Tanfolyamok > Kivitelezés > Oktatási és szocális > Lakó- és szállodaépületek - Erzsébet Királyné Ház, Tarcali Kastélyszálló, Tiszafüredi Termálszálló

 

Lakó- és szállodaépületek

Erzsébet Királyné Ház, Tarcali Kastélyszálló, Tiszafüredi Termálszálló

 

A ferencvárosi lakóépület-rehabilitációhoz kapcsolódva, Erzsébet Királyné Ház néven készült el az a lakóház a IX. kerületben, amely a 2005. évi Építőipari Nívódíjat a többlakásos lakóépületek kategóriájában elnyerte. A kézműves precizitással megtervezett és kivitelezett épület úgy tesz eleget a mai lakásépítési követelményeknek, hogy közben kifelé megtartja eredeti méretét és értékeit. Egy másik díjnyertes épület a tarcali Gróf Degenfeld Kastélyszálló, amely 2004-ben nyerte el az Építőipari Nívódíjat a műemlék-helyreállítás, rehabilitáció kategória rehabilitáció alkategóriájában. A XIX. század második felében épült, majd a II. világháború után állami gazdasági irodaépületnek használt vincellérképző intézet átépítése szép példája annak, hogyan lehet(ne) az ország régi értékeit - korszerű funkcióra felhasználva - újjáéleszteni. A Tiszafüreden, a Tisza-tó közvetlen közelében 2007-ben elkészült termál szálloda a legmodernebb épületgépészeti megoldásokat ötvözi a helyi építési hagyományokkal.

 

Az Erzsébet Királyné Ház utcai homlokzata

 

Erzsébet Királyné Ház

 

Schusbeck Pál építőmester 1891-ben tervezte meg és építette fel az eredeti épületet. Az építtető a telek tulajdonosa, Deutsch Károly volt, aki 1900-ban az - ekkor még csak tervezett - Örökimádás templommal szomszédos házat a Magyarországra frissen betelepült Maria Reparatrix rendnek ajándékozta. Így az ingatlan 1950-ig a szerzetes nővérek rendházaként működött.

Az Örökimádás templom alapkőletétele 1904-ben Ferenc József jelenlétében történt meg. A belgiumi eredetű, Pesten 1859-től működő Oltáregyesületnek ugyan kezdettől fogva szándékában állt egy templom és egy zárda felépítése (ehhez gyűjtést indítottak, majd megvásárolták az Üllői út 75-77. szám alatti telket és pályázatot is kiírtak a tervezésre, melyet Aigner Sándor műépítész nyert meg), de az építkezésre végül is az Erzsébet királyné 1898-ban történt meggyilkolását követő nemzeti gyász hívta fel a figyelmet. Az építendő templom ugyanis igen alkalmas volt a nemzet gyászának és tiszteletének kifejezésére.

A templomot 1908-ban szentelték fel. A kapuzatának két oldalán Ferenc József és Erzsébet királyné védőszentjei állnak. A torony alatti emlékcsarnok jobb oldali fülkéjében volt a királyné szobra, ami 1956-ban súlyosan megsérült. A templom kilenc méter magas főoltárát Ferenc József adományozta.

 

Az Erzsébet Királyné Ház a rekonstrukció előtt

 

A Viola u. 50. szám alatti épület a II. világháborúban csak kisebb károkat szenvedett, 1956-ban viszont súlyos sérülések érték. A rendház megszüntetése és az államosítás után bérház lett, majd 1996-ban került vissza a Maria Reparatrix tulajdonába. A rend azonban megfelelő források hiányában a szükséges felújítást nem tudta elvégezni, az épület állapota tovább romlott, így a ház eladása mellett döntöttek.

Az épületet 2003-ban megvásárló Quadrat Kft. a helyi védettség miatt kiemelt figyelmet fordított a felújításra. A történelmi előzményekre emlékeztetőül az Erzsébet Királyné Ház nevet adták az épületnek.

A kft. 1989 óta kifejezetten épületrekonstrukciókkal foglalkozik, egyik legfontosabb szereplője a középső-ferencvárosi rehabilitációnak. Székháza is a Ferencvárosban található, egy eredetileg 1896-ban épült, a kft. által felújított polgári házban. Az épület pincéjében téglamúzeumot rendeztek be, ahol a ferencvárosi rehabilitáció során, a bontásoknál talált bélyeges téglákat mutatnak be. A cég vezetőinek lokálpatrióta hozzáállásából adódott az is, hogy a Viola utcai aprólékos munkát igénylő felújításba belevágtak, befektetőként és kivitelezőként egyszemélyben felvállalva a bruttó 280 millió forintos beruházást.

Az utcai homlokzati fal rossz állapotú, részben már lehullott eredeti vakolatát eltávolították. A fal 4 cm vastag hőszigetelő vakolatot kapott az eredeti vakolatarchitektúrával megegyező kialakításban. A gipsz díszítőelemeket az eredeti formájukban újragyártották.

 

A rekonstrukció megkezdésekor az épület használaton kívüli, lezárt állapotban volt. Egyes épületszerkezetei - az udvari szárny kőlépcsője, függőfolyosója, az elkorhadt fafödémek, a párkány és a fedélszék - már annyira leromlottak voltak, hogy a házat életveszélyesnek lehetett tekinteni.

A felmérés során a telken két eltérő korú, minőségű és tartószerkezeti állagú épületrészt különítettek el. Az U-alaprajzú, földszintes, kéttraktusú, jobb minőségű utcai épület a tulajdonképpeni eredeti épület, az egyemeletes udvari rész pedig egy egytraktusos utólagos beépítés volt, amelyet gyengébb minőségben, szerkezetileg függetlenül építettek hozzá az utcai szárnyhoz, majd a későbbiekben többször átépítették. Az udvari szárnyak megépítésével teljesen körbeépítették az amúgy is igen kicsi telket, ezáltal egy benapozatlan, szűkös, levegőtlen udvart hoztak létre.

A falak nagyméretű téglából készültek, az utcai homlokzat kő és tégla anyagú vegyesfalazat, amelyet részben hagyományos, sima és kváderezett vakolat-architektúrával, a főpárkány és az ablakok feletti osztópárkány közötti sávban pedig előregyártott gipsz homlokzati elemekkel díszítettek. A pince feletti födém az utcai épületnél poroszsüveg födém, az udvari szárnyaknál nagyméretű tömör tégla dongaboltozat volt. Az utcai rész zárófödémét és az udvari épületek felső födémeit fából kivitelezték.

A tervező Gerencsér Építésziroda Kft. - mely a megbízást meghívásos tervpályázaton nyerte el - az építtetői programnak megfelelően megtartotta a ház eredeti funkcióját. Az eredeti állapottal megegyező számú lakás készült, az utcai szárny alagsorát, illetve pinceszintjét pedig közösségi, szolgáltató célokra tartották fent. A tervezési koncepció alapelve volt a kerületi védettséget élvező utcai homlokzat helyreállítása. Az utcai épületrészt meghagyták, az udvari, utólagos beépítésű szárnyakat viszont igen leromlott állapotuk miatt a pinceszint dongaboltozatos födéméig visszabontották. A megőrzött régi, hangulatos pincék felett új, a bal oldalon kétemeletes, a jobb oldalon háromemeletes épületszárnyak készültek. A beépítést a szomszédos templomkert felé megnyitották, ezzel biztosítva a szükséges benapozást.

A rekonstrukció tervezése 2003 augusztusa és októbere között zajlott le, a kivitelezés nyolc hónapot vett igénybe, 2004 februártól októberig.

 

Az udvari szárnyakat igen leromlott állapotuk miatt a pinceszint dongaboltozatos födéméig visszabontották. A megőrzött régi, hangulatos pincék felett új, a bal oldalon kétemeletes, a jobb oldalon háromemeletes épületszárnyak készültek.

 

A hátsó telekhatár mellett, ott, ahol a korábbi beépítést megszüntették, a pincefalakat, alapokat megtartották térszín alatt bent maradó szerkezetként, az általuk határolt térfogatot pedig tömörítve feltöltötték a rendezett terepszintig. A többi helyen az alapok, pincefalak mellett a pincefödémek is megmaradtak.

A pincék teljes területét talajnedvesség elleni, illetve az udvari, dongaboltozatos területeken – ahol a belmagasság növelése érdekében a meglévő padlószintet körülbelül fél méterrel lesüllyesztették - talajvíznyomás elleni utólagos szigeteléssel látták el. A falak talajnedvesség elleni védelme Wet Save elektrokinetikus eljárással készült, kiegészítve azt légpórusos vakolatok és páraáteresztő festékek alkalmazásával. A talajnedvesség elleni padlószigetelésként két réteg modifikált bitumenes vastaglemezt alkalmaztak. A talajvíznyomás ellen leterhelő vasbeton ellenlemez szerkezettel és három réteg modifikált bitumenes vastaglemezzel védekeztek. A pincékben a külső határoló falak mentén 10 cm átszellőztetett légrés tartásával fél tégla vastagságú fúgázott natúr téglafal készült, mint belső köpenyfal, válogatott minőségű régi bontott téglából.

Az új tartószerkezeti és lakáselválasztó falakat Porotherm falazóelemekből kivitelezték, az utóbbiakat Porotherm 30 hanggátló elemekből. Az új födémek – közöttük az utcai épületrész elbontott fafödéme helyén lévő - monolit vasbeton lemezek, a fa tetőszerkezet helyett monolit vasbeton koporsófödém készült. Az utcai épületrész poroszsüveg födémének acélgerendáit 20 mm tűzvédő cementrabitz bevonattal látták el.

 

Az utcai homlokzat részlete félkész állapotban

 

A magastetőnél a szarufák között hőszigetelt és kiszellőztetett szerkezetet alkalmaztak, cserépfedéssel, hófogó elemekkel. Az utcai oldalon tetősíkban fekvő ablakokat építettek be. A legfelső használati szinten terasztetőt alakítottak ki, egy lehatárolt részen zöldtetőként. A terasztetőn helyezték el a kültéri klímaegységeket, azok zajvédő paravánjait (az udvar kis mérete miatt különös gondot fordítottak az akusztikai tervezésre) és a gépészeti rendszerek elosztó csatornáját.

Mind a vízszigetelések, mind a tetőszerkezetek kapcsán elmondható, hogy az épület az “állatorvosi ló” analógiájaként alkalmazható lenne az épületszerkezettan szemléltető eszközének, mivel kis mérete ellenére rendkívül sokféle megoldást és sokféle csomóponti szituációt tartalmaz.

A kapualjban egykarú, a jobb oldali udvari szárnyban pedig kétkarú monolit vasbeton lépcső készült. A közlekedők, folyosók, teraszok, erkélyek és a lépcsőház korlátai egyedi fém szerkezetek. A kapualj dupla belmagasságú terét süllyesztett világítást tartalmazó gipszkarton álmennyezettel zárták le, a falon pedig Erzsébet királyné tiszteletére elhelyeztek egy secco technikával készült képet.

Az utcai homlokzat eredetileg kapcsolt gerébtokos ablakai helyett, melyeknek túlnyomó többsége már hiányzott a felújítás megkezdésekor, a Panorama Kft. műemléki jellegű, hő- és hangszigetelt műanyag ablakait építették be. A bejárati kapu egyedi gyártású üvegezett fa szerkezet, osztásában az eredeti kapu formavilágát, arányait követi. Az utcai homlokzati fal rossz állapotú, részben már lehullott eredeti vakolatát eltávolították. A fal 4 cm vastag hőszigetelő vakolatot – az eredeti vakolatarchitektúrával megegyező kialakításban - és átszellőztetett, süttői csiszolt kő lábazatot kapott. A gipsz díszítőelemeket az eredeti formájukban újragyártották.

A ház saját gázkazánról működő központi fűtéssel van ellátva, a gazdaságos üzemeltetést segítik elő a lakásokban felszerelt hőmennyiségmérők és a fűtés lakásonkénti programozható vezérlése. Egy négyzetméter fenntartása a fűtéssel és a közös költséggel együtt havonta átlagosan 250 forintba kerül az itt lakóknak.

Az eredeti lakásszámnak megfelelően 15 új lakás készült, 32-67 négyzetméter közötti alapterületekkel. A közel 1100 négyzetméteres házban nincs két egyforma lakás, az építész tervezők – akiknek az eredeti épület alaprajzi és szintbeli kötöttségeihez kellett alkalmazkodniuk - bravúrosan kihasználtak minden rendelkezésre álló légköbmétert. Többféle lakástípus is előfordul az épületben, így belső szinteltolásos, kétszintes galériás és tetőtéri lakások.

A beruházás üzleti szempontból is sikeres volt, minden lakás és üzlethelyiség elkelt átlagosan 330 ezer forintos négyzetméteráron, ezzel is bizonyítva, hogy az értékmegőrzés és a korszerű lakásépítés szempontjai összeegyeztethetőek. Az utcáról nyíló helyiségekbe egy kardiológiai rendelő és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület költözött be.

 

A faszerkezetű, üvegezett lépcsőház új elemként került a Tarcali Kastélyszálló épületére, de akár régen is épülhetett volna

 

Gróf Degenfeld Kastélyszálló, Tarcal

 

"Tokaj Hegyaljai Bormívelő Egyesület által felállítandó Szőlő iskolai helyiség használati átengedése tárgyában keletkezett azon kérelmet van szerencsém Méltóságod elé terjeszteni, hogy az ügyletre megyehatósági megerősítést adni méltóztassék....Az iskola növendékei a legbiztosabb úton fognak elősegéltetni, hogy a kertészet és gyümölcsészet elemeiben alapos oktatást nyerhessenek és szakavatottsághoz juttassanak."

 

Ezek a mondatok a hegyaljai szőlőbirtokosok Zemplén megye főispánjához írott leveléből származnak, amelyben egy vincellérképző intézet létrehozásához kérnek hozzájárulást.

A korábbi évszázadokban a hegyaljai polgárok maguk művelték szőlőiket, később azonban már kialakult a munkamegosztás, a hegyaljai iparosság végezte a maga ipari tevékenységét, a szőlőkben végzendő munkákat pedig hozzáértő, gyakorlott emberekre, ún. vincellérekre bízta. A XVIII. század második felétől létrejöttek a Hegyalján is a nagyobb uradalmak, közöttük szőlőbirtokok, borgazdaságok, melyekben már jelentős számú bérmunkás dolgozott és az irányítást képzettebb szakemberek végezték. Nem volt azonban intézményes szakképzés, erre csak a XIX. század második felében, 1849 után lett igény országszerte.

A hegyaljai szőlőbirtokosok, akik Tokaj-Hegyaljai Bormívelő Egyesületet alakítottak, elhatározták, hogy Tokaj városában iskolát létesítenek, szakemberek képzésére. Megyei és országos hatóságok, hegyaljai szőlőbirtokosok vitái során alakult ki az a döntés, hogy mégsem Tokajban, hanem alkalmasabb helyen, kedvezőbb feltételek között alakítják ki a képezdét. Tarcalon a Henye dűlőben, a Terézia-domb és Kápolna alatt jelölték ki az iskola helyét, a gyakorlati telepet.

