Civilek a műemlékvédelemben, és a 12 pont – 27. OMK

Szemléletváltás történt az örökségvédelemben – folytatta –, megerősödött a területiség elve a régészeti örökségvédelem területén. A legtöbb vita ezen a területen volt, de a szakmával való egyeztetés folyamatos, aminek egyik gyümölcse a fémkeresők használatának szigorítása és az illegális műtárgy-kereskedelem visszaszorítása. A műemlékek védelmére új ösztönzők bevezetése várható jövő év első felében – az idei bevezetést csak a jövő évi adótörvények korai elfogadása akadályozta. A cél az, hogy ne csak helyreállítsák, hanem gazdaságilag fenntarthatóvá tegyék a műemlékeket. Akár a kétharmados Nemzeti Vagyon Törvény módosítása is szóba kerülhet, mert azon állami műemlékek, melyek felújítására sem nemzeti, sem uniós forrás nem lesz előreláthatólag, jobb ha magán vagyonkezelésbe kerülnek – a látogathatóság és a felújítás előírása mellett – mintha tovább pusztulnának. Újraalkották az ágazati jogszabályokat, a cél a tulajdonosok, a gazdaság és a műemlékvédelem érdekeinek összehangolása. Az új elvek mentén már 2015-ben a Forster Központ felülvizsgálta és osztályozta a műemlékeket, a III. bírságkategóriából 66,6 százalékot a II., 5 százalékot az I. kategóriába sorolnak. a maradék 28 százalék besorolása nem változik, ezek január 1-től nyilvántartott műemléki értékként szerepelnek. Az államtitkár kiemelte a példa nélküli örökségvédelmi programokat, a 43 milliárdos Nemzeti Kastélyprogramot, a 25 milliárdos Nemzeti Várprogramot, az eddig 16 milliárddal támogatott Nemzeti Hauszmann Tervet és az évi 200 milliós támogatást jelentő Rómer Flóris Tervet.
Utóbbiról Puskás Imre helyettes államtitkár beszélt bővebben. A határol túli kisebb műemlékek, örökségi értékek védelmére a korábbi összegeknél nagyságrenddel többet, évi 200 millió forintot osztanak el pályázati, eseti döntési és szükség, vis major esetén gyorsított módon. Erre azért van szükség, mert az adott ország csak csökevényes módon, visszafogottan óvja örökségünk ottani részét. A példák azt mutatják, hogy néhány millió forint is jelentős javulást tud hozni egy-egy műemlék sorsában, és fontos a tudás megosztása is.
A konferencia további programjában Fejérdy Tamás, az ICOMOS MNB elnöke a civilek szerepének fontosságát emelte ki, akik lehetnek szakértők vagy laikusok. Fontos, hogy ezek mind különböző szerepek, amiket nem szabad összekeverni. Az ICOMOS az Artifex Kiadóval együtt nemcsak ennek a konferenciámnak a szervezője, de a tavalyi Örökség a jövőnek, jövő az örökségnek rendezvénysorozat szervezője is – a HAP Galériával együtt – ami jó példa arra is, hogy a párbeszédre szükség van. Martina Markusova a magyartól több helyen különböző, szintén átmeneti állapotban lévő szlovák műemlékvédelem működését és gyakorlati eredményeit mutatta be. Szóba került még a bonyhádi templom előkerült maradványainak ügye Visy Zsolt előadásban, melyre első kézből reagált Ódorné Tóth Tünde Tolna megyei régészeti felügyelő. Mint kiderült, a napi sajtóban megjelentekkel szemben itt vita nem arról volt, hogy a romot visszatemessék-e, mert ez evidens volt. Polémia arról alakult ki, hogy a visszatemetés előtt milyen mélységig tárják fel és dokumentálják az épületmaradványt. A döntő végül az volt, hogy a további, mélyebb feltárás – a templomot valószínűleg övező sírok szintjéig – a maradványok épségét, konkrétan a falak állékonyságát veszélyeztette volna. A tanácskozás végén még a műemléki szakemberek egy tizenkét pontból álló javaslatot szerkesztettek, a jelenlévők javaslatai szerint módosítva, pontosítva az ICOMOS MNB elnökének indítványát. A végső szöveg:

Tizenkét pont
a magyar műemlékek, épített-örökségi értékek és környezetük jövőjéért

1. Országos műemléki, épített környezeti értékleltár létrehozása, naprakészen tartása, a benne foglaltak teljes körű hozzáférésének biztosítása.

2. Áttekinthető, egységes, valós érték- és érdekvédelmet szolgáló jogszabályi környezet biztosítása a tulajdonosi es a tarsadalmi erdek osszehangolasaval.

3. Országosan egységes, komplex szemléletű műemlék-felügyeleti szolgálat működtetése a proaktív, integrált szemléletű műemlékvédelem biztosítására.

4. A felügyeleti munka szakmai hátterét biztosító műemléki tudományos központ, valamint központi anyagvizsgálati labor működtetése a kutatók és a restaurátorok munkájának támogatására.

5. A (védett) történeti épületek, és környezetük, valamint történeti kertek és közterületek megújulásának, helyreállításának segítő felügyelete a tervezéstől a megvalósulásig; a hitelesség és az integritás megtartásának, a műemlékvédelmi-, és kortárs épίtészeti szakmai színvonal meglétének ellenőrzése – a műemlékek értékmegőrző, fenntartható és fenntartó használatának biztosítására.

6. Értékvédelmet támogató, kétlépcsős pályázati-finanszírozási rendszer bevezetése: az előkészítés-tervezés és a megvalósítás szakaszolásával.

7. Kiszámítható, tervezhető állami támogatási rendszer működtetése az értékvédelem, a karbantartás, fenntartás ösztönzésére; kedvező gazdasági feltételek biztosítása az e területen szakmai szolgáltatást nyújtó vállalkozás(ok) számára.

8. Szakemberképzés, továbbképzés. Jogosultságok rendezése minden szinten (kutatás- tervezés- engedélyezés- szakértés- beruházás- kivitelezés- restaurálás- fenntartás) hozzáértés alapján.

9. Örökségtudatos, értékmegőrző szemlélet integrálása az oktatás és a nevelés minden szintjén.

10. Értékvédő civil szervezetek működésének segítése, szakmai és anyagi támogatása, a helyi épített-környezeti értékvédelem ösztönzése.

11. Műemléki referensek bevonása az épített örökségi értéket érintő, vagy arra hatással lévő, bármilyen szintű döntés-hozatalba.

12. Nemzetközi szakmai együttműködés, szakmai kapcsolatok újraépítése. A határon túli magyar értékek megőrzésének hathatós segítése.