Tanfolyamok > Építés > Munkavédelem az építőiparban > Munkavédelem az építőiparban

Munkavédelem az építőiparban

 

A munkavédelem célja, szervezete

A munkavédelem célja a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket.

A munkavédelem fogalma alatt a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelményeket, az ezek teljesítéséhez szükséges törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszerét, valamint mindezek végrehajtását értjük. A munkabiztonság célja a balesetek megelőzése, a munkaegészségügyé a foglalkozási megbetegedések kialakulásának megakadályozása. (A munkabalesetek általában pillanatszerűen következnek be, a foglalkozási megbetegedések kialakulásához hosszabb idő – esetleg évek hosszú sora – vezet. Ennek megfelelően a munkabiztonság és a munkaegészségügy megelőzési módszere is eltérő.) A munkaegészségügy a munkahigiéne és a foglalkozás-egészségügy szakterületeit foglalja magában. A fejlettebb országokban a munkavédelem részének tekintik az úgynevezett szociális munkavédelmet is, ami elsősorban a munkahelyek komfortjával kapcsolatos.

 

A munkavédelem alapvető szabályait a munkavédelmi törvényben találhatjuk meg. Részletes szabályait e törvény felhatalmazása alapján a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által kiadott és egyéb külön jogszabályok, az egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozóan pedig a feladatkörében érintett miniszter rendeletével hatályba léptetett szabályzatok tartalmazzák. Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a nemzeti szabványosításról szóló jogszabály figyelembevételével a munkavédelmi tartalmú nemzeti szabvány is annyiban, hogy a magyar nyelvű nemzeti szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén a munkáltató köteles - vitás esetben - annak bizonyítására, hogy az általa alkalmazott megoldás munkavédelmi szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt követelménnyel, megoldással.

A jogi szabályozásban vannak csak a munkavédelemre vonatkozó jogszabályok és olyan jogszabályok, amelyek alapvetően más témakörűek, de munkavédelmi szabályokat is tartalmaznak. Az építőipari munkákra (is) vonatkozó legfontosabb munkavédelmi szabályokat tartalmazó jogszabályok a következők:

 

Törvények

• 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről (együtt kezelendő a végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelettel)

• 1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről

• 1995. évi LIII. Törvény a környezet védelmének általános szabályairól

• 1997. évi LXXVIII. Törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

• 1999. évi XLII. Törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól

• 2000. évi XXV. Törvény a kémiai biztonságról

• 2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról

• 2000. évi LXXX. Törvény az építkezéssel kapcsolatos biztonsági és egészségügyi kérdésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1988. évi 75. ülésszakán elfogadott 167. számú Egyezmény kihirdetéséről

 

Kormányrendeletek

 

• 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról

• 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről

• 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet a telepengedélyezés alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről

• 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről

• 135/2005. (VII. 14.) Korm. rendelet az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásról

• 238/2005. (X. 25.) Korm. rendelet az építésfelügyeleti bírságról

• 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről

• 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet az építésüggyel kapcsolatos egyes szabályozott szakmák gyakorlásához kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer részletes szabályairól

• 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól

• 244/2006. (XII: 5.) Kormány rendelet az építési műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól

• 245/2006. (XII: 5.) Kormány rendelet az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól

• 246/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet Az egyes építésügyi tárgyú rendeletek módosításáról

• 295/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségről

 

Miniszteri rendeletek:

 

• 2/1972. (MK 6.) KPM rendelet a Közlekedési baleset-elhárító és egészségvédő óvórendszabály IV. Anyagmozgatás, anyagtárolás című fejezetének kiadásáról

• 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról

• 8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet a Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról

• 6/1987. (VI. 24.) EüM rendelet a keszonmunkákról

• 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

• 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyiszolgáltatásról

• 31/1995. (VII. 25.) IKM rendelet Vas- és Fémipari Szerelési Biztonsági Szabályzat kiadásáról

• 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról

• 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról

• 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről

• 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról

• 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről

• 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

• 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról

• 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről

• 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről

• 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről

• 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról

• 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről

• 41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról

• 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól

• 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet

az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról

• 29/2001. (XII. 23.) KöM-GM együttes rendelet egyes kültéri berendezések zajkibocsátásának korlátozásáról és a zajkibocsátás mérési módszeréről

• 2/2002. (I. 23.) BM rendelet a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról

• 2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról

• 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről

• *4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről

*(A jegyzet megjelenésének idejére valószínűleg hatályon kívül helyezve)

• 3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM együttes rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről

• 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról

• 89/2003. (XII. 16.) GKM rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavar és súlyos munkabaleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzat közzétételéről

• 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről

• 143/2004. (XII. 22.) GKM rendelet a Hegesztési Biztonsági Szabályzat kiadásáról

• 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről

• 53/2005. (XI. 10.) BM rendelet a tűzvédelmi szakvizsgára kötelezett foglalkozási ágakról, munkakörökről és a szakvizsga részletes szabályairól

• 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről

• 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről

 

• Fontos: a fenti jogszabályok nagy részét már többször módosították, ezért mindig a hatályos változatukat kell alkalmazni! Alkalmazás előtt mindig meg kell győződni arról, hogy a hatályos szöveg áll-e rendelkezésre. (A DVD jogtárak esetében a hatályos szöveg beállítható.)

 

A legfontosabb építőipari munkavédelmi szabályok összefoglalására külön miniszteri rendelet hivatott.

A jegyzet írásának időpontjában még csak tervezet szintjén létezett az az SzMM (Szociális és Munkaügyi Miniszteri) rendelet amely „az építési munkahelyeken megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről” címmel felváltja „az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről” szóló 2004. május elsejétől hatályban volt 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendeletet. Az alábbiakban ebből ismertetjük az általunk legfontosabbnak ítélt előírásokat.

 

Az új rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény felhatalmazása alapján és azzal összhangban alapvető biztonsági szabályokat állapít meg azon munkahelyekre, amelyek építési munkahelynek minősülnek és ahol szervezett munkavégzés keretében építmény létesül, illetve építőipari kivitelezési tevékenység folyik. A rendelet által tárgyalt főbb témakörök a következők:

• Koordinátorok kijelölése az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében, az előzetes bejelentés teljesítése

• Az előkészítés általános alapelvei

• A tervezői koordinátor feladatai

• A kivitelezői koordinátor feladatai

• A koordinátorral szembeni képesítési követelmények

• Az építtető, a felelős műszaki vezető és a munkáltató felelőssége

• Az építési munkahelyeken biztosítandó minimális követelmények

• A munkáltató kötelezettségei

• A munkavállalók tájékoztatása

• A munkavállalók meghallgatása és részvétele

• 1. számú melléklet: A magas és mélyépítési munkák nem teljes köre

• 2. számú melléklet: Az építési munkahelyen munkavállalók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentő munkák és munkakörülmények nem teljes köre

• 3. számú melléklet: Az előzetes bejelentés tartalma

• 4. számú melléklet: Az építési munkahelyeken és az építőipari kivitelezési tevékenység során megvalósítandó minimális egészségvédelmi és biztonsági követelmények. Az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat kiadásáról rendelkező 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet és az azt módosító 46/1999. (VIII. 4.) GM rendeletben található szabályozás előírásainak megfelelő szabályozást tartalmaz ez a melléklet. (A hatályon kívül helyezett 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletéhez hasonlóan,)

 

A biztonsági és egészségvédelmi koordinátorral kapcsolatos előírások:

Ha az építőipari kivitelezési tevékenység során előre látható, hogy egyidejűleg több munkáltató munkavállalói tevékenykednek ugyanazon az építési munkahelyen, akkor az építtető felelős azért, hogy a vállalkozói írásbeli szerződés tartalmazza:

• a tervező a kivitelezési tervek előkészítése során tervezői koordinátort,

• a kivitelező a kivitelezési szakasz során a szükséges számú, de legalább egy kivitelezői (építési munkahelyi) koordinátort vesz igénybe.

 

A biztonsági és egészségvédelmi koordinátor: az a természetes, vagy jogi személy, akit megbíztak vagy foglalkoztatnak (igénybe vesznek) a koordinátori feladatok teljesítésére, valamint rendelkezik a rendeletben meghatározott képesítési és gyakorlati feltételekkel. A tervezői koordinátor és a kivitelezői koordinátor ugyanaz a természetes vagy jogi személy is lehet.

Koordinátori feladatokat az láthat el (a rendelet-tervezet szerint 2010. július 1. után), aki

• tervezői koordinátorként az adott létesítményhez szükséges tervezői szakképesítéssel, valamint munkavédelmi szakképesítéssel és 3 év gyakorlattal,

• kivitelezői koordinátorként

  • az 1. veszélyességi csoportba tartozó építmények esetén: a kivitelezési tevékenységre jellemző felsőfokú szakirányú és 3 év kivitelezői gyakorlattal, valamint munkavédelmi szakképesítéssel;

  • a 2. veszélyességi csoportba tartozó építmények esetén: a kivitelezési tevékenységre jellemző legalább középfokú szakirányú és 3 év kivitelezői gyakorlattal, továbbá munkavédelmi szakképesítéssel vagy 5 év építőipari gyakorlattal és munkavédelmi szakképesítéssel rendelkezik.

A veszélyességi csoportok a következők:

• • • az 1. veszélyességi csoportba tartoznak a talajszint felett legalább 3 beépített szinttel vagy 6,6 m feletti tartószerkezeti távolsággal rendelkező építmények, az autópálya építése több műtárggyal, illetőleg a teherhordó szerkezetek megváltoztatására irányuló, valamint a dúcolással biztosítandó munkagödörben vagy munkaárokban végzett építési-szerelési munkák;

    • a 2. veszélyességi csoportba tartoznak az előző pontban felsoroltaknál kisebb veszélyt jelentő építési szakmunkák.

A rendelet-tervezet szerint 2010. július 1-ig a koordinátori feladatok munkabiztonsági szaktevékenységnek minősülnek. (Más feltétel nincs előírva.)

A munkavédelmi törvény szerint a munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi - a bányászat területén bányászati - szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy munkabiztonsági szaktevékenységet az láthat el aki legalább középfokú munkavédelmi végzettséggel rendelkezik (munkavédelmi technikus, munkavédelmi szakmérnök, egyéb felsőfokú munkavédelmi végzettségű)

 

A tervezői koordinátor feladatai

A tervezői koordinátor feladatai a kiviteli terv készítésével összefüggésben a következők:

• gondoskodik arról, hogy a biztonsági és egészségvédelmi tervben (BET-ben) meghatározásra kerüljenek - az adott építési munkahely sajátosságainak figyelembevételével - a munkahelyre, a munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények.

• elkészíti a BET-et, illetőleg a mások által elkészített BET-et szakmailag ellenőrzi;

• összeállítja azt a dokumentációt, amelyben az építmény és az építési munkahely jellemzői alapján a biztonság és az egészségvédelem célszerű követelményeit rögzítik az esetleges későbbi munkák biztonsága érdekében;

• összehangolja a megelőzés és a biztonság általános alapelveinek megvalósítását, különösen:

  • a kivitelezési tervek elkészítése során az egyszerre, vagy a csak egymás után végezhető munkafázisok, illetve munkaszakaszok meghatározását,

  • a különböző munkafázisok, illetve munkaszakaszok előrelátható kivitelezési időtartamának meghatározását.

 

A kivitelezői koordinátor feladatai:

A koordinátor feladatai az építőipari kivitelezési tevékenységgel összefüggésben a következők:

• az építési munkahelyen egyidejűleg dolgozó kivitelezők tevékenységének összehangolása, annak érdekében, hogy a munkáltatók és - amennyiben a munkavállalók érdekében ez szükséges - a munkát személyesen végző egyéni vállalkozók a rendelet, továbbá a BET előírásait megvalósítsák;

• indokolt esetben kiegészítés készítése a BET-hez, valamint ahhoz a dokumentációhoz, amelyben az építmény és az építési munkahely jellemzői alapján a biztonság és az egészségvédelem célszerű követelményeit rögzítik az esetleges későbbi munkák biztonsága érdekében. azért, hogy az folyamatosan tartalmazza a munkák előrehaladásából, illetve a körülmények változásából adódóan az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit;

• a munkafolyamatok munkáltatók által végzett ellenőrzéseinek összehangolása;

• a szükséges intézkedések megtétele annak érdekében, hogy az építési munkahelyre kizárólag csak az arra jogosultak léphessenek be.

A kivitelezői koordinátor - feladatainak teljesítése érdekében - az építtetővel vagy a kivitelezővel kötött szerződésben meghatározott időtartamban köteles az ideiglenes vagy változó építési munkahelyen tartózkodni.

 

A biztonsági és egészségvédelmi terv

Amennyiben előre látható, hogy egyidejűleg több munkáltató munkavállalói tevékenykednek ugyanazon az építési munkahelyen és

• a rendelet 2. számú mellékletben felsorolt különösen veszélyes munkavégzés folyik, vagy

• a kivitelezőt előzetes bejelentési kötelezettség terheli,

akkor a kivitelező az építési munkahely kialakítását csak akkor kezdheti meg, ha rendelkezésére áll az építtető által megrendelt Biztonsági és egészségvédelmi terv (BET), illetve ennek az építmény kialakítására és működtetésére vonatkozó biztonsági és egészségvédelmi követelmények, valamint megoldások tervfejezete.

A fenti két külön feltétel a következő:

(2. számú melléklet: az építési munkahelyen munkavállalók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentő munkák és munkakörülmények nem teljes köre)

1. Olyan munka, amely a munkavállalókat a betemetődés, elsüllyedés vagy magasból leesés kockázatának teszi ki, olyan esetekben, ahol a kockázatot különösen növeli a munka vagy az alkalmazott eljárások jellege, illetve az építési munkahely vagy az építkezés környezete.

2. Egyéb jogszabályokban meghatározott veszélyes anyagokkal, készítményekkel vagy biológiai tényezők expozíciójával járó munkavégzés, illetve munkakörnyezet vagy egyéb jogszabály alapján meghatározott gyakoriságban időszakos alkalmassági vizsgálatokhoz, biológiai monitorozáshoz kötött munkavégzés.

3. Egyéb jogszabályokban meghatározott, foglalkozási sugárterhelés veszélyével járó munkaterületen történő munkavégzés, illetve foglalkozási sugárterhelés veszélyével járó munka.

4. Nagy feszültségű vezetékek közelében végzett munka.

5. Vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás kockázatával járó munkaterületen történő munkavégzés.

6. Olyan munkakörülmények, amelyek vízbefúlás veszélyével járnak.

7. Kutakban, felszín alatt, alagútban végzett munka, földalatti munka.

8. Búvárfelszereléssel végzett munka

9. Keszonban, túlnyomásban végzett munka.

10. Robbanóanyagok használatával kapcsolatos munka.

11. Nehéz (5 tonna vagy azt meghaladó tömegű), előre gyártott elemek összeszerelésével vagy szétbontásával kapcsolatos munka.

 

Illetve a második feltétel a bejelentési kötelezettség:

A felelős műszaki vezető - vagy felelős műszaki vezető hiányában az építtető által azonos feladatkörrel írásban megbízott személy - az építési munkahely kialakításának megkezdése előtt 5 nappal a rendelet 3. számú melléklete szerinti előzetes bejelentést köteles megküldeni az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség regionális szerveinek az építési munkahely szerint illetékes munkabiztonsági megyei irodájához, abban az esetben, ha

• az építőipari kivitelezési tevékenység időtartama előreláthatóan meghaladja a 30 munkanapot és egyidejűleg ott több mint 20 fő munkavállaló végez munkát;

• a tervezett munka mennyisége meghaladja az 500 embernapot.

Az előzetes bejelentés időszerű adatait az építési munkahelyen jól láthatóan kell elhelyezni. Ha más jogszabály szintén előír ilyen kötelezettséget, akkor az azonos adatokat csak egyszer kell feltüntetni.

 

A biztonsági és egészségvédelmi terv tartalmi előírásai:

A BET-ben meg kell határozni az adott építési munkahely sajátosságainak figyelembevételével a munkahelyre, a munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelményeket.

A BET-nek tartalmaznia kell azokat a különleges intézkedéseket, amelyek a 2. számú mellékletben (lásd: fentebb) felsorolt munkák veszélyeinek kiküszöbölését szolgálják, így különösen:

• a létesítés pontos megnevezését, behatárolását;

• a védőintézkedések megállapításához szükséges adatokat az építési helyszínről (terepről), az építési munkák környezetéről, különösen az építkezés területén lehetséges veszélyekről;

• az építési területen előreláthatólag felmerülő, különböző munkafolyamatokat, illetve munkaszakaszokat, amelyeket egyidejűleg, illetve egymást követően végeznek (ezek felsorolását időbeli lefolyásuk figyelembe vételével kell elvégezni),

• az építkezésre vonatkozó szabályokat, figyelembe véve az építkezésen folyó egyéb tevékenységeket;

• a 2. számú mellékletben meghatározott tevékenységekre vonatkozó, a munkavállalók és a kivitelezés környezetében lévők biztonságára és egészségére különösen nagy veszélyt jelentő munkákkal kapcsolatos intézkedéseket;

• a tevékenységek időbeli lefolyásának, az építkezés előrehaladásának megfelelően megállapított munkavédelmi intézkedéseket, valamint az építkezés helyszínének, sajátosságainak figyelembevételével megállapított előírásokat;

• az egyidejű vagy egymás utáni munkavégzésből adódó kölcsönös veszélyeztetés elkerülésére, illetve minimalizálására szolgáló koordinációs, biztonsági intézkedéseket (többek között a szükséges biztonsági berendezésekre vonatkozóan);

• azokat a munkaeszközöket, biztonsági berendezéseket, amelyeket az építési munkahelyen közösen használnak, illetve egymás rendelkezésére bocsátanak;

• az előző felsorolásban megnevezett intézkedésekért felelős személyek megnevezését.

 

 

A munkavédelmi hatóság feladatai, működése

Az állam feladata a munkavédelem megszervezése, amit a munkavédelem irányításával, az ágazati és hatósági tevékenység ellátásával - szervei útján – lát el.

Az állam hatósági tevékenysége keretében

• elősegíti és ellenőrzi a munkavédelemre vonatkozó szabályok végrehajtását;

• ellátja a munkavédelmi törvény, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletei és a külön jogszabályok szerinti engedélyezést és nyilvántartást.

A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését a munkavédelmi hatóság látja el.

• A munkavédelmi hatóság tájékoztatást ad a közbeszerzési jogszabályban meghatározott ajánlattevő részére a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó kötelezettségekről.

• A munkavédelmi hatóság tájékoztatással és tanácsadással segíti a munkáltatókat és munkavállalókat, a munkavédelmi képviselőket, továbbá az érdekképviseleteket, hogy azok a munkavédelemmel kapcsolatos jogaikat gyakorolhassák és kötelezettségeiket teljesíthessék.

• A munkavédelmi hatóság ellenőrzése kiterjed

  • a munkáltatók és a munkavállalók idevonatkozó feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére;

  • a munkahelyek létesítésére, a munkaeszközök üzemeltetésére, az alkalmazott technológiákra és anyagokra, valamint az egyéni védőeszközökre vonatkozó követelmények érvényesítésére;

  • a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek kivizsgálására, bejelentésére, nyilvántartására, valamint a megelőzésre tett intézkedésekre.

• A munkavédelmi hatóság jogosult - az ellenőrzése során feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében - a törvényben és a külön jogszabályokban meghatározott intézkedésekre és felelősségrevonásra.

A munkavédelmi hatóság munkavédelmi bírságot alkalmaz az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben. A bírság lehet a munkáltatót, mint gazdálkodó szervezetet sújtó munkavédelmi bírság (ennek felső határa 10.000.000 Ft.), és lehet a felelős természetes személyt sújtó szabálysértési bírság (felső határa: 100.000 Ft.).

A munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult:

• a munkahelyek tekintetében a munkáltatót határozatban kötelezni, hogy írásban nyújtson tájékoztatást a megjelölt munkavédelmi követelmények teljesítéséről;

• valamennyi munkahelyen - külön engedély nélkül ellenőrzést tartani;

• a munkabaleseteket (kivéve a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat) - a munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve - kivizsgálni;

• a munkáltatót felhívni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítésére;

• a munkáltatót a feltárt hiányosságok meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére kötelezni;

• az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó előírások súlyos megszegésével foglalkoztatott munkavállalót a kifogásolt munkavégzéstől eltiltani;

• a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély esetén - annak elhárításáig - a veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész, munkaeszköz működésének, használatának felfüggesztését elrendelni;

• elrendelni a munkahely, az egyéni védőeszköz, a munkaeszköz, a technológia soron kívül ellenőrzését, ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be.

• a balesetet munkabalesetnek minősíteni, továbbá a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni, ha a bejelentést vagy a kivizsgálást elmulasztották vagy nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelően végezték, illetőleg ha a munkáltató a balesetet jogszabályba ütköző módon nem tekinti munkabalesetnek;

• a munkaeszköz és egyéni védőeszköz működését, használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott gyártói megfelelőségi nyilatkozattal, illetve a megfelelőséget tanúsító egyéb dokumentummal (pl. tanúsítvány), egyéni védőeszköz esetében EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve EK-típustanúsítvánnyal.

• a munkáltatót arra kötelezni, hogy az éjszakai munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalók átlagos statisztikai létszámát, munkarendjét, az éjszakai munkavégzés körülményeire vonatkozó - a határozatban megjelölt egyéb - információkat, valamint a közölt adatokban, tényekben bekövetkező változást időszakonként bejelentse;

• a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabályok szerint eljárni.

 

A felügyelő köteles a bejelentett súlyos munkabalesetet, valamint a foglalkozási megbetegedést, a fokozott expozíciós esetet - a munkáltató ezirányú felelősségét nem érintve - kivizsgálni.

A felügyelő a felfüggesztő, illetve eltiltó határozatának fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendelheti el.

A felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti - az ellenőrzés megkezdésekor, illetőleg az esetlegesen megtörtént súlyos baleset időpontjában fennálló - munkavégzésre irányuló jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni. A minősítéshez a munkáltatóként eljárás alá vontnak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka nem tartozik a szervezett munkavégzés körébe.

 

A munkavédelmi ellenőrzések gyakorlati tapasztalatai

Világszerte az egyik legveszélyesebb munkavégzésnek az építőipari munka minősül. Magyarországon az elmúlt évek legszomorúbb statisztikája e téren a 2004. évben következett be, amikor 55-en szenvedtek halálos munkabalesetet, ez akkor az összes halálos munkabaleset közel 34,4 százalékát tette ki. Más szavakkal: Magyarországon minden tíz munkabalesetben elhunyt munkavállalóból közel négy az építőiparban dolgozott. Az alábbiakban néhány halálos kimenetelű balesetet ismertetünk, a tanulságok levonása céljából.

 

Halálos zuhanás négy emeletes magasságból

 

Egy vállalkozó elvállalta egy emeletes épület felépítését. Saját dolgozóival készítette el a ház vasbeton vázát és a födémlemezeket. Az épület nem teherhordó, körítő falainak elkészítésére egy hat főt foglalkoztató alvállalkozóval kötött szerződést. A készülő épület nem lett falazóállvánnyal körülállványozva, állvány csak a betonozás szintjén védte a munkásokat a leeséstől. (Itt konzolos úgynevezett „kidugó állványt” használtak.)

Az alvállalkozó munkásai a leesés elleni mindennemű kollektív és egyéni védelem nélkül végezték a falazási műveletet. A födémlemez szélére habarcsot terítettek, ebbe rakták a falazó blokkokat, majd újabb habarcs réteg, újabb sor falazó blokk következett. A fugákból kifolyt habarcsot kihajolva elsimították. Tették ezt egész héten reggel héttől este ötig, a baleset napján (vasárnap) hidegben, szélben. Amikor a fal már olyan magasságba ért, hogy a belső födémről a tetejét nem lehetett elérni raklapokra és falazóblokkokra helyezett pallókra állva folytatták a munkájukat.

Ilyen „ munkaálláson” tartózkodott az a dolgozó is aki a baleset áldozata lett. Az ő feladata aznap az volt, hogy az épület negyedik emeletén a körítő falból hiányzó két utolsó sor falazóblokk berakását elvégezze.

Az elkészítendő falszakaszra esett egy 60 x 150 cm-es ablaknyílás is. A beltéren elkészített munkaállás magassága az ablaknyílás alsó szélével egy szintbe esett, az ablak felső széle az ötödik emelet födémlemez aljáig ért. Az ablaknyílás elkészítése végén az utolsó falazó blokkot körülbelül negyed szélességűre kellett faragni. A dolgozó ezt ilyen méretűre levágta és a helyére illesztette a friss habarcsba. Ezzel a kérdéses falrész és az ablaknyílás is elkészült. Később valószínűleg a fugákból kifolyt habarcsot akarta elsimítani, ezért kihajolt a (60 x 150 cm-es!) ablaknyíláson, eközben a legutóbb behelyezett falazó blokk darabba kapaszkodott, ami a még híg habarcsban elcsúszott, kimozdult a helyéből, ettől a dolgozó elvesztette egyensúlyát és lezuhant.

A helyszínen elkészített fotók és a felvett tanúvallomások egyöntetűen bizonyítják, hogy az alvállalkozó munkavállalóinak leesés elleni védelméről semmilyen formában nem gondoskodott.

 

Elkerülhető lett volna a baleset:

• Ha az épületet falazóállvánnyal körbeállványozzák és az állványt ellátják kétsoros védőkorláttal és lábléccel, ez a falazási munkáknál megvédte volna a munkavállalókat a leeséstől.

• Az előzőek hiányában a munkavállalókat egyéni védőeszközzel kellett volna ellátni, (ennek a leghatásosabb megoldása a dolgozó által viselt biztonsági hevederzet és energiaelnyelővel ellátott zuhanásgátló lett volna.)

 

A baleseti helyszínen készült képek:

 

 

Az épület homlokzati képe, a dolgozó a 4. emeleti ablakból esett ki.

(A kép felső szélén a betonozási munkálatokhoz használt kidugóállvány látható)

 

 

Az ablak amiből a dolgozó kiesett.

(Jól látható a híg habarcsban megcsúszott falazóblokk darab. A kép felső szélén a betonozási munkálatokhoz használt kidugóállvány alja )

 

 

A szabálytalanul megépített munkaállás amiről a munkavállaló dolgozott.

 

 

A kimozdult falazóblokk darab

( A régebben beillesztett falazó elemek már átvették a habarcs nedvességét, a legutoljára behelyezettek még nem.)

 

 

 

 

A munkavégzés környezete (négy emelet magasságban).

( A képen jól látható, hogy a leesés elleni védelem kialakításához rendelkezésre álltak megfelelő lehetséges rögzítő helyek, teherhordó pillérek, ezek az épület belsőbb részeiben is fellelhetők voltak szinte kínálva a rögzítő kötelekhez a kikötési pontokat. A háttérben egy a baleset helyszínével azonos típusú épülő ház van, de azt más fővállalkozó építette és ellátta falazóállvánnyal.)

 

Az ereszcsatorna szerelés halálos eséssel végződött

 

 

Egy kb. 6 m ereszmagasságú lakóépületre kívánt a vállalkozó és egy fő feketén alkalmazott munkavállalója esőcsatornát felszerelni. Az alkalmazott egy háromtagú kitolható alumínium létrára mászott fel, hogy a csatorna tartóvasat felszegezze. A létra felső rögzítése nem volt megoldva a dolgozó nem rendelkezett leesés elleni védelemmel. Az elvégzendő művelet során külön kellett volna tartani a csatorna tartóvasat, a szeget és a kalapácsot. Emellett még kapaszkodni is kellett volna. Ezt legbiztosabban két ember tudta volna elvégezni egy állványról adott esetben egy gurulóállványról. Ez nem állt a kivitelező rendelkezésére. Ennek hiányában leesés ellen védő egyéni védőeszközt kellett volna alkalmazni, de sem munkaöv, sem teljes testhevederzet, sem az ezekhez tartozó kötélzet nem volt a munkavállaló részére biztosítva. A munkavállaló a munkavégzés közben valószínűleg elvesztette egyensúlyát. Estében megpróbált az egyik tetőlécbe kapaszkodni, de annak rögzítő szegei lehasították a tartódeszka szélét. A léc kitört és a dolgozó a létra alatt levő beton díszburkolatra esett. Súlyos koponyasérüléseket szenvedett, és a kórházban sérüléseibe belehalt.

 

A felügyelőségi vizsgálat megállapította, hogy a dolgozó a magasban végzett munkához nem rendelkezett előzetes orvosi alkalmassági vizsgával és a munkavégzéshez szükséges munkavédelmi oktatásban sem részesítették. A baleset elsődleges oka természetesen a leesés elleni védelem hiánya volt.

Az esethez tartozik még az a tény is, hogy a munkáltatót annyira megrázta munkatársának halála, hogy először öngyilkosságot kísérelt meg, majd később a balesetet követően rövid időn belül elhunyt, ismerősei szerint belehalt a bánatába.

 

Elkerülhető lett volna a baleset: (és ezzel két ember halála):

• Ha a munkavégzéshez megfelelő és biztonságos állványt használnak. (Esetünkben gurulóállvány használata lett volna a legcélszerűbb.)

• Az előző hiányában - mivel az elvégzendő munka ideje rövid volt - alul-fölül biztonságosan rögzített létráról is el lehetett volna végezni a munkát, ha a dolgozó rendelkezett volna megfelelő munkahelyzet rögzítő és zuhanásgátló egyéni védőeszközzel.

 

 

Az esőcsatorna szerelés helyszíne

A dolgozó a baloldali létrán állva próbálta a csatornatartó vasat felszerelni

 

 

A kiszakadt ereszléc

A dolgozó valószínűleg ebbe próbált estében belekapaszkodni

 

Halállal végződő kútakna mélyítés

 

Egy családi ház udvarára fúrt kutat akartak készíteni. Az elkészült csőkútban azonban a víz nyugalmi vízszintje olyan mélyen volt, hogy a szivattyú nem tudta volna felszívni, ezért úgy döntöttek, hogy a kút szivattyú aknáját 5,5 m mélységre mélyítik le. A szivattyúakna kútgyűrűkkel lett volna határolva.

A kivitelezés lényege az volt, hogy a már elkészült termelő cső körül lemélyítették a munkagödröt. Ezt a munkát általában úgy végzik, hogy kiásnak egy indítógödröt, ebbe belehelyezik az első kútgyűrűt majd a kútgyűrűben – mint természetes dúcolásban - dolgozva tovább mélyítik az aknát. Eközben a kútgyűrű lefelé csúszik. Amikor a kútgyűrű elér egy bizonyos mélységet akkor felülről ráhelyezik a következő gyűrűt, és ezt addig folytatják, amíg el nem érik a kívánt mélységet. Ekkorra már minden gyűrű a helyére kerül.

Esetünkben azonban nem ezt a biztonságos megoldást választották, hanem a kútaknát minden dúcolás nélkül kézi munkával ki akarták mélyíteni, majd az elkészült gödörbe beemelték volna a kútgyűrűket.

A munka úgy folyt, hogy egy ember az aknában dolgozott, a másik pedig föntről felhúzta a kitermelt anyagot. Két ember végezte a munkát: a vállalkozó és az alkalmi munkása. Időnként cseréltek. A munka viszonylag gyorsan haladt, mert a talaj homokos volt.( Ezt egyébként a termelőcső lefúrásakor is észlelték.) Már kb. 5 m mélységben jártak, éppen az alkalmi munkás volt lent, amikor beszakadt a munkagödör és betemette a munkást. A vállalkozó és a segítségére sietők megpróbálták kiásni a szerencsétlenül jártat, de próbálkozásuk eredménytelen maradt: a dolgozó megfulladt a ránehezedő homok nyomása alatt. Holtestét a kivonuló tűzoltók is csak mintegy öt órás munkával tudták kiemelni, mert az általuk már rézsűsen kiásott partoldal is állandóan beszakadással fenyegetett, annak ellenére, hogy a munkához ők már dúcolást is alkalmaztak.

 

Elkerülhető lett volna a baleset:

• Ha a munkát megfelelő dúcolás (kútgyűrűk) védelme mellett végezték volna.

 

 

Ez a kép csak illusztráció, nem a baleset helyszínén készült.

 

Toronydaru dőlés egy nagyváros főutcáján

 

Egy nagyvárosunk főutcáján két egymás melletti emeletes ház felújításába és egyben bővítésébe kezdtek. A munkálatok elvégzéséhez eredetileg két toronydarut terveztek, de az egyik üzembe állítása elmaradt. Így az összes daruzási munkát a helyszínen található egyetlen KBF-160 típusú toronydaruval kellett elvégezni. A darunak bontási hulladékkal telt konténer kiemelése volt az aktuális feladata, amikor felborult, rádőlt a felújítás alatt lévő házra. Áttörte annak második emeleti utcai homlokzatát, és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem okozott tömeges katasztrófát. ( A baleset során a két darukezelő sérült meg, egyikük nyílt lábszártörést, a másik bordatörést szenvedett.) Az ügyben lefolytatott vizsgálatnak meg kellett állapítania a baleset okát. Előzetesen három lehetséges okkal lehetett számolni: vagy a darupálya volt rosszul alapozva és az csúszott meg, vagy a darut túlterhelték, esetleg a darunak valamilyen műszaki hibája miatt következett be a dőlés.

A darupálya megcsúszásának megvolt az elvi lehetősége, mert a darut közvetlenül egy rézsű szélére telepítették, feltöltött talajra, ráadásul a mellette lévő nagy

kiterjedésű munkagödör az építés során egyszer műszaki hiba miatt több dm magasságban vízzel lett elárasztva. A rézsű szélén a darudőlés időpontjában vibrátoros talajtömörítés folyt. Ezek az előzmények, illetve a baleset bekövetkezte utáni állapotok – a darusínek elcsúszása, az egyik sin törése - alapján vizsgálni kellett a darualapozás megfelelőségét. Az ügyben kirendelt talajmechanikai igazságügyi szakértő azonban – bár észrevételezte a darusínek alapozásának hiányosságait - megállapította, hogy nem ezek okozták a daru borulását.

Megvizsgálva az emelni kívánt konténer súlyát és az emeléshez tartozó futómacska helyzetet, ezt összevetve a daru emelési diagramjával a következő tényekre derült fény: a daru 40 m-es gémmel volt szerelve, a futómacska emeléskor a gém véghelyzetében volt az ehhez tartozó megengedett maximális terhelés 2,1 tonna. Az emelni kívánt konténert lemérve, annak súlya 5,6 tonnára adódott. Ezzel bebizonyosodott, hogy a darut emelés közben túlterhelték. ( A daru tulajdonképpen nem tudta felemelni a terhet, emelő kötélzete a teher felé húzta, ennek hatására elvesztette stabilitását és felborult.)

A daru kezelőfülkéjében az emelési kísérlet időpontjában két darukezelő tartózkodott, egy tapasztalt, régóta ezzel a daruval dolgozó és egy tanuló darukezelő. A baleset időpontjában a tanuló darukezelő irányította a darut. Feltételezhető, hogy érezte, hogy dől a daru, de ijedtében az emelést vezérlő kart maga felé húzta, ezzel még magasabb emelési fokozatba kapcsolva az emelőművet. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a baleset után a kar kettes emelési sebességi fokozatban volt. ( A darukezelő mindvégig tagadta a fentieket.)

Felvetődik a kérdés, hogy a darut hogyan lehetett túlterhelni. Erre csak egy válasz lehetséges: a daru túlterhelésgátlójának (nyomatékhatárolójának) működésképtelensége. A szakértői vélemény is ezt az okot támasztotta alá.

 

Elkerülhető lett volna a baleset:

• Ha a daru nyomatékhatárolóját működőképes állapotban tartják.

• Ha nem kísérlik meg a teherbírást meghaladó teher megemelését.

• Ha nem követnek el kezelési hibát a daru irányítása közben.

 

 

A feldőlt daru gémje áttörte a felújítás alatt álló épület homlokzati falát.

Az épület a vidéki nagyváros forgalmas főutcáján áll. A lehulló romok szerencsére nem sebesítettek meg járókelőt.

 

 

A felemelni kívánt törmelékkel teli konténer.

A későbbi mérések alapján a súlya 5,6 tonna volt.

A daru a használt futómacska helyzetnél 2.1 tonna teherbírással rendelkezett.

 

 

A KBF-160 típusú toronydaru teherbírási táblázata.

Az ábrán is láthatóan 40 m-es darugémhez és 40 m-es futómacska helyzethez 2,1 tonnás maximális terhelhetőség tartozott.

 

 

A daru nyomatékhatárolója.

Jól látható, hogy a nyomatékhatárolóban benne van az előlap zárjának kulcsa.

A felvétel a baleset bekövetkezte után készült, a kép jobb alsó sarkában látszik annak a téglarakásnak néhány téglája, amit a daru kezelőfülkéje csak néhány centiméterre került el, így a darufülke szinte sértetlen maradt a nagy erejű becsapódás ellenére, ezzel megvédve a fülkében tartózkodó két darukezelő életét.

(A darufülke másik oldala egy gerendarakás mellett „landolt”.)

 

 

A daru képe az épület udvar felöli oldaláról nézve.

Látható a képen, hogy az építkezés sűrűn beépített területen következett be, így a veszélyeztetés a szomszédos házakban lakókra is kiterjedt.

A darutörzs becsapódás közbeni elhajlása és elcsavarodása csökkentette a becsapódási energiát.

 

 

A felborult daru ledöntötte az épület harmadik emelete fölött lévő tűzfalat.

A kezelőfülke a zöld színű fagerenda-rakás és egy téglarakás közé dőlt, a képen a fülke a gerendarakás miatt nem látszik.

A fagerendákon felfeküdt a darugém töve, ez is elnyelte a becsapódási energia egy részét.

 

 

A felborult daru gémje három tagból állt, a feldőlés hatására a gém utolsó tagja három rögzítési pontjából egy szétszakadt. Amennyiben mindhárom rögzítés szétszakadt volna a gém utolsó tagja kizuhanhatott volna a főutcára.

(Amikor ez a kép készült a gém utolsó tagját már leszerelték)

 

Az építőiparban az általános munkavédelmi követelményeken felül betartandó (speciális) előírások, munkáltatói, munkaadói kötelezettségek

Az építőipari munkák során a legtöbb súlyos munkabaleset a magas épületszerkezetekről történő leesés miatt következik be. Veszélyt jelentenek továbbá a szállítási műveletek, a daruzás, a lezuhanó tárgyak, a beomló munkaárkok, munkagödrök és az elektromos energia.

A balesetek utólagos kivizsgálása alapján kiderült, hogy az esetek többségét a tervezés fázisában, illetve a munka jó megszervezésével el lehetett volna kerülni.

A baleseti veszélyt fokozó tényezők:

• Az építőipari munkahelyek nem állandó (nem telepített) munkahelyek, a munkakörnyezet állandóan változik, emiatt a veszélyeket nehezebb nyomon követni, megszüntetni.

• Az ágazatban a mai napig nagy az idény- és alkalmi munkások aránya, ezért a dolgozók összeszokottsága, begyakorlottsága elmarad a kívánatostól.

• Az építőipari munkák többségére nagy hatással vannak az időjárási viszonyok, ezért a kedvező időszakok minél jobb kihasználása érdekében nagy a hétvégi és a megszokottól eltérő időben végzett munkák gyakorisága, a túlórázás. A dolgozók nem mindig tudják kipihenni magukat, ez magában hordozza a baleseti veszélyt.

 

Főbb építőipari baleseti veszélyek és a megelőzésükre teendő intézkedések szabályai

Leesés, beesés:

Azokban az esetekben, amikor a munkavégzés magassága meghaladja a 2 m-t, a

leesés, beesés ellen - elsősorban műszaki intézkedésekkel (kollektív védelemmel) - védekezni kell. Ezek közül a legbiztonságosabb megoldást a szintkülönbség szélére szerelt védőkorlát adja. A védőkorlátnak legalább 1 m magasnak kell lennie és legalább két sorban elhelyezett korlátlécet, valamint láblécet kell tartalmaznia. A korlát és a középdeszka a dolgozó kiesését, a lábdeszka a szerszámok és anyagok leesését akadályozza meg. Fontos, hogy az állványok vége is el legyen látva az előzőekkel megegyező biztonságú védelemmel. Ha az épületfal és az állvány közötti távolság meghaladja a 30 cm-t, akkor a leesés elleni védelemről a fal felöli oldalon is gondoskodni kell. Védőkorlát helyett megengedett védőháló vagy védőrács alkalmazása is. Ezek lyukmérete a 10x10 cm –t nem haladhatja meg. Az előzőekkel azonos biztonságú védelmet kell kialakítani az épületek szabadba nyíló nyílásainál is.

Beesés ellen megfelelő teherbírású, kellően rögzített lefedéssel is lehet védekezni.

Az építési állványok a munkavállalók számára a magasban megfelelő munkaszintet, a felhasználandó anyagok és munkaeszközöknek tárolóhelyet biztosítanak.

Az építési állvány a munkavállalók biztonságát szolgálja, ezért azt megfelelő minőségben lehet csak megépíteni. A megfelelősségét ellenőrizni kell: az arra felhatalmazott személynek át kell vizsgálni:

• használatba helyezés előtt;

• rendszeresen, meghatározott időközökben;

• módosítást vagy használaton kívül helyezést, kedvezőtlen, viharos időjárást követően, vagy minden más olyan esetben, amely a szilárdságát vagy a stabilitását befolyásolhatta. (pl. földrengés okozta rázkódás esetén)

A vizsgálatot minden munkáltatónak – akinek a munkavállalói az állványt használják – külön-külön el kell végeznie. A vizsgálatnak ki kell terjednie az állvány megfelelő teherbírására, stabilitására, megfelelő kialakítására, a kollektív védelem meglétére, a felhasznált anyagok minőségére.

Lapos és alacsony hajlású (20° alatti) tetők esetében, amennyiben a munkavégzés helyszíne a szintkülönbség szélétől 2 m-nél távolabb van, a kétméteres határvonalra jelzőkorlát kihelyezése is elegendő.

Általános esetben, amennyiben a munka természete miatt kollektív védőberendezések alkalmazása nem lehetséges, a munkát végző részére a magasból való lezuhanás megelőzésére kialakított egyéni védőeszközt kell biztosítani.

Ilyen esetekben a munkavállaló a munkát csak munkaöv, biztonsági hevederzet, illetve zuhanásgátló használatával végezheti. Ehhez előzetesen ki kell alakítani vagy jelölni azokat a teherhordó szerkezeteket, ahová a munkavállaló a védőeszközt megfelelő biztonsággal rögzíteni tudja. Munkaöv csak a munkahelyzet beállítására szolgálhat, zuhanás elleni védelemre nem használható. Építési munkahelyen – a leeső tárgyak elleni védelmül - fejvédő sisak viselése kötelező. Kivételt képeznek a tárgyak leesésétől nem veszélyeztetett, belső munkahelyen végzett szakipari és irodai munkák. Amennyiben fennáll annak a lehetősége, hogy használat közben a munkavállaló fejéről leeshet a védősisak, akkor azt álszíjjal kell ellátni.

A fentieken túlmenően gondoskodni kell a munkavállalók időjárási tényezők, vegyi anyagok, mechanikai behatások, zaj, sugárzás elleni védelméről. Ezeket a célokat szolgálják többek között a hideg elleni védőöltözetek, a jó láthatóságot biztosító védőmellények, a védőbetéttel ellátott védőlábbelik, (pl. „acélkaplis” védőcipő) védőkötények, lábszárvédők, a különböző védőszemüvegek, arcvédők, hegesztőpajzsok, a por-, illetve mérgező gázok, gőzök ellen védő védőálarcok, szűrőbetétek, védőkesztyűk. Az egyéni védőeszközök kiválasztása (egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének szabályozása) munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül, tehát legalább középfokú munkavédelmi végzettséggel rendelkező munkavédelmi szakember, és munkaegészségügyi szakember (orvos) együttes munkáját követeli meg.

Az egyéni védőeszközökkel a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki kell oktatni, használatukat meg kell követelni. Az egyéni védőeszközöket természetben kell juttatni, pénzbeli megváltásuk tilos, kihordási idejük nincs, amennyiben védőhatásuk lecsökken azonnali cseréjük szükséges, szakszerű tisztításukról gondoskodni kell.

A jegyzet behatárolt terjedelme miatt nincs lehetőség a munkáltatót terhelő kötelezettségek teljes körű kifejtésére, így csak a további legfontosabbak felsorolására szorítkozhatunk. Ilyenek:

• a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia munkavédelmi szempontú üzembehelyezése és az ezt megelőző előzetes vizsgálat,

• veszélyes munkaeszköz áthelyezése, újraindítása,

• veszélyes technológia, munkaeszköz időszakos biztonsági felülvizsgálata,

• munkaeszközök ellenőrző, -és időszakos ellenőrző felülvizsgálata (a „nem veszélyes” munkaeszközökre vonatkozóan),

• a munkavédelmi szakértelem biztosítása,

• munkavédelmi oktatás,

• kockázatértékelés,

• munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek kivizsgálása, jelentése,

• munkavállalói kárigények rendezése,

• veszélyes anyagokkal, technológiákkal kapcsolatos jelentési kötelezettség,

• munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés,

• a munkavállalók tájékoztatása,

• foglalkozás-egészségügyi ellátás biztosítása stb.

 

Mindezen (és további) biztonsági kérdésekre adnak választ a jegyzetben felsorolt jogszabályok, illetve a nemzeti szabványok. Az egyes előírások megkeresésében, illetve tartalmuk megismerésében nyújthat segítséget a munkavédelem egyes ágainak megfelelő ingyenesen hívható telefonos információs szolgálat, melynek az érdeklődők anonimitásukat megőrizve tehetnek fel kérdéseket. Az úgynevezett „zöld számok” a következők:

Munkabiztonsági kérdés esetén: 06-80-204-292

Munkaegészségügyi kérdés esetén: 06-80-204-264

Bányászati munkavédelmi kérdés esetén: 06-80-204-258