Tanfolyamok > Általános > Lomtár > A polgári jog alapjai - anyag

 

 

 

A polgári jog alapjai

 

 

A polgári jog a jogrendszerben

 

Jogrendszer: jogi normák összessége. A jogrendszer két nagy részből áll: közjog és magánjog.

 

Jogág: az azonos társadalmi viszonyokat, azonos jogi módon szabályozó jogszabályok összessége.

 

Fontosabb jogágak:

1. Közjogi jogágak: büntetőjog, szabálysértési jog, pénzügyi jog, közigazgatási jog

2. Magánjogi jogágak: polgári jog, családi jog, munkajog, társasági jog

3. Vegyes jogágak: versenyjog, környezetvédelmi jog, társadalombiztosítási jog

 

Polgári jog: a legfontosabb magánjogi jogág, amely meghatározza a többi magánjogi jogág általános szabályait, alapelveit.

 

A polgári jog legfontosabb jogszabálya: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rövidítése: Ptk.)

 

A Ptk. hat részből áll:

 

1. Bevezető rendelkezések (1-7. §)

Alapelvek, általános rendelkezések

 

2. A személyek (8-87. §)

Jogképesség és cselekvőképesség.A jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön rendelkezések. A személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok

 

3. A tulajdonjog (88-197. §)

A tulajdonjog tárgyai, tartalma és védelme

 

4. A kötelmi jog (198-597. §)

A szerződések általános szabályai. Egyes szerződések (pl. az adásvétel, a vállalkozás, a bérlet, a megbízás, a biztosítás)

 

5. Öröklési jog (598-684. §)

Az öröklés általános szabályai

 

6. Záró rendelkezések (685-688. §)

Fontosabb fogalmak meghatározása (pl. jogszabály, közeli hozzátartozó, gazdálkodó szervezet, élettárs)

 

A polgári jog alapelvei

 

A jogelmélet szerint az alapelveknek kettős jelentősége van: értelmező és hézagpótló szerepet töltenek be. Az értelmező szerepkör alkalmazására akkor kerülhet sor, ha egy jogszabályi rendelkezés meghatározása különféle megközelítésekből is lehetséges, ilyenkor az alapelvnek megfelelő értelmezést kell igénybe venni. A hézagpótló szerep akkor kerül előtérbe, ha egy adott jogviszonyra konkrét jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható, és ilyenkor a vitatott kérdést az alapelv alapján kell eldönteni.

 

Az alapelvek többsége a Bevezető rendelkezések között található, de vannak a Ptk. többi részében elhelyezett alapelvek is.

 

a) Rendeltetésszerű joggyakorlás elve

 

A Ptk. védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Azonban ezeket a jogokat csak a társadalmi rendeltetésének megfelelően lehet gyakorolni. A jogok gyakorlása nem járhat más jogának és érdekének indokolatlan és szükségtelen korlátozásával [1959. évi IV. tv. 2. §].

 

b) Jóhiszeműség és tisztesség elve

 

A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A jóhiszeműség többször nevesítve is megjelenik a Ptk-ban, és eltérő jogkövetkezményeket állapít meg attól függően, hogy a magatartás jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt (pl. a túlépítés, a ráépítés és a birtoklás szabályai).

 

Jóhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről nem tud, és kellő gondosság tanúsítása mellett nem is tudhat róla.

Rosszhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről tud, vagy kellő gondosság tanúsítása mellett tudhatna róla.

 

Azt, hogy mi minősül tisztességes eljárásnak a Ptk. nem határozza meg, azt minden esetben a társadalmi erkölcsi normák alapján lehet meghatározni. Az adott magatartásnak a jogszerűségen túlmenően, tisztességesnek (erkölcsösnek) is kell lennie. A Ptk. több esetben külön jogkövetkezményt is fűz a nem tisztességes magatartáshoz, így például a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis (lásd például: EBH2003. 956) [1959. évi IV. tv. 200. §].

 

c) Kölcsönös együttműködés elve

 

A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A kölcsönös együttműködés szinte kizárólag a kötelmi (szerződéses) részben hangsúlyos, ahol külön bekezdés is rendelkezik ennek tartalmáról.

A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. Az együttműködési kötelezettség főként tájékoztatási kötelezettséget jelent, ennek megfelelően a Ptk. is előírja, hogy a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta [1959. évi IV. tv. 205. §].

Azt hangsúlyoznunk kell, hogy nem várható el a felektől, hogy saját gazdasági érdekeiket háttérbe szorítva járjanak el, és a másik félnek is kellő körültekintést kell tanúsítania. A legjobb példa erre az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokról való tájékoztatás és tájékozódás ellentmondásos jogi helyzete.

 

d) Az általában elvárható magatartás elve

 

Ha a Ptk. szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nincs előírás egy élethelyzetre, mindenkinek olyan magatartást kell tanúsítani, amely személy szerint tőle, az adott viszonyok között elvárható. Aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak a magatartása felróható lesz, és főszabály szerint felelősségre vonást von maga után.

Fontos kiemelni, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat [1959. évi IV. tv. 4. §].

 

e) Joggal való visszaélés tilalma

 

A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha

- a nemzetgazdaság megkárosítására,

- személyek zaklatására (pl. a bérlő rendszeres ellenőrzése),

- más jogainak és törvényes érdekeinek a csorbítására (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a tulajdonostárs helyzetét kihasználja, és a megváltási ár nem elegendő megfelelő ingatlan vásárlására) vagy

- illetéktelen előnyök szerzésére (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a forgalmi érték időleges csökkenését kihasználva történik)

vezetne.

 

A joggal való visszaélés tilalmába ütközik egy nyilatkozat megtagadása is, és a bíróság ítéletével pótolhatja ezt a nyilatkozatot, ha

- jogszabály által megkívánt nyilatkozatról van szó,

- a megtagadás nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért,

- az érdeksérelem másként nem hárítható el,

- a megtagadás joggal való visszaélésnek minősül (különösen akkor minősülhet ilyennek, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé) [1959. évi IV. tv. 5. §].

 

A jognyilatkozatnak bírósági határozattal való pótlásához a törvényben meghatározott valamennyi feltétel együttes megléte szükséges. Fontos kiemelni, hogy a szerződéskötés megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek – mindenki maga döntheti el, hogy kíván-e szerződést kötni –, ezért nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság szerződési nyilatkozatot ítélettel pótoljon.

2. Jogképesség, cselekvőképesség

 

 

Jogképesség

 

Jogképesség: valakinek jogai és kötelezettségei lehetnek, polgári jogviszonyok alanya lehet. A jogképesség általános (minden embert megillet), egyenlő (mindenkinek azonos mértékű) és feltételen (nincs semmiféle jogszabályi feltételhez kötve a megszerzése).

 

A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A nemek szerinti különbségtétel tilalma indokolta például, hogy 1996 óta az azonos neműek közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben való együttélése is élettársi kapcsolatnak minősül.

A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis [1959. évi IV. tv. 8. §].

 

A jogképesség kezdete: az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít (a fogamzás vélelme).

A méhmagzat jogképessége általános, egyenlő, de élveszületésétől függően feltételes, vagyis csak akkor lesz jogképes, ha élve születik. Ez az öröklési jogban merülhet fel, hiszen akkor is örökölhet valaki, ha az örökhagyó halálakor már megfogant, illetve a magzat részére már végrendeleti úton is lehet hagyatékot juttatni (azzal a feltétellel, ha később élve a világra jön) [1959. évi IV. tv. 9. §].

 

A jogképesség vége: a jogképesség a halállal szűnik meg, az ember halálát követően már nem lehetnek jogai és kötelezettségei (ezek átszállnak a jogutódjára). Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). A halál beálltának időpontja a biológiai halál, vagyis az agyműködés leállásának ideje [1959. évi IV. tv. 22. §, 598. §].

 

Cselekvőképesség

 

Cselekvőképesség: valaki magának vagy másoknak jogokat vagy kötelezettségeket szerezhet.

 

Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A cselekvőképes ember saját nyilatkozatával, saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Az ember akkor cselekvőképes, ha az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik [1959. évi IV. tv. 11. §].

 

A cselekvőképesség egyes fokozataiba tartozó személyek között a polgári jog szempontjából az a leglényegesebb különbség, hogy ki és milyen jognyilatkozatot tehet. Így például a kiskorú maga – ha jogszabály kivételt nem tesz (pl. a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződések) – csak a törvényes képviselőjének (szülő, gyám) beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával köthet szerződést, és több esetben még a gyámhatóság beleegyezése is szükséges. A cselekvőképesség fokozatai a következők:

 

a) Cselekvőképes

- A kiskorú, ha 16 éves korát követően a gyámhatóság engedélyével házasságot kötött.

- A nagykorú (a 18. életévét betöltött), ha nem áll gondnokság hatálya alatt.

 

b) Korlátozottan cselekvőképes kiskorú

- A kiskorú, ha 14. és 18. életév közötti, kivéve, ha 16 éves korát követően a gyámhatóság engedélyével házasságot kötött.

A házasságot csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha azt érvénytelenítési perben hozott bírósági ítélet érvénytelennek nyilvánította [1952. évi IV. tv. 13. §].

 

c) Cselekvőképtelen kiskorú

- A kiskorú, ha 14. életévét még nem töltötte be.

- A kiskorú, ha a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.

 

d) Cselekvőképtelen nagykorú

- A nagykorú személy, ha a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezte

Feltétel: akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt - tartósan teljes mértékben hiányzik.

 

e) Korlátozottan cselekvőképes nagykorú

- A nagykorú személy, ha a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezte.

Feltétel: akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.

 

f) Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen

Nagykorú vagy kiskorú is lehet.

Feltétel: olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg – teljesen hiányzik [1959. évi IV. tv. 11-17. §].

 

Kiskorú (a polgári jogban és a büntetőjogban): aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.

 

3. A szerződés fogalma és általános szabályai

 

 

A szerződés fogalma, alanya és tárgya

 

Szerződés fogalma: két vagy több személy, joghatás kiváltására irányuló, egybehangzó akaratnyilatkozata.

 

A legfontosabb joghatás: a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére [1959. évi IV. tv. 198. §].

 

A szerződéskötés szabadságának alapelve alapján mindenki maga döntheti el, hogy kíván-e szerződést kötni. A szerződéskötés szabadságának alapelve alól kivételt jelentenek azok az esetek, amikor jogszabály – törvény, kormányrendelet vagy a törvény felhatalmazása alapján és annak keretein belül kiadott önkormányzati rendelet – a szerződés kötését kötelezővé teszi [1959. évi IV. tv. 198. §, 205. §].

 

Szerződés alanya: - nagyon leegyszerűsítve - az a személy, aki létrehozza a szerződést, vagy részére a szerződés jogot, kötelezettséget alapít. A szerződés alanya elvileg bárki (természetes személy, cég, alapítvány, stb.) lehet, aki jogképességgel és cselekvőképességgel rendelkezik.

 

A szerződés alanyai az egyes szerződési típusokban különféle elnevezéssel szerepelhetnek, például:

- eladó – vevő (adásvételi szerződés)

- bérbeadó – bérlő (bérleti szerződés)

- vállalkozó – megrendelő (vállalkozási szerződés)

 

Szerződés tárgya: a szerződésben kikötött szolgáltatás, amely lehet

- közvetlen tárgy: az a magatartás, amit a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében tanúsítania kell (ez lehet tevőleges, vagy valamilyen passzív tevékenység is, például valaminek a tűrése);

- közvetett tárgya: valamely vagyoni értékkel bíró dolog, tevékenység kifejtése vagy vagyoni értékű jog.

 

Előszerződés: a felek abban állapodnak meg, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek, ennek megfelelően a felek kötelesek lesznek a szerződést megkötni. Jogszabály előszerződés kötését kötelezővé teheti. Itt is ki kell emelnünk, hogy nem a megállapodás elnevezése, hanem annak tartalma a döntő. Ha a megállapodás címe „Előszerződés”, azonban abban a végleges szerződés minden lényeges eleme megtalálható, akkor az a végleges szerződésnek minősül.

 

A szerződés tartalma

 

Tartalom-meghatározás szabadsága: a felek – a jogszabályi korlátok keretein belül – szabadon határozhatják meg a megállapodásuk részleteit, feltételeit [1959. évi IV. tv. 200. §].

 

Diszpozitív rendelkezések:

- a felek még a Ptk-ban rögzített szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől is eltérhetnek egyező akarattal, ha jogszabály az eltérést nem tiltja;

- a Ptk-ban rögzített szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a felek az adott kérdést szerződésükben nem rögzítették;

- a szerződésre vonatkozó egyes szabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek arról a megállapodásukban másként nem rendelkeztek;

- a diszpozitív szabályok alól kivételt csak jogszabály tartalmazhat.

 

Kogens rendelkezések:

- a felek még egyező akarattal sem térhetnek el ezektől a szabályoktól;

- akkor is a szerződés részévé válnak, ha a felek eltérően állapodnak meg;

- ezen szabályok megsértése érvénytelen, vagy helyükbe a jogszabályi rendelkezés lép.

 

A Ptk. szerződésre vonatkozó rendelkezései döntően diszpozitívak, a kogens szabályokat a Ptk. külön kiemeli. Egyéb jogszabályok általában kogensek.

 

Visszterhesség vélelme

 

Visszterhesség vélelme: a szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár [1959. évi IV. tv. 201. §].

 

Csak azokban az esetekben nem érvényesül a visszterhesség vélelme, amikor

- a szerződés fogalmi eleme az ingyenesség (pl. ajándékozási szerződés), vagy

- a Ptk. az ingyenességet csak lehetőséget fogalmazza meg, de ettől a felek eltérhetnek (pl. magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár) [1959. évi IV. tv. 201. §, 232. §].

 

Tipikus polgári jogi szerződésfajták

 

Tulajdonátruházási (dologszolgáltató) szerződések	Tevékenységkifejtő szerződések	Használati szerződések	Helytállási (készenléti) szerződések
Adásvételi szerződés Csereszerződés Ajándékozási szerződés Szállítási szerződés Közüzemi szerződés Kölcsönszerződés Életjáradéki szerződés Tartási szerződés Öröklési szerződés	Vállalkozási szerződés Fuvarozási szerződés Letéti szerződés Megbízási szerződés Bizományi szerződés Szállítmányozási szerződés Bankszámlaszerződés Folyószámla-szerződés	Bérleti szerződés Lakásbérleti szerződés Haszonbérleti szerződés Haszonkölcsön	Hitelszerződés Biztosítási szerződés - Vagyonbiztosítás - Felelősségbiztosítás - Életbiztosítás - Balesetbiztosítás

 

Megjegyzések:

 

- A táblázatban nem szerepel valamennyi Ptk-ban említett szerződési típus.

 

- Számtalan más csoportosítás is elképzelhető (például: ingyenes és visszterhes szerződések).

 

- Más jogágakban további szerződési típusokkal is találkozhatunk, amelyek azonban nem felelnek meg teljes mértékben a polgári jog (kötelmi jog) szerződési fogalmi elemeinek, például: munkaszerződések (munkajog), társasági szerződések (társasági jog).

 

- A felek a típusszabadság elve alapján

-- szabadon vegyíthetik az egyes szerződéstípusok elemeit (vegyes szerződések);

-- a Ptk-ban nem nevesített polgári jogi szerződéseket is köthetnek – például: együttműködési szerződés, lízing szerződés, franchise szerződés, factoring szerződés – (ún. atipikus szerződések).

 

- Amennyiben a felek között vita alakul ki, főszabály szerint a következő sorrendben kell a vita eldöntéséhez szükséges jogi hátteret vizsgálni:

1) speciális, nem a Ptk-ban található jogszabályi rendelkezés,

2) a felek megállapodása,

3) a jogügylethez legközelebb álló szerződésre vonatkozó Ptk. előírások (Ptk. Első rész, III. cím, 365-596. §),

4) a szerződések közös szabályai (Ptk. Negyedik rész, I. cím, 198-338. §),

5) a polgári jog alapelvei (Ptk. Első rész, 2-7. §).

 

A szerződés létrejötte. Szerződéskötési ajánlat

 

Fontos kiemelni, hogy a szerződési akarat még nem jelent a másik fél irányába semmiféle jogot vagy kötelezettséget, csak akkor, ha ezt közzétesszük vagy célzottan a másik féllel közöljük. Kizárólag az ilyen szerződési nyilatkozathoz fűződhetnek joghatások.

 

Ajánlat (ennek közlésével indul meg a szerződéskötési folyamat): a szerződéskötés céljából tett, egyoldalú és címzett akaratnyilatkozat.

 

Hatályossá válik az ajánlat (nyilatkozat):

- szóban vagy szóbeli üzenettel tett ajánlat (nyilatkozat)  a másik fél tudomásszerzésével

- írásban vagy távirati úton közölt ajánlat (nyilatkozat)  a másik félhez történő megérkezéssel.

 

A hatályos ajánlat esetében megkezdődik az ajánlati kötöttség, azt visszavonni csak a másik fél beleegyezésével lehet. A még hatályossá nem vált nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonó nyilatkozatnak legkésőbb a visszavont nyilatkozattal egy időben kell a másik félhez érkeznie, illetőleg tudomására jutnia. Ha mindkét fél gazdálkodó szervezet, az ellenszolgáltatást (vételár, díj) vállaló fél a nyilatkozatát a szerződés létrejöttéig visszavonhatja, a másik fél költségeit azonban meg kell térítenie [1959. évi IV. tv. 214. §].

 

Ajánlati kötöttség: Aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta.

 

Ajánlati kötöttség időtartama:

1) jogszabály szabályozhatja (ritka);

2) az ajánlattevő határozza meg;

3) ha sem az ajánlattevő, sem jogszabály nem határozza meg:

- jelenlevők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja;

- távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta (pl. postafordultával) [1959. évi IV. tv. 211. §].

 

A másik félnek az ajánlati kötöttség időtartamán belül kell a válaszát az ajánlattevő tudomására hoznia, ellenkező esetben csak az ajánlattevőn múlik, hogy azt elfogadja-e. Az ajánlati kötöttség időtartamán belül a következő válaszok lehetségesek:

 

 

Nincs válasz	Főszabály szerint nem jön létre a szerződés. Jogszabály vagy a felek rendelkezése alapján – kivételes esetben – a hallgatással mint ráutaló magatartással is létrejön a szerződés.
Elutasítás	Nem jön létre a szerződés
Elfogadás eltérő tartalommal (akar szerződni, de más, módosított feltételekkel)	Új ajánlatnak kell tekinteni. Újrakezdődik az ajánlati szakasz, akkor jön létre a szerződés, ha az eredeti ajánlattevő elfogadja a módosításokat.
Elfogadás (az ajánlat teljeskörű elfogadása)	Létrejön a szerződés. Ezt követően -csak a másik fél beleegyezésével lehet módosítani a szerződést, - nincs lehetőség eltérő tartalmú ajánlatot tenni, akkor sem, ha az ajánlati kötöttség ideje nem ért véget.

 

A szerződés létrejötte

 

A szerződés az ajánlat elfogadásával jön létre. A szerződés létrejöttének időpontja:

- jelenlevők között  amikor az ajánlatot elfogadják;

- távollevők között  amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik [1959. évi IV. tv. 213. §].

 

Ha az elfogadó idejében megtett nyilatkozata az ajánlattevőhöz elkésve érkezik, az ajánlattevő köteles a másik felet haladéktalanul értesíteni arról, hogy a szerződés nem jött létre. Ha ezt elmulasztja, a szerződés létrejön [1959. évi IV. tv. 214. §].

 

Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik.

A beleegyezés, illetőleg a jóváhagyás megtörténtével a szerződés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre.

Beleegyezés, illetőleg jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni [1959. évi IV. tv. 215. §].

 

Fontos: A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez [1959. évi IV. tv. 205. §]. Lényeges szerződési feltétel az:

- amelyet az egyes szerződéstípusok jogszabályi meghatározása rögzít, ezen túlmenően

- amelyet a felek közösen határoznak meg, vagy

- amelyet bármelyik fél lényegesnek tekinti, és ezt közli is a másik féllel, vagy

- amely tekintetében a felek között vita van, és ennek teljesülése nélkül valamelyik fél nem kíván szerződést kötni.

 

Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [1959. évi IV. tv. 198. §].

 

Egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [1959. évi IV. tv. 199. §].

 

 

A szerződés alakja

 

Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában az alábbi alakokban lehet megkötni

- szóban

- írásban

- ráutaló magatartással

 

Fontos: a nyilatkozattétel elmulasztása - ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak [1959. évi IV. tv. 216. §].

 

Két esetkörben előfordulhat elő, hogy egy szerződést kizárólag meghatározott alakban – leggyakrabban írásban – lehet érvényesen megkötni:

 

1) Jogszabály írja elő

 

Például az ingatlan adásvételi szerződés csak írásban érvényes.

Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis. A semmisséget az sem orvosolhatja, ha utólag például írásban rögzítik a szerződést (ez új szerződésnek minősül), vagy annak megfelelően a felek teljesítenek (kivéve a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket).

 

Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges.

 

2) A felek megállapodás alapján

 

A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték [1959. évi IV. tv. 217. §].

 

Fontos: Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni.

 

Érvényes és hatályos szerződés

 

Érvényes szerződés: a szerződést a jogszabályi előírásoknak megfelelően, az aláírásra jogosultak kötötték meg, a felek a teljesítést állami úton (tipikusan bírósági eljárás során) kikényszeríthetik.

 

Hatályos szerződés: az érvényes szerződést alkalmaznia kell a feleknek, a hatályosságot mindig megelőzi egy érvényes szerződés létrejötte.

 

Hatálytalan szerződés: az érvényes szerződés létrejött, de valamiért még nem lépett hatályba, vagy hatályát vesztette, ezért a felek nem alkalmazhatják. Ha egy szerződés érvénytelen, akkor szükségszerűen hatálytalan is.

 

A szerződés hatálya szerint az alábbi rendelkezéseket találjuk a szerződésekben:

 

1) Felfüggesztő feltétel: a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől teszik függővé, a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.

 

2) Bontó feltétel: a felek a szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeni eseménytől teszik függővé, a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik.

 

3) A hatályosság biztosan bekövetkező jövőbeni eseményhez, időponthoz való kötése: ez nem feltétel, hanem a szerződés hatályának konkrét meghatározása.

 

Nem létező szerződés: a felek valamilyen lényeges kérdésben nem tudtak megállapodni, és ezért közöttük nem is jött létre a szerződés (nem érvényes és nem is hatályos). Ha mégis teljesít valamelyik fél, a teljesítés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján követelhető vissza, hiszen – szerződés hiányában – nem volt jogalapja a teljesítésnek.

 

Érvénytelen szerződés: A felek által megkötött szerződés teljesítését az állam megakadályozza, a feleknek nincs lehetőségük a teljesítés állami úton történő kikényszerítésére.

 

Érvénytelenségi okok
A szerződésben lévő hiba fajtája	Megtámadhatósági ok	Semmisségi ok
Akarathiba	Tévedés Megtévesztés Fenyegetés	Cselekvőképességi hiba Színlelt szerződés Kényszer
Célzott joghatásban rejlő hiba	Feltűnően nagy értékkülönbség Tisztességtelen szerződési feltétel	Tilos szerződések Uzsorás szerződések Lehetetlen szerződés Fogyasztói szerződés tisztességtelen általános szerződési feltétele
Nyilatkozati hiba		Alaki hiba Álképviselet

 

A szerződés teljesítése

 

A szerződést tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. Érdemes kiemelni, hogy ez nem lehetőség, hanem kötelezettség: az érvényesen létrejött és hatályos szerződést teljesíteni KELL, ha tetszik, ha nem (kivéve, ha a másik fél ettől eltekint és egyéb speciális, nagyon ritkán előforduló esetekben) [1959. évi IV. tv. 277. §].

 

Amikor a felek szerződést kötnek egymással általában rendelkeznek arról, hogy a szerződést hol, mikor és hogyan kell teljesíteni. Főszabály szerint ezekben a kérdésekben nem is kell megállapodniuk – ezek nem minősülnek ún. lényeges elemeknek –, ezek nélkül is érvényes a szerződés.

 

Ezek tipikusan olyan kérdések, amelyekbe a jogalkotók nem kívánnak beleszólni, de a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) is szabályozza azokat az eseteket, amikor a felek valamelyik részletben nem állapodnak meg (pl. csak egy dolog pontos határidőben történő megrendeléséről és leszállításáról szól a szerződés, de abban nem állapodnak meg, hogy hol történik meg az átadás).

 

Amennyiben a felek másként nem állapodnak meg a Ptk. részletesen rögzíti:

- a teljesítés helyére

- a teljesítési idejére

- a teljesítés módjára

vonatkozó előírásokat.

 

Azért van ezeknek a részleteknek kiemelt jelentősége, mert egyrészt csak akkor felel meg egy teljesítés a szerződésnek, ha a felek megállapodásának – vagy ennek hiányában a Ptk. rendelkezéseinek – megfelelő helyen, időben és módon történik. Bármelyik elemmel kapcsolatos hiányosság következtében a teljesítés nem lesz szerződésszerű, vagyis szerződésszegés történik. Másrészt vannak olyan szerződések is, amelyek érvényesen létre sem jönnek addig, amíg a felek meg nem állapodnak valamelyik elemben (pl. a vállalkozási szerződés érvényesen létrejöttéhez szükséges egyebek mellett a teljesítés határidejében történő megállapodás is).

 

Nagyon fontos: mindig legyünk tisztában azzal, hogy a szerződésünkben rögzített feltételek mellett esetlege a Ptk. is előírhat számunkra valamilyen jogot vagy kötelezettséget a szerződés teljesítésével kapcsolatban. Az alábbiakban a teljesítés módjára vonatkozó előírásokat ismertetjük.

 

A teljesítési határidő meghatározása

 

Teljesítési határidő meghatározásának lehetséges formái:

- naptári nap (konkrét dátum, akár óra, perc megjelölésével is lehetséges – pl. október 27. napján 12 órakor)

- naptári időtartam (kezdő és/vagy végső határnap megjelölésével – pl. október 1. és 27. napja között; október 27. napjáig),

- egyéb módon meghatározott időpont (pl. a jövő hónap vége, a következő félév első napja, a következő év első negyedében, a szerződés aláírását követő 30. napon)

- konkrét esemény, rendezvény megjelölése (pl. az esküvő napján, a 2006. évi labdarúgó vb döntőjének napján)

 

A szerződést – a megállapodásnak és a jogszabálynak – megfelelően teljesíteni lehet:

 

a) ha konkrét nap vagy esemény van meghatározva, akkor csak azon a napon és megfelelő időpontban (pl. egy 18 óráig nyitva tartó bolt rendel egy árut, akkor nem szerződésszerű, ha az áru 23 órakor érkezik meg);

 

b) ha időtartam van meghatározva, akkor az időtartamon belül bármelyik napon (és a teljesítési határidő utolsó napja az időtartam utolsó napja lesz).

 

 

 

 

A teljesítési határidő számításának szabályai:

 

a) a teljesítési határidőbe a szerződéskötés napját nem kell beszámítani, vagyis a napok számítását az ezt követő napon kell elkezdeni;

 

b) a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le:

- amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak (pl. a 2005. december 30-án aláírt szerződést egy hónapon belül kell teljesíteni, a határidő utolsó napja: 2006. január 31.);

- ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le (pl. a 2005. december 30-án aláírt szerződést két hónapon belül kell teljesíteni, a határidő utolsó napja: 2006. február 28.);

 

c) ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap – a konkrétan meghatározott nap esetében is –, a határidő a következő munkanapon jár le.

 

Ha a kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt akar teljesíteni, a jogosult választhat:

- beleegyezik a teljesítésbe – ebben az esetben a korábbi teljesítés is szerződésszerűnek fog minősülni;

- nem egyezik bele a teljesítésbe – ebben az esetben a jogosult nem köteles a teljesítést elfogadni vagy a szolgáltatást átvenni, DE ha a kötelezett a jogosult beleegyezése nélkül mégis teljesít – például a megrendelt dolgot fuvarozóval elküldi – a jogosultnak kötelessége gondoskodni a dolog őrzéséről a kötelezett veszélyére és költségére (a felelős őrzés szabályai szerint). A dolog őrzése nem jelenti annak elismerését, hogy a kötelezett szerződésszerűen teljesített.

 

Kivételt jelent a pénzszolgáltatás (pl. egy kölcsön határidő előtti teljesítése), mivel ezt a jogosult a határidő előtt is köteles elfogadni – ettől a szabálytól is eltérhetnek a felek [1959. évi IV. tv. 282. §; 1960. évi 11. tvr. 3. §; 1959. évi IV. tv. 196-197. §].

 

A teljesítés módja

 

A szolgáltatásnak (a szerződés tárgyának) a teljesítés időpontjában:

 

a) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak,

 

b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat

- figyelembe véve a szolgáltatás természetét,

- a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó – különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő – nyilvános kijelentését,

 

A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie a nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy

- a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy

- a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy

- a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.

 

c) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett,

 

d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.

 

A felek szabadon dönthetnek arról, hogy a fenti követelmények közül kizárják-e valamelyik alkalmazását. Ha a szolgáltatás nem felel meg a szerződéses vagy a fenti törvényi feltételeknek, akkor nem minősül szerződésszerűnek és a fél szerződésszegést követ el.

 

A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést.

 

A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni [1959. évi IV. tv. 277. §].

 

4. A szerződésszegés

 

 

A szerződésszegés fogalma

 

Szerződésszegés: amikor valamelyik fél magatartásával megakadályozza vagy megnehezíti a szerződés teljesítését, illetve sérti a másik fél szerződéses érdekét. A szerződésszegés ténye független attól, hogy a fél felelős-e annak bekövetkezéséért, azonban a jogkövetkezmények szempontjából van különbség.

 

A szerződésszegés jogkövetkezményei lehetnek:

 

a) objektív jogkövetkezmények: akkor is megállapíthatók, ha a fél úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható (vagyis a felróhatóság hiányában is); semmilyen hivatkozással nem lehet mentesülni a szankciók alól

 

b) szubjektív jogkövetkezmények: csak akkor állapíthatók meg, ha a fél nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható (vagyis kizárólag akkor, ha a fél felróható volt); mentesül a fél a jogkövetkezmények alól, ha bizonyítja, hogy nem felelős a szerződésszegésért

 

A szerződésszegés eseteit nem lehet tételesen felsorolni, a Polgári Törvénykönyv kizárólag a legjellemzőbb eseteket határozza meg, ezek az alábbiak:

1) kötelezett késedelme

2) jogosult késedelme

3) hibás teljesítés

4) teljesítés lehetetlenné válása

5) teljesítés megtagadása

 

1) Kötelezett késedelme

 

A kötelezett késedelembe esik,

- ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt;

- más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti [1959. évi IV. tv. 298. §].

 

Szubjektív szankciók:

 

a) Kártérítés

Mentesül a kötelezett, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

 

b) Kárveszélyviselés

Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna [1959. évi IV. tv. 299. §].

 

c) Kötbér

 

Objektív szankciók:

 

a) A teljesítés követelése

A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést.

 

b) Elállás

A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – elállhat a szerződéstől.

 

Az elállási jog azonban csak akkor gyakorolható:

 

- ha a jogosult bizonyítja, hogy a teljesítés többé nem áll érdekében;

 

- a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítása nélkül is, ha

-- a szerződést a felek megállapodásánál fogva meghatározott időpontban - és nem máskor - kellett volna teljesíteni (ún. fix határidő),

-- a szerződést a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban - és nem máskor - kellett volna teljesíteni,

-- a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el (póthatáridő) [1959. évi IV. tv. 300. §].

 

c) Késedelmi kamat

Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

 

2) Jogosult késedelme

 

A jogosult késedelembe esik, ha

- a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el;

- elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon;

- a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza [1959. évi IV. tv. 302. §].

 

A jogosult késedelmére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatás fajta és mennyiség szerint volt meghatározva, de a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték, vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették [1959. évi IV. tv. 304. §].

 

Szubjektív szankció:

 

a) Kártérítés

A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [1959. évi IV. tv. 303. §].

 

Objektív szankciók:

 

a) Költségviselés

A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni.

 

b) Kárveszélyviselés

A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna;

 

c) Kizárt a késedelmi kamat

A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – a kötelezettől a késedelme idejére kamatot nem követelhet.

 

d) Kizárt a kötelezett késedelme

A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja [1959. évi IV. tv. 303. §].

 

3) Hibás teljesítés

 

Hibás teljesítés:

- olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett teljesítése a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

- a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése, ha

- a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős;

- a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza [1959. évi IV. tv. 305. §].

 

Fontos tudni:

- a hibás teljesítés csak visszterhes szerződéseknél vizsgálható,

- a hibás teljesítés legtöbb szabálya diszpozitív, vagyis a felek ezektől eltérhetnek (a kogens rendelkezéseket külön kiemeljük),

- fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely az összeszerelésre vonatkozó rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el (ez egy kogens szabály, a felek közös megállapodással sem térhetnek el ettől);

- a kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik ezt nevezik kellékszavatosságnak.

 

A kellékszavatosság mint objektív felelősség

 

Kellékszavatosság terheli a kötelezett függetlenül attól, hogy felelős-e a dolog, szolgáltatás hibájáért (pl. tudott vagy nem tudott róla). A kötelezett a felelősség alól csak akkor tudja kimenteni magát, ha

- a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett,

- a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette.

 

Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen (a felek ettől eltérő megállapodása semmis). A kötelezettnek kell bebizonyítania az ellenkezőjét [1959. évi IV. tv. 305/A. §].

 

Fontos: a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint (ez tehát szubjektív jogkövetkezmény lesz) [1959. évi IV. tv. 310. §].

 

A szavatossági igények (a jogosult hibás teljesítésből fakadó jogai)

 

Hibás teljesítés esetén a jogosult:

 

a) elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha

- a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy

- az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne (figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget);

 

A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

 

Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

 

A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. Ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.

 

b) másodsorban – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől, ha

- sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga,

- a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta,

- a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést vállalta, de – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül nem végezte el.

 

Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye [1959. évi IV. tv. 306. §].

 

A hiba közlésének határideje

 

A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni.

 

Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.

 

A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős (nem a szavatossági jog gyakorlásától esik el, de ha felróható módon késlekedett a hiba bejelentésével, az ebből eredő többletköltségeket meg kell térítenie a kötelezettnek) [1959. évi IV. tv. 307. §].

 

A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek [1959. évi IV. tv. 308/B. §].

 

A szavatossági jogok gyakorlásának határideje

 

a) Hat hónap (főszabály szerint)

 

A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.

 

b) Hat hónapnál kevesebb

 

Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó. A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb, ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte.

 

c) Állat esetében: 60 nap

 

Ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.

 

d) Fogyasztó szerződés: 2 év (1 év)

 

Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

 

e) Rejtett hiba: 1 év, 3 év vagy több

 

Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított

- egy év,

- tartós használatra rendelt dolog esetében három év,

- ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.

 

Például:

- az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet;

- az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló 12/1988. (XII. 27.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-KVM együttes rendelet

 

A fenti határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Ez azt jelenti, hogy ezt követően a kötelezettől nem lehet követelni a szavatossági jogokat. A szavatossági jogok azonban az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetők (ez minden szavatossági határidőre igaz).

 

Fogyasztói szerződésben a hároméves határidőnél rövidebb határidő kikötése semmis [1959. évi IV. tv. 308. §, 308/A. §; 1978. évi 2. tvr. 6. §].

 

4) Teljesítés lehetetlenné válása

 

A teljesítés lehetetlenné válása (lehetetlenülés): a teljesítés a továbbiakban valamilyen okból nem lehetséges. A lehetetlenné válás oka lehet jogi, gazdasági, érdekbeli és fizikai.

 

Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért

 

a) egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik.

 

b) a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet;

 

c) a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

 

A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős [1959. évi IV. tv. 312. §].

 

5) Teljesítés megtagadása

 

A teljesítés megtagadása (a lehetetlenülés speciális típusa): a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja.

 

Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat

 

a) a késedelem (elállás és kártérítés) vagy

 

b) a lehetetlenülés (kártérítés)

 

következményeinek alkalmazása között [1959. évi IV. tv. 312. §].

 

 

5. A szerződés módosítása, megszüntetés

 

 

A szerződés módosítása

 

A szerződéseknek van egy olyan szomorú tulajdonságuk, hogy megkötésük után nem foglalkoznak azzal, hogy mennyire vagyunk megelégedve a tartalmukkal, köteleznek minket a teljesítésükre. Ha mégsem teljesítjük a megállapodást, vagy a szerződéstől eltérően cselekszünk, illetve nem teszünk valamit, akkor szerződésszegést követünk el.

 

Ha teljesíteni sem akarunk és szerződésszegést sem szeretnénk elkövetni, akkor két lehetőségünk van:

- a szerződés érvénytelenségére hivatkozunk (csak akkor érdemes, ha tényleg megtámadható vagy semmis a szerződés, egyébként súlyos következményei lehetnek, lásd: Szerződés érvénytelensége);

- módosítjuk a szerződést.

 

Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy milyen feltételei vannak a szerződés módosításának, és ki dönthet erről. Ha a döntésre jogosultakból indulunk el, akkor a szerződés módosításának fajtái:

 

a) közös megegyezéssel történő módosítás

 

b) bírói úton történő módosítás

 

c) egyoldalú módosítás

 

Fontos tudni, hogy a szerződés megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is – megszakítja az elévülést, vagyis ilyenkor az elévülési idő számítása újrakezdődik [1959. évi IV. tv. 327. §].

 

A bíróság akkor módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

 

A szerződés megszűnése, megszüntetése

 

A szerződés megszűnésének esetei:

a) szerződésszerű teljesítéssel;

b) beszámítással;

c) a felek közös megegyezésével (a szerződés kétoldalú megszüntetése);

d) valamelyik fél egyoldalú nyilatkozatával (a szerződés egyoldalú megszüntetése);

e) ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett (confusio) – pl. a jogosult és a kötelezett cég egyesül [1959. évi IV. tv. 322. §];

f) a kötelezett halálával, ha a szerződés csak személyesen teljesíthető szolgáltatásra irányult (pl. a festő örököse nem kötelezhető a kép elkészítésére) [1959. évi IV. tv. 323. §];

g) a jogosult halálával, ha a szolgáltatás kifejezetten az ő eltartására irányult, vagy kizárólag az ő személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas [1959. évi IV. tv. 323. §];

h) a kötelezettségről való lemondással, annak elengedésével, ha más kötelezettség nincs a szerződésben;

i) bírósági rendelkezéssel, például

- a szerződéskötési kötelezettség körében a bíróság a szerződést nemzetgazdasági érdekből is megszüntetheti [1959. évi IV. tv. 206. §],

- ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, és a tartási szerződés célja életjáradéki szerződéssé való átváltoztatással sem érhető el, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a tartási szerződés megszüntetését [1959. évi IV. tv. 589. §];

j) jogszabály alapján, így például

- lehetetlenülés esetében, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős [1959. évi IV. tv. 312. §],

- megbízási szerződés esetében, ha bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik (kivéve ha a megszűnő jogi személynek jogutódja van), a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, vagy pedig a megbízott cselekvőképességét elveszti, a megbízás tárgytalanná válik [1959. évi IV. tv. 481. §],

 

A szerződés kétoldalú megszüntetése

 

A felek a szerződést közös megegyezéssel

 

a) megszüntethetik vagy

 

b) felbonthatják.

 

A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg:

- a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak.

- a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni,

- amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

 

A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Akinek pénzt kell visszaadni, a szerződés megkötésének időpontjától kamatot kérhet, akinek a dolgát használták, használati díjra jogosult.

 

Egyes szerződések esetében az eredeti állapot visszaállítására nincs lehetőség ezért egyebek mellett az alábbi szerződéseket nem lehet felbontani:

- a vállalkozási szerződéseket, ha a kizárólag munkával elérhető eredmény létrehozását már megkezdték.

- a bérleti (használati) szerződéseket,

- a megbízási szerződéseket, ha a teljesítés már megkezdődött [1959. évi IV. tv. 319. §].

 

Fontos: A közös megegyezéssel történő megszüntetés esetében is lehet valamelyik vagy mindkét fél felelős a teljesítés meghiúsulásáért. Ha a szerződést foglalóval biztosították a felek, a foglalóra vonatkozó szabályokat – a felek eltérő megállapodásának hiányában – alkalmazni kell (lásd: EBH2004. 1119.).

 

A szerződés egyoldalú megszüntetése

 

Egyoldalú nyilatkozattal kizárólag a szerződés vagy jogszabály felhatalmazása alapján lehet megszüntetni a szerződést

 

a) elállással vagy

 

b) felmondással.

 

a) Elállás

 

Aki elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja, vagyis a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Elállási jogot a felek a szerződésben vagy jogszabály állapíthat meg.

 

b) Felmondás

 

Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti, vagyis a szerződés a jövőre nézve szűnik meg.

 

A felmondás lehet:

 

- Azonnali hatályú (rendkívüli) felmondás: a szerződés a felmondásról való tudomásszerzés időpontjában megszűnik.

 

A határozott és határozatlan időtartamra kötött szerződések is megszüntethetők rendkívüli felmondással, a felek előzetes megállapodása nélkül is.

A felmondást kötelező megindokolni.

 

- Rendes felmondás: a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad.

 

A határozott időtartamra kötött szerződések rendes felmondással csak akkor mondhatók fel, ha a felek ezt külön kikötik a szerződésben.

Nem kell indokolni [1959. évi IV. tv. 321. §].

 

 

 

6. Megbízási szerződés

 

 

A megbízási szerződés alapján a megbízott általában valamilyen tevékenység elvégzésére köteles (pl. egy építkezés műszaki ellenőrzésére), amelyért cserébe megbízási díj illeti meg. Kérdés, hogy akkor is jogosult lehet a megbízott erre a díjra, ha tevékenysége nem éri el a megbízó által kitűzött célt. Előfordul, hogy valaki úgy végez egy tevékenységet, hogy nincs erre megbízása, ezt nevezik megbízás nélküli ügyvitelnek.

 

A megbízási szerződés

 

Fogalma: Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően ellátni.

Alanyai: Megbízott – Megbízó

Tárgya: Képviselet, egy vagy több ügy ellátása, egyszeri vagy tartós tevékenységre, stb.

Alakszerűség: Nincs alakszerűséghez kötve, de egyes megbízásokra speciális szabályok vonatkoznak (pl. Az ügyvédi megbízást - a tanácsadás esetét kivéve - írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.) [1998. évi XI. törvény 23. §]. Továbbá, ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír.

Ellenszolgáltatás megnevezése: megbízási díj [1959. évi IV. tv. 474. §].

 

Fontos: A megbízási szerződés a gondossági kötelmek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a megbízott csak meghatározott tevékenységre és nem egy eredmény elérésére köteles. Ha a megbízott eljárása során a lehető legnagyobb gondossággal és szakszerűen járt el, a szerződést akkor is teljesítette, ha az eredmény nem következett be. Akkor követ el szerződésszegést a megbízott, ha nem kellő gondossággal vagy szakszerűtlenül végezte a tevékenységét.

 

Lehetnek-e közreműködők?

 

A megbízott főszabály szerint személyesen köteles eljárni. 

A megbízott más személy közreműködését akkor veheti igénybe, ha

- ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ez a megbízás jellegével együtt jár (a megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el);

- a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges (a megbízott az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható).

 

Ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

 

Ha a megbízott által igénybe vett személyt a megbízó jelölte ki, a megbízott e személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy az igénybe vett személy utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [1959. évi IV. tv. 475. §].

 

A megbízó utasíthat és tájékoztatást kérhet

 

A megbízott köteles a megbízó utasításai szerint eljárni. A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni:

- ha a megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik;

- ha a megbízó fenntartja azon utasítását, amelynek teljesítése jogszabályba (hatósági határozatba) ütközik, vagy az élet-, és vagyonbiztonságot veszélyeztet a megbízott – a Ptk. külön rendelkezése nélkül is – jogosult és köteles annak teljesítését megtagadni.

 

A megbízott köteles tájékoztatni a megbízót

- tevékenységéről és az ügy állásáról (a megbízó kívánságára) – ide tartozhat például a felmerült vagy várható költségek közlése, időközi elszámolás, várható eredmény, stb.;

- ha más személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá (akkor is, ha ezt külön nem kérte a megbízó) [1959. évi IV. tv. 476-477. §].

 

Megbízási díj és költségek

 

A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta.

 

A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős (itt nem kizárólag a megbízó felróható magatartására kell gondolni, hanem például a nem megfelelő szakértelemre is).

 

Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. Az ügy ellátásával felmerült költségeket a megbízó fizeti ki, de ezek előlegezésére nem köteles (természetesen a szerződésben ezzel ellentétesen is meg lehet állapodni).

 

A szerződés megszűnésekor:

- a megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált;

- a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos költségeit megtéríteni;

- a megbízó köteles a megbízási díjat kifizetni [1959. évi IV. tv. 478-479. §].

 

Törvényes zálogjog

 

A megbízottat költségei és díjkövetelése biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába. Fontos tudni, hogy a törvényes zálogjogra hivatkozva a megbízott dokumentumokat, szerződéseket nem tarthat vissza a díja megfizetéséig [1959. évi IV. tv. 480. §].

 

Hogyan szűnhet meg a megbízási szerződés?

 

A megbízási szerződés megszűnik, ha

- a megbízott a megbízást teljesítette;

- valamelyik fél a szerződést felmondja;

- bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik, kivéve, ha a megszűnő jogi személynek jogutódja van;a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik;

- a megbízott cselekvőképtelenné válik;

- a megbízás tárgytalanná válik;

- külön jogszabály így rendelkezik (pl. az ügyvédi megbízási szerződés megszűnik az ügyvéd kamarai tagságának megszűnésével is).

 

A megbízó felmondása lehet:

- a rendes felmondás: köteles helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért

- azonnali hatályú (rendkívüli) felmondás

 

A megbízott felmondása lehet:

- a rendes felmondás: a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodni tudjon;

- azonnali hatályú (rendkívüli) felmondás: kizárólag a megbízó súlyos szerződésszegése esetén van erre lehetősége.

 

Ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.

 

Fontos tudni, hogy a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis, kizárólag folyamatos megbízási jogviszonynál a felek közös megállapodással korlátozhatják.

 

Ha a megbízás a megbízó személyében rejlő okból vagy azonnali hatályú felmondás miatt szűnik meg, a megszűnés abban az időpontban következik be, amikor a megbízott a megszűnés okáról hitelt érdemlően tudomást szerez. A megbízott a megbízó halála vagy cselekvőképességének megszűnése esetén a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézéséről gondoskodni nem képes, illetve rendes felmondás esetén a szerződés a felmondási idő elteltével szűnik meg [1959. évi IV. tv. 481-483. §]. 

 

Megbízás nélküli ügyvitel

 

Megbízás nélküli ügyvivő: valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna. Az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.

 

A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni – függetlenül a beavatkozás eredményességétől –:

- ha megfelel a másik érdekének és feltehető akaratának, különösen ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg;

- életveszély elhárítása végett az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.

 

A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik. Ha a képviselt személy jóváhagyja a beavatkozó tevékenységét, a felek között megbízási szerződés jön létre.

 

A megbízás nélküli ügyvivő felelőssége:

- ha a beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e, vagyis:

-- a képviselt személy köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni,

-- jogosult a szükséges és hasznos költségeinek megtérítésére,

-- jogosult megbízási díjra (ha nem tekinthető ingyenesnek a tevékenysége).

 

- ha a beavatkozás nem volt helyénvaló:

-- díjazást nem követelhet,

-- költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti,

-- felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett volna be [1959. évi IV. tv. 484-486. §].

 

Rosszhiszeműen eljáró személy: Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja [1959. évi IV. tv. 487. §].

 

 

7. Vállalkozási szerződés

 

 

Ha valaminek a megtervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására vagy megjavítására kötünk szerződést, az mindig vállalkozói szerződésnek fog minősülni. A vállalkozási szerződésre vonatkozó, alábbiakban közölt általános szabályokat kell alkalmazni a speciális vállalkozási szerződések - pl. építési és tervezési szerződés - esetében is.

 

A vállalkozási szerződés fogalma

 

Fogalma: A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.

Alanyai: Vállalkozó – Megrendelő

Tárgya: Valamilyen munkával elérhető eredmény létrehozása

Alakszerűség: Nincs alakszerűséghez kötve (azonban a kutatási szerződés és az utazási szerződés csak írásban érvényes)

Ellenszolgáltatás megnevezése: Vállalkozói díj [1959. évi IV. tv. 389. §].

 

Fontos: A megbízási szerződés az eredmény-kötelmek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó akkor teljesíti a szerződést, ha az abban rögzített eredményt megvalósítja, létrehozza. A vállalkozó akkor is szerződésszegést követ el, ha az eljárása során a lehető legnagyobb gondossággal és szakszerűen járt el, de az eredményt nem produkálta.

 

A bírói gyakorlat alapján a szolgáltatás mennyiségileg és minőségileg történő pontos meghatározása és a vállalkozói díj mellett a teljesítési határidő megjelölése is lényeges elemnek minősül.

 

Az egyes tevékenységekhez szükséges engedélyek hiánya (ún. kontárszerződések) önmagukban még nem érvénytelenek, csak akkor, ha a szerződés tárgya jogszabályba ütközik.

 

Jár díjazás az ajánlatkészítésért?

 

A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. Magáért az ajánlat elkészítéséért tehát csak akkor kérhet a vállalkozó díjat, ha ebben előzetesen megállapodtak.

 

A megrendelő a részletes ajánlatot – a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában – szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. A felek a szolgáltatást műszaki tervekre – amely a szolgáltatás minőségét és mennyiségét tartalmazza – és a szolgáltatás ellenértékét rögzítő költségvetésre utalással is meghatározhatják [1959. évi IV. tv. 390. §]. 

 

Ki viseli a költségeket?

 

A Ptk. szerint a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el, és köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését [1959. évi IV. tv. 391. §]. A költségviselés kérdését azonban érdemes a feleknek részletesen meghatározni a szerződésben, hogy később ebből ne származhasson vita. Költségek alatt természetesen nem kizárólag az anyagok, alkatrészek ára, vagy a dolgozók munkabére, hanem minden, a szolgáltatáshoz kapcsolódó költséget érteni kell (pl. rezsiköltség, közterület-használati díj, stb.).

 

Milyen feltételekkel lehet alvállalkozót igénybe venni?

 

Alvállalkozó: az a személy, cég, akivel a vállalkozó a megrendelővel kötött szerződésben foglalt részfeladat (vagy az egész szolgáltatás) megvalósítására szerződik, de nem munka vagy megbízási jogviszonyban. A vállalkozó – a felek eltérő rendelkezése hiányában – jogosult alvállalkozó igénybevételére. A megrendelő és az alvállalkozó között nem keletkezik közvetlen szerződéses kapcsolat.

 

A vállalkozó felelőssége az alvállalkozóért:

- ha jogosan veszi igénybe, az alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna

-- mentesül a felelősség alól, ha ő és az alvállalkozó is úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;

 

- ha jogtalanul veszi igénybe, felelős minden olyan kárért is, amely az alvállalkozó igénybevétele nélkül nem következett volna be:

-- az elvárható magatartás tanúsítása esetében sem mentesül a felelősség alól, csak akkor, ha rajta és az alvállalkozón kívüli esemény miatt következett be a kár (pl. természeti katasztrófa) [1959. évi IV. tv. 391. §].

 

Meddig terjed a megrendelő utasítási joga?

 

A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni, de az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé (a felek ezektől a rendelkezésektől is eltérhetnek, így például meghatározott keretek közé helyezhetik az utasítási jogot, vagy feltételekhez köthetik).

 

A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. A megrendelő az értesítést követően tud határozni a szükséges lépésekről, éppen ezért a vállalkozó az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős.

 

A vállalkozó köteles figyelmeztetni a megrendelőt, ha az alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot a vállalkozó

- elállhat a szerződéstől;

- ha nem áll el a szerződéstől, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni;

- nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne (díjat ezért nem követelhet és az ebből eredő kár is őt terheli) [1959. évi IV. tv. 392. §].

 

Munkaterület biztosítása

 

Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Erre nem kizárólag a munka megkezdésekor köteles a megrendelő, hanem a munkafolyamat közben is, fokozatosa – ha ez szükséges. Ha a megrendelő ezt a kötelezettségét:

- nem teljesíti a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkahely nem alkalmas a munkavégzésre;

- a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem teljesíti, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.

 

Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkának gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A munka nem megfelelő megszervezésével másnak okozott kárt a mulasztó köteles megtéríteni.

 

Több vállalkozó munkavégzése esetén az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a megrendelő és a vállalkozók szerződést köthetnek egymással. A szerződésben meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhető megtakarítások és egyéb előnyök, valamint az egyes feleknél felmerülő többletköltségek megosztásának módját [1959. évi IV. tv. 393. §].  

 

A munka ellenőrzése

 

A megrendelő a munkát és a vállalkozó által beszerzett felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti (a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles). Fontos tudni, hogy nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. A megrendelő által biztosított anyagok ellenőrzése a vállalkozó feladata, és ő ezért felelősséggel is tartozik.

 

Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti.

 

Ha a vállalkozó nem értesíti megfelelő időben a beépítésről a megrendelőt, köteles saját költségén lehetővé tenni az ellenőrzést [1959. évi IV. tv. 394. §].

 

A feleknek a szolgáltatás átadásakor közösen kell elvégezniük azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. Eltérő szakmai szokás hiányában a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő - a vállalkozó költségére - biztosítja, a próbát pedig a vállalkozó végzi [1959. évi IV. tv. 396. §].

 

Titoktartási kötelezettség

 

Ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti. Ha ezt mégis megteszi – a szerződés külön rendelkezésének hiányában – köteles az ebből eredő kárt megfizetni a vállalkozónak [1959. évi IV. tv. 394. §].

 

Megrendelő elállási joga

 

a) Általános elállási jog

 

A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ha a szolgáltatást átvétele akkor már nem jogosult elállni a szerződéstől.

 

A Ptk. ezt a jogot anélkül biztosítja a megrendelőnek, hogy bármilyen érdekmúlást vagy okot bizonyítania kellene. Ebből következik az is, hogy a vállalkozónak járó kártérítés összegénél sem kell vizsgálni a felróhatóságot (a kárt objektíven, a körülményektől függetlenül állapítják meg, beletartozik az anyag- és munkaköltség, valamint az elmaradt haszon is). Ha a megrendelő elállása esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell főszabály szerint visszaállítani, de ez vállalkozási szerződések esetében ritkán valósulhat meg. Ezért a Ptk. kimondja, hogy ha az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság – bármelyik fél kérelmére – a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő azonban ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.

 

b) Speciális elállási jogok

 

- Késedelem miatti elállási jog

A megrendelő elállhat a szerződéstől, ha már a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében. A megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet. Természetesen nem állhat el jogszerűen a megrendelő a szerződéstől, ha a vállalkozó előrelátható késedelmét az ő magatartása idézte elő (pl. késve biztosította a szükséges anyagokat). A késedelem miatti elállási jog is csak a szolgáltatás átadásáig és átvételéig gyakorolható.

 

- Hibás teljesítés miatti elállási jog

A megrendelő elállhat a szerződéstől, ha a munka végzése során a körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, feltéve, hogy a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére megfelelő határidő adott a vállalkozónak és ez is eredménytelenül telt el. A megrendelő gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat [1959. évi IV. tv. 395. §].

 

c) A szerződésszegés általános szabályai szerinti elállási jog

 

A vállalkozási szerződés külön szabályai mellett érvényesülnek a szerződésszegéshez kapcsolódó egyéb elállási jogok is, így például a kötelezett késedelme vagy a hibás teljesítés eseteiben.

 

Vállalkozói díj

 

A vállalkozói díj – ha jogszabály kivételt nem tesz vagy a felek másképpen nem állapodnak meg – a vállalkozás teljesítésekor esedékes [1959. évi IV. tv. 396. §]. 

 

Törvényes zálogjog

 

A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek [1959. évi IV. tv. 397. §].

 

Mi az a fővállalkozás?

 

Fővállalkozás: önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette.

 

A fővállalkozási szerződés általánosságban tehát azt jelenti, hogy a fővállalkozó vállalja a munkavégzés összehangolását és a munkafeltételek megteremtését, de nem ő köti meg a többi vállalkozó és a megrendelő közötti szerződéseket. Az építési szerződések esetében a gyakorlat ettől eltérő meghatározást alakított ki [1959. évi IV. tv. 401. §].

 

 

 

 

 

 

 

8. Építési szerződés

 

Azt, hogy egy építkezés, felújítás során a feleknek milyen jogaik és kötelezettségeik vannak az általuk megkötött szerződésből derül ki. A Polgári Törvénykönyv alábbi szabályai akkor érvényesülnek, ha ezekre a megállapodás nem terjedt ki. Fontos felhívni a figyelmet a 2008. január 1-jétől hatályos Kivitelezési kódexre (290/2007. (X. 31.) Korm. rendelet), amely az építési szerződés formájával és tartalmával kapcsolatosan is kötelező szabályokat állapított meg.

 

Az építési szerződés tartalma. 2008-tól csak írásban lehet kötni építési szerződést

 

Fogalma: Építési szerződés alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles.

Alanyai: Megrendelő (Építtető) – Vállalkozó (Kivitelező)

Tárgya: Építési-szerelési munka elvégzése

Alakszerűség: Nincs alakszerűséghez kötve (DE 2008. június 30-a után kizárólag írásban köthető)

Ellenszolgáltatás megnevezése: vállalkozói díj [1959. évi IV. tv. 402. §].

 

Az építési szerződésre vonatkozó rendelkezéseket eddig kizárólag a Polgári Törvénykönyvben találhattuk meg, amely a tartalomára előírta, hogy lényeges tartalmi elemként (érvényességi feltételként) legyenek benne:

- a felek,

- az építési-szerelési munka meghatározása,

- a vállalkozói díj,

- a teljesítési határidő.

 

A Kivitelezési kódex újdonsága, hogy az építési szerződés formájával és tartalmával kapcsolatosan is kötelező szabályokat állapít meg. Elsődlegesen is kiemeli, hogy az építtető és a kivitelező, valamint a kivitelező és az alvállalkozó között építőipari kivitelezési tevékenységre (építési szerelési munka végzésére) kötelező írásbeli szerződést kötni, ha a munka építési engedélyhez kötött vagy a Közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik.

 

A Kivitelezési kódex 2008. január 1-jén lép hatályba, rendelkezései a hatálybalépését követően kiadott építésügyi hatósági engedély (bejelentés) alapján megvalósuló építőipari kivitelezési tevékenységek és az ehhez kapcsolódó szerződések esetében érvényesülnek. Ha az építési engedélyt 2008. január 1-je előtt adták ki, akkor csak a 2008. június 30-a után megkötött kivitelezési szerződésekre kell alkalmazni.

 

Az írásbeli alak kikötésénél is továbbment a jogalkotó, és azt is rögzítette, hogy az írásbeli szerződésben minimálisan mit akar látni. Az eddig is egyértelmű volt, hogy az építési-szerelési munkát pontosan körül kellett írni, de már bele kell foglalni az építési munkaterület pontos címét és helyrajzi számát is a kontraktusba. A feleknek le kell írni az építményre, építési tevékenységre vonatkozó követelményt is (mennyiségi és minőségi mutatókkal), valamint a vállalkozói díj összege mellett az elszámolás formáját, módját, a fizetés módját és határidejét is rendezni kell. A Kormányrendelet pontosan meghatározza azt is, hogy milyen vállalt teljesítési határidőket kell részletesen tartalmaznia a szerződésnek. Ezek az alábbiak:

- a kivitelezési tervszolgáltatási határidő,

- építési munkaterület átadásának időpontja,

- az építési napló megnyitása,

- a tervezett kezdés,

- a részteljesítés, az átadás átvétel, a birtokbaadás határideje (határnapja),

- az igényelt befejezési határidő (határnap).

 

Nem szokott kimaradni a legrövidebb vállalkozási szerződésből sem, de 2008. januártól (júniustól) ki sem maradhat annak a rögzítése, hogy az építőipari kivitelezési tevékenység végzéséhez, a szerződés teljesítésébe a kivitelező igénybe vesz-e alvállalkozót vagy sem. Nagyon kevés megállapodásban lehetett látni az utolsó kötelező elemet, mégpedig azt, hogy a kivitelezési dokumentáció szolgáltatására vonatkozó rendelkezéseket is bele kell foglalni a szerződésbe.

 

Az építési szerződésre döntően a vállalkozási szerződés szabályait kell alkalmazni, ezért azokat nem ismételjük meg, kizárólag a speciális előírásokat mutatjuk be az alábbiakban.

 

El lehet kezdeni a munkálatokat valamennyi terv hiányában?

 

Ha a szerződés megkötésekor a kivitelezéshez szükséges valamennyi terv (költségvetés, műleírás stb.) még nem áll rendelkezésre, a tervek fokozatos szolgáltatásának határidőit, valamint az építési-szerelési munka egészére vonatkozó költségelőirányzat alapján megállapított tájékoztató jellegű díjat a szerződésben meg kell határozni.

Mivel a szerződés tárgya sincs véglegesen rögzítve, ezért a díjat sem lehet pontosan meghatározni, csak tájékoztató jelleggel – a kiszámításának mutatóival – állapíthatják meg a felek [1959. évi IV. tv. 403. §].

 

A megrendelő kötelezettségei a teljesítés megkezdésekor

 

a) Az engedélyek beszerzése 

 

Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a munka elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárás megszervezése, a hatósági engedélyek, illetve a közműnyilatkozatok beszerzése a megrendelő (építtető) feladata.

Ha a megrendelő (építtető) a hatósági engedélyeket határidőre nem szerzi be, a jogosult késedelmére vonatkozó jogkövetkezményeket érvényesítheti a vállalkozó [1959. évi IV. tv. 403. §].

Ez a szabály nem jelenti azt, hogy a vállalkozó szakértelmével ne segíthetne az engedélyezési eljárás lebonyolításában, ha a felek ezt a szerződésben a vállalkozónak lehetővé (vagy kötelezővé) teszik.

 

b) A munkaterület biztosítása

 

Építési munkahely (munkaterület): az építőipari kivitelezési munkavégzés helye. A munkavégzés helyének minősül a munkaszervezéssel összefüggő felvonulási, előkészítési, valamint a munka elvégzéséhez szükséges építési anyagok, gépek, szerkezetek, szerelvények és felvonulási épületek elhelyezésére és az előkészítő technológiai munkafolyamatok elvégzésére szolgáló terület [51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM egy. rend. 2. §].

A megrendelő kötelessége, hogy a munkaterületet a munkavégzésre alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsássa. A munkaterület az építési-szerelési munka végzésére akkor alkalmas, ha

- állapota a szerződés teljesítését nem gátolja,

- a kitűzött alappontok és azok jegyzékének átadása megtörtént [1959. évi IV. tv. 404. §].

 

A megrendelő kötelezettségei

 

a) Ellenőrzési kötelezettség

 

A Polgári Törvénykönyv az építési szerződés esetében külön kiemeli, hogy a megrendelő köteles a munkát időközönként ellenőrizni.

Amint azt már a vállalkozási szerződés kapcsán is említettem, nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő (vagy a műszaki ellenőr) az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. Ezért azt mondhatjuk, hogy az ellenőrzés nem is kötelezettség, inkább csak jogosultság a megrendelő számára.

 

b) Tervmagyarázat

 

A vállalkozó kérésére – szükség esetén – a megrendelő köteles a tervek magyarázatát, a részletes kivitelezési utasítást megadni [1959. évi IV. tv. 394. §, 404. §]. 

 

A műszaki átadás-átvételi eljárás szabályai

 

Az átadás-átvételi eljárás időpontját a vállalkozó tűzheti ki, és erről értesítenie kell a megrendelőt. A megrendelő köteles ezen megjelenni, és a munkát megvizsgálni. A vizsgálat alapján a megrendelő köteles a jegyzőkönyvben rögzíteni:

- a felfedezett hiányokat, hibákat,

- a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint

- az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket.

 

A vállalkozó csak akkor teljesít szerződésszerűen, ha a teljesítési határidő utolsó napjáig kitűzi az átadás-átvételi eljárás kezdetét, illetve a megrendelő a szolgáltatást át is veszi. A megrendelő pedig késedelembe esik (vagyis szerződésszegést követ el), ha a megfelelő időpontban kitűzött időpontban nem jelenik meg. Felhívom arra a figyelmet, hogy a megrendelő késedelme kizárja a vállalkozó egyidejű késedelmét, tehát ilyenkor például késedelmi kötbér sem jár a megrendelőnek.

 

Nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot.

 

Mikor nem lehet megtagadni az átvételt?

 

Építési szerződés esetében speciális szabály, hogy a megrendelő nem tagadhatja meg az átvételt a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. Ha a megrendelő ilyen feltételek fennállása nélkül tagadja meg az átvételt, a megtagadás jogosulti késedelemnek, vagyis szerződésszegésnek minősül.

 

Előzetes átadás

 

A megrendelőnek lehetősége van arra, hogy egyes munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvegyen, ez az ún. előzetes átadás. Az előzetes átadás nem részteljesítés, csak az a jelentősége, hogy az így átadott munkarészek tekintetében a kárveszély – az átvétel időpontjától – a megrendelőre száll át (ennek a megrongálódásáért csak akkor lehet a vállalkozót felelősségre vonni, ha ezt ő vagy alvállalkozója felróhatóan okozta).

 

Utófelülvizsgálati eljárás

 

Az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül a munkát újból meg kell vizsgálni, ezt nevezik utófelülvizsgálati eljárásnak. Ezt a – műszaki átadás-átvételi eljárástól eltérően – megrendelő készíti elő és ő hívja meg arra a vállalkozót. A felek az utófelülvizsgálati eljárás időpontját közös megegyezéssel egy éven túli időpontban is kitűzhetik.

A utófelülvizsgálati eljáráson egyszerre be lehet jelenteni azokat a hibákat is, amelyek esetleg már korábban jelentkeztek, és a vállalkozó nem hivatkozhat arra, hogy a megrendelő nem időben jelezte a problémákat [1959. évi IV. tv. 405. §].

 

Pótmunka vagy többletmunka

 

A Ptk. 403. § (4) bekezdése kimondja:

"A vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. E munkák díjainak elszámolásáról külön jogszabály rendelkezik."

 

Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a Polgári Törvénykönyv szerint a többletmunkák díjainak elszámolásáról külön jogszabály rendelkezik, de ne keseredjünk el, ha ezt hosszas kutatás után sem találjuk, ilyen jogszabály ugyanis nem létezik [1959. évi IV. tv. 403. §].

 

Átalánydíjas szerződés esetében van jelentősége a megkülönböztetésnek, mivel

- a vállalkozó köteles elvégezni a többletmunkát, és átalánydíjas szerződés esetében a többletmunkáért nem jár további díjazás;

- a vállalkozó köteles elvégezni azt a pótmunkát, amely nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható, de nem köteles elvégezni az új megrendelői igényekből eredő pótmunkát, viszont egyik esetben sincs benne a pótmunka díja az átalánydíjas szerződés díjában, a pótmunkáért plusz díjazás jár.

 

Mi minősül pótmunkának?

 

Pótmunkának minősül az a munka:

- amely nem szerepelt az engedélyezési vagy a kivitelezési tervdokumentációban, de a megrendelő külön megrendel;

- amely a tervek módosítása miatt indokolt (a tervek módosítását követnie kell az építési szerződés módosításának is);

- amelyek sem a tervdokumentációkban (engedélyezési, kivitelezési), sem a tételes költségvetésben nem szerepelnek, de az eredmény eléréséhez vagy a rendeltetésszerű használathoz szükségesek.

 

Pótmunka elvégzése kizárólag az alapszerződés írásbeli módosítását követően ajánlott, így megelőzhető a felek közötti "garantált" vita.

 

Mi minősül többletmunkának?

 

Többletmunkának minősül az a munka:

- amely a tervdokumentációkban szerepel, de a tételes költségvetésből hiányzik,

- amelynek vállalkozási díjvonzatát a vállalkozó a tételes költségvetésben hibásan tüntette fel.

 

Fővállalkozás vagy generál-kivitelezés

 

Építési szerződés esetében a fővállalkozási szerződés alapján – a kialakult gyakorlat szerint – a fővállalkozó kötelezettsége a kiviteli tervek elkészítése is, ezért tulajdonképpen a fővállalkozási szerződés az építési és a tervezési szerződést is magában foglalja.

 

A generál-kivitelezési szerződés a fővállalkozási szerződés olyan speciális fajtája, amelyben a vállalkozó a teljes kivitelezés megszerzésére vállal kötelezettséget, azonban a kiviteli terveket a megrendelőnek kell biztosítani.

9. Tervezési szerződés

 

A megfelelő tervek elkészíttetéséhez (elkészítéséhez) megfelelő szerződés szükséges, olyan, amely lehetőség szerint mindkét fél számára megfelelő garanciákat biztosít. A tervezési szerződésre vonatkozó fontosabb előírásokat a Polgári Törvénykönyv – a vállalkozási szerződés szabályai között – és a Kivitelezési kódex (290/2007. (X. 31.) Korm. rendelet), míg a tervező felelősségét az Építési törvény határozza meg.

 

A tervezési szerződés

 

Fogalma: Tervezési szerződés alapján a vállalkozó műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles.

Alanyai: Megrendelő (Építtető) – Vállalkozó (Tervező)

Tárgya: Műszaki-gazdasági tervező munka elvégzése

Alakszerűség: Nincs alakszerűséghez kötve (DE egyes szerződések 2008. június 30-a után kizárólag írásban köthetők)

Ellenszolgáltatás megnevezése: vállalkozói díj [1959. évi IV. tv. 408. §].

 

A Kivitelezési kódex - hasonlóan az építési szerződésekhez – a tervezési szerződés kötelező írásba foglalását és meghatározott elemek szerepeltetését is előírja. Az alábbiak csak a kivitelezési dokumentáció elkészítésére szóló tervezési szerződésre vonatkoznak, az engedélyezési dokumentációkra nem. A jogszabály szerint a tervező a jogerős és végrehajtható építésügyi hatósági engedély és a hozzá tartozó, jóváhagyott, engedélyezési záradékkal ellátott dokumentáció alapján szakszerű műszaki tartalmú kivitelezési dokumentációt köteles készíteni (fontos, hogy rögzítésre került: csak jogerős és végrehajtható engedélyek és dokumentáció alapján lehessen ezt elkészíteni).

 

Írásban csak azokat a szerződéseket kötelező megkötni – és így csak azon megállapodások érvényességi feltétele –, amelyek építésügyi hatósági engedélyhez kötött építményeket, építési tevékenységeket érintenek. Már itt jelezném, hogy 2008. január 1-jétől lépett hatályba az új Eljárási kódex (az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet), és ebben található meg az engedélyköteles és a bejelentéshez kötött tevékenységek listája.

 

Az írásbeli szerződésben a szerződés tárgyát a vállalt tervezési tevékenység (szakági tervezési tevékenység) pontos megnevezésével, és a dokumentációra vonatkozó követelmény (mennyiségi és minőségi mutatók) meghatározásával kell körülírni. Ezen túlmenően kötelező szerződéses elem a teljesítési határidő (figyelemmel a szakaszos tervszolgáltatásra is), valamint a vállalkozási díj összege mellett az elszámolás formája, módja, a fizetés módja és határideje is.

 

A Kivitelezési kódex egyik kedvező rendelkezése a tervezők részére, hogy a kivitelezési dokumentációt – a tervezői nyilatkozattal együtt – csak a szerződésben megállapított ellenérték kézhezvételét követően köteles átadni a megrendelőnek. Mivel a kifizetés utáni birtokbaadást jogszabály írja elő, így – elméletileg – a felek egyező akarattal sem állapodhatnának meg az utólagos fizetésben, de a tervezőknek mindenképpen érdemes az építtetővel (beruházás-lebonyolítóval) elolvastatni a Kivitelezési kódex 8. § (8) bekezdését.

 

A tervezési szerződésre döntően a vállalkozási szerződés szabályait kell alkalmazni. Azt azonban itt is külön ki kell emelni, hogy a tervezési szerződés is eredménykötelem, vagyis a csak a tervek elkészítése jogosítja a tervezőt a tervezési díjra.

 

Mikor szerződésszerű egy terv?

 

Az elkészített terv a szerződésben rögzítetteken túl az alábbi feltételeknek is meg kell felelniük ahhoz, hogy szerződésszerű teljesítésnek minősüljön:

- műszaki követelmények,

- hatósági előírások (pl. nem megfelelő, ha a terv hibája miatt a hatóság jogerősen megtagadja az engedély kiadását),

- esztétikai követelmények (környezetbe illeszkedés),

- a gazdaságos kivitelezés követelménye,

- a műemlék helyreállítása esetében az ilyen építkezéshez szükséges külön engedély kiadásának feltételei (lásd: GKT 65/1973. szám).

 

A felek a szerződésben úgy is megállapodhatnak, hogy a tervező a terveket – a kivitelezéshez igazodva – fokozatos készíti el [1959. évi IV. tv. 409. §].

 

Mire használhatja a megrendelő a terveket?

 

A terv a tervező szellemi alkotása, amellyel ő rendelkezhet. A megrendelő a tervet csak a szerződésben meghatározott célra és esetben használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja [1959. évi IV. tv. 409. §].

 

A tervező rendelkezésére bocsátott szellemi alkotások

 

A szerződéssel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások tekintetében

- ha a megrendelő a rendelkezés jogát kiköti, a tervező a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a megrendelő szabadon rendelkezik;

- ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik [1959. évi IV. tv. 410. §, 412. §].

 

A kellékszavatosság speciális szabályai

 

A tervező is felelősséggel tartozik azért, hogy a tervei megfeleljenek a szerződésnek és egyéb követelményeknek. A hibás teljesítés esetében a megrendelő szavatossági jogokat (kijavítás, kicserélés, árleszállítás, elállás) érvényesíthet a tervezővel szemben.

 

Fontos tudni: Az építési tervdokumentáció oszthatatlan szolgáltatásnak minősül, ezért a tervező a hiányos tervszolgáltatás esetén – a részteljesítésben való megállapodás hiányában – tervezési díjat nem követelhet [1959. évi IV. tv. 317. §, 409. §] – lásd: BH1984. 281.

 

A tervezési szerződés esetében annyiban különböznek a szavatossági előírások, hogy nem mindig a tervek átadásától kell számítani a szavatossági idő kezdetét. Ha ugyanis a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított három éven belül megkezdődött, a terv hibája miatt érvényesíthető szavatossági jogok elévülési idejének kezdete a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontja.

 

Ha a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított három év után kezdődik meg, a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó a tervet felülvizsgálja és nyilatkozik a terv kivitelezésre való alkalmasságáról vagy megváltoztatásának szükségességéről, illetve a tervet áttervezi, a megrendelő pedig díjat fizet (korszerűségi felülvizsgálat). Jogszabály a korszerűségi felülvizsgálatot kötelezővé teheti.

 

Ha a korszerűségi felülvizsgálat esetén a terv alkalmassá nyilvánításától vagy az áttervezett terv szolgáltatásától számított három éven belül a kivitelezés megkezdődik, a terv hibája miatt érvényesíthető szavatossági igények elévülési idejének kezdetét a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontjától kell számítani [1959. évi IV. tv. 410. §, 370. §].

 

A jogszavatosság speciális szabályai

 

Anélkül, hogy a tervező a szerződésben vállalná, szavatol azért is, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv kivitelezését akadályozza vagy korlátozza. Ez azokra az esetekre vonatkozik, ha valaki például nem saját munkáját, hanem más terveit adja át a megrendelőnek.

 

Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni, vagyis

 

- ha a terv felhasználása kizárt: a megrendelő megfelelő határidő kitűzésével felhívhatja arra a tervezőt, hogy az akadályokat hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot; ha a határidő eredménytelenül telt el vagy a tervező ad megfelelő biztosítékot, a megrendelő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet;

 

- ha a terv korlátozottan használható fel: a megrendelő megfelelő határidő kitűzésével felhívhatja a tervezőt arra, hogy tehermentesítse a tervet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges tervezési díj megfizetését, de meghatározott feltételek mellett a szerződéstől is elállhat, és kártérítést követelhet, vagy követelheti a tervezési díj megfelelő csökkentését [1959. évi IV. tv. 410. §, 370. §].