hír Corbusier

A világörökség része lett Le Corbusier munkássága


sebesp | 2016.07.17
Mostantól Le Corbusier svájci-francia építész és várostervező építészi munkássága az UNESCO világörökségének része lett, erről döntött az ENSZ világszervezetének bizottsága vasárnapi ülésén Isztambulban. Eddig kétszer elutasították a felvételét.

Az autodidakta francia építésznek és teoretikusnak, a 20. század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyiségének hét országban 17 épületét vették fel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi listájára.

A Le Corbusier tervezte épületek elismerését korábban kétszer is elutasította az UNESCO. Az idei nevezést megújított formában nyújtotta be három kontinens hét országa: Argentína, Belgium, Franciaország, India, Japán, Németország és Svájc. Az indítvány azt hangsúlyozta, hogy Le Corbusier munkássága “a modernitás globalizálódásának tanújele”.

A világörökség részeként elismert 17 Le Corbusier-épület, illetve épületegyüttes közül 10 Franciaországban található, köztük a Bordeaux melletti Pessac negyven házból álló munkáslakótelepe, amelynek szokatlan formái és színei olyan felháborodást keltettek, hogy a hatóságok nem engedték bekötni a vízvezetéket, ezért az 1924-ben átadott telep hat évig lakatlan maradt.

A világörökség része lett még Franciaországban a párizsi La Roche és Jeanneret épületpár (1923); a poissyi Villa Savoy (1928); a párizsi Porte Molitor-nál lévő lakóingatlan (1931); a Saint-Dié-i Manufaktúra, a Ronchamp község közelében, a Vogézek egy kisebb hegycsúcsán emelkedő Magasságos Miasszonyunk-kápolna (1950), érett alkotói korszakának legszebb darabja, a csónakszerű, domború és homorú falakból megkomponált épület, amely messziről nézve szinte lebeg a táj fölött.

Köztük van még egy nagy marseille-i lakókomplexum (1945), egy 12 emeletes, vékony lábakon álló épület, amelynek a tetején kapott helyet a játszótér, az úszómedence és egy sportpálya; a művész Roquebrune-Cap-Martin-i nyaralója (Cabanon de Le Corbusier,1951); az éveux-i domonkos kolostor (Couvent Sainte-Marie de La Tourette, 1953), valamint a Firminy-Vert-i “Testi és lelki rekreációs központ” (1953-65).

Svájcból két munkája került fel a listára, a Genfi-tó partján, Corseaux-ban fekvő kis villa (1923) és a genfi Clarté-ingatlan. A nevezést benyújtó többi országból egy-egy épület érintett: Belgiumból az antwerpeni Maison Guiette, Németországból a stuttgarti Weissenhof lakótelep két épülete, Argentínából a La Plata-i Maison du Docteur Curutchet, Indiából a chandigarhi Nemzetgyűlési Palota és az Igazságügyi Palota együttese (1953), Japánból pedig a tokiói Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeumának főépülete (1954-59).

Le Corbusier művészeti hagyatéka több mint 30 ezer építészeti tervből, 13 ezer vázlatból, hétezer vízfestményből, félezer olajfestményből és 52 könyvből áll.

Az UNESCO világörökségi bizottsága pénteki ülésén kilenc új helyszínt vett fel a világörökségi listáról, ezek egy csendes-óceáni kivételével európai vagy ázsiai helyszínek. A bizottságnak az eredeti tervek szerint szombaton kellett volna döntenie a nemzetközi nevezésről, de a péntek éjszakai puccskísérlet miatt nem tartották meg a szombati ülést.

Forrás: www.hirado.hu

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár



Építési megoldások