Tanfolyamok > Kivitelezés > Oktatási és szocális > Oktatási és szociális épületek a közelmúltból - SOTE Elméleti Orvostudományi Központ, Bíróképző Akadémia, Kálvin János Református Idősek Otthona

 

Oktatási és szociális épületek a közelmúltból

SOTE Elméleti Orvostudományi Központ, Bíróképző Akadémia, Kálvin János Református Idősek Otthona

 

Bár a közelmúlt beruházásait túlnyomórészt a plázák, irodaházak és lakóparkok adják, azért létrejöttek hasznosabb, a közérdeket jobban szolgáló épületek is. Ezek közül mutatunk be három, igen magas építészeti színvonalon elkészült házat. A SOTE Oktatási és Kutatási Központjának 2008 őszén átadott első üteme sok évtizedes problémát oldott meg azzal, hogy az egyetem addig egymástól távol lévő egységeit egy helyszínre centralizálta. Az Elméleti Orvostudományi Központ – amely elnyerte a 2008-as Budapest Építészeti Nívódíjat – továbbviszi a régi egyetemi épületek hagyományait, az alma materek hangulatát, ugyanakkor a legkorszerűbb építészeti és épületgépészeti megoldásokkal él. A Magyar Bíróképző Akadémia kiemelkedő építészeti és kivitelezési minőségét 2007-ben Építőipari Nívódíjjal ismerték el. A Kálvin János Református Idősek Otthona is több díjat elnyert – így például a 2005. évi Budapest Építészeti Nívódíjat –, az épület jó példa arra, hogy a kezdetben riasztónak tűnő kötöttségek, nehézségek eredményeként végül is sokszor érdekesebb, érzékenyebb megoldás születik, mint a problémátlannak látszó esetekben. Így történt ez ennél az épületegyüttesnél is, amely – a bonyolult terepviszonyokból is adódóan – emberi léptékű, igazán az embert szolgáló formában fogalmazódott meg.

 

SOTE Elméleti Orvostudományi Központ, Budapest, IX. kerület, Tűzoltó utca

 

Az M-Teampannon Építész és Mérnöki Kft. a tervezési megbízást az országos, nyilvános tervpályázat első helyezettjeként nyerte el. A tervpályázati eljárást a Semmelweis Orvostudományi Egyetem az Oktatási Minisztériummal közösen 2003 második felében bonyolította le. A két ütemben megvalósuló SOTE Oktatási és Kutatási Központ PPP konstrukcióban történő kivitelezésére és üzemeltetésére 2004 márciusában írták alá a megállapodást. A telek lehetőségeiből és a városszerkezeti adottságokból a központ két épülettömbre bontása következett, ezek közül most ebben az ütemben az Elméleti Orvostudományi Központ valósult meg.

A 2008 őszén elkészült, 27 600 m2 összes alapterületű épületben öt elméleti intézet kapott helyet: az Élettani Intézet, a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet, az Orvosi Biokémiai Intézet, a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet és az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patokémiai Intézet. Öt előadó és hét szemináriumi terem is található a körülbelül kétezer hallgatót és kutatót kiszolgáló létesítményben, ezenkívül a központi adminisztráció irodái, egy sportkomplexum (400 m2), egy étterem, valamint a kutatást szolgáló modern, 400 négyzetméteres SPF-állatház. Az épület alaprajzi szervezését és külső megjelenését is meghatározó aula alapterülete 2600 m2.

 

Az új középület igen jól illeszkedik a Középső-Ferencváros meglévő oktatási intézményeihez, a Vendel utca és a Balázs Béla utca közötti három iskola és a speciális képzést biztosító Poliház együtteséhez. A tervek szerint az új egyetemi épületegyüttest egy gyalogos passzázs fogja összekötni a Klinikák metró-megállóval és a SOTE nyolcadik kerületi külső klinikai telepével. A passzázs, mint egy kelet-nyugat irányú tengely, kiemelt jelentőségű lesz az egyetemi épületek külső megközelíthetősége és a belső közlekedésük szempontjából is. A szabályozási terv szerinti észak-déli irányú gyalogos közlekedési tengely egyik ága pedig a Thaly Kálmán utca és a Vendel utca sarkán kialakuló új térnél éri el az épületegyüttest. Az épület megformálásánál, tagolásánál az is alapvető cél volt, hogy ezeket a városépítészeti tengelyeket rendszerbe szervezzék és a kialakuló új teret fókuszba állítsák.

A városszövethez, a városképhez való illeszkedést az épülettömeg tagolása biztosítja. Az építész tervezők úgy fogalmazták meg az új épületegyüttest, hogy a közterületek felé néző oldalai összhangba kerüljenek a környező zártsorú beépítéssel. Az utcai homlokzatok, a tömegek tagolásával – olyan formában, ahogy ezt az új épületegyüttes nagyobb léptéke megengedi – a korábbi telekstruktúrára kívántak visszautalni, amelyhez egy kisebb, egyedi épületekből szerveződő, sajátos, közel egységes utcakép tartozott. Ezzel a módszerrel modern formákkal jelenítették meg a városképre, a városszövetre alapvetően jellemző karaktert.

A Tűzoltó utcai – közterülettel érintkező – homlokzatot az aula kelet-nyugati irányú gerince tagolja, megbontva a hosszú felületet. A Vendel utca felőli homlokzathossz jól illeszkedik az utcában található három iskolaépület tömegeihez. Ezek együttesének térarányai indokolják a homlokzatnak a Vendel utca vonalától való visszaléptetését. A Vendel utca és a Thaly Kálmán utca csatlakozásánál kialakult tér megfelelő feltárulása és az aulán átvezető ÉK-DNY irányú gyalogos tengelynek a térre való kiérkezése is megkövetelte ezt a visszaléptetést. A déli homlokzat a tömbbelsőre néz, ennek a tömegjátéka a térrendszer funkcionális szervezéséből következik, ugyanis ennek révén lehetett biztosítani a nagymélységű épülettömegen belül egyes egységek természetes megvilágítását és szellőzését.

 

 

Az építménymagasság kialakítása is az illeszkedést szolgálja: az utcavonalon kialakított alacsonyabb épülettömeg a környező városszövetre jellemző párkánymagassághoz alkalmazkodik, az elhelyezendő funkcionális egységek területigényét pedig magasabb hátrahúzott épülettömegekkel biztosították.

Az épületegyüttes főbejárata a Vendel utca és a Thaly Kálmán utca sarkán kialakuló térre került, ugyanakkor az egész épületegyüttest szervező aulának a Tűzoltó utca felől is van egy alternatív főbejárata. Mindkét bejárat nagyon forgalmas, az egyetem kapui szinte éjjel-nappal nyitva vannak a nagyjából kétezer főnyi külföldi és hazai kutató, illetve hallgató számára. Az aulától délkeletre telepített Elméleti Épület fésűs elrendezésű, a tömbbelső felé nyíló feszes udvarokkal.

Az épületegyüttes sűrű városi szövetbe épült bele, ezért a hagyományoknak megfelelően vertikálisan tagolták a funkciókat, vagyis az oktatási célú részeket nem egy külön épületszárnyba helyezték, hanem az épületrészek alsó, publikus szintjére: a földszintre, az alagsorba és a galériaszintre. Az Elméleti Épület aulához kapcsolódó alsó szintjein találhatók az előadó, oktató és konzultációs termek, internetező helyek, kiszolgáló helyiségcsoportok (ruhatárak, büfék, wc-csoportok, megőrzők, raktárak, stb.). Az aulatérből nyíló közlekedőmagok – kettős felvonók és lépcsőházak – vezetnek a szintenként elhelyezett intézetekhez. A fésűs épületszárnyban elhelyezkedő ÁOK–intézetek adminisztrációs, igazgatási és oktatási helyiségei a hosszanti épülettraktusokban kaptak helyet. Az elsősorban az oktatók és intézeti alkalmazottak ellátását szolgáló étterem–konyhaüzem helyiségcsoportot külső megközelítéssel a Tűzoltó utcai nyúlványba, a kapuáthajtó által leválasztott területre helyezték, saját külön kertkapcsolattal. A pinceszinten két parkoló szintet alakítottak ki a Tűzoltó utca felőli lehajtással.

 

A belső közlekedőrendszert tekintve az egyes funkcionális egységek horizontális és vertikális megközelítésének módját a rendezettség, az áttekinthetőség, az ellenőrizhetőség és a fokozatosság (nyilvánosból a fél nyilvános téren át a zárt, ellenőrzött helyiségig) elve határozta meg. Az együttes fő elosztószintje az aula utcaszintje, amely a Vendel téri és a Tűzoltó utcai főbejáratokat összekötve közvetlen előteret képez az intézeti bejáratokhoz, a nagyelőadókhoz és teret ad a központi ruhatárnak, büféknek, recepciónak. Az intézeti szintekre vezető vertikális közlekedőmagok az aulatér jól elkülöníthető területéről indulnak. Ezzel az integrált és összetett campus–tér, valamint az ellenőrizhető és elkülöníthető intézeti zónák egymást kiegészítő szövete jött létre. Az oktatási zóna aulatérhez kapcsolódó földszinti, galériaszinti funkciócsoportjai egységes térrendszert képeznek és a hallgatók egész napos kulturált tanulását, időtöltését szolgálják.

Az építkezés – az Arcadom Zrt. generál-kivitelezésében – 2007 elején kezdődött meg és 2008 szeptemberében fejeződött be. A beruházás költsége 7,3 milliárd forint volt.

Az épület geometriai és szerkezeti adottságai: a nagy kiterjedésű sík vasbeton födémek, továbbá a viszonylag sok azonos méretű helyiség indokolttá tette a födémszerkezetek bevonását az épület belső hőtechnikai kialakításába. A szerkezet-temperálás alkalmazásával a légtechnikai rendszerek hűtési teljesítménye, ennek következtében légforgalmi teljesítménye csökkenthető. Ez természetesen nemcsak a hűtési, de a fűtési üzemmódra is érvényes, másrészt ez a megoldás egyben a komfortszintet is javítja.

A födémek 25 cm-es vastagságát az határozta meg, hogy a födémben, a vasbeton lemez közepén – általában a semleges tengelyben – vannak az épület temperálását szolgáló hűtési-fűtési vezetékek. Ehhez a rendszerhez megfelelő tömegre van szükség, amit minimum egy ilyen vastagságú vasbeton lemez biztosít. Az így kialakult födémvastagság lehetővé tette a szokásosnál nagyobb fesztávok alkalmazását – ezzel a gépészeti igény és a statikai kihasználtság összhangba került.

