A 87 éves Isozaki a háború utáni Japán legbefolyásosabb építészének tekinthető. A Pritzker-díj 46. kitüntetettje a nyolcadik japán építész aki megkapta az elismerést. A Pritzker-zsűri "sokoldalú, befolyásos és valóban nemzetközi építészként" írja le.
"Munkáival az építészettörténet és -elmélet alapos ismerete az avantgárd iránti elkötelezettséggel párosul, de soha nem csak az egyensúlyt keresi, hanem meg is kérdőjelezi azt." – méltatta a zsűri.
A számos díjjal elismert építész, várostervező és elméleti tudós 1986-ban elnyerte a RIBA Aranyérmet, 1996-ban pedig az Arany Oroszlánt a Velencei Építészeti Biennálén.
Karrierje több mint hat évtizedet ölel fel, és portfóliója több mint száz épületet foglal magában Ázsiában, Európában, Észak-Amerikában, a Közel-Keleten és Ausztráliában. Első nemzetközi tapasztalata azonban háború és pusztulás volt az egész város léptékében. 1931-ben született Japán harmadik legnagyobb szigetén, Kyushuban, így Isozaki mindössze 14 éves volt, amikor a ledobták az atombombát Hirosima és Nagaszaki városaira.
Tervezett felfújható koncerttermet, földalatti sportpályát, és egész városokat, melyek lebegnek a föld felszíne felett.
Látnoknak tekinik, aki segítette a keleti és nyugati építészeti párbeszédet. Isozaki stílusa több mint fél évszázados munka folyamán változatlan maradt. Először az 1962-es futurisztikus City in the Air projektjével hívta fel magára a figyelmet, amelyben Tokió Shinjuku kerületének megújítását a régi városnegyed fölé függesztve képzelte el. Habár nem valósult meg, ez a projekt volt későbbi elképzeléseinek előhírnöke. Isozaki legismertebb művei közül a Los Angeles-i vörös homokkő burkolatú Museum of Contemporary Art kortárs művészeti múzeum, az Ibaraki-ban, a Japánban található Mito-torony és az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokra tervezett 17 000 fős Palau Sant Jordi sportaréna, amely részben föld alatt helyezkedik el.
"Isozaki úttörő szerepet játszik abban, hogy megérttessük az építészet szükségességét mind globális, mind helyi szinten – hogy ez a két erővonal egyetlen közös kihívás részét képezi" – mondta Stephen Breyer, a Pritzker-díj zsűrijének elnöke.
“Hosszú éveken át próbálta elérni, hogy a világ olyan régiói, amelyeknek távoli múltba nyúló hagyományai vannak az építészetben, ne álljanak meg a hagyományaiknál, hanem segístenek terjeszteni azokat, egyidejűleg tanulva a világ többi részéről."
Az 1979-ben alapított Pritzker-díjat a Nobel-díj alapján alakították ki, évente tisztelet fejezve ki egy ma élő építész munkája iránt.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére