hír exkluzív Budapest fák

Az építészet látóterének perifériáján

Kéregbe zárt történelem


Csépé | 2019.11.28

Budapesti fák címen jelent meg Viczián Zsófia könyve a főváros öreg, nagy, különleges fáiról. Japánakác a reformkorból? Eperfa a török korból? Az 1838-as árvízben megdőlt, de azóta is élő narancseperfa? József Nádor platánjai?

Nagy értéke a kötetnek, hogy nemcsak felkutatta a szerző a szakirodalomban és a helyszíneken a fákat, de archív képekkel kapcsolatot teremt a múlt és jelen között. Látható például, hogy az egész városrészt lebonthatták az állítólag török-kori tabáni eperfa körül, és még a lépcsőt is átrakhatták, a valamikor egy kertben álló eperfa rendületlenül áll ma a parkban. Ahogy a japánakác a Budai Vár déli sarkán, a margitszigeti narancseperfa, melyet hiába döntött meg 1838 márciusában az árvíz, azóta is dacol az idővel. És akkor még nem említettük a platánokat nem messze innen, melyet József Nádor ültettetett.

Az archív képeken sokszor mellékesen, a háttérben, vagy egy építkezés mellett, oldalt látható egy-egy évszázados fa, amely ebben a könyvben főszereplővé lép elő.

Vannak legendás, már ismert fák, és kevésbé ismertek – illetve parkként, fasorként megjelenők a kötetben, van amelyik védett, vagy éppen elvesztette védettségét, de azért köszöni, megvan. A legismertebb, a híres Normafa már rég nincs meg, de a kötet Fák és kultúra fejezetében nemcsak erről emlékezik meg, hanem emlékfákról, a Nagy-Magyarország fenyőligetről a Nyék-hegy oldalában, vagy éppen az Üllői úti fákról.

Kellemes kikapcsolódást ígérő kötet, beruházóknak, építtetőknek, építészeknek lelkiismeret-ébresztő is lehet, és bárkinek akár kisebb sétára, túrára indító.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások