, ami bekövetkezhet. Mivel a fedezet pozitív, bár kisebb a fix költségeknél, mégis gazdaságosnak (de nem nyereségesnek) mondható a termelés, mivel a fix költségeknek legalább egy része megtérül a fedezetből. Ha nem termelnénk, akkor a fix költségek teljes összegét más módon kellene finanszírozni. Könnyen belátható, hogy több termék esetén nem egyetlen termék által megképzett fedezetnek kell a fix költségek teljes összegét kitermelnie. Ha az egyes termékek árbevételeiből keletkezett fedezetek nem is fedezik a teljes fix költségeket, ezek együttesen mégis meghaladhatják azt, és nyereség is képződhet. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az egyes termékek előállítása gazdaságos.

Negatív fedezet esetén, ha nincs kilátás a pozitív fedezet elérésére, a lehető leghamarabb be kell szüntetni a termelést, hiszen az eladási árban még az elkerülhetetlenül felmerülő proporcionális költségek sem térülnek meg. Ez az üzembezárási pont. (Á < Kp).

Az ÁKFN struktúra összefüggésein alapuló számítások, a fedezetelemzés lehetővé teszik többek között optimális termelési program megtervezését, fedezeti rangsor, és optimális termékszerkezet kialakítását, szűkös erőforrások és korlátozott piaci viszonyok között.

 

1. sz. ábra: az ÁKFN struktúra elemei és a fedezet alakulása lineáris költségfüggvény esetében

 

Egy vállalkozás adatai a következők: Kérdés, hogy az adott árbevétel és költség adatok mellett hol van a fedezeti pont, azaz legalább mennyit kell előállítani az egyes termékekből, hogy ne legyen veszteség. (Mindkét termékből 50 ezer litert állítanak elő).

 

ÁKFN Struktúra

A termék

B termék

Váll. összesen

Ár bevétel (Á)

11 250

10 000

21 250

 

 

 

 

 

=- Proporcionális ktg.ek (Kp)

3 034

1 967

5 001

 

 

 

 

 

FEDEZET (F)

8 216

8 033

16 249

 

 

 

 

 

- fix ktg-ek (Kf)

7 744

5 256

13 000

 

 

 

 

 

Nyereség (Eredmény) (N)

472

2 776

3 249

 

 

 

 

 

 

 

Ft / liter

Ft / liter

 

Fajlagos fedezet (F / q)

164

161

 

 

 

 

 

 

Fajlagos fedezet (á - kp)

 

 

 

 

egységár (á)

225

200

 

 

egységnyi prop ktg (kp)

61

39

 

 

 

 

 

 

 

FAJLAGOS FEDEZET (f)

164

161

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kritikus volumen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(F - N) / f (liter)

47,125

32,719

 

 

 

 

 

 

 

Kf / f (liter)

47 125

32 719

 

 

Az „A” termék esetén 47125 litert kell legalább előállítani, a „B” termék esetán 32719 litert ahhoz, hogy ne legyen veszteség (az adott ár és költség esetén).

 

 

        1. Befektetési tevékenység elemzése

 

Míg a termelési általában rövid távú, gyakori és rendszeres mérésekkel, számításokkal

Alátámasztott döntéseket igényel, addig egy-egy beruházás, befektetés hosszú időre meghatározhatja a vállalkozás helyzetét. Mind a pénzügyi, likviditási helyzetre, mind a nyereségre (bevételre és költségekre) hosszú távon is jelentős hatással van.

A döntés alapvető kérdése, hogy megtérül-e, illetve milyen nyereséggel, mennyi idő alatt térül meg a beruházás. Ennek eldöntéséhez két adat ismerete mindenképpen szükséges. A beruházás várható hozama (bevétele, nyeresége) valamint a befektetendő összeg nagysága (a befektetés költségei). E kettő egymáshoz való viszonya sokféle módon mérhető, de mind arra keresi a választ, hogy mit, mennyiért, milyen időtartamra lehet (érdemes) megvalósítani. Ez beruházásgazdaságossági kérdések.

Egy-két évre vonatkozó döntésekhez a statikus mutatók is elfogadható pontosságú eredményt adnak.

Az átlagos megtérülési idő megmutatja, hogy éves átlagos bevétel és a beruházási érték ismeretében mennyi idő (pl. hány év) alatt térül meg egy beruházás, azaz mennyi idő alatt termel annyi hozamot, (bevételt) amennyi a befektetés összege volt:

t = C0 / Ct

t: megtérülési idő

C0 befektetett összeg

Ct átlagos pénzáramok (pl. évenként)

 

Az átlagos nyereség (pl. éves) az éves nyereség és a befektetett összeg hányadosa

(megtérülési ráta)

q = Ct / C0

q _átlagos nyereség

C0 befektetett összeg

Ct átlagos nyereség (pl. évenként)

 

Ezek a mutatók nem veszik figyelembe (nem számszerűsítik) azt a valóságban jelentős tényt, hogy egy jövőbeni várható bevételt (és a költséget is) kevesebbre értékelünk, mint most elért, megszerzett bevételt (viselt költséget.) Az időtényezőnek tehát szerepet kell tulajdonítani a döntésekben. Nemcsak a szubjektív megítélés sugallja ezt, de a gazdasági környezet is. Ahol a piacon a befektetések után kamat, árfolyamnyereség, osztalék (stb.) szerezhető, ahol infláció, erkölcsi avulás, árfolyamkockázat is növelheti a költségeket, ott az idő elteltével bekövetkező hatásokkal is számolni kell.

A lehetséges alternatívák közti választás esetében sem mindegy, melyik befektetési (beruházási) lehetőség, mekkora nyereséggel, milyen kamatterhekkel valósítható meg. A dinamikus mutatók az időtényező szerepét is kifejezik, mégpedig oly módon, hogy bevezetnek egy kamatlábat, amit a vállalkozás a saját hozamelvárásai, a piaci körülmények által meghatározott feltételek, és a rendelkezésre álló befektetési lehetőségek becsült vagy ismert belső hozammutatói alapján a döntéshozó határoz meg. Ez kamatláb az időt kifejező paraméterrel együtt a diszkonttényező beiktatása révén korrigálja a hozamok és a befektetési költségek értékét.

Kamatos kamat alkalmazását feltételezve a diszkonttényező a következő:

 

1 / (1 + r)t

r: kalkulatív kamatláb (az időegységnek megfelelően, pl éves, havi kamat %)

t: egységnyi idő (általában év, de lehet hónap stb.)

 

Ez a tényező megtalálható a következő két mutatóban is:

 

Nettó jelenérték (NPV):

NPV = - C0 + nt=1(Ct/(1+r) t)

r: alternatív befektetés hozama (elvárt hozam / belső kamatláb)

C0 : a befektetés összege

Ct : a t-dik időegységben (pl. évben) realizálható hozam

 

Jövedelmezőségi index (PI)

 

(Ct/(1+r) t)

PI = nt=1 ------------------

C0

 

Számítási példa, választás két alternatíva közül:

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

        • Két beruházási / befektetési alternatíva (A és B) pénzárama

           

          Elvárt hozam (tőkeköltség, belső megtérülési kamatláb): 12%

           

          Év

           

          A (eFt)

          B (eFt)

           

           

          0

           

          -10 000

          -10 000

           

           

          1

           

          5 000

           

           

           

          2

           

          5 000

           

           

           

          3

           

          5 000

          17 000

           

           

          Feladat:

          Összehasonlítás

          (Melyiket kellene megvalósítani ?)

           

           

           

           

           

           

           

          NPV=

          -10 000

          5 000

          5 000

          5 000

           

           

           

          (1+0.12)

          (1+0.12)2

          (1+0.12)3

           

           

          Diszkontté-nyező

          1,1200

          1,2544

          1,4049

           

           

           

           

           

           

          NPV(A)

          2 009

          -10 000

          4 464

          3 986

          3 559

           

           

           

           

           

          17 000

          NPV(B)

          2 100

          -10 000

           

           

          12 100

    •  

    Mivel a B változat nettó jelenértéke nagyobb jövedelmezőségi szempontból azt kell megvalósítani