A nagy belmagasságú, körülbelül 1:4 arányú aulateret három oldalról fémbordás üveghomlokzat határolja. A négyemeletes belső homlokzati fal a negyedik térfal, amelyből az igazgatási, tanszéki irodák és könyvtárak ablakai nyílnak. Az üvegfedés és az emeleti nyitott oldalfolyosó miatt tágasnak érezzük a teret. A természetes fény – a homlokzati üvegfalakon át és a tető-felülvilágítón keresztül – teljes felületen megvilágítja az előcsarnokot.

 

Az egyetem építészetileg puritán, szigorú elvekbe rendezett, tiszta alaprajzi szerkezetű épület. Ehhez alkalmazkodva a belsőépítészeti megformálása is az egyszerűség és az átláthatóság igényével lép fel. A fa- és természetes kőfelületek alkalmazásával a tervezők a SOTE régi épületeinek sajátos hangulatát igyekeztek átmenteni, az anyaghasználat ugyanakkor egyben korszerű is, ami igényes, nagyon jó minőségű műszaki kivitellel párosul. A natúr beton falfelületek – amelyeken a sablon rasztere formai elemként látszik – a padlóval, a bútorokkal azonos igényességgel és minőségi kivitelezésben készültek.

Általában elmondható, hogy a klasszikus, „bevált” anyagok és színek kissé konzervatív belső hangulatot keltenek, de a részletmegoldásokat, a technológiát tekintve mai megfogalmazásban lettek kivitelezve. A tervezők célja egy időtálló, az egyetemi hagyományoknak megfelelő épület létrehozása volt, mivel ez hat a benne dolgozókra, a hallgatókra, akik így a környezet által is sugallva érzik a szakmai felelősség komolyságát. Ars poeticájuk szerint a belsőépítészeti részletektől lesz hangulata az épületnek, ezek a használhatóságot nem látható módon befolyásolják, ezért a tervezők részéről megfogalmazott igényesség és befektetett figyelem a biztosítéka a használati értéknek és az időtállóságnak.

A natúr szín- és anyaghasználat a belső terekre is jellemző. Az előadótermek furnérburkolatú bejárati fala és a félszint magasságú büfétéri elválasztó fal azonos, vízszintes szálirányú, sötét dió-furnéros panellel van burkolva.

A világos térszerkezetet a belsőépítészeti anyaghasználat is hangsúlyozza. Ahol hosszabb ideig tartózkodnak, ott meleg burkolat van: fa vagy szőnyegpadló szigetszerűen, a közlekedő területeken pedig művészi beton, illetve műkő vagy az intézetekhez rendelt színű marmoleum padló.

A nagy forgalmú aulatér padlóburkolatára a Kortárs Művészeti Zsűri pályázatot írt ki, melyet Örkényi Antal képzőművész nyert meg. A padló anyagában színezett önterülő betonból készült, kivitelezési módszere a litográfiához hasonló. A különböző színű és méretű padlórészeket impregnált fa lécekkel választották el egymástól. Az így elkészült mezők közeit a falécek eltávolítása után a kívánt színnel öntötték ki. A különböző magasságban kiöntött padlófelületeket előbb durva, majd finomcsiszolóval azonos síkra hozták, majd a végső csiszolás után impregnálóolajos beeresztés és viaszolás következett. A kapott felület teljesen sima és fényes, visszatükrözi a fényt és nagyon hasonlít a magasfényű természetes kövekhez.

Az aula belső „utcája” kiállításra is alkalmassá tehető, mobil paraván rendszerrel berendezve. Az üvegtetőről iparművész által készített textíliák, zászlók, mobil térkompozíciók függeszthetők be, sőt konferenciák alkalmával óriásfotók és vetítővászon, illetve bármi, ami aktuálissá teheti az eseményt. Ilyen rendezvényeknél a két ruhatári sziget mobil állványai és pultjai egybekapcsolhatók, így alkalmassá válik kiszolgáló személyzettel gyors szolgáltatásra is.

 

 

Az épület ÉNY-DK irányban elhelyezkedő párhuzamos szárnyai három egyforma szabályos térrészt fognak közre. Ez a három tér belső kertek számára ad helyet, amelyek három oldalról az épülettel határosak, negyedik oldalukat és felső határukat pedig üvegfelület képezi. A belső kertek az épület teljes belmagasságával megegyező magasságú térben két szinten helyezkednek el.

A három belső kert alaprajzi értelemben hasonló elrendezést mutat, azonban az alkalmazott környezet-architektúra elemek és a növényzet eltérő karakterű kertek kialakítását tették lehetővé. A növényzet elrendezésekor a természeti környezet imitálása volt a cél, a kertekben mindkét szinten néhány magas (5-8 méteres) növényt helyeztek el, alattuk cserjeszintet képező alacsonyabb növényeket, majd a legalsó szintet a talajtakarók képezik.

 

Bíróképző Akadémia

 

Budán, a Kis-Svábhegy oldalában található a bíróképző központ, amely egy – a hetvenes években az ÁÉTV tervei alapján kivitelezett – óvoda átépítésével és bővítésével jött létre. Az egykor százhuszonöt férőhelyes óvoda üresen állt, a földszinten teniszklub működött, a telken lévő pályákkal. Az eredeti épület felelős építész tervezője Martsekényi Tamás volt. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala 2002-ben írt ki közbeszerzési pályázatot az új létesítmény megtervezésére, amit az Építész Kaláka Kft. nyert meg.

