Amikor két évvel ezelőtt a kanadai Mississaugában megpillantottam a Marilyn Monroe-tornyokat ahogyan hihetetlen kecsességgel megfordulnak a saját tengelyük körül, nem hittem volna, hogy valaha nagyinterjút fogok készíteni a tervezővel. Meglepetésként ért a hír, hogy az épületek tervezője nem más, mint Burka Attila, magyar származású építész.

A kanadai Partizans építészei vízbe billenő faládát terveztek a Huron-tó partjára. De vajon mit rejt a sziklák közt megbúvó jellegtelen építmény?

1992-1998 között a XVIII. kerület főépítésze voltam. A kerület térségében akkor az M0-ás nyomvonal-vezetését kellett meghatározni. 1993-ban a lakossági ellenállás meggyőzésére segítségképpen egy kanadai közlekedési szakértőt, Dick Gordont hívtuk meg, aki 2014. júniusában nyugdíjasként visszatért.

Tavaly nyert díjat a Marilyn Monroe-tornyoknak becézett, hivatalosan Absolute Towers névre hallgató felhőkarcoló-páros. A tornyok Toronto gyorsan fejlődő peremvárosában, Mississaugában magasodnak.

A Sky Tree névre keresztelt tévétorony átadására mintegy nyolcezer látogatót vártak, ők az expresszliftekkel juthattak fel a 634 méter magas torony kilátóiba, 350, illetve 450 méteres magasságba, ahonnan 70 kilométerre is ellátni. A panoráma felöleli Tokiót és vonzáskörzetét, 30 millió ember otthonát.

Nehéz elfogadni a tényt, hogy Frank Gehryre nem tekinthetünk többé építészeti botrányhősként. Az AGO torontói múzeuma szerény eszközökről és a helyhez való kötődésről tesz tanúbizonyságot. Vajon pálfordulásnak lehetünk tanúi?

Sötét, büdös, mocskos és nyüzsögnek benne a patkányok - bár ez lehet pontos leírása sok metróállomásnak és alagútnak a világon, ez biztosan nem vonatkozik a Barcelona Drassanes állomásra, a Stockholmi Tunnelbana-ra, a müncheni U-Bahn-ra vagy a további 11 egyéb színes, modern és egyszerűen szép, vagy érdekes állomásra.