     

     

     

      1. Adózás

        1. Az adó fogalma, adóztatási alapelvek

     

    Senki nem örül, ha olyan kiadásokra kényszerül, amelyekért cserébe nemcsak megfoghatatlan (nem beazonosítható) szolgáltatást kap, hanem ráadásul a kapott szolgáltatás időpontja, minősége, értéke stb. esetleg köszönő viszonyban a szolgáltatást igénybevevő elvárásaival. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a feltételeket (a „szolgáltatások” árát, fizetési határidőket, igénybevétel módját, stb.) nem piaci alkuk, hanem a szolgáltatást nyújtó által egyoldalúan diktált követelmények határozzák meg.

    Ennek ellenére – elvileg – senki sem vonja kétségbe, hogy a társadalom, az állam, illetve más közösségek bizonyos érdekeit, igényeit csakis ezen az egyébként nem túl népszerű módon lehet és kell kielégíteni. Ebben mindenekelőtt az állam szerepét kell kiemelnünk egyrészt, mint aki a megfelelő szolgáltatásokat (egészségügy, közhatalmi szervek, hatóságok, infrastruktúra, adminisztráció stb.) nyújtja, másrészt és témánk szempontjából elsődlegesen, mint aki megteremti, és folyamatosan biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy – legalábbis hosszú távon – a költségei és a bevételei egyensúlyban legyenek. Mivel ezeknek a tevékenységeknek jelentős része nem, vagy nehezen piacosítható, más módon kell a működtetésükhöz elengedhetetlen bevételeket megszerezni.

    Ezek a bevételek, legelterjedtebb formájukban adók, de a különféle járulékok, hozzájárulások, és egyéb közterhek is mind azt célozzák és jó esetben eredményezik, hogy kellő fedezetet nyújtsanak azokra a költségekre, amelyek a társadalom által igényelt és az állam által nyújtott szolgáltatások miatt folyamatosan felmerülnek. A fedezeti elv érvényesülése mint alapvető követelmény mellett – a teljesség igénye nélkül – kiemelném, hogy a törvényesség, az egyszerűség, az áttekinthetőség elve, és a gazdaságos behajthatóság nem minden esetben jelennek meg azonos súllyal sem a jogszabályokban, sem az adóhivatali illetve bírósági gyakorlatban.

    Az adó tehát olyan fizetési kötelezettség, amelynek feltételeit (alapját, mértékét, fizetési feltételeit stb.) az állam, vagy annak szerve, határozza meg.

    Hogyan számítható ki az adó? Mielőtt néhány alapesetet felsorolnánk, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a törvényalkotók fantáziája ezen a téren igencsak szárnyal, a legkülönfélébb (és nem ritkán nehezen érthető és kiszámíthatatlan) módszert előírva.

    Az adó összege egy rögzített összeg

    Az adó alapja egy forint összeg, aminek meghatározott része, százaléka az adó (az adó mértéke adott)

    Az adó alapja egy természetes mértékegység (súly, térfogat, létszám stb.) aminek az egységére vetített adó összege (adótétel) adott. Az adó összege az adott mennyiség (létszám, stb.) és az adótétel szorzata.

    Az adó alapja tehát azt a számot (pénzértékben, vagy naturális mértékegységben) jelenti, aminek függvényében az adó összege (általában forintban) kiszámítható.

     

     

        1. Az adózó és az adókötelezettség

     

    Az állami szabályozás jogszabályokon keresztül valósul meg. Ezek lehetnek törvények, illetve kormány- és minisztériumi, valamint önkormányzati rendeletek. Valamennyi jogszabály tartalmazza azokat az előírásokat, magyarázatokat, és feltételeket, amelyek alapján az adófizetésre vonatkozó kötelezettség megállapítható. Az adókötelezettséget, az adófizetésre vonatkozó legfontosabb szabályokat a következők szerint csoportosíthatjuk. Ez egyúttal az egyes adófajták, adónemek csoportosítását is jelentik, (az Art kivételével.) (Az egyes jogszabályhelyek felsorolását terjedelmi okok miatt itt mellőzzük.) A törvények alkalmazása során tekintettel kell lenni egyéb olyan jogszabályokra is, amik általánosságban (pl.ptk, ket, számv tv., gt.) vagy különösen (pl Étv, Tftv) vonatkoznak az adott vállalkozásra.