 

Az épület eredeti állapota

 

1872-ben Vegykísérleti Állomás és Pincemesterképző Intézet alakult és kezdte meg működését Tarcalon, majd egy év múlva, 1873-tól három éves elméleti és gyakorlati képzéssel működő vincellér képezdévé változott az épület, Tarcali M. Kir. Vincellérképző Intézet néven. Az első igazgató 1891-ig Szabó Lajos volt, aki a 40 holdas kis tangazdaságot szakmailag megerősítette és 126 holdas mintagazdasággá alakította, munkatársai és a velük együtt kiváló szakmai munkát végző diákok segítségével. Az ő működése alatt alakult ki a vincellériskola telephelye, a főépület (1872-74 között), a növendékek lakóháza, a szaporító és oltótelep, gyümölcsös, díszkert, pince és egy 200 szőlőfajtával rendelkező kísérleti tér. A II. világháború után a főépületben szőlész-borász szakiskolai, illetve szakmunkás képzés folyt, majd a terület a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság kezelésébe került, az iskolaépületet irodaként használták. 1994-ben a gróf Degenfeld család tulajdonába jutott, több, összesen száz hektárnyi szőlőbirtokkal együtt. A kastélyszálló kivitelezése 2001 decemberében kezdődött meg, és 2003 május végén fejeződött be.

A Degenfeld család múltja Svájcba vezet, az 1200-as évekbe. Magyarországon és Erdélyben a XIX. század elejétől vannak jelen. Degenfeld Miksa birodalmi tanácsos Bécsben ismerkedett meg Teleki Lászlónéval, akinek húgát, Annát, 1800-ban feleségül vette. I. Ferenc király 1810-ben magyar grófi címet adományozott neki. Ők lesznek a család magyarországi (erdőszádai) ágának alapítói. Három fiuk közül Imre 1848-49-ben Szabolcs megye főispánja lesz és egyben Kossuth megbízottja. A szabadságharc során a honvédség szervezésében is részt vállal. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosik, majd önként jelentkezik, börtönbe zárják, s kötél általi halálra ítélik. A család németországi ágának közbenjárására nyeri vissza szabadságát és elkobzott vagyonát. A Degenfeldeket megtaláljuk a legjelentősebb tokaji birtokosok sorában is. A háború után Degenfeld Sándor vagyonától megfosztva Romániában élt, 1963-ban költözött feleségével, Bethlen Ágnessel Németországba. A család 1994-ben elhatározta, hogy újjáéleszti a szőlőbirtokot, és első osztályú termőterületeket, valamint egy ősi pincét vásároltak Tarcalon. A birtok középpontja a Terézia kert lett. 1999-ben a család újabb beruházásba kezdett, visszavásárolta a Tokaj főterén álló, egykor a család tulajdonában lévő, elhanyagolt állapotú Degenfeld Palotát. Ebben teljes átalakítás és felújítás során konferencia és turisztikai központot hoztak létre.

A vincellérképző 2004-ben Építőipari Nívódíjat nyert rekonstrukciójának generálkivitelezője, a miskolci FK Raszter Építő Rt. valósította meg már korábban is a Degenfeld család beruházásait, 1996-ban adták át a szőlőbirtokot és pincészetet, majd 2000-ben a tokaji Gróf Degenfeld Palotát.

 

A Degenfeld Pincészet részlete

 

A kastélyszálló - valamint a Degenfeld Pincészet - terveit Salamin Ferenc építész készítette, a régi épületek és épületszerkezetek iránt más munkáiban is megmutatkozó érzékenységgel. Az elsődleges tervezői alapfeladat az volt, hogy funkciójában és megjelenésében, hangulatában is sikerüljön kastélyszállóvá alakítani az eredetileg a monarchia iskolaépületeinek igényes, de szigorúan gazdaságos és visszafogott stílusában épült házat, amely a II. világháború utáni átalakításokkal csak vesztett építészeti értékeiből és megformáltságából.

A kastély jelleg kialakításához a műemlék épület környezete jó alapot adott, a vincellériskolára rávezető - középtengelyre szerkesztett - két íves vonalvezetésű út, az ezek által körülfogott, 80-100 éves fákból álló park, a feljebb elhelyezkedő borháztól induló fasor mind egybecsengtek az elérni kívánt hatással. A földszinti alaprajzban az építész tervező - az addigi esetlegességeket megszűntetve - a kastélyépítészetre jellemző elegáns térsorba szervezte az új funkció által megkövetelt nagy, közös használatú helyiségeket: az előcsarnokot, az éttermet, a szalont, a könyvtárat és a különtermet. A konyha értelemszerűen az étterem mellé, az épület keleti végére, az egyéb kiszolgáló helyiségek pedig az északi oldalra kerültek. A pincében található a wc-blokk, az étteremhez tartozó raktárak - ezeket a régi pincelépcső helyén kialakított új lépcsőn lehet megközelíteni -, a kazánház, valamint egy borozó.

 

A szálló belsőépítészete rendkívül igényes színvonalon készült el.

 

 

Az eredetileg a középső traktus hátsó részén elhelyezkedő, a földszintet az emelettel összekötő, háromkarú lépcsőt elbontották; az új, mind a négy épületszintet kiszolgáló, liftet is tartalmazó lépcsőház az épület háta mögé került, a bejárat tengelyében. Az épület eredeti stílusát követi, vagyis azt imitálja, ahogy abban az időben akár meg is épülhetett volna. A faszerkezetű, üvegezett lépcsőház a korabeli eklektikus épületek Fachwerk-hangulatú tornácainak, verandáinak fomavilágát követi. A fa elemek részletképzéseinek mintájául a bejáratnál eredetileg lévő faszerkezetű erkélyépítmény szolgált, amelyet a rekonstrukció során elbontottak és némileg módosított formában újraépítettek.

Az emelet - valószínűleg átalakítás révén létrejött - középfolyosós alaprajzi rendszere helyett a folyosó hátrakerült az északi homlokzatra, a déli homlokzaton és a két véghomlokzaton pedig a szállodai szobák sorakoznak, középen egy apartmannal. Arra, hogy az emelet alaprajza nem az eredeti, hanem már átalakítás eredménye lehetett, az is utalt, hogy a feltárások során megtalálták a főhomlokzatiakkal egyező, íves áthidalású ablakok nyomait, amelyeket aztán helyre is állítottak. Ezen túlmenően a homlokzat rekonstrukcióját egészében véve is abban a szemléletben hajtották végre, hogy az építés korának feltételezhetően eredeti állapota álljon vissza. Az ablakok SOFA gyártmányúak, a vakolattagozatokat az eredeti állapotból fennmaradt elemeket mintául véve építették újjá.

A tetőtér beépítésénél figyelembe kellett venni, hogy az épület középső tömbjének emeleti belmagassága és a tető magassága egyaránt nagyobb volt, mint az oldalszárnyaknál. A rekonstrukció során némileg módosultak az emelet és a tető magassági méretei, de az épület arányai alapvetően nem változtak meg. A tetőtér padlószintjének ugrásait két, öt-öt fellépést tartalmazó, szimmetrikusan elhelyezett lépcső hidalja át. A tetőablakok - melyek arányaihoz és a fafaragások részletképzéséhez a mintát a középső épülettömb eredetileg meglévő padlásablakai adták - méretezésénél összhangba kellett hozni a bevilágítási igényt azzal, hogy az épület jellege nem engedett meg túl nagy tetőfelépítményeket. A tetőtérben is szállodai szobák találhatóak.

 

A kastélyszálló a főbejárat irányából

 

Az eredetileg három állószékes fedélszerkezeteket elbontották, a faanyagukat beszámozva elraktározták. Új, torokgerendás, fogópáros ácsszerkezetet állítottak fel, amely a szintén újonnan épült térdfalakra támaszkodik és amelyet a tetőtér középső részén, alaprajzilag cellaszerű rendszerben végigvonuló 12 centiméter vastag tégla válaszfalak koszorúi merevítenek. Ez a merev rácsszerkezet a tető terheinek egy részét levezeti a középfőfalra. A tetőre hódfarkú kettős fedés került.

A rekonstrukció megkezdésekor az épületben többféle födém - borított gerendás, csapos gerendás fafödémek, poroszsüveg födém - volt található, ezek közül a poroszsüveg-boltozatos födémszakaszok megmaradtak, a fafödémek helyett pedig mindenütt monolit vasbeton födémek készültek. A tetőszerkezet bontásával együtt ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a munkálatok első lépéseként a házat a csupasz falakig vissza kellett bontani.

Az épület csak részben, a középső és a keleti része alatt van alápincézve, a kőből készült pincefalak tégla boltozatokat hordanak. A kő- és téglafelületeket homokfúvással tisztították le, majd páraáteresztő impregnáló szerrel kezelték. A pince vakolt falainál és a földszint falainál másfél méter magasságig falszárító vakolatrendszert alkalmaztak.

A régi épület és az új funkció összehangolásának kritikus pontja volt az épületgépészeti részek - amelyeknek tömkelegét igényli egy mai szálloda - megoldása, illetve a számukra szükséges helyek megtalálása. A klíma külső egysége a lépcsőház tetején kapott helyet, az építménnyel egybekomponált faszerkezettel eltakarva. Két új, nagy kéménytest épült a fűtés és a légtechnika igényeinek kiszolgálására. A fürdőszobák sávjaiban álmennyezettel választottak le vízszintes elosztó területeket a gépészeti vezetékek részére, a földszinten a sarokpárkányokban, a pincében a boltozatok feltöltésében, a tetőben a padlástér oldalsó zugaiban nyertek helyet a gépészet számára.

A belső burkolatok érdekessége a jura mészkő lapokból készült padlóburkolat az előcsarnokban, dunabogdányi andezit keretsávokkal, lábazatokkal. Az étteremben, a szobákban csaphornyos tölgy parketta borítja a padlót, a pincében pedig Cotto kerámia lapok. Az ablakkönyöklők ruskicai márványból készültek, a mosdópultok fekete gránitból vannak. A belső festett falfelületekre bio lélegző szilikátfesték került.

A külső lépcső és a terasz anyaga is dunabogdányi andezit, a teraszon fűrészelt, a lépcsőknél -melyek tömblépcső-elemekből állnak- polírozott kivitelben. Időközben a park rendezése is megtörtént, a terméskő támfalak hegyaljai tufából készültek.

A kastélyszálló elkészültével a terület fejlesztése nem állt le, 2004-ben elkészült az úszómedence és az öltözőépület - ugyancsak az FK Raszter kivitelezésében és Salamin Ferenc tervei alapján -, a későbbiekben pedig sor került a melléképületek rekonstrukciójára is.

 

A történeti részek Hőgye István: Adatok a tarcali vincellérképző történetéhez c. tanulmánya alapján készültek

 

A kastélyszálló terasza

 

 

Tiszafüredi Termálszálló

 

Eredetileg a Tisza-tó zagytározója volt az a terület, amelyen most a háromcsillagos termál hotel áll, a tavat a hetvenes években alakították ki és itt, mellette helyezték el a mederből kikotort zagyot. A későbbiekben elkészült szabályozási terv a 3,1 hektáros területet belterületbe vonta. A tóparti telek jelenleg nem mentesített hullámterület. Az építkezés megkezdése előtt körülbelül 30 ezer köbméternyi földdel töltötték fel a területet, így most a legnagyobb árvízben is „száraz lábbal” megközelíthető.

Hagyományos alapozásról nem lehetett szó mindezek miatt, a talajmechanikai szakértő – az M7 autópálya Balaton környéki szakaszának építésénél is alkalmazott - Soil-Cons mélytömörítési technológiával javasolta a talaj megerősítését az alapok alatt. Ennek az eljárásnak az időbeli lefutása azonban eléggé bizonytalan, előre nem lehet pontosan tudni, mennyi idő után éri el az altalaj a szükséges szilárdságot. Ezért az építtető az időben kiszámíthatóbb, bár költségesebb cölöpalapozást választotta. A 10 méter mélységű cölöpözés és a földfeltöltés egyszerre zajlott, egy ideiglenes munkasíkot hoztak létre, a végleges terepszintet csak később alakították ki.

 

A termál hotel főépületei a kivitelezés utolsó stádiumában

 

A központi épület a félsziget két oldalról vízzel körülvett sarkában helyezkedik el, a nyugati, délnyugati irányban megnyíló panoráma felé tájolva. Vasbeton pillérvázzal, kitöltő falakkal, cserépfedéssel készült. Az alaprajza alapvetően tengelyesen szimmetrikus szerkesztésű, középen helyezkedik el az előcsarnok, mögötte a fedett belső medence (amelyet az üvegfalon át látni is lehet), majd a kültéri medence. Jobbra található az étterem, a konyhaüzem, a személyzeti helyiségek, balra pedig a 150 fős konferenciaterem a szekciótermekkel. A medencékhez öltözők, wellness részleg, egyéb szolgáltató részek tartoznak. Az emeleten és a tetőtérben helyezkednek el a szállodai szobák és apartmanok. A tetőtéri helyiségekben – a homlokzati falak visszahúzásával és a teraszokkal kialakított tömegjátéknak köszönhetően – nincsenek ferde felületek.

A vasbeton lábakon álló apartmanházak a főépület mellett, a kialakított kis öbölre települnek. Az első elképzelések szerint könnyűszerkezetes készházak lettek volna, de mivel ezek nem bizonyultak olcsóbb megoldásnak, végül is 25 centiméteres Ytong téglából építették fel őket, 8 centiméter vastag hőszigeteléssel.

A kiszolgáló funkciókat (porta, kommunális hulladék, veszélyes hulladék, kerékpár kölcsönzés, kerti szerszám tároló) a terület bejáratánál lévő portaépületbe helyezték el, egy másik hasonló épület fogadja be az épületgépészeti berendezések egy részét.

 

Elöl az egyik főépület, hátul az apartmanházak

 

A termálszálló főépületében negyvenkét darab kétágyas szobát, hat darab négyágyas apartmant és nyolc darab kettesével összenyitható kétágyas szobát alakítottak ki, ezek mindegyike rendelkezik fürdőszobával és saját terasszal. Ezen kívül egy szoba mozgássérültek elszállásolására is alkalmas. A kilenc apartmanház két-két három szobás, 6 fő befogadására alkalmas egységet tartalmaz. Összesen a szállás férőhelyek száma 234.

A kivitelezés 2006 augusztusában kezdődött meg a – végleges terepszint alatt másfél méter mélyen fekvő - építési sík kialakításával. Két hét alatt körülbelül 20 ezer négyzetméternyi felület tömörítését végezték el. Ezzel egyidőben megindult a cölöpözés is, amelynek befejezése után mintegy három hónapot vett igénybe a szerkezetépítés. A műszaki átadásra 2007. szeptember 30-án került sor.

A beruházás mintegy 1,2 milliárd forintból valósult meg pályázati támogatásokkal, amelyekből valamivel több mint 70 millió forintot a magyar állam nyújtott, 213,5 millió forintot pedig az Európai Unió.

 

Az apartmanházak kivitelezés közben

 

Napjainkban egyre hangsúlyosabbá válnak az energiatakarékosság és a széndioxid-kibocsátás csökkentésének egymással is kapcsolatban álló témái. Az emelkedő energiaárak, az energiaellátás bizonytalanságai, a Földet fenyegető üvegház-hatás, a levegő szennyezettsége a belőle következő egészségügyi problémákkal együtt, a klímaváltozás komolyan kell hogy vetesse velünk azt az ökológikus hozzáállást, amit eddig talán idealista álmodozók irreális és finanszírozhatatlan ábrándjának véltünk. Mindebben nagy az építészet felelőssége is, hiszen világméretekben az energiafogyasztás 60 százaléka az építési szektorhoz kötődik.

Az Egyesült Államokban, Angliában vagy Németországban igen jelentős erőkkel dolgoznak az alternatív zöld megoldásokkal kapcsolatos kutatásokon és tervezési feladatokon. Ezek a - hagyományos, legegyszerűbb tapasztalatokon és high-tech technológiákon egyszerre alapuló - módszerek ugyanakkor már a hétköznapok részévé is váltak, mivel rendelkezésre állnak olyan állami ösztönző mechanizmusok, amelyek támogatják az elterjedésüket. A finanszírozási modelleket is kidolgozták, a beruházások megtérülését szigorúan kalkulálják, szó sincs korlátlan pénzköltésről, sokkal inkább nagyon jól átgondolt gazdasági számításokról. A fenntartható építészet elvei alapján épül újjá például New Orleans egy lakónegyede. Ludwigshafenben egy meglévő, többlakásos épülettömböt korszerűsítettek úgy, hogy a fűtésköltség nulla lett, Angliában pedig elkészült a zéró CO₂ kibocsátású lakóházak prototípusa. A legújabb fejlesztéseknél már nem is az a cél, hogy az épület ne vegyen fel energiát különböző közművektől, hanem hogy a saját ellátásán felül még eladásra is termeljen energiát. Ezt az állam vagy az áramszolgáltató a szokásosnál magasabb áron veszi meg, a bevétel jól hasznosítható például a beruházásra felvett kölcsön hiteltörlesztésére.

Magyarországon is vannak kezdeményezések e téren, de egyelőre nem ez a szemlélet az általános nálunk, részben azért is, mert hiányoznak azok a kormányzati intézkedések – például adókedvezmények -, amelyek a szélesebb körű elterjedést segítenék. Annál is inkább példaértékűek és üdvözlendőek azok a beruházások - mint például a tiszafüredi termál szálló -, amelyeknél az ökológiai szempontokat is figyelembe veszik.

 

Az épület belsőépítészete is a helyi hagyományos anyagokra épít

 

A termál hotelben egy meleg- és egy hidegvizes kút áll a vízellátás szolgálatában, a hideg víz 200 méteres mélységből, a termálvíz pedig 800 méterről származik. A vízellátás a fúrt kutak hozamából megoldható, vízbekötésre csak a tűzvédelmi előírások miatt került sor. Végül is egy olyan vízhalózat valósult meg, amelynél a gazdaságossági szempontok alapján vezérelhető, mikor melyik forrásból – a kutakból, illetve a vízvezetékből – nyerje a vizet. A fűtés az első elképzelések szerint gázkazánról működött volna, azonban végül is száz százalékban ökológikus megoldások valósultak meg, a létesítménynek egyáltalán nincs gázbekötése sem.

A legkorszerűbb épületgépészeti megoldások egész sora található meg a létesítményben. Ezek beruházási költsége magasabb volt a hagyományos fűtési-hűtési módokéhoz képest, azonban hosszú távon, az üzemeltetés költségeit is mérlegelve az építtető a „zöld” módszerek mellett döntött. Az alacsony hőmérsékletű rendszerekhez – fan coilok, padlófűtés - normál hőcserélőket alkalmaztak, viszont a wellness szállodákra jellemző olyan feladatok miatt, mint például a medencetér-szellőztetés és a párátlanítás, hőszivattyút is igénybe vettek. Ez 10 – 20 °C közötti hőmérsékletű vizet használ fel hőforrásként.

 

A bejárati előcsarnok kivitelezés közben

 

Ugyanakkor a nyári hőterhelés kivédésére egy hőforrásként levegővel működő hőszivattyú is működik a szállóban, mivel az előzőekben említett vízre alapozódó hőszivattyú a kutak adott vízhozama miatt ezt a funkciót már nem tudta volna ellátni. A téli fűtési csúcs kiszolgálására – amikor akár -20 °C fokra is lecsökkenhet a hőmérséklet - egy szilárd tüzelésű kazán áll rendelkezésre, amely nagyon jó fűtőértékű fűzfa-aprítékkal működik.

Ha az apartmanházakat is a központi rendszerről fűtenék, akkor távvezetékeket kellett volna kiépíteni, ehelyett különálló, léghőszivattyús fűtési rendszereket hoztak létre a számukra. Az ehhez szükséges berendezések egy részét az apartmanházakéhoz hasonló tömegű, nyeregtetős portaépület rejti el, mint ahogy a transzformátort is.

Az építészeti megformálás tekintetében ezekhez a high-tech épületgépészeti megoldásokhoz hagyománytisztelő szemlélet társul. Az anyagok és szerkezetek kiválasztásánál az építész tervezők koncepciója az volt, hogy a helyi, szokásos építőanyagokkal érjenek el korszerű, esztétikus megjelenést. Ennek megfelelően világos vakolatokat, kerámia cserépfedést és sok faanyagot alkalmaztak, fa teraszok, pergolák és árnyékolók készültek. Az ártéri erdőknek köszönhetően az országnak ezen a részén a népi építészetben jellemző építőanyag volt a fa, ebből készült például a parasztházak padlásterének bütüje is. A terület jellegzetes fafajtája a fűz, elterjedt a fűzfafonás, ezt a hagyományt vitték tovább a termál hotel belsőépítészeti megoldásaiban: a fali és mennyezeti lámpák búráinál, a recepciós pult, az íróasztalfiókok, a piperetárolók fonott betétjeinél, amiket az építtető lokálpatrióta hozzáállásának megfelelően helyben gyártattak le.

Az épületek tömegformálása, egyes építészeti elemeik léptéke, ezek arányrendszere is a helyi hagyományokra épül, de ez nem bizonyos népi építészeti formák másolását jelenti, hanem egy szerkesztésmódot, egyfajta hozzáállást - a korszerű hangvétel ettől egy kicsit sem sérül. A hely szellemének követése hatja át az egész épületegyüttest. Ez persze – ha jobban belegondolunk – nem áll ellentétben, sőt nagyon is egybevág a korszerű gépészettel, hiszen végül is a hagyományainkat követjük, ha visszatérünk ahhoz az ökológikus életmódhoz, ami még 50-60 évvel ezelőtt is jellemző volt a magyar falvakra. Nagyszüleink, dédszüleink idejében itt még minden megfelelt a fenntarthatóság követelményeinek, a mezőgazdaság melléktermékeivel fűtöttek, a tökéletes újrafelhasználás rendszerében éltek, szemét tulajdonképpen nem is képződött. Megújuló forrásokból származó olyan építőanyagokból építkeztek, amelyek a téli hideg és a nyári meleg ellen egyaránt védelmet nyújtottak. Összhangban éltek a természettel, a Nap járása és többi környezeti feltétel határozta meg, hogy mit és milyen tájolással építettek. A komfortigényünk időközben megnövekedett, oda már nem tudunk visszatérni, ahonnan körülbelül egy fél évszázaddal ezelőtt elszakadtunk, de a már rendelkezésünkre álló modern épületgépészeti megoldásoknak köszönhetően a régi, bölcs szemléletet újraéleszthetjük.

 

Erzsébet Királyné Ház:

Generál tervező:

Gerencsér Építésziroda Kft.

Felelős építésztervező:

Gerencsér László

Építész munkatársak:

Egyed András, Kispéter Gábor, Vargyas Attila, Sasvári Gergely, Tafferner Tamás

Statika:

Ungi Mérnöki Iroda Kft.

Ungi Lajos

Ungi Balázs

Kerekes Zoltán

Épületgépészet:

Mödl Épületgépész Mérnöki Iroda Kft.

Mödl Andor

Sipos Gábor

Épületvillamosság:

Provill Kft.

Kovács György

Sárfalvi Ilona

Épületakusztika:

Constans 2000 Bt.

Mnyerczán György

Épületszigetelési szakértő:

Méhes-Renoszig Kft.

Héra Gábor

Csornai Ferencné

Méhes György

 

Beruházó, generál kivitelező, értékesítő:

Quadrat Kft.

Felelős műszaki vezető: Zettisch Ferenc

Vízszigetelések:

Méhes-Renoszig Kft.

Gipsz műemléki stukkók:

Spanberger Márton épületszobrász

Kőburkolatok:

Reneszánsz Kőfaragó Rt.

Díszkapuzat:

Kohut és Társa Kft.

Secco kép:

Z. Ipacs Mária

Beépített bútorok:

Pannónia Bútorstúdió Kft.

 

 

Tarcali Kastélyszálló:

Tervezők:

Építészet: Salamin Ferenc, munkatársak: Márton László Attila, Kuli László

Kerttervezés: Pagony Kft. - Herczeg Ágnes, Vincze Attila,

Statika: Nagy Péter

Gépészet: Nagy Gábor

Elektromos: Münnich Gábor

Közmű: Márkus György

Belsőépítészet: Szenes István

 

 

Kivitelezők:

 

Generálkivitelező: FK Raszter Építő Rt.

Gépész és elektromos munkák: FK Miszer Kft.

Burkoló munkák: Kelet-Ber Kft.

Egyedi tervezésű fa nyílászárók: Fafel Kft.

Beépített bútorok: Mezőkövesdi Bútoripari Kft.

 

 

Tiszafüredi Termálszálló:

Tervezők:

Építészet, belsőépítészet: Ferdinánd és Ferdinánd Építésziroda, Ferdinánd Árpád és Ferdinánd Csaba

Építész munkatársak: Nagy Krisztián, Galamb Emese, Csörgő Tibor, Vörös Eszter, Várhelyi Gitta, Gácsi Levente, Hamar Gergely, Hámori Máté

Belsőépítészeti koncepció: Czakó Építész – Belsőépítész Iroda, Czakó Kálmán

Statika: Balogh Zsolt

Épületgépészet: Le'vél Mérnöki Iroda., Lencsés János

Épületvillamosság: Yurosignal Kft., Nagy Gábor

Lift: TM-Lift Kft., Tóth Miklós

Uszodatechnika: VízxVíz 99 Tervező Iroda, Szebeni Gábor

Konyhatechnológia: Teco-Gastro Bt., Gauland András

Közmű- és úttervezés: FerGold Kft., Ferencz Gusztáv

Kertészet: Zentai Katalin (eng. terv), Kollányiné Földi Hajnalka (kiv. terv)

Partvonalrendezési terv: Vízvonal Kft., dr. Nagy Sándor

 

Kivitelezők:

Főépület generálkiv.: Hérosz Zrt.

Főépület szerkezetépítés: Keller - Bau Kft.

Apartmanházak generálkiv.: Freeline Kft.

Apartmanházak gépészete: Budatech Kft.

Földmunkák: Földgép 2001 Kft.

Kutak: PanGeo Bt.

Kútgépházak gépészete: Carborobot

Növénytelepítés: Tiszakert Bt.

Közútcsatlakozás: Debmut Zrt., Egút Zrt.

 

Bonyolító: Promoplan Kft.

Építtető, beruházó: Tisza-Balneum Kft.