Tanfolyamok > Kivitelezés > Századforduló és harmincas évek > Rekonstrukciók az 1930-as évekből származó alapokon - Belvárosi Színház (volt Broadway mozi), Ferihegy I. terminál

Rekonstrukciók az 1930-as évekből származó alapokon

Belvárosi Színház (volt Broadway mozi), Ferihegy I. terminál

 

A harmincas-negyvenes évek magyar építészetének és belsőépítészetének jelentős teljesítményei születtek újjá az elmúlt években. Ez a tény annál is inkább fontos, mert sajnálatos módon nem bővelkedünk a korszak modern építészeti emlékeiben. Belvárosi Színház néven, színházként átalakítva 2004 végén újra megnyílt a volt Broadway mozi. A funkció új, az építészeti-belsőépítészeti megformálás azonban a mozi eredeti, harmincas évekbeli modern építészeti stílusát követi. A 2005 szeptemberében újra forgalomba állított, repülőgép alaprajzú Ferihegy I. terminál az ország egyik kapuja, ahol külföldiek ezrei szerzik meg első benyomásukat hazánkról.

A Broadway mozi eredeti, harmincas évekbeli állapota

 

Belvárosi Színház

 

A volt Broadway mozinak helyet adó, a Dohány utca és a Károly körút sarkán elhelyezkedő épületet az Első Katonai Biztosító Intézet építtette székház céljára, 1911-1913 között. Tervezője Hoepfner Guido műépítész, kivitelezője a Dr. Lipták és Társa cég volt. A később mozivá alakított első és második pinceszinti területek eredetileg raktárakat, illetve egy éttermet tartalmaztak. Az I. világháború után már mozi nyitását tervezték itt, de az óvatos budapesti tűzrendészeti hatóság ódzkodott engedélyt kiadni egy olyan filmszínházra, melynek a padlószintje 7 méterrel az utcaszint alatt van, annak ellenére, hogy Bécsben ez idő tájt már több pincemozi is működött. A filmszínház végül is 1939. január 6-án nyithatott meg, Broadway mozi néven. A mozit az 1928-ban, a modern építészet propagálására megindított Tér és Forma folyóirat 1939/II. számában publikálták, ennek köszönhetően maradtak ránk róla archív felvételek.

A mozi terveit a korszak egyik kiemelkedő építésze, Domány Ferenc (1899 Gyöngyös – 1939 Folkestone) készítette. Domány három félévet a budapesti Műegyetemen végzett el, majd építészmérnöki oklevelét a Berlin-Charlottenburgi Műegyetemen szerezte 1923-ban. 1925-ben Statik Domány néven saját irodát alapított Németországban, eleinte főként statikával foglalkozott. Több szállodát, lakóházat, irodaházat, teniszcsarnokot tervezett, amelyekkel hírnevet szerzett magának, a német kormányzat is elismerésben részesítette. 1933-ban Budapesten telepedett le, a budapesti Műegyetemen azonban nem honosította oklevelét, munkáit többnyire Hoffstaetter Bélával közösen alkotta. Legfontosabb munkáik Budapesten: az Alföldi Cukoripar Rt. Szent István Park, Pozsonyi út és a Dunapart között fekvő hatalmas bérháztömbje (1936), Weiss Manfréd vállalatai nyugdíjintézetének bérháza és annak földszintjén az Elektromos Művek kiállító- és irodahelyisége (Margit körút 15.,1937), számos más bérház és a volt Lloyd, később Duna, ma Odeon-Lloyd mozi a Hollán Ernő utcában (1937). 1938-ban ugyancsak közös tervvel pályáztak a tabáni gyógyszálló tervpályázatán. Domány 1939-ben Londonba költözött, s ez évben a londoni postapalota pályázatán díjat nyert. Itt hunyt el 1939 szeptemberében rejtélyes körülmények között, azóta is tisztázatlan, hogy véletlenül vagy öngyilkossági szándékkal vett be nagyobb mennyiségű altatószert.

A kivitelezést Szüts Jenő okleveles mérnök, építőmester, építkezési vállalkozó végezte. A háború alatt hidakat és lőszergyárakat tervezett és épített. 1920-ban önállósította magát, 1929-re már átlagosan 160 emberrel dolgozott.

Domány a mozi bejáratát is áttervezte, ez az átalakítás során egy 4 m hosszú cantilever erőjátékú, legyezőszerűen, enyhén ívelő előtetőt kapott, melynek felső síkja a csapadékelvezetés miatt a homloksík felé lejtett, így pontosan egy síkba került az előcsarnok mennyezetével. Ez eredetileg 4,6 m magas volt, ekkor pedig lejjebb került, 3,99 m-re. A bejáratot párkányzattal lezárt, diadalívszerűen kiképzett motívum fogta közre, sima, hézagmentesen illesztett travertin burkolattal. A mozi 1948-ban a Mokép kezelésébe került, 1957-től 1989-ig Filmmúzeumként, 1989-től 1998-ig Broadway moziként működött. Az átalakítások során a bejárat és az előtető eredeti megjelenését is megváltoztatták.

 

A A Broadway mozi a II. világháború utáni átalakításokkal

 

2004-ben a volt Broadway mozi az egymilliárd forintos nagyságrendű rekonstrukció során új funkciót kapott: operett-, opera-, színházi és önálló estek rendezésére alkalmas színház- és koncertteremmé alakították. Az átalakítást a műemlékvédelmi szempontok maximális figyelembe vételével kellett megoldani, mivel a filmszínház teljes területe a NKÖM egy 2002-es rendelete alapján műemlékké lett nyilvánítva. Maga az épület is fővárosi rendeletben védett, a világörökség részeként nyilvántartott. A mozi eredeti, 1939-es megjelenéséről műemlékvédelmi építészettörténeti dokumentáció készült, az ebben összegyűjtött korabeli tervek és fotók képezték a tervezés alapját.

Az átépítés építész tervezője Kuknyó Lajos és Szekeres Rozália (Architéma Kft.) volt. A tervezési munkát nehezítette, hogy a pinceszintek leromlott állapota helyenként meghiúsította a pontos felmérést, és bár természetesen végeztek feltárásokat, ezek alapján sem lehetett száz százalékban biztos képet kapni az épület meglévő szerkezeteiről. A teljeskörű feltárási munkák sem fejeződtek be a tervezési időszakban, hanem a 2004 januárjában megkezdett kivitelezéssel párhuzamosan is folytak, április elejéig elhúzódva. A tervezők a bizonytalan szituációt azzal a huszárvágással oldották meg, hogy a kiviteli terv leadása előtt egy hónappal rendelkezésükre álló adatokra terveztek, és a később napvilágra került változásokat tervmódosításokkal követték.

Elsősorban a pince vizesedésének okát volt nehéz megtalálni. A létesítmény egyes részei időnként vízben álltak, a szerkezetek teljesen át voltak nedvesedve, a lemezalap teteje porladt szét, a falakból, ha megfúrták őket, agyagmassza folyt. Mivel a mértékadó talajvízszint – amely a metróépítés miatt megemelkedett – a második pinceszint padlószintjéhez képest mintegy 2 méter 40 centiméterrel magasabban van, elképzelhető volt az a lehetőség, hogy a talajvíz jutott be a pincébe. A második pinceszinten a felmérés során egy kutat találtak, ennek pereme alacsonyabban volt, mint a mértékadó talajvízszint, tehát ezen a kúton keresztül is történhettek vízbetörések. A másik lehetséges ok a csatornarendszer volt – a tetőről a csapadékvíz ejtőcsövei a mozi területére futottak be –, és mint ez később be is bizonyosodott, valójában ez utóbbi volt a vizesedés forrása.

 

A bejárati rész

 

A tervezésnél és a kivitelezésnél figyelembe kellett venni a lakásokat és egyéb létesítményeket is tartalmazó épület többi tulajdonosát, a tulajdonhatárokat. Az emeleti lakások gépészeti rendszere a volt mozin keresztül fut le, egyben ez is felújításra került. A lakásokról a kivitelezés megkezdése előtt és után állapotfelmérés történt. A mozi átépítésével párhuzamosan az első pinceszinten egy étterem kivitelezése folyt, a két létesítmény gépészeti rendszerei és az egymás mellett zajló kivitelezések folyamatos egyeztetést igényeltek.

A kivitelező Bau-System Kft. a munkát meghívásos, zártkörű pályázaton nyerte el 2003 novemberében. A kecskeméti székhelyű cég több nagy rekonstrukciós munka sikeres elvégzésével (többek között a Magyarok Világszövetsége volt székháza, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara) és előadótermi referenciamunkákkal (Pázmány Péter Katolikus Egyetem több épülete) került a meghívottak körébe. A szerződéskötésre december 12-én került sor és még karácsony előtt megtörtént a munkaterületre való felvonulás. A kivitelezés – melynek organizációját meghatározta a belvárosi, ráadásul két kerület határán elhelyezkedő helyszín – 2004 január elsejétől október közepéig tartott.

 

Az előcsarnok

 

A bontási munkák során összesen 4000 köbméter törmeléket távolítottak el. A nézőtér és a zenekari árok padlóját vastag feltöltés borította, a nézőtérről másfél méter vastagságú aljzatbetont, illetve feltöltést távolítottak el, az alaplemezig visszabontották. A szintén feltöltött, lebetonozott zenekari árok is egyik oka volt a vizesedésnek, mivel a vizet magában tartotta. A rekonstrukció során a zenekari árkot kibontották, és lefedhető kivitelben újraépítették. A nézőtéren kis módosításokkal a Domány-féle kagylóhéjszerű teknőt építették vissza, új rétegszerkezet kiépítése mellett. Ez a teknő alakú nézőtéri padló Domány Ferenc tervének egyik különlegessége volt, az első soroktól egy bizonyos sorig hátrafelé süllyedt, fokozatosan átment vízszintesbe és onnan kezdve egyre meredekebben emelkedett. Keresztirányban is hasonlóan, bár jóval enyhébben emelkedett.

A ház eredetileg bitumenrétegek közé helyezett ólomlemez vízszigeteléssel épült és szivárgórendszer is létesült. Új vízszigetelésként olyan rendszert kellett tervezni és kivitelezni, amely a tulajdonhatáron megáll, de így is megfelelő védelmet biztosít. Mivel talajvíznyomás elleni szigetelés beépítésére a belmagasság miatt nem volt elég hely, az eredeti terveken 120 cm vastagsággal szereplő lemezalap felső 20 cm-ét levésték, és Aco opti-Drain tojáslemezes szivárgórendszert helyeztek rá, amely az esetlegesen bejutó vizet, vagy akár esetenként sarat, a zsompokba vezeti. A szivárgó felületre az eredeti leterhelésnek megfelelő súlyt vasalt aljzat és aljzatbeton formájában visszaépítették. A szivárgórendszer mellett már csak talajnedvesség elleni szigetelésre – modifikált bitumenes lemezzel – volt szükség. A külső vasbeton falakat felülettisztítás és a sókivirágzás eltávolítása, majd a felületek benedvesítése után Penetráttal kezelték, három rétegben. Ez az anyag kapillárisan 10 centiméter mélységig behatol a szerkezetbe és ott kikristályosodva 4 méteres vízoszlop-nyomás ellen tudja azt megvédeni. A közbenső tégla főfalakat vegyi szigeteléssel látták el, a vízszintes padlószigetelés síkján géles anyag injektálásával. Ezenkívül 50 centiméteres magasságig Penetrát vízzáró kezelést végeztek rajtuk. Mivel a falak telítve voltak vízzel és sótartalmuk is magas volt, Terrasan sólekötő gúz és Renovex szárítóvakolat került rájuk, majd glettelés után szilikátfestést kaptak. A vízszigetelés kivitelezése folyamatos szivattyúzás mellett történt. Az alulról, illetve oldalról jövő víz elleni védekezés mellett meg kellett oldani a felülről esetlegesen támadó víz elleni védelmet is, e célból a légaknákat felülről lezárták és fentebb angolakna építésével tették a víz útját ellenőrzötté. A kút vizét a klíma-rendszer üzemeltetéséhez használják fel, hidrogeológiai vizsgálat készült a lehetséges és a ház alapozására veszélyt nem jelentő vízhozam felderítésére.

 

A nézőtér

 

 

A kivitelezés során júniusra derült ki, hogy komoly problémák vannak az udvar acél tartószerkezetével. A századelőn készült szegecselt acéltartókon a leveles korrózió jelei mutatkoztak, anyaguk 2 cm vastag rétegekben mállott le. A korróziót a salak feltöltés okozta, ami az átázások miatt belekerült vízzel együtt agresszív hatást gyakorolt az acélra. Mivel az 1900-as évek elején kezdtek el a vasról az acélra áttérni, vizsgálni kellett, hogy a szerkezetek egyáltalán hegeszthetőek-e és csak ezután lehetett megkezdeni a javításokat. A teljes acél tartószerkezet megerősítésre került, új védőbeton készült. Az udvar új vízszigetelési rendszert kapott, az addig hiányzó lábazatszigetelésekkel, ezek költségeit részben a társasház vállalta.

Az újjáépítés – Somlai Tibor által tervezett – belsőépítészeti megoldásai és az előtető megformálása az 1939-es állapotot követik. A Broadway mozi belsőépítészeti kivitelezését annak idején mind nagy múltra visszatekintő, neves művészek és mesterek végezték, a felszerelési tárgyakat nagynevű cégek szállították.

Az álmennyezetek gipszrabic szerkezettel készültek, így a nézőtér védett álmennyezete is, amely felett gépészeti vezetékek futottak. Ezeket a rekonstrukció során kiváltották. A nézőtérre napkorongszerűen boruló álmennyezet szinte teljes épségben megmaradt, repedéseket sem találtak rajta, csupán a sok helyen megereszkedett tartószerkezetét kellett utánfeszíteni. Ez a mennyezetkialakítás jellemző volt a kor belsőépítészetére, hasonló volt található a berlini Atriumban, és még több karéjból álló lefedése volt a berlini Titania-Palastnak.

 

A bejárat a rekonstrukció után

 

A közönségforgalmi terek eredeti terrazzo padlóburkolatát megtartották, szükség szerinti javításokkal. Kivételt képez ez alól a földszinti előcsarnok, ahol új, de a régi osztással mindenben megegyező burkolat készült. Az új padló- és falburkolatok is a 30-as évek stílusát követik, a mosdóhelyiségek padlóját fekete és fehér márvány borítja, 10x10 cm-es sakktábla mintával. A kávézó, a büfék, a mosdók, az előcsarnok falaira – a mozi eredeti kialakításánál is használt – fekete és fehér opak, anyagában színezett üvegburkolat került. A fekete üvegcsempéket napjainkban már csak Németországból, a fehéreket Amerikából lehetett beszerezni.

A nézőtér oldalán levő íves falnyílásokat és a terem pilléreit Domány egy Deho márkanevű fatapétával fedte, ez a burkolat más munkáinál is megjelenik (Dunapark Kávéház az Alföldi Cukorgyár Rt. Pozsonyi úti épülettömbjében, Lloyd mozi). A műemléki védettség miatt a rekonstrukció építész és belsőépítész tervezői a nézőtér eredeti kialakításának megfelelő megoldásokat kívántak létrehozni, ennek szellemében az újjáépítésnél is fatapéta került az említett helyekre.

Az újjáépítés során a színpad méretét megnövelték, formájában az eredeti megoldást követve. Az új színpad padlószintje magasabbra került, ezáltal és a Domány-féle teknő formájú nézőtéri padlónak köszönhetően minden székről tökéletesen lehet látni a színpadot, melynek belmagassága minimális (4,5 méter). Az 509 fős terem továbbra is használható moziként is, a vetítőhelyiséget megtartották, projektoros vetítő üzemeltetésére kialakítva. A vetítővel szomszédosan egy előkészítő stúdióhelyiséget hoztak létre, amely az előadások felvételére, illetve egyéb stúdiótechnikai munkákra alkalmas.

Domány Ferenc előtt Wellisch Tibor is készített terveket a Broadway mozi kialakítására, már az ő rajzain fellelhető az érkező és távozó közönségforgalom szétválasztásának a kivitelezéskor aztán meg is valósult gondolata. A távozó nézők számára külön lépcsőfeljárókat tervezett, ezenfelül a két oldal nézői is külön kijáratokon távoztak, a baloldaliak a Dohány utcán, a jobb oldaliak a Károly körúton. A jelenlegi új funkciónak megfelelően, a napi egy színházi vagy koncert előadásra tekintettel ez a megoldás elvesztette a fontosságát, a kijárati lépcsők egy részét átalakították, hogy a ruhatárak és a mosdók kialakítását tegyék kényelmesebbé.

Az 1939-es mozi egy másik különlegessége a ruhatár megoldása volt. Az első pinceszinten lehetett a kabátokat beadni, amelyeket e célra kialakított liftek (eredetileg négy darab, a későbbiekben két átalakított) vittek fel a földszintre, a távozó nézők által használt területre. A kabátlifteket zajos működésük és a közönségforgalom megváltozása miatt az átalakításnál nem tartották meg.

A volt Broadway mozi rendkívül igényes felújítása bizonyítja, hogy a reformkori klasszicista Budapest és a millenáris korának historikus és szecessziós Budapestje mellett méltán lehetnénk büszkék a harmincas évek modern Budapestjére is, ha hasonló felújítások által a többi korabeli építészeti emlékünk is új életre kelhetne.

 

Ferihegy – archív képen

 

Ferihegy I. terminál

 

A harmincas évek végén – az első világháború utáni, a magyar polgári repülés kialakulását nehezítő, korlátozásokkal terhelt időszakban – Mátyásföld után Budaörs lett Budapest belföldi és egyben az ország egyetlen nemzetközi polgári repülőtere. Az 1936-37-ben Borbíró Virgil és Králik László tervei alapján megépült budaörsi reptér azonban hamarosan kicsinek bizonyult a repülőgépek megnövekedett mérete és teljesítménye miatt. Ezenkívül kedvezőtlenek voltak a le- és felszállás szempontjából a domborzati viszonyok és a kifutópálya altalaja sem volt megfelelő. Mindezek következtében 1938-ban újra felmerült egy új fővárosi reptér létesítése. Az új színhely: Ferihegy-puszta, egy lapos, keleti peremén dombos, későbbi bővítésekre is alkalmas terület, Pestszentlőrinc, Rákoshegy és Vecsés határában, a Budapest-Cegléd-Szolnok vasútvonal mellett.

1939 szeptemberében a Magyar Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium pályázatot írt ki az új, ferihegyi közforgalmi repülőtér forgalmi épületének megtervezésére, 1939. november 30-i beadási határidővel. A pályázat – melyre 21 pályamű érkezett – eredményét a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1940. január 8-i ülésén ismertették. Első díjat nyert ifj. Dávid Károly, két második díjat adtak ki Králik László és Szabó Márton számára. Harmadik díjjal jutalmazták mások mellett Winkler Oszkárt, megvételt nyert többek között: Árkay Bertalan és Hönsch László, Bierbauer Virgil, Németh Pál és Szendrői Jenő, Schall József és Weltzl János terve. A bíráló bizottság egyik pályaművet sem nyilvánította tökéletesnek, Dávid tervét forgalmi szempontokból kifogásolták, de kevés módosítással a legmegfelelőbbnek ítélték. Az utasforgalom vezetését Szabó Márton második díjas tervében találták a legjobbnak. Ez indokolhatja, hogy a kiviteli terveket Dávid Károly és Szabó Márton együtt készítette, valószínűleg 1942 első felében. Az épület vasbetonszerkezeteit Várady Szabó Lajos tervezte.

Archív belső kép

 

A Pesti Hírlap 1940-ben interjút készített a tervpályázat nyertesével, ifj. Dávid Károllyal (1903-1973), az építész saját tervezésű, Le Corbusier hatását mutató – Dávid pályája elején Corbusier irodájában dolgozott –, 1932-33-ban épült Gellért-hegyi, Somlói út 76. szám alatti villájában. A tervek kidolgozása ekkor már folyamatban volt, 1941-42-re szerették volna befejezni a repülőtér kivitelezését.

Dávid első díjas terve egy óriás repülőgéphez hasonlított, eleget téve a pályázat azon követelményének, hogy a forgalmi épület a levegőből is karakterisztikus képet mutasson. A "repülő" törzsét foglalta el az eredetileg trapéz alakúnak tervezett nagy előcsarnokot magába foglaló "D" épület, a fejét a szintekre osztott, háromemeletes "C" épület, az "A" szárnyban tranzitszálló és étterem, a "B" szárnyban a légitársaságok irodái kaptak helyet. A közút felőli "E" és "F" jelű "vízszintes vezérsíkok" földszintjére szolgálati lakások, az emeletre irodák kerültek.

A forgalmi épület föld-, kőműves-, beton-, vasbeton- és szigetelőmunkáinak elvégzésére kiírt pályázatot Kemenes-Krebs András építőmester cége nyerte meg. 1942 nyarán kezdték meg az építkezést, amelynek jóváhagyott költségkerete ekkor közel másfélmillió pengő volt. A kivitelezési munkák azonban a háború miatt 1944 februárjában megszakadtak. Elkészült az épület pincerésze, vázszerkezete és a födémei, de a téglafalak csak részben. Teljes egészében állt a 18,3 méter magas Vecsés felőli torony, a másiknak azonban csak az alsó része készült el. A II. világháborút a forgalmi épület viszonylag szerencsésen vészelte át, csak az F épületrészt rongálták meg feltehetően amerikai bombák.

 

Az új acélszerkezet

 

A városközponttól 15 km-re lévő repülőtér gyors megközelíthetőségét is meg kellett oldani, 1940-ben kijelölték az új út nyomvonalát. A Kálvin tértől az Üllői úton Kispestig a meglévő útpályán haladt, helyenkénti szélesítéssel. A városhatártól pedig új út épült kereszteződésmentesen, három híddal, három aluljáróval, a gyorsforgalmi utat a helyi forgalom lebonyolítására szolgáló két kétsávos úttest egészítette ki. A fővárosi 3 km-es szakasz építése 1940-ben kezdődött el a Magyar Általános Építőipari Rt. kivitelezésében. A hidakat Wanner Henrik építőipari cége építette. A Gyömrői utat keresztező ívhíd után kezdődött az állami építésű rész, amelynek versenytárgyalását Sorg Antal Építőipari Rt.-je nyerte meg. Az építkezés 1941 augusztusától 1943 novemberéig tartott, összes költsége 7 millió pengő volt. Ez az útrendszer biztosítja ma is – többszöri felújítással, bővítéssel – Ferihegy közúti kapcsolatát a várossal.

A II. világháború után a repülőtér kivitelezése 1947-ben újraindult, de a forgalmi épületre csak 1949 tavaszától került sor. A tervezési és kivitelezési munkákat itt már tervezőintézetek – úgymint az UVATERV és az ÁMTI 2. műterme – és államosított vállalatok végezték. A magántervezés megszűnt, Dávid Károly a KÖZTI-be került, ahol 1949-től a Népstadion tervezésével foglalkozott. A rendbehozatal és a továbbépítés nagyobbrészt az eredeti terveknek megfelelően történt, de voltak változtatások is. A kivitelezés a főépületre koncentrálódott, befejezték a hárshegyi homokkő ciklopkövekkel burkolt meteorológiai tornyot és folyt a kilátóterasz építése, a kőbányai Középítési Nemzeti Vállalat generálkivitelezésében. A meteorológiai torony vasszerkezetének elkészítésére Jungfer Gyula cége kapott megbízást. Az épületen dolgozott a Felvonógyár Nemzeti Vállalat és a Kőfaragó és Kőfejtő Nemzeti Vállalat, ez utóbbi november végén két hétre levonul az épületről, a Belügyminisztérium Duna-parti székházának (a későbbi MSZMP székház) kivitelezése miatt. A belső kialakítás a tervezéstől számított négy hónap alatt készült el.

 

A kifutópályák felőli oldal a rekonstrukció után

 

1950. május 7-én adták át hivatalosan a forgalomnak az épületet, a korszaknak megfelelő külsőségek között, állam- és pártvezetőkkel a teraszon, hatalmas feliratokkal az épületen, építőmunkásokkal a terasz előtti betonon. Az ünnepségen több ország követsége is képviseltette magát. Az elkészült részek már biztosították az 1946-ban megalakult Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (MASZOVLET) működését. (A magyar állam 1954-ben vásárolta ki a szovjet részesedést és alapította meg a MALÉV-et.)

Az építkezések kisebb szünetekkel folytatódtak. A kétemeletes oldalszárnyak , amelyek a megnyitón még csupasz falakkal, ablakok nélkül álltak, 1958 őszére készültek el. A terveket az UVATERV készítette, eltérve az eredeti homlokzat-kialakítástól. A repülőtér felőli oldalon a szárnyak előtt is megépült a terasz, de az első emeleten nem készültek el a széles panorámaablakok, hanem a homlokzat egységes nyílászáró-kiosztást kapott. Dávid Károly terveit felhasználva a belsőépítészeti tervezést Fröchl Károly végezte.

A hetvenes években az egyre növekvő utasforgalom kiszolgálására megkezdődött a forgalmi épület indulási és érkezési oldalának bővítése, a csarnok két oldalához való hozzátoldással. Az új épületrészek, valamint a bejárati homlokzat elé épített nagyméretű előtető KIPSZER térrácsos fedéssel készült. Az évtized végére a repülőtér létesítményei a bővítések ellenére is a teljesítőképességük végére értek. A 2A terminál átadása után Ferihegy 1 a külföldi légitársaságok utasait szolgálta ki, valamint a kis üzleti és magángépeket fogadta, erre a tevékenységre 1991-ben alakították meg a General Aviation Terminált, a forgalmi épület Pest felőli végéhez toldott egykori catering épületben.

1998 végén, a 2B terminál átadása után a régi Ferihegyi terminál szinte teljesen elnéptelenedett, a teher- és kisgépes forgalom, az alkalmi és a kormányzati különgépek fogadása történt már csak itt. Az épület 2003 májusában, a Germanwings fapados légitársaság megjelenésével éledt újjá, melyet újabb hasonló légitársaságok követtek. Az igény folyamatos növekedésével indokolttá vált az épület rekonstrukciója, amelyben az átadásától fogva addigra már körülbelül 45 millió utas fordult meg.

 

Az utasforgalmi csarnok a felújítás után

 

A KIPSZER Fővállalkozási és Tervező Rt. 2004-ben kapott megbízást a műemléki szempontokat is figyelembevevő felújítási tervek elkészítésére. A felújítás a harmincas-negyvenes évek modern építészetének értékeit megőrizve és bemutatva kívánja a 21. századi technikai követelményeket kielégíteni. A forgalmi épület műemléki védettség alatt áll, a tervezést levéltári és tervtári munkán alapuló építészettörténeti kutatások, valamint épületdiagnosztikai vizsgálatok előzték meg.

A teljes mértékben alápincézett, monolit vasbeton pillérvázas és födémszerkezetű épület alap- és felmenő szerkezeteit a vizsgálatok jó állapotúnak találták. A forgalmi épület tervezésének és kivitelezésének idején a modernista építészetre jellemző vasbetonszerkezetek már nem számítottak újdonságnak, a számítási módszerek és a szükséges anyagismereti tudás rendelkezésre állt. A betonfelületeket azonban részben talán a várható kivitelezési pontatlanságok miatt, részben egyéb esztétikai megfontolások eredményeként burkolatokkal – kő, fa, vakolat – takarták el. A teraszfödém és annak monolit vasbeton konzoltartói szorultak jelentősebb megerősítésre, mivel ezek voltak a legszélsőségesebb időjárási hatásoknak kitéve.

A tervezői koncepció lényege az volt, hogy az eltelt évtizedekben az épülethez hozzáépített és azóta amortizálódott bővítéseket, toldásokat és átalakításokat eltávolítsa, visszaállítsa az eredeti terv szellemi tartalmát – összhang teremtődjön a funkcionális elrendezés és az épülettömeg között –, ahol pedig szükséges, ott korszerű megoldásokkal egészítse ki a régi szerkezeteket, ezen belül is különös tekintettel az aktív és passzív biztonsági rendszerekre és az utazóközönséget kiszolgáló technikai megoldásokra. Az eredeti épületből szinte teljes egészében megmaradt a monolit vasbeton szerkezetű központi épület az oldalszárnyakkal, valamint a légi oldali kilátó terasz. A KIPSZER térráccsal fedett bővítményeket és előtetőket elbontották, a helyükre új, acélszerkezetű, üvegezett építmények kerültek. Az új indulási és érkezési csarnokok transzparens kialakításával a lehető legkisebb módosulás ment csak végbe az épület tömegében, kontúrjaiban. Ugyanezen szempontból volt lényeges, hogy a bővítmények a közút felől ne lógjanak ki az épületszárnyak mögül. Az újjáépítés az akadálymentesítés elveinek megfelelően történt.

 

Az új érkezési csarnok

 

Az "A" épületszárny emeletén a tranzitutasok számára létrehozott szállót és a szárny földszintjén lévő General Aviation Terminált, valamint a "B" épületszárny földszintjén a kormánydelegációk fogadására kialakított várót a felújítás során megszüntették. Az eredeti belsőépítészeti tervek szerint visszaállították az "A" épület földszinti tranzitvárójának kávézóját és az emeleti éttermet. Az oldalszárnyakban és a második, harmadik emeleti irodákban kapott helyet a légiirányítás és a logisztika, a közút felőli szárnyba pedig üzletek, gyógyszertár, bank, posta, légitársaságok irodái és biztonsági helyiségek kerültek.

A többmilliárd forintos beruházás generálkivitelezőjének – a Magyar Építő Rt. vezetésével, a Hérosz Rt. és a Resonator Rt. részvételével létrejött – konzorciumnak az igen rövid – 2004. október végétől 2005. július 14-ig tartó – építési idő miatt feszes, jól összehangolt organizációt kellett megvalósítania. A szűkre szabott idő a tervezők és kivitelezők közötti jó együttműködést is nélkülözhetetlenné tette.

A galéria szintekkel övezett, mészkő falburkolatú, tardosi vörös márvány padlóburkolatú monumentális utascsarnokot lényegében az eredeti formájában megtartották. A monolit vasbeton gerendarácsos födém közbenső mezőibe Lawapan akusztikai álmennyezet-rendszer került, amely magában foglalja a világítási és a tűzvédelmi rendszer elemeit. Az utascsarnok meglévő világítása nem felelt már meg sem a magyar, sem a nemzetközi szabványoknak. A rekonstrukció során Erco világítási rendszert építettek be, miután a világítástechnikai cég közreműködésével modellezték a lehetséges megoldásokat. A tűzvédelmet HI-FOG vízködös oltórendszer látja el. Az oldalfalakra, az új acélszerkezetű csarnokok csatlakozási helyeinek takarására faburkolatot tettek. Egyedi bútorzat készült, az eredeti berendezés mintájára, a meghatározó színek a fekete és a juhar. A bútorozás egy véletlen érdekessége, hogy egy vidéki Volánbusz állomáson rátaláltak a repülőtér eredeti várószékére. Ennek alapján készülhettek el az új szék tervei, de ugyanakkor olyan formában, hogy az intenzív használatnak is megfeleljen. A mészkő burkolatú pillérek közé helyenként molinókat feszítettek ki, az ötvenes évekből származó archív felvételekkel.

A csarnok az egész épületre jellemző rendkívül takarékos statikai megoldásokkal készült eredetileg. Ezt egyrészt a háborús állapotok indokolhatták, de benne volt ebben minden bizonnyal a tervezők szemlélete és komoly felkészültsége is. (A takarékosság ugyanakkor nem látszott az eredeti belsőépítészet nagyon elegáns megoldásaiban.) A szerkezet merevségét külön merevítőfalak helyett a végoldalakon álló pillérek 90 fokos elfordításával érték el. Nem bizonyított, de nagyon valószínű, hogy az oldalsó üvegtégla-falakat a födémhez felfüggesztették, ezzel csökkentve a födémre ható maximális nyomatékot. A rekonstrukciónál a statikus tervezők igyekeztek – a reptér műemléki védettségének megfelelően – megőrízni az eredeti állapotokat, egy helyen történt változtatás: a földrengésbiztosság elérésére új merevítőfalak készültek (kör alakú nyílással).

Az eredeti területek bővítését adó indulási és érkezési csarnokok, valamint a városi oldali és légi oldali előtetők az épület jellegéhez igazodó egyedi acél tartószerkezettel és részben ragasztott biztonsági üvegfedéssel, részben fémlemezfedéssel készültek. Az üvegezett részek árnyékolására manuális és automatikus vezérléssel egyaránt ellátott rolókat építettek be. Az acélszerkezetek részletmegoldásaikban a II. világháborút követően polgári célokra is használt Junkers 52 típusú repülőgép keresztmetszetét és fémvázát imitálják. Az új utasforgalmi csarnokok pincerészei tömegbeton szigetelést kaptak, a régi szárnyakhoz való csatlakozást pedig – azok szigeteléséhez alkalmazkodva – hagyományos bitumenlemezes szigeteléssel oldották meg. A régi épületszárnyakat és az új indulási és érkezési csarnokokat a tardosi márvány színárnyalatához hasonló, illetve világos Graniti Fiandre kőporcelánnal burkolták.

A régi épületrészeket dryvit-rendszerű utólagos hőszigeteléssel látták el és egyedi, az eredetieknek megfelelő osztású, hő- és hangszigetelő üvegezésű külső nyílászárókat építettek be.

A terminál óránként ezer utast tud kiszolgálni, ezzel előreláthatólag a következő években is ki tudja elégíteni az elvárásokat. A kivitelezés következő ütemében készült el az új városi oldali parkoló és a légi oldalon a gépfelálló helyek felújítása.

 

Az építészettörténeti részek és az archív képek forrásai:

Tóth Tímea (Hild -Ybl Alapítvány): Műemlékvédelmi építészettörténeti dokumentáció (Broadway mozi)

Fehérvári Zoltán – Prakfalvi Endre: A Ferihegyi repülőtér I. termináljának építéstörténete, Zainkó Géza: Repülőtér születik

 

Ferihegy:

 

-Generál tervezők:

KIPSZER Rt.,

Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK),

Lakóterv Rt.

 

-Építésztervezők:

Dr. Jaklics Ervin (Lakóterv Rt.),

Szécsi Zsolt (ÁMRK),

Obermayer István (Ober-Art Építész Stúdió),

Dálnoky Tibor

-Építész munkatársak:

Kamasz József (Lakóterv Rt.),

Lénárd Márton (ÁMRK),

Fogarasi Barbara (ÁMRK),

Gerák Miklós (ÁMRK)

-Belsőépítészet:

Takács László (Lakóterv Rt.)

-Computer grafika:

Kamasz József

-Épületdiagnosztika:

Dr. Horváth Zoltán (ÁMRK)

-Geodézia:

Dr. Hammer Edit (ÁMRK),

Udvardy László (ÁMRK),

Szökrön Péter (ÁMRK)

-Statika:

Dr. Vándor András (ÁMRK),

Olasz Emese (ÁMRK),

Hortobágyi Zsolt (BMGE)

-Épületgépészet:

Kámán Zsolt (Kámán és Társa Kft.),

Gál Tamás Zsolt (Kámán és Társa Kft.)

-Elektromos tervezés:

Tóth Bertalan (KÖZTI Rt.),

Vereckei János (UVATERV Rt.)

Gyengeáramú tervezés:

-Szatmári András (UVATERV Rt.)

-Tűzvédelem:

Nádor András (Ventor Kft.)

-Csomagtechnológia:

Tasnádi Tamás (UVATERV Rt.)

 

-Beruházó:

Budapest Airport Rt.

(Németh Antal fejlesztési igazgató,

Háklár László fejlesztési főmérnök,

Darázs Enikő műszaki ellenőr,

Körbl Béla műszaki ellenőr)

 

-Generálkivitelezők:

Magyar Építő Rt.

(Kasza Kálmán termelési vezérig. h.,

Hollós István term. ig.h., projektvezető,

Ámon Kornél főépítésvezető)

Hérosz Rt. (Dömötör Csaba főépítésvezető)

Rezonátor Rt. (Szarka Imre főépítésvezető)

 

-Alapozási munkák, szerkezetépítés:

Monép 21 Kft.

-Építőmesteri munkák:

Hérosz Rt., MÉRT Kőműves Főüzem

-Aljzatolás:

Jáger Kft.

-Acélszerkezetek:

Vortex 2000 Kft.

-Szigetelési munkák:

Hollik és Társa Kft.

-Kőburkolat felújítás:

Reneszánsz Rt.

-Külső nyílászárók:

Bichlmaier-Forst Kft.

-Forgóajtók:

DORMA AKS Magyarországi Fióktelepe

-Üvegfalak:

NK Alu Rendszer Kft.

-Árnyékolás:

Roll Lamell Kft.

-Motoros rács:

Car-Center Kft.

-Belső nyílászárók:

Westag Hungária Kft.

-Harmónika fal:

Mobilfal Hungária Kft.

-Gipszkarton falak, álmennyezetek, festés, mázolás:

Pillér 21 Kft.

-Épületgépészet:

Resonator Kft., MÉRT Gépészeti Főmérnökség

-Elektromos munkák:

VIV Rt.

-Felvonószerelés:

Otis Felvonó Kft.

-Belsőépítészet:

Kemabo Kft.

-Hidegburkolás:

Majolika Kft.

-Szőnyeg és linóleum padlóburkolatok:

TEMI Kft.

-Tereprendezés:

Harkai Kft.

-Bontás és építőmesteri munkák (22-es épület):

Thébau Kft.

-Gyorskapuk (22-es épület)

Butzbach Hungária Kft.