     

    Art – Az adózás rendjéről – Az adózók és az adóhatóság jogairól, kötelességeiről

     

    Forgalmi jellegű adók:

    általános forgalmi adó

    fogyasztási adók

    jövedéki adók

    Jövedelemadók:

    Személyi jövedelemadó

    Társasági adó

    Osztalékadó

    Vagyonadók:

    Ingatlanadó

    Egyéb vagyonadók

    Egyéb (esetenként „vegyes”) alapú adók:

    Helyi iparűzési adó

    Kommunális adó

    Gépjárműadó

    Egyéb fizetési kötelezettségek:

    Különféle járulékok és hozzájárulások (pl. innovációs járulék, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás)

    Szociális ellátó rendszereknek fizetendő kötelezettségek

    Vállalkozásokat terhelő egészségbiztosítási járulékok

    Vállalkozásokat terhelő nyugdíjbiztosítási járulékok

    Munkavállalókat terhelő egészségbiztosítási járulékok

    Munkavállalókat terhelő nyugdíjbiztosítási járulékok

    Munkaadói járulék

    Munkavállalói járulék

    Költségvetési támogatások

    Olyan, az államtól, vagy valamelyik szervétől igényelhető támogatás, aminek szabályai megegyeznek az adózásra vonatkozó szabályokkal

     

    A fent felsorolt, és a nem említett jogszabályok alkalmazása, és mindenekelőtt helyes értelmezése elengedhetetlen ahhoz, hogy az adózó az adófizetési kötelezettségét teljesíthesse.

    De ki is az adózó? Erre az art. (2003.XCII. tv) ad választ: „6. § (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő.” Bár ez a megfogalmazás egy kissé általánosnak tűnik (az is), sajnos, másképpen nem sikerült megoldani, hogy – az idevágó összes jogszabály nagy számára tekintettel – valamennyi adózást érintő törvényt összefoglalja és e törvény (art.) hatálya alá rendelje. Ezek után felmerül a kérdés, hogyan állapítható meg, hogy egy adott jogszabály vonatkozik e ránk, vagy sem. Ebben egyrészt a törvények területi, személyi, tárgyi, és időbeni hatálya, másrészt a fogalmi magyarázatok igazítanak el. Ez azt jelenti, hogy az adózó, mint - akár jogi, akár természetes - „személy”, megvizsgálja, hogy a jogszabályban leírt „személyi” jellemzők vonatkoznak-e rá, a tevékenysége azon a földrajzi területen (általában, de nem mindig Magyarországon) valósul-e meg, a tevékenysége beletartozik-e a jogszabály által megfogalmazottakba, és időben beleesik-e a meghatározott időszakba. Ha mindegyik kérdésre igen a válasz, akkor tanácsos az egész jogszabályt áttanulmányozni, hogy az adókötelezettséget teljesíteni lehessen.

    Ehhez persze tudni illik, mit is jelent az adókötelezettség, ami az adózót terheli? Az art a következőt mondja: „Az adókötelezettség

    14. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt:

    a) bejelentésre, nyilatkozattételre,

    b) adómegállapításra,

    c) bevallásra,

    d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,

    e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,

    f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),

    g) adatszolgáltatásra,

    h) adólevonásra, adóbeszedésre

    (az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség).”

     

    Anélkül, hogy a fentieket taglalnánk, általánosságban meg kell jegyeznünk, hogy az adókötelezettséget mindig a valós gazdasági események, és az ezekről kiállított bizonylatok alapozzák meg. Az adókötelezettség minden esetben meghatározott adónemre vonatkozik, aminek egy adott időszakban (pl. hónap, negyedév, év) „összegyűlt” adóalapja után az előírt módon számított adóját, és az ezzel kapcsolatos adatokat kell nyilvántartani, bevallani, és leginkább a kiszámított adót befizetni. Ez a kötelezettség legtöbbször az adózó önálló, jogkövető magatartása révén teljesül. Ezt nevezzük „önadózásnak”. Bizonyos esetekben (vagy ha az adózó nem teljesíti kötelezettségét) az adót az adóhivatal (akinek a nevét, feladatát talán nem szükséges magyarázni) kivetéssel állapítja meg.

    Az adókötelezettség megszegése különféle szankciókat von maga után. Ezek a bírság, késedelmi pótlék, végrehajtás, üzembezárás, felszámolás lehetnek.

     

     

        1. Az adókötelezettség teljesítése

     

    Az adókötelezettséget nemcsak azért tanácsos teljesíteni, mert ezzel sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, a vállalkozásunkat, hanem azért is, mert, - bár ez még nem nevezhető hazánkban általános véleménynek -, a közös (állami, társadalmi) feladatok ellátásához erkölcsi kötelességünk is a jogszabályok betartásával hozzájárulni. Ez persze nem megy könnyen. A vállalkozások sok problémával találják magukat szemben, ha mindennek előírásnak meg akarnak felelni. A közterhek jelentős mértékű költségnövelő hatásáról itt nem szükséges írni. Köztudott az adóterhek piacra, és a (fekete, szürke) gazdaságra gyakorolt hatása.

    A számviteli nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy valamennyi adóbevallási és nyilvántartási kötelezettséget teljesíteni lehessen. Ehhez felkészült szakemberekre és infrastruktúrára van szükség. Ez pedig tovább növeli a költségeket. Bizonyos vállalkozásméret fölött pedig megkerülhetetlen, hogy a vállalkozás a bevallási kötelezettségét ne elektronikus úton teljesítse. Ez persze hordoz magában előnyöket is, hiszen gyors, egyszerű, megbízható, ha már működik. De a bevallási rendszer létrehozása, folyamatos karbantartása jelentős költséggel járhat.

    Az adóhivatal jogosult előírni, milyen formában, módon, és határidőben kell az egyes kötelezettségeket teljesíteni. Ennek két jelentős eleme az adott időszakra vonatkozó bevallás elkészítése és benyújtása, valamint a bevallásban bevallott adók tényleges megfizetése (átutalása). Az adóhivatal számtalan, az egyes adónemek bevallását lehetővé tevő nyomtatványt rendszeresített. Ezeket a nyomtatványokat ma már jellemzően elektronikus úton kell az adóhivatalnak benyújtani. Az adott nyomtatványok az adóhivatal honlapjáról tölthetők le. A beküldéshez szükséges hitelesítés eljárási szabályait szintén az art tartalmazza.

    Az egyes adónemek bevallási és befizetési határidejét vagy az art, vagy az adott jogszabály írja elő. A bevallást az előírt időpontig (utolsó nap 24 óráig) kell elküldeni, vagy, ha a papíralapú bevallás megengedett, postára adni. Ugyancsak eddig az időpontig kell a vállalkozás bankszámláját az átutalandó adók összegével megterhelni.

    Lehetőség van a hibák kijavítására is, ha azt az adózó maga veszi észre, még mielőtt egy esetleges adóellenőrzés megkezdődött volna. Ebben az esetben szintén az adóhivatal által előírt módon, formában, és tartalommal bevallást kell készíteni az ún. „önellenőrzésről”.

    Hírlevél feliratkozás >>>>

    Konferencianaptár

    Transzparens szerkezetek új szerepben: árnyékolás, energiatermelés, teherbírás – Építész Tervezői Nap, online részvétel május 1-ig (MÉK 2 pont)

    Felújítások értéknövelő képessége: hogyan feleltessünk meg régi szerkezeteket a jövő kihívásainak? – Építész Tervezői Nap május 22-én (MÉK 2 pont)

    Eresz-párkány-attika: az épületburok-koncepció Achilles-sarka? – Építész Tervezői Nap szeptember 18-án

    A víz az úr? Alépítményi szigetelések, lábazatok, utólagos szigetelés – Építész Tervezői Nap október 16-án

    Tűzvédelem: láthatáron az új OTSZ? – Építész Tervezői Nap november 13-án


    Építési megoldások