 

 

Az építési engedélyezési tervek 2003 júniusában készültek el. Az építtető – költségtakarékossági okokból – az óvoda szerkezetét meg kívánta tartani, így a beépítés kiindulópontja ez az utcával párhuzamosan elnyúló, 18x36 méteres alapterületű, háromszintes, nagy fesztávú, zárt megjelenésű épület lett. A telek 20 százalékos beépíthetősége a meglévő óvoda épülettel azonos alapterületű új épületrész megépítését tette lehetővé. Az építész tervezők ezt az új szárnyat tömegében tagoltan helyezték a régi épület mellé, így rendkívül szimpatikus módon elkerülték azt a napjaink építészetére sajnos jellemző jelenséget, hogy egy kifelé zárt, a külvilággal alig kommunikáló objektum álljon a telken.

Ennek a tagolásnak, a nagy tömegek oldásának a legfontosabb eleme az udvar, amely maga köré szervezi a régi és az új épületrészeket. Az udvar egyszerre nyitott és zárt jellegű, dél-nyugat – a Nap – irányában nyitott, ugyanakkor a maradék három oldalon fal veszi körül.

 

Az épületrészek tagolódása összhangban van a funkcióikkal: az eltérő rendeltetési egységek más-más épületszárnyban kaptak helyet. A telek utcai frontján lévő óvodából kialakított, de külsejében teljesen megújított oktatási épület tartalmazza a konferencia- és tárgyalótermeket, az irodákat, az étkeztetéshez kapcsolódó helyiségeket. A merőlegesen, nyaktaggal kapcsolódó, a telek belseje felé elnyúló új épületszárnyban helyezték el a hotelrészt, ahol a több napos konferenciák és továbbképzések résztvevőit el is tudják szállásolni. Ennek a szárnynak a túlzott hosszúságát elkerülendő, az épület újra megtörik és egy újabb nyaktaggal egy négyzetes alaprajzú épületrészt kapcsol magához, amelyben a rekreációs szolgáltatások – az uszoda és kiegészítő helyiségei – helyezkednek el. Így, a funkciót követve alakult ki az udvart körülvevő U-alakú beépítés.

A meglévő és az új épületszárnyak a domboldali helyszín ellenére azonos szintszámmal és padlósíkokkal készülhettek el, mivel a létesítmény területe gyakorlatilag sík, az évtizedek óta itt lévő teniszpályák miatt. A beépítési előírások – az eredeti épülethez képest – a szintszám egy emelettel való növelését tették lehetővé, emellett a tervezési program kielégítéséhez szükség volt a meglévő épület magastetejének beépítésére is.

A kivitelezést – szintén közbeszerzési pályázat nyerteseként – a KÉSZ Kft. végezte, 2005-2006 folyamán.

 

 

Az óvoda annak idején csömöszölt beton sávalapozással készült, a sávalap tetején monolit vasbeton talpkoszorúval. Az épület utcai traktusának északi sarka megsüllyedt, itt egy korábbi csőtörés miatt a padló alatti talaj kiüregelődött. Ezt a problémát az átépítés során tömörített feltöltéssel megszüntették, egyébként az alapozást a megnövekedett terhekre – a több mint harminc éves előterhelést is figyelembe véve – megfelelőnek találták, megerősítésre nem volt szükség. Csupán az új terméskő homlokzatburkolathoz kellett itt alapozást készíteni.

A létesítmény alatt az altalaj kiváló teherbírású, így különleges alapozási technológiákat nem kellett alkalmazni, viszont meg kellett oldani az alápincézetlen eredeti épület és a kétszintes mélygarázzsal rendelkező hotelszárny kapcsolatát. A két épületrészt a főlépcső köti össze. Itt a meglévő épület védelmére és megtámasztására az altalajba befogott hézagos cölöpfal készült, hézagos, vízáteresztő kivitelben, hogy ne álljon a rétegvizek – amelyekre időszakosan, kis mennyiségben a geotechnikai-talajmechanikai szakvélemény szerint számítani lehetett – útjába. A résfal védett oldalán az átfolyó rétegvizek összegyűjtésére szivárgótestet alakítottak ki, az összegyűjtött víz elvezetésére pedig geotextil védelemmel ellátott szivárgócső hálózat létesült, vizsgálókutakkal. Az új épületrészek 60 centiméter magas vasbeton lemezalapozással készültek, amelynél mélyebbre csak a liftsüllyeszték és a szennyvízátemelő zsompja nyúlik.

A vizsgálatok szerint talajvízzel nem kellett számolni a területen. Az óvoda meglévő talajnedvesség elleni szigetelése tulajdonképpen ellátta a funkcióját, de mivel az elmúlt harminc évben megváltozott hőtechnikai követelmények miatt a padlót hőszigeteléssel kellett ellátni, a teljes padlószerkezetet – a vízszigeteléssel együtt – elbontották és újraépítették. Értelemszerűen az új épületrészek pinceszintjeinél is talajnedvesség elleni szigetelést alkalmaztak, teknőszigetelésként, kisméretű tégla szigeteléstartó falakra felhajlítva.

Az óvoda tartószerkezete kisméretű téglából falazott hossz- és harántfalakból áll, az új szárnyak ezzel szemben vázas szerkezetűek, monolit vasbeton pillérekkel és merevítőfalakkal. A meglévő épület tartófalaiban több helyen új nyílásokat alakítottak ki idomacél kiváltásokkal, amelyek tűzvédelmét bebetonozással vagy gépi szórással felhordott tűzvédő mázolással, illetve tűzvédő gipszkarton lemezes takarással oldották meg. A nagyobb fesztávú kiváltások mentén a koncentrált terhelések felvételére monolit vasbeton pilléreket készítettek. A régi és az új épületszárnyak teljes tartó- és épületszerkezeti dilatációval csatlakoznak egymáshoz.

A meglévő épület falai és sok helyütt javításra szorult födémei korlátozott teherbírásúak, ezért a födémek rétegrendjeinek kialakításakor a lehető legkisebb vastagságokra törekedtek. Az új épületrészek általános emeleti födémei többtámaszú, részben konzolos kialakítású, rejtett gombafejes monolit vasbeton födémek.

 

 

Mindegyik nagy épületrész magastetőt kapott, a volt óvoda és a szállodai szárny hagyományos szelemensoros, kétállószékes fedélszéket, az uszodaszárny pedig nyitott, aláfeszített, mérnök jellegű fedélszéket. A tetőszerkezetek anyaga fűrészelt lucfenyő. A szarufákat – mivel esésvonali hosszuk meghaladja a hét métert – a derékszelemenek fölött ráharapott lapolással toldották. Az ereszek és a nyaktag alacsony hajlású tetői szarusoros fedésűek, ékbe vágott, a monolit vasbeton födémre fektetett szaruzattal. A magastetős szakaszokat szürke, engóbozott kivitelű, koronafedéssel rakott hódfarkú cserép fedi. A bádogos szerkezetek titáncink anyagúak, a párkányokon és a nyaktagon álló, a többi szakaszon fekvőkorcos kivitelben.

A volt óvoda kétkarú, monolit vasbeton lemezlépcsőjét elbontották. Az új lépcső is monolit vasbeton szerkezetű, kétkarú lépcső, de a réginél nagyobb fokmagassággal. A korlátja porszórt idomacél profilokból készült. Az új szárnyban főlépcsőként egy háromkarú, melléklépcsőként pedig egy négykarú monolit vasbeton lemezlépcsőt alakítottak ki, az első említett lépcsőhöz hasonló korlátkialakítással. Az előlépcső és a kerti lépcsők is monolit vasbeton anyagúak, mattcsiszolt terméskő burkolattal.

Az üvegfalakat többszint magas, önhordó, hőhídmentes, porszórt alumíniumötvözet profilokból kivitelezték, a beltérben vezetett 50 milliméter látszó szélességű teherhordó alumínium profilokkal. Az üvegfalak nyíló ablakai biztosítják a folyosók és a zárt közlekedők hő- és füstelvezetését esetleges tűz esetén, vezérlésük a 24 voltos tűzjelző hálózatról történik. Az uszoda külső nyílászárói is hőhídmentes, porszórt alumínium ötvezet profilokból készültek, a többi külső nyílászáró viszont borovi fenyő anyagú, europrofilú, rétegragasztott szelvényekkel. A nyílászárók és a fal közötti elhelyezési rés kitöltésére a szokásos pur hab helyett ásványi anyagú hőszigetelést alkalmaztak.

 

 

Az üvegezett felületek védelmére és a klimatizálás elkerülése céljából anyagukat és működtetésüket tekintve többféle árnyékoló szerkezet is készült, amelyek között technikailag kifejezetten bravúros, egyedi megoldásúak is vannak. A fa zsalutáblák különféle nyitásmódúak: nyílók, oldalra, illetve függőlegesen felfelé tolhatóak. A keretszerkezetű zsalutábláknak sajtolt alumínium keretük van, a rejtett rögzítésű betétek pedig falamellásak. A zsalutáblák kézi mozgatásúak, kivéve a függőlegesen feltolható táblákat, amelyek motoros működtetésűek (fogasszíjas meghajtással), valamint azt a fix tengelyű, függőleges síkban elhelyezett falamellás árnyékoló-típust, amelynek ellipszis keresztmetszetűek a lamellái. A fa anyagú árnyékolók kanadai vörös cédrusból készültek, lazúrfestett kivitelben.

Az irodák és az oktató termek ablakain motoros mozgatású alumínium lamellás külső árnyékolók vannak. Hasonló típusú, de nagylamellás, fix szerkezetű, a tengelye körül elforgatható árnyékoló védi a nagyterem tetőablakait. Itt a sajtolt alumíniumból készült, duplafalú lamellák 25 centiméter szélesek és valamivel több mint 5 centiméter vastagok, a teljesen zárt helyzettől 90 fokig nyílnak.

A külső fémlamellás árnyékolók számítógép vezérlésűek – a ház egészének optimális védelmének érdekében. A vezérlés a diszpécser helyiségből, illetve a tetőn elhelyezett világosság- és szélerősség-érzékelők információi alapján történik.

A belső árnyékolók textilből, üvegszövetből készültek, három féle működtetéssel. Kézi mozgatású rolók kerültek az irodákba és az oktatási termekbe. A nagyterembe sötétítő anyagból, a társalgóba pedig az előbbiekkel megegyező üvegszövetből motoros mozgatású rolókat szereltek.

 

A volt óvoda épületben minden eredeti válaszfalat elbontottak és helyettük, valamint az új épületszárnyakban is mindenhol egységesen fémvázra szerelt válaszfalakat építettek, a tartóbordák között hanglágy anyagú kitöltéssel. A bordák vastagsága a válaszfalakban elhelyezett épületgépészeti és elektromos vezetékektől függ.

A hotelszárny szobái fokozott hangszigetelésűek, itt a bordákat kétszer két réteg gipszkarton burkolja. A középfolyosókon, a kiszolgáló helyiségekben ásványi anyagú, bontható álmennyezet van, az étteremben és néhány irodában pedig fémvázra szerelt gipszkarton álmennyezet, süllyesztett lámpatestekkel, rejtett szervizajtókkal.

A meglévő épületrész padlóját és homlokzati falait utólagosan polisztirol anyagú hőszigeteléssel látták el. Az uszoda nyitott fedélszékét a tetőszerkezetben üveggyapottal szigetelték, két rétegben, egymásra nem fedő, eltérő táblaosztással, a fokozott hőszigetelés érdekében. A lapostetős épületrészeknél a lejtést ékben leszabott lépésálló polisztirol hőszigetelő táblák adják. A felső pincefödém alsó oldali hőszigetelése szendvics szerkezetű fagyapot szigetelő lap.

A volt óvoda külső falaira nagyobbrészt dryvit rendszer került, ez kifelé vakolt felületként jelenik meg, amivel a kővel burkolt felületek állnak kontrasztban. A hotelszárnyak homlokzatai vízszintesen tagoltak: az alsó szint szárazon rakott keszthelyi homokkő burkolatot kapott, ezt követi az első és a második emelet konzolosan kiugró vakolt tömege, majd a visszahúzott harmadik emelet könnyed fa-üveg homlokzata.

Az épületegyüttest hangsúlyos, nagy kinyúlású zárópárkány koronázza. Ez a ház tömegformálásában játszott esztétikai szerepe mellett az árnyékolás szempontjából is fontos.

Az épületszárnyakkal azonos jelentőséget kapott mind a tervezésben, mind a kivitelezésben a kert kialakítása. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az utca felé a funkciójának megfelelő tekintéllyel, zártan megjelenő épületegyüttes a telken belül fesztelen eleganciával él együtt a környezetével.

 

 

Kálvin János Református Idősek Otthona

A négy telek öszevonásával keletkezett területet a református egyház 1995-ben kapta meg kárpótlásként a XII. kerületi önkormányzattól, kifejezetten szociális létesítmény céljára. 1996 áprilisára már megfogalmazódtak az első javaslatok, koncepciók a leendő épülettel kapcsolatban, amelyeket a tényleges megvalósulásig még nagyon sok munka követett.

"A világban egyre élesebben rajzolódik ki az építés két alapvonalának képe, az emberért való építés és az önmagáért való építés. Noé menedékeisteni parancsra történőépítésének ősképe mellett a másik oldalon áradó építés a mindenkori csúcstechnológia végsőkig való öncélú kiaknázásával emeli Bábel tornyait. És ahogy mind markánsabban elválnak ezek az irányok, úgy válik egyre jobban láthatóvá az értékítélet alapvető torzulása. (...) " Major György DLA, Ybl-díjas építész

 

A tervező Reálterv Építészirodának – Kálmán Ernő DLA vezetésével – korántsem egyszerű terepviszonyok között kellett megteremtenie az idős lakók számára az akadálymentes közlekedés feltételeit, ugyanis a telek két vége – a Nógrádi úti és a Szendrő utcai bejáratok – között 16 méter, vagyis ötemeletnyi szintkülönbség van. A Szendrő utcáról a telek három méter mély rézsűvel indul, a Nógrádi út szintjétől ugyanennyivel magasabban kezdődik. Ezekért a nehézségekért viszont kárpótlást nyújt a gyönyörű panoráma, amelyet az épület telepítésénél az egyik meghatározó tényezőként vettek figyelembe.

Az épületegyüttes három részre tagolódik, ezeket zöldtetővel fedett egyszintes épületrészek – étterem, könyvtár – kötik össze. A Nógrádi út felé helyezkedik el a főbejárati rész, a Szendrő utca felőli épületrészben kétszobás apartmanok vannak, az e kettő közötti, az utcákra merőleges épülettömegben pedig egyszobás lakrészek és az infrastrukturális ellátást biztosító helyiségek találhatóak. Ez az utóbbi épületrész oldja meg a telken történő átközlekedést, az épületen belüli felvonóval minden szint elérhető. Az akadálymentességet az épület megközelítésénél, az épületen belül és a kertben is biztosították. Hat dilatációs egységre és négy tűzszakaszra osztották fel az épületegyüttest, összesen négy lépcsőházat alakítottak ki, amelyekben négy akadálymentes felvonó van, ezek közül az egyik betegágy szállítására is alkalmas.

"A református puritánság találkozik e házban a környezetével kölcsönhatásba lépőés azt strukturálóadottságokkal. Ezt a feszültséget igyekszik feloldani az épület a környék beépítési karakteréhez való idomulásával és építészeti hagyományainak felidézésével (Széchenyi-hegyi szanatóriumok, villák). Emellett – az egész együtteshez viszonyítottan alapterületében elenyésző, szellemében azonban meghatározó – szakrális jellegének kiemelése és annak hangsúlyozása volt a cél. Ezért kifelé zártabb, szigorúbb a megjelenése, homlokzati felületeinek tégla-jelképei, befelé pedig feltárul mediterrán hangulata." Kálmán Ernő DLA, Ybl-díjas építész

Az épületegyüttes a Széchenyi-terv keretében épült fel, a kivitelezést a KÉSZ Kft. közbeszerzési eljárás során nyerte el. A kivitelezés szűk két évet vett igénybe, 2002 júniusában kezdődött és 2004 tavaszán fejeződött be.

A terület talajmechanikai adottságai miatt a lehető legnagyobb biztonságot jelentő megoldást választották mind az épület szerkezeti rendszerét, mind a rétegvizek elleni védekezést tekintve. Nagy gondot fordítottak a felszíni vizek elvezetésére is. Az épületegységeket merev szerkezetekként úgy alakították ki, hogy a mozgásukat dilatációs egységenként biztosítani lehessen. Az építkezés megkezdése előtt két darab Békés-drén rendszert helyeztek el a lejtésre merőlegesen, a Szendrő utca vonalával párhuzamosan, a telekhatártól körülbelül 12 méterre, valamint a Nógrádi utcától mintegy 25 méterre az étterem és gyülekezeti terem felett.

Az alapozást monolit beton sávalappal kivitelezték, felette gerendarács merevítésű vasbeton padlólemezzel. A tartószerkezet vasbeton harántfalakból és pillérvázból áll, tégla kitöltő falakkal. A födémek 16, illetve 20 centiméter vastagságú monolit vasbeton szerkezetek, a könyvtár és a gépkocsitároló felett alulbordás, az étterem felett pedig felülbordás monolit vasbeton lemez készült. A zárófödémek is vasbeton szerkezetűek, a gyülekezeti terem kivételével. A rámpák, a lépcsők szintén monolit vasbeton lemez szerkezetek. A támfalak részben vasbeton szögtámfalak, részben súlytámfalak, a kisebb magasságoknál növényekkel kombinált elemes kerti támfalakat alkalmaztak.

 

 

A téglaburkolatok anyaga Fehérvári kettősméretű tégla, a burkolatokat telifugázva, önálló – Isofix – rögzítőrendszerrel falazták. A téglafelületeken elszórva eltérő színű kisméretű tégla és bontott tégla betéteket is elhelyeztek. A lábazatok fagyálló kisméretű téglából, illetve előregyártott műkőből vagy fémlemezből készültek. A szobák árnyékolását acél „U” szelvényre erősített toló zsaluzatrendszerrel oldották meg, ez fémlemez keretben lévő merantin lécbetétekből áll. A homlokzatok és a lépcsőházak egyes felületeit nemes adalékú műkő vakolat borítja, külön minta és receptúra alapján. A folyosói kitöltő falak látszó szerkezetűek, impregnálással védettek.

A két épületszárny lefedésére monolit vasbeton lemezfödém készült, ferde síkban, lángmentesített, statikailag méretezett fa szarufákkal és szelemenekkel, a gyülekezeti terem felett helyenként acél kiegészítésekkel. A tetőfedés általában álló, korcolt, horganylemez fedés, a torony fedése lécbetétes korcfedés. Az ereszcsatornák és lefolyó csatornák négyszögletes keresztmetszetűek, a lefolyó csatornák a homlokzati burkolatba süllyesztettek.

A külső nyílászárók lazúrosan kezelt, UV-álló, hőszigetelt egyedi borovifenyő szerkezetek, Maco vasalattal. A hőátbocsátási tényezőjük 1,1 – 1,15 W/m2K közötti. A belső nyílászárók festett Domoferm acéltokos, vörösfenyő furnéros fa ajtók ajtólappal, csapágyas pántolással, Maco kilincsekkel, a szükséges helyeken eloxált lemezzel, a gazdasági részeken pedig Domoferm Universal fémajtók.

Az idősek otthonát elsősorban olyan nyugdíjasoknak hozták létre, akik képesek önmagukat ellátni, de közösségben szeretnének élni. Ezt a közösségi életet szolgálják a szintenkéni társalgók, a könyvtár, a páratlan panorámájú ötödik emeleti télikert és nyáron a kerti pavilon. Az otthonban étterem, gyülekezeti terem található, a 150 adagos konyha, mosoda és a terápiás tornaterem mellett. A hatodik emeleten orvosi szoba és betegszobák vannak.

A Kálvin János Református Idősek Otthona több díjat is elnyert, így az "Év akadálymentes épülete 2004" építészeti nívódíjat, Budapest Építészeti Nívódíját 2005-ben és a VIII. Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázat OLÉH különdíját.

 

SOTE:

Fotók: Vargha János

 

Beruházó: SE Campus Kft.

Igazgató: Pálovics Károly

Projektvezető: Dékány Imre, Molnár Kornél

 

Generál tervező: M – Teampannon Kft.

Vezető építész tervező: Noll Tamás

Építész: Madzin Attila

Belsőépítész: Csavarga Rózsa

Project építész: Hidasnémeti Máté

Építész munkatársak: Alasztics Pál László,

Cservenyák Eszter Ilka,

Klie Ágnes,

Légár Ágnes,

Pém Ildikó,

Sándor Gergely,

Szűcs Zsófia,

Tóth Krisztián,

Varga Bence,

Zahorán Gábor

 

Szerkezet: Kenese István, Berki Gabriella, Megalit Kft.

Résfal és szivárgó: Csereklei János, Petik és Társa Kft.

Szigetelés: Dr. Kakassy László, Dobszay Gergely

Épületgépészet: Cservenyák Gábor, Cservenyák Eliza, Timkó Béla, Haász Áron, Bodnár István, Ábel Miklós, Klimasoil Kft.

Belső gázellátás: Korbai Béla

Technológiai gázellátás: Tallér András, Dotal Kft.

Épületvillamosság: Kucskár Mihály, Vil-Art Kft.

Informatikai hálózat: Kiss Gábor EL-IN Terv Kft.

Közlekedés: Szálka Miklós, Pro Urbe Kft.

Külső közművek: Bíró Péterné, Simon Ágnes, TETA Mérnökiiroda Kft.

Épület-automatizálás: Harmath László, IQ Kft.

Akusztikai tervezés: Józsa Gusztáv, Józsa és Társa 2000 Kft.

Tűzvédelmi tervezés: Szöllősy Levente, Tűzinfo.hu Bt.

Környezetrendezés: Vastagh Gabi, Bárány Borbála, Garten Studio

 

 

Generálkivitelező: Arcadom Zrt.

Termelési igazgató: Mázsa Ákos Zsolt

Projektvezető: Zachar Ildikó

Építésvezető: Kókai János

Művezetők: Harmati Sándor, Érces Miklós, Krizsán Péter

 

Földmunkák, munkatér határolás, víztelenítés: HBM Kft., Madar Gyula

Alapozás: Tótok és Fiai Kft., Tótok Péter és Zoltán

Szerkezetépítés: Bajér Kft., Balázs Attila

Talajnedvesség elleni szigetelés: Europass 90 Kft., Valyon Tibor és András

Csapadékvíz elleni szigetelés: Dibor Top Kft., Payer Gábor

Aljzat- és lejtbetonozás: Treta Kft., Tresó Csaba

Alumínium nyílászárók, függönyfalak: Alukol Kft.

Külső műanyag nyílászárók: Premier Kft., Balogh Zoltán

Válaszfal-építés, vakolás, drywit: +Épít Kft., Ilyés Róbert

Gipszkarton válaszfalak: Performa Kft., Giesz Gábor

Melegburkolás (marmóleum): Vizi & Co. Kft., Vizi László

Műgyanta burkolási munka: Metacor Kft., Orbán Péter

Vízellátás, csatornázás: Korrtech Kft., Dobos Béla

Fűtés-hűtés rendszerek: Fairtech Kft., Fetter László

Erősáramú munkák: Raabvill Kft., Tóth Gábor

Erősáramú elosztó berendezések: Gordiusz '95 Zrt., Petz Róbert

Légtechnikai rendszerek: Ventrade Kft., Pintér István

 

Bíróképző Akadémia:

Fotók: Dénes György

 

Tervezők:
Generáltervező: Építész Kaláka Kft.
Építész tervezők: Kalo Emese, Pásztor József, Halmos Tamás
Építész munkatársak: Igar Péter, Kulcsár János, Szabó Eszter, Jakab Veronika
Tartószerkezetek: dr. Nagy Tibor Balogh Béla
Épületgépészet: Erhardt Lajos, Erhardt Péter
Villamos tervező: Rajkai Ferenc, Balla Krisztina
Környezetrendezés: Bán Karolin

Sprinkler rendszer: Laczkó Gábor
Uszodatechnológia: Hajdú Sándor
Konyhatechnológia: Straub Ágnes
Akusztika: dr. Buna Béla

 

Kivitelezők:

Generálkivitelező: KÉSZ Közép-Európai Építő és Szerelő Kft.

Termelési főmérnök: Szabó Tibor

Generál építésvezető: Fejér Gábor, Gábor László

Belsőépítész főmérnök: Szalay Zsolt

Gépész építésvezető: Lehotai Győző

Elektromos építésvezető: Fodor János

Közreműködők:

VB-Ép. Kft., Budapest

               Stolica Kft., Kecskemét

               Krüll-Ung Kft., Budapest

 

Kálvin János Református Idősek Otthona:

 

felelős tervező: Kálmán Ernő DLA, Reálterv Építésziroda Kft.

 

építtető: Magyarországi Református Egyház, Szeretetszolgálati Osztály, osztályvezető: Dr. Bazsó Béla

 

generál tervező: REÁLTERV Építésziroda Kft

építész munkatársak: Albrecht Beáta, Novák Róbert, Balogh Csaba, Berecz Tamás, Schmölcz Gabriella

 

belsőépítész tervező: Major György DLA, Teamajor Kft.

belsőépítész munkatársak: Bődi Imre, Hoffman Tamás

 

kerttervező:

engedélyezési terv: Dr. Görgényi Andrásné

kiviteli terv: Komlósné Hlatky Katalin, Ligetterv Bt.

 

statikus tervező: Schreiber József, S-4 Mérnökiroda Kft.

 

épületgépész tervező: dr. Palócz Miklós, Proconsult Bt.

 

villamos tervező:

engedélyezési terv Móricz István

kiviteli terv:  Révhegyi Ferenc

 

külső közmű tervező: Boross László, Complanex Kft.

 

generál kivitelező: KÉSZ Kft.

régió igazgató: Juhász Endre

főépítésvezető:Szabó Tibor

építésvezető: Szászi Béla, Leitner Sándor, Szabó Barnabás, Jenei István

 

műszaki ellenőrök: Tóth Barnabás, Korom Lajos, Dürr László, Szakáts Attila

 

 

Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások