XX. Nemzetközi Építészkongresszus – 2023. március 10-11.

• Időpont: 2023. március 10-11.
• Tervezett helyszín: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, Sportcsarnok (1111 Budapest, Villányi út 27.)
• Akkreditáció: 1+2 pont (MÉK 2022/299)

Vendégünk lesz az RIBA idei Stirling díjasa, a most 60 éves Níall McLaughlin, aki éppen 25 éve kapta meg „Az év fiatal brit építésze” díjat. Előad Bernard Tschumi, akinek világhírű alkotása, a Parc de La Vilette éppen 40 éves. Szintén kerek születésnapot ünnepelt Alison Brooks is, de nőről lévén szó, a számot nem írjuk ki. A Tezuka Architects ugyan csak egy év múlva lesz 30 éves, de éppen 15 éve kapta meg a Fuji Óvoda japán legjelentősebb építészeti díjait. Pontosan 50 éve kezdte el posztgraduális kutatásait Tokióban Botond Bognár, az Illinois Egyetem professzora. Kengo Kuma éppen 50 éve kezdett építészettel foglalkozni, 20 éve készült el az általa tervezett tokiói Louis Vuitton-székház.

A magyar építészet utolsó 120 évét Moravánszky Ákos, az ETH Zürich professzora tekinti át.

A két konferencianapon két épületbejárásra is mód nyílik, Peschka Alfréd és Nemes Bertalan a helyszínt, a rendezvénynek helyt adó sportcsarnokot mutatja be, Félix Zsolt és Fialovszky Tamás a szomszédos Szent Margit Gimnázium tornacsarnokát.

Moravánszky Ákos
Címzetes egyetemi tanár, a svájci ETH Zürich építészetelmélet professzora. Tudományos szakterülete Kelet- és Közép-Európa 19. és 20. századi építészettörténete, az építészetelmélet története, valamint az építőanyagok és szerkezetek ikonológiája. 1974-ben végzett a Műegyetem Építészkarán, 1977-től a Bécsi Műegyetemen Herder ösztöndíjas, itt 1980-ban doktorált. Hét évig kutatott és tanított az Egyesült Államokban, az MIT-n, 1996 óta az ETH Zürich oktatója. Oktatói tevékenysége mellett több mint húsz könyv és kétszáz publikáció szerzője és szerkesztője, több szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja és nemzetközi konferenciák szervezője.

Níall McLaughlin
1990-ben alapította cégét, a Níall McLaughlin Architects irodát, 1998-ban Az év fiatal brit építészének választották. 2001-ben a BBC Rising Stars építész sztárja volt, és képviselte az országot az USÁ-ban. 2015-ben a RIBA Stephen Lawrence-díját, 2016-ban a RIBA Charles Jencks-díját, 2022-ben a RIBA Stirling-díját kapta. 2016-ban és 2018-ban a Velencei Biennálén kiállító. A University College London professzora, korábban vendégprofesszor volt a Kaliforniai Egyetemen és a Yale-en.

Bernard Tschumi
1983-ban, 39 évesen egy csapásra lett világhírű, mikor az addig oktatóként ismert, többek között a londoni AA-n oktató építész megnyerte a Parc de La Vilette rangos pályázatát. Azóta sok jelentős épületet tervezett, így az új Akropolisz Múzeumot; a Le Fresnoy Nemzeti Kortárs Művészeti Stúdiót; a Cincinnati Egyetem Richard E. Lindner Atlétikai Központját. Számos díjat nyert, például 1996-ban a Franciaország Nemzeti Építészeti Nagydíját. Oktatott a londoni AA-n, a Princeton Egyetemen, a Cooper Unionon, a Columbia Egyetemen.

Alison Brooks
Kanadai-brit építésznő, 1996-ban alapított saját cége kezdetben magánvillák tervezésével foglalkozott, majd egyre jelentősebb projektekkel hívta fel magára a figyelmet. Irodájának megvalósult munkáit a legrangosabb brit díjakkal ismerték el, így a Stephen Lawrence Prize, a Manser Medal elnyerése után 2008-ban a Cambridge-i Accordia projektben végzett munkájáért Stirling Díjban részesült. Az Architect of the Year 2012 és a Residential Architect of the Year 2012 címet is elnyerte Nagy-Britanniában, 2013-ban pedig a Women Architect of the Year Award díjat, 2020-ban a Dezeen Év Építésze díjat vehette át.

Tezuka Architects
Takaharu Tezuka 1990–1994 között Richard Rogers irodájában dolgozott, majd hazatért Tokióba, és feleségével, Yui Tezukával megalapította a Tezuka Architects irodát. 1999-es Tetőterasz Házuk az egyik legtöbbet publikált családi ház a világon. Fuji Óvodájuk számtalan díjat nyert, az OECD ajánlott terve lett, Takaharu TEDx előadását közel hatmillióan látták. Takaharu Tezuka 2009 óta a Tokiói Egyetem professzora.

Botond Bognár
1972-ben diplomázott a BME építészkarán, 1981-ben a Kalifornia Egyetemen, Los Angelesben. 1973–75 között Mombusho-ösztöndíjasként a Tokiói Technológiai Intézetben végzett kutatásokat. 1986-ban egyetemi ösztöndíjas, 2000-től pedig munkatárs az Illinoisi Egyetemen. 2005-ben megkapta a Japán Építészeti Intézet (AIJ) díját. A japán építészet történetének és elméleteinek nemzetközileg elismert tudósa, több mint húsz könyvet és monográfiát, számos könyvfejezetet, cikket publikált.

Kengo Kuma
Az egyik legjelentősebb mai japán építész – nemcsak tervező, számos könyve jelent meg. 1985–86-ban a Columbia Egyetemen vendégkutató. 1987-ben alapította irodáját. A Tokiói Egyetem professzora, jelenleg több mint 30 országban épülnek épületei, ő tervezte a 2020-as Tokiói Olimpiai Stadiont. A különleges anyaghasználatáról ismert építész számos nemzetközi díjat nyert múzeumaival és más épületeivel, 2021-ben a Time Az év legbefolyásosabb emberének választotta.

JELENTKEZÉS és részletes program itt.