A Magyar Földrajzi Múzeum Érden című cikk második része a múzeum kertjében létesített Szoborpark leírásának folytatását, Almásy László, Sáska László és Vámbéry Ármin büsztjét és munkásságát, egy rendkívüli tárgyi műszer, az ekvatorális napóra bemutatását, továbbá a múzeum célját és állandó kiállításainak ismertetését tartalmazza.

A halottak napja a küzdők megemlékezése a szenvedőkről, más szóval a „Lelkök napja”. A sírok látogatása emlékeztessen minket a földi mulandóságra, és ébresszen bennünk gondolatokat arról az igazságról, amit a halott a sírból kiált: „Hodie mihi, cras tibi!” – Ma nekem, holnap neked!

A Dél-angliai Stonehenge, az őskori kőkör, vagy másképp a druida kultuszhely mintájára a 77-es számú Georgiai Highway közelében, egy kopár dombtetőn, 230 méter tengerszint feletti magasságban az óriási gránittömbökből álló, grandiózus emlékművet Amerikai Stonehenge-nek nevezik.

Tényleg ez a legjobb magyar építészéletmű-térkép. Ami – lássuk be – annak is köszönhető, hogy ezen kívül csak egyetlen másikról tudok. Ez persze nem von le semmit az értékéből, sőt! Klassz lenne, ha a kezdményezést mások is követnék, és egyre több magyar alkotó életművét lehetne így böngészni.

Ebben a nyolcrészesre tervezett sorozatban kelet-európai, illetve közel-keleti országokba (Grúzia, Törökország, Jordánia, Ukrajna, Bulgária stb.) invitálom a kedves Olvasót, hogy szubjektív válogatásomban bemutathassam a különböző földrészeken található kedvenc épületeimet és városaimat.

Ebben a nyolcrészesre tervezett sorozatban különböző kelet-európai, ill. közel-keleti országokba (Grúzia, Törökország, Jordánia, Ukrajna, Bulgária, stb.) invitálom a kedves Olvasót, hogy szubjektív válogatásomban bemutathassam a földrészeken található kedvenc épületeimet és városaimat.

Változatos programokkal csatlakozik az Ybl Miklós Építéstudományi Kar az Óbudai Egyetem többi szervezeti egységéhez a Kutatók Éjszakája programsorozat idei eseményén, szeptember 24-én, pénteken délutántól.

Hatalmas feladat is egy nagyszerű emberről megemlékezni, akiről a századforduló építészeti emlékein keresztül Kolozsvártól Szombathelyig, Pozsonytól Fiuméig felejthetetlen, emblematikus épületek tanúskodnak. Munkáiról beszélni, életútjáról írni néhány sorban szinte lehetetlenség.

A cikksorozat utolsó részében a Székesegyház déli lejárójával foglalkozunk, melynek középkori darabjai teljesebben megőrződtek, mint az északi lejárat esetében.

Málnai Béla, Kozma Lajos, Malonyay Dezső, Kós Károly, Eliel Saarinen, a Bálint és Jámbor építésziroda, a Vágó-fivérek: A Ház folyóirat I. évfolyamának szerzői, közreműködői, témái a századelő – ahogy a lap megfogalmazta – „magyarul modern” építészetének, művészetének és a hozzá közelálló külföldi irányzatoknak széles palettáját tárják elénk.

Október végén nyílik meg a több mint három évig tartó felújítást követően a Szépművészeti Múzeum, amely az új állandó tárlatok és az újjászületett Román csarnok mellett a Leonardo da Vinci és a budapesti lovas című kamaratárlattal várja a közönséget.

A Szóhági Nemzeti Múzeum 1993-ban megkezdett építését számos alkalommal meg kellett szakítani a műszaki részleteket, belsőépítészetet és kiállítási tárgyakat érintő viták, valamint finanszírozási problémák miatt. Két évvel ezelőtt azonban a munkálatok felgyorsultak és a múzeum várhatóan napokon belül megnyitja kapuit a nagyközönség előtt.