Bachman Gábor Kossuth-díjat kapott

Az építész a hagyományt a modernitással ötvöző, a 21. század elvárásaira reflektáló és egyedi vizuális nyelvezetet kiérlelő alkotóművészi munkája elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat.
"Örülök, hogy ezt kiemelték az indoklásban is, mert valóban a 21. századnak tervezek mindent" - jegyezte meg Bachman Gábor.
Az eddig pályája során többek között építészként, dizájnerként, díszlettervezőként is dolgozó alkotó integratív látásmódjának gyökereit szülővárosának sokszínű kulturális hagyományaiban látja.
"Az egész gyerekkoromat Pécsen éltem le, egy olyan városban, ahol nagyon sok fajta, törökök, svábok, magyarok, szerbek, horvátok, zsidók által ránk hagyott kultúrába nőttem bele, amelynek az emlékei máig meghatározóak számomra" - emlékeztetett.
Bachman Gábor hozzáfűzte: tanulmányait zenei általános iskolában kezdte, művészeti gimnáziumban, díszítőfestő szakon folytatta, a főiskolán pedig Makovecz Imre, Szrogh György és Rubik Ernő voltak a mesterei.
Ez az integratív látásmód azt eredményezte, hogy 1979-ben diplomázva mégsem az építészetben kezdett el dolgozni, hanem az akkor sokkal progresszívebb filmgyártásban, tíz évig - idézte fel kezdeteket.
Bachman Gábor számos jelentős filmes alkotóval dolgozott együtt - többek között Szinetár Miklóssal, Bódy Gáborral, Xantus Jánossal, Fehér Györggyel, Bacsó Péterrel vagy Sándor Pállal olyan filmeken, mint a Nárcisz és Psyché, a Szinetár-Solti-féle Kékszakállú herceg vára, a Nők iskolája, a Kutya éji dala vagy az Eszkimó asszony fázik.
Mint felidézte, építészettel az 1989 utáni időszakban kezdett ismét foglalkozni, az 1996-os velencei biennálén bemutatott anyagával pedig világszerte ismertté vált, azóta jelentős nemzetközi pályázatokon kellett helyt állnia, többek között a kínai Nankingban.
A 2000-es években általa kifejlesztett Zipp Architecture látásmód jegyében megalkotott terveiben a zene, a multimédia, az építészet és a dizájn szorosan összekapcsolódik. Az építészetben csak az emberre szabad gondolni, hogy neki okozzunk katarzist, hogy használni tudja az épületeket - vallott munkájáról, hozzátéve: ezt csak emberszeretettel, emberközpontú gondolkodással lehet művelni.
A Kossuth-díj "nagyon jó megállás a pillanat örömére, de a munka szempontjából nem, mert rengeteg mindent nem csináltam még meg" - mondta el az MTI-nek Bachman Gábor.

Életrajza:
BACHMAN GÁBOR Balázs Béla-díjas építész, dizájner 1952. június 24-én született Pécsen.
1977-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola belsőépítészet szakán. 1977-1991 között a Magyar Filmgyártó Vállalatnál díszlettervezőként, 1979-1985 között Bódy Gábor felkérésére az első magyar art directorként is működött. Ő volt a látványtervezője Bódy Nárcisz és Psychéjének (1980), a Kutya éji dalának (1983) és a rendező Hamlet-tévéfilmjéhez (1981) is ő tervezett díszletet.
Első hazai építészeti munkáját, a szigetszentmiklósi Munka-Tett Kocsmát (1986) nem sokkal később lebontották. 1989-ben Rajk Lászlóval közösen tervezték Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének térinstallációját a Hősök terén. 1990-ben ő készítette a Lónyay utcai NA-NE Galéria homlokzati és belsőépítészeti terveit.
Külföldön először 1988-ban a Velencei Építészeti Biennálén az első kelet-európai építészek között mutatkozott be installációival és videoprogramjaival. 1996-ban ő képviselte Magyarországot a VI. Nemzetközi Építészeti Biennálén, ahol a Semmi Építészete című projektjével hívta fel magára a szakma figyelmét. Építészeti tervei, elképzelései eddig elsősorban Kínában, az Egyesült Államokban és Németországban valósultak meg. Számos kiállításon, nemzetközi projektekben (Mirage City, Balance Building, ZIPPházak) vett részt.
1991-től szabadúszóként dolgozott, 1997-ben Gábor Bachman Architects néven saját irodát alapított.
Művészetét 1988-ban Balázs Béla-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel ismerték el.

Forrás: MTI