Tanfolyamok > Építés > Az épületenergetika alapvető fogalmai, az energetikai minőség szerint > Az épületenergetika alapvető fogalmai, az energetikai minőség szerint

Az épületenergetika alapvető fogalmai, az energetikai minőség szerint

 

1. A szabályozás háttere

1.1 Háttér, előzmények

Az emberiség komoly kihívások előtt áll. Az eddigi fejlődés két fontos eleme, a viszonylag stabil éghajlat és az olcsó, nagy mennyiségben elérhető energiaforrások egyre labilisabbá válnak.

Az energiafogyasztáshoz kapcsolódó CO₂ kibocsátás mértéke akkora, hogy hatással van a Föld klímájára, nagyon nehezen megjósolható helyi és lokális klímaváltozást idéz elő. A hagyományos fosszilis energiahordozók ára rohamosan nő és hozzáférésük is bizonytalanabbá válik. Logikusnak tűnik, hogy a meterológus kollegák előrejelzése, és a fosszilis energiaforrások ellátás biztonságának romlása miatt energiatakarékossági intézkedéseket foganatosítsunk.

Az energiatakarékosság egyik formája az épületek energiahatékonyságának növelése. Az épületekhez köthető energiafogyasztás az Európai Unió országaiban átlagban 45-50%-ra tehető. Magyarországon a 2005-ös KSH adatok szerint az összes energiafogyasztás (1153 PJ) mintegy 37%-a (427 PJ) köthető a lakó és kommunális ingatlanok fűtéséhez és használati melegvíz termeléséhez.

Az Európai Unió ezen energia megtakarítási potenciál kiaknázására alkotta meg 2002/91/EK számon irányelvét, amely előírja, hogy 2006. január 4-ig léptessenek hatályba olyan intézkedéseket amelyek a bentlakókat tájékoztatják épületük energetikai teljesítményéről.

Az előírt rendeletalkotás első lépéseként olyan új, egységes energetikai számítási módszer került kidolgozásra, amely lényegesen eltér a korábbi MSZ 04-140-2 1991 szabványban leírtaktól.

Az új energetikai szabályozás néven emlegetett "7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról" rendelet szerinti követelményeket az építési előadóknak a 2006. szeptember 1-től beadott építési engedélyekben kell megkövetelni.

1.2 A rendelet hatálya alá eső épületek

A rendelet hatálya – az alábbi kivételekkel - a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiséget tartalmazó épületre (épületrészre), illetve annak tervezésére terjed ki, amelyben a jogszabályban vagy a technológiai utasításban előírt légállapot biztosítására, energiát használnak.

A rendelet hatálya nem terjed ki:

a) az 50 m²-nél kevesebb hasznos alapterületű, illetve évente 4 hónapnál rövidebb használatra szánt épületre,

b) a felvonulási épületre, a legfeljebb 2 évi használatra tervezett épületre,

c) hitéleti célra használt épületre,

d) a műemlék, illetve a helyi védelem alatt álló építményre, védetté nyilvánított műemléki területen (műemléki környezetben, műemléki jelentőségű területen, történeti tájon), helyi védelem alatt álló, a világörökség részét képező vagy védett természeti területen létesített építményre,

e) a nem lakás céljára használt mezőgazdasági épületre,

f) az ipari épületre, ha a technológiából származó belső hőnyereség a rendeltetésszerű használat időtartama alatt nagyobb mint 20 W/m³, vagy a fűtési idényben több mint 20 szoros légcsere szükséges, illetve alakul ki,

g) a sátorszerkezetre,

h) a sajátos építményfajtákra, illetve annak tervezésére.

 

A rendelet szövege nem teljesen egyértelmű, hogy meglévő épületek felújítása esetén mikor kell alkalmazni az új követelményeket. A rendelet 6.§ csak 1000 m² feletti ingatlanok felújítása során, csak abban az esetben írja elő, hogy a felújítás után az új követelményeket teljesíteni kell, hogy ha:

a) a külső határoló szerkezetei felületének 25%-át, illetve

b) a fűtő-, melegvíz-előállító-, légkondicionáló, szellőztető vagy világítási rendszereit jelentős mértékben érinti a felújítás.

A jogszabályalkotó szándéka szerint az 1000 m² alatti ingatlanok felújítása során a rendelet követelményrendszerét nem kell alkalmazni.¹

 

1.3 Új fogalmak

Jelentős mértékű felújítás: ahol a felújítás összköltsége meghaladja az épület külön jogszabály szerinti értékének² 25%-át.

Összesített energetikai jellemző: az épület energiafelhasználásának hatékonyságát jellemző számszerű mutató, amelynek kiszámítása során figyelembe veszik az épület telepítését, a homlokzatok benapozottságát, a szomszédos épületek hatását, valamint más klimatikus tényezőket; az épület hőszigetelő képességét, épületszerkezeti és más műszaki tulajdonságait; az épületgépészeti berendezések és rendszerek jellemzőit, a felhasznált energia fajtáját, az előírt beltéri légállapot követelményeiből származó energiaigényt, továbbá a sajátenergia-előállítást.

Primer energia: az energiahordozók elsődleges, fosszilis energiában kifejezett értéke. Pl. elektromos energia felhasználása során az erőművi átalakítás és szállítási veszteségek miatt kétszer háromszor annyi energiát fogyasztunk elsődleges (pl. gáz) energiahordozóból, mintha az elsődleges energiahordozót helyben hasznosítanánk. A rendelet figyelembe veszi, hogy egyes energiahordozók (pl. fa) CO₂ kibocsátás szempontjából kedvezőbbek, mint a fosszilis tüzelőanyagok, illetve egyes energiahordozók felhasználása (pl. nap) teljesen CO₂–kibocsátás mentes.

 

2. Az épület energiaigényének számítása tervezésnél

2.1 Számítási módszerek

Az épület energetikai jellemzőjét a tervező döntése szerint

a) részletes vagy egyszerűsített módszerrel, vagy

b) az a) pontban meghatározott módszerrel egyenértékű, nemzetközi gyakorlatban elfogadott számítógépes szimulációs módszerrel (pl. Energy Plus, stb.) kell meghatározni.

Az épületek energetikai megfelelőségét igazoló számítást az épület egészére kell elvégezni, de az épület energetikai megfelelősége egyes zónákra vagy egyes helyiségekre elvégzett számítások eredményeinek összegezésével is igazolható.

 

A számítás módszerének lépései:

1. Az épület rendeltetésének és az ehhez tartozó alapadatoknak és követelményeknek a meghatározása.

2. Geometriai adatok meghatározása, beleértve a vonal menti hőveszteség alapján számítandó szerkezetek (talajon fekvő padló, pincefal) kerületét és a részletes eljárás választása esetén a csatlakozási élhosszakat is.

3. A felület/térfogatarány számítása.

4. A fajlagos hőveszteség-tényező határértékének meghatározása a felület/térfogatarány függvényében.

5. A fajlagos hőveszteség-tényező tervezett értékének megállapítása.

6. A nyári túlmelegedés kockázatának ellenőrzése.

7. A nettó fűtési hőenergia igény számítása.

8. A fűtési rendszer veszteségeinek meghatározása.

9. A fűtési rendszer villamos segédenergia igényének meghatározása.

10. A fűtési rendszer primer energia igényének meghatározása.

11. A melegvíz-ellátás nettó hőenergia igényének számítása.

12. A melegvíz-ellátás veszteségeinek meghatározása.

13. A melegvíz-ellátás villamos segédenergia igényének meghatározása.

14. A melegvíz-ellátás primerenergia-igényének meghatározása.

15. A légtechnikai rendszer nettó hőigényénak számítása.

16. A légtechnikai rendszer veszteségeinek számítása.

17. A légtechnikai rendszer villamosenergia-igényének meghatározása.

18. A légtechnikai rendszer primerenergia-igényének meghatározása.

19. A hűtés primerenergia-igényének számítása.

20. A világítás éves energia igényének meghatározása.

21. Az épület saját rendszereiből származó nyereségáramok meghatározása.

22. Az összesített energetikai jellemző számítása.

 

2.2 Követelmények

A korábbi MSZ 04-140-2: 1991 szabványhoz képest jelentős változások történtek a követelmények megállapítása során. Nem csak a határértékek változtak, a teljes számítási módszert megújították.

Visszajött a szerkezet szintű követelményrendszer, ami a 1991-es szabványt megelőző szabályozás (MSZ-04-140-2:1985) része volt (k=0,7; stb.). Azonban a kor követelményeinek megfelelően lényegesen szigorúbb határértékekkel, mint 20 évvel ezelőtt.

Továbbra is él az épület egészére vonatkozó hőveszteségre vonatkozó követelményrendszer. Ezen a szinten pontosodott a benapozás számítása, illetve hangsúlyosabbá vált a nyári túlmelegedés kockázatának ellenőrzése.

Teljesen új elem a "tipikus felhasználó" által használt épület körítő szerkezeteinek, gépészetének figyelembe vételével számított energiafogyasztására vonatkozó követelmény igazolása.

 

2.2.1 Épülethatároló szerkezetek

Az épülethatároló szerkezetekre vonatkozó követelményeket a 2.2.1–1. táblázat ismerteti. Nagyon fontos kiemelni, hogy a követelményértékek a rétegtervi hőátbocsátási tényezőre vonatkoznak, azaz ha jellemzően eltérő hőátbocsátási tényezője van egy szerkezetnek, az MSZ 04-140-2: 1991-ban leírtak szerint átlagolt értékkel kell figyelembe venni.

2.2.1–1. táblázat Épület határoló szerkezeteire vonatkozó követelményrendszer

	Épülethatároló szerkezet	A hőátbocsátási tényező követelményértéke U [W/m2K]
	Külső fal	0,45
	Lapostető	0,25
	Padlásfödém	0,30
	Fűtött tetőteret határoló szerkezetek	0,25
	Alsó zárófödém árkád felett	0,25
	Alsó zárófödém fűtetlen pince felett	0,50
	Homlokzati üvegezett nyílászáró (fa vagy PVC keretszerkezettel)	1,60
	Homlokzati üvegezett nyílászáró (fém keretszerkezettel)	2,00
	Homlokzati üvegezett nyílászáró, ha névleges felülete kisebb, mint 0,5 m2	2,50
	Homlokzati üvegfal2)	1,50
	Tetőfelülvilágító	2,50
	Tetősík ablak	1,70
	Homlokzati üvegezetlen kapu	3,00
	Homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó	1,80
	Fűtött és fűtetlen terek közötti fal	0,50
	Szomszédos fűtött épületek közötti fal	1,50
	Talajjal érintkező fal 0 és 1 m között	0,45
	Talajon fekvő padló a kerület mentén 1,5 m széles sávban (a lábazaton elhelyezett azonos ellenállású hőszigeteléssel helyettesíthető)	0,50
	1) A követelményérték határolószerkezetek esetében „rétegtervi hőátbocsátási tényező”, amin az adott épülethatároló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezője értendő: ha tehát a szerkezet vagy annak egy része több anyagból összetett (pl. váz- vagy rögzítőelemekkel megszakított hőszigetelés, pontszerű hőhidak stb.), akkor ezek hatását is tartalmazza. A nyílászáró szerkezetek esetében a keretszerkezet, üvegezés, üvegezés távtartói stb. hatását is tartalmazó hőátbocsátási tényezőt kell figyelembe venni. A csekély számszerű eltérésre tekintettel, a talajjal érintkező szerkezetek esetében a külső oldali hőátadási tényező hatása elhanyagolható.
	2) Az üvegezésre és a távtartókra együttesen értelmezett átlag.

 

2.2.2 Épület fajlagos hőveszteség-tényezőre vonatkozó követelményértékek

A fajlagos hőveszteség-tényező megengedett legnagyobb értéke a felület/térfogat arány függvényében a következő összefüggéssel számítandó:

A/V < 0,3		qm = 0,2		[W/m3K]
0,3 < A/V < 1,3		qm= 0,38 (A/V) + 0,086			[W/m3K]
A/V > 1,3	qm = 0,58		[W/m3K]

ahol A = a fűtött épülettérfogatot határoló szerkezetek összfelülete

V = fűtött épülettérfogat (fűtött légtérfogat)

 

A fűtött épülettérfogatot határoló összfelületbe beszámítandó a külső levegővel, a talajjal, a szomszédos fűtetlen terekkel és a fűtött épületekkel érintkező valamennyi határolás, így a talajjal érintkező épületfelület is. A 2.3.3.1 fejezetben részletesen bemutatott módon a felületi hőátbocsátási tényezőt az épület geometriai adottságai szerint a vonalmenti hőhidakból adódó korrekciós tényezőkkel módosított értékkel kell figyelembe venni. A nap sugárzási nyereségei figyelembe vehetők. A fajlagos hőveszteség-tényező megengedett legnagyobb értékét a felület/térfogat arány függvényében az 2.2.2—1. ábra szemlélteti.

 

2.2.2—1. ábra A fajlagos hőveszteség-tényező követelményértéke

 

Ha a sugárzási nyereségek hatását nem vesszük figyelembe (ez az egyszerűsített eljárásban megengedett a biztonság javára történő elhanyagolás), akkor a fajlagos hőveszteség-tényező követelményértékeiből az épülethatároló szerkezetek átlagos hőátbocsátási tényezőjének felső határértéke is származtatható a következő összefüggés szerint:

U_m = 0,086 (V/A)+ 0,38 [W/m²K] (Grafikusan ábrázolva a 2.2.2—2. ábra)

2.2.2—2. ábra Az átlagos hőátbocsátási tényező követelményértékei

 

 

2.2.3 Az összesített energetikai jellemzőre vonatkozó követelmények

Az összesített energetikai jellemző számértéke az épület rendeltetésétől, valamint a felület/térfogat aránytól függ. A továbbiakban ebben a szakanyagban csak a lakó és szállásépületekre vonatkozó követelményeket ismertetjük részletesen. (A rendelet meghatároz iroda valamint oktatási épületekre vonatkozó hasonlóan kidolgozott követelményértéket, valamint közli, miként lehet az egyéb funkciójú épületekre vonatkozó követelményértéket meghatározni.)

A lakó- és szállásjellegű épületek összesített energetikai jellemzőjének megengedett legnagyobb értéke a következő összefüggéssel számítandó (2.2.3—3. ábra):

A/V < 0,3		EP = 110		[kWh/m2a]
0,3 < A/V < 1,3		EP =120 (A/V) + 74			[kWh/m2a]
A/V > 1,3	EP = 230		[kWh/m2a]

2.2.3—3. ábra Lakó- és szállásjellegű épületek összesített energetikai jellemzőjének követelményértéke (nem tartalmaz világítási energia igényt)

 

2.2.4 Az épületek nyári túlmelegedésének kockázata

Az épület nyári túlmelegedésének kockázatát vagy a gépi hűtés energiaigényét épületszerkezeti, árnyékolási és természetes szellőztetési megoldások alkalmazásával kell mérsékelni.

Ha a rendeltetésszerű használatból következő belső hőterhelésnek a használati időre vonatkozó átlagértéke nem haladja meg a q_b < 10 W/m² értéket, a túlmelegedés kockázata elfogadható, amennyiben a belső és külső hőmérséklet napi átlagértékeinek különbségére teljesül az alábbi feltétel:

Δt_bnyár < 3 K nehéz épületszerkezetek esetében

Δt_bnyár < 2 K könnyű épületszerkezetek esetében

A követelmény teljesülése helyiségre, vagy zónára is elvégezhető. Az igazolás alapja a hőtároló tömeg számítása. Részletes számítási mód esetén az első hőszigetelő rétegig, vagy 10 cm mélységig mért felületi tömegek alapján kell megállapítani a hőtároló tömeg mértékét. Egyszerűsített módszer esetén a falak és födémek tömege alapján 400 kg/m³ felett nehéz, alatta könnyűnek értékelendő az épületszerkezet.

 

2.2.5 1000 m² feletti épületre vonatkozó speciális követelmény

1000 m²-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek esetén meg kell vizsgálni, lehetséges-e megújuló és alternatív energiák hasznosítása. A vizsgálatot a rendeletben melléklet formanyomtatványt követve kell elvégezni.

A rendeletben részletezett módon a következő technikai lehetőségét kell megvizsgálni:

1. Napenergia hasznosításának lehetőségei.

2. Biomassza hasznosításának lehetőségei.

3. Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés lehetőségei.

4. Tömb és távfűtés lehetősége.

5. Hőszivattyús energiaellátás lehetősége.

A fenti műszaki lehetőségek gazdaságossági megvalósítását is vizsgálni kell. Ki kell számítani a rendszerek megtérülési idejét, fosszilis energiaforrásokra épülő rendszerek megvalósítási és fenntartási költségeinek figyelembe vételével. A beruházásokat akkor ajánlott gazdaságilag pozitívan értékelni, ha a megtérülési idő kevesebb, mint 10 év.

 

 

2.3 Tervezés - ellenőrzés

A tervezés és ellenőrzés iterációs folyamatként kezelendő. Amennyiben az első körben elképzelt épület nem felel meg az igazolás során, a tervezési alapértékek ésszerű és szakszerű változtatása után újra kell kezdeni az ellenőrzés folyamatát. A következőkben a 2.1 fejezetben ismertetett számítási módszereket tárgyaljuk részletesebben.

 

2.3.1 Alapadatok bevitele, követelmények meghatározása

1. Az épület rendeltetésének és az ehhez tartozó alapadatoknak és követelményeknek a meghatározása.

Az épület rendeltetése meghatározásakor, ha többféle funkciójú rendeltetési egység található az épületben és ezekre eltérő az előírt követelményérték, akkor a tervezés során azokat a méretezési alapadatokat és az összesített energetikai jellemzőre vonatkozó követelményt kell figyelembe venni, amely

a) az épület legnagyobb térfogatú rendeltetési egységének funkciójából következik (jellemző funkció), vagy

b) térfogatarányosan a különböző rendeltetési egységek funkciójából következik.

Ha az épületben többféle funkciójú rendeltetési egység található és ezek között van olyan, amelyre nincs az összesített energetikai jellemzőre követelmény, akkor

a) az épület egészére a fajlagos hőveszteség-tényezőre és ezzel együtt az egyes határoló szerkezetekre vonatkozó követelményeket kell kielégíteni, és

b) az épületnek arra a részére kell értelmezni a méretezési alapadatokat és alkalmazni az összesített energetikai jellemzőre vonatkozó követelményt, a felület-térfogat arány megállapítása mellett, amelyre a funkció szerinti követelmény adott.

2. Geometriai adatok meghatározása, beleértve a vonal menti hőveszteség alapján számítandó szerkezetek (talajon fekvő padló, pincefal) kerületét és a részletes eljárás választása esetén a csatlakozási élhosszakat is.

A határoló szerkezetek felületét a belméretek alapján, a nyílászárók felületét a névleges méretek alapján kell meghatározni.

3. A felület/térfogatarány számítása.

Az előző pontban megadott felületek és a használt légköbméter hányadosaként határozandó meg. Többszintes épületek esetén a közbenső födémek térfogatát nem kell számításba venni.

4. A fajlagos hőveszteség-tényező határértékének meghatározása a felület/térfogatarány függvényében.

A fajlagos hővezetési tényező határértéke a 2.2.2 fejezetben ismertetett módon kell kiszámítani.

 

2.3.2 Szerkezetekre vonatkozó tervezett értékek kiszámítása

A rendelet nem írja le részletesen miként kell az épületszerkezetekkel szemben állított rétegtervi hőátbocsátási tényező értékét kiszámítani. A részletes leírás az MSZ 04-140-2:1991 szabványban található.

U = 1 / (1/αi + Σ d/λ + 1/αe)

Ki kell emelni, hogy az adott épülethatároló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezője értendő: ha tehát a szerkezet vagy annak egy része több anyagból összetett (pl. váz- vagy rögzítőelemekkel megszakított hőszigetelés, pontszerű hőhidak stb.), akkor ezek hatását is tartalmazza. A nyílászáró szerkezetek esetében a keretszerkezet, üvegezés, üvegezés távtartói stb. hatását is tartalmazó hőátbocsátási tényezőt kell figyelembe venni. Jelölése megváltozott. A korábbi "k" helyett jele "U". Mértékegysége nem változott: W/m²K.

Ha az épület egyes határoló felületei vagy szerkezetei nem a külső környezettel, hanem attól eltérő t_x³ hőmérsékletű fűtetlen vagy fűtött terekkel érintkeznek (raktár, pince, szomszédos épület), akkor ezen felületek U hőátbocsátási tényezőit a következő

(t_i – t_x) / (t_i – t_e)

arányban kell módosítani, ahol t_x és t_e a fűtési idényre vonatkozó átlagértékek.

Itt kell megjegyezni, hogy a 7/2006-os rendelet nem rendelkezik épületszerkezetek páratechnikai ellenőrzéséről. A páratechnikai ellenőrzés azonban a továbbélő szabvány részeként továbbra is az építési hatósági engedélyezés részét kell képezze.

 

 

2.3.3 Épületre vonatkozó tervezett értékek kiszámítása

5. A fajlagos hőveszteség-tényező tervezett értékének megállapítása.

A fajlagos hőveszteség tényező számításának első lépése, hogy meghatározzuk az épületszerkezetek "eredő", azaz hőhidak hatásával korrigált hőátbocsátási tényezőjét (U_R), illetve ahol egydimenziós hőárammal kell számolni, a vonalmenti hőátbocsátási tényezőt (Ψ⁴).

 

2.3.3.1 Hővezetési tényező értékének meghatározása

Mindkét tényező meghatározásakor eltér az egyszerűsített és a részletes számítás metodikája. Részletes számítás esetén a vonatkozó részletes szabványok (MSZ EN ISO 13370, MSZ EN ISO 10211) alapján kell meghatározni a hőhidak hatásával növelt hőátbocsátási tényező értékét.

A rendelet ugyanakkor az egyszerűsített módszer számítási segédleteként az épület és épületszerkezetek geometriai adottságainak függvényében megadja a jellemző szerkezetekre alkalmazandó korrekciós tényező (χ) értékeket. Érdemes itt megjegyezni, hogy ezek a korrekciós értékek csak a geometriai adottságok következményei (pl. kis épület sok erkéllyel sok hőhíd, míg nagy, homogén épület kevés belső fallal és födémmel kevés hőhíd). A szerkezeti hőhidakkal nem foglalkozik a rendelet, illetve azt írja elő, hogy a szakma általános szabályai szerint kell a szerkezeti csomópontokat kialakítani. Ez praktikusan azt jelenti, hogy nem tesz különbséget a számításban például egy koszorú elé helyezett (vagy nem helyezett) hőszigetelés méretének függvényében.

A felületként számított szerkezetek eredő hőátbocsátási tényezője az alábbi képlettel számítható:

U_R = U (1+ χ)

Az χ értékek a rendelet 2. mellékletének II/1.-2. táblázataiban kerülnek ismertetésre.

 

A geometriai adatok és az eredő hőveszteségi tényezők ismeretében az egész épületre vonatkozó átlagos hőátbocsátási tényező (U_m) meghatározható, az alábbi képlet alapján:

U_m = (Σ AU_R + Σ lΨ) / A

A gyakorlat azt mutatja, hogy a manapság általánosan használt, nem túlságosan jól hőszigetelt épületek esetén (új épületekre vontakoztatva!) az átlagos hőátbocsátási tényező számított értéke nem elégíti ki a 2.2.2 fejezetben definiált U_m követelményértéket.

 

2.3.3.2 Sugárzási nyereségek számítása

A fajlagos hőveszteség igazolására sok esetben nélkülözhetetlen a sugárzási nyereségek figyelembe vétele. A nyereségeket a részletes és az egyszerűsített számítás megint eltérő módon engedi figyelembe venni.

Részletes számítási mód esetén első lépésben a transzparens szerkezetek november 15. és március 15. közötti benapozás vizsgálatát kell elvégezni az MSZ 04-140/2: 1991 szerint. Ezután az direkt sugárzási nyereség a következő képlettel számítható. (A sugárzási energiahozamot az adott ablak tájolása szerint kell figyelembe venni.)

Q_sd⁵ = ε⁶ * Σ A_Ü*g⁷*Q_TOT⁸

Az indirekt sugárzási nyereségeket (Q_sid⁹) lakóépület esetében az MSZ EN 832 vagy egyéb funkciójú épület esetében az MSZ EN ISO 13790 szabvány szerint lehet meghatározni, ha az épületnek van csatlakozó üvegháza, energiagyűjtő fala.

Egyszerűsített számítási mód esetén a direkt sugárzási nyereség elhanyagolható, vagy körbe észak értékkel veendő figyelembe. (Javasolt, hogy vegyük figyelembe a sugárzási nyereségeket, különben sok mai épület nem felel meg az épület szinten támasztott követelményeknek.)

Az indirekt sugárzást egyszerűsített módszer esetén nem kell figyelembe venni.

 

2.3.3.3 Fajlagos hőveszteség számítása

A fajlagos hőveszteség tényező a következő képlet alapján számítható:

q = 1/V * (Σ AU + Σ lΨ – (Q_sd + Q_sid ) / 72)

Az egyszerűsített és a részletes számítási mód annyiban különbözik, hogy a 2.3.3.2 fejezben leírtak szerint a sugárzási nyereségek közül egyszerűsített számítás esetén csak a direkt nyereséget lehet figyelembe venni, azt is úgy, mintha minden ablak északra lenne tájolva. Képletszerűen egyszerűsített módszerrel számolt fajlagos hőveszteség számítása:

q = 1/V * (Σ AU + Σ lΨ – Q_sd / 72)

A számított fajlagos hővezetési tényező értéke nem lehet nagyobb, mint a felület/térfogat arányában meghatározott követelményérték (lásd 2.2.2 fejezet).

 

2.3.3.4 Nyári túlmelegedés kockázatának ellenőrzése

6. A nyári túlmelegedés kockázatának ellenőrzése.

A belső és a külső hőmérséklet napi átlagos különbségét a következő összefüggéssel lehet kiszámítani:

Δt_bnyár¹⁰ = (Q_sdnyár¹¹ + A_N¹²*q_b¹³) / (Σ AU + Σ lΨ – 0,35n_nyár¹⁴V)

Az ellenőrzés során azt kell igazolni, hogy a Δt_bnyár értéke kisebb, mint a követelményként megállapított érték (2.2.4 fejezet).

A nyári sugárzási hőterhelés az alábbi képlettel számítható:

Q_sdnyár = Σ A_Ü*I_nyár¹⁵_*g_nyár¹⁶

Részletes számítási módszer alkalmazása esetén célszerű a nyári sugárzási hőterhelést meghatározni ehhez a lépéshez kapcsolódóan, az esetleges társított (napvédő) szerkezet hatását is figyelembe véve.

Egyszerűsített számítási módszer alkalmazása esetén a nyári sugárzási hőterhelés zavartalan benapozás feltételezésével az adott tájolásra vonatkozó intenzitás adattal számítható.

Javasolt itt minden esetben a részletes számítási módszert alkalmazni, mert a külső árnyékolók lényegesen csökkentik a ház túlmelegedési kockázatát.

A belső és külső hőmérséklet napi középértékeinek különbsége számításakor fontos, hogy a felületre vonatkozó A érték itt a fűtött négyzetméterre vonatkozik! A képletben két további eddig nem ismertetett tényező szerepel.

A belső hőterhelés fajlagos értéke (q_b) az üzemeltetési mód függvényében változik értéke lakóépületeknél 5; Irodaépületeknél 7; oktatási épületeknél 9 W/m².

A nyári légcsereszám értéke (n_nyár) attól függ, mennyire lehet az épületet átszellőztetni, az éjszakai hűvös levegővel lehűteni (2.3.3–2. táblázat).

2.3.3–2. táblázat Légcsereszám tervezési adatok a nyári túlmelegedés kockázatának megítéléséhez természetes szellőztetés esetén

A légcsereszám tervezési értékei nyáron,		Nyitható nyílások
természetes szellőztetéssel		egy homlokzaton	több homlokzaton
Éjszakai	nem lehetséges	3	6
szellőztetés	lehetséges	5	9

 

 

2.3.4 Összesített energetikai mutató kiszámítása

Az összesített energetikai mutató kiszámításának első lépése az épület nettó fűtési energiaigényének kiszámítása. Ezt követik a gépészeti berendezések veszteségei alapján egy bruttó energiaigény kimutatása. Az összesített energetikai jellemző meghatározás a bruttó energiaigény és a primer energia átalakítására vonatkozó tényező szorzataként adódik. A primer energia átalakítási tényezőket a 2.3.4–3. táblázatból kell számításba venni.

Érdemes talán pár szót szólni arról, hogy egyes energiahordozók közötti eltérés miből adódik. A gáz etalonként, leggyakrabban használt energiahordozóként kapott 1,00 értéket. Az elektromos áram az erőművi átalakítások és szállítási veszteségek miatt kapott 2,5-ös értéket, míg a biomassza fűtésnél és a megújuló energia hasznosításánál azt is figyelembe vették, hogy a felhasználás lényegesen kevesebb CO₂ kibocsátással jár, ezért ezen energiaforrások hasznosítását támogatja a rendelet. (Ez a támogatás nem kevés. A használati melegvíz termelés aránya egyre magasabb a csökkenő fűtési energiaigény mellett, amely energiahányad napkollektorokkal 60%-ban csökkenthető.)

2.3.4–3. táblázat Primerenergia-átalakítási tényezők

Energia	e
elektromos áram	2,50
csúcson kívüli elektromos áram	1,80
földgáz	1,00
tüzelőolaj	1,00
szén	0,95
fűtőművi távfűtés	1,20
távfűtés kapcsolt energiatermelés	1,12
tűzifa, biomassza	0,60
megújuló	0,00

 

2.3.4.1Fűtés primer energiaigény kiszámítása

7. A nettó fűtési hőenergia igény számítása.

Részletes számítási mód alkalmazása esetén első lépésben az egyensúlyi hőmérséklet-különbséget kell kiszámolni. A kapott érték alapján lehet meghatározni a fűtési hőfokhidat, ami azt mutatja, mennyi ideig kell ténylegesen fűteni az épületet.

Az egyensúlyi hőmérséklet-különbséget és a nettó fűtési igény kiszámításának képlete a következő:

Δt_b¹⁷ = ((Q_sd + Q_sid + A_N*q_b) / (Σ AU + Σ lΨ – 0,35nV)) + 2

Ki kell itt hangsúlyozni, hogy a korábban használt Q_sd képletben a hagyományos értelemben vett fűtési idényre jutó sugárzási nyereséggel számoltunk, itt viszont pont azt határozzuk meg, mekkora lesz a fűtési idény. A Q_sd értékét ezért egy a korábbitól eltérő képlettel kell számolni:

Q_sd = ε * Σ A_Ü*g*I_b¹⁸

Az egyensúlyi hőmérséklet és a belső tervezési hőmérséklet függvényében meghatározható a hőfokhíd és a fűtési idény hossza.

Ezek után határozható meg az éves nettó fűtési hőigény az alábbi képlet alapján::

Q_F¹⁹ = H²⁰V(q + 0,35n)σ - Z_F²¹A_Nq_b

 

Néhány speciális eset a nettó fűtési igény számításához:

a) Ha a nettó fűtési energiaigény fedezéséhez a fűtési rendszeren kívül a légtechnikai rendszerbe beépített folyamatos működésű hővisszanyerő is hozzájárul (pl. lakóépület), akkor a fűtési rendszerrel fedezendő nettó energiaigény a következők szerint módosul:

Q_F = HV(q + 0,35n*(1-η_r²²))σ - Z_FA_Nq_b

b) Ha a nettó fűtési energiaigény fedezéséhez a fűtési rendszeren kívül a légtechnikai rendszerbe beépített szakaszos működésű hővisszanyerő is hozzájárul (pl. középület), akkor a fűtési rendszerrel fedezendő nettó energiaigény a következők szerint módosul:

Q_F = HV(q + 0,35n_inf²³*(Z_F-Z_LT)/ZF + 0,35n*(1-η_r)*Z_LT/Z_F)σ - Z_FA_Nq_b

Egyszerűsített számítási módszer alkalmazása esetén több egyszerűsítéssel, lényegesen egyszerűbben határozhatjuk meg a nettó fűtési igényt. Nem kell kiszámolni a hőfokhídat, valamint a tényleges, épülettől függő fűtési idény hosszát, és az alábbi képlettel számolhatunk (a részletes módszernél bemutatott speciális esetekben is H=72; Z_F =4,4):

Q_F = 72V(q + 0,35n)σ – 4,4A_Nq_b

Az összesített energetikai mutató hasznos felületre vonatkozó arányszám. A nettó fűtési igény kiszámítása után meg kell határozni a nettó fűtési energiaigény fajlagos értékét (lásd alább), és a továbbiakban a gépészeti energiaigényeket már fajlagos értékek hozzáadásával határozzunk meg.

q_f²⁴ = Q_F / A_N

 

 

2.3.4.2 Fűtés primer energiaigényének kiszámítása

8. A fűtési rendszer veszteségeinek meghatározása.

Itt érkezünk el gyakorlatban ahhoz a ponthoz, ami a legtöbb új ismeretanyagot követel meg olyan építészektől, akik maguk készítik el a hőtechnikai igazoló számításokat, lévén tisztán gépészeti tervezési értékeket kell meghatározni.

Bár a rendelet készítői sok táblázattal, egyszerűsítésekkel segítik a dolgunkat sajnos nem olyan egyszerű, mint ahogy Gyetvai tanár úr mondta: "Ha lesz egy szabad hetem megszerzem az épületgépész oklevelet is…"

A fűtés során három veszteségtípussal kell számolni:

• A hőigény és a hőteljesítmény illesztési pontatlanságából adódó veszteségekkel (azaz mennyire jól szabályozható a rendszer). Legjobbak az időjárás és jelenlét érzékelővel ellátott "intelligens házakra" jellemző szabályozó rendszerek, legrosszabbak a kétcsöves, szabályozás nélküli rendszerek".

• Az elosztóvezeték fajlagos vesztesége (azaz mekkora hőfokon megy a csövekben a fűtőközeg és fajlagosan mennyi fűtési csövet kell az épületbe beépíteni). Legkevesebb fajlagos veszteség az alacsony fűtési hőmérséklettel működő, nagy területű épületeteknél, legnagyobb a magas fűtési hőmérséklettel működő, kis területű épületeknél adódik.

• A hőtárolás fajlagos vesztesége (azaz az esetleg beépített tárolók hűlése során mennyi veszteség keletkezik). Legkevesebb fajlagos veszteség az alacsony fűtési hőmérséklettel működő, nagy területű épületeteknél, legnagyobb a magas fűtési hőmérséklettel működő, kis területű épületeknél adódik.

Az épület fűtési rendszerére jellemző értékek egyszerűsített számítási mód esetén a rendelet megfelelő táblázataiból kinézhetők (2. melléklet VI./2-6. táblázatai), részletes számítási mód esetén a termékleírásokban minősített adatok vehetők figyelembe.

 

9. A fűtési rendszer villamos segédenergia igényének meghatározása.

A mai fűtési rendszerek jellemzően elektromos árammal vezéreltek. Mivel az elektromos energia primer energia átváltási aránya magas (jelenlegi szabályozás szerint 2,5) a fűtési rendszer működtetéséhez szükséges elektromos energiaigényt különbontva is számításba kell venni. Itt is háromféle elektromos segédenergia igényt kell figyelembe venni:

• A fűtési rendszer fajlagos villamos segédenergia igénye - E_FSz (a fűtőtestek és a keringető szivattyú jellegének függvényében). Ebből a szempontból legjobbak a nagy területű épületekben kialakított, magas hőmérséklettel üzemelő, szabad fűtőtesttel kialakított, fordulatszám szabályozós rendszerek, míg legrosszabbak a beágyazott fűtőtesttel kiépített állandó fordulatszám szabályozós, kis épületek fűtésre kialakított rendszerek.

• A hőtárolás fajlagos segédenergia igénye (E_FT).

• A gépészeti rendszer sajátosságából adódó energiaigény - q_k,v (azaz mennyire bonyolult, illetve mennyi elektromos energia szükséges a működéshez). Legjobbak ebből a szempontból az elektromos segédenergia nélkül működő rendszerek mint a cserépkályhák, és legmagasabbak az elektromos gyújtással és szabályozással ellátott pellettüzelésű rendszerek.

 

10. A fűtési rendszer primer energia igényének meghatározása.

A fűtési rendszerre eső primer energiaigény számítása két kissé eltérő tételből adódik. Az első, nagyobb tétel számításakor a nettó fűtési igényhez hozzá kell adni a szabályozási, hálózati és tárolási veszteségeket és ezt kell beszorozni a hőtermelő rendszer teljesítménytényezőjével, valamint a primer energia átváltására vonatkozó arányszámmal. A második, kisebb tétel számításakor az üzemeltetéshez kapcsolódó elektromos energiaigényt kell összegezni, és beszorozni a villamos energiára vonatkozó átváltási arányszámmal (lásd alábbi képlet).

Részletes számítás során a termékleírásokban minősített adatok vehetők figyelembe, míg egyszerűsített számítás esetén a 8. és 9. pontban ismertetett táblázatok megfelelő értékeivel lehet számolni.

E_F²⁵ = (q_f + q_f,h²⁶ + q_f,v²⁷ + q_f,t²⁸) * Σ(C_k²⁹ * α_k³⁰ * e_f³¹) + (E_FSz³² + E_FT³³ + q_k,v³⁴)*e_v³⁵

 

2.3.4.3 Használati melegvíz ellátás primer energiaigényének kiszámítása

11. A melegvíz-ellátás nettó hőenergia igényének számítása.

Egyszerűsített számítási mód esetén a következő nettó használati melegvíz igényeket kell figyelembe venni:

• lakóépületek: 30 kWh/m²a,

• irodaépületek: 9 kWh/m²a

• oktatási intézmények 7 kWh/m²a.

12. A melegvíz-ellátás veszteségeinek meghatározása.

A melegvíz előállítás veszteségei a fűtési energiatermeléshez hasonlóan, kicsit eltérő tételekkel kell figyelembe venni. A következő veszteségtípusokkal kell számolni:

• A melegvíz elosztás vesztesége (azaz a hőtermelő és a fogyasztó között mekkora veszteségek lépnek fel). Ebből a szempontból a cirkuláció nélküli vezetékek lényegesen előnyösebbek, mint a belső cirkulációval üzemelő rendszerek.

• Hőtárolás vesztesége (azaz az előállított melegvíz tárolása során mekkora veszteségek lépnek fel).

13. A melegvíz-ellátás villamos segédenergia igényének meghatározása.

A melegvíz előállításra használt berendezések szinte mindegyike elektromos árammal vezérelt. Mivel az elektromos energia primer energia átváltási aránya magas, a fűtési segédenyeria igénynél leírtak miatt a működtetéséhez szükséges elektromos energiaigényt különbontva is számításba kell venni. Itt kétféle elektromos segédenergia igényt kell figyelembe venni:

• Az esetleges cirkulációs vezeték üzemeltetéséhez szükséges energiaigény (E_C).

• A melegvíz termelő rendszer sajátosságából adódó segédenergia igény (E_K).

14. A melegvíz-ellátás primerenergia-igényének meghatározása.

A melegvíz előállításra eső primer energiaigény számítása szintén két kissé eltérő tételből adódik. Az első, nagyobb tétel számításakor a nettó igényhez hozzá kell adni a hálózati és tárolási veszteségeket és ezt kell beszorozni a hőtermelő rendszer teljesítménytényezőjével, valamint a primer energia átváltására vonatkozó arányszámmal. A második, kisebb tétel számításakor az üzemeltetéshez kapcsolódó elektromos energiaigényt kell összegezni, és beszorozni a villamos energiára vonatkozó átváltási arányszámmal (lásd alábbi képlet).

Részletes számítás során a termékleírásokban minősített adatok vehetők figyelembe, míg egyszerűsített számítás esetén a 11.-13. pontban ismertetett táblázatok megfelelő értékeivel lehet számolni, az alábbi képlet segítségével:

E_HMV³⁶ = (q_HMV³⁷ + q_HMV,v³⁸ + q_HMV,t³⁹) * Σ(C_k * α_k * e_HMV⁴⁰) + (E_C ⁴¹ + E_K⁴²)*e_v

 

2.3.4.4Légtechnikai rendszer primer energiaigényének kiszámítása

Mielőtt belemerülnénk a légtechnikai rendszer, a hűtés és a világítás primer energiaigényének számításába, vessünk egy pillantást a 2.3.4–4. táblázatra. Az egyszerűsített módszerhez közölt tervezési alapadatokat bemutató táblázat szerint a leggyakoribb lakóépületekre világítási energiaigényt, illetve általános felszereltségből adódóan hűtési és szellőzési energiaigényt se kell az esetek legnagyobb százalékában számolni.

2.3.4–4. táblázat Tervezési alapadatok egyszerűsített számítási módhoz

Az épület rendeltetése	Légcsereszám fűtési idényben n [l/h]													Használati meleg víz nettó hőenergiaigénye									Világítás energia igénye						Világítási energiaigény korrekciós szorzó							Szakaszos üzem korrekciós szorzó					Belső hő-nyereség átlagos értéke
			1)					2)					3)
																		qHMV						qvil						υ4)					σ5)					qb
																[kWh/m2a]						[kWh/m2a]																	[W/m2]
Lakóépületek6)					0,5															30							(8)9)							-			0,9				5
Irodaépületek7)					2					0,3							0,8				9							22					0,7					0,8				7
Oktatási épületek8)				2,5					0,3						0,9					7						12						0,6					0,8				9

Megjegyzések a rendeltetés értelmezéséhez:

1) Légcsereszám a használati időben

2) Légcsereszám használati időn kívül

3) Átlagos légcsereszám a használati idő figyelembevételével (ha nincs gépi szellőztetés)

Megjegyzés: az átlagos légcsereszámmal számítandó az éves nettó fűtési hőigény, a használati időre vonatkozó légcsereszámmal számítandók azok az adatok, amelyek a szellőzési rendszer üzemidejétől függenek.

4) A világítási energiaigény csökkenthető, ha a rendszer jelenlét- vagy mozgásérzékelőkkel és a természetes világításhoz illeszkedő szabályozással van ellátva

5) A szakaszos éjszakai - hétvégi leszabályozott teljesítményű fűtési üzem hatását kifejező korrekciós tényező

6) Folyamatos használat

7) Napi és heti szakaszosságú használat

8) Napi és heti szakaszosságú használat két hónap nyári szünet feltételezésével

9) Lakóépületek esetében nem kell az összevont jellemzőben szerepeltetni

Lakóépületek. Ezek az adatok használhatók egyéb szállásjellegű épületek esetében is (pl. szanatórium, idősotthon, diákszálló).

Irodaépületek. Az adatok középületek, irodaépületek, kisebb belső hőterhelésű szolgáltató létesítmények esetében használhatók. Kivételt képezhetnek a hőérzeti előírások alapján „A” kategóriába sorolt épületek, amelyek egyébként is jellemzően az összetett energetikai rendszerű kategóriába tartoznak.

Oktatási épületek. Gyermekintézmények, alap- és középfokú iskolák esetére vonatkozó adatok. Tanműhelyekkel, laboratóriumokkal, sportlétesítményekkel ellátott oktatási épületek esetében az épület különböző rendeltetésű részekre is bontható.

 

Ha azonban az épületünkbe légtechnikai rendszer kerül beépítésre, akkor a következő 15.-18. pontok szerint kell a fajlagos primer energiaigényt meghatározni.

15. A légtechnikai rendszer nettó hőigényének számítása.

A nettó hőigény az alábbi képlettel számolható:

Q_LT,h⁴³ = 0,35Vn_LT(1- η_r⁴⁴)*Z_LT⁴⁵*(t_bef⁴⁶ – 4)

16. A légtechnikai rendszer veszteségeinek számítása.

A légtechnikai rendszerek működtetése során

• a hőigény illesztéséből fakadó és

• a szállítási veszteségeket kell figyelembe venni.

A teljesítmény és a hőigény illesztésének pontatlanságából származó veszteség (f_LT,sz) az egyszerűsített módszer alkalmazása esetén rendelet mellékletében lévő táblázatból határozható meg.

A szállítási veszteségekre (amennyiben a befújt levegő hőmérséklete 15 K-nél magasabb a környezeti hőnél) szintén táblázatokat közöl a rendelet. A veszteségek kör és négyszög keresztmetszetek esetén eltérő képletekkel számíthatók az alábbiak szerint:

Q_LTv = U_kör⁴⁷*l_v⁴⁸*(t_l,köz⁴⁹ – t_i,ált⁵⁰)*f_v⁵¹*Z_LT

Q_LTv = U_nsz*2(a+b⁵²)* l_v* (t_l,köz – t_i,ált)*f_v*Z_LT

17. A légtechnikai rendszer villamosenergia-igényének meghatározása.

A légtechnikai rendszer villamos igénye is két tételből határozandó meg:

• a ventillátorok villamos energiaigényéből, valamint a

• légtechnikai rendszer segédenergia igényéből.

A ventillátorok villamos energiaigénye az alábbi képlettel határozható meg:

E_VENT = (V_LT⁵³*Δp_LT⁵⁴) / (3600η_vent⁵⁵) * Z_a,LT⁵⁶

A légtechnikai rendszer segédenergia igénye (ELT,v) a hőtermelő és hővisszanyerő, valamint a helyiségenkénti szabályozás működtetéséhez szükséges energiát, illetve a ha van a fagyvédelmi fűtés energiaigényét kell figyelembe venni, az alkalmazott rendszer adottságainak, kialakításának függvényében.

 

18. A légtechnikai rendszer primerenergia-igényének meghatározása.

A légcserét és a levegő melegítését szolgáló szellőzési rendszerek fajlagos primer energia igénye a következő összefüggéssel számítható:

E_LT⁵⁷ = ((Q_LT,n⁵⁸*(1 + f_LT,sz⁵⁹) + Q_LT,v⁶⁰)*C_ke_LT⁶¹ + (E_VENT⁶² + E_LT,s⁶³)*e_v) / A_N

Az összefüggés első tagja a rendszer hőigényét, második tagja a villamosenergia-igényt fejezi ki.

Primerenergia-tartalom tekintetében

• a fűtési rendszer energiahordozójának primer energiatartalma mérvadó, ha a légtechnikai és a fűtési rendszer energiaellátása azonos forrásról történik,

• a légtechnikai rendszerben használt energiahordozó a mértékadó egyéb esetben.

A hőtermelők teljesítménytényezőjét és a primer energia átalakítási tényezőket a fűtésnél megadott módon kell felvenni.

Egy épületben több egymástól független légtechnikai rendszer lehet. Minden légtechnikai rendszer fajlagos primerenergia-igénye külön számítandó, és azokat a végén kell összegezni és az alapterülettel elosztani.

 

2.3.4.5 A hűtés primerenergia-igényének számítása

19. A hűtés primerenergia-igényének számítása.

A gépi hűtés fajlagos éves primer energiafogyasztása a bruttó energiafogyasztásból kell kiszámítani:

E_hű⁶⁴ = Q_hű⁶⁵e_hű⁶⁶ / A_N

A beépítendő teljesítményre és az üzemidőre nem adható általánosan használható összefüggés, mert a követelmények az épület egészére vonatkoznak, a hűtési hőterhelés számítása viszont csak helyiségenként vagy zónánként végezhető.

A mesterséges hűtés átlagos teljesítményét és évi üzemóráinak számát vagy a beépített teljesítményt és a csúcskihasználási óraszámot a tervező adja meg.

A nettó hűtési energiaigény előzetes becslésére a következő közelítés alkalmazható:

Q_hű = 24/100*n_hű⁶⁷*(ΣA_N*q_b + Q_sdnyár)

ahol n_hű azoknak a napoknak a száma, amelyre teljesül az alábbi feltétel.

t_e⁶⁸ > 26 - Δ_tnyár⁶⁹

 

2.3.4.6 A világítás éves energia igényének meghatározása

20. A világítás éves energia igényének meghatározása.

A beépített világítás fajlagos éves primer energiafogyasztása:

E_vil⁷⁰ = E_vil,n⁷¹e_vil⁷²υ⁷³

A beépített világítás fajlagos energia igényére vonatkozó tervezési adatokat rendeletben közölt táblázat tartalmazza.

 

2.3.4.7 Az épület saját rendszereiből származó nyereségáramok meghatározása

21. Az épület saját rendszereiből származó nyereségáramok meghatározása.

Az épület saját energetikai rendszereiből származó, az épületben fel nem használt és más fogyasztóknak átadott (fotovillamos vagy mechanikus áramfejlesztésből származó elektromos, vagy aktív szoláris rendszerből származó hő-) energia az épületben felhasznált primer energia összegéből levonható.

A rendelet ennek számítási metódusát nem részletezi, fontos, hogy a számított energiát itt is fajlagosan, illetve primer energiában kell megadni.

 

2.3.4.8Eredmények összegzése

22. Az összesített energetikai jellemző számítása.

Az összesített energetikai jellemző a 7.-21. pontokban részletezett fűtés-, használati melegvíz-, légtechnika-, hűtés-, világítás összegzésével, egyéb rendszereknek átadott energiával csökkentett fajlagos primer energiaként határozandó meg.

A lakóépületek esetén a világítás energiaigényét nem kell figyelembe venni.

A kiszámított tervezési értéknek kevesebbnek kell lenni, mint a követelményekben meghatározott, épületre vonatkozó méretezési határérték követelménye (2.2.3 fejezet).

 

A hőtechnikai ellenőrzés, méretezés záró elemeként, az igazolást alátámasztó dokumentáció nyitó oldalaként javasolt a 2.2 fejezetben ismertetett követelmények teljesülésének egyoldalas összefoglalását összeállítani. Az összefoglalóban javasolt a követelmények teljesülésének százalékos értékét is feltüntetni, ennek alapján lesznek ugyanis a hamarosan bevezetésre kerülő energetikai tanúsítás osztályozási kategóriái megállapítva.

 

3. Vonatkozó szabványok, rendeletek, ajánlott szakirodalom

Vonatkozó szabványok, rendeletek

Hivatkozási szám	Elérhetőség (amennyiben lehetséges)
2002/91/EK:	http://fenntarthato.hu/epites/Members/megyo/energiatanusitvany/2002_91_EK_dir.doc
MSZ 04-140-2/1991	(Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai)
7/2006. (V. 24.) TNM	http://www.megsz.hu/img/7_2006_TNM.pdf
43/1997. (XII. 29.) KTM	http://www.oleh.hu/epitesugy/43-1997_xii29.doc
MSZ EN ISO 13790	(Épületek hőtechnikai viselkedése. Fűtési energiaigény számítása.)
MSZ EN ISO 6946	(Épületösszetevők, épületelemek hővezetési ellenállásának és hőátbocsátási tényezőjének meghatározása. Számítási módszer)
MSZ EN 832	(Épületek hőtechnikai viselkedése. A fűtési energiaigény számítása.)
MSZ EN ISO 13370:1999.	(Épületek hőtechnikai viselkedése. Hőátvitel a talajban. Számítási módszerek.)
MSZ EN ISO 10211-2:2002	(Hőhidak az épületszerkezetekben. Hőáramok és felületi hőmérsékletek számítása.)

 

Ajánlott, felhasznált szakirodalom

• Prof. Zöld András (et.al): Az új épületenergetikai szabályozás (segédlet), Bausoft Kft. Pécs, 2007.

• 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet: az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról