Wierdl Zsuzsanna Kutatás a jövőnek – kutatás az örökségnek című vitaindító, nyitó előadásában először is azt a kérdést járta körül, mi a kutatás jelentősége. A kutatások technikáinak bemutatásán keresztül elemezte lehetőségeiket és veszélyeiket. Felvetette azt a filozófiai szemszögöt is hogy miért kutat az ember, miért kíváncsi, és meddig terjedhet a “kíváncsisága”. Mennyire lehet vagy nem lehet “öncélú” egy kutatás . Két alapvető csoportra választotta szét a témát, roncsolásos illetve a roncsolásmentes kutatási lehetőségekre. A roncsolásmentes kutatási módszerekkel is rengeteg információt megtudhatunk a vizsgált emlékünkről, vagy egy képzőművészeti alkotásról. A mai korszerű technikai eszközökkel olyan rétegek is feltárulhatnak, amelyekről korábban, csak roncsolásos vizsgálatokkal nyertünk információt. Példában mutatta be a fototechnikai vizsgálatok lehetőségeit, amelyek alkalmasak az eredeti rétegek feltárására, megismerésére. Fontosnak ítélte a szakágak együttműködését, hiszen csak ily módon lehet komoly eredményeket elérni, és mindegyik új információkkal szolgálhat a képzőművészeti alkotásról. A kutatásnak ki kell terjednie a régi károsodások és hibák feltérképezésére, elkülönítésére is, ezeket a restaurálás során ugyanis el kell távolítani, hogy egyrészt előtűnjenek az eredeti részletek, másrészt megakadályozzuk a további károsodást. Példaként a ’30-as, ’40-es években használt védőcement-szélezéseket említette, mely a Pompei ásatástól egészen Esztergomig “divatos” technika volt, s amely a mai napig pusztítja a freskókat. Ugyanilyen károsodásokat okoznak a mai napig “divatos” műanyagok használata.
Összegzésként Wierdl Zsuzsa kiemelte, hogy a kutatások nélkülözhetetlenek, minél sokrétűbbek, annál pontosabb eredményeket hoznak. A kutatás mindenkié, a roncsolásmentes kutatásokban nem csak a szakemberek fedezhetnek fel új információkat. Végül arra buzdította a teljes hallgatóságot, hogy: „Nézzünk! Kutassunk! Lássunk!”
Ezután szakember szólt hozzá előadás formájában, az első Bán Beatrix festő-restaurátor művész, a Lechner Lajos Tudásközpont munkatársa, “A festő-restaurátori kutatás gyakorlati tapasztalatai “ címmel tartott előadást (itt hallgatható az első és a második része). 30 éves tapasztalata alapján kategorizálva – felsorolta a különböző indokok alapján végezhető festő-restaurátori kutatásfajtákat. Hangsúlyozta a műemlék helyreállításhoz kapcsolódó restaurátori szakági-, ezen belül a festő-restaurátori falkép-kutatás elengedhetetlenségét. Kiemelte, hogy a vakolattal fedett falképek összetett problémahalmazhoz vezetnek, mert a rejtőző értékek ismeretlenek a tervezési szakaszban, így a műemlékrongálás kockázata nagyon sok esetben fenyegető! Hangsúlyozta megelőző szakemberi kutatás jelentőségét. Külön kiemelte, milyen előnyökkel jár, ha rendelkezésre áll a kutatási dokumentáció, például bemutatás módjára vonatkozó szakaszolható restaurátori koncepcióval. Illusztrálta a festő-restaurátori kutatás eszközeit, módszereit, olyan módon, hogy példákat mutatott a megállapítható jelenségekre.
Az előadás végszava az volt, hogy a restaurátori falkép-kutatás élő, állandóan formálódó folyamat, amelynek fontos része a társ-szakmákkal való együttgondolkodás, a kommunikáció és a nyitottság.
Bíró László restaurátor művész filozofikus előadását (itt hallgatható az első és a második rész), “A műemlékek kutatása cél vagy eszköz? – Ellentmondások a műemlékvédelemben! “azzal kezdte, hogy a műemlékvédelem sokszínű értékrend kérdése. Valójában a számos réteg, változás, átépítés, átfestés közül magunk választjuk ki, mi lesz a műemlék, melyik réteget találjuk megőrzésre méltónak. A választás a korszak, a kulturális kontextus, ismereteink és a személyes ízlésünk összjátékaként alakul, és mivel visszafordíthatatlan következményekkel jár, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy tudatos legyen. “Mielőtt döntünk, gondolnunk kell a következő generációk ismereteire, ízlésére és tudományos lehetőségeire még akkor is, ha a műemlékes természetes beállítódásánál fogva nem futurológus”, mondta. A döntés után, gondoskodnunk kell a feltárás során veszendőbe menő rétegek minél teljesebb és sokrétűbb dokumentálására, lehetőség szerinti konzerválására, hiszen az értékek “értékelése” is változhat a jövőben.
Az előadás második fele a műemlékvédelem jogi helyzetéről szólt, egy-egy műemléki felújításról, érdekekről, amelyek nem feltétlenül harmonizálnak egymással, de mégis közös hangot kell találniuk. A műemléki felügyelőnek, illetve a tervtanácsnak, ebben tud segíteni, illetve lehet óriási szerepe.
Simon Zoltán régész “Műemlékvédelem, ahogy a falakból látszik” című előadásában (mely itt hallható) arról beszélt, hogy az épített örökség maga is forrás: az egymásra épülő rétegek jól mutatják egy-egy épület vagy település történetét, fejlődését. Az épületek identitásunk részei, ezért nagyon fontos, hogy megőrizzük őket, hogy „elolvassuk” a rétegekben rejtőző üzeneteket. Különösen fontos ez a XIX. század előtt épült emlékek esetében, hiszen ezekről nincs teljes dokumentáció, így megismerésükhöz elkerülhetetlenek a – gyakran roncsolásos – kutatások. A kutatások gyakran meglepő eredményeket is hoznak, gazdagítják, kiegészítik, akár meg is változtatják a korábbi ismereteket. Az alacskai templom kutatása jól példázza ezt, mondta. Az egyszerű, neobarokk berendezésű épületről senki sem sejtette, hogy középkori előzményei lehetnek, amíg a kutatás során bele nem botlottak a középkori templom alapfalaiba. “Nagyon óvatosan kell tehát minden beavatkozáshoz közelítenünk, mindig számítanunk kell arra, hogy addig ismeretlen részletek, rétegek kerülnek elő, nehogy elpusztítsunk valami értékeset…” hívta fel rá a hallgatóság figyelmét. Ebben a munkában nélkülözhetetlen a társszakmák együttműködése, hiszen a kutatási eredmények valamennyi szakterületre kihatnak, módosítják, árnyalják az addigi elméleteket. Többek között emiatt lenne szerencsésebb egy egységes intézmény keretei között egységes elvek mentén koordinálni a kutatásokat, mondta, és ezzel sokan egyetértettek a hallgatóság soraiban. Simon Zoltán előadásában arra is kitért, hogy főként a szegényebb települések számára nélkülözhetetlen az állami segítség. Regéc várának nagyon nehéz, akadozós helyreállítását mutatta be képeken, a vár egy szegény település határában fekvő, hatalmas együttes. Az ott lakók – akiknek az idegenforgalom gyakran a megmaradás egyetlen esélye – képtelenek előteremteni a szükséges anyagiakat, így önkéntes munkájukkal viszik előre a helyreállítást.
A kiskonferencia jó hangulatban, de komoly problémák felvetésével zárult, melyet szívesen folytatnánk egy bővebb szakmai vitasorozaton, állapították meg a résztvevők. Állunk elébe!
Wierdl Zsuzsanna
ICOMOS Nemzetközi Falképbizottsági elnök
Fotó: a szerző
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
