Akadálymentesítés
Az építési törvény (az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről) második fő részében (III. fejezet) - amely az építési folyamatról szól - az építményekkel szemben támasztott általános követelményeknél az elhelyezésre és a létesítésre vonatkozó előírásokat fogalmaz meg. Mindkét követelménysorban megtaláljuk az akadálymentesség fogalmát is. Az építmények elhelyezésénél előírja a törvény, hogy közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek részére is biztosítani kell a biztonságos és akadálymentes megközelíthetőséget. Az építmények létesítésénél - vagyis az építésüknél, bővítésüknél, felújításuknál - ugyanígy követelmény, hogy a mozgásukban korlátozott személyek, valamint a gyermekek az általuk is igénybe vett közhasználatú építményeket biztonságosan és akadálymentesen tudják használni.
A közhasználatú építmény definícióját a fogalommeghatározásoknál megtalálhatjuk, eszerint “olyan építmény (építményrész), amely
- a település vagy településrész ellátását szolgáló funkciót tartalmaz, és
- használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható (pl. alap-, közép-, felsőfokú oktatási, egészségvédelmi, gyógyító, szociális, kulturális, művelődési, sport, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, szolgáltatási célú építmények mindenki által használható részei), továbbá
- használata meghatározott esetekben kötelező, illetve elkerülhetetlen (pl. a közigazgatás, igazságszolgáltatás, ügyészség építményeinek mindenki által használható részei), valamint, amelyet
- törvény vagy kormányrendelet közhasználatúként határoz meg.”
Szintén a fogalommeghatározások szerint: “akadálymentes az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük.”
Az OTÉK ennek megfelelően az építmények elhelyezésének általános előírásainál több más követelmény mellett az akadálymentességet is felsorolja. (A 2008. szeptember 12-én hatályba lépett módosításból adódó változásokat kékkel jelöltük.) Az építmények megközelítésénél leszögezi, hogy a közhasználatú építményeket kerekesszékkel és gyermekkocsival is megközelíthető módon kell kialakítani. Ha ennek biztosítására rámpa készül, akkor az elérendő szinten legalább 1,5 m x 1,5 m nagyságú szabad területről kell gondoskodni. A járművel való megközelítés biztosításához – minden megkezdett - 50 parkolóhelyenként legalább egyet a mozgáskorlátozottak számára kell kialakítani, ezekből legfeljebb négy kerülhet egymás mellé közvetlenül. Olyan építmények főbejáratánál, ahol autóbusz forgalomra is számítani kell (például szállodák, színházak, bevásárlóközpontok, uszodák), biztosítani kell a buszból történő biztonságos ki- és beszállás lehetőségét a mozgáskorlátozottaknak is.
A létesítési előírásoknál szintén megtaláljuk az akadálymentesítést. Az építmény tervezési programjában meg kell határozni, hogy akadálymentesnek kell-e lennie egyes részeinek vagy az egészének. A közhasználatú építmények akadálymentesen használható részeit a rendeltetésük szerinti közszolgáltatók által meghatározott adatok alapján kell megvalósítani.
Az egyes épületszerkezetek részletes előírásainál is foglalkozik az OTÉK az akadálymentes megoldásokkal. Akadálymentes közlekedés céljára kialakított belső terek és közlekedők padlóját összefüggő, csúszás- és süppedésmentes padlóburkolattal kell ellátni. Az OTÉK módosított szövege már a vakokra és gyengénlátókra is gondol, az ő részükre az eligazodást segítő plasztikus padlóburkolat és optikai vezetősáv tervezését és kivitelezését írja elő. A küszöbökre vonatkozóan is tartalmaz új előírást, eszerint ezek új épületeknél legfeljebb 20 mm magasak lehetnek és lekerekítettnek kell lenniük, meglévő épületeknél pedig az ennél magasabb küszöböket lejtős kialakítással kell ellátni.
A módosítás 0,90/1,95 cm-es méretben egységesítette az akadálymentes közlekedésre is alkalmas falnyílások és ajtók méretét. Az akadálymentesség méretezési követelményeit tartalmazó eddigi 5. számú melléklet kikerült a rendeletből, helyette szöveges részek tartalmazzák az előírásokat. Azon az oldalon, ahová az ajtó nyílik, a zárszerkezet felőli részen legalább 55 cm széles, a másik oldalon legalább 30 cm széles szabad sávot kell biztosítani a nyílás tokbelméretén felül. Az ajtó pánt felőli oldalán a burkolt falfelülettől való távolságnak legalább10 cm-nek kell lennie. Ezenkívül könnyen kezelhető, nagy erőkifejtést nem igénylő nyílászárókat kell beépíteni, szükség szerint automatikus nyitást biztosítva. Ahhoz, hogy ülő helyzetből is ki lehessen látni, a mellvéd magassága legfeljebb 60 cm lehet, a kiesés elleni védelemről gondoskodni kell. A nagy üvegfelületek, üvegajtók vastagsága és szerkezete olyan legyen, hogy kellő biztonságot nyújtsanak minden építményhasználó számára. A sérülésveszély elkerülése érdekében 1-1,5 méter magasságban érzékelhető jelzölésekkel kell ellátni őket.
Ahol biztosítani kell az akadálymentességet, ott a szintkülönbségek áthidalásánál a lépcső mellett más megoldásról – lejtő, felvonó, emelőlap, lépcsőlift – is gondoskodni kell, úgy, hogy ez a közlekedés rendeltetésszerű használatát ne akadályozza. A lépcsők általános méretezési szabályai is korlátozódnak akadálymentes kialakítás esetében: a lépcsőfokokat - ahhoz, hogy a lábfej ne akadjon meg – homloklappal és orr nélküli járólappal kell kialakítani. Az első és az utolsó lépcsőfokot eltérő színnel vagy jelölőcsíkkal, három vagy kevesebb fokú lépcsőnél pedig minden fokot feltűnő módon kell jelezni. Akadálymentes használatra szolgáló új építményben azonos belépéseket tartalmazó egyenes lépcsőkart kell alkalmazni, amely 1,80 méternél nagyobb szintkülönbséget nem hidalhat át.
A lejtők csak egyenes karúak lehetnek, maximum 2 cm-es szintkülönbség fogadható el; legfeljebb 17 cm-es szintkülönbség áthidalásánál maximum 8 %-os, ennél nagyobb szintkülönbségnél maximum 5 százalékos rámpát lehet alkalmazni. Egy lejtőkarral legfeljebb 0,45 méteres szintkülönbség hidalható át, a lejtőkar indulásánál és érkezésénél legalább másfél méteres átmérőjű szabad területet kell biztosítani. Több karú lejtők áttekinthetőséget biztosító mellvéddel alakíthatók ki. A lejtőkhöz egymás felett két fogódzkodó korlátot kell felszerelni, a járófelülettől 70 és 95 centiméteres magasságban, másfél méternél szélesebb lejtőknél ezt mind a két oldalon biztosítani kell és a pihenők mentén megszakítás nélkül továbbvezetni. A szabadtéri lejtők csapadékvédelméről gondoskodni kell, ha erre nincs lehetőség, akkor megfelelő csúszásgátló bordázattal kell készülniük. Többkarú lejtő legfeljebb 1,8 méteres magasságkülönbség áthidalására létesíthető.
A lejtőkarok hosszában legfeljebb 9 m vízszintesen mért hossz után – legalább 1,5 m hosszúságú - pihenőt kell beiktatni. Ha a lejtő járóvonala törtvonalú, a töréspontoknál legalább 1,5x1,5 m-es szabad terület legyen a kerekesszék fordulásához. Több karú lejtőnél minden második kar utáni pihenőn legalább két kerekesszék találkozásához szükséges szabad helyet kell biztosítani.
Az egy méternél hosszabb vízszintes vetületű, gyalogos közlekedés céljára szolgáló lépcsőt, rámpát, lejtőt – általános esetben is - fogódzkodóval kell ellátni. A csatlakozó szinthez képest legalább 17 cm-rel magasabban lévő járófelületet a fogódzókon kívül megfelelő méretű lecsúszás elleni védőperemmel, a legalább 95 cm-rel feljebb lévő járófelületet pedig lecsúszást gátló korlátkialakítással vagy mellvédfallal kell megvalósítani. A lépcső és a lejtőkar kezdetén és végén a kapaszkodók 30 cm-rel nyúljanak túl. A kapaszkodó 4,5-5 cm átmérőjű, kör keresztmetszetű, a faltól 4,5 cm távolságra lévő, a környezethez képest kontrasztos színű markolattal rendelkezzen. A korlát markolatán a kéz legyen végigcsúsztatható. A csatlakozó terepszintnél 80 cm-rel magasabban lévő járófelületet legalább 95 cm magas kiesést gátló korláttal vagy mellvédfallal kell határolni, ennek a magassága minimum 80 cm-re csökkenthető, ha a felső vízszintes lezárása (pl. könyöklője) legalább 30 cm széles, vagy legalább ilyen biztonságot nyújtó, más megoldású stabil szerkezet. A korlát és a mellvéd magasságát – ha ezáltal balesetveszély nem keletkezik – jogszabály meghatározott esetre vonatkozóan eltérően is meghatározhatja.
Akadálymentes használathoz a kapcsolókat, telefonokat, egyéb jelző és működtető berendezéseket a padlószinttől 90-110 centiméteres magasságban szükséges elhelyezni.
Általános esetben a módosított OTÉK szerint 10 méternél nagyobb szintkülönbség esetén kell liftet létesíteni, ezen túl pedig minden olyan egynél több használati szintet tartalmazó épületben vagy önálló rendeltetési egységben, ahol az azt rendeltetésszerűen használó fogyatékos személyek az akadálymentesen megközelíthető bejárati szintről a többi szintet lépcsőn nem tudják elérni és más akadálymentes megközelítési lehetőség nincs. Az új, akadálymentes használatra alkalmas épületeknél legalább egy olyan felvonót kell létesíteni, amely a fogyatékos személyek által is használható. Biztosítani kell a lift lépcső nélküli elérhetőségét és az ajtaja előtt egy legalább 1,5 m x1,5 m-es szabad területet. A vezérlő és jelző elemeit megfelelő nagyságban és magasságban, kontrasztosan kell kialakítani, meg kell oldani az emeletek akusztikus jelzését és a tapintással olvasható emeletszámozást, vizuális jelzést is. A járó- és fekvőbetegek gyógykezelésére és ápolására, illetve idősek gondozására szolgáló építményeket hordágy, illetve betegágy szállítására is alkalmas felvonóval kell megvalósítani. Nagy forgalmú építményekben (pl. áruházakban, bevásárló központokban, állomásokon) a személyszállító felvonó csak részben – az akadálymentes közlekedésre szolgáló felvonó biztosítása mellett – helyettesíthető mozgójárdával, mozgólépcsővel. Két métert meghaladó emelőmagasságú felvonót helyettesítő home-liftet csak lakáson vagy üdülőegységen belül lehet létesíteni.
Az akadálymentesen használható helyiségek általános előírásait illetően az OTÉK kimondja, hogy a helyiség bejárati ajtaja akadály nélkül legyen megközelíthető és a helyiség mérete és kialakítása - a berendezési és felszerelési tárgyakkal együtt - legyen alkalmas a fogyatékos személyek által történő használatra és mozgásra. (Az akadálymentes használatot szolgáló alaprajzi méretezést tartalmazó 5. melléklet kikerült a rendeletből.)
Ott ahol követelmény az akadálymentesség, a bejárat nem lehet kizárólag forgó-, billenő- vagy tolóajtó (automatikus üzemű és veszély esetén kézzel is megnyitható tolóajtó kivételével). A szélfogónak legalább 1,50x1,50 m méretűnek kell lennie.
Az akadálymentes folyosók szélessége minimum 1,20 méter, ennél a minimális szélességnél belátható távolságokban kitérő helyeket kell biztosítani, rendszeres kétirányú kerekesszékes forgalom esetében viszont már 1,80 méteres szabad szélességre van szükség.
Az akadálymentes használathoz a kerekesszéket vagy más segédeszközt használók számára nemektől független illemhelyet is létesíteni kell. Ennek mérete, berendezési tárgyainak elhelyezése és kialakítása olyan legyen, hogy biztosítsa a rendeltetésszerű használatot, a wc-csésze minimum három irányú – szemből, oldalról, átlósan-szemből - megközelíthetőségét, valamint a helyiségben a kerekesszékkel történő 360 fokos megfordulást. Az akadálymentes illemhely beleszámít az egyébként megvalósítandó illemhelyek számába. Ezer fős létszám felett az illemhelyek és ezen belül az akadálymentes illemhelyek számát a tervezési program és az egészségügyi hatóság előírásai szerint esetenként kell megállapítani. Az illemhely(ek)et szintenként, illetve a használók tartózkodási helyének szintjén kell elhelyezni.
Az építmények, önálló rendeltetési egységek általános előírásai körében az OTÉK hangsúlyozza, hogy az akadálymentes használatra szánt egységek megközelítése is értelemszerűen akadálymentes kell, hogy legyen. A tereiket, helyiségeiket, részletmegoldásaikat, berendezéseiket az akadálymentesség követelményeinek megfelelően kell kialakítani. Olyan jelző-információs rendszert is biztosítani kell, amely az épület használatában segíti a mozgáskorlátozott, a látás- és halláskárosodott személyeket. Az új közhasználatú építmények, építményrészek mindenki által használható részeit akadálymentesen kell megvalósítani, az építmény rendeltetésének megfelelő közszolgáltatás mindenki számára fizikailag elérhető kell, hogy legyen. Az ennek megvalósításához szükséges minimális feltételekre vonatkozó adatokat és információkat – jogszabályi rendelkezés hiányában – a rendeltetés szerinti közszolgáltatást végző intézmény, illetve hatóság biztosítja. A fogyatékos személyek elsődleges használatára készülő épületeket, épületrészeket minden részletükben akadálymentesen kell létrehozni.
Meglévő építményeknél úgy kell kijelölni az utólagosan akadálymentesítendő részeket, hogy az ott működő közszolgáltatás mindenki által hozzáférhető legyen. A megvalósításhoz szükséges információkat itt is a rendeltetés szerinti közszolgáltatást végző intézmény, illetve hatóság biztosítja. Vitatott esetben az érintett minisztérium állásfoglalása a meghatározó. Az utólagos akadálymentesítés lehetőségét az építmény és a környezet adottságai határozzák meg. Ha többre nincs lehetőség, a részleges akadálymentesítés is elfogadható, amennyiben az adott közszolgáltatás így is mindenki számára akadálymentesen hozzáférhető.
Az akadálymentesség kiemelt jelentőségét mutatja az is, hogy az építmények létesítési előírásaitól eltérő megoldásokra bizonyos feltételekkel kérhető engedély, de az akadálymentességre vonatkozó előírásoktól nem lehet eltérni.
