Építmények tűzvédelmi követelményei

Előszó

Az összeállított anyag a tűzvédelmi tervezés alapjaival foglalkozik. Az alapok megismeréséhez már számos fogalom pontos ismeretére és értelmezésére van szükség. A tűzveszélyességi osztályba sorolás a tűzvédelmi szabályrendszer alapja, ezért azt az előírások szerint pontosan ismertetjük. A tűzállósági fokozat az építmények passzív (beépített) tűzbiztonsági szintjét fejezi ki. Ez az építész tervezés legfontosabb tűzvédelmi követelményeinek a meghatározója. Az épületszerkezetek tűzvédelmi követelményeinek az értelmezéséhez szükség van az építőanyagok, szerkezetek és kapcsolódó rendszerek tűzvédelmi jellemzőinek az ismeretére is. A tervezőnek a tűzvédelmi előírások teljesülését igazolnia kell, az erre szolgáló dokumentum a tűzvédelmi műszaki leírás.
 
A tananyagot a 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel megjelent és 2011 októberében hatályba lépett új Országos Tűzvédelmi Szabályzat alapján állítottuk össze.

Tartalom

1. A tűz elleni védekezés követelményeinek rendszere

A tűz elleni védekezés alapvető célja, hogy olyan építményeket építsünk, amelyek tűz esetén állékonyságukkal egy előírt, de korlátozott időtartamra biztosítsák a bentlévők biztonságos menekülését, mentésük lehetőségét és a tűzoltói beavatkozást. A tűzvédelmi követelmények célja a fenti elvből vezethetők le és az alábbi főbb területekre terjednek ki.

1.1. Épületszerkezetek, építőanyagok és építési termékek

Az épületszerkezeteket és építőanyagokat a tervezés során úgy kell kiválasztani, hogy az alábbiak teljesüljenek:

1.      az épületszerkezetek teherhordó képességüket tűz esetén az előírt időtartamig megtartsák,

2.      a tűzvédelmi célú épületszerkezetek, anyagok, termékek tűz esetén szerepüket az előírt időtartamig betöltsék, funkciójukat megtartsák, a tűz jelenlétére hatékonyan reagáljanak,

3.      a tűz és kísérőjelenségei terjedését funkciójuknak megfelelően gátolják, nehezítsék, vagy irányítsák,

4.      az általuk okozott tűzterhelés, a belőlük fejlődő hő, füst, égésgázok mennyisége a lehető legkisebb legyen.

1.2. Az építmények elhelyezése

Az épületeket, építményeket úgy kell elhelyezni, hogy:

1.      tűz esetén a szomszédos épületeket, építményeket gyulladás, a tűz átterjedésének veszélye ne veszélyeztesse,

2.      a tűzoltóegységek az épületeket, építményeket akadálytalanul, késedelem nélkül megközelíthessék,

3.      a tűzoltó gépjárművek hatékony tűzoltási és mentési működése biztosított legyen,

4.      a környezetükben elegendő és alkalmas szabadterület legyen a kimenekülő személyek számára.

1.3. Kiürítés és mentés

Az épületeket, építményeket úgy kell kialakítani, hogy:

1.      a benntartózkodó személyeket tűz esetén gyorsan és figyelemfelkeltő módon, indokolt esetben több szakaszban tájékoztathassák, riaszthassák,

2.      a benntartózkodó és önálló menekülésre képes személyek az előírt normaidőn belül biztonságos helyre vagy védett térbe távozhassanak,

3.      a mozgásban, cselekvőképességben akadályozott vagy fogyatékos személyek segítséggel történő menekülése, mentése az ilyen rendeltetésű, és az akadálymentesen megközelíthető épületekben, építményekben biztosítva legyen,

4.      a kialakítás a kiürítési útvonalak késedelem nélküli használatát tegye lehetővé (felismerhetőség, megfelelő biztonsági jelzések alkalmazása, megvilágítás, akadályok feloldása, hő- és füstmentesség, átbocsátóképesség),

5.      és a benntartózkodó állatokat el lehessen távolítani.

1.4. Hő és füst elleni védelem

 Az épületek, építmények kialakítása során biztosítani kell az alábbiakat:

1.      a felszabaduló hő és füst a lehető leghatékonyabb módon eltávozhasson a szabadba,

2.      a felszabaduló hő ne csökkentse a teherhordó szerkezetek állékonyságát,

3.      az erre szolgáló eszközök, berendezések az előírt időtartamig hatékonyan és üzembiztosan működjenek,

4.      a benntartózkodók menekülési útvonalára a fejlődő hő és füst ne vagy csak olyan mértékben juthasson be, ami még nem nehezíti a menekülést (látótávolság, menekülési út felismerése, mérgező gázok hiánya), a menekülési útvonalra előírt egyéb feltételekkel közösen,

5.      a tűzoltóságnak legyen lehetősége a hő és füst elleni védelem eszközeinek hatékony használatára, a füst- és tűzterjedés befolyásolására,

6.      a tűzoltás elősegítése érdekében a szükséges helyeken kialakuljon a megfelelő füstmentes levegőréteg.

1.5. Tűzoltó beavatkozás

Az építmények, épületek kialakítása biztosítsa az alábbiakat:

1.      a jogszabályban előírt helyeken a tűzjelzés emberi közreműködés, késedelem nélküli és megfelelő részletezettségű továbbítását, az összevont, vagy a tűzoltóság ügyeletére történő tűzátjelzését,

2.      indokolt esetben az építménybe való, károkozás nélküli bejutást,

3.      az építmény jellegének megfelelő oltóanyag-ellátást, annak gyors és hatékony igénybe vételét,

4.      a tűzvédelmi villamos leválasztás lehetőségét a tűzoltók életének védelme érdekében,

5.      a kárhelyi rádióforgalmazást nehezítő körülmények esetén annak megkönnyítését,

6.      a mentésben közreműködők számára az épületen belüli gyors és biztonságos közlekedést, irányfelismerést utánvilágító, vagy világító menekülési útvonaljelző biztonsági jelek alkalmazásával,

7.      a különböző tűzvédelmi berendezések, eszközök használatát, kezelését, azok utánvilágító, vagy világító biztonsági jelzésekkel történő megjelölésével.

2. Alapfogalmak

2.1. Tűzvédelmi általános és tűzállóság-vizsgálati fogalmak (a teljesség igénye nélkül, az általunk legfontosabbnak tartott fogalmak)

Égéskésleltető szer: védőszer, amely a vele kezelt – bevont, átitatott, telített – éghető anyag kedvezőbb tűzvédelmi osztályba sorolását meghatározott időtartamig (újrakezelési időig) biztosítja.

Vizsgálati tűzhatás: az épületszerkezetek tűzállósági határértékének és tűzvédő képességének megállapítására szolgáló vizsgálati eljárás során a vizsgáló berendezés vizsgálati terében, az idő függvényében változtatott hőmérséklet hatása.

Tűzvédő képesség: az elsődleges épületszerkezetek tűzállósági határértékének növelése érdekében alkalmazott tűzvédő álmennyezetek, burkolatok, bevonatok hatékonyságának mértéke.

Homlokzati tűzterjedési határérték: a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő vizsgálat kezdetétől számított, a tűznek a homlokzati épületszerkezeteken történő terjedésére jellemző határállapot bekövetkezéséig eltelt idő percben (T_h).

Tetőtűz terjedés mértéke: a tetőszigetelési rendszer, vagy fedélhéjazat felületén és rétegeiben az önálló égés (lánggal égés, szenesedés, izzás) terjedésének mértéke (távolsága).

2.2. A tűzvédelmi tervezés fogalmai

Tűzfal: A vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő tűzállósági határértékű, A1 tűzvédelmi osztályú térelhatároló (vagy teherhordó és térelhatároló) folytonos függőleges falszerkezet, amelyet úgy kell kialakítani, hogy az általa elválasztott tűzszakaszok vagy építmények egyikének állékonyság-vesztése, illetve az ebből adódó oldalirányú erőhatás esetén is megőrizze tűzterjedést gátló képességeit (stabilitását, integritását, hőszigetelését).

Tűzgátló fal: A vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő tűzállósági határértékű, A1 tűzvédelmi osztályú térelhatároló (vagy teherhordó és térelhatároló) falszerkezet, amely a tűz az épület más tűzszakaszára (esetenként az épület funkcionális egységére) való átterjedését megakadályozza.

Tűzgátló födém: A vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő tűzállósági határértékű, A1 tűzvédelmi osztályú födémszerkezet, amely a tűz az épület más tűzszakaszára (esetenként az épület funkcionális egységére) való átterjedését előírt időtartamig megakadályozza.

Tűzvédő álmennyezet: egy helységben, legfeljebb egy tűzszakaszban kialakított olyan álmennyezet, amely tűzvédő képességénél fogva a felette levő födémmel vagy tetőszerkezettel együtt a szerkezetre előírt tűzállósági határértéket biztosítja.

Tűzvédő burkolat és bevonat: alkalmas műszaki eljárással épületszerkezetekhez közvetlenül vagy közvetetten csatlakozó, tűzvédő célokat szolgáló anyagréteg.

Hasadó és hasadó-nyíló felületek: olyan felületek, amelyek az építmények, vagy az építményrészek (helyiségek) határoló szerkezetei­ben a káros mértékű robbanási túlnyomás hatására tönkremennek, vagy megnyílnak, ezáltal lehetővé téve a nyomáselvezetést.

Tűzveszélyességi osztály: veszélyességi övezetek, helyiségek, helyiségcsoportok (tűzszakaszok), épületek, műtárgyak, létesítmények besorolására meghatározott kategória bennük folytatott tevékenység során előállított, feldolgozott, használt vagy tárolt anyagok jellemzői, valamint az alkalmazott technológiai folyamat tűzveszélyessége, egyes esetekben – (lakó- és közösségi épületek) – a rendeltetés alapján.

Tűzállósági fokozat: egy építmény egészére, illetve esetenként egyes tűzszakaszaira vonatkozó olyan kategória, amely meghatározza az épületszerkezetek tűzvédelmi követelményeit az építmény/tűzszakasz tűzveszélyességi osztálya, szintszáma esetenként rendeltetése és tűzterhelése alapján.

Tűzterhelés: az építmény adott tűzszakaszában, helyiségében jelenlévő és beépített éghető anyagok tömegéből (kg) és égéshőjéből (MJ/kg) számított hőmennyiség egységnyi padlófelületre vonatkoztatott értéke, MJ/m²-ben.

Állandó tűzterhelés: a beépített éghető anyagok, és épületszerkezetek tömegéből származó tűzterhelési érték.

Időleges tűzterhelés: az adott helyiségben, tűzszakaszban található éghető anyagok és berendezések (bútor, textília, technológiai berendezés, megmunkált termékek, azok előkészített anyaga, raktározott anyagok, csomagoló anyagok) tömegéből származó tűzterhelési érték.

Normatív tűzterhelés: bizonyos rendeletetésű helységekre, helyiségcsoportokra a tűzvédelmi tervezésben alkalmazható, statisztikai felmérésen alapuló időleges tűzterhelési érték.

Mértékadó tűzállósági határérték- követelménye: az egyes épületszerkezetekre a tűzterhelés alapján számító módszerrel meghatározott tűzállósági határérték.

Tűzszakasz: az építmény vagy szabadtér tűzvédelmi szempontból meghatározott olyan önálló egysége, amelyet a szomszédos egységektől – meghatározott tűzvédelmi osztályú és tűzállósági határértékű – tűzgátló szerkezetek, és a jogszabályban előírt tűztávolságok választanak el.

Tűzszakaszterület: az egy tűzszakaszhoz tartozó helyiségek, nettó alapterületének összessége m²-ben.

Homlokzati tűzterjedési gát: meghatározott tűzterjedési határértékű, A1 és A2 tűzvédelmi osztályú olyan homlokzati szerkezet, amely megakadályozza az épület homlokzata mentén a vízszintes vagy a függőleges tűzátterjedést.

Tetőtűzterjedési gát és osztósáv: hő és csapadékvíz elleni éghető anyagú tetőszigetelés mezőit megszakító olyan A1 tűzvédelmi osztályú gát és osztósáv, amely megakadályozza a tetőtűz terjedését.

Tűzgátló előtér: tűzgátló szerkezetekkel kialakított előtér, amely önálló szellőztetéssel rendelkezik, ajtószerkezeteinek mérete biztosítja a gyors menekülés lehetőségét és ajtószerkezetei önműködő csukó szerkezettel ellátottak.

Füstmentes lépcsőház: a nyitott vagy az olyan zárt lépcsőház, amelybe az épülettűz alkalmával képződött füst és mérgező égésgázok bejutásának lehetősége oly mértékben van korlátozva, hogy a lépcsőház az épület biztonságos kiürítésére és mentésre meghatározott ideig alkalmas marad.

Nyitott lépcsőház közlekedőtér: szintenként – a közlekedőtér nettó alapterületének legalább 20%-át elérő felületű – homlokzati szabad falnyílással a külső légtérhez közvetlenül csatlakozó tér.

Zárt lépcsőház, közlekedő helyiség: minden oldalról elsődleges épületszerkezetekkel határolt tér.

Hő- és füstelvezetés: olyan műszaki megoldás, amely tűz esetén alkalmas a helyiségben vagy tűzszakaszban keletkezett, vagy oda behatolt hőnek, füstnek és égésgázoknak szabadba való elvezetésére.

Tűzgátló nyílászáró (ajtó, kapu, nyílóablak, függöny, redőny, konvejor záróelem): szerkezet, amely beépítve, csukott állapotban a tűznek az általa elválasztott térrész egyik oldaláról a másik oldalára való átterjedését meghatározott mértékben gátolja (előírt időtartamig megakadályozza).

Füstgátló nyílászáró (ajtó, kapu, nyílóablak, függöny, redőny, konvejor záróelem): szerkezet, amely beépítve, csukott állapotban füstnek és a tűz esetén képződő toxikus gázoknak az általa elválasztott térrész egyik oldalától a másik oldalára való átterjedését meghatározott mértékben korlátozza.

Tűzgátló csappantyú: Szellőzővezetékbe építhető hőre, füstre, vagy egyéb indítójelre és/vagy kézzel működésbe hozható zárószerkezet, amely a füst vagy a forró égésgázok továbbterjedését zárt állapotban előírt ideig megakadályozza.

Kiürítés: a tűz által veszélyeztetett helyiségben, tűzszakaszban, épületben lévő személyek eltávozása (eltávolítása).

Kiürítési útvonal: a kiürítése számításba vett útvonal, mely a veszélyeztetett helyiség, helyiségcsoport elhagyásának útvonalából (kiürítés első szakasza), valamint a veszélyeztetett tűzszakasz, építmény elhagyásának (kiürítés második szakasza) útvonalából áll.

Kiürítési időtartam: a kiürítésre számításba vett időtartam.

Tűzoltási felvonulási út: a tűzoltási felvonulási terület megközelítésére szolgáló megfelelő teherbírású, szilárd burkolatú, legalább két nyomvonal szélességű a tűzoltógépjárművek közlekedésére alkalmas út.

Tűzoltási felvonulási terület: az OTSZ-ben meghatározott az építmények tűzoltására, mentésére szolgáló a homlokzat előtt létesített, megfelelő teherbírású, szilárd burkolatú, legalább két nyomvonal szélességű terület (út) - amelynek méretét a tűzvédelmi szakhatóság állapítja meg –, s amely a tűzoltás technikai eszközeinek (emelőkosaras gépjármű, gépezetes létra, gépjárműfecskendő), és a tűzoltóegységek a rendeltetésszerű működésének feltételeit biztosítja.

A tűzoltósági beavatkozási központ: olyan helyiség, amelyből a tűzoltói beavatkozáshoz szükséges és azt elősegítő tűzvédelmi berendezések vezérelhetők, az épület-felügyeleti rendszereken keresztül a tűzvédelmi berendezések üzemállapota lekövethető.

Biztonsági felvonó: az épület füstmentes lépcsőházához, tűzgátló előteréhez vagy a szabad térhez kapcsolódó, az épülettűz alatt is működtethető valamennyi épületszintet kiszolgáló felvonó, mely lehet tűzoltó felvonó, vagy menekülési felvonó.

Veszélyességi övezet: helyiségben vagy szabadtéren lévő anyagnak, gépnek, berendezésnek, tűzvédelmi szempontból önállóan értékelendő környezete, térrésze.

A veszélyességi övezet kiterjedését

a) éghető gáz, gőz, köd, por esetén a (normál üzem figyelembevételével) vonatkozó műszaki követelmény szerint (ide tartoznak a 0-ás, 1-es és 2-es, valamint a 20-as, 21-es és 22-es zónák függőleges vetületeinek összesített területe),

b) minden más esetben az anyag, gép, berendezés és a kapcsolódó technológiai terület alapján kell megállapítani.

Alapterület: a gépek és a berendezések esetében ezek függőleges vetülete által meghatározott terület. Szabadtéri tárolóknál a raktározásra kijelölt térrész oldalhatárain belüli terület. Az épületszerkezetekkel részben vagy egészben közrefogott helyiség, vagy tér vízszintes vetületben számított belső területe (nettó alapterület).

Tűztávolság: építmények és építmények, építmények és szabadterek vagy szabadterek és szabadterek egymás közötti legkisebb távolságának vízszintes vetülete.

Beépített tűzjelző berendezés: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő tűzvédelmi intézkedést (többek közt a tűzoltóság értesítése, tűzszakaszhatáron elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása) önműködően végző berendezés.

Beépített tűzoltó berendezés: az építményekben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz oltására, a beavatkozás könnyítésére, a tűz terjedésének megakadályozására, a tűzkár csökkentésére alkalmazott önműködő berendezés.

Beépített tűzvédelmi berendezés: a tűz észlelésére, jelzésére, oltására, valamint a tűzeset során keletkező hőnek, füstnek és égésgázoknak az elvezetésére kialakított, helyhez kötött berendezés.

Tető-felülvilágító: a szerkezet alatti helyiség, térrész bevilágítását szolgáló épületszerkezet.

Elsődleges épületszerkezetek: azok a szerkezeti elemek, amelyek az épület állékonyságát, tűzbiztonságát biztosítják (függőleges és vízszintes teherhordó szerkezetek, tűzgátló szerkezetek, menekülési útvonalakat határoló szerkezetek és azok a szigetelése, burkolata is).

Másodlagos épületszerkezetek: azon szerkezetek, melyek nem tartoznak az elsődleges szerkezetek körébe.

Mozgásában korlátozott személyek: akik fizikai állapotuk miatt, vagy valamennyi környezeti hatás érzékelésére való képtelenségük (vakok és gyengénlátók) miatt veszélyhelyzet esetén a szükséges cselekvést megfelelően gyorsan nem tudják végrehajtani.

Cselekvőképességében korlátozott személyek: akik koruknál (0-10 éves korig, vagy 80 év felett fizikai állapotától függetlenül), vagy szellemi állapotuknál fogva veszélyhelyzetre nem tudnak megfelelően reagálni.

Robbanásveszélyes állapot: az „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó anyag olyan mennyiségben való jelenléte, valamint előfordulási módja, állapota, mely esetén az égés, robbanás feltételei közül legalább még az oxigénkoncentráció vagy a gyújtási energia adott.

Mértékadó tűzszakasz: a létesítményben a legtöbb oltóvizet igénylő tűzszakasz alapterülete.

Tűzoltótechnikai eszköz, felszerelés: az épületekben, építményekben telepített, a tűz észlelésére, jelzésére, oltására, a beavatkozás könnyítésére és a tűzkár csökkentésére, valamint a tűz terjedésének megakadályozására alkalmazott berendezés, illetőleg a tűzoltóság által a tűzoltáshoz, műszaki mentéshez használatos felszerelések.

Tűzveszélyes tevékenység: az a tevékenység, amely a környezetében lévő éghető anyag gyulladási hőmérsékletét, lobbanáspontját meghaladó hőmérséklettel, vagy nyílt lánggal, továbbá gyújtóforrásként számításba vehető izzással, parázslással, szikrázással jár.

Zárt rendszer: amelyben a veszélyes anyag közvetlen környezetétől elhatárolva van jelen úgy, hogy üzemszerű körülmények között hatásai nem veszélyeztetik környezetét.

Hatékony szellőztetés: ahol az adott térben a szellőzés biztosítja, hogy az éghető gázok, gőzök, porok koncentrációja ne érje el az alsó robbanási határérték 20%-át.

Közvetlen tűz- vagy robbanásveszély: az égés feltételei közül egy kivételével mindegyik adott, és várható, hogy a hiányzó égési feltétel bármelyik pillanatban létrejöhet, ezáltal nem kívánt tűz vagy robbanás következhet be.

Robbanás elfojtó berendezés: olyan beépített automatikus oltóberendezés, mely képes egy esetlegesen bekövetkező robbanás észlelésére, elfojtására, továbbterjedésének megakadályozására, és a robbanás hatásának jelentős csökkentésére.

Tűzálló kábelrendszer: Villamos energia- és/vagy adatátviteli vezetékek, kábelek, tokozott sínek, a hozzájuk tartozó csatornák, bevonatok és burkolatok, hordozó- és tartószerkezetek, valamint elosztók és kötődobozok olyan együttese, amely meghatározott időtartamig tűzterhelésnek kitéve is képes működőképességét megtartani anélkül, hogy benne zárlat keletkezne, vagy megszakadna az elektromos áram.

2.3. A tűzvédelmet érintő építészeti fogalmak

Az itt szereplő fogalmak kivételével az egyéb építészeti fogalmakat a vonatkozó építészeti jogszabályok tartalmazzák.

Létesítmény: az egy építési telken álló építmények és szabadterek összessége.

Szabadtér: helyiségnek nem minősülő térség - beleértve a nyitott fedett színeket -, ahol termelést, raktározást vagy ezekhez kapcsolódó tevékenységet végeznek.

Közösségi épület: minden olyan épület, amely nem minősül lakó-, tárolási-, ipari-, mezőgazdasági épületnek.

Szállásépület: kizárólag vagy részben, egy időben legalább 20 ember elhelyezését biztosító, bérbe vételre felkínált bútorozott szobákat vagy lakásokat tartalmazó létesítmény.

 Nyitott gépjárműtároló: közvetlenül a szabadba nyíló, állandó keresztirányú szellőzésű, nyílásos homlokzatú, gépjárművek elhelyezésére szolgáló épület, épületrész, melyben a nyílások legalább két egymással szemben, 70 méternél nem távolabb lévő oldalán a határoló falak összes felületének legalább 1/3-át kitevő nagyságban helyezkednek el.

Zárt gépjárműtároló: gépjárművek elhelyezésére szolgáló épület, amely nem elégíti ki a nyitott gépjárműtárolóra leírt feltételeket.

Gépesített garázs: a gépjárművek parkolóhelyre történő juttatása a gépjárművezető nélkül, teljesen automatikusan gépi úton történik.

Magasraktár: az a raktárhelyiség, ahol a raktározási magasság eléri, vagy meghaladja a 6 métert.

Középmagas épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága 13,65 m és 30 m között van. Ha a legfelső két szint egy rendeltetési egységet alkot, úgy a szintmagasság megállapításakor az alsó szint szintmagasságát kell figyelembe venni.

Magas épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága a 30 m-t meghaladja. Ha a legfelső két szint egy rendeltetési egységet alkot, úgy a szintmagasság megállapításakor az alsó szint szintmagasságát kell figyelembe venni.

Zártfolyosó: olyan közlekedő helyiség, amelynek minden oldalát elsődleges épületszerkezetek határolják.

Talajszint alatti helyiség: az a helyiség, melynek a padlófelülete a terepszint alatt helyezkedik el.

Falak

Önhordó fal: olyan fal, amely saját súlyán kívül egyéb terhet nem hord, merevségét pillér vagy egyéb vázszerkezet nem, vagy csak részben biztosítja.

Vázkitöltő fal: olyan nem teherhordó falszerkezet, amelynek merevségét, rögzítését vázszerkezet biztosítja.

Függönyfal, függesztett homlokzati fal: olyan nem teherhordó, térelhatároló falszerkezet, amelyet az épület teherhordó szerkezeteire (általában födémeire) rögzítenek, és azok síkja előtt helyezkedik el.

 Födémek

Padlásfödém: tetőtérrel kialakított épület legfelső használati szintje és a beépítés nélküli tetőtér (padlás) közötti teherhordó, térelhatároló szerkezet.

Tetőfödém: tetőtér nélkül kialakított épület legfelső használati helyisége(i)-t lefedő, csapadékzáró héjazattal ellátott födém.

Tetőfödém tartószerkezetei: a tetőfödém mindazon szerkezeti részei

– amelyek tönkremenetele általános vagy nagy területre kiterjedő épületomlás, vagy a tetőfödém jelentős szakaszának beomlását idézik elő (főtartók, fióktartók), valamint

– a nagytömegű – általában nem könnyűszerkezetes – teherhordó térlefedő szerkezetek, melyek omlása egyéb szerkezeti károkat (az alattuk lévő födémek átszakítását) okozhatják.

(Idetartoznak a vasbeton, a feszített betonszerkezetek, valamint a 60 kg/m²-nál nagyobb állandó terhelésű elemek. Az állandó terhelésbe valamennyi tetőréteget, valamint a ráfüggesztett és rátett dolgok terhét is bele kell számolni.)

Tetőfödém térelhatároló szerkezete: a tetőfödém tartószerkezeteire támaszkodó könnyűszerkezetes, réteges felépítésű, legfeljebb 60 kg/m² felülettömegű szerkezetek (önhordó) rétegei. Az állandó terhelésbe valamennyi tetőréteget, valamint a ráfüggesztett és rátett dolgok terhét is bele kell számolni.

Szintosztó födém: a helyiség légterének részleges – a helyiség legalsó szint alapterületének legfeljebb 25%-án és csak vízszintes szerkezettel történő – megosztásával és a mennyezet alatti kiszellőztetésével kialakított belső szint, amelyen helyiség és 1 méternél magasabb tömör korlát vagy fal nem létesül.

Álmennyezet: nem teherhordó, vízszintes térelzáró szerkezet, amelyet födémre, tető- vagy tetőtér alatti födémre, fedélszerkezetekre erősítenek alkalmas függesztő szerkezet segítségével esztétikai, akusztikai, hőszigetelési, és tűzvédelmi igények kielégítése érdekében. Emberi tartózkodásra alkalmas teret csak az alsó felületével határol: az általa kettéosztott légtér mindkét része ugyanabba a működésbeli egységbe vagy tűzszakaszba tartozik.

Tetőszerkezet: tetőtérrel kialakított épület tetőterét felülről határoló szerkezet, amely fedélszerkezetből és fedélhéjazatból áll.

Fedélszerkezet: a tetőszerkezet teherhordó része, amely hordja és rögzíti a fedélhéjazatot.

Fedélhéjazat: a tetőszerkezet csapadékzáró része.

Lépcsők tartóelemei: a teljes lépcsőszerkezet a kiegészítő szerkezetek – mellvéd, lábazat, korlát, fogódzó, járófelületi bevonat, burkolat – nélkül.

Átrium: az épületek belső egybefüggő függőleges térrésze, mely az épület legfelső, vagy valamely közbenső szintjén részben – a függőleges térrész alapterületének legalább 90%-án -, vagy egészben lehatárolásra kerül (udvarlefedések alatti tér).

Átrium alapterülete: az egybefüggő légtér legnagyobb alapterületű függőleges vetülete.

Beépített tetőtér: lakó- és közösségi rendeltetésű tűzszakaszon belül a fedélszerkezet alatt kialakított bármely huzamos emberi tartózkodásra, használatra vagy raktározásra alkalmas tér.

 3. A tűzveszélyességi osztályba sorolás szabályai és módszerei

A tűz elleni védekezés alapja hazánkban a tűzveszélyességi osztályba sorolás. Minden anyagot, technológiát, tevékenységet, veszélyességi övezetet, helyiséget, szabadteret, tűzszakaszt, épületet, műtárgyakat, építményeket, létesítményt tűzveszélyességi osztályba sorolunk. Az osztályba sorolás nem öncélú tevékenység, mert ennek alapján állapítjuk meg a létesítés és a használat alapvető tűzvédelmi szabályait.

Például:
- milyen tűzállósági fokozatúra építendők az építmények,

- az építmények között milyen távolságot tartunk,

- mekkora lehet az építmény tűzszakaszainak alapterülete,

- kell-e hasadó, vagy hasadó- nyíló felület,

- pinceszinten milyen esetben nem kell hő- és füstelvezetést biztosítani,

- a nyílt láng használata engedélyezhető-e,

- a dolgozók milyen ruházatot viselhetnek,

- milyen létszámú legyen a létesítményi tűzoltóság,

- milyen tűzoltó felszereléseket kell készenlétben tartani.

A felsoroltak csak ízelítői annak a sok-sok előírásnak, amelyek a tűzveszélyességi osztályba soroláson alapulnak.

3.1. Az anyagok tűzveszélyességét meghatározó jellemzők

Az anyagok tűzveszélyességi osztályba sorolását a halmazállapottól függő anyagjellemzők alapján végezzük el. Ezek a következők:

·                     robbanási (éghetőségi) határérték: gáz, gőz, köd esetén a levegő térfogatszázalékában, por esetén pedig gramm/m³ -ben kifejezett mennyiség.
A tűzveszélyességi osztályba sorolás szempontjából az alsó éghetőségi vagy robbanási határértéknek van jelentősége.

·                     gyulladási hőmérséklet: az a szabványos vizsgálattal mért legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen az anyag gyújtóforrás hatására meggyullad és folyamatosan ég.

·                     lobbanáspont: az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen a vizsgált éghető
folyadékból olyan mennyiségű gőz képződik, hogy a levegővel keveredve gyújtóforrás hatására meggyullad anélkül, hogy a folyadék meggyulladna, és
égése tovább folytatódna. A vizsgálati módszer alapján zárttéri (T_lpzt) és nyílttéri (T_lpnyt) lobbanáspontot különböztetünk meg. Előbbi az 50 ⁰C-nál kisebb, utóbbi az ennél magasabb lobbanáspontok meghatározására szolgál.

·                     üzemi hőmérséklet (T_ü): az éghető folyadékok esetén a feldolgozás, használat közben előforduló maximális hőmérséklet.

A fenti jellemzők közül az első három szabványos vizsgálattal határozható meg.

3.2. Az anyagok tűzveszélyességi osztályai

Az előírás öt tűzveszélyességi osztályt különböztet meg, ezeket "A"-"B"-"C"- "D"-"E" betűkkel jelölik.

A besorolás alapja elsősorban a tűzvédelmi egység (veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, tűzszakasz, épület, műtárgy, létesítmény) területén levő anyag tűzvédelmi jellemzője, tehát elsődleges az anyag tűzveszélyességi osztályának a meghatározása. Az anyag besorolása alapján meghatározható az anyag által elfoglalt terület (veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér) tűzveszélyességi osztálya.

Bizonyos tűzvédelmi egységeket az anyagtól függetlenül a rendeltetés alapján sorolunk tűzveszélyességi osztályba. (pl: közösségi és lakóépületek, gépjárműtároló)

Az osztályba sorolás szabályait az érthetőség és az egymásra épültség miatt szó szerint ismertetjük.

3.2.1. „Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes” (jelzése: „A”) tűzveszélyességi osztályba tartozik:

a) az a veszélyes anyag és készítmény, amely a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelete szerint fokozottan tűzveszélyes, vagy tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt,

b) - az az anyag, amelynek bármely halmazállapotban heves égése, robbanása, indító (iniciáló) gyújtásra, vagy más fizikai, kémiai hatásra bekövetkezhet,

- az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja 21 °C alatt van, vagy üzemi hőmérséklete eléri vagy meghaladja a nyílttéri lobbanáspontját, azaz Tü > Tlpnyt és Tü > 35 °C,

- az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva legfeljebb 10 %,

c) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) és b) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő,

d) a 100 m³/h-nál nagyobb összesített névleges teljesítményű, lemezházas gázmérő(k) helyisége,

e) az a helyiség, amelyben nyitott akkumulátorokat helyeztek el (telepítettek) vagy töltenek, és nincs hatékony szellőztetése.

f) a PB-gáz cseretelep.

3.2.2. „Tűz- és robbanásveszélyes” (jelzése: „B”) tűzveszélyességi osztályba tartozik:

a) az a veszélyes anyag és készítmény, amely a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelete szerint kevésbé tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt,

b) - az a por, amely a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez,

- az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja legalább 21 °C, nyílttéri lobbanáspontja legfeljebb 55 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt van, de nagyobb, mint a nyílttéri lobbanáspont 20 °C-kal csökkentett értéke, azaz Tü < Tlpnyt, Tü > Tlpnyt -20 °C és Tü > 35 °C,

- az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva 10%-nál nagyobb,

c) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) és b) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben ezek az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő,

d) a port vagy kisméretű anyagrészeket elszívó, leválasztó rendszer, porkamra, ha benne az elszívott anyag a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez.

3.2.3. „Tűzveszélyes” (jelzése: „C”) tűzveszélyességi osztályba tartozik:

a) az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) legfeljebb 300 °C,

aa) a legalább 50 °C nyílttéri lobbanáspontú gázolajok, tüzelőolajok és a világításra használatos petróleum,

ab) az a folyadék, olvadék, amelynek nyílttéri lobbanáspontja 55 °C felett van, de legfeljebb 150 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontjánál legalább 20 °C-kal, de legfeljebb 50 °C-kal kisebb, azaz Tü < Tlpnyt -20 °C, Tü > Tlpnyt -50 °C és Tü > 35 °C,

ac) az a gáz, amely önmaga nem ég, de az égést táplálja, a levegő kivételével,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák,

c) az üzemanyagtöltő állomások.

3.2.4. „Mérsékelten tűzveszélyes” (jelzése: „D”) tűzveszélyességi osztályba tartozik:

a) az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) 300 °C-nál nagyobb,

aa) az a folyadék, olvadék, amelynek nyílttéri lobbanáspontja 150 °C-nál magasabb, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt több mint 50 °C-kal van, azaz Tü < Tlpnyt - 50 °C és Tü > 35 °C,

ab) az a vizes diszperziós rendszer, amelynek lobbanáspontja szabványos módszerrel nem állapítható meg, és éghető anyagtartalma 25%-nál nagyobb, víztartalma pedig 50%-nál kisebb,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, továbbá, ahol nyílt lánggal üzemelő tüzelőberendezést használnak,

c) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, amelyben nem éghető anyagot 300 °C felett dolgoznak fel,

d) a közösségi és lakóépület, tűzszakasz,

e) gépjárműtároló (építmény, tűzszakasz, szabadtér),

f) állattartó helyiség.

3.2.5. „Nem tűzveszélyes” (jelzése: „E”) tűzveszélyességi osztályba tartozik:

a) a nem éghető anyag,

b) az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol nem éghető anyagot 300 °C alatti hőmérsékleten előállítanak, feldolgoznak, használnak, tárolnak vagy forgalomba hoznak.

3.2.6. Kiegészítő szabályok

Azon különleges anyagok esetében - kivéve azokat a veszélyes anyagokat és készítményeket, amelyek a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelete hatálya alá tartoznak -, amelyek az 3.2.1.-3.2.5. pontokban meghatározottak szerint nem sorolhatók be, a tűzveszélyességi osztályba sorolást az OKF határozza meg.

Jogszabályban meghatározott esetben az övezet, helyiség, vagy berendezés tűzveszélyességi osztályba sorolása a 3.2.1.-3.2.5. pontokban foglaltaktól eltérően is történhet.

A veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér - ha ott az anyagot, zárt rendszerben dolgozzák fel, tárolják, forgalmazzák vagy szállítják - az illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóság engedélye esetén veszélytelenebb tűzveszélyességi osztályba sorolható.

3.3. A tűzveszélyességi osztályba sorolás menete

A besorolás alapja a fentiek szerint elsősorban a tűzvédelmi egység (veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, tűzszakasz, épület, műtárgy, létesítmény) területén levő anyag tűzvédelmi jellemzője, tehát elsődleges az anyag tűzveszélyességi osztályának a meghatározása. Az anyag besorolása alapján meghatározható az anyag által elfoglalt terület (veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér) tűzveszélyességi osztálya.

Bizonyos tűzvédelmi egységeket az anyagtól függetlenül a rendeltetés alapján sorolunk tűzveszélyességi osztályba. (pl: közösségi és lakóépületek, gépjárműtároló)

Besorolási szabály

1. A tűzveszélyességi osztályba sorolásnál az alapterületeket az „A” osztályból az „E” osztály felé haladva kell összesíteni, és azt a tűzveszélyességi osztályt kell választani, amelyiknél az összesített alapterületek meghaladják a 40%-ot.

2. A helyiség, vagy a szabadtér abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzá tartozó veszélyességi övezetek a 1. pont szerint összesített alapterületei a helyiség, vagy a szabadtér alapterületének 40%-át meghaladja.

3. A tűzszakasz, szabadtér abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzá tartozó helyiségek, szabadterek tűzveszélyességi osztályonként az 1. pont szerint összesített alapterületei a tűzszakasz alapterületének 40%-át meghaladja.

4. A több tűzszakaszból álló építmény, szabadtér abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzá tartozó tűzszakaszok osztályonkénti az 1. pont szerint összesített alapterületei az építmény, szabadtér alapterületének a 40%-át meghaladja.

5. A létesítmény abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzá tartozó építmények, szabadterek osztályonként az 1. pont szerinti összesített alapterületei a létesítmény alapterületének 40%-át meghaladja.

6. A tűzgátló előteret és a létesítmény szabadtérnek vagy építménynek nem minősülő tereit (csak közlekedésre használt út, járda, park) a tűzveszélyességi osztály meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni.

3.4. Példa a tűzveszélyességi osztályba sorolásra

A tűzveszélyességi osztályba sorolásnál a legkisebb egységtől indulunk az egész (létesítmény) irányába. A besorolásnak egyértelműnek kell lennie, ezért javasolt a táblázatos formában történő elkészítést. Az alábbi táblázat egy épület besorolását mutatja, a benne levő (már besorolt) tűzszakaszok alapján.

 Az épület „D”, azaz mérsékelten tűzveszélyes tűzveszélyességi osztályba tartozik összesen 11 800 m ² alapterülettel.

 4. Tűzállósági fokozatok

Az épületek passzív tűzvédelmének szintjét (beépített tűzbiztonság) a tűzállósági fokozat fejezi ki. A tűzállósági fokozat az építménybe beépített építőanyagokkal, épületszerkezetekkel szemben támasztott tűzvédelmi követelmény. Öt tűzállósági fokozatot különböztetünk meg, I.-től V.-ig. A követelmények a I.-nél a legszigorúbbak (tűzbiztos építmény), a V.-nél pedig a legenyhébbek (gyenge, de még elfogadható tűzbiztonságú építmény).

4.1. A tűzveszélyességi osztály követelményei a tűzállósági fokozattal szemben

Az építményt vagy annak tűzszakaszát – a tűzveszélyességi osztályba sorolástól függően – az alábbi I-V. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani:

a) "A" és "B" tűzveszélyességi osztály esetén I-II.,

b) "C" tűzveszélyességi osztály esetén I-III.,

c) "D" tűzveszélyességi osztály esetén I-IV.,

d) "E" tűzveszélyességi osztály esetén I-V.

4.2. A tűzveszélyességi osztályba sorolástól független követelmények

1. I. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani

a) a magas épületet,

b) a tömegtartózkodásra szolgáló épületet, amelyben a tömegtartózkodásra szolgáló helyiség tartalmaz 13,65 m-t meghaladó padlószint-magasságú teret,

c) az a) és b) pontokban említett épület alatti pinceszintet, oly módon, hogy az épület szintszáma vagy a  talajszint alatti szintek tényleges száma közül a nagyobb kerüljön figyelembevételre.

2. Legalább II. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani az I. tűzállósági fokozatba nem tartozó középmagas épületet, a bölcsődét, óvodát, szociális otthont, a zárt 20- nál több gépjármű tárolására szolgáló gépjárműtároló épületet, tűzszakaszt, a mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére, oktatására, nevelésére, kezelésére, foglalkoztatására szolgáló kétszintesnél magasabb épületet, a mozgásukban és cselekvő képességükben korlátozott személyek elhelyezésére, oktatására, nevelésére, kezelésére, foglalkoztatására szolgáló funkciót tartalmazó tűzszakaszt, amelyet az épület második szintje felett helyeznek el, valamint az I. tűzállósági fokozatba nem tartozó épületek alatti pinceszintet, oly módon, hogy az épület szintszáma vagy a talajszint alatti szintek tényleges száma közül a szigorúbb kerüljön figyelembe vételre.

3. Legalább III. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani az 1. és 2. pontokban nem említett közösségi épületet, - tűzszakaszt, a kétszintesnél magasabb lakóépületet, - tűzszakaszt, ha az épület legfelső használati szintje nem haladja meg a 13,65 m szintmagasságot,; a többszintes nyitott gépjárműtárolót, valamint a mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére, oktatására, nevelésére, kezelésére, foglalkoztatására szolgáló legfeljebb kétszintes épületet, vagy az első és második szinten kialakított, az előzőekben  taglalt funkciót tartalmazó tűzszakaszt.

4. Legalább IV. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani a "C" tűzveszélyességi osztályba sorolású nyitott fedett terek épületszerkezeteit, a legfeljebb egy pinceszinttel, földszinttel és egy emeleti szinttel (vagy beépített tetőtérrel) rendelkező lakó- és üdülőépületeket,

a) valamint az egyszintes közösségi rendeltetésű épületet, amelynek befogadóképessége nem haladja meg az 50 főt.

5. Legalább V. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani az egyszintes üdülő- és a 4. a) pontjától függetlenül azon közösségi épületet, amelynek befogadóképessége legfeljebb 25 fő.

6. Az egyszintes "A" és "B" tűzveszélyességi osztályú nyitott fedett terek tetőszerkezetét tartó pilléreket, oszlopokat legalább A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú, R15 tűzállósági határértékű szerkezetből készüljenek.

7. Azok a tűzszakaszok, amelyek teljes területe önműködő tűzjelző és oltóberendezéssel van ellátva vagy területük a vonatkozó jogszabályban megengedett alapterület legfeljebb 25 %-a, a szintszámnak megfelelően eggyel alacsonyabb tűzállósági fokozathoz tartozó tűzállósági határértékű épületszerkezetekből létesíthetők.

8. Jogszabály az 1.1. és 1.2. bekezdésben foglaltaktól eltérő követelményeket is megállapíthat.

9. Amennyiben a tűzállósági fokozat az előzőek alapján nem állapítható meg, azt az OKF határozza meg.

4.3. Alkalmazási és kiegészítő követelmények

1. Az épület tűzállósági fokozatát úgy kell meghatározni, hogy az egyes rendeltetések, épületrészek és tűzveszélyességi osztályok tűzállósági fokozat-követelményei közül a szintszámokhoz rendelten a legszigorúbbat kell figyelembe venni – pinceszintekre vonatkozó szabályok kivételével - a 4.1 és 4.2 pontokban meghatározott esetekben.

2. Egy épületen belül eltérő tűzállósági követelményű épületrészek akkor létesíthetőek, ha az épületrészek egymás mellett kerülnek kialakításra, statikailag nem függnek össze, dilatációs hézaggal elválasztottak, és a dilatáció vonalában beépített tűzgátló szerkezetekkel elválasztottak. A tűzgátló szerkezetek a szigorúbb tűzállósági fokozatú tűzszakaszhoz tartozzanak. Az eltérő tűzállósági fokozatú tűzszakaszok önálló kiürítési útvonalakkal rendelkezzenek, de a kiürítés az egyik tűzszakaszból a másik tűzszakaszon keresztül is biztosítható, ha az más módon nem oldható meg.

3. Tűzállósági fokozattól függetlenül gyermekek elhelyezésére, foglalkoztatására szolgáló helyiséget bölcsőde esetében kizárólag földszinten, míg óvoda és iskola mozgásukban és/vagy cselekvőképességükben korlátozott gyermekek oktatására szolgáló  részeit földszinten és a közvetlenül a felette szinten lehet kialakítani.

4. Általános és középfokú oktatási intézmény oktatásra szolgáló részeit legfeljebb középmagas szinten lehet kialakítani.

5. Rendszerengedéllyel rendelkező építési módszerek, a könnyűszerkezetes technológiával készülő épületek csak akkreditált intézet által bevizsgált technológiával és szerkezeti elemekkel, rétegrendel, kialakítással létesíthetők.

6. Azon konténerek esetében, amelyek villamos, valamint gépészeti szerelvényeket nem tartalmaznak, a szabadtérre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Azon konténerek, amelyek az előbbinek nem felelnek meg, feleljenek meg az épületekre vonatkozó előírásoknak.

5. Az építőanyagok és épületszerkezetek tűzvédelmi jellemzői

Ahhoz, hogy az építőanyagokkal, épületszerkezetekkel és egyéb az építményekbe beépítésre kerülő eszközökkel szemben tűzvédelmi követelményt tudjunk támasztani jellemezni, kategóriákba sorolni kell őket.

5.1. Az építőanyagok tűzvédelmi osztályba sorolása

Az építőanyagokat a tűzvédelmi előírások alkalmazása szempontjából történő tűzvédelmi osztályokba sorolása a tűzveszélyességi anyagvizsgálatokban kapott mérési adatok, valamint meghatározott paraméterek és az osztályba sorolással kapcsolatos vonatkozó műszaki követelményekben rögzített besorolási kritériumok alapján történik.

A vonatkozó műszaki követelmények táblázatos formában tartalmazza azokat a szempontokat, melyek szerint az osztályba sorolás történik. A vonatkozó műszaki követelmény 7-7 osztályt különböztet meg általában az építési anyagok (kivéve a padlóburkolatok) és a padlóburkolatok, csőszigetelések vonatkozásában. Ezen osztályokat a következőképpen jelölik:

– A1; A2; B; C; D; E; F - általában

– A1_fl; A2 _fl; B _fl; C _fl; D _fl; E _fl; F _fl – padlóburkolatok esetén

– A1_L; A2 _L; B _L; C _L; D _L; E _L; F _L – csőszigetelések esetén

A fő tűzvédelmi osztályok meghatározása mellett A2-E, A2_L-E_L tűzvédelmi osztályok esetén a füstfejlesztés és az égve csepegés az A2_fl-D_fl tűzvédelmi osztályok esetén a füstképződés kritériumainak figyelembe vételével további alkategóriákat határoznak meg:

·        a füstképződési kategóriák jelzései: s1; s2; s3

·        az égve csepegési kategóriák jelzései: d0, d1, d2

5.2. Az épületszerkezetek tűzvédelmi osztályba sorolása

Az épületszerkezetek alkotóanyagainak tűzveszélyességi vizsgálatokban meghatározott jellemzői alapján a szerkezeteket a következő elvek figyelembevételével kell tűzvédelmi osztályba sorolni.

A1 osztályba sorolandó

2. • az a szerkezet, amely A1 tűzvédelmi osztályú anyagokból készül,
   • az olyan A1 tűzvédelmi osztályú anyagból készült teherhordó komponensekkel vagy merevítő elemekkel rendelkező szerkezet, amelynek fegyverzete/kéregeleme A1 tűzvédelmi osztályú, és a fegyverzet/kéreg tűzállósági határértéke az adott követelményeknek önmagában is megfelel - beleértve a felmelegedési határállapotot is -, függetlenül a fegyverzet/kéreg alatti és mögötti anyagok (hő- és/vagy hangszigetelések, egyéb kitöltő anyagok) tűzvédelmi osztályától,
   • az a szerkezet, amelynek alapszerkezete vagy belső keretváza, a keretváz közötti hő- és hangszigetelő rétegének anyaga és többrétegű fegyverzetének külső, a használati tér felőli rétege A1 tűzvédelmi osztályú, fegyverzetének belső rétegei pedig A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályúak.

 A2 osztályba sorolandó

2. • az a szerkezet, amely A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készül;
   • az a réteges felépítésű (szendvics) szerkezet, mely alkotóelemeinek anyaga A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú, és e fegyverzettel védett belső keretváz B, C vagy D tűzvédelmi osztályú, de a vázszerkezet fűtőértéke a felület átlagára vetítve legfeljebb 10 MJ/m².
   • az a réteges felépítésű szerkezet, mely fegyverzeteinek/kéregelemeinek anyaga A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú, és az e fegyverzettel/kéreggel védett belső réteg B, C vagy D tűzvédelmi osztályú, de az égéshője a felület átlagára vetítve legfeljebb 10 MJ/m²,
   • az a szilikátbázisú, B-E tűzvédelmi osztályú töltőanyaggal gyártott homogén könnyűbeton szerkezet, amely laboratóriumi vizsgálattal igazoltan kielégíti az adott építményre meghatározott tűzállósági határérték-követelményt, és amely szerkezet anyagának égéshője legfeljebb 5 MJ/kg,
   • az olyan A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készült teherhordó komponensekkel vagy merevítő elemekkel rendelkező szerkezet, amelynek fegyverzete/kéregeleme A2 tűzvédelmi osztályú, és a fegyverzet/kéreg tűzállósági határértéke az adott követelményeknek önmagában is megfelel - beleértve a felmelegedési határállapotot is - függetlenül a fegyverzet/kéreg alatti és mögötti anyagok (hő- és/vagy hangszigetelések, egyéb kitöltő anyagok) tűzvédelmi osztályától.

B osztályba sorolandó

2. • amelynek anyaga vagy összetevői legalább B tűzvédelmi osztályúak,
   • amelynek belső komponensei C-E tűzvédelmi osztályú anyagból készültek, de tűz- vagy hőhatás ellen legalább B tűzvédelmi osztályú anyaggal burkoltak oly módon, hogy az adott követelményeknek megfelelő tűzállósági határértéken belül a védett tér felé a szerkezetből káros mértékű füst és/vagy éghető olvadék nem tör elő.

C osztályba sorolandó

2. • amelynek anyaga vagy összetevői legalább C tűzvédelmi osztályúak,
   • amelynek belső komponensei D-E tűzvédelmi osztályú anyagból készültek, de tűz- vagy hőhatás ellen legalább C tűzvédelmi osztályú anyaggal burkoltak oly módon, hogy az adott követelményeknek megfelelő tűzállósági határértéken belül a védett tér felé a szerkezetből káros mértékű füst és/vagy éghető olvadék nem tör elő.

 D osztályba sorolandó

2. • amelynek anyaga vagy összetevői legalább D tűzvédelmi osztályúak,
   • amelynek belső komponensei E tűzvédelmi osztályú anyagból készültek, de tűz- vagy hőhatás ellen legalább D tűzvédelmi osztályú anyaggal burkoltak oly módon, hogy az adott követelményeknek megfelelő tűzállósági határértéken belül a védett tér felé a szerkezetből káros mértékű füst és/vagy éghető olvadék nem tör elő.

E tűzvédelmi osztályba tartozik az a szerkezet, amely E tűzvédelmi osztályú anyagokból készült, és tűz- vagy hőhatás ellen nincs külön védelemmel ellátva.

Tűzvédelmi osztályba egyértelműen nem sorolható szerkezetek

Azoknak a szerkezeteknek a besorolását, amelyeknek tűzvédelmi osztálya egyértelműen nem határozható meg (pl. többrétegű, rétegenként eltérő tűzvédelmi osztályú és tűztechnikai tulajdonságú anyagokból álló szerkezet), komponenseik tűztechnikai vizsgálatok során észlelt viselkedése és tűzvédelmi osztálya figyelembevételével kell elvégezni, illetve meghatározni.

5.3. Az épületszerkezetek tűzállósági teljesítmény jellemzői

Az egyes épületszerkezetek tűzállósági teljesítmény jellemzőinek meghatározása, igazolása független akkreditált laboratóriumban végzett vizsgálattal, a vonatkozó Eurocode tűzállósági méretezési szabványok alapján, jogszabályban meghatározott módon történik.

A tűzvédelmi osztályt, valamint a tűzállósági teljesítmény jellemzőket a termékek forgalmazásához kibocsátott engedélyekben (építőipari műszaki engedély - ÉME, európai műszaki engedély ETA), valamint a tanúsító szervezet által kibocsátott igazolásban (tűzvédelmi megfelelőségi igazolás - TMI, CE megfelelőségi igazolás) foglaltak szerint kell figyelembe venni.

Jelölések, jelmagyarázat

R – teherhordó képesség: a szerkezeti elemek azon képessége, hogy egy bizonyos ideig egy vagy több oldalukon fennálló meghatározott mechanikai igénybevétel mellett ellenállnak a tűz hatásának szerkezeti stabilitásuk bármilyen vesztesége nélkül.

E – integritás: az épületszerkezetnek egy elválasztó funkcióval rendelkező olyan képessége, hogy tűznek az egyik oldalán történő kitéttel szemben ellenáll anélkül, hogy a tűz a lángok vagy a forró gázok átjutása következtében átterjedne a másik oldalra, s azok vagy a ki nem tett felületen vagy, a felülettel szomszédos bármely anyagon gyulladást okozhatnának.

I – szigetelés: az épületszerkezet azon képessége, hogy ellenáll a csak egyik oldalon bekövetkező tűzkitétnek anélkül, hogy szignifikáns hőátadás eredményeként a tűz átjutása bekövetkezne a kitett felületről a ki nem tett felületre.

W – sugárzás: az épületszerkezeti elemek azon képessége, amely egy oldalon történő tűzkitét esetén vagy a szerkezeten keresztül, vagy a ki nem tett felülettől a szomszédos anyagok felé irányuló jelentős hősugárzás csökkentése eredményeként csökkenti a tűz átmenetének valószínűségét.

M – mechanikai hatás: az épületszerkezeteknek az a képessége, hogy ütésnek ellenállnak abban az esetben, ha a tűzben egy másik komponens szerkezeti hibája következtében az illető szerkezethez ütődik.

C – önzáródás: egy ajtó- vagy egy zsaluszerkezet azon képessége, hogy automatikusan becsukódik, s ez által lezár egy nyílást.

S – füstáteresztés: épületszerkezetek azon képessége, hogy csökkentik, vagy eliminálják a gázok vagy a füst átjutását az épületszerkezet egyik oldaláról a másikra.

G – „koromtűz”-zel szembeni ellenálló képesség: kémények és égéstermék-elvezetők ellenálló képessége koromlerakódásból származó tűzzel szemben.

P vagy PH – üzemképesség fenntartása: kábelek áramellátási vagy jelátviteli képességének folyamatos fennmaradása tűz esetén.

K – tűzvédő képesség: fal és mennyezetburkolatok azon képessége, amely a mögöttük/fölöttük lévő anyagnak/szerkezetnek egy bizonyos ideig védelmet biztosít tűzzel, szenesedéssel és más hőkárosodással szemben.

Az osztályozási lehetőségek szerkezettípusonként különböznek. Példaként a teherhordó szerkezetek (falak) és a födémek osztályozási lehetőségét mutatjuk be.

Falak

Födémek

6. A tűzállósági fokozatból adódó főbb követelmények

A tűzállósági fokozatnak az építmény tervezése folyamán döntő szerepe van. Meghatározza többek között az épületszerkezetek tűzvédelmi követelményeit, a tűzszakaszok megengedett méretét, a kiürítés időtartamait és még számos egyéb követelményt.

Terjedelmi korlátok miatt ezek közül csak néhány példát mutatunk be.

6.1. Az épületszerkezetek követelményei

Az épületszerkezetek tűzvédelmi jellemzőinek az ismeretében (5. fejezet) az egyes tűzállósági fokozatok meghatározzák az alapvető épületszerkezetek tűzvédelmi követelményeit. Példaként a II. tűzállósági fokozatra érvényes előírásokat mutatjuk be.

 A II. tűzállósági fokozat követelményei

¹"Fűtetlen épületeknél" az "I" kritérium nem követelmény.
²a menekülési út felőli oldalon.
³a belső használati tér felőli oldalon
⁴alkalmazhatóak olyan, mindkét oldalukon többrétegű, A2 tűzvédelmi osztályú szendvics panelek, valamint kálcium-szulfát alapú burkolólemez fegyverzetű szerkezetek is, melyek A1 tűzvédelmi osztályú szálerősítéssel rendelkeznek, és a szerkezet belső keretváza, továbbá a keretvázban alkalmazott hő- és hangszigetelő anyaga A1 tűzvédelmi osztályú.
⁵ Lásd. a függönyfal részleges konfiguráció fogalmát.
⁶ Lásd. a függönyfal teljes konfiguráció fogalmát.

Külön előírások vonatkoznak a beépített tetőterekre és az egyszintes csarnok épületekre és a táblázatokban nem szereplő szerkezetekre.

6.2. A tűzszakaszok méretezésére vonatkozó követelmények

 A tűzszakaszok legnagyobb megengedett alapterületét szintén nagymértékben befolyásolja a tűzveszélyességi osztály, tűzterhelés, rendeltetés és egyéb paraméterek mellett a tűzállósági fokozat. Az erre vonatkozó példa többszintes lakó és közösségi rendeltetésű tűzszakaszok esetére vonatkozik (6 táblázat egyike).

¹Csak középfokú oktatási intézmény műhelyénél van megengedve.
²Csak középfokú oktatási intézmény "E" tűzveszélyességi osztályba tartozó műhelyénél van megengedve.
³Legfeljebb kétszintes épületnél van megengedve.
⁴Lakó funkció kivételével  

6.3. A kiürítés megengedett időtartamára vonatkozó követelmények

A kiürítés megengedett időtartamát szintén nagymértékben meghatározza a tűzállósági fokozat. Minél jobb a passzív tűzbiztonság, annál nagyobb az épületszerkezetek által biztosított védelem szintje, ezáltal épületben tartózkodók biztonsága.

A kiürítés megengedett időtartama

 1/ Csak akkor, ha legalább két közvetlenül a szabadba nyíló kijárati ajtókkal és hatásos hő- és füstelvezetővel rendelkezik. 

2/ Az "A" és "B" tűzveszélyességi osztály esetén a megengedett kiürítési időtartamot 25%-kal csökkenteni kell.

7. Tűzvédelmi tervezés dokumentumai

A 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelete az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről rögzíti a hatóság engedélyezési eljárásában közreműködő szakhatóságokat.

A területileg illetékes Katasztrófavédelmi kirendeltség az építési hatósági engedélyezési eljárásban (bontás kivételével) alábbi esetekben működik közre szakhatóságként:

·                     Az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó épületek, az „A”-„B” tűzveszélyességi osztályú helyiségeket tartalmazó épületek,

·                     az 500 m2 - szintenkénti összesített - alapterület feletti közösségi helységet tartalmazó épület, valamint „D”-„E”   tűzveszélyességi osztályba tartozó ipari, mezőgazdasági és tároló épületek,

·                     minden nagy forgalmú vagy tömegtartózkodásra szolgáló épület, mozgásukban, cselekvő-
képességükben korlátozott személyek befogadására, elhelyezésére szolgáló helyiséget tartalmazó épületek,

·                     a pinceszintek kivételével a kétszintesnél nagyobb szintszámú lakó- és üdülőépületek építése esetén.

Az építmények építészeti-műszaki tervezése során a tűzvédelmi műszaki kialakítást tűzvédelmi műszaki leírásba, dokumentációba kell foglalni. Minden terv része a tűzvédelmi műszaki leírás, dokumentáció. A tűzvédelmi műszaki leírás, dokumentáció készítése szaktevékenység, azt csak megfelelő szakértelemmel rendelkező személy készítheti. A felelős tervező köteles tűzvédelmi szakértőt (építmények tűzvédelme, építész-, vagy elektromos-, vagy gépész tűzvédelmi szakértő) bevonni, vagy tűzvédelmi tervezőt igénybe venni a tűzvédelmi műszaki leírás elkészítéséhez. Vegyipari, olajipari és gázipari tervezés során a szakterületnek megfelelő tűzvédelmi szakértő közreműködése is megengedett. A szakértő, tűzvédelmi tervező a tűzvédelmi műszaki leírást és valamennyi építészeti műszaki tervlapot köteles aláírni.

A tűzvédelmi műleírás tartalmazza

a) az épület megközelíthetőségére,

b) oltóvíz ellátására,

c) tűzveszélyességi osztályba sorolására, tűzállósági fokozatára,

d) az alkalmazott épületszerkezetek éghetőségi és tűzállósági paramétereire,

e) a tűzszakaszok elhelyezkedésére, kiürítési számítására,

f) épületgépészeti kialakítására, villámvédelmi rendszerére, valamint

g) a tűzjelzésre és oltásra

vonatkozó megoldásokat.