Az ICOMOS MNB állásfoglalása
Az ICOMOS MNB teljes mértékben egyetért a Magyar Építőművészek Szövetségének az épület megtartását szorgalmazó álláspontjával, azt támogatva szintén javasolja és kéri a döntéshozóktól az egykori Villamos Teherelosztó épületének sorsával kapcsolatos kormányzati döntés felfüggesztését, megváltoztatását.
A Budai Várnegyed polgárvárosi részében a 19. században több nagyobb léptékű középület is létesült, köztük a Magyar Országos Levéltár épülete, amely mellett épült fel 1979-ben a Virág Csaba építész által tervezett, a maga korában egyértelműen kiemelkedő minőségűnek elismert épület. A polgárvárosi rész épületeinek léptékváltását előidéző folyamat a második világháborút követően – szerencsés módon – nem folytatódott. A háborús pusztulások okozta sebeket, a zártsorú beépítésben jelentkező foghíjakat a 20-ik század 50-60-70-es éveiben nemzetközi mércével mérve is igen magas színvonalon szüntették meg, az akkori kortárs építészeti alkotások beillesztésével. A városrész-léptékű műemlékhelyreállítás, azaz a város-rehabilitáció budai modelljének sajátossága az épületenkénti egyedi megoldások alkalmazása, mind a műemlékhelyreállításokat, mind pedig az említett egyedi foghíj-beépítéseket illetően. Nem véletlen, hogy a világörökségi attribútumok között is említést nyer az „elpusztuló és újjáéledő építészeti értékek” jelenléte – a Budai Várnegyed a korábbi kortárs építészeti beavatkozásokat is tartalmazó állapotában lett világörökség 1987-ben.
A budavári Országos Villamos Teherelosztó épület az egyik, kétségtelenül a megoldási lehetőségek határait feszegető építészeti alkotás, és mint ilyen, korának fontos és értékes dokumentuma. Magastetős tömegalakításában, épületmagasságában követi az utca beépítését, miközben sajátos, toronyszerű elemével reagál az Országos Levéltár szomszédos épületének nagyobb magasságú tömegére is. Az épület elrendezésével, a vári környezethez illeszkedő tömegével úgy kötötte össze az idegen léptékű épületeket a középkori utcarendben, hogy ez a modern épület tudta helyreállítani a történeti beépítés léptékét és rendjét. A vári egyedi foghíjbeépítések között ebből a korszakból ez az egyetlen megvalósult épületünk, elbontásával pótolhatatlan veszteség érné építészetünket és történetét. Az épület egyedi megjelenésével mindig rendkívülinek számított. Igen kedvező nemzetközi szakmai megítélése a magyar városépítészet, építészet, műemlékvédelem ma ritkán megnyilvánuló példamutató együttműködésének is köszönhető. Tudjuk, hogy ennek ellenére az épület sík üveghomlokzata sokak számára nehezen elfogadható látvány a budai várnegyedben – mint ahogyan Párizsban sem mindenki számára elfogadott a Pompidou Központ (a Beaubourg negyedben) sajátos, ugyancsak technicista, „kifordított” építészeti megoldása. A hasonlat nem véletlen: Virág Csaba léptékében ugyan jóval kisebb épületének lebontása valójában ugyanolyan tévedés, hiba lenne, mint a Renzo Piano és Richard Rogers tervezte épületé Párizsban (ami természetesen fel sem merül), hiszen ugyanúgy egy fontos 1970-es évekből származó kordokumentum pusztulna el. Az ICOMOS nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy abból a korból származó épületek védelme világszerte napirenden van, nem divatból, hanem elismert értékeik és felismert veszélyeztetettségük miatt.
Azzal a szándékkal ugyanakkor csak egyetérteni lehet, hogy az évek óta üresen álló épület sorsát rendezni szükséges, amelynek egyetlen elfogadható megoldása a megfelelő, méltó funkció megtalálása s az épület lehetőség szerinti minél kevesebb változtatásával való adaptálása az új funkcióhoz. Korábban felmerült a szomszédos Levéltárhoz kapcsolódó funkció lehetősége. A budai várnegyedben mindenképpen szerencsés megoldás lenne a közösség, a közönség számára használható további belső terek megnyitása. Buda, mint a középkorban kétpólusú város egyensúlya napjainkra teljesen felbillent: az egykori német piac, és az ott álló Nagyboldogasszony-templom (Szentháromság tér) mellett az egykori magyar piac és az ott álló Szent Magdolna-templom romjai teljesen háttérbe szorultak. Ezen a helyzeten valamit javított, hogy oda került az I. Kerületi Önkormányzat – Városháza, azonban továbbra is nagyon fontos és hasznos lenne a Kapisztrán tér erőteljesebb bevonásával elősegíteni a Várnegyed más részeit elárasztó turistacsoportok jobb eloszlását. A volt Országos Villamos Teherelosztó épülete a Kapisztrán tér „bejáratánál” van: a Bécsi kapu tér felől érkezők számára kiváló helyzetben ahhoz, hogy például egy minden igényt kielégítő látogató-központ lehessen! Természetesen más alkalmas rendeltetés is szóba jöhet, ökumenikus központ éppúgy, mint egy, az örökségi értékekkel foglalkozó civil szervezeteknek, mozgalmaknak, kezdeményezéseknek otthont adó „Örökség Ház” – hogy csak néhányat említsünk.
Bízva abban, hogy Budavári Országos Villamos Teherelosztó épülete megmaradhat és méltó új rendeltetésével szolgálhatja a várnegyed lakóit és az odalátogatókat, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága készségesen felajánlja részvételét az épülettel kapcsolatos további gondolkodásban, közös munkában.
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság
Budapest, 2016. július 19